Új Magyarország, 1994. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-02 / 101. szám
IV. ÉVFOLYAM, 101. SZÁM ----------------- WMORSE 1994. MÁJUS 2., HÉTFŐ s tudósítás Nem ismerik még a zuhanás okát Drámai utolsó percek A japán közlekedési minisztérium vizsgálata eddig még nem tudott részletes magyarázatot adni arra, miért zuhant le Nagoja repülőterén a tajvani légitársaság Airbus repülőgépe. A keddi tragédia 263 ember életét követelte, mindössze nyolcan élték túl Japán második legsúlyosabb légikatasztrófáját. A vizsgálóbizottság a hét végén nyilvánosságra hozta a gépet leszálláskor irányító másodpilóta és a parancsnok, illetve a gép és torony közötti drámai beszélgetést. Ebből kiderül, hogy 8 óra 12 perckor, hat perccel a tragédiát megelőzően, még semmi rendkívülit nem rögzített a magnószalag. Egy percre rá közölte a parancsnok a másodpilótával, hogy túlságosan magasan van a gép, ezért új leszállási manőverbe kell kezdeni. Hiába nyomom, nem működik - rögzítette később a magnetofon a másodpilóta szavait. - Ne aggódj, csak nyugodtan! - szólt az utasítás. Néhány másodperc múlva már érzékelik a veszélyt, ördögbe is, mi történik? - mondja a parancsnok. Mindez azután hangzott el, hogy a pilóták befejezték a gép szokásos leszállási ellenőrzését, ami után elvben semmilyen gombot már nem kell működtetni. Ezután már csak pillanatok maradtak hátra. Ha így folytatódik, veszítünk a sebességből - hangzott el. A válasz: Ne ess kétségbe! Ezután megszólalt az önműködő figyelmeztető: föld! föld! A pilóták ekkor megkísérelték, hogy a sebességet növelve újra felemeljék a gépet. Hiába próbálkoztak, még lejjebb szállt az Airbus. Végünk van, vége...! - volt hallható a másodpilóta rémült szava. Aztán egy utolsó kétségbeesett parancs: növeld a sebességet! A gép először hátsó felével ütközött a földnek, majd lezuhant, teljesen szétroncsolódott és kiégett. A szakértők szerint az Airbus kézi irányítás esetén, ha a pilóták fokozzák a hajtóművek lökőerejét, orral felfelé fordul. Ez esetben fennáll a veszélye annak, hogy a hajtómű leáll, mert nem jut elég levegőhöz. Ez történhetett ezúttal is. Az egyik japán szakértő szerint a tajvani gép pilótája vagy megfeledkezett arról, hogy ezt a helyzetet elkerülendő bekapcsoljon egy gombot, vagy valamilyen oknál fogva a műveletetet nem tudta végrehajtani. Délről szóló hírharang Emlékezzünk Pürrosz királyra! Mérik nálunk és szerte a világon sokféleképpen a bajainkat. Emberveszteségben azt is többféleképpen, menekültekben, holtakban, sebesültekben, eszük vesztettek számában, az ország műszaki felszereltségének pusztulásában, művelődési életünk elsivárosodásában, legtöbbször talán mégis gazdasági mércékkel. Kovács Oszkár egyetemi tanár, egykori miniszter a minap kifejtette, hogy a néhány évvel ezelőtti 3 ezerről 700-900 dollárra csökkent a fejenkénti nemzeti jövedelem. Nem ismeretlen azonban az az érvelés sem, amely szerint mindez, ami itt most történik, végül is a szerbségnek kifizetődik. Erről egészen más a véleménye az egyik legerősebb (a hatalmi párt dominanciájához képest még ilyen minőségben is gyenge) ellenzéki párt vezetőjének, Vuk Draskovicsnak. Április végén Belgrádban második kongresszusát tartotta a szerb értelmiség. (Két évvel ezelőtt, Szarajevóban volt az első.) Ezen akarta kifejteni nézetét az ellenzéki politikus, de nem tehette: a jelenlevők közbekiáltásaikkal beléfojtották a szót. Ő, azonban mindenképpen nyilvánosságra akarta hozni véleményét, a felolvasásra szánt szöveget átadta hát az egyetlen szerb nyelvű belgrádi ellenzéki lapnak, a Borbának. Magukról a kongresszusi képviselőkről is véleményt mondott Draskovics. „Önöket az álcázott szerb bolsevizmus fogta a szekerébe, megvesztegette önöket, és elvette az eszüket... az egész szerb népet csordaként kezelték, amelynek a szellemi vezetőivé akartak válni." Végül kifejtette, milyen eredménnyel járt a vállalkozás. „Bosznia-Hercegovinában ma negyven százalékkal kevesebb szerb él, mint a háború előtt. A menekültek többsége sohasem fog visszatérni. Neveszinje községben négyszáz szerb vesztette életét, és minden negyedik egyetlen gyerek volt. És hány Neveszinje van? Mit ér az egész, ha a szerbek az elpusztított Bosznia-Hercegovina területének alig 51 százalékát birtokolják, ha a fontosabb folyók partjairól - kivéve a Drinát - vissza kellett vonulniuk, s elveszítették a nagyobb városokat (Banjalukát kivéve), a legfontosabb utakat, bányákat, gyárakat... Vajon a bosznia-hercegovinai szerbek azért az ideáért haltak meg, hogy anyaországaik, Szerbia és Crna Gora nyomorba kerüljenek?" Mi, magyarok is becsülgetjük, mi marad belőlünk, ki marad közülünk mire véget ér a háború, mire feloldják a nemzetközi büntetőintézkedéseket. Nem sok vigaszt találunk abban, hogy a szerbséget is érinti az, ami minket, legfeljebb az vigasztal bennünket, hogy ennek következtében talán hamarosan szót érthetünk azzal, aki ért a szóból. Aki emlékszik Pürrosz király győzelmére. Matuska Márton Attól függ, honnan nézzük. A korábbi jóslatok többségében 1% jóval durvább hangnemet emlegettek. Bizonyára arra gon ZOndoltak, hogy fölkerül a listára néhány kisebb párt, pártocska, amelyek vezetői az ismeretlenséget nagy hanggal próbálják kompenzálni. Ez teljesen normális dolog: zokszó ne essék miatta. Egy Thürmernek mindent össze kell hordania ahhoz, hogy egyáltalán odafigyeljenek rá, hiszen roskatag kommunista veteránok hátán bemászni a parlamentbe - úgyszólván - reménytelen feladat. De Torgyánnak is egyszerre kell fröcskölnie a kormányra, a liberálisokra és a baloldalra, mert az ígérgetések olyan licitjét indította el, amelyek már nem is a vágyálmok, de a képtelenségek, az agyrémek birodalmába tartoznak. Amikor derűt keltő hordószónoklatait mondja, a jelenlevők közt talán ő az egyetlen, aki pontosan tudja, sosem valósíthat meg semmit ígéreteiből, mert úgysem kerül kormányzati pozícióba. Sikerült ugyanis pártját tökéletesen koalícióképtelenné silányítania. A MIÉP-es fordulatok változatosságáról már szó se essék. Nos, ezek könnyen kiszámíthatók voltak; a komolyabb pártokról egy kicsivel jobb vélemény alakult ki. Az egész kampányt nem is jellemzi otrombaság, gorombáskodás, időről időre azonban fölcsapnak a szenvedélyek. A szocialisták környékén a pártelnök személye, voltaképpen a múltja kavarja föl az indulatokat. Való igaz, iszonyatos teher ez a párton, a párt tagjai jobban tudják bárkinél. Sokkal nagyobb gond azonban, hogy az állandó védekezésbe kényszerült pártvezérben - lélektanilag egyébként indokolatlanul - egyre több agresszió gyülemlik föl, olyankor pedig lehull róla a blazírt diplomata álarca. Legutóbb megvádolta Antall Józsefet és Jeszenszky Gézát, hogy a román válság idején holmi szabadcsapatok küldésére tettek volna javaslatot. Kétségtelen, egy választási kampányolásba sok minden belefér, az ellenfelek lejáratása pedig akár cél is lehet. Csakhogy itt korántsem erről van szó, és aligha kétséges, hogy egy volt külügyminiszternek kell rendelkeznie akkora politikai érzékkel, hogy fölmérje kijelentése súlyát. Igenis, hogy fölmérje: egy ilyen kijelentés nem Antallnak, nem Jeszenszkynek, még csak nem is az MDF-nek árt igazán, hanem Magyarországnak. Magától kínálkozik a kérdés: egy olyan politikus, aki választási kampányfogásból semmibe veszi az ország érdekét, alkalmas-e - bármilyen szinten - az ország ügyeinek vitelére? A kérdés csak látszólagos, magában hordozza a feleletet. Menjünk azonban tovább. A dokumentumokból, amelyet Csóti György azóta közétett, az is kiderült, hogy Horn nem továbbította az akkori MDF-vezetők fölhívását a világszervezetekhez. Ebben sincsen semmi meglepő. Nem szabad elfelejteni, hogy Horn az utolsó (reméljük, valóban HÉT FELŐL Durva-e a kampány? egyszer s mindenkorra az utolsó) kommunista kormány külügyminisztere volt. Neveltetésénél, politikai hitvallásánál fogva (és ezt egész élete példázza) a proletár internacionalizmus elkötelezettje. Bárminemű magyar-román konfliktusban a proletár internacionalista egység sérülését látta óhatatlanul; egy ilyen fölhívásban azt gyaníthatta, hogy román elvtársai hátrányos helyzetbe kerülhetnek. Az ott élő magyarság sorsa a magyar kommunisták számára mindig is közömbös volt vagy éppen bosszantó a jelenlétük, amely zavarta az elvtársi légkört Emlékezetes talán Aczél György trükkje, aki Erdélyt túszokkal zsúfolt repülőgéphez hasonlította, ahol a túszok életét mind Mindenfajta akció kockáztatja, tehát szólni sem szabad az ottani magyarok érdekében. Kádár János vagy Grósz Károly ennek megfelelően is viselkedett minden tárgyaláson Ceausescuval szemben; aligha gondolkodott másképpen a párt külpolitikájának egyik kiagyalója, Horn Gyula is. A szabadcsapatok ötlete nyilván kitaláció. Arra azonban jó lehet - sugallja a logika -, hogy az MDF agresszivitását kimutassa. Az, hogy nem igaz, a legkisebb baj. Súlyosabb gond, hogy éppen a romániai magyarság érdekeit sérti. Láttuk azonban, ezek az érdekek sosem voltak fontosak a kommunista rezsim politikusai számára. Ott minden kisebbség beletartozott az internacionalisták hatalmas közösségébe, és nyomban elvesztette nemzetiségét. A nemzetköziséget pedig kizárólag a nagy Szovjetunió iránti viszonyból ítélték meg. Ugyanis a nemzetköziség - ahogyan Horn maga is - a szovjet imperializmust szolgálta. Ő - saját bevallása szerint - fegyverrel, a karhatalomban. Egyetlen bocsánatkérő gesztust sem tett azóta sem, soha, csupán „a múltat akarja végképp eltörölni". Akár oly módon, hogy másokat befeketít. Az ilyenfajta durvaságért futballpályán a piros lapot mutatják fel. Az ország felett köröző szabad keselyűk éles szemekkel követik az eseményeket. A koncot lesik, ami nekik juthat akár egy ilyen összecsapás után is. Ugyanakkor tudják, igazi ellenfelük a hatalmon lévő, amelyik meg is akarja tartani hatalmát. Elragadni tőle, az lenne az igazi. Vijjognak, rikácsolnak, hátha elijed majd hangjuktól az ellenfél. Otromba vijjogásba kezdett a héten az egyik ilyen szabad keselyű. Arról, hogy a kormány ugyanúgy viselkedik, mint a távozó szovjet csapatok, amelyek mindössze sivár falakat hagytak maguk mögött a laktanyákban, sőt még a konnektorokat is kitépkedték a falakból, ellopták a villanykörtéket stb. stb. Egyszóval a leköszönő kormány utolsó cselekedetei az ország kirablására irányulnak, és ezt gátlástalanul teszi is, így a szabad keselyű. Hogy ki, hol, mit és hogyan tulajdonított el, nem tartotta szükségesnek felsorolni. Rágalmazni és rágalmazni, hiszen négy esztendőn át bevált a taktika. Ezt ők konstruktív ellenzékiségnek hívják. A maguk dialektikus nyelvezetén. Szerencsére a keselyűvijjogást - lett légyen bármilyen szabad madár is - kevesen tévesztik össze a fülemile énekével. Aki meg mégis, annak úgy kell. Ezek után a szabad (jó)madarak úgy vélték, a leghelyesebb, ha nyomban el is búcsúztatják a „bukott" kormányt. (Az, ugye, már a választások első fordulója előtt faktum, hogy a kormány megy, másfelől rögvest a bukás bélyegét kell ráütni, jóllehet a jelzőt nem ilyen esetekben szokás használni.) Összevijjogták hát szabadcsapataikat (akik, persze, óriási művészek, a legjobb humoristák és a leglegek), majálisozzanak egy kedélyeset, ahogyan szoktak az összes szürkeállományukkal. Ámde miért nem inkább a tolvajok lefülelésével vannak elfoglalva, ha egyszer pontosan tudják, hogy a kormány, akár az oroszok... A magam részéről tehát az otrombaság nagydíját ennek a szabad keselyűnek javaslom; csinos kis rágalomtirádája alighanem nagy sikert aratott a vele egy bordában szőttek között. Ha azonban még egyszer bármiféle etikáról próbálnak szólni, ezt az országot iszonyatos zaj fogja fölvenni, amely bizony nem lesz más, mint az én harsány röhögésem. Ami akár tiszteletfélét is jelenthet a „ki tud nagyobbat hazudni?"-verseny győztesei felé. Egyetlen durvasági elemet viszont a magyar rendőrség is kiemelt a választási küzdelemből. Az újfasisztákat. Azt a két elmeháborodottat, akik úgy vélik, ébren tartható ebben az országban Szálasi testvérük szelleme. És akik - következésképpen - úgy vélik (emiatt az iménti kíméletlen jelző), hogy ez egyáltalán szellem. Reméljük, ez a vélt szellem fölkeresi majd őket azon a helyen, ahol most föltehetőleg egy ideig pihennek, és fölvilágosítja utódaikat, mi lehet a jutalmuk. Mint láttuk azonban, nélkülük is marad jócskán otrombaság, durvaság, mert ezt a világot nem a tanulékonyság jellemzi, hanem a féktelen nagyravágyás. Fábián László Morvát és bosnyák vezetők Iránban A szerbek megsértették a NATO-ultimátumot (Folytatás az 1. oldalról) A Tanjug arról számolt be, hogy összecsapások voltak Észak-Boszniában. A belgrádi hírügynökség szerint szombaton négy ember meghalt és hárman megsebesültek, amikor a muzulmán erők támadást indítottak a szerbek ellenőrizte Doboj ellen. A muszlim csapatok tegnap reggel is lőtték Dobojt, áldozatokról mindeddig nem érkezett jelentés. A boszniai szerbek hírügynöksége szerint vasárnap három nő meghalt és sok polgári személy megsérült, amikor a muszlimok szerb falvakat ágyúztak a Szarajevótól 65 kilométerre északkeletre fekvő Vlasenica térségében. A két jelentést független források még nem erősítették meg. A Tanjug egyúttal ismertette a boszniai szerb hadsereg vádjait, amely szerint az ENSZ-békefenntartók a muzulmánok oldalán részt vettek a Drina folyó völgyében folyó harcokban. A boszniai szerbek szerint a muzulmánok szombaton nagy erejű támadást indítottak a szerb állások ellen, és az UNPROFOR- erők páncélozott járműveikkel fedezték a muzulmán gyalogság előrenyomulását. Az AP ENSZ- forrásokra hivatkozó jelentése szerint a szerbek nem tartották be a NATO és az ENSZ ultimátumát, és nem vonták ki valamennyi fegyverüket a Gorazsde körül létesített három kilométer széles biztonsági övezetből. Azt egyelőre nem tudni, hogy a békefenntartók milyen fegyvereket találtak az övezetben. A világszervezet képviselői azt is bejelentették, hogy a szerbek utánpótlási útvonalat hoztak létre Gorazsdétól keletre, Carnice és Foca város között - írja az AFP. A volt Jugoszlávia területén kialakult helyzet állt a horvát kormányfő és a boszniai miniszterelnök-helyettes iráni vezetőkkel folytatott teheráni tárgyalásainak középpontjában. Nikica Valentic horvát kormányfő a megbeszélések után úgy nyilatkozott, hogy a világközösség drágán fizet majd azért, ha esetleg kudarcba hullad a muzulmán-horvát államszövetség megalakítása. - Ha a szerbek egész Boszniát ellenőrzésük alá vonják, akkor támadásaik következő célpontja Koszovó ás Albánia lesz - szögezte le Valentic. A boszniai küldöttséget vezető Edit Bukovic miniszterelnökhelyettes kijelentette, hogy a muzulmánok készek folytatni a harcot a megszállt területek felszabadításáért, és ismételten a muzulmánok elleni fegyverembargó megszüntetését követelte. A képen látható hatéves kislány a gorazsdei szerb támadások során sérült meg. A repülőgép Belgiumba szállítja orvosi kezelésre FOTÓ: epa - O. MATTHYS