Új Magyarország, 1994. május (4. évfolyam, 101-125. szám)

1994-05-07 / 106. szám

IV. ÉVFOLYAM, 106. SZÁM , 1994. MÁJUS 7., SZOMBAT­­.) Valamennyi nyomtatvány elkészült A választáshoz szükséges nyom­tatványok, adatlapok, jegyző­könyvek elkészültek, s tegnap valamennyi egységcsomagot ki­szállították a területi választási bizottságokhoz - tudtuk meg az Országos Választási Irodától. De­ákné Balogh Edit, az iroda főosz­tályvezető-helyettese lapunk kérdésére elmondta, hogy a terü­letre eljuttatott nyomtatványok biztonságos zárásáról, őrzéséről a helyi választási bizottságoknak kell gondoskodniuk, ahogy ezt a választási törvény kötelezően elő is írja. A BM Sajtóosztálya tájékozta­tója alapján ú újból felhívjuk vala­mennyi érdekelt figyelmét arra is, hogy a mai napon 16 óráig kérhetnek igazolást mind az el­ső, mind pedig a második fordu­lóra akkor, ha nem a lakóhelyü­kön akarnak szavazni. Május 7- én 16 óra után erre már nem lesz módjuk. Ugyancsak a mai na­pon tartják a számítógépes rendszer utolsó ellenőrzéseit, s holnap reggel 6 órakor, a szava­zás kezdetekor a teljes számító­gépes hálózatot működésbe hozzák. Tiszta vizet a pohárba! A „tévedést” drágán megfizeti az agglomeráció lakossága A piacgazdaság törvénye termé­szetéből adódóan nem tűri, hogy a víz (melyhez való hozzájutás minden embernek elemi joga) továbbra is olyan áron kerüljön értékesítésre, melyet megszok­tunk az elmúlt évtizedekben. Közismert, hogy 1993-ig a Közlekedési, Hírközlési és Víz­ügyi Minisztérium volt az árha­tóság, míg ezt követően a Fővá­rosi Önkormányzat hatáskörébe került a víz díjának meghatáro­zása. A törvény értelmében ma a budapesti fogyasztó 24,60 forin­tot fizet köbméterenként az elfo­gyasztott mennyiségért. Vajon mi az oka annak, hogy az agglomeráció egyes települé­sein lényegesen többe kerül a víz, annak ellenére, hogy ugyan­oly­ közel fekszenek a Duná­hoz, mint Budapest? Információink szerint a Fővá­rosi Vízművek Rt. Budapest kör­­ze­tében tíz üzemeltetőnek ad át vizet, míg öt települést teljes egészében ellát. Merőben más árakért­­ példa erre Nagyková­csi, ahová ötszöri áremelés után tudják csak eljuttatni köbméte­renként 37,80 forintért, szemben Szigethalommal, ahol 19,20 fo­rintot fizetnek ugyanezért. E két település példájából világosan látszik, hogy a magasabb terüle­tekre lényegesen költségesebb a víz eljuttatása. De nem is itt van a legna­gyobb ellentét a főváros és agg­lomeráció között, hanem azo­kon a helyeken, ahol a polgár­­mesteri hivatalok úgy döntöttek, kikérik vagyonukat a fővárostól. Budaörs, Budakeszi, Szigetmo­­nostor-Horány, Halásztelek és Szigetszentmiklós-Lakitelek tes­tülete tett így, melynek követ­keztében két-három esztendeje már nekik kellene ellátni a szol­gáltatói teendőket. Miután erre a vagyon birtok­lásával sincs lehetőségük, a fővá­rosiak - a törvény értelmében - a saját hatáskörben megállapí­tott tarifáért továbbra is biztosít­ják az érintett települések lakos­ságának a szükséges vízmennyi­séget. Elgondolkodtató. Vajon a tör­vény megjelenésekor senki sem tájékoztatta az érintett települé­sek lakóit, képviselő-testü­leteit arról, hogy vagyonátadás esetén lényegesen többet kell fizetniük a vízért? Elgondolkoztató, hogy mi vál­tozik attól, ha a földben lévő víz­vezetékcsövek, műtárgyak egy adminisztrációs manőverrel a te­lepülések vagyonlistájára kerül­nek? Nem tisztünk az állásfoglalás egy-egy képviselő-testületi dön­téssel szemben. Nem tisztünk addig, amíg nem sok ezer ember látja kárát a megalapozatlan in­tézkedéseknek. Tény, hogy a polgármesteri hivatalokban nem minden esetben értelmezték jól a törvényt, tény, hogy nem szá­moltak a következményekkel. Mégis felmerül a kérdés, vajon mi a véleménye a lakosságnak a nem egy esetben duplájára emelkedett víz- és csatornadí­jaknak? Tudja-e az érintett tele­pülések lakóközössége, miért is fizet lényegesen többet? A vagyon kikérése a Fővárosi Vagyonátadó Bizottságtól tör­tént. Azt természetesen senki nem állítja, hogy tudatosan tör­tént volna e sajnálatos következ­ményekkel járó ballépés, s nincs is minden veszve. Hiszen nem egy település jelezte, szeretnék visszaállítani az eredeti állapotot annak érdekében, hogy 24,60 fo­rintos áron kaphassák a vizet. » /Terebesi Éva BELFÖLD Tájékoztató a hadigondozásról szóló törvényről A hadigondozásról nemrég elfogadott tör­vény szakít a rászorultsági elvvel, alanyi jogon, a személyes veszteség ténye alap­ján szabályozza az ellátást. Erről pénteken tájékoztatták a sajtó képviselőit a Honvé­delmi Minisztériumban. Elmondták, hogy az igényeket a lakó­hely szerint illetékes település önkor­mányzatának jegyzőjéhez kell majd be­nyújtani. A törvény időbeli hatálya az első világháborútól napjainkig, illetve a jövő­beni esetleges hadi események során veszteséget szenvedettekre terjed ki. Az ellátások közül új, az egyösszegű té­rítés, amelyet az a hadirokkant, hadiöz­vegy és volt hadiárva kap, akinek az 1949. január elseje előtt megállapított pénzellá­tását ettől az időponttól politikai okból megszüntették. A térítés mértéke a rok­kantsági foktól függően 50 ezer és 250 ezer forint között van. A hadirokkant és a hadiözvegy havi rendszeres pénzellátás­ban részesül. Ennek mértéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegéhez viszonyul. Eszerint egy 100 százalékos ha­dirokkant 11 220 forint ellátást kap havon­ta. A hadiözvegy ellátása a jelenlegi 3 ezer forintról 5610 forintra emelkedik. A jog­szabály szeptember 1-jén lép hatályba. Lé­nyeges, hogy a törvény hatálybalépéséig megállapított hadigondozási minősítése­ket nem kell újból elkészíteni, ha csak ezt a hadigondozott nem kéri, azaz nem kell a rászorultaknak újra a jegyzőhöz fordul­niuk. (MTI) Műsorváltozás a TV1-en A választások eredményhirdetése miatt május 9-én, hétfőn változik a TV1 műsora - tájékoztatta az MTI-t pénteken Kocsis L. Mihály műsorigazgató. Reggel 6.00 órától 8.30 óráig változatlan a műsor, a Nap-kelte lesz csak rövidebb 30 perccel. 8.30-tól 10.00 óráig Választás '94 címmel az 1994. május 8-i országgyűlési választások teljes ered­ményhirdetése várható, körülbelül 90 perc­ben. 10.00 órakor kezdődik a Riviéra című sorozat, majd 10.30 órától 12.00 óráig tart a Napközi című műsor. Az OVB eredményhirdetésétől függően a délutáni és az esti programok is változ­hatnak - tájékoztatta az MTI-t Kocsis L. Mihály műsorigazgató. (MTI) ­ Május 15.: Hősök és Mártírok Napja Fénysugárban előttünk ? holtak Simogatnánk a sugaras napot, bebádogoztak minden ablakot. Tollas Tibor Amiről az alábbiakban beszélge­tünk, nem politika. A legmé­lyebb értelemben magyar ügy. A nemzet múltja, jelene és jövője. Hősök és mártírok napja, az em­lékezés ünnepe: május 15. Dél­után 3 órára az emlékünnepség szervezői tulajdonképpen min­den magyart a Hősök terére vár­nak. Ha ez abszurdum, lehetet­lenség, akkor a magyar történe­lem is az. Nem abszurditás fog­ságra vetni, elhurcolni, bebörtö­nözni, kifosztani, felakasztani az embert? A Trianonnal szétszaga­­tott, megalázott, kábulatából mégis rövidesen talpra álló ma­gyarságnak 1920 után 1945-ig volt emlékezete, volt Hősök napja május utolsó vasárnapján. Most ismét lesz. Miért? És miért éppen most, a két választási forduló között? Akikkel erről beszélgetünk - a Hősök és Mártírok Napja Em­lékünnepség Szervező Bizottsá­ga néhány tagjával, szervezetek képviselőivel - a magyar nemzet múltjáról, emlékezetéről, valósá­gáról, tudatállapotáról, a jö­­vőnkről ejtünk szót. Fogságban, börtönben, akasztófa árnyéká­ban éltek, kenyerük javát mind megették. A fehér hajú Cseh Jó­zsef, a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége elnöke látszik a ran­gidősnek. A SZORAKESZ­­Menczer Gusztáv, az Igazolt Sza­badságharcosok Szövetsége Bocskai József, a Pofoszt Regőcz Ottó, az '56-os Forradalmi Nem­zeti Szövetséget Márton András a PEK-et Fehérváry István képvi­seli. Valamennyien azok közü valók, akiket az 1945-1966 kö­zötti időszakban politikai ellen­állás miatt szabadságvesztésre kitelepítésre, kényszermunkára a Gulág munkatáboraira ítéltek A volt hadifoglyok, továbbá­­ Hadirokkantak, a HOME és más társadalmi szervezetek elhatáro­zásának valóra váltására készül­nek a Magyarok Világszövetsé­gével együtt. Tisztelet a hősöknek és mártíroknak FEHÉRVÁRY ISTVÁN: A rendszerváltozás után a nemze és a jövő generáció szempontjá­ból is szükségesnek látjuk, hogy ennek a negyvenegy évnek az ellenállásáról és az ellenállásban való részvételről is hírt adjunk az ország népének. Több min nyolcszáz magyar hazafit végez­tek ki ez idő alatt, s mi ezen a na­pon emlékezünk az ősök és hősök helytálására, életére és halálára. MENCZER GUSZTÁV: Az or­szág minden önkormányzattá bíró községében van hősi emlék­mű. Ezeknek egy jelentős részé­ben már a Trianonnal sújtott nemzetünk méltósággal emléke­zett. A falvak népe rájuk emlé­kezve emelte az első világhábo­rúban elesett hősök emlékműve­it. A hősök tisztelete az ősök tisz­telete. Meghajtjuk fejünket apá­ink és nagyapáink emléke előtt akiknek nevére minden faluban jól emlékeznek a maiak. A hősök és mártírok napjának felelevení­tésével az ő emlékezetüket is idézzük. CSEH JÓZSEF: Azt akarjuk érezze minden magyar ember van kiért főt hajtanunk, van ki­ért dolgoznunk. Mi valamikor az iskolában minden napunkat , Hiszekegyet kezdtük. Mi erre nem tudunk nem emlékezni. S szeretnénk, hogyha a gyereke­ink és az unokáink, akikbe negy­venegy év alatt ennek az ellen­kezőjét nevelték, szintén emlé­keznének őseikre. MARTON ANDRÁS: Gyere­keink és unokáink lelkéből ki akarták ölni a magyarság szere­­tetét. Az a nép, amelyik nem tiszteli múltját, nem érdemli meg a jövőt. REGŐCZI OTTÓ: Azok, akik 1945-ben hősnek minősültek volna, egy tollvonással bűnösök­ké lettek nyilvánítva. Egy ki­sebbségi elit sajátította ki magá­nak a hősiséget, valódi vagy vélt sérelmeik alapján heroizálták akkori közelmúltjukat, és ők je­lentek meg hősként. Manipulál­ták a többségi nemzet többségi áldozatainak hagyományait, új ünnepeket kreáltak, amilyen például április 4-e volt, s ezzel együtt más hősöket próbáltak belevinni a nemzet tudatába. A hazugság tervszerű volt és pusz­tító. A mi mozgalmunk a fogal­makat is a helyükre akarja tenni. Nemcsak a múltnak akarunk igazságot szolgáltatni, hanem a magyarság történelmi tudatát kívánjuk helyreállítani. Szellemi építkezés MENCZER GUSZTÁV: Már­cius 15. szellemiségét is helyre kellett állítani. Sokan emlékez­hetnek rá a fiatalabbak közül is, hogy a hatvanas-hetvenes évek­ben az 1848-49-es szabadság­­harc emlékét is el akarták töröl­ni. Azóta emlékműveket állítot­tunk hőseinknek, miként apáink tették ugyanezt az első világhá­borúban elesettek emlékére. Ugyanakkor az emlékműállítá­soknál - ezek fizikai értelemben lényegesek voltak - sokkal fon­tosabb szellemi építkezés is folyt: az avatások és alapkőleté­telek során az egész országot be­hálózták az emlékezések, ame­lyeket aztán - május utolsó va­sárnapján - a legeldugottabb fa­luban is Hősök napjaként ünne­pelnek. Most május 29-én lesz a választások második fordulója, s mi ezt mindennél fontosabb ese­ménynek tekintjük. Az előtte le­vő héten Pünkösd vasárnapja, ezért döntöttünk május 15-e mellett. BOCSKAI JÓZSEF: Mindnyá­junk gondolatában szerepet ját­szott, hogy hitet tegyünk a Hő­sök terén a nemzeti érzés, a ke­resztény európai gondolat mel­lett. A második világháború után a hatalom a Hősök napját meg­szüntette, pedig a hősök és már­tírok száma megsokszorozódott. Ezért is kötelességünk feleleve­níteni ezt a szép ünnepet. Euró­pában számarány tekintetében nincs még egy nemzet, amely annyi áldozatot tudna felmutat­ni részben a háború következté­ben, részben a diktatúrák elleni ellenállásban. MÁRTON ANDRÁS: Az a mondás, hogy mi, magyarok ké­pesek vagyunk a szabadságért minden áldozatra, ez a mi törté­nelmünkkel egyértelműen bebi­zonyítható. FEHÉRVÁRY ISTVÁN: A ma­gyarságtudatunkat ébresztő és megtartó nemes hagyomány megújítására vállalkozunk azok­kal a társadalmi szervezetekkel együtt, amelyek lelkiismereti kérdésnek tekintik e fontos ün­nepség visszaállítását. Az új évezred Hazható­rahívásait el kell fogadnunk. A rendkívüli fel­adatok megoldására olyan hon­polgárokká vállalkozhatunk, akik a lenagyobb magyarral nem­csak vallják, hanem tevékenysé­gükkel bizonyítják is: Magyaror­szág nem volt, hanem teszi MENCZER GUSZTÁV: Nem lehet eltérni... Május a megúju­lás ideje. A Hősök Napja akkor és most azt demonstrálja, hogy ez a porig alázott, széttépett nemzet májusban, minden üget zöldülésekor a magyarság új vi­rágzásában is gondolkodik. De kitűzhetek én akármilyen jel­vényt, lengethetek akármilyen zászlót, hirdethetek akármilyen magyarságot, hogyha nem vég­zem el helyemen a mindennapi munkámat, ha nem teszem meg azt, amit tőlem a hazám, a szü­lőföldem vár. Nem ér akkor semmit a melldöngető magyar­kodás. MÁRTON ANDRÁS: 1956- ban a magyar katonák döntő többsége szimpatizált a felkelők­kel, a forradalommal, a szabad­ságharccal, fegyverrel a kézben sok egyenruhás katona harcolt a szabadságért. A dokumentumok tanúsága szerint akkor 7000 tiszt volt a hadseregben. A szabad­ságharc leverése után, decem­berben még csak 1000 katona­tisztet tudtak verbuválni a kar­hatalomba, a többség nem volt hajlandó elfogadni a felkínált le­hetőségeket. Ez is azt mutatja, hogy a honvédség mindig a nép oldalán állt, tűzön-vízen át véd­te hazáját, népét. Hiteles történelemkönyveket! BOCSKAI JÓZSEF: 1944. már­cius 19-én a német megszállás folytán elvesztettük független­ségünket. Akkor sem tudtunk ellenállni a túlerőnek. De a tör­ténelemre hitelesen kell emlé­keznünk. Nem engedhetjük összemosni a magyarságot a fa­sizmussal. Hiteles történelemis­meretre, hiteles történelem­­könyvekre van szüksége az ifjú­ságnak az általános iskolától az egyetemekig. CSEH JÓZSEF: Gondolnunk kell ezen a napon a volt hadifog­lyokra, a keletiekre és nyugati­akra egyaránt. Egy részük hős, más részük mártír. A máso­dik világháború következtében 3-400 ezer magyar nyugszik jel­telen tömegsírokban. Bennünk azonban nem nyughatnak. Em­lékezzünk rájuk is! MÁRTON ANDRÁS: Magyar­­oszág itt Közép-Európában olyan helyzetben volt és van, hogy nem lehetünk függetlenek minden külpolitikai befolyástól. Ha abszolút függetlenek lehet­nénk, vannak körülöttünk olyan jó étvágyú szomszédok, kik nyomban felalnának bennün­ket. Ezért tehát olyan hadsereg­re van szükségünk, amellyel el­kerülhetjük a háborút. Nekünk élő emberekre van szükségünk, azt akarjuk, hogy a történel­münk ne kívánjon újabb hősö­ket és mártírokat. De ugyanezért nem feledhetjük el hőseinket és mártírjainkat. Már a rómaiak is azt mondták: ha békét akarsz, készülj a háborúra! De nem jó erkölcsökre, nem hősiességre nevel az, aki azt mondja: nem akarok katonát látni! Helytelen, ha egyesek azt mondják: minek ide katonaság? Hogy lehet ilyen szamárságot mondani? MENCZER GUSZTÁV: Volt már egy ilyen miniszterelnök­­ Magyarországon... Agyonlőtték. Virág az Ismeretlen Katona sírjára MÁRTON ANDRÁS: Azt is mindenképpen ki kell fejeznie ennek az ünnepségnek, hogy hősökre szükség van, de a min­dennapok hőseire. Hallottam olyan vélekedést is, hogy minek a határ egyáltalán, miért van szükség rá? Határok vannak és lesznek, ezért támogatjuk a ha­tárok átjárhatóságának eszmé­jét. Az ünnepségnek ki kell fe­jeznie, hogy a magyarság össze­fogása mentheti meg ezt az or­szágot. Ebben az értelemben is hozzátartozik magyarságtuda­tunkhoz a hősök példája. CSEH JÓZSEF: Nem feledhet­jük, hogy kevés olyan magyar család van, amelyet nem csonkí­tott meg a háború vagy az ellen­állás. Vannak, akiket kivittek a szovjet Gulágba politikai elítélt­ként, vagy a diktatúra vérbírói­nak áldozata lett, vagy elkoboz­ták tulajdonát. Aki érvényesülni akart, de nem tartozott a bolse­vista uralkodó réteghez, az emigrációba kényszerült. Az, hogy az emlékünnepség fontos­sága eljusson minden magyar szívéhez és eszéhez, az nevelés és hagyományápolás kérdése is. Ismételjük meg: olyan történe­lemkönyveket kell adni a tanu­lóifjúság kezébe,­ amelyek való­ban az igaz történelmet tartal­mazzák, amelyek nem porba ta­szítanak, hanem fölemelnek. FEHÉRVÁRY ISTVÁN: Csak megemlítem: 1945 után a kom­munizmus különösen két réteg­re koncentrált az ideológiájával: a munkásságra és ifjúságra. Ha 1945-től 1965-ig alaposan meg­vizsgáljuk a börtönlakók össze­tételét, azt látjuk, hogy a lecsu­­kottak legalább 50 százaléka ifjú volt, vagy munkás. Ha pedig azt vizsgálom, hogy a 820 kivégzett közül mennyi volt a fiatal, akkor azt látom, hogy a 17-25 éves kor­osztályból valók az áldozatok. Tehát nagyon közönséges ha­zugság az, hogy a kivégzettek többsége fasiszta-horthysta ma­radvány, katonatiszt volt. A dik­tatúra elleni összeesküvések, szervezkedések többségét fiata­lok és munkások képezték, a for­radalom és szabadságharc miatt elsősorban ők haltak meg akasz­tófán. MENCZER GUSZTÁV: A szovjet hadbíróságon elítéltek tí­zezreinek összetétele ugyanezt az arányt mutatja. Fehérváry ISTVÁN: Ha va­laha megírjuk ennek a 40-50 év­nek az igaz történetét, akkor az­zal kell kezdeni, hogy a magyar ifjúság példamutatóan nem vet­te be a bolsevista ideológiát, minden kedvezmény, babusga­­tás ellenére nem volt hajlandó tolni a rendszer szekerét. Bizo­nyította ezt 1956-ban, és másod­szor bebizonyítja most majd a Hősök terén is, amikor kezük­ben egy szál virággal ejönnek a hősökre és mártírokra emlékez­ve, becsülve nagyapáik és apáik emlékét. Tudják meg, hogy a magyarság közös jövője az ősök és hősök tiszteletén épül fel. Ez a mi legnagyobb közös többszö­rösünk, ez a magyar nemzet ügye,amelynek szellemében ösz­­sze lehet és össze is kell fog­nunk. Benke László

Next