Új Magyarország, 1994. május (4. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-07 / 106. szám
IV. ÉVFOLYAM, 106. SZÁM , 1994. MÁJUS 7., SZOMBAT.) Valamennyi nyomtatvány elkészült A választáshoz szükséges nyomtatványok, adatlapok, jegyzőkönyvek elkészültek, s tegnap valamennyi egységcsomagot kiszállították a területi választási bizottságokhoz - tudtuk meg az Országos Választási Irodától. Deákné Balogh Edit, az iroda főosztályvezető-helyettese lapunk kérdésére elmondta, hogy a területre eljuttatott nyomtatványok biztonságos zárásáról, őrzéséről a helyi választási bizottságoknak kell gondoskodniuk, ahogy ezt a választási törvény kötelezően elő is írja. A BM Sajtóosztálya tájékoztatója alapján ú újból felhívjuk valamennyi érdekelt figyelmét arra is, hogy a mai napon 16 óráig kérhetnek igazolást mind az első, mind pedig a második fordulóra akkor, ha nem a lakóhelyükön akarnak szavazni. Május 7- én 16 óra után erre már nem lesz módjuk. Ugyancsak a mai napon tartják a számítógépes rendszer utolsó ellenőrzéseit, s holnap reggel 6 órakor, a szavazás kezdetekor a teljes számítógépes hálózatot működésbe hozzák. Tiszta vizet a pohárba! A „tévedést” drágán megfizeti az agglomeráció lakossága A piacgazdaság törvénye természetéből adódóan nem tűri, hogy a víz (melyhez való hozzájutás minden embernek elemi joga) továbbra is olyan áron kerüljön értékesítésre, melyet megszoktunk az elmúlt évtizedekben. Közismert, hogy 1993-ig a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium volt az árhatóság, míg ezt követően a Fővárosi Önkormányzat hatáskörébe került a víz díjának meghatározása. A törvény értelmében ma a budapesti fogyasztó 24,60 forintot fizet köbméterenként az elfogyasztott mennyiségért. Vajon mi az oka annak, hogy az agglomeráció egyes településein lényegesen többe kerül a víz, annak ellenére, hogy ugyanoly közel fekszenek a Dunához, mint Budapest? Információink szerint a Fővárosi Vízművek Rt. Budapest körzetében tíz üzemeltetőnek ad át vizet, míg öt települést teljes egészében ellát. Merőben más árakért példa erre Nagykovácsi, ahová ötszöri áremelés után tudják csak eljuttatni köbméterenként 37,80 forintért, szemben Szigethalommal, ahol 19,20 forintot fizetnek ugyanezért. E két település példájából világosan látszik, hogy a magasabb területekre lényegesen költségesebb a víz eljuttatása. De nem is itt van a legnagyobb ellentét a főváros és agglomeráció között, hanem azokon a helyeken, ahol a polgármesteri hivatalok úgy döntöttek, kikérik vagyonukat a fővárostól. Budaörs, Budakeszi, Szigetmonostor-Horány, Halásztelek és Szigetszentmiklós-Lakitelek testülete tett így, melynek következtében két-három esztendeje már nekik kellene ellátni a szolgáltatói teendőket. Miután erre a vagyon birtoklásával sincs lehetőségük, a fővárosiak - a törvény értelmében - a saját hatáskörben megállapított tarifáért továbbra is biztosítják az érintett települések lakosságának a szükséges vízmennyiséget. Elgondolkodtató. Vajon a törvény megjelenésekor senki sem tájékoztatta az érintett települések lakóit, képviselő-testületeit arról, hogy vagyonátadás esetén lényegesen többet kell fizetniük a vízért? Elgondolkoztató, hogy mi változik attól, ha a földben lévő vízvezetékcsövek, műtárgyak egy adminisztrációs manőverrel a települések vagyonlistájára kerülnek? Nem tisztünk az állásfoglalás egy-egy képviselő-testületi döntéssel szemben. Nem tisztünk addig, amíg nem sok ezer ember látja kárát a megalapozatlan intézkedéseknek. Tény, hogy a polgármesteri hivatalokban nem minden esetben értelmezték jól a törvényt, tény, hogy nem számoltak a következményekkel. Mégis felmerül a kérdés, vajon mi a véleménye a lakosságnak a nem egy esetben duplájára emelkedett víz- és csatornadíjaknak? Tudja-e az érintett települések lakóközössége, miért is fizet lényegesen többet? A vagyon kikérése a Fővárosi Vagyonátadó Bizottságtól történt. Azt természetesen senki nem állítja, hogy tudatosan történt volna e sajnálatos következményekkel járó ballépés, s nincs is minden veszve. Hiszen nem egy település jelezte, szeretnék visszaállítani az eredeti állapotot annak érdekében, hogy 24,60 forintos áron kaphassák a vizet. » /Terebesi Éva BELFÖLD Tájékoztató a hadigondozásról szóló törvényről A hadigondozásról nemrég elfogadott törvény szakít a rászorultsági elvvel, alanyi jogon, a személyes veszteség ténye alapján szabályozza az ellátást. Erről pénteken tájékoztatták a sajtó képviselőit a Honvédelmi Minisztériumban. Elmondták, hogy az igényeket a lakóhely szerint illetékes település önkormányzatának jegyzőjéhez kell majd benyújtani. A törvény időbeli hatálya az első világháborútól napjainkig, illetve a jövőbeni esetleges hadi események során veszteséget szenvedettekre terjed ki. Az ellátások közül új, az egyösszegű térítés, amelyet az a hadirokkant, hadiözvegy és volt hadiárva kap, akinek az 1949. január elseje előtt megállapított pénzellátását ettől az időponttól politikai okból megszüntették. A térítés mértéke a rokkantsági foktól függően 50 ezer és 250 ezer forint között van. A hadirokkant és a hadiözvegy havi rendszeres pénzellátásban részesül. Ennek mértéke az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegéhez viszonyul. Eszerint egy 100 százalékos hadirokkant 11 220 forint ellátást kap havonta. A hadiözvegy ellátása a jelenlegi 3 ezer forintról 5610 forintra emelkedik. A jogszabály szeptember 1-jén lép hatályba. Lényeges, hogy a törvény hatálybalépéséig megállapított hadigondozási minősítéseket nem kell újból elkészíteni, ha csak ezt a hadigondozott nem kéri, azaz nem kell a rászorultaknak újra a jegyzőhöz fordulniuk. (MTI) Műsorváltozás a TV1-en A választások eredményhirdetése miatt május 9-én, hétfőn változik a TV1 műsora - tájékoztatta az MTI-t pénteken Kocsis L. Mihály műsorigazgató. Reggel 6.00 órától 8.30 óráig változatlan a műsor, a Nap-kelte lesz csak rövidebb 30 perccel. 8.30-tól 10.00 óráig Választás '94 címmel az 1994. május 8-i országgyűlési választások teljes eredményhirdetése várható, körülbelül 90 percben. 10.00 órakor kezdődik a Riviéra című sorozat, majd 10.30 órától 12.00 óráig tart a Napközi című műsor. Az OVB eredményhirdetésétől függően a délutáni és az esti programok is változhatnak - tájékoztatta az MTI-t Kocsis L. Mihály műsorigazgató. (MTI) Május 15.: Hősök és Mártírok Napja Fénysugárban előttünk ? holtak Simogatnánk a sugaras napot, bebádogoztak minden ablakot. Tollas Tibor Amiről az alábbiakban beszélgetünk, nem politika. A legmélyebb értelemben magyar ügy. A nemzet múltja, jelene és jövője. Hősök és mártírok napja, az emlékezés ünnepe: május 15. Délután 3 órára az emlékünnepség szervezői tulajdonképpen minden magyart a Hősök terére várnak. Ha ez abszurdum, lehetetlenség, akkor a magyar történelem is az. Nem abszurditás fogságra vetni, elhurcolni, bebörtönözni, kifosztani, felakasztani az embert? A Trianonnal szétszagatott, megalázott, kábulatából mégis rövidesen talpra álló magyarságnak 1920 után 1945-ig volt emlékezete, volt Hősök napja május utolsó vasárnapján. Most ismét lesz. Miért? És miért éppen most, a két választási forduló között? Akikkel erről beszélgetünk - a Hősök és Mártírok Napja Emlékünnepség Szervező Bizottsága néhány tagjával, szervezetek képviselőivel - a magyar nemzet múltjáról, emlékezetéről, valóságáról, tudatállapotáról, a jövőnkről ejtünk szót. Fogságban, börtönben, akasztófa árnyékában éltek, kenyerük javát mind megették. A fehér hajú Cseh József, a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetsége elnöke látszik a rangidősnek. A SZORAKESZMenczer Gusztáv, az Igazolt Szabadságharcosok Szövetsége Bocskai József, a Pofoszt Regőcz Ottó, az '56-os Forradalmi Nemzeti Szövetséget Márton András a PEK-et Fehérváry István képviseli. Valamennyien azok közü valók, akiket az 1945-1966 közötti időszakban politikai ellenállás miatt szabadságvesztésre kitelepítésre, kényszermunkára a Gulág munkatáboraira ítéltek A volt hadifoglyok, továbbá Hadirokkantak, a HOME és más társadalmi szervezetek elhatározásának valóra váltására készülnek a Magyarok Világszövetségével együtt. Tisztelet a hősöknek és mártíroknak FEHÉRVÁRY ISTVÁN: A rendszerváltozás után a nemze és a jövő generáció szempontjából is szükségesnek látjuk, hogy ennek a negyvenegy évnek az ellenállásáról és az ellenállásban való részvételről is hírt adjunk az ország népének. Több min nyolcszáz magyar hazafit végeztek ki ez idő alatt, s mi ezen a napon emlékezünk az ősök és hősök helytálására, életére és halálára. MENCZER GUSZTÁV: Az ország minden önkormányzattá bíró községében van hősi emlékmű. Ezeknek egy jelentős részében már a Trianonnal sújtott nemzetünk méltósággal emlékezett. A falvak népe rájuk emlékezve emelte az első világháborúban elesett hősök emlékműveit. A hősök tisztelete az ősök tisztelete. Meghajtjuk fejünket apáink és nagyapáink emléke előtt akiknek nevére minden faluban jól emlékeznek a maiak. A hősök és mártírok napjának felelevenítésével az ő emlékezetüket is idézzük. CSEH JÓZSEF: Azt akarjuk érezze minden magyar ember van kiért főt hajtanunk, van kiért dolgoznunk. Mi valamikor az iskolában minden napunkat , Hiszekegyet kezdtük. Mi erre nem tudunk nem emlékezni. S szeretnénk, hogyha a gyerekeink és az unokáink, akikbe negyvenegy év alatt ennek az ellenkezőjét nevelték, szintén emlékeznének őseikre. MARTON ANDRÁS: Gyerekeink és unokáink lelkéből ki akarták ölni a magyarság szeretetét. Az a nép, amelyik nem tiszteli múltját, nem érdemli meg a jövőt. REGŐCZI OTTÓ: Azok, akik 1945-ben hősnek minősültek volna, egy tollvonással bűnösökké lettek nyilvánítva. Egy kisebbségi elit sajátította ki magának a hősiséget, valódi vagy vélt sérelmeik alapján heroizálták akkori közelmúltjukat, és ők jelentek meg hősként. Manipulálták a többségi nemzet többségi áldozatainak hagyományait, új ünnepeket kreáltak, amilyen például április 4-e volt, s ezzel együtt más hősöket próbáltak belevinni a nemzet tudatába. A hazugság tervszerű volt és pusztító. A mi mozgalmunk a fogalmakat is a helyükre akarja tenni. Nemcsak a múltnak akarunk igazságot szolgáltatni, hanem a magyarság történelmi tudatát kívánjuk helyreállítani. Szellemi építkezés MENCZER GUSZTÁV: Március 15. szellemiségét is helyre kellett állítani. Sokan emlékezhetnek rá a fiatalabbak közül is, hogy a hatvanas-hetvenes években az 1848-49-es szabadságharc emlékét is el akarták törölni. Azóta emlékműveket állítottunk hőseinknek, miként apáink tették ugyanezt az első világháborúban elesettek emlékére. Ugyanakkor az emlékműállításoknál - ezek fizikai értelemben lényegesek voltak - sokkal fontosabb szellemi építkezés is folyt: az avatások és alapkőletételek során az egész országot behálózták az emlékezések, amelyeket aztán - május utolsó vasárnapján - a legeldugottabb faluban is Hősök napjaként ünnepelnek. Most május 29-én lesz a választások második fordulója, s mi ezt mindennél fontosabb eseménynek tekintjük. Az előtte levő héten Pünkösd vasárnapja, ezért döntöttünk május 15-e mellett. BOCSKAI JÓZSEF: Mindnyájunk gondolatában szerepet játszott, hogy hitet tegyünk a Hősök terén a nemzeti érzés, a keresztény európai gondolat mellett. A második világháború után a hatalom a Hősök napját megszüntette, pedig a hősök és mártírok száma megsokszorozódott. Ezért is kötelességünk feleleveníteni ezt a szép ünnepet. Európában számarány tekintetében nincs még egy nemzet, amely annyi áldozatot tudna felmutatni részben a háború következtében, részben a diktatúrák elleni ellenállásban. MÁRTON ANDRÁS: Az a mondás, hogy mi, magyarok képesek vagyunk a szabadságért minden áldozatra, ez a mi történelmünkkel egyértelműen bebizonyítható. FEHÉRVÁRY ISTVÁN: A magyarságtudatunkat ébresztő és megtartó nemes hagyomány megújítására vállalkozunk azokkal a társadalmi szervezetekkel együtt, amelyek lelkiismereti kérdésnek tekintik e fontos ünnepség visszaállítását. Az új évezred Hazhatórahívásait el kell fogadnunk. A rendkívüli feladatok megoldására olyan honpolgárokká vállalkozhatunk, akik a lenagyobb magyarral nemcsak vallják, hanem tevékenységükkel bizonyítják is: Magyarország nem volt, hanem teszi MENCZER GUSZTÁV: Nem lehet eltérni... Május a megújulás ideje. A Hősök Napja akkor és most azt demonstrálja, hogy ez a porig alázott, széttépett nemzet májusban, minden üget zöldülésekor a magyarság új virágzásában is gondolkodik. De kitűzhetek én akármilyen jelvényt, lengethetek akármilyen zászlót, hirdethetek akármilyen magyarságot, hogyha nem végzem el helyemen a mindennapi munkámat, ha nem teszem meg azt, amit tőlem a hazám, a szülőföldem vár. Nem ér akkor semmit a melldöngető magyarkodás. MÁRTON ANDRÁS: 1956- ban a magyar katonák döntő többsége szimpatizált a felkelőkkel, a forradalommal, a szabadságharccal, fegyverrel a kézben sok egyenruhás katona harcolt a szabadságért. A dokumentumok tanúsága szerint akkor 7000 tiszt volt a hadseregben. A szabadságharc leverése után, decemberben még csak 1000 katonatisztet tudtak verbuválni a karhatalomba, a többség nem volt hajlandó elfogadni a felkínált lehetőségeket. Ez is azt mutatja, hogy a honvédség mindig a nép oldalán állt, tűzön-vízen át védte hazáját, népét. Hiteles történelemkönyveket! BOCSKAI JÓZSEF: 1944. március 19-én a német megszállás folytán elvesztettük függetlenségünket. Akkor sem tudtunk ellenállni a túlerőnek. De a történelemre hitelesen kell emlékeznünk. Nem engedhetjük összemosni a magyarságot a fasizmussal. Hiteles történelemismeretre, hiteles történelemkönyvekre van szüksége az ifjúságnak az általános iskolától az egyetemekig. CSEH JÓZSEF: Gondolnunk kell ezen a napon a volt hadifoglyokra, a keletiekre és nyugatiakra egyaránt. Egy részük hős, más részük mártír. A második világháború következtében 3-400 ezer magyar nyugszik jeltelen tömegsírokban. Bennünk azonban nem nyughatnak. Emlékezzünk rájuk is! MÁRTON ANDRÁS: Magyaroszág itt Közép-Európában olyan helyzetben volt és van, hogy nem lehetünk függetlenek minden külpolitikai befolyástól. Ha abszolút függetlenek lehetnénk, vannak körülöttünk olyan jó étvágyú szomszédok, kik nyomban felalnának bennünket. Ezért tehát olyan hadseregre van szükségünk, amellyel elkerülhetjük a háborút. Nekünk élő emberekre van szükségünk, azt akarjuk, hogy a történelmünk ne kívánjon újabb hősöket és mártírokat. De ugyanezért nem feledhetjük el hőseinket és mártírjainkat. Már a rómaiak is azt mondták: ha békét akarsz, készülj a háborúra! De nem jó erkölcsökre, nem hősiességre nevel az, aki azt mondja: nem akarok katonát látni! Helytelen, ha egyesek azt mondják: minek ide katonaság? Hogy lehet ilyen szamárságot mondani? MENCZER GUSZTÁV: Volt már egy ilyen miniszterelnök Magyarországon... Agyonlőtték. Virág az Ismeretlen Katona sírjára MÁRTON ANDRÁS: Azt is mindenképpen ki kell fejeznie ennek az ünnepségnek, hogy hősökre szükség van, de a mindennapok hőseire. Hallottam olyan vélekedést is, hogy minek a határ egyáltalán, miért van szükség rá? Határok vannak és lesznek, ezért támogatjuk a határok átjárhatóságának eszméjét. Az ünnepségnek ki kell fejeznie, hogy a magyarság összefogása mentheti meg ezt az országot. Ebben az értelemben is hozzátartozik magyarságtudatunkhoz a hősök példája. CSEH JÓZSEF: Nem feledhetjük, hogy kevés olyan magyar család van, amelyet nem csonkított meg a háború vagy az ellenállás. Vannak, akiket kivittek a szovjet Gulágba politikai elítéltként, vagy a diktatúra vérbíróinak áldozata lett, vagy elkobozták tulajdonát. Aki érvényesülni akart, de nem tartozott a bolsevista uralkodó réteghez, az emigrációba kényszerült. Az, hogy az emlékünnepség fontossága eljusson minden magyar szívéhez és eszéhez, az nevelés és hagyományápolás kérdése is. Ismételjük meg: olyan történelemkönyveket kell adni a tanulóifjúság kezébe, amelyek valóban az igaz történelmet tartalmazzák, amelyek nem porba taszítanak, hanem fölemelnek. FEHÉRVÁRY ISTVÁN: Csak megemlítem: 1945 után a kommunizmus különösen két rétegre koncentrált az ideológiájával: a munkásságra és ifjúságra. Ha 1945-től 1965-ig alaposan megvizsgáljuk a börtönlakók összetételét, azt látjuk, hogy a lecsukottak legalább 50 százaléka ifjú volt, vagy munkás. Ha pedig azt vizsgálom, hogy a 820 kivégzett közül mennyi volt a fiatal, akkor azt látom, hogy a 17-25 éves korosztályból valók az áldozatok. Tehát nagyon közönséges hazugság az, hogy a kivégzettek többsége fasiszta-horthysta maradvány, katonatiszt volt. A diktatúra elleni összeesküvések, szervezkedések többségét fiatalok és munkások képezték, a forradalom és szabadságharc miatt elsősorban ők haltak meg akasztófán. MENCZER GUSZTÁV: A szovjet hadbíróságon elítéltek tízezreinek összetétele ugyanezt az arányt mutatja. Fehérváry ISTVÁN: Ha valaha megírjuk ennek a 40-50 évnek az igaz történetét, akkor azzal kell kezdeni, hogy a magyar ifjúság példamutatóan nem vette be a bolsevista ideológiát, minden kedvezmény, babusgatás ellenére nem volt hajlandó tolni a rendszer szekerét. Bizonyította ezt 1956-ban, és másodszor bebizonyítja most majd a Hősök terén is, amikor kezükben egy szál virággal ejönnek a hősökre és mártírokra emlékezve, becsülve nagyapáik és apáik emlékét. Tudják meg, hogy a magyarság közös jövője az ősök és hősök tiszteletén épül fel. Ez a mi legnagyobb közös többszörösünk, ez a magyar nemzet ügye,amelynek szellemében öszsze lehet és össze is kell fognunk. Benke László