Új Magyarország, 1994. június (4. évfolyam, 126-151. szám)
1994-06-06 / 130. szám
1I IV. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM 1994. JÚNIUS 6., HÉTFŐ KULTÚRA Köszönjük, Ilona! Frádés Tokody-gála a Zeneakadémián Megint ünnepnap volt a Zeneakadémián; a virágdíszbe öltözött pódiumon művészcsillagok tündököltek, boldogító és diadalmas fénnyel, nem győzött betelni velük a lelkünk. Két istenáldotta tehetség találkozott egymással és Verdi zsenijével, s e nagyszerű randevúnak minden perce élménnyel ajándékozta meg a közönséget. Tokody Ilona végre Budapesten is gálaműsorral jelentkezett (szerte a nagyvilágban adott önálló estjeinek bűvös atmoszféráját idehaza eddig egyesegyedül Győrött ismerhették meg, mert fővárosi koncertrendezőkben - ki tudja, miért - ez az ötlet korábban föl sem merült), és hozzá rögtön egy meglepetéssel is szolgált, a kedvéért Magyarországra látogató baritonsztárral. Juan Pons fellépését tehát éppúgy Tokody személyes vonzerejének köszönhetjük, mint Domingo viszontlátását az Erkel színházbeli Aidában, s Carreras vendégszereplését a Tavaszi Fesztiválon, mit mondjak, kulturális diplomatának sem akárki a magyar zeneélet szeretett „prima donná"-ja. Hálásak lehetünk neki, hogy varázslatával mindenütt hazája reputációját növeli - csak épp anyaszínháza nem töri magát, hogy gyakrabban láthassuk akár régi szerepeiben, akár új produkciókban... Ezért is volt különleges öröm a gálaest műsora, ami nemcsak a jól ismert Tokody-alakítások élvezetével kecsegtetett (a Végzet hatalma és a Trubadúr Leonórája, Amelia a Simone Boccanegrában), hanem régen látott, sőt vadonatúj heroinák szólamában való bemutatkozást is ígért (a Traviatát pályakezdőként énekelte, Cildát pedig erre az alkalomra tanulta meg). Ami pedig ugyancsak felkeltette a várakozásunkat, az a kettősök dominanciája a szólóáriákkal szemben; érdekes szerkesztési elv, mely a szokás hatalma helyett szuverén szándékot érvényesít. És milyen lenyűgöző intenzitással, mennyi intuícióval és fantáziával!... Öt duett hangzott el ezen az esten, s mindegyik önálló karaktert hordozott, drámai légkört és tökéletes színpadi illúziót teremtett. Sietve teszem hozzá: a teatralitás árnyéka nélkül, színtiszta zenei eszközökkel, a belső feszültség, az érzelmi telítettség egészen rendkívüli fokán. A törékeny nőalak mellett toronyként magasló férfiról már a nyitószámban, a Traviata nagy Germont-Violetta dialógusában kiderült, hogy hatalmas orgánumát képes ugyanazzal a hajlékonysággal kezelni, a színek és dinamikai árnyalatok pazar gazdagságát pontosan ugyanolyan érzékenységgel használni, mint a hangjával mesterien bánó partner. A technikai iskolázottság hibátlan volta, a levegőbeosztás, a támasz, a frázisok hossza és íve, a kifejezés és a logika összhangja mindkettőjüknél azonos, amitől a produkció megemelkedik, hatása - ezt nem csupán magamon, de a körülöttem ülőkön is lemérhettem - eufóriát vált ki. A Trubadúr-jelenet után (IV. felvonás, Luna-Leonóra duett) már brávózás tört ki, de én még ennél is többre tartom azt a pillanatnyi csendet, ami a Boccanegra-részlet, a Rigoletto- Gilda kettős, s legfőképp a ráadásként elhangzott Aida-Amonasto duett utolsó hangja és a viharként kitörő tapsortan közé ékelődve ülte meg a zsúfolt nézőteret (a földszinttől a kakasülőig!). A szépséges szólók (Pace, Cortigiani, valamint a műsoron kívül kikövetelt Lauretta- és Germont ária) drágakövek voltak a kettősök remekmívű koronapántján, s e királyi ékszernek még patinája is támadt attól a Testi-örökzöldtől, amit az Operazenekart dirigáló Lukács Ervinnek, a 40. művészi jubileumát ez évben ünneplő karmesternek ajánlott Tokody és Poni. Ez a gesztus is része volt a gálának - pontosabban: ezzel lett teljes. Kerényi Mária Búcsúzik a 65. Ünnepi Könyvhét írók, művek, találkozások Csak a fővárosi, a központi rendezvények hivatalos része ért véget tegnap, hiszen már ma este öt órakor, Pestszenterzsébeten, a Gaál Imre Galériában is találkozhatunk például hat fiatal költővel. A minősítő jelző ezúttal abszolút találó, hiszen A sivatag kupolája című könyvheti antológiában versekkel, novellákkal szereplő ifjak közül Balázs Eszter, Renczes Cecília, Oravecz Péter, Kulicz Gábor, Szentmártoni János tizenéves, Bertalan Gergely életkora is „csak" kettessel kezdődik. Huszonhét vidéki városban volt könyvünnep és könyvutca, ezek közül több helyen eltartanak a könyvnapok a hét közepéig is. A fővárosi könyvhét két fő helyszíne a Liszt Ferenc tér, az Ivótc Könyvesboltja és környéke, valamint a Vörösmarty tér. A Liszt Ferenc téren találkoztam a boltban egy izgalmas kiadvány szerkesztőjével, Bartyik Istvánnal. A Kornétás Kiadóban álmodták meg a Szoborsorsok című dekoratívan illusztrált könyvet, amelynek író-összeállítója Proszka László. Mint ahogy a könyveknek, a szobroknak is megvan a maguk regénye, hepienddel vagy tragédiával végződő, mindenképpen érdemes végigolvasni, böngészni e művet. Ráday Mihály, az Unokáink sem fogják látni című népszerű televíziós műsor szerkesztője előszavával jelent meg. Justitia szobrának kálváriája, Jankovics Gyula kevéssé ismert Erzsébetportréja és számos sokat megélt nagyszerű alkotás különéletét ismerhetjük meg belőle, és hát persze a budatétényi skanzenba került, többnyire csekély értékű, inkább kuriózumként érdekes emlékművekről is megtudunk egyet s mást. A leglátványosabb parádé a Vörösmarty téren várta a látogatókat négy napon át. Berki Tamás, Bródy János, country-, dzsessz-, pop-koncertek. Cseh Tamás, Sebő Ferenc zenéje közvetlenül az alkotók játékában, máskor hangfelvételről szórakoztatott bennünket. Volt, aki örült ennek, más, mint például Kárpáti Kamil költő a Cserépfalvi sátornál, kissé rezignáltan jegyezte meg: „Szívesebben hallottam volna több klasszikust." Sokan folytattak magánzsűrizést, noha igen nehéz az értékek börzéjén megtalálni a legeket. Kárpáti Kamil A Napördög Firenzében című verseskötetét sokan tartják a jövő esztendei Szép Magyar Könyv pályázat díja egyik esélyesének. Andrea Mantegna, Gaál Imre, René Magritt, Dorothea Tanning, Rátkay Endre és még sorolhatnánk, kiknek a reprodukciói díszítik a kötetet. Harminchat színes és mintegy harminc fekete-fehér kép. Ez a Kárpáti-életműsorozat harmadik könyve, az itáliai költeményeket tartalmazza. Sajnos, szombat délelőtt fújt a szél, beborult, vasárnap a délelőtti órákban csepergett is az eső. Az elszánt könyvbarátokat ez sem riasztotta el. Kies tájakra vezérelhet bennünket a Lyukasóra-könyvek egyik kötete. Varga Domokos Kies Kunság, szeretett Szentmiklós című könyve az író szülőföldjéről ad nekünk hiteles képet. A gyerekek Rónaszegi Miklós Az a híres Háry János című meseregényének örvendezhetnek, s É. Szabó Márta kedves gyermek- és ifjúsági irodalmi műsorának... Kedvünket a szeszélyes nyárelő sem szegte. A könyvek igazi élete most kezdődik, böngészgetés után most jó az elmélyült olvasás évadja. Egy könyvhét azért mindig „jó buli". Viszontlátásra jövőre, a hatvanhatodikon. Pósa Zoltán Prohászka,ászló SZOBORSORSOK Házimozi Made in America Made in America. Sajátosan pikáns történet pereg a néző szeme előtt. Zora, a magabiztos, fiatal fekete lány véletlenül rájön arra, hogy apja a spermabankban keresendő. Köszönhető mindez az anyjának, Sarahnak, aki egyszerre akart elérni mindent: üzleti sikert, függetlenséget és családot. Az első kettővel még nem is volt különösebb gond, hiszen a tehetsége átsegítette őt a nehézségeken, az utóbbihoz viszont az esetek többségében egy hímnemű egyed is kell. Modern korunknak hála, meg is spórolható mindez, s intézményes keretek között megtervezheti a neki tetsző utódot az ember, így is történik, Sarah leadja a rendelését: magas legyen, intelligens és fekete. Nem rajta múlt, hogy másként alakult. Zora kénytelen szembesülni a ténnyel, apja egy olyan igazi, Kaliforniába szakadt, kedélyes texasi bunkó, némi autókereskedő-beütéssel. S ami a legnagyobb bibi, nem elég, hogy esze sincs, de fehér a bőre! Ám a lányt nem érdekli az intelligencia hányadosa, ragaszkodik kívánságához, apát akar mindenáron. S mit ad Isten, a felbőszült mama is rájön egy idő után, hogy van keresnivalója! (Warner Home Video) -gégé- MMA-MTV-megállapodás Filmekre: kétszáztízmillió A Magyar Mozgókép Alapítvány és a Magyar Televízió tető alá hozta a Magyar Film-és Televíziós Megállapodást. Ez annyit jelent, hogy a két fél egymással együttműködve az eddigieknél több közös produkciót kíván létrehozni, és ezeket jobb szervezéssel óhajtja eljuttatni a közönséghez. A megállapodás - melyhez hasonló az Európai Közösség országainak többségében már hoszszabb idő óta létezik - elsősorban azt rögzíti, hogy a felek évente meghatározott összeget különítenek el különböző műfajú filmek gyártásának finanszírozására. Az MTV részéről ez az összeg 1994-ben 210 millió forint, az alábbi megoszlásban: 170 millió tizenhét játékfilmre, 15 millió tizennégy dokumentumfilmre, 10 millió négy animációs filmre, 10 millió népszerű tudományos filmekre, valamint 5 millió kutatási és képzési célokra. A felek által finanszírozott filmeknek, valamint azoknak a mozgóképalkotásoknak, amelyeket a mozgókép alapítvány 50 százaléknál nagyobb arányban támogat, kétszeri sugárzási jogát (egyszer földi és ezt követően 14 napon belüli ismétlés) az MTV ingyen kapja meg. 1944-re a következő filmek szerepelnek a tervben: Gyarmathy Lívia-Böszörményi Géza: Szökés, Szász János: Egy per Moszkvában, András Ferenc: A törvénytelen, Fehér György: Szenvedély, Jancsó-Makk-Rózsa Sándor: Szeressük egymást, gyerekek, Peter Simm: Hullámvasút, Bacsó Péter: Megint Tanú, Adomir Kenovic: Betiltott film, Koltay Róbert: Mint a mókus, Gárdos Péter: Brooklyni testvérek, Kardos Ferenc: A világ legkisebb alapítványa, Fekete Ibolya: Bolse vita, Kardos Sándor: Film a filmből, Gyöngyössy Imre-Kabay Barna: Európa messzevan. Varsányi Ferenc: It's A Small World. Gödrös Frigyes: Glamour. A megállapodást az alapítvány részéről Bihari Mihály ügyvezető elnök, az MTV részéről Nahlik Gábor alelnök írta alá. (ti.) A kisvasút históriája Miskolci könyvnapok Az idén már harmadik alkalommal rendezik meg Miskolcon, az ideiglenesen Könyvtérre keresztelt Erzsébet téren a miskolci könyvnapokat. A Bíbor Könyvkereskedés és a Felsőmagyarország Irodalmi Alapítvány, valamint a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei és a Miskolci Városi Könyvtár által szervezett, június 8-áig tartó rendezvény legfontosabb célja a térségben élő alkotók új könyveinek bemutatása. Ez alkalommal két új művet jelentettek meg, köztük a legnagyobb érdeklődésre talán Halas György tanulmánya, a Bodrogközi Ssvasút históriája és Kováts Dániel Móricz Zsigmond és Sárospatak című kötete számíthat. Ezen kívül Ferdinandy György Távlattan, Pécsi Györgyi Olvasópróbák, Harsányi László Honi tükör, Kun József Édes anyanyelvünkben gyönyörködöm, Demjén István Szivárványok című művét, valamint egy, a magyarországi filozófia elmúlt évszázadait bemutató gyűjteményes kötetet vásárolhatnak a könyvek szerelmesei. Szintén a miskolci könyvhétre jelent meg a Viga Gyula szerkesztette Borsodi megyekönyv. A háromszáz oldalas, Fejér Ernő fotóival gazdagon illusztrált monográfiát ötezer példányban adták ki. A Könyvtéren ezúttal nem kiadók, hanem helyi könyvesboltok által felállított sátrakon a felsoroltakon kívül több ezer kötet, valamint a programhoz kapcsolódó gazdag irodalmi és szórakoztató műsor várja az érdeklődőket, ■egészen június 8-ig. -jé- XIII. Országos Színházi Találkozó A Magyar Színházművészeti Szövetség rendezésében ma kezdődik és 15-éig tart Zalaegerszegen a XIII. Színházi Találkozó. A résztvevő 14 társulat avantgárd daraboktól a klasszikus művekig összesen 16 alkotást visz színpadra. Az egyik érdekesség, hogy a közönség és a Jancsó Miklós vezette zsűri a Koldusopera két változatát is láthatja, a Művész Színház, illetve a Csiky Gergely Színház előadásában. A találkozóra várják a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházat is, amely várhatóan Strindberg: Júlia kisasszony című darabját mutatja be BBS-újdonság A hír nyomában ígéretes cím, kiváltképpen azok számára, akik maguk is a sajtó munkásai. Hartai László és Muhi András dokumentumfilmje(A hír nyomában) egyrészt annak a folyamatnak a körüljárását, nyomon kísérését vetíti előre, ahogyan a gyorshír újságcikké „fejlődik" (vagy csak terebélyesedik?). Ugyanakkor betekintést is várunk tőle egy napilap, a Kurír műhelytitkaiba. Formailag is egészen érdekes, ahogy a hírek szalagcímeit inzertként fölvezeti, közben úgy érezzük, mintha vonaton robognánk, mintha alattunk futna el a sínpár. Érdekesek a címek: Orvvadász, Sugármintás vasfüggöny. Hit, remény, szeretet... S aztán mindez megmarad az ígérgetés szférájában. A rendezők végigcikáznak egyegy izgalmas riporttémán, s mintha éppen akkor fejeznék be mindig, amikorra ráharapnánk. Jön egy új téma, néha-néha visszakanyarodnak egy-egy régihez. Egyszer például Ózdon vagyunk, az újságírónak sikerül ugyan meggyőznie a kísértetváros lakóit, hogy nyomorúságukat „a komcsiliak" köszönhetik, de Almási Tamás ózdi témájú, grandiózus dokumentumeposza ezt jóval tüzetesebben körüljárta már. Teremtettek egy gyárat nyersanyagfedezet nélkül, az elnyomó keleti nagyhatalomnak hasznot hozó célból, s aztán a gyarmatbirodalom széthullása után megszűnt a kényszerű piacterület is. Logikus, hogy Ózd sorsa törvényszerű, de annál tragikusabb, hogy azok a megalázott és megszomorított emberek tehetnek az egészről a legkevésbé,akik most munka nélkül maradtak. Elkeseredésükben már azzal sem törődnek, hogy azok hergelték őket az utóbbi négy éven át, akik bűnösök a balsorsukban. Inkább hisznek nekik. Mindezt viszont a film éppen csak jelzi. A szerkesztőségi jelenetek is elnagyoltak. Nini mutatunk a képernyőre, amikor fölismerünk egy-egy kollégát. Olykor néven is nevezzük, máskor megjegyezzük: ismerős az arca, néha látom sajtótájékoztatókon. Egy-egy szellemes sziporka, de nagy a gyanúnk, hogy ezeket a forgácsokat igazából csak az újságírók tudják teljes egészében értékelni... Egyáltalán, elmaradnak a rendező reflexiói is arra, alkalmas-e a szóban forgó bulvárstílus emberi tragédiák föltárására. Az kiderül, hogy a lap „utazik" a szenzációkra, de arra is vártunk volna, mégpedig igencsak határozott jelzést: mennyire ízléses dolog a rendezők szerint véres drámákról ordítóan blikkfangos, szenzációéhes cikkekben tudósítani. Az igenre, s a nemre egyaránt hiányoznak az utalások. Egészében véve láttunk egy érdekes, folytatásra s főleg kiegészítésre váró vázlatkísérletet a Balázs Béla Stúdió műhelyében dolgozó két ígéretes fiataltól. Bizony, jóval többet reméltünk. (p. z.) Függönyrojt Színházmizéria Noha gyakorlatilag itt az évad vége, a színházi világ mégsem eseménytelen. Kisvárdán a határainkon túli magyar ajkú színházak ú1. fesztiválja zajlott. Zalaegerségen a Alii. országos színházi találkozó kezdődött. A budapesti Katona József Színház most mutatja be Tom Stoppard játékát (Rosencrantz és Guildenstern halott). A kecskemétiek megkezdték szokásos bajai évadjukat. Készülődnek a szabatéri színházak. Évadzáró társulati üléseket tartanak Budapesten és vidéken. Pár napja megártotta első sajtótájékoztatóját a Székely Gábor irányításával induló Új Színház. Pangásról tehát szó sincs olyannyira, hogy még színházi botrányokról is érkeznek hírek (a szolnoki „graffiti-ügyről" a 8. oldalon írunk). Van azonban ennek az eseménydús és látszólag nyugodt szezonzárásnak kevésbé vidám oldala is. Természetesen az anyagiakról (de azokkal összefüggően más gondokról is) van szó. Mára már teljesen világossá vált: a magyar színházak számára pillanatnyilag, de a közelebbi jövőben is, két, egymástól markánsan más irányba vezető út kínálkozik a fennmaradásra. Az egyik, fogalmazzunk így, dotációkkal van kikövezve. Azaz: a színház fennmaradásához, működése biztosításához, művészi (műsortervi) elképzelései megvalósításához kizárólag állami, önkrományzati vagy alapítványi tízmilliók (vagy már százmilliók) szükségesek. A jegybevételek nem fedezhetik a kiadásokat, mert ahhoz annyiért kellene adni még a közepes árú jegyeket is, amennyit a közönségnek ezt a fajta, igényes műsorú, csak az értékbe koncentráló, nevezzük így: művész színházat kedvelő része képtelen lenne megfizetni. A másik út a szponzorok, esetleg különböző vállalkozások, saját szervezeti keretek között működő kft.-k, bt.-k által biztosított pénz, amely tetemesen kiegészíti az állami és önkormányzati támogatást, ezenfelül pedig olyan műsort jelent, amelyre biztos, stabil fizetőképes kereslet van. Nagy, világhírű musicalek, népszerű vígjátékok, s még a komolyabb műfajból is olyan művek, amelyektől nagy közönségsiker remélhető - az erre az útra lépő színháznak értelemszerűen (bár nem feltétlenül a szó pejoratív értelmében) kommercializálódnia kell. Jegyeit drágábban adhatja, darabjait látványosabban állíthatja ki, esetleg egy-egy „húzónév" köré szervezi a szereposztást, szóval inkább a vélt vagy valós közönségigény kielégítésére törekszik, semmint a közönség maradandó szellemi élményyben való részesítésére. A két útnak megvannak a tipikus követői: az egyiknek például a Katona József Színház, a másiknak meg a Madách Színház. S persze vannak „köztes" színházak is, mint például a Víg vagy a Budapesti Kamaraszínház, amelyekben - talán mert több játszási helyük van, s általuk szélesebb skálán mozoghatnak - „is-is" műsort alakítottak ki. A vidéki színházakban kissé más a helyzet. Egy nagyvárosnak egyetlen színháza van, de az lehet többtagozatos is (próza, opera, tánc). Tehát nagyobb területet fed le. De a gondok ott is nagyjából azonosak, még abban az esetben is, ha például a prózai tagozatnak több játszási helye is van (kamaraszínház, stúdió stb.). A dotáció ezekben a színházakban sem elegendő, szponzorszerzési lehetőségeik sokkal szűkebbek, s ráadásul a közönség is kisebb és kevésbé rétegzett, mint a fővárosban. Hamarosan feláll az új kormány, kinevezik az új szakminisztert, változások lesznek az önkormányzatokban, a pénzügyi tárcában, s egy sor más helyen, ahol a színházak pénzeiről is döntenek. A színházak táján azonban ez egyelőre nem a megnyugvást jelenti, hiszen senki nem tudja, mit hoz majd számukra (is) a jövő. (takács)