Új Magyarország, 1994. november (4. évfolyam, 256-281. szám)
1994-11-17 / 270. szám
Hangfogó nélkül Klarinétparádé Balogh József, a Rádiózenekar első klarinétosa különös egy fiatalember: képtelen megülni a babérjain (amiből van neki jócskán: versenygyőzelmek, nívódíj, Sir Georg Solti meghívására ösztöndíj és tanulmányút Chicagóba stb.). Hol azzal lep meg, holy saját erőből!) létrehoz egy szakmai berkekben egyedülálló Klarinét Centert, hol petíciót fogalmaz kollégáival Vásáry Tamás vezető karmesteri szerződtetése érdekében, hol ifjú tehetségeknek segít külföldi versenyekre kijutni (a nevezési díjat részben maga, részben az általa meggyőzött szponzor állja, a zsűri elé kerülő hangfelvétel ugyancsak az ő támogatásával készül). Elsőként hirdetett szünidei mesterkurzust hazai és határainkon kívüli klarinétosoknak az Óbudai Társaskörben, megszervezte nyáron a Liszt Ferenc Kamarazenekar Zempléni Fesztiválja keretében a füzérradványi klarinétos tábort (s mellé konferenciát is, a hangszer nemzetközi reprezentánsaival), de arra is képes ha kell, hogy fiatalon elhunyt művésztársa emlékkoncertjét napok alatt nyélbe üsse, olyan zenészcsapatot vonultatva föl (csak klarinétvirtuózokból több tucatnyit), amilyent a Régi Zeneakadémia még nemigen látott. Balogh művész urat nem érdeklik a zenésztársadalomban (is) dúló csaták, aktuális botrányok, miegyebek, a minőségen kövül semmiféle kategóriát nem ismer muzsikusok megítélésében. Ezért sikerült megint valami egészen rendkívülit produkálnia: szombat délután összehozni (az este még Otello-premiert, kamaraprogramot, templomi koncertet játszó közreműködőkkel) egy bomba jó örömzenélést, a Magyar Klarinétszövetség megalakulása és a Klarinétos című gyönyörű képes magazin bemutatkozása alkalmából. Egy füst alatt, családias hangulatban, amit mód felett értékelt J. Gerrard Errante, a világszövetség elnöke is (aki egyébként a koncert előtt szakmai előadást tartott, a műsorban pedig fellépett). Az én őszinte elragadtatásomat viszont - túl a program változatosságán és a megszólaltatás hangszeres bravúrjain - az váltotta, hogy egy pódiumon szerepelnek nemzetközi nagyságok és zeneiskolások, konkurens fővárosi zenekarok sztárklarinétosai és karrierjüket most kezdő talentumok, világjáró cigányzenész és idős katona-zenekri szólista, nagy múltú és frissen alakult fúvós-kamaraegyüttesek Budapestről, Pécsről, Szegedről, dzsesszmuzsikusok és zeneakadémiai professzorok, szóval a magyar klarinéttársadalom. Úgy látszik, így is lehet. S talán másutt is (és nemcsak zenészek közötti), ha akadna szakmai teintély, tehetség, szív és ambíció dolgában meg néhány Balogh József, akinek mindig muszáj valami újat csinálnia. Különben rosszul érzi magát a bőrében. Lám, a nemrég diplomázott Götz Nándor is - akinek egyébként Balogh tanár úr az egyik mestere - a nyughatatlanok családjába tartozik: nem érte be anynyival, hogy a klarinét összes fortélyát pompásan tudja, hanem sürgősen beleszeretett a szaxofonba. Koncertjein felváltva játszik a két hangszeren (ezt tette a Babiloni Fesztiválon is, ahol partnerével, Szokolay Balázzsal együtt nagy elismerést aratott), s bravúros teljesítményét még azzal is megtoldja, hogy maga írja át szaxofonra a literatúra válogatott gyöngyszemeit. Az Óbudai Társaskörben adott hangversenyének (november 14.) első felében saját átiratait játszotta Szenthelyi Judit zongoraművész társaságában: klarinéton a Franck-szonátát (lassanként nincs hét, hogy ez a mű meg ne szólalna valamelyik hangversenytermünkben), a szaxofonos Chaminade rendkívül nehéz és ugyanakkor behízelgő Concertinóját. A második félidőben sem adta alább. Mozart híres A-dúr klarinétversenyét hallottuk tőle, elegáns és fordulatos előadásban; az Erkel Ferenc Kamarazenekar nekem ezúttal váratlan csalódást okozott. Kerényi Mária IV. ÉVFOLYAM, 270. SZÁM 1994. NOVEMBER 17., CSÜTÖRTÖK 11 [A)]^ Tolódik a felsőoktatás-fejlesztési törvény tAv A hallgatói létszámot tovább kell növelni Csirik János, a felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár sajtótájékoztatón számolt be tegnap a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban a felsőoktatás-fejlesztési törvény előkészületeiről. Voltaképp abból az apropóból, hogy eltolódik a tervezet kormány elé terjesztésének december végi határideje, aminek gyakorlatilag úgyse lenne jelentősége - a költségvetési törvény hajszájában rápillantani se volna ideje senkinek. A helyettes államtitkár ismertette a tervezet eddigi életútját, s annak eredményeit, melynek lényege: az elmúlt négy év alatt hetven százalékkal nőtt a hallgatói létszám, ezen belül kilencven százalékkal az elsőéveseké. Ez részben spontán folyamat volt - mondta Csirik János -, másrészt az Antall-kormánynak azt a felismerését tükrözi, hogy Magyarországnak előre kell ugrani a sor végéről (azelőtt a korosztályok 11 százaléka került be a felsőoktatásba), és meg kell céloznia a nyugat-európai országok átlagát (35-40 százalék). A reálisan elérhető arány a helyettes államtitkár szerint 24-30 százalék lenne. A felsőoktatás-fejlesztési törvény eddigi munkálatainak összefoglalására, rendszerezésére létrehozott egy bizottságot, amely kidolgozza a tervezetet. Megvalósítandó pillérei: a Magyaroszágon még nem igazán meghonosodott post secundery képzés (érettségi utáni egy-két éves képzési formák), besorolása a felsőoktatásba, illetve - a fejlesztési források célzott elosztásával szorgalmazva - az egyetemek-főiskolák szövetségeinek létrehozása, az intézmények viszonylagos függetlenségének megőrzése mellett. A fejlesztés legfontosabb célkitűzéseként azt jelölte meg a helyettes államtitkár, hogy folytatódjon a hallgatók létszámának növekedése. Az egyes intézmények saját fejlesztési elgondolásai elkészültek, az egyetemi, főiskolai tanácsok jóváhagyták azokat - hogy a források ebből mit tesznek lehetővé, az talán a fejlesztési koncepció elfogadásától is függ. Kérdésemre elmondta a helyettes államtitkár, hogy tandíj lesz-e 1995 szeptemberétől, arról most december 15-ig kell döntést hozni, hiszen nem hagyhatók bizonytalanságban a felvételizők. (medve) Márai Színháza új magyar színházi létesítménnyel gazdagodik Kassa. A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő kassai Thália Színház csütörtökön megnyitja Márai Sándorról elnevezett stúdiószínházát. A nyitásra Márai darabjaiból válogattak: a Szerep és a Családi kérdés című egyfelvonásosait mutatják be. Kolár Péter igazgató elmondta, hogy stúdiószínházuk mindenekelőtt az igényesebb színházi közönség elvárásait kívánja majd kielégíteni, kellő feltételeket teremtve a kísérletekhez. Hazatalált festmények Susanne Arvidsson (Ráthonyi Zsuzsanna) magyar születésű, Svédországban élő művész olajfestményeit és kollázsait mutatja be pénteken nyíló tárlatán a Fortuna 11 Galériában, Budapesten. Susanne Arvidsson az Eötvös loránd Tudományegyetem magyar irodalom-történelem szakán szerzett diplomát. Középiskolai tanárként tevékenykedett szülőhazájában, majd 1956-ban Svédországban telepedett le. Dolgozott a göteborgi Dickson Könyvtárban, a Karolinska Intézet bibliotékájában is. Érdeklődése az 1970-es években a festészet felé vonzotta. Ezt követően folytatott képzőművészeti tanulmányokat a stockholmi képzőművészeti iskolán. Az 1990-es évektől kezdődően évente állít ki Svédországban. Susanne Arvidsson hazai bemutatkozó kiállítása december 2-ig tekinthető meg az I. kerületi Fortuna utca 11. szám alatt. ! A belgák sorban álltak... ^ Breda bevétele békés úton A kis országok nem feltétlenül elhanyagolható hatalmak a művészetben. A többi között ez a tanulsága annak a két kiállításnak, amelyek most zárultak, illetve nyíltak két történelmi, művészeti értékben amúgy is gazdag városban. Az egyik tárlatot Bruges-ben rendezték az ötszáz éve elhunyt Hans Memling műveiből. Minden idők legnépszerűbb belgiumi tárlata volt ez, nap mint nap hoszszú sorok álltak az utcán, hogy bejuthassanak a termekbe, végül is a kiállításnak több mint háromszáznyolcvanezer látogatója volt. A másik tárlatra alig száz kilométerrel távolabb, a hollandiai Bredában került sor, s e bemutatónak fontos magyar vonatkozásai is vannak. Egyrészt azért, mert a Germinations VIII. címet viselő kiállításon négy fiatal magyar művész - Deli Ágnes, Menesi Attila, Lévai Zoltán, Sallai Géza is részt vett, másrészt azért, mert a mozgalomban, amelyhez a kiállítás társul, jó néhány éve hazánk is fontos szerepet játszik. Csírázás - magyarul így adható vissza a cím, s a szó nemcsak arra utal, hogy fiatal művészeket tömörítő kezdeményezésről van szó, hanem arra is, hogy az egyetemes, ezen belül az európai kulturális kapcsolatok erősítését célozzák rendezvényei. A hatvanas évek elején német és francia alkotók fórumaként indult Germinations az Európai Unió tizenkét tagországán kívül 1991 óta Magyarországot, Csehországot, Szlovákiát, Lengyelországot foglalja magába. A kör bővítésében s a későbbi együttműködésben hazánk valóban fontos szerepet játszott, játszik, ezt a többi között az is érzékelteti, hogy a Germinations Európai Alapítvány egyik alelnöke Zsigmond Attila, a Budapest Galéria főigazgatója. Az Európa különböző városaiban szervezett művésztelepeken dolgozó fiatalok - alkalmanként hatvan-hetven művész - kétévente nagy csoportos tárlatonutatják be munkáikat. Reprezentálván így egyrészt egy új generáció törekvéseit, másrészt egyes országok sajátos vizuális kultúráját, hagyományait. Az idei tárlatot Bredában néhány napja maga a holland királynő nyitotta meg, aki egyébként valószínűleg nem teljesen mellékesen, maga is szobrász, s nem sajnálván a protokoll által mindig szűken mért időt, minden résztvevővel váltott néhány, nem csak udvarias frázisokból álló mondatot. Ami a tárlat további jövőjét illeti, az anyagot Varsóban, Athénben, majd Franciaországban is bemutatják, ami pedig a Germinations sorsára vonatkozik, nos a következő évben művésztelepi munka, majd 1996-ban újabb közös bemutatkozás következik. Hogy lesz-e olyan a résztvevők között, akit a távoli jövőben afféle huszadik századi Memlingként emlegetnek majd, egyelőre természetesen titok. Az azonban bizonyos, hogy a résztvevők közül nem kevesen El Greco híres festményének, Breda átadásának címét parafrazeálva úgy emlegetik majd a mostani bemutató napjait: Breda bevétele. Természetesen békés úton, a kép, a művészet hatalma által. , Szabó Ernő Júlia holland királynő Sallai Géza munkái előtt a művész és Jacques Peeters, az alapítvány szervezőbizottságának holland tagja társaságában i . , f / , Mat.f'V. KULTÚRA Kis magyar valóság Hazánk átlag- és közemberes képekben A Néprajzi Múzeum aulájában fehéren feszülő vásznon egymás után sorjáznak a képek. Két fiatal magyar fotográfus - Krasznai Korcz János és Zsigmond Gábor - képei. Rajtuk mosoly és könny, szőrmék és rongyok, barázdált arcok és elhízott tekintetek. Átlag- és közemberek, cipészek, bányászok, zenészek, komédiások, politikusok és tinédzserek. Magyarok. 1994-ben. E nagy ívű társadalmi tablón megannyi életkép. Andorai Péter, a klasszikus férfitípusért rajongó hölgyek bálványa borotválkozás előtt, és Hetényi Gusztáv, a főváros együk idegenforgalmi látványossága, az fel-alá sétál, főként a peep-show-kat látogatja, de a jó bőrökért általában is rajong. Prokopp Dóra, a Szerencsekerék háziasszonya, kinek bársonyos bőrén még a kígyó is megcsúszik, és Molnár Ferencné volt válogatott atléta és középtávfutó, ki jelenleg házfelügyelő. Horn Gyuláné nyugdíjas, ki süt, főz, de - férjével ellentétben - nem szereti a politikát, és Andrási József hajléktalan, kinek felesége maradt a XIII. kerületi szoba-konyhában, ő meg mehetett a Manszer-szállóba. Banga Antalné, ki 1887. augusztus 9-én, tehát 107 évvel ezelőtt született, férjét még 1950-ben vesztette el, s jelenleg 6 ük-, 14 déd-, és 32 unokája, valamint 6 gyereke van, és Fekete Henrietta, ki a fényképen körülbelül 1 perces, 3 kiló 60 deka és 52 centi. Bíró Violdszletaszszony, ki imádja a cipőket és a családot, rajong a kutyákért, de utálja a lecsót, és Betty, az éjszakai pillangó, ki oroszul, angolul és németül tanult, a szállodákban kezdte a legősibb mesterséget, de a keleti maffiák megjelenésével kiszorult a sarokra. Földes László bluesénekes, ki egy földalatti vagonban jött rá, ötven felé, hogy a király meztelen, még egy blues sincs kéznél, hogy betakarja, és Mészáros János szabadfoglalkozású easy-rider, a motorosok zárt társadalmi kasztjának képviselője. Vágó István (képünk) hentes, ki a Solami RT.-nél napi 240 bőrös-hasított félsertést készít elő exportra. Arcok és sorsok. Szám szerint kilencven. De lehetne akár a mi arcunk és a mi sorsunk. Vagy mégsem. (Jávorszky)* (Krasznai Korcz János és Zsigmond Gábor fotókiállítása a Néprajzi Múzeum első emeletén jövő hét végéig látható. A képeket a Más-Kép-Más Hadó album formájában is megjelentette.) ^-------------------rr^T-r ,......... w cy) -r 26. Magyar Filmszemle 77 Lesz, de csak „fapados „Tizenkilenc játékfilmet és 129 dokumentumfilmet neveztek eddig a 26. Magyar Filmszemlére, melyet 1995. február 4. és 8. között rendeznek meg a budapesti Uránia és Művész Mozikban. A szemlére hetven külföldi fesztiválképviselőt, kritikust és filmszakembert hívtunk meg" -jelentette be Kézdi-Kovács Zsolt, a 26. Magyar Filmszemle igazgatója tegnapi sajtótájékoztatóján a budapesti Rátkai Klubban. Mint Kézdi-Kovács elmondta, legutóbb egy meglehetősen gazdag, nagy kiállítású fesztivált sikerült szervezniük, a februári seregszemle azonban ezúttal csak „fapados" lesz. Olyan mértékű ugyanis a filmszakma dotációjának elvonása, hogy egyszerűen nem engedhettek meg maguknak egy ennél bőkezűbb, látványosabb szemlét. Pedig ennek valóban egy ünnepi alkalomnak kellene lennie, amikor - négy nap erejéig - minden egy kicsit kiváncsi lesz a magyar filmre. (Egyébként csak néhány héttel ezelőtt lett egyáltalán biztos, hogy lesz filmszemle.) Ami pedig az idei termést illeti: a dokumentumfilmek nevezési határideje november elsején lejárt, de játékfilmmel még december 15-ig lehet jelentkezni. Az eddig benevezett 19 játékfilmből csak 15 vesz részt ténylegesen a versenyben, a többi vagy külföldi többségű koprodukció, vagy animációs alkotás. Érdekesség, hogy a mostani négy elsőfilmes közül három hölgy, ami talán azt is jelenti, hogy a nők valahogy szívósabbak, kitartóbbak egy film „öszszegründolásában". A játékfilmek: Részleg (Gothár Péter), Esti Kornél (Pacskovszky József), Ébredés (Elek Judit), A bűvös vadász (Enyedi Ildikó), Megint tanú (Bacsó Péter), Bolse vita (Fekete Ibolya), Ma Ce-tung igazi élete (Siklósi Szilveszter), Angi (Szomjas György), Levelek Perzsiából (flambaud Lofti), Vörös kolibri (Böszörményi Zsuzsa), A törvénytelen (András Ferenc), Születésnap (Puszt Tibor), Lumiere (Szirtes András), Minden úgy van, ahogy van (Sára Júlia) és az Európa messze van (Kabay-Petényi). A dokumentumfilmek egyetlenvétellel videóra készült alkotások. Mivel a beérkezett 129 művet ilyen rövid idő alatt egyszerűen képtelenség levetíteni, az Ardai Tamás, Simó György és Pintér Judit alkotta előzsűri ezen a héten kezdte meg a rostálást, s a szemlén közülük - idő és minőség függvényében - körülbelül harmincat bocsátanak a zsűri elé. (jé p t