Új Magyarország, 1994. december (4. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-17 / 296. szám

: I -lU,> ■Jl^c CQI 'jß±cvm^­ V ■ 1. ‘ Ac­C'Gx A Kibédi A fanyar humorú, ironikus hang­ vételű figurák népszerű megsze­mélyesítője a zeneileg is képzett Kibédi Ervin. A megszámlálhatat­lan sok kabarészerepen kívül lát­hattuk Rostand: Cyrano de Ber­gerac, Rossini: A sevillai borbély, Pirandello: Velencei kékszakáll című előadások szereplőjeként. Több filmben nyújtott emlékeze­­­tes alakítást, pl.: a Rokonokban Fónay Márta és Tolnay Klári, a Sze­­relem csütörtökben és A megfele­lő emberben Keleti László, Balázs Samu és a Felfelé a lejtőnben Hlatky László partnereként. Ez utóbbi művész évekig volt part­nere a Hacsek és Sajóban. Hihe­tetlen, de igaz, a Jászai Mari-díjas érdemes művész Kibédi Ervin december 15-én ünnepelte het­venedik születésnapját. Inter­júnk ebből az alkalomból készült az Operettszínház öltözőjében a Szép Heléna előadása közben. - Színészi pályámat a mai Víg­színház helyén működő Magyar Néphadsereg Színháznál kezd­tem. Sok kisebb-nagyobb jó sze­repet játszottam, A harag napjá­ban, a Szent Johannában többek között. Az itt eltöltött hét év után a Vidám Színpad tagja let­■­tem, ahol sok szép előadás része­se lehettem. - Helsinkitől Los Angelesig a vi­lág számos részét bejárta, ahol ma­gyarok élnek és igénylik a Kibédi Er­vin által képviselt humort. Minde­nütt szeretettel fogadták. - Valóban szerencsésnek ér­zem magam, sokfelé megfordul­tam életem során. - Fiatal színészként kit tartott példaképének? - Aki elindított ezen a pályán, Abonyi Géza kiváló színész-peda­gógust. - Elégedett a pályáján elért ered­ménnyel? - Olyan ember nincs a vilá­gon, akit nem érnek kudarcok, természetesen én sem vagyok ez alól kivétel. Ezzel együtt azt mondhatom, elégedett ember vagyok, ha ugyan lehet ezt mon­dani. Én nem szeretem - bár mindig az szerettem volna lenni -, ha azt mondják, művész, de ha már így neveznek, egy mű­vész sohasem lehet elégedett, például Michelangelo, aki vitat­hatatlanul nagy művész volt, so­ha nem volt kibékülve önmagá­val. Tulajdonképpen az elége­detlenség viszi előbbre az em­bert.­­ Kibédi Variációk és Beszélgeté­sek a papagájjal című könyvei bebi­zonyították, hogy rendkívül intel­lektuális, nemcsak a színpadon nyújtja tudása legjavát, írásaiban is. Könyvei igen gyorsan kedvenc ol­vasmányokká váltak. Várhatunk újabb írásokat? - A tavaszi könyvhét alkalmá­val jelenik meg következő iro­mányom, Állatságaim és ember­ségeim címmel. Ötven „ember­" és ötven „állatverset" tartalmaz. . A televízió körülbelül harminc versből készített egy zenés összeállítást, kiváló kollégáim. Császár Angela, Szabó Gyula, Ka­­utzky Armand és jómagam mu­tatjuk be. - Állat- és növényszeretete közis­mert. - Mindig is voltak állataim, gyerekkoromban még kiscsir­kém is, akit Elvirának hívtam, volt vagy 31 pintyem, teknősbé­kám, kutyám. Most egy Abesz­­színiából származó, 81 szót be­szélő, nagyon okos papagájom van. Koko 250 évig fog élni. - Hogyan ünnepli hetvenedik születésnapját, s milyen bölcs taná­csot adna a fiataloknak? - Nem számolom az éveket, a hetvenediket is úgy veszem, mint az előzőeket. Isten számol­ja, bölcsességet ne várjon tőlem, nem lettem bölcs, kisdiák ma­­­radtam. - Szabadidejében mit csinál a leg­szívesebben? - Élek, ez a legszebb foglalko­zás, mert ez nagy dolog, s ebben azt hiszem, benne van minden. Kibédi Ervin a Vidám Színpad örökös tagjaként az Üldöznek a nők című komédiában is játszik, s a róla készült portréfilmet a kö­zeljövőben tűzi műsorára a tele­vízió.­ ­ Klára IV. ÉVFOLYAM, 296. SZÁM íIÜLA^o c.'iMyy­­lki^Za II 1994. DECEMBER 17., SZOMBAT KULTÚRA (X. HXX VxcLkJ2­.)­ Gerendás a deszkákon Harminc dobos üti a ritmust A fenti címmel jelent meg a népszerű gitáros-zeneszerző-előadó má­sodik albuma. A tizenkét dalt tartalmazó CD-lemezt, illetőleg mag­nókazettát a GP Music és a DAKKE jelentette meg. Gerendás máso­dik lemeze az ez év nyarán a Parkszínpadon rendezett koncert anyagát tartalmazza. A hangverseny különlegessége volt, hogy GP állandó zenekara mellett közreműködött számos zenészbarátja is. A Rió című számban pedig ez a harminc dobos játszik együtt, akik e tüzes brazil ritmusok megszólaltatására szövetkeztek az egyszeri koncert kedvéért. ______________ -nor ...AMIT A SZEXRŐL TUDNI ILLIK Telefonos szexuálpszichológiai tanácsadás A férfi korai beteljesülése Mi a teendő korai beteljesülésnél? A nő kielégülésének zavarai A női kielégülés titka A klimaxról ® 06/90 310 444­­ 06/90 310 445 Iff 06/90 310 446­­ 06/90 310 449­­ 06/90 310 450 snap 10* 1399 cip Pt. 701/251­­fM beftaid hívás FuAFAyperc _______________________________ ■ 7C/“CA-\-00^ * '-' Csontváry Münchenben­­ száz év múlva (jiki)Miki egér a Napúton „Komoly tervvel siettem haza s Gács községben nyitottam gyógyszer­­tárt, ahol néhány évig lankadatlan szorgalommal odajutottam, hogy gyógyszertáram adósságmentesen állott s amikor már száz koronát havonta jövedelmezett, bérbeadva, elmentem Münchenbe, a Hollósy iskolájába, rajzolni természet után. E rajzokból tíz a kiállításon lát­ható" - idézte fel Csontváry Kosztka Tivadar 1908-as kiállítása ka­talógusában milyen előkészületek után kezdett hozzá, hogy megvaló­sítsa nagy tervét, hogy beteljesítse az iglói patika előtt állva hallott égi hang jóslatát, amely szerint ő lesz a „Napút festője.,, „nagyobb Raffaelnál". Évtizedes készülődés után jutott el először Münchenbe, mégpe­dig éppen száz évvel ezelőtt, 1894-ben. Hamarosan kevésnek találta azonban azt, amit itt ta­nulhatott, hiszen Liezen-Mayer Sándor tanácsára, magát képez­ni, először Karlsruhéba, majd on­nan Itáliába utazott. A dalmát partokról tért vissza Düsseldorf­ba, ahol „az igazgató tudtomra adá, hogy már többet tudok, s is­kolára szükségem nincsen". A karácsony előtti München belvárosában nyüzsgő tömegből valószínűleg nem sokan tudják, hogy nem csupán tanult, nem csupán újra ellátogatott 1911- ben a városba a magyar művész, de művei éppen most vendéges­kednek a bajor fővárosban. Mégpedig igencsak rangos he­lyen, a belvárostól igaz, egy ki­csit távolabb található, de a leg­színvonalasabb kiállításoknak otthont adó Haus der Kunstban, a Prinzregenstrassén. A hosszú, monumentális oszlopokkal ta­golt homlokzaton három hatal­mas transzparens hirdeti ezek­ben a hetekben, hogy Csont­váry, no meg a popart egyik leg­híresebb képviselője, Roy Lich­tenstein, valamint a dán Per Kir­­keby műveit láthatja a nagyérde­mű közönség. A nagyérdemű pedig, a délelőtt tíz órai nyitáskor, mondhatni to­longva veszi birtokába az épüle­tet. Pontosabban elsősorban an­nak központi részét, ahol Lich­tenstein alkotásai hirdetik a ma­téria, az ipari tömegtermék, a tö­megkultúra diadalát. A két má­sik kiállítónak jóval kisebb figye­lem jut, az ő termeikbe egyéb­ként közös, a Lichtenstein-be­­mutató tizenkét márkás belépő­jegyéhez képest fél-, pontosab­ban negyed árú jegy ellenében lehet belépni. Természetesen nem a néhány hónappal ezelőtt európai, amo­lyan kései „hódító körútra" in­dult tárlat müncheni rendezői számlájára írható, hogy látha­tóan nem vet nagyobb hullámo­kat a Csontváry-bemutató. Hír­verése nem kisebb, mint ami­lyennek lennie kell, a budapesti „ősbemutatóval" ellentétben itt az igen színvonalas, a gazdag képanyag mellett Hunertus Gass­­ner és Perneczky Géza tanulmá­nyát is tartalmazó katalógust is kézbe vehetik az érdeklődők. Hosszú tanulmányt igényelne annak kifejtése, hogyan ment majdnem veszendőbe az életmű a művész halála után, hogyan mentette meg az enyészettől Gerlóczy Gedeon, hogyan támad­ták a szocialista realizmus idő­szakában, s hogyan ügyetlen­­kedték el a méltó bemutatás le­hetőségét a közelmúltban. Aki belép a müncheni tárlatra, mindenesetre a művek olyasféle tálalásával találkozik, amelyet talán maga a Mester sem ellen­zett volna. A látogató első pillan­tása A taorminai görög színház romjai­val (1904-5) találkozik, egyik oldalt a Magányos cédrus-t, a másikon a Zarándoklás a cédrus­hoz Libanonban-t (mindkettő 1907) láthatja. Középen emel­vény, félköríves paddal, azok számára, akik szemlélődni akar­nak. A paravánokkal tagolt tor­gyan a térben, időben mind bel­jebb és beljebb haladunk, elju­tunk a kezdetekhez, azokhoz a bizonyos müncheni rajzokhoz, s a pálya, az élet dokumentu­maihoz, hogy a legapróbb mo­zaikkockákig „felbontott" mű­vet visszafelé haladva újra föl­építhessük. Különös, de egyáltalán nem ellentm­ondásos dolog éppen Lichtenstein és Kirkeby műveit látni a magyar „szimbolista és naiv" - ahogyan a meghívókon írják - alkotásai mellett. Kirkely hatalmas méretű rajzai azokat a víziókat idézik, amelyeket Csontváry 1911 után vetett pa­pírra,­­ azzal a különbséggel, hogy ami az immár alkotásra képtelen magyar mesternél szeret, mint ahogyan elődje lá­zadt egykor az akadémiai tanul­mányok, a barna tónusok ural­ma ellen. Azonban míg a múlt század végének alkotója azt az energiát kereste, amely láthatat­lanul, de mindent áthat, s amely mintegy az Emberiség sorsát ja­vítja meg. New York muvt szr a negyvenes ötvenes évek ab .'.t­rakt expresszionizm­­usa, gi­sz­tustestészete ellen lázadt fel, hogy magát az életet, a m­egfog­­ható valóságot idézze meg, az eszme helyett annak földi mását. A nagyvárosi civilizáció ikon­jait festette, festi meg L­ichten­­stein a képregényekből kiemelt motívumokon keresztül, a sze­xualitás, az erőszak, a fogyasztás esztétikáját teremti meg Ha Csontváryt Baalbekkel, laormi­­nával azonosítjuk, őt Donald ka­csa és Miki egér képviseli, ha az előbbi a festői vízió szolgálatába állította ragyogó színeit, utóbbi abban a világban, ahol minden­nek ára van, képes volt a művé­szet egészét egyetlen, mechani­kusan másolható gesztusra, a művész „ecsetvonására" leegy­szerűsíteni. Mindeközben azon­ban nem mond le arról, hogy akár amaz, szüntelen párbeszédet foly­tasson az elmúlt évszázadok euró­p­pai kultúrájával, művészeivel. Sokáig meditálhat a Haus der Kunst látogatója művészi vilá­gok - s persze korok, társadal­mak­­ hasonlóságán és különbö­zőségén. Tanulhat is egyet-mást abból, ahogyan a münchen­i kiál­­ lítóhely a New York-i Solomon R. Guggenheim Múzeummal együttműködve a Lichtenstein­­ bemutatót megrendezte. A száz­húsz kép, plasztika egy részét európai gyűjteményekből köl­csönözték, így gazdagabb anya­got mutathattak be, mint a tárlat amerikai változata. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a Diane Waldman által írt, szerkesztett katalógus példaszerű gazdag­sággal, pontossággal dolgozza fel az életművet, elgondolkod­hatunk azon, hogy Csontváry mostani bemutatósorozatával kapcsolatban - az életművön kí­vül természetesen - mi mire is lehetünk büszkék. I­I. Szabó Ernő mindörökre vázlat maradt, Kir­keley esetében tudatosan meg­tervezett, következetesen felépí­tett, befejezett művé vált. Lich­tenstein, aki négy évvel Csont­váry halála után, 1923-ban szüle­ben azután mintegy tételről té­­tett, éppen olyan forradalmi mo­­telre bomlik ki az életmű, s aho­­dan befolyásolta korának művé- Csontváry Kosztka Tivadar: Ülő nő ablaknál, 1894 Roy Lichtenstein: Szőke várakozó, 1964 r^uoj^vottL ( c juC­­o/i-€,^a- *V .O.K^ ÁH Y ßUi Alapos Te la mecenatúra A kortárs m­agyar képzőművé­szet helyzete mint köztudott főleg azért tragikus, mert a szo­cializmus meggátolta annak a polgári középosztálynak a kiala­kulását, mely az egészséges tár­sadalmakban vásárlója és jóízlé­sű patrónusa a művészeteknek. Míg az értelmiségi rétegek anya­gilag nem engedhetik meg ma­guknak a mecénásságot, addig­i más, „felkapaszkod­ott" r­étegek mű­veltségbeli hiányosságaik mi­att nem vevők a képzőművészet­re. Ehhez természetesen a köz­oktatás is hozzájárult, hiszen az oktatást évtizedek óta a művé­szeti, művészettörténeti, a leg­szőkébb bölcsészettudományi kereteken belül tartották A tö­megek művelt­ségében majd­hogynem fehér foltot képeznek a művészetek. , Az állami mecenatúra meg­szűnése következtében légüres térbe került magyar művészet megsegítésére hozta létre a pol­gári többségű par­lament 1993- ban a Nemzeti Kultur­ális Alapul Az alap Képzésun . .­/.eti Szak­mai Kollégiuma működésének első évét zárja idén december­ben Az évet értékelő héttagú kollégium tagjaitól megtudtuk, támogatásaik 30 százalékát egyedi elbírálás alapján, a többit pályázati úton ítélték oda. 333 pályázatból 194-et tudtak anya­gilag támogatni, összesen 45 mil­lió forint erejéig Az alap terve­ket, programokat támogat, s adományozott pen.-^.el -.zigu ^uan S.L’ánv-ilt.a,.. .. ...u‘.i„e két A tál: „-‘ta, k k.n...dí.ek a kiállitá­s.-K- Kaiak"...- -.K, okta­tási prolgran­sok per!... lésétől a m­unkaösztön­di­akon­ át a hazai művészet külföldi megismerte­tésének segítésén túl az ötletek szinte minden szintjéig. Szabad­úszók, alkotói csoportok, intéz­mények egyaránt pályáztak az elmúlt évben. A választott kollé­gium tagjai hangsúlyozták, bár a szubjektum esetükben sem kiik­tatható tényező, mégis igyekez­tek műfaji és sziláns elfogultság nélkül odaítélni az összegeket. Gyanakvó kérdésün­kre, vajon a tavasszal hatalomra került pár­tok a tendenciáknak megfelelő­en tervezik e a Nemzeti Kulturá­lis Alapot is „kinyitni. Sümegi György minisztériumi főosztály­vezető, kollégiumi tag meg­nyugtatott: nincs tudomása ilyen szándékokról. Az alap szinte független a mindenkori hatalomtól, hiszen bevételeinek mindössze tíz százaléka szárma­zik az állami költségvetésből. A többit maga a szakma termeli ki, járulékfizetés útján. Bizalmas információink sze­rint azonban történtek ilyen irányba mutató lépések. Az alap elnöksége kapott olyan „kérést" illetékes helyekről, mondassák le a kollégiumba a minisztérium­ból korábban delegált szentélye­ket annak érdekében, hogy má­sokat ültethessenek helyükre. Egyelőre az elnökség bátorságán múlt ennek visszautasítása, mondván e személyek a szakma egyetértésével kerültek ebbe a társadalmi funkcióba Csáji Attita, elnök a művészet iránt érzett aggodalmát fejezte ki, amikor arról szólt: a múzeu­mok an­yagi helyzetükből adó­dóan már nemigen tudnak sem kortárs, sem régebbi alkotásokat vásárolni. A várható pénzügyi megszorítások ezt vélhetően ál­landósítani fogják, így valószí­nűleg korunk művészete hiá­nyozni fog a közgyűjtemények­ből is. Bertók László Attila -Z X­­ •V 4

Next