Új Magyarország, 1995. április (5. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-20 / 92. szám

8­0. ÉVFOLYAM, 92. SZÁM kisdk KULTÚRA 1995. ÁPRILIS 20., CSÜTÖRTÖK CajOw/”*Döntő a dadogókért Ma reggel 9 órakor kezdődik a hónapok óta rostáló vetélkedő­­zajló Őze Lajos vers- és pró­zamondó~ verseny döntőjé’’ a Mer­lin Színházban. Jelmondata: „Beszélj, ne félj!" A rendezvényt az Alapítvány a Dadogókért Fi­r­­a est éz­el tavaly augusztusban, arról már hírt adtunk. A le­mint arról gendás hírű színész, akinek ne­vét a verseny fölvette, a mai na­pon lenne hatvanéves. A vetél­kedőn, melyen dadogók és nem dadogók egyaránt indulhattak, 450 jelentkezőt hallgattak meg az előzsűrizéseken. A jelentkezők az ország százhúsz helységéből képviseltették magukat. Érdekes jelenség, hogy legtöbben József Attila verseit, illetve Karinthy Fri­gyes Előszóját, valamint Márai Sándor Halotti beszéd című köl­teményét választották. A döntőbe 19-en kerültek be, többségükben 17-18 esztendő­sek. Közülük nyolc fővárosi, ket­tő szlovákiai, a többi vidéki vá­rosból érkezik. A zsűri elnöke Avar István, tagjai Harmat György, Budapest gyermekgyógyászai­nak főorvosa, Jancsó Adrienne elő­adóművész, a verseny egyik védnöke, Kiss László a Versmon­dók Országos Egyesületének el­nöke, Montágh Nelly logopédus és Őze Áron színművész. A döntőt követően, délután öt órakor kezdődik a jótékonysági gálaest, amelyen jeles művészek lépnek föl, védnöke Csengery Ad­rienne és Iglódi István, műsorve­zető Antal Imre. Szünetben jóté­konysági aukciós vásárt tarta­nak, amelyen többek között Me­­locco Miklós, Schéner Mihály, Dá­vid Vera, Schikula Gábor képei ke­rülnek kalapács alá. A gálára in­gyenes a belépés, ám adomá­nyokat szívesen elfogadnak az alapítvány javára. Számlaszám a Magyar Kereskedelmi és Hitel­bank Oktogon fiókjánál 407- 71123-941-407, illetve 407-13287. (­c­) Zubin Mehta Münchenbe tart Zubin Mehta, az indiai származá­sú világhírű karmester a bajor ál­lami operához szerződik. Az 58 éves dirigens ötéves szerződést írt alá a bajor kulturális minisz­terrel. Mehta 1978-tól 1991-ig a New York-i filharmonikusok ve­zető karnagya volt, s közben 1969 óta az izraeli filharmonikus zenekar vezető karmestere. A müncheni állami operánál fő-ze­­neigazgatói címet kapott, és évente öt hónapon át negyven estén vezényel. - Mehta szerződtetésével - je­lentette ki Hans Zehetmair bajor miniszterelnök-helyettes és kul­turális miniszter - a müncheni opera remélhetőleg olyan zenei színvonalat ér el, amely megha­ladja a berlini operáét. - Már régóta várok egy fő-ze­­neigazgatói állásra - mondta Mehta osztrák újságíróknak. - A müncheni operának nagyszerű zenekara van, és az épület akusz­tikája kiváló. Olyan munkafelté­teleket kínáltak, amilyenekről csak álmodni lehet. A karmester hozzáfűzte, hogy a müncheni operánál töltendő évi öt hónap alatt semmiféle más felkérésnek nem tesz eleget. Válság ellen: Canaletto Miközben a magyar kulturális kormányzat mintegy erejét meg­feszítve igyekszik gyengíteni a magyar kultúra - tárgyi és szelle­mi­­ alapjait, nálunk a­ egyébként is előnyösebb helyzetben lévő or­szágok mintha egyenesen to­vább akarnák növelni előnyüket. Olaszországban például, ahol a gazdasági krízis ugyancsak érez­teti hatását, az elmúlt években hatalmas ráfordítással restaurál­ták a művészet egyik legkiemel­kedőbb értékét, a milánói Santa Maria della Graziében lévő Utol­só Vacsorát. Leonardo műve mellett azonban sok más képre, szoborra is jelentős összegeket költenek. Milánó, Lombardia s az olasz kulturális minisztérium például néhány nap alatt tizen­­nyolcmilliárd lírát - mintegy másfél milliárd forintnyi összeg­­költött Gentile da Fabriano, Giam­­petrino, Canaletto, Antonello da Masina festményeinek megvá­sárlására. Az olasz kulturális minisztéri­um - személyesen Antonio Paa­­lucci kultuszminiszter - pénz­ügyi és kulturális szempontból egyaránt kitűnő befektetésnek nevezi az ügyleteket. Azt példá­ul, amely arra irányult, hogy az állam megvegye a milánói Brera képtár számára Gentile da Fabb­­riano kisméretű keresztre feszí­tését, mintegy ötmilliárd líráért. A New Yorkban vásárolt Giam­­petrino-kép - Madonna a gyer­mekkel - 125 ezer dollárba ke­rült. A milánói városi tanács vet­te meg Canaletto két velencei városképét a Sforza-kastély gyűjteménye számára mintegy tízmilliárd líráért, ugyanide ke­rül Antonello da Messina reme­ke, a négy és fél milliárdot érő Szent püspök is, amely Lombar­dia jóvoltából lett midnenki szá­mára látható. A líra, mint látjuk, legalább olyan gyorsan romlik, mint a forint - a kulturális érté­kek szerepének megítélése kö­zött mintha egyre gyorsabban növekednének a különbségek. (szó)4—„ fi I ------------------­ Canaletto: A dózsepalota sarka a tengerrel Vendégek és vendégvárók Lnyi c Sűrűprogram a Katona József Színházban Közeledik az évad vége, de ez bűn a nézőknek. Egy héten át be­­tartózkodik, néhány vidéki szín­nem jelent eseménytelenséget a Katona József Színházban. Április végén és májusban mozgalmas lesz az életük itthon és külföldön egyaránt. Sajnálatos módon (Ascher Ta­más betegsége miatt) ebben a szezonban már nem kerülhet színre Rózewicz darabja, a Kelep­ce. Helyette azonban bemutatják - május 5-én - A nevető ember címmel azt a színművet, melyet Victor Hugo regényéből írt szín­padra és rendez is, vendégként. Jeles András. Ezt megelőzően, mától, április 20-ától kezdődően, a színház mintegy saját antológi­áját nyújtja át az érdeklődőknek, külföldi és hazai kritikusoknak, a szakmának, s nem utolsósor­mutatják ez évi új színreviteleiket, valamint az elmúlt évadok legsikere­sebb produkcióit, a Petőfi Sándor utcai színházban és a Kamrában is. E napokban kerül sor a Plato­nov századik, s egyben utolsó elő­adására is (április 23-án). Májusban a színház vendé­geskedik, de vendégeket is fo­gad. Először Hamburgba men­nek: 10. és 15. között az ott ren­dezendő Magyar Hetek keretében lépnek fel az Akárki című elő­adásukkal, majd pedig, május 24. és június 2. között. Lengyel­­országban a Torunban sorra ke­rülő Nemzetközi Színházi Fesztivá­lon, s ez után Krakkóban, a Story Teatricnél mutatják be a Ma este improvizálunk című Pirandello-da­­rabot. Amíg a színház külföldön (t­i.) ház vendégjátékának nyújt ott­hont. A Kamrában május 8-án, s még utána két estén a miskolciak játsszák a Párizs, Texas című da­rabot. A nagyszínházban 14-én és 15-én a pécsi Harmadik Színház Füst Milán drámáját, a Boldogta­lanokat, a Kamrában 27-én és 28- án a veszprémiek a Csúfejedelem ágyasa című produkciót, ugyan­ott 30-án a pécsi Nemzeti Színház pedig az Akárki című játékot mu­tatja be. És még egy esemény május 31-én: az Amadinda együttes, Ko­csis Zoltán zongoraművész köz­reműködésével, koncertet ad a színház javára, ezzel is enyhíten­dő az együttes közismerten sú­lyos anyagi helyzetét. Emlékezés Rados Jenőre Rados Jenő, a magyar építészet­­történet egyik kiemelkedő alakja születésének 100. évfordulója al­kalmából emlékünnepséget ren­deznek holnap a Budapesti Mű­szaki Egyetemen. A tanárra, a zeneszerzéssel is foglalkozó művészre Finta József építész emlékezik. Az ünnepsé­gen adják át a műemlékvédelem oktatásában kiemelkedő tevé­kenységet folytatóknak a Rados Jenő-emlékérmet. Ifjú drámaírók, figy­elemi1 Az Egyetemi Színpad a Népsza­badság támogatásával drámapá­lyázatot ír ki, fiatal, pályakezdő, 28 évnél fiatalabb írónők és írók számára. A pályázaton olyan, még be nem mutatott, kétfelvo­­násosnál nem hosszabb művel lehet indulni, mely előadható az Egyetemi Színpadon. A pályaműveket gépelve, jel­igével, legkésőbb 1995. május 15-ig az Egyetemi Színpad cí­mére kérjük elküldeni. (Cím: 1056 Budapest, Szerb u. 21-23. Tel/fax.: 266-3311) A beérkezett műveket egy öttagú bizottság - Ascher Tamás, Balassa Péter, Ná­­nay István, Orsós László Jakab és Puskás Tamás bírálja el, s az ered­ményeket június 9. (péntek) 17 órakor az Egyetemi Színpadon hirdetik ki. Az első helyezett 75 ezer, a második 50 ezer, a harmadik 25 ezer forintot kap. A 1. helyezett művet az Egyetemi Színpad a Rádiószínházzal közösen a Mű­velődési és Közoktatási Mi­nisztérium támogatásával be­mutatja. -\t\sl\c?\!/TQt[orr TV-lemény húsvét csapdái Általában és szinte folyamatosan szegezzük szembe gyakorlatilag teljesíthetetlen elvárásainkat a magyar tévécsatornákkal, de a nagy, többnapos ünnepek táján még ezt is megtetézzük. Talán mert ilyen­kor mindenkinek több ideje jut a tévézésre, és azt szeretné, hogy a műsorok pontosan az ő igényeit elégítsék ki. Ez persze lehetetlen, de éppen ezért kell kényszerűen megpróbálkozni a teljesítésével. Ami, értelemszerűen sokkolja a műsorszerkesztést, és akarva-aka­­ratlan a legkülönbözőbb csapdahelyzetek felvállalására szorítja. A mostani ünnepek ilyen csapdájának tekinthető, hogy tekintet­tel kellett lenni valószínűleg több millió néző vallási érzékenységé­re, tehát (nagypénteken különösen) lehetőleg kerülni kellett az esetleg ezt az érzékenységet irritáló programokat. Vagy: ha már ez nem sikerülhetett egészen, meg kellett találni az ellensúlyokat, így alakult ki aztán egy sajátos műsorrend e napon. A nagy össznépi nyalókát, a Dallast (225. folytatás!) nem lehetett kihagyni annak ve­szélye nélkül, hogy a felháborodott tiltakozók esetleg aláaknázzák a Szabadság téri épületet, s az aknákat működésbe is hozzák. (Ami, egyesek szerint, már nagyon régen időszerű is volna, Dallas ide, Dallas oda...) Megvolt viszont az ellensúly: utána Ermanno Olmi egészen különleges filmjét, a Biblia Genezis könyvének sajátos filmre-tévére álmodását láthattuk. A teremtés és a vízözön (ez volt a film címe), mint utólag megállapíthattuk, az egész húsvéti műsorrend egyik kiemelkedő darabja volt. Nagyon szép gondolat (és szép film) volt a Duna TV A harmadik vértanú című dokumentumfilmje a győri püspökről, Apor Vilmosról, bár valószínűleg ezt lekörözte a tv Bo­rostyán című szappanopera-folyamának ebben az időben sugárzott legújabb része - különösen azért, mert a Duna TV vételéhez külön antenna kell, s ezt nem minden tévénéző engedheti meg magának. Folytatódott az „egyet ide, egyet oda" szisztéma az ünnep többi napján is. Szombaton volt Krokodil Dundee a TV 1-en, s volt Kör­­mendi-show (igaz, konzervből). Volt futballmeccs-közvetítés és Fa­mília Kft. a TV­ 2-n, s ugyanott Bach fenséges János-passiója. A Duna TV szép összeállítást adott a keresztút irodalmából és zenéjéből, hallhattunk egy nagyszerű Beethoven V.-et Kobajasival, és megnéz­hettük az elnyűhetetlen Belmondót a Kellemes húsvéti ünnepeket című csacskaságban. Vasárnap folytatódott ugyanez. Végtelenbe nyúló Queenie (hétfőn ugyanebből még két és fél óra...), és megpróbálta­tásaink enyhítésére a második csatornán Hegedűs Géza és Poszter György műsora Jézus szenvedéstörténetéről, valamint ugyanezen téma Lukács evangélista szövegével egy, sajátos monofilm- vagy monodráma amerikai film révén, s egy a nagy név (Zeffirelli) dacára nem különösebb rendezésű, ám zeneileg annál remekebb Bajazzók, Domingóval, Juan Ponssal, Teresa Stratassal. Hétfőre oldódtak a görcsök. Ez már „sima" pirosbetűs napi kíná­lat volt, a TV 1-en és 2-n a sorozatok újabb darabjaival, sporttal, bugyutaságokkal (Lucky Luke), vitaműsorral, zenei portréfilmmel (Joan Sutherland), rajzfilmekkel. A műsorszerkesztés fellélegezhe­tett, ezt is túlélték. Legközelebb csak karácsonykor lesz többnapos ünnep. Addig kipihenhetik a fáradalmakat. Akkor viszont ismét elő­állnak a csapdák, a megoldhatatlan elvárások. Persze az is lehet, hogy addigra már régen nem ilyen felállásban mű­ködnek majd a hazai országos csatornák. A televízió körül jelenleg ak­kor­a mozgás (a zűrzavar szó pontosabb volna), hogy karácsonyig minden megváltozhat - kivéve, hogy karácsony azért remélhetőleg még lesz. (takács) Versailles megújul A Napkirály egykori palotája, Versailles ismét régi fényében tündökölhet majd: a francia mú­zeumi szakemberek ugyanis nagyszabású tervet dolgoztak ki az épület- és parkegyüttes re­konstrukciójára. Ennek kereté­ben Versailles visszakap egyes - régebben a királyi birtokhoz tar­tozott, de azóta leválasztott­­ te­rületeket, végre jut majd pénz az épületek elhasználódott elemei­nek (például a II. világháború óta változatlan tetőrészek) cseréjére, s újabb teremőrök felvételével számos, eddig bezárt részt is megnyithatnak a nagyközönség előtt. A Napkirály, XIV. Lajos pa­lotája Franciaország egyik első számú turisztikai látványossága: évente több mint hárommillió ember látogat ide. Csonka Miklós nem írt alá Eső csorog a művelődési házba cióról való lemondással egyenlő, árat pedig ma például község Csonka a jegyzőkönyvet nem ír­ta alá, ehelyett a közgyűlési el­nök és alelnök jelenlétében kije­lentette, hogy nem óhajt lemon­dani az igazgatóságról, valamint az alkalmazotti jogviszonyról, és változatlanul nem írja alá a mű­velődési központot lehetetlen helyzetbe hozó költségvetést. A tét hatmillió forint. Ennyivel csökkent volna a művelődési központ költségvetése azok után, hogy már eddig is szigorí­tó lépéseihez kellett folyamod­ni. Elküldtek hét főfoglalkozású dolgozót, megszüntettek három státust, terembérletet kértek cso­portoktól - amelyek azonnal el­hagyták a házat -, mások számá­ra bevételi kötelezettséget szab­tak meg. Ezt az érintettek nehe­zen teljesítik, hiszen tekintet nél­kül a magas színvonalra, ame­lyet képviselnek, nem reprezen­tálhatják a megyét fontos orszá­gos, nemzetközi rendezvénye­ken. Nincs írásos módszertani tevékenység, a térségi feladatok ellátása gyakorlatilag megszűnt, mert csak piaci áron végezhetik a szakemberek a munkát, a piaci aligha képes megfizetni. A művelődési központ tavaly még közel húszmilliót kapott in­tézményfinanszírozásra, a bevé­telei majdnem elérték a tizenhét­milliót. A tervezett hatmilliós el­vonás azt jelentené, hogy az erő­sen karcsúsított program mellett is likviditási gondok lépnének fel, felújításra, beruházásra nem jutna semmi pedig hát... A tájékoztató közepén Cson­ka Miklós kinyitotta a háta mö­gött a kiállítóterem ajtaját, ahol a tetőn át éppen az esővíz csörgött befelé. Szorongató a helyzet, s ilyenkor csak egyet nem lehet tenni: elvetni a kompromisszu­mot. Az intézmény kérte a me­gyét, hogy a hatmillió helyett csak kétmilliót vonjanak el. Nem talált helyeslésre. A megye arra kérte az igazgatót, hogy írja alá a költségvetést, s ezzel egy idő­ben vegye lajstromba a gondo­kat. Erre viszont Csonka Miklós nem volt hajlandó, mondván, hogy tovább hátrálni nem lehet, és aláírásával nem vállalhatja a bizonytalanságot, amelyből sze­retekkel ezelőtt kisebb botrány színhelye volt Győrött Győr-Mo­­son-Sopron megye közgyűlése. Megyei fenntartású intézmé­nyek, kórháztól a nevelőottho­nig, iskolától a művelődési köz­pontig, múzeumig, levéltárig, könyvtárig tiltakoztak költség­­vetésük megnyirbálása miatt. Aztán a felháborodás csattanója­ként egy kivétellel mindenki alá­írta a költségvetést, néhol kiiga­zításokkal. Az egyetlen kivétel a győri Bartók Béla Medvei Műve­lődési Központ, amelynek igaz­gatója, Csonka Miklós a napokban sajtótájékoztatót hívott össze, hogy a nyilvánosság is értesül­hessen a történtekről. A tájékoz­tató némi késéssel kezdődött, mert Botos Gábor, a megyei köz­gyűlés elnöke - munkáltatói mi­nőségben - éppen a tájékoztató idejére hívatta magához az igaz­gatót. A megyeházán történtek­ről már Csonka Miklós számolt be az újságíróknak. A megyei vezetés jegyzőköny­vet kívánt aláíratni Csonkával, aki kézjegyével elismerte volna, hogy a költségvetés aláírásának metagadása az igazgatói pozt-­ mely szerint neki is, az intéz­ménynek is baja származhat. Az igazgató a kultúrát sanya­­rító egyoldalú fiskális szemléle­tet kárhoztatja, sőt megyei tarta­lékokról vél tudni. Kereken nem hangzott el a kultúraellenesség vádja, s ezt a megye aligha is­merné be, inkább a központi szi­gorításokra hivatkozna - hivat­kozik is -, amelyek alól nem mentesítheti magát. A megye és az intézmény, illetve az igazgató közt most patthelyzet áll fenn. Az igazgató nem mer felelősség­gel aláírni, pedig jogilag megte­hetné. Lehet, hogy a dologból közgyűlési téma lesz; talán már a következő alkalommal, április 20-án. Nem kizárt, hogy küszö­bön áll a hasonló helyzetben lé­vő közművelődési intézmények közös fellépése. Ezzel annyit mindenesetre elérhetnének, hogy jaj­szavuk messzebbre hal­latszana. Hogy aztán a jajszó ké­pes lesz-e megnyitni a kasszát, arra ma senki sem merne lefo­gadni. Pákovics Miklós

Next