Új Magyarország, 1995. április (5. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-08 / 83. szám

V. ÉVFOLYAM, 83. SZÁM (?K^e|cofian­t) loytttm^-^ Wl 1995. ÁPRILIS 8., SZOMBAT j^-h^o^oto /^s^SkJ. kAulk KÖZELKÉP Lot. Lo3nkJkk^ A)ép^M3C5C7 |A)a'Iskola az ország szívében Megyek Lakitelekre. Most másod­szor életemben. Az első utazás­kor megismert érzelmek feltá­madóban bennem; halvány szo­rongás, kíváncsiság és még per­sze sok minden más is, mondha­­tatlan, megyek Lakitelekre, megnézni hét évvel ezelőtti ön­magam. 1988 augusztusában voltam itt először. A második la­kiteleki találkozóra hívtak táv­irattal: rendőrautók az út szélén, kifejezetten kémelhárító külle­mű emberek a kukoricásban, akácfák, napsütés, zene az autó­ban: „Valami van a levegőben". Le­­zsák házának udvarán nagy, fe­kete fóliasátor volt. Lezsák ud­varában sátrat vert a szabadság. Tehát a szabadság volt a levegő­ben. A sátorban rengetegen ül­tek, beszédek egymás után, mi történt velünk és mi történhetik velünk, magyarokkal. Csoóri Sándor, Bíró Zoltán, Kiss Gy. Csaba mondatai fényesítették a szeme­ket, aki ott volt, tudja: erősen hittük és akartuk a szabad Ma­gyarországot. Ünnepélyesen szédelegtem Lezsák Sándor ud­varán, mintha mindenki hason­lóképpen lett volna, mintha a visszaszerzendő méltóság, az önmagáért és másokért felelős polgári öntudat irányította volna mozgásunkat. A második lakiteleki találko­zón, 1988-ban gulyáslevest ad­tak ebédre. A papírszalvéta sar­ka nemzetiszín csíkozású volt. Aztán beleforgatta a történe­lem szele országunkat a nagy át­alakulásba, független, demokra­tikus lett hazánk. És pártoskod­­tunk, pártosodtunk, zúgtak a politikus évek, érdekek húztak­­taszítottak ezerfelé minket, él­tünk csodálkozva ebben a szo­katlan szabadságban. Megyek másodszor Lakitelek­re most, izgalom bennem: mi lett abból a nagy-nagy szabadság­­vágyból, ami hét évvel ezelőtt odahúzott minket? Csoda lett. Népfőiskolának nevezik. Betessékelnek Lezsák Sándor dolgozószobájába, szívélyes fo­gadtatás, kézfogás, oldódóban elfogódottságom, meghatódom vendéglátóm viszontláttán, tá­madóban az emlékek, beszélge­tünk. Mi is hát a népfőiskola? Ké­szültem a lexikonból. Bizonyos Frederik Grundtvik dán evangéli­kus lelkész a múlt század elején tervelte ki az első ilyenfajta isko­lát, a dán nemzet nevelése és művelése, a személyiség közös­ségbeli fejlesztése volt a célja­­ felső korhatár nélkül. A lakiteleki népfőiskola alapí­tói Tessedik Sámuel, Wesselényi Miklós és Németh László példáját követik a szűkebb-tágabb kör­nyezetük eseményeit, a társadal­mi folyamatokat értő-értelmező gyerekek és felnőttek nevelésé­vel. 1991-ben Lezsák Sándor és fele­sége létrehozta a Lakitelek Alapít­ványt, ami a demokratikus átala­kulást segíti az úgynevezett kis­közösségek, a helyi lapok, ifjúsá­gi és nyugdíjasklubok támogatá­sával. Az alapítvány munkáját öttagú kuratórium felügyeli: Le­zsák Sándor elnök, Ghéczy Iván svájci közgazdász, Gálfalvi György marosvásárhelyi író, Gyarmati Dezső olimpiai bajnok és Tollas Tibor költő München­ből. A Lakitelek Alapítvány hívta életre 1992-ben a Népfőiskola Ala­pítványt, ami kizárólag a népfőis­kola ügyeivel foglalkozik. Az alapítvány ötvenezer forintos alaptőkéje (ennyit ért Lezsák Helikon-díja) az elmúlt években több mint százmillió forintra emelkedett. Hazai bankok, vál­lalkozók mellett külföldiek is se­gítették. Lezsák arca megkeményedik, amikor mondja: -A Lakitelek Alapítvány nem ka­pott egy fillér állami támogatást sem. Kapom a terjedelmes listát, ki mindenkinek adtak viszont pénzt, jegyzetelem. íme néhány jellemző szám: • Fénymásoló gépek a pozso­nyi Együttélés Mozgalomnak 900 000 forint • Nyári oktatótábor a lemen­ni Alkotóműhelynek 55 000 forint • Népfőiskola működtetésé­hez az Ipolyi Arnold Népfőisko­lának 2 000 000 forint • Konferenciarendezés a szé­kesfehérvári István Király Mú­zeumnak 120 000 forint • A Berzsenyi Dániel vers- és prózamondó verseny díjaihoz 100 000 forint • Az Ábel a rengetegben című filmhez a Budapest Filmstúdió­nak 1 000 000 forint • Mikrobuszvásárláshoz a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek 1 000 000 forint • Ifjúsági találkozó megren­dezéséhez a nagyváradi Magyar Ifjúsági Demokrata Szövetség­nek 100 000 forint. Van végül összesített adatsor is: a Lakitelek Alapítvány 1991 óta több mint hétezerszer adott támogatást 210 464 705 forint ér­tékben. Többet adtak, mint kap­tak. 120 milliós az adósságunk - mondja Lezsák -, törlesztjük rendben, eljön majd az idő, ami­kor intézményünk adósságmen­tes és önfenntartó lesz. Sétálunk az 1995-ös lakiteleki tavaszban, szemem a felújított és új épületeken, igyekszem meg­jegyezni mindegyik történetet. Kísérőnk Lévai Jánosné, a népfő­iskola oktatási igazgatója elsod­­ró lendülettel beszél, tűzrőlpat­tant asszony, fut át az agyamon, szavaiból süt rám is a büszkeség: tessék nézni, sikerült, megcsinál­tuk. Az alapítvány a helyi bor­kombináttól (ezt a kifejezést használja) vásárolta a négyhek­táros területet a három szocreál épülettel. Terveztek, építettek. 1993-ban elkészült a vendégház. Ebben az évben szentelték fel a Kölcsey kollégiumot, és ekkor nyílt meg az Emigrációs Gyűjtemény, ahol a külföldre menekült ma­gyarok életéről, politikai és kul­turális tevékenységéről adnak számadást, és ahová ma is folya­matosan érkeznek újságok, könyvek, filmek, levelek, fény­képek és tárgyi emlékek. Az anyagokat szakemberek dolgoz­zák fel, munkájukhoz ösztöndí­jat és külön dolgozószobát ad az alapítvány. Lévai Jánosné levegőt vesz, gyors mozdulatsorral mutat kör­be, itt az uszoda, ott az étterem, éhesek? Igen, válaszolom, ka­punk ebédet, levest és palacsin­tát. Az étterem tiszta, elegáns, Lévainé közben azért a népfőis­kola oktatási ügyeinek ismerte­tését sem hagyja abba. A Kölcsey Kollégium művelt­ség- és személyiségfejlesztő, gazdasági, jogi és állampolgári ismereteket átadó intézmény. A Széchenyi Kollégiumban a piac­­gazdálkodással, kereskedelem­mel, vállalkozói alapismeretek­kel és a könyveléssel ismerked­hetnek meg a hallgatók. Három hónapos intenzív nyelvtanfolyaimaikon napi 10-12 órában tanulhat­­ak a népfőisko­lások angolul, németül, franciá­ul. Két palacsinta között Lévainé újra levegőt vesz, szinte sóhajt, hát nagyon nagy szükségünk van nyelvtanárokra. Kinézünk az étterem ablakán, néptelen a népfőiskola, péntek van, hazautaztak a diákok, akik 300-an vannak a Bolyai, Kölcsey, Széchenyi, Petőfi és Vörösmarty kollégiumok kétéves tanfolya­main. Lezsák irodájába visszatérve az órarendszerű falitáblát tanul­mányozzuk; gépírás, gazdakép­ző, számítástechnikai ismeretek, szociális gondozóképző, pénz­ügyi szaktanfolyamok, nyugdí­jasklub - úristen, szédülök bele a rengeteg adatba, hogy lehet ezt leírni? Szeretettel és türelemmel­­ válaszol Lezsák Sándor és felesé­ge, ez a dolgunk, erre szegőd­tünk. És nem vagyunk egyedül, ki­tűnő csapat vesz bennünket kö­rül. Hetvenen dolgozunk itt szívvel-lélekkel, száz ember ké­ne ekkora munkához, de most csak ennyiünknek tudunk fizetni.­­ Úgy búcsúzom, hogy tudom, harmadik lakiteleki utamra nem újabb hét év elteltével indulok. Jövök majd sokszor, hozom a gyerekeimet, mutatom nekik, miként kell okosan és szabadon élni. Hiszen minden, ami Lakite­leken történt az elmúlt néhány évben ezt példázza. Már nem lesznek szorongások bennünk, mert tudjuk, mi történik velünk ebben az országban, és tudjuk majd azt is, mivé lehetünk itt. Maradhattunk magyarnak, mi, az új rendet kisorakozók. Higgyünk abban, gyerekeink már nem ismerhetik meg a régi rend - azaz rendetlenség, mert a szocializmus a lelkek szétzilálá­sával és megnyomorításával rendetlenségre kényszerített - okozta félelmeket, szóval higg­­y­dink magunkban. Kezet fogok Lezsákkal. Fá­radt, de büszkének mondható mosolyváltás. Vagyunk. Indulok haza, pár lépés után visszané­zek. Az ajtóban még ott áll Le­zsák Sándor. A háta mögötti fa­lon feszület. 1/ Dippold Pál Lakitele’f­ 'iy^tcsU^^p-íi h(íií:M:y Háx h í'-r l^- tÍcU:i*yyi^h \ystfi -?k taiíte. ytntik. Ké^ymúvesck Ä-i«ß /«»».;>■•! U.-í^y- i-.az FOTÓ: KÖRMENDI IVÁN Csoda lett. Népfőiskolának nevezik Lezsák Sándor A népfőiskolának nagy szerepe van és lesz a rend­szerváltoztatás folyamatában SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Andorka Rudolf, Bolberitz Pál, Kocsis L. Mihály, Szokolay Sándor FŐSZERKESZTŐ: KŐ András FELELŐS SZERKESZTŐ: Dippold Pál KIADJA A NEMZETI SAJTÓ Kft. FELELŐS KIADÓ a kft. ügyvezető igazgatója LAPIGAZGATÓ: Bara István SZERKESZTŐSÉG 1085 Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Postafiók: 1410 Budapest, Pf. 199. Telefonok: 266-5009,266-2804. (Hírlapkiadó: 138-2399,138-4300,138-3988.) Telefax: 266-2288 (napi szerkesztés), 267-3313 (titkárság) Éjszakai üzenetrögzítő: 266-4262. HIRDETÉSFELVÉTEL: * 1428 Budapest, Blaha Lujza tér 3. Telefon: 138-2369, telefax: 138-3150. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: a HÍRKER Rt, az NH Rt, a regionális részvénytársaságok, Extra-Hír Kft., New Press Kft., Új Passz Kft., R-Press Hírlap- és Könyvterjesztő Kft., Medvecz és Társa Kft., Bohus Kálmán magánvállalkozó, Zana László magánvállalkozó. Előfizethető minden hónap 25-ig a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a hírlapkézbesítőknél, valamint a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) minden hónap 10-ig. 1900 Budapest XIII., Lehel u. ICVA közvetlenül vagy p­ostautalványon, illetve átutalással a Postabank Rt. 219-98636,021-02809 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj et hónapra 510 Ft, negyedévre 1530 Ft, fáévre 3060 Ft, egy évre 6120 Ft Külföldön terjeszti a Kultúra Kereskedelmi Vállalat H-1339 Budapest, Postafiók 149. SZIKRA LAPNYOMDA Rt. Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató ISSN 1215-0185 Bp.­­ ISSN 1215-1386 vidék

Next