Új Magyarország, 1995. május (5. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-12 / 110. szám

§ -S­5 S Kik a polgári demokraták? Beszélgetés Schmidt Máriával és Tóth Gy. Lászlóval, a MPDT alapító tagjaival A Maggyar Polgári Demokraták Társaságának mai bemutatkozó estjén három pártvezető, Für La­jos (MDF), Giczy György (KDNP) és Orbán Viktor (Fidesz-MPP) vesz részt. A társaság tagjai is­mert közéleti személyiségek, po­litológusok, közírók, történé­szek, név szerint: Bárány Antalin, Debreczeni József, Lovas István, Molnsár tamás, Fokol Béla, Schmidt­­Mária,Mellér Gyula, Tóth Gy. Tász­­lóTrekéczia László és Varga Dömp- Ims György. Már maga a társaság megalakulásának ténye is élénk sajtóvisszhangot váltott ki, egyes lapok egyenesen a szélsőjobb­hoz igyekeztek sorolni tagjait. A társaság céljairól, képviselt érté­keiről Tóth Gy. László szóvivőt és Schmidt Mária történészt kér­deztük. Tóth Gy. László: Társaságunk elsődleges célja a polgári értékek terjesztése, a polgári demokrácia intézményének népszerűsítése, működési mechanizmusainak feltárása, érthetőbbé tétele, és egy olyan politikai filozófia kép­viselete, amelynek jegyében el­utasítunk minden olyan kísérle­tet, akár jobbról, akár balról, amely a polgári viszonyok meg­haladására törekszik. Semmi kö­zünk a populista szélsőjobbos csoportosulásokhoz, de ugyan­így nincs közünk a programjá­ban demokratikus szocializmust hirdető Magyar Szocialista Párt­hoz sem. Schmidt Mária: Azokat a pol­gári értéket, azt a szellemi hátte­ret szeretnénk felmutatni, ami­ről sokan azt állítják, hogy itt, ezen az oldalon nincs. Megala­kulásunk kapcsán, úgy látszik, sokakban egyfajta pánikhangu­lat alakult ki. A 168 Óra című lapban ugyanis már kétszer je­lent meg dehonesztáló írás a tár­saság tagjaival kapcsolatban. Jel­lemző, hogy ezt mintegy meg­előlegezték, hiszen a társaság bemutatkozása csak ma követ­kezik. T. Gy. L.: Ez abból a szem­pontból érdekes, hogy még nem történt semmi, a társaság mint jogi személy csak deklarálta, hogy létezik, és máris elszaba­dultak az indulatok. Ez elsősor­ban a 168 Órát minősíti, amely lap rendkívül militáns, szélsőbal­­oldali, gyűlölködő hangnemben értekezett a társaságról, de pél­dául a Fidesz-kongresszusról is. Tulajdonképpen minden, a ba­loldali liberális értékrendtől és értékorientációtól eltérő gondo­latról ez a lap csak gyűlölködve képes megszólalni. Rögtön a szélsőjobboldali, illetve a radiká­lis jobboldali jelzőt alkalmazzák. Fel nem foghatom, miért, hiszen társaságunk neve is az, hogy Magyar Polgári Demokraták Társasága, tehát mi a jogállami­ságban, a polgári demokrácia in­tézményrendszerében hiszünk, ez eleve kizár mindenféle szélső­séget. Nem tudom, hogy ha ez a militáns baloldal nem képes elvi­selni egy polgári jobbközép ori­entációt, mit kezdenek majd ezek az emberek akkor, ha - mű­ködésük következtében is - Ma­gyarországon valóban megjele­nik a szélsőjobb? Akkor a mi mi­nősítésünk mivé fog változni? Ez a kirekesztő stílus megjelent már a Demokratikus Chartában is: aki nem tartott velük, az gya­nússá vált. Ez a hangnem és ezek az eszközök ugyanezt a célt szolgálják: a jelenlegi pártnó­­menklatúra-burzsoázia uralmá­nak biztosítását. Úgy látszik, az utóbbi napok bankbotrányai mi­att a hatalom pánikba esett. Az Agrobank és a Budapest Bank körüli események miatt kétség­telenül joggal aggódnak. A hata­lomgyakorlók közvetlen kör­nyezetéhez tartozók jelentős ré­széről kiderül, hogy korrupt. Egyre-másra kerülnek nyilvá­nosságra botrányos ügyek. Ha ez a tizenkétmilliárdos Budapest Bank-botrány az Antall-kor­mány idejében történik, akkor három hónapig minden napilap olyan feleimmel jelenik meg, hogy a kormány korrupt, a kli­entúra korrupt, azonnal mond­jon le a pénzügyminiszter, mondjon le a miniszterelnök, és a rádió meg a televízió óránként megismételte volna mindezt. Ezzel szemben most kis glosz­­szák, hírek jelennek meg, pedig olyan hatalmas összegekről van szó, amelyek az államháztartás egyensúlyát is biztosíthatnák. Olyan méretű korrupcióról és összefonódásokról van szó, amik a közéletet alapjaiban de­moralizálják, és ez a baloldali mé­dia elfogultsága miatt nem megy át a köztudatba. Sch. M.: Tulajdonképpen a rendszerváltozás első percétől kezdve nem sikerült közös ér­tékrendben, közös erkölcsi kö­vetelményrendszerben meg­egyeznünk, sem a múlt rendszer bűneinek a feltárásával, sem an­nak megítélésével kapcsolatban, sem pedig a saját életünkre vo­natkozó szabályok betartásával kapcsolatban. Sokak számára nem az számít, hogy ki mit csi­nál, hanem hogy ki kinek az em­bere. És ettől kezdve vagy meg­bocsátható és elnézhető az ügy, vagy meg kell buknia az illető­nek. Ennek az az oka, hogy nincs kialakult értékrend, ha­nem csak érdekek léteznek, az állampolgár nem tud eligazodni .Mindannyiunk számára katasztrofális következményekkel járna, ha ismét a munkásőrezredesek országa lennénk­ a legalapvetőbb kérdésekben sem. Nem tudja, ki a gyilkos, ki a rabló, ki az áldozat. Ezek az alap­vető kérdések sem tisztázottak. T. Gy. L.: Az MSZP nem kép­viseli a baloldali értékeket. Az MSZP vezető rétegének, az egy­kori pártnómenklatúrának, melynek tagjai időközben vállal­kozók, kapitalisták lettek, az ér­dekei védelmében és érdekében próbálnak kompromisszumra jutni a szakszervezeti apparátus­sal, és ennek révén valamiféle társadalmi stabilitást fönntarta­ni. De végső soron ezzel is a saját gazdasági pozícióikat védik. Ha megnézzük a magyar privatizá­ció történetét, azt látjuk, hogy a jelentős vállalkozók zöme az egykori KISZ-és pártapparátus­ból került ki. Ők voltak ugyanis olyan helyzetben, hogy privati­zálhatták az állami vagyont, és a különböző joghézagokat kihasz­nálva, a politikai hatalmukat gazdasági hatalommá konver­tálták. A baloldali értékekhez ne­kik semmi közük. Ők korábban azt a fajta nagyon rossz kommu­nista frazeológiát használták, amit az iskolákban tanultak, most pedig egy baloldali liberális frazeológiát használnak, de egyikük sem gondolja komo­lyan, a dolog másról szól. Ezek a botrányok mutatják, hogy mik a valódi folyamatok, milyen ér­dek-összefonódások léteznek. Ismerve a média elmúlt ötéves történetét, valószínűleg most új­ra szellemi gumicsontokkal lát­ják el a magyar közvéleményt, be fognak dobni különböző mű­balhékat, újra föltámad majd a szélsőjobboldali veszély, fasiszta csínytevésekre kerül sor, külön­böző emberek jelentéktelen dol­gok miatt lemondásra kénysze­rülnek. Elterelik a figyelmet ar­ról, hogy ugyanakkor itt 12 mil­­liárdok jönnek-mennek. Sch. M.: Én nem tudom, mit jelent az, hogy baloldali értékek. Szerintem az értékek önmaguk­ban léteznek, és kész. Megdöb­benve álltam a tévé képernyője előtt, amikor Jeszenszky Géza azt mondta, hogy Magyarországon az MDF és a kormánykoalíció képviseli leginkább a keresztény szellemiséget; erre a többi ellen­zéki párt fölállt és kiment. Azóta nem értem, ki mit képvisel eb­ben az országban. Mit képvisel a baloldal, ha az is a keresztény ér­tékeket akarja képviselni, és a li­berális és baloldali értékeket is, miközben konzervatív-liberális gazdaságpolitikát csinál. Régen, a hetvenes-nyolcvanas években, értettem, hogy a baloldaliaknak más a céljuk, és nekem is más a célom. De ma már azonos célo­kért harcolunk. Szavakban min­denki egy virágzó polgári de­mokráciát akar Magyarorszá­gon, magántulajdonon alapuló gazdasági rendszert. Akkor mik a külön jobboldali és baloldali értékek? T. Gy. L.: Nem csupán érté­kekről van szó. Az MSZP frazeo­lógiájában valóban megjelenít egyfajta szociáldemokrata, az SZDSZ pedig egyfajta liberális értékrendszert. Ezeknek a pár­toknak nem az a valódi céljuk, hogy ezen értékrendszerek mentén átformálják a társadal­mat. A valódi cél, a baloldali ér­dekek és a baloldali csoportok érdekeinek védelme. Ez a két párt ezért talált egymásra, ezért jött létre ez a kormánykoalíció­­ minden logika híján, hiszen mi­nek egy 54%-os pártnak még egy koalíciós partner, hacsak nem azért, mert az érdekeik kö­zösek. Itt ez a döntő. Az, hogy a frazeológiában ezt az érdekazo­nosságot megpróbálják elfedni, csak arra szolgál, hogy ugyanan­nak az érdekcsoportnak hosz­szabb távon biztosítsák a politi­kai képviseletét, és ennek semmi köze az értékekhez. Sch. M.: Nekünk, polgári de­mokratáknak nem az a célunk, hogy pártokat közelítsünk egy­máshoz. Nekünk az a felada­tunk, hogy megmutassuk, hogy van egy polgári értékrend, és hogy a polgári társadalom, amit mi Magyarországon szeretnénk megvalósítani, bár nem tökéle­tes, de jobbat még nem találtak ki. És Nyugaton többé-kevésbé működik. És azok a pártok, ame­lyek céljai ezzel egybeesnek, tá­maszkodhatnak arra a szellemi munícióra, amit ez a társaság fel tud kínálni. T. Gy. L.: Egyfajta értelmiségi szellemi holdudvart szeretnénk teremteni, és azt demonstrálni, hogy létezik egy másik szellemi elit ebben az országban. Hogy nem igaz, hogy nincs alternatí­va, ez egyébként is alapvetően antidemokratikus gondolat, csupán azt jelenti, hogy ők akár­milyen rosszak, hatalmon kell maradniuk. Magánemberként és független elemzőként úgy lá­tom a pillanatnyi helyzetet, hogy elsősorban az MDF, a KDNP és a Fidesz körül találha­tók olyan csoportosulások, ame­lyekben megvan a lehetőség egy polgári jobbközép erő létrejötté­re. Itt különösen a Fidesznek le­het fontos katalizátorszerepe. Nagyon fontos, és mindhárom párt elementáris érdeke, hogy ne egymással rivalizáljanak, ez sehova nem vezet. Amelyik párt képes nagyobb értelmiségi tá­mogatottságot, nagyobb szelle­mi holdudvart kialakítani magá­nak, vonzóbb képet mutatni társadalom felé, az meg fog erő­södni a három közül. Az lesz a vezető pártja ennek a csoporto­sulásnak. Hogy 98-ban milyen formációban indulnak a válasz­tásokon vagy utána, az a jövő kérdése, az viszont nemzeti ér­dek, hogy ezt a szociálliberális koalíciót mielőbb váltsák le polgári jobbközép erők, mert az ország nemzetközi megítélése katasztrofális. A gazdasági hely­zet és az újabban napvilágra ke­rülő korrupciós ügyek jelzik, hogy a mélyben milyen kétes fo­lyamatok zajlanak. Mindannyi­unk számára katasztrofális kö­vetkezményekkel járna, ha is­mét a munkásőrezredesek or­szága lennénk, még ha ezúttal csokornyakkendőben és függet­len vállalkozókként lépnek is fel a nyilvánosság előtt. A polgári demokrácia eszméje sohasem volt még sürgetőbb közügy. G­ylovas Lajos T . / 'tr FOTÓ:VELLEDITS ÉVA Schmidt Mária: Sokak számára nem az számít, hogy ki mit csinál, hanem hogy ki kinek az embere V. ÉVFOLYAM, 110. SZÁM ÁLLÁSPONT 1995. MÁJUS 12., FENTEK9 ,ÍAj.l)U'On­juh' -Szentmihályi Szabó Péter politikai ábécéjec: Ux^ ÍfGt ^DemagógiaM­ ivel a politikai játék résztvevői egymást kölcsönösen demagógiával szokták vádolni, tisztázni illik, mit is értünk ezen. A demagógia nagyhangú, hazug ígérgetés és az érzelmek, szenvedélyek felelőtlen felszí­tása a tájékozatlan néptömegek megnyerésére, népcsalás, népámítás, avagy hajtogatás és lázítás - az idegen szavak és kifejezések szótára szerint. A görög démagogosz népvezért jelentett, s az újkori politikai szótárban egyér­telműen negatív, elmarasztaló tartalmat nyert. Magyar megfelelőjének a népámítás, népámító használatát tartom kívánatosnak, bár kétségtelen, hogy a hazug ígérgetés és a szenvedélyek felelőtlen felszítása jóval többet mond. A demagógia nemcsak politikai, de retorikai fogalom is: szinte minden népszerűségre törekvő politikus használ demagóg, népámító fordulatokat, olyan kifejezéseket és csúsztatásokat, melyek nyelvi és lélektani eszközökkel képesek felkelteni a hallgatóságban (olvasókban) az azonosulást, a „mi" ér­zését, azt az érzést, hogy ez a politikus „helyettünk" beszél, a „mi" embe­rünk, olyan, mint mi, olyan, mint én. A született demagóg ezt ösztönösen tudja és gyakorolja is. A letűnt politikai korszak szereplői közül elég Kádár János és Marosán György alakját felidéznünk, hogy a népámítók művé­szetét világosan értsük. A „jó” népámító nem titkolja származását, sőt mű­­veletlenségét sem, nyelvi szinten ez azt jelenti, hogy nem hajlandó szabatos anyanyelvi megszólalásra, sőt tüntetőleg rosszul, pongyolán és homályo­san szólal meg. A nyers és kusza beszéd az utcai, kocsmai társalgást idézi, s otthonos érzést kelt a társadalom legszélesebb, félanalfabéta rdegeiben, akik véleményüket csak egy káromkodásba tudják foglalni. A „népből" jött népámítók huszadik századi névsora igen hosszú, s bő­ven akad utánpótlás. Az egyik oldalon Mussolini, Hitler, Szálasi, a mási­kon Lenin, Sztálin, Rákosi - és még milyen sok demagóg; bőven akad után­pótlásuk a demokráciában is. Igen érdekes a népámítók szerepe az egymás­sal szembenálló társadalmi rendszerekben. A diktatúra és demokrácia de­magógjai ugyanis gyakorlatilag ugyanabból a „deklasszált" társadalmi ré­tegből származnak, bukott és frusztrált értelmiségiek, akik kudarcot szen­vedtek egyéni életpályájukon, s az egyéni felemelkedésre semmiféle esélyük nincs, ha nem lehetnek politikai demagógok. Mindnyájan csupa olyasmit ígértek a híveiknek, mely teljességgel lehetetlen, abszurd, logikátlan volt, s minél nagyobbat ígértek és hazudtak, annál több támogatójuk támadt a hozzájuk hasonló emberek millióiból. A demagógia a mindenkori nép hülyeségére épít, azoknak a műveletlen és szellemileg egyszerre igénytelen és védtelen tömegeknek az ízlésére, ame­lyek számára a reklámok készülnek. Hogy magyarra fordítsuk a szót: akik a különböző televíziós vetélkedők állandó és lelkes nézői, szereplői, a kü­lönböző „kirakatok" nyálcsorgató fogyasztói, azok példázzák legjobban a népámítás társadalmi veszélyességét. A tömegkommunikációból áradó tö­mény ostobaság és aljasság ugyanis visszacsatolva erősíti a démosz, a nép legkisebb közös többszörösének önérzetét, a társadalmi idiotizmust. Durván fogalmazva: a politikai demagóg olyan hülye, akivel a társada­lom többségben lévő hülyéi érthető okokból rokonszenveznek. S ettől a pil­lanattól kezdve szinte teljesen mindegy, hogy a demagóg, a hülyék királya erőszakkal hatalomra került diktátor vagy a többségi hülyék által választott idióta. A demagógok mindig számíthatnak az amorf tömegre. A tömeg arra szavaz, aki a legtöbbet ígéri - kenyeret és cirkuszt. És ha a tömeget meg­kérdezik, Jézussal szemben mindig Barabbást kiált. A demagógia elválaszthatatlan a propagandától. A hülyeséget számta­lanszor kell ismételni, mint a reklámot, amíg meg nem ragad, mint az in­timbetét. Sztálin szociális érzékenysége, Hitler szakértői kormánya, Mus­solini demokráciája, Franco modernizációja - mind oly ismerőst A dema­góg hízeleg a népnek, de egyeduralomra, zsarnokságra tör, s miként a ha­mis szolga urát, megveti és ahol lehet, meg is rövidíti. A népámító számára a cél valóban szentesíti az eszközt, nincsenek elvei, nem kényes becsületére hiszen sosem rendelkezett ilyen kinccsel. Szemrebbenés nélkül állítja annak homlokegyenest ellenkezőjét, amire tegnap még esküdött, s ha sze­mélyes érdeke úgy kívánja, azonnal elárulja saját politikai pártját, ha van esélye, hogy másutt gyakrabban és hangosabban szónokolhasson. A nép számára legkedvesebb fogalmakat ismételgeti, mintegy kisajátítva ezeket, s egyúttal úgy le is járatva, hogy komoly, felelős és erkölcsös politikusok már használni sem merik az agyonkoptatott szavakat. Ősidők óta folyik a demagógok nagy vetélkedője a hatalomért és a minél nagyobb nyilvános­ságért. Már az ősemberek között is feltűnhetett ama jeles férfiú, aki nagyobb velős csontot, tágas réteket és legelőket, szépséges idegen szüzeket ígérge­tett, ha őt választják törzsfőnek. A régi rómaiak jól ismerték a népet, amikor „kenyeret és cirkuszt" ígértek és adtak is neki. A demagóg a társadalom értelmes, kiszámítható, közös cselekvési programját puszta jelenlétével meghiúsítja, cirkusszá silányítja a zsarnoki kormányzást éppúgy, mint a demokratikus intézményeket. A habzó szájú, rikácsoló, hadonászó demagóg akkor is veszélyes, ha nevetséges. Amikor hatalomra kerül, ajkunkra fagy a mosoly. SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Andorka Rudolf, Bolberitz Pál, Kocsis L. Mihály, Szokolay Sándor FŐSZERKESZTŐ: Kő András FELELŐS SZERKESZTŐ: Dippold Pál KIADJA A NEMZETI SAJTÓ Kft. FELELŐS KIADÓ a kft. ügyvezető igazgatója LAPIGAZGATÓ: Bara István SZERKESZTŐSÉG 1085 Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Postafiók: 1410 Budapest, Pf. 199. Telefonok: 266-5009, 266-2804. (Hírlapkiadó: 138-2399,138-4300,138-3988.) Telefax: 266-2288 (napi szerkesztés), 267-3313 (titkárság) Éjszakai üzenetrögzítő: 266-4262. HIRDETÉSFELVÉTEL: 1428 Budapest, Blaha Lujza tér 3. Telefon: 138-2369, telefax: 138-3150. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: a HÍRKER RL, az NH RL, a regionális részvénytársasá­k, Extra-Hír Kft., New Press Kft., Új Passz Kft., R-Press Hírlap- és Könyvterjesztő Kft., Medvecz és Társa Kft., Bohus Kálmán magánvállalko­zó, Zana László magánvállalkozó. Előfzethető minden hónap 25-ig a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a hírlapkézbesítőknél, valamint a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) minden hónap 10-ig. 1900 Budapet XIII., Lehel u. IIVA közvetlenül vagy postautalványon, illetve átutalással a Postabank Rt. 219-98636-021-02809 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 510 Ft, negyedévre 1530 Ft, félévre 3060 Ft, egy évre 6120 Ft Külföldön terjeszti a Kultúra Kereskedelmi Vállalat H-1339 Budapest, Postafiók 149. SZIKRA LAPNYOMDA Rt. Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató ISSN 1215-0185 Bp.­­ ISSN 1215-1386 vidék

Next