Új Magyarország, 1995. május (5. évfolyam, 101-126. szám)
1995-05-12 / 110. szám
§ -S5 S Kik a polgári demokraták? Beszélgetés Schmidt Máriával és Tóth Gy. Lászlóval, a MPDT alapító tagjaival A Maggyar Polgári Demokraták Társaságának mai bemutatkozó estjén három pártvezető, Für Lajos (MDF), Giczy György (KDNP) és Orbán Viktor (Fidesz-MPP) vesz részt. A társaság tagjai ismert közéleti személyiségek, politológusok, közírók, történészek, név szerint: Bárány Antalin, Debreczeni József, Lovas István, Molnsár tamás, Fokol Béla, SchmidtMária,Mellér Gyula, Tóth Gy. TászlóTrekéczia László és Varga Dömp- Ims György. Már maga a társaság megalakulásának ténye is élénk sajtóvisszhangot váltott ki, egyes lapok egyenesen a szélsőjobbhoz igyekeztek sorolni tagjait. A társaság céljairól, képviselt értékeiről Tóth Gy. László szóvivőt és Schmidt Mária történészt kérdeztük. Tóth Gy. László: Társaságunk elsődleges célja a polgári értékek terjesztése, a polgári demokrácia intézményének népszerűsítése, működési mechanizmusainak feltárása, érthetőbbé tétele, és egy olyan politikai filozófia képviselete, amelynek jegyében elutasítunk minden olyan kísérletet, akár jobbról, akár balról, amely a polgári viszonyok meghaladására törekszik. Semmi közünk a populista szélsőjobbos csoportosulásokhoz, de ugyanígy nincs közünk a programjában demokratikus szocializmust hirdető Magyar Szocialista Párthoz sem. Schmidt Mária: Azokat a polgári értéket, azt a szellemi hátteret szeretnénk felmutatni, amiről sokan azt állítják, hogy itt, ezen az oldalon nincs. Megalakulásunk kapcsán, úgy látszik, sokakban egyfajta pánikhangulat alakult ki. A 168 Óra című lapban ugyanis már kétszer jelent meg dehonesztáló írás a társaság tagjaival kapcsolatban. Jellemző, hogy ezt mintegy megelőlegezték, hiszen a társaság bemutatkozása csak ma következik. T. Gy. L.: Ez abból a szempontból érdekes, hogy még nem történt semmi, a társaság mint jogi személy csak deklarálta, hogy létezik, és máris elszabadultak az indulatok. Ez elsősorban a 168 Órát minősíti, amely lap rendkívül militáns, szélsőbaloldali, gyűlölködő hangnemben értekezett a társaságról, de például a Fidesz-kongresszusról is. Tulajdonképpen minden, a baloldali liberális értékrendtől és értékorientációtól eltérő gondolatról ez a lap csak gyűlölködve képes megszólalni. Rögtön a szélsőjobboldali, illetve a radikális jobboldali jelzőt alkalmazzák. Fel nem foghatom, miért, hiszen társaságunk neve is az, hogy Magyar Polgári Demokraták Társasága, tehát mi a jogállamiságban, a polgári demokrácia intézményrendszerében hiszünk, ez eleve kizár mindenféle szélsőséget. Nem tudom, hogy ha ez a militáns baloldal nem képes elviselni egy polgári jobbközép orientációt, mit kezdenek majd ezek az emberek akkor, ha - működésük következtében is - Magyarországon valóban megjelenik a szélsőjobb? Akkor a mi minősítésünk mivé fog változni? Ez a kirekesztő stílus megjelent már a Demokratikus Chartában is: aki nem tartott velük, az gyanússá vált. Ez a hangnem és ezek az eszközök ugyanezt a célt szolgálják: a jelenlegi pártnómenklatúra-burzsoázia uralmának biztosítását. Úgy látszik, az utóbbi napok bankbotrányai miatt a hatalom pánikba esett. Az Agrobank és a Budapest Bank körüli események miatt kétségtelenül joggal aggódnak. A hatalomgyakorlók közvetlen környezetéhez tartozók jelentős részéről kiderül, hogy korrupt. Egyre-másra kerülnek nyilvánosságra botrányos ügyek. Ha ez a tizenkétmilliárdos Budapest Bank-botrány az Antall-kormány idejében történik, akkor három hónapig minden napilap olyan feleimmel jelenik meg, hogy a kormány korrupt, a klientúra korrupt, azonnal mondjon le a pénzügyminiszter, mondjon le a miniszterelnök, és a rádió meg a televízió óránként megismételte volna mindezt. Ezzel szemben most kis gloszszák, hírek jelennek meg, pedig olyan hatalmas összegekről van szó, amelyek az államháztartás egyensúlyát is biztosíthatnák. Olyan méretű korrupcióról és összefonódásokról van szó, amik a közéletet alapjaiban demoralizálják, és ez a baloldali média elfogultsága miatt nem megy át a köztudatba. Sch. M.: Tulajdonképpen a rendszerváltozás első percétől kezdve nem sikerült közös értékrendben, közös erkölcsi követelményrendszerben megegyeznünk, sem a múlt rendszer bűneinek a feltárásával, sem annak megítélésével kapcsolatban, sem pedig a saját életünkre vonatkozó szabályok betartásával kapcsolatban. Sokak számára nem az számít, hogy ki mit csinál, hanem hogy ki kinek az embere. És ettől kezdve vagy megbocsátható és elnézhető az ügy, vagy meg kell buknia az illetőnek. Ennek az az oka, hogy nincs kialakult értékrend, hanem csak érdekek léteznek, az állampolgár nem tud eligazodni .Mindannyiunk számára katasztrofális következményekkel járna, ha ismét a munkásőrezredesek országa lennénk a legalapvetőbb kérdésekben sem. Nem tudja, ki a gyilkos, ki a rabló, ki az áldozat. Ezek az alapvető kérdések sem tisztázottak. T. Gy. L.: Az MSZP nem képviseli a baloldali értékeket. Az MSZP vezető rétegének, az egykori pártnómenklatúrának, melynek tagjai időközben vállalkozók, kapitalisták lettek, az érdekei védelmében és érdekében próbálnak kompromisszumra jutni a szakszervezeti apparátussal, és ennek révén valamiféle társadalmi stabilitást fönntartani. De végső soron ezzel is a saját gazdasági pozícióikat védik. Ha megnézzük a magyar privatizáció történetét, azt látjuk, hogy a jelentős vállalkozók zöme az egykori KISZ-és pártapparátusból került ki. Ők voltak ugyanis olyan helyzetben, hogy privatizálhatták az állami vagyont, és a különböző joghézagokat kihasználva, a politikai hatalmukat gazdasági hatalommá konvertálták. A baloldali értékekhez nekik semmi közük. Ők korábban azt a fajta nagyon rossz kommunista frazeológiát használták, amit az iskolákban tanultak, most pedig egy baloldali liberális frazeológiát használnak, de egyikük sem gondolja komolyan, a dolog másról szól. Ezek a botrányok mutatják, hogy mik a valódi folyamatok, milyen érdek-összefonódások léteznek. Ismerve a média elmúlt ötéves történetét, valószínűleg most újra szellemi gumicsontokkal látják el a magyar közvéleményt, be fognak dobni különböző műbalhékat, újra föltámad majd a szélsőjobboldali veszély, fasiszta csínytevésekre kerül sor, különböző emberek jelentéktelen dolgok miatt lemondásra kényszerülnek. Elterelik a figyelmet arról, hogy ugyanakkor itt 12 milliárdok jönnek-mennek. Sch. M.: Én nem tudom, mit jelent az, hogy baloldali értékek. Szerintem az értékek önmagukban léteznek, és kész. Megdöbbenve álltam a tévé képernyője előtt, amikor Jeszenszky Géza azt mondta, hogy Magyarországon az MDF és a kormánykoalíció képviseli leginkább a keresztény szellemiséget; erre a többi ellenzéki párt fölállt és kiment. Azóta nem értem, ki mit képvisel ebben az országban. Mit képvisel a baloldal, ha az is a keresztény értékeket akarja képviselni, és a liberális és baloldali értékeket is, miközben konzervatív-liberális gazdaságpolitikát csinál. Régen, a hetvenes-nyolcvanas években, értettem, hogy a baloldaliaknak más a céljuk, és nekem is más a célom. De ma már azonos célokért harcolunk. Szavakban mindenki egy virágzó polgári demokráciát akar Magyarországon, magántulajdonon alapuló gazdasági rendszert. Akkor mik a külön jobboldali és baloldali értékek? T. Gy. L.: Nem csupán értékekről van szó. Az MSZP frazeológiájában valóban megjelenít egyfajta szociáldemokrata, az SZDSZ pedig egyfajta liberális értékrendszert. Ezeknek a pártoknak nem az a valódi céljuk, hogy ezen értékrendszerek mentén átformálják a társadalmat. A valódi cél, a baloldali érdekek és a baloldali csoportok érdekeinek védelme. Ez a két párt ezért talált egymásra, ezért jött létre ez a kormánykoalíció minden logika híján, hiszen minek egy 54%-os pártnak még egy koalíciós partner, hacsak nem azért, mert az érdekeik közösek. Itt ez a döntő. Az, hogy a frazeológiában ezt az érdekazonosságot megpróbálják elfedni, csak arra szolgál, hogy ugyanannak az érdekcsoportnak hoszszabb távon biztosítsák a politikai képviseletét, és ennek semmi köze az értékekhez. Sch. M.: Nekünk, polgári demokratáknak nem az a célunk, hogy pártokat közelítsünk egymáshoz. Nekünk az a feladatunk, hogy megmutassuk, hogy van egy polgári értékrend, és hogy a polgári társadalom, amit mi Magyarországon szeretnénk megvalósítani, bár nem tökéletes, de jobbat még nem találtak ki. És Nyugaton többé-kevésbé működik. És azok a pártok, amelyek céljai ezzel egybeesnek, támaszkodhatnak arra a szellemi munícióra, amit ez a társaság fel tud kínálni. T. Gy. L.: Egyfajta értelmiségi szellemi holdudvart szeretnénk teremteni, és azt demonstrálni, hogy létezik egy másik szellemi elit ebben az országban. Hogy nem igaz, hogy nincs alternatíva, ez egyébként is alapvetően antidemokratikus gondolat, csupán azt jelenti, hogy ők akármilyen rosszak, hatalmon kell maradniuk. Magánemberként és független elemzőként úgy látom a pillanatnyi helyzetet, hogy elsősorban az MDF, a KDNP és a Fidesz körül találhatók olyan csoportosulások, amelyekben megvan a lehetőség egy polgári jobbközép erő létrejöttére. Itt különösen a Fidesznek lehet fontos katalizátorszerepe. Nagyon fontos, és mindhárom párt elementáris érdeke, hogy ne egymással rivalizáljanak, ez sehova nem vezet. Amelyik párt képes nagyobb értelmiségi támogatottságot, nagyobb szellemi holdudvart kialakítani magának, vonzóbb képet mutatni társadalom felé, az meg fog erősödni a három közül. Az lesz a vezető pártja ennek a csoportosulásnak. Hogy 98-ban milyen formációban indulnak a választásokon vagy utána, az a jövő kérdése, az viszont nemzeti érdek, hogy ezt a szociálliberális koalíciót mielőbb váltsák le polgári jobbközép erők, mert az ország nemzetközi megítélése katasztrofális. A gazdasági helyzet és az újabban napvilágra kerülő korrupciós ügyek jelzik, hogy a mélyben milyen kétes folyamatok zajlanak. Mindannyiunk számára katasztrofális következményekkel járna, ha ismét a munkásőrezredesek országa lennénk, még ha ezúttal csokornyakkendőben és független vállalkozókként lépnek is fel a nyilvánosság előtt. A polgári demokrácia eszméje sohasem volt még sürgetőbb közügy. Gylovas Lajos T . / 'tr FOTÓ:VELLEDITS ÉVA Schmidt Mária: Sokak számára nem az számít, hogy ki mit csinál, hanem hogy ki kinek az embere V. ÉVFOLYAM, 110. SZÁM ÁLLÁSPONT 1995. MÁJUS 12., FENTEK9 ,ÍAj.l)U'Onjuh' -Szentmihályi Szabó Péter politikai ábécéjec: Ux^ ÍfGt ^DemagógiaM ivel a politikai játék résztvevői egymást kölcsönösen demagógiával szokták vádolni, tisztázni illik, mit is értünk ezen. A demagógia nagyhangú, hazug ígérgetés és az érzelmek, szenvedélyek felelőtlen felszítása a tájékozatlan néptömegek megnyerésére, népcsalás, népámítás, avagy hajtogatás és lázítás - az idegen szavak és kifejezések szótára szerint. A görög démagogosz népvezért jelentett, s az újkori politikai szótárban egyértelműen negatív, elmarasztaló tartalmat nyert. Magyar megfelelőjének a népámítás, népámító használatát tartom kívánatosnak, bár kétségtelen, hogy a hazug ígérgetés és a szenvedélyek felelőtlen felszítása jóval többet mond. A demagógia nemcsak politikai, de retorikai fogalom is: szinte minden népszerűségre törekvő politikus használ demagóg, népámító fordulatokat, olyan kifejezéseket és csúsztatásokat, melyek nyelvi és lélektani eszközökkel képesek felkelteni a hallgatóságban (olvasókban) az azonosulást, a „mi" érzését, azt az érzést, hogy ez a politikus „helyettünk" beszél, a „mi" emberünk, olyan, mint mi, olyan, mint én. A született demagóg ezt ösztönösen tudja és gyakorolja is. A letűnt politikai korszak szereplői közül elég Kádár János és Marosán György alakját felidéznünk, hogy a népámítók művészetét világosan értsük. A „jó” népámító nem titkolja származását, sőt műveletlenségét sem, nyelvi szinten ez azt jelenti, hogy nem hajlandó szabatos anyanyelvi megszólalásra, sőt tüntetőleg rosszul, pongyolán és homályosan szólal meg. A nyers és kusza beszéd az utcai, kocsmai társalgást idézi, s otthonos érzést kelt a társadalom legszélesebb, félanalfabéta rdegeiben, akik véleményüket csak egy káromkodásba tudják foglalni. A „népből" jött népámítók huszadik századi névsora igen hosszú, s bőven akad utánpótlás. Az egyik oldalon Mussolini, Hitler, Szálasi, a másikon Lenin, Sztálin, Rákosi - és még milyen sok demagóg; bőven akad utánpótlásuk a demokráciában is. Igen érdekes a népámítók szerepe az egymással szembenálló társadalmi rendszerekben. A diktatúra és demokrácia demagógjai ugyanis gyakorlatilag ugyanabból a „deklasszált" társadalmi rétegből származnak, bukott és frusztrált értelmiségiek, akik kudarcot szenvedtek egyéni életpályájukon, s az egyéni felemelkedésre semmiféle esélyük nincs, ha nem lehetnek politikai demagógok. Mindnyájan csupa olyasmit ígértek a híveiknek, mely teljességgel lehetetlen, abszurd, logikátlan volt, s minél nagyobbat ígértek és hazudtak, annál több támogatójuk támadt a hozzájuk hasonló emberek millióiból. A demagógia a mindenkori nép hülyeségére épít, azoknak a műveletlen és szellemileg egyszerre igénytelen és védtelen tömegeknek az ízlésére, amelyek számára a reklámok készülnek. Hogy magyarra fordítsuk a szót: akik a különböző televíziós vetélkedők állandó és lelkes nézői, szereplői, a különböző „kirakatok" nyálcsorgató fogyasztói, azok példázzák legjobban a népámítás társadalmi veszélyességét. A tömegkommunikációból áradó tömény ostobaság és aljasság ugyanis visszacsatolva erősíti a démosz, a nép legkisebb közös többszörösének önérzetét, a társadalmi idiotizmust. Durván fogalmazva: a politikai demagóg olyan hülye, akivel a társadalom többségben lévő hülyéi érthető okokból rokonszenveznek. S ettől a pillanattól kezdve szinte teljesen mindegy, hogy a demagóg, a hülyék királya erőszakkal hatalomra került diktátor vagy a többségi hülyék által választott idióta. A demagógok mindig számíthatnak az amorf tömegre. A tömeg arra szavaz, aki a legtöbbet ígéri - kenyeret és cirkuszt. És ha a tömeget megkérdezik, Jézussal szemben mindig Barabbást kiált. A demagógia elválaszthatatlan a propagandától. A hülyeséget számtalanszor kell ismételni, mint a reklámot, amíg meg nem ragad, mint az intimbetét. Sztálin szociális érzékenysége, Hitler szakértői kormánya, Mussolini demokráciája, Franco modernizációja - mind oly ismerőst A demagóg hízeleg a népnek, de egyeduralomra, zsarnokságra tör, s miként a hamis szolga urát, megveti és ahol lehet, meg is rövidíti. A népámító számára a cél valóban szentesíti az eszközt, nincsenek elvei, nem kényes becsületére hiszen sosem rendelkezett ilyen kinccsel. Szemrebbenés nélkül állítja annak homlokegyenest ellenkezőjét, amire tegnap még esküdött, s ha személyes érdeke úgy kívánja, azonnal elárulja saját politikai pártját, ha van esélye, hogy másutt gyakrabban és hangosabban szónokolhasson. A nép számára legkedvesebb fogalmakat ismételgeti, mintegy kisajátítva ezeket, s egyúttal úgy le is járatva, hogy komoly, felelős és erkölcsös politikusok már használni sem merik az agyonkoptatott szavakat. Ősidők óta folyik a demagógok nagy vetélkedője a hatalomért és a minél nagyobb nyilvánosságért. Már az ősemberek között is feltűnhetett ama jeles férfiú, aki nagyobb velős csontot, tágas réteket és legelőket, szépséges idegen szüzeket ígérgetett, ha őt választják törzsfőnek. A régi rómaiak jól ismerték a népet, amikor „kenyeret és cirkuszt" ígértek és adtak is neki. A demagóg a társadalom értelmes, kiszámítható, közös cselekvési programját puszta jelenlétével meghiúsítja, cirkusszá silányítja a zsarnoki kormányzást éppúgy, mint a demokratikus intézményeket. A habzó szájú, rikácsoló, hadonászó demagóg akkor is veszélyes, ha nevetséges. Amikor hatalomra kerül, ajkunkra fagy a mosoly. SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Andorka Rudolf, Bolberitz Pál, Kocsis L. Mihály, Szokolay Sándor FŐSZERKESZTŐ: Kő András FELELŐS SZERKESZTŐ: Dippold Pál KIADJA A NEMZETI SAJTÓ Kft. FELELŐS KIADÓ a kft. ügyvezető igazgatója LAPIGAZGATÓ: Bara István SZERKESZTŐSÉG 1085 Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Postafiók: 1410 Budapest, Pf. 199. Telefonok: 266-5009, 266-2804. (Hírlapkiadó: 138-2399,138-4300,138-3988.) Telefax: 266-2288 (napi szerkesztés), 267-3313 (titkárság) Éjszakai üzenetrögzítő: 266-4262. HIRDETÉSFELVÉTEL: 1428 Budapest, Blaha Lujza tér 3. Telefon: 138-2369, telefax: 138-3150. Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: a HÍRKER RL, az NH RL, a regionális részvénytársasák, Extra-Hír Kft., New Press Kft., Új Passz Kft., R-Press Hírlap- és Könyvterjesztő Kft., Medvecz és Társa Kft., Bohus Kálmán magánvállalkozó, Zana László magánvállalkozó. Előfzethető minden hónap 25-ig a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a hírlapkézbesítőknél, valamint a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) minden hónap 10-ig. 1900 Budapet XIII., Lehel u. IIVA közvetlenül vagy postautalványon, illetve átutalással a Postabank Rt. 219-98636-021-02809 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 510 Ft, negyedévre 1530 Ft, félévre 3060 Ft, egy évre 6120 Ft Külföldön terjeszti a Kultúra Kereskedelmi Vállalat H-1339 Budapest, Postafiók 149. SZIKRA LAPNYOMDA Rt. Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató ISSN 1215-0185 Bp. ISSN 1215-1386 vidék