Új Magyarország, 1995. június (5. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-01 / 127. szám

Hangfogó nélkül ^ Karmesterinduló Ha valaki néhány esztendővel ezelőtt számba vette, kik állnak hivatásos (fővárosi és vidéki) ze­nekaraink élén, még mielőtt mű­vészi szempontból értékelte vol­na az összképet, egy tárgyias kér­dést biztosan feltett: vajon hol vannak a fiatal mag­yar dingiie­k? A helyzet közben változott e té­ren (gondolok például Debre­cenre, ahol az operazenekar irá­nyítását Kocsár Balázs, a MÁV- szimfonikusokét Kolár Imre vette át), de az igazán látványos válasz a képernyőn bontakozott ki, a té­vé Vili, nemzetközi karmester­­versenyén. Hat nevezőnk közül négy jutott a középdöntőbe, há­rom lett finalista, és ketten kerül­tek dobogóra (II-III. helyen), rá­adásul a közönség díját is a leg­jobb eredményt elért magyar versenyző vitte el - mi ez, ha nem átütő siker? (S nem is minden nagy esélyesünk indult ezúttal, így a régizene és barokk opera vi­­­lágában üstököskarriert ígérő Vashegyi György sem, hiszen a ki­írás „mindenevők", nem pedig specialisták számára készült.) A négyes fogat valamennyi tagja kiválóan szerepelt: Szabó Sipos Máté (főiskolai karvezetéstanár) az ismeretlenségből bukkant fel és keltett megkülönbözetett fi­gyelmet formátumos teljesítmé­nyével. Deák András (jelenleg a BM Duna Szimfonikus Zenekar karmestere) élete legjobb ver­senyhelyezését most küzdötte ki,­­ a huszonéves díjnyertesek meg sokaknak nem is szereztek meglepetést. Hamar Zsolt (II. díj­)-közönségdíj) és Kesselyák­­ Gergely (II­. díj) ugyanis közvetle­nül a válogató előtt adta a maga diplomakoncertjét, méghozzá olyan színvonalon, hogy napo­kig másról sem beszélt a szakma. Aki jelen volt a két hangverse­nyen, az tudta, hogy Hamar és Kesselyák a versenyen is teljes vértezetben lép porondra. Magam csak az egyikre jutot­tam el, arra, amelyik egyben so­rozatzáró eseménye is volt a Nemzeti Filharmónia fiatal mu­zsikusokat bemutató tavaszi cik­lusának: három esten hangsze­resek, egy alkalommal a Novus Kávéház néven működő zenei műhely komponistái találkoztak a Fészek-klubba invitált közön­séggel, végül a Zeneakadémia nagytermében a Hangverseny­­zenekart vezényelte a tanulmá­nyait befejező Kesselyák Ger­gely. Műsorán a Varázsfuvola­­nyitány (Mozart) és az Újvilág szimfónia (Dvorák) társaságában egy ritkán hallható különleges­ség is felbukkant: Frank Martin hét fúvóshangszerre, üstdobra és vonószenekarra írt verseny­műve, melyben elképesztő vir­tuozitásukat csillogtathatták meg az AHZ fiatal szólistái. Hadd írjam ide a nevüket, mert az ifjú karmester mellett ők is ünnepelt hősei voltak az emlé­kezetes estnek: Móré Irén (fuvo­la), Kiss József (oboa), Tönköly Jó­zsef (klarinét), Olajos György (fa­­­gott), Molnár Zoltán (trombita), Fejér András (harsona), Bizják Gá­bor (kürt), Antal János (üstdob). A szerkesztésért elismerésem az avatott dramaturgnak, Kovács Róbertnek. Meg kell tanulnunk a Triola Koncertiroda jóvoltából is egy karmester nevét: Gémesi­­Géza őszinte csodálatomat vívta ki a fiatal Weiner-Szász Kamaraze­nekar (koncertmester: Tuska Zol­tán) és nemzetközi hírű vendé­gei (Fenyves Lóránd, Perényi Mik­lós, Lencsés Lajos és Lakatos György) programját dirigálva,­­ mert a műsor is, a megvalósítás is az évad kimagasló értékeinek sorába emelkedett. Weiner pika­­reszk Farsangja, Sári József szel­lemes, Fosszíliák című darabja és két Haydn-remek (C-dúr hege­dűverseny, B-dúr Symphonie concertante) elbűvölte, Stra­vinsky Pulcinellája egyenesen megbabonázta az embert. Gé­mesi karriergyanús karmester. I / Kerényi Mária V. ÉVFOLYAM, 127. SZÁM 1995. JÚNIUS 1., CSÜTÖRTÖK ^CU^~/aL' KULTÚRA Szenvedély és aggodalom Indulatos felszólalások váltakoz­tak a Magyar Képző- és Iparmű­vészek Szövetségének XV. köz­gyűlésén. A Vigadó nagytermét megtöltő több száz művész előtt először a vezetőség beszámolói hangzottak el. E­zt követte a több mint tucatnyi felszólaló, akik a szakma, illetve a szövetség hely­zetéért, jövőjéért érzett aggodal­­muknak adtak hangot. Felmerült az a gondolat, hogy a szövetség elöregszik, a fiatal művészek el­kerülik, mivel úgy látják, nem képviseli őket kellően. A szövet­ségnek fel kell lépnie a szakmá­ban egyre gyakrabban felbukka­nó „kóklerekel" szemben, akik nem csak önjelöltként, ismeret­ségeik révén vállalnak munká­kat, de jó pénzért művészeti ok­tatást is vállalnak. Tapsot kapott az a felszólalás, amely egyebek mellett a Műcsarnok vezetését bírálta, mert bár a csarnok a ma­gyar művészet kiállítóhelyének épült, magyar alkotó évek óta nem, vagy csak elvétve állíthat ki benne. A csarnokot - mint el­hangzott - egy szűk, sznob kör tartja kezében. Ezt az új alapszabálly megvi­tatása követte. Két változat kö­zül kellett választani: a Szema­­dám György festőművész nevé­vel fémjelzett javaslat - szándé­ka szerint - a nyolcvanas évek végén elindult demokratizálást folytatná, s lényege, hogy­ a szö­vetség egyes művésztársaságok föderációjaként működne. Az el­nökség által javasolt változat megőrizné a központosított, pi­ramisszerűen felépített szövet­ség formáját. (bertók) Pedagógusok jutalma Göncz Árpád köztársasági elnök tegnap a pedagógusnap alkal­mából a következő kitüntetése­ket adta át: dr. Mikecz Istvánnak, a mezőgazdasági tudomány kan­didátusának, a Gödöllői Agrár­­tudományi Egyetem egyetemi tanárának a Magyar Köztársasá­gi Érdemrend Középkeresztjét (polgári tagozat); Szlivitzky Mar­git Muntócsy-díjas textilmű­vésznek, a Magyar Iparművésze­ti Főiskola egyetemi tanárának a Magyar Köztársasági Érdem­rend Kiskeresztjét (polgári tago­zat). Kimagasló oktató-, nevelő­munkája elismeréseként a Ma­gyar Köztársasági Arany Érdem­­keresztet vehette át: Csonka Jenő­­né, Emődy Dániel, Gárdonyi Péter­­né, Horváth István, Márkus József­­né, Pataki Attiláné, Sinka Imréné, Szajkó Margit, dr. Szabó Géza. A Magyar Köztársaság Ezüst Ér­demkeresztjét kapták: Borsos Ist­ván, Csernenyák Lászlóné, Kiss Pál, Koboz Ágnes, Sipos Szilveszter. A Magyar Köztársaság Bronz Ér­demkeresztjét vehette át: Kozma Lászlóné. A díjazottak vala­mennyien gyakorló pedagógu­sok, általános és középiskolai ta­nárok, egyetemi, főiskolai okta­tók. iappht' c^^Atomvárosi blues^ Pakson, a magyar atomvárosban Idén harmadik alkalommal r£ndezik~TBég a Paksi Blues^ Rock és Gasztronómiai Feszti­vált. A kétnapos rendezvényso­rozat nyitányaként június 16-án délután négy órakor - hagyo­mány szerint - csapra verik az el­ső hordó sört, melyet ingyen kós­tolhat meg minden jelenlévő. A hódmezővásárhelyi Faktor Kul­­túrdeszant Öntevékeny Zenei Társaság koncertje után és a PMD műsora közben lép szín­padra a fesztivál egyetlen néger előadóművésze. Ed Davis, majd a Magyar Atom Blues Band, a Török Ádám vezette RABB kerül teríték­re, kilenckor Paks polgármeste­re, Herczeg József mond köszön­tőt, aztán jön a szlovák Peter Lip­­pa és a Ripoff Raskolnik úvval meg­erősített Palermo Boogie Gang. Már az első fesztiválon is jó visszhangot váltott ki az úgyne­vezett jam-session (örömzené­lés). Ezen felbuzdulva idén a szinte teljes magyar élvonal mel­lett „nagy nevek" meghívásával igyekeznek a szervezők az ese­mények fénypontjává tenni a péntek esti műsort, melynek leg­jobb pillanatait a tervek szerint CD-n jelentetik majd meg. Másnap, szombaton reggel kezdődik a már szintén hagyo­mányos gasztronómiai sereg­szemle, melynek keretében lesz borkóstolás, ökörsütés, s Farkas Sobri József, Magyarország örö­kös halfőző bajnoka halászlébe­mutatót tart, majd a bluesrock­­csapat, a szponzorok, a paksi és a szlovákiai Galánta önkor­mányzatának válogatottja csap össze a „kupáért". Délután ket­tőtől ismét koncertek, sorrend­ben a Seneca, a Bistro Blues Band, a Tüzkerác Revival Band, a Cream em­lékzenekar, a Felkai Blues Brothers, a Herfli Davidson és a Deák Bill Blues Band. A kilenc órakor kezdődő Dreher sörivó verseny után pedig tombola. Hajnalig tartó rock and roll partyval zárul a fesztivál. (jé) ______________________________xo^ Segítünk iskolát választani CtV Eljátszom, tehát tudom Mindenekelőtt két dolgot kell le­szögeznünk­ először: a drámape­dagógia nem iskolarendszer vagy komplett oktatási program, ha­nem a tananyag feldolgozását, egy jól működő közösség kiala­kulását, a személyiség egészsé­ges fejlődését segítő módszer, amely szervesen beilleszkedik a tanórák menetébe; másodszor: nem színházi ismereteket tanít a gyerekeknek. A drámapedagógia jelentős nemzetközi „karriert futott be". Hazai kidolgozásán olyan jeles szerzők, drámapedagógusok munkálkodtak, mint Gabnai Ka­talin, Váradi István, Debreceni Ti­bor és Montágh Imre. E módszert Gabnai Katalin több kiadást is megért. Drámajátékok című kivá­ló könyve foglalja össze leg­szemléletesebben, amely egyben kidolgozott drámapedagógiai kurzustervvel is szolgál az ér­deklődőknek. Fontos tudnivaló, hogy bár e pedagógiai módszert legelterjedtebben a humán tár­gyak tanítására használják, a ta­nár találékonyságától függően bármikor alkalmazható a termé­szettudományi tantárgyakra is. A drámapedagógia elsődleges célja az oktatásban a dramatikus folyamat, vagyis a megjelenítés és az utánzás felhasználása. Ez azt jelenti, hogy a tanulók vala­mennyi elméleti ismeretet a gya­korlat során sajátítanak el. „A nemzetközi tapasztalat és a gya­korlat pedig azt igazolja, hogy minden eljátszható" - írja Varga Krisztina Egy lehetséges válasz: drámapedagógia című tanulmá­nyában. Hogy ez egészen pon­tosan mit jelent, jól szemlélteti a cikk gyakorlati ismertetésének egy részlete. A tanulók a sze­mélynevekkel foglalkozva az Utónévszótárban megkeresik, mit jelent saját nevük, aztán vá­lasztanak maguknak egy másik nevet, amit esetleg szívesebben viselnének. Megvizsgálják, illik-e hozzájuk. Később játékosan, hangsorokat variálva maguk ta­lálnak ki új keresztneveket. Ez a módszer segít a tanulásból fakadó számtalan feszültség felol­dásában, azonnal, konfliktusok nélkül korrigálja a hibákat, és az adott tárgy többrétegű ismeretét eredményezi. Szükségessé teszi, hogy a tanuló egyéni munkáját is képes legyen a közösségéhez hangolni, így a problémamentes, az önnön személyiségét fel nem adó beilleszkedés felé vezeti őt. Kerékgyártó György Diplomaimport Megszigorodott a külföldi diplo­mák magyarországi honosításá­nak eljárása abból a kormány­­rendeletből következően, ame­lyik egy 1963-as jogszabályt vál­tott fel. Hogy miért csak most, és nem 1993-ban, a felsőoktatási törvény elfogadásásával egy idő­ben korszerűsítették a honosítás szabályait, ennek - mint Hagy Ti­bor Gyula, a kultuszminisztérium osztályvezetője elmondta - ed­dig az a politikai szándék volt akadálya, hogy ne nehezítsük meg a határainkon túl élő, áttele­pülni szándékozó magyarok diplomahonosítását. Az áttele­pülési hullám lezajlott, ez idősze­rűvé tette a változtatást, amely egyben követelménye­ken áhí­tott EU-tagságunknak is. A kor­mányrendelet ezentúl a főisko­lák, egyetemek kezébe adja át az oklevél honosításának lényegi részét, míg az államot a Magyar Ekvivalencia és Információs Köz­pont képviseli majd az eljárás­ban. Ezzel, mivel az intézmények nevüket adják az adott oklevél­hez, nagyobb esélye van annak, hogy kiszűrődjenek a hamis, el­lenőrizetlen oklevelek. A diplo­maelismerés ezentúl nem lesz in­gyenes. Az eddig meg nem hatá­rozott, szakmánként változó térí­tés nagyságrendjét illetően állí­tólag hat számjegy is szóba ke­rült. B. L. A. • Hagyományos halászat a ha­zai vizeken Kmmel nyílik pénte­ken Kunkovács László Magyar Művészetért-díjas fotóművész képeiből kiállítás Visegrádon, a Mátyás király Művelődési Ház­ban. (Széchenyi u. 11.) Szemle Nácizmus - sztálinizmus összehasonlíthatók és összeha­sonlíthatatlanok. Két nagy kísér­let és két nagy bukás. Történel­mileg mind a kettő merőben új jelenség volt, mindkettőnek vol­tak sikerei és mindkettő maga pecsételte meg a maga sorsát. A História legújabb, idei 4. szá­mában Ormos Mária akadémikus cikke (Nemzetiszocializmus - sztálinizmus) e kérdéseket vizs­gálja. Hogy az összefüggések milyen mélyek és bonyolultak, arra a szerző (egyebek között) így utal: „A nácizmus rövid idősza­ka beleépült a sztálinizmus jóval hosszabb időtartamába, és ... a két rendszer kölcsönösen és állandóan reflektált egymásra." Ormos Mária - már amennyi­re egy folyóirat lehetőségei ezt engedik - áttekinti a XX. század történetét alapvetően meghatá­rozó két rendszer eltéréseit és hasonlóságait. Eltérőek voltak például létrejöttük körülményei, eltértek ideológiáik, eltért a mindkettőnél roppant fontos el­lenségkép s az ellenség kezelése, eltértek az ellentétek a szöveg és a tett, a tan és a gyakorlat között. A sztálinizmus totális diktatúrá­ja a párt mindenhatóságán ala­pult, a nácizmus totalitárius szerkezete nem volt ilyen abszo­lút egyközpontú. Ami pedig a hasonlóságokat illeti: mindkettő a tömegekre támaszkodott, azok rokonszenvét igyekezett meg­nyerni, s mindkettőnek sikerült is ez, noha az eszközök és az eredmények nem voltak azono­sak. Létrejött a személyi kultusz is, bár ebben is vannak eltérő vo­nások. Viszont megegyeztek ab­ban, hogy óriási elnyomó appa­rátussal valósították meg a ter­rort, hiszen az a diktatúrák nél­külözhetetlen eleme. A cikk még számos izgalmas gondolatot vet föl, remélhetőleg előbb-utóbb egy nagy tanulmányban, részle­tesen kifejtve is megismertet ve­lük Ormos Mária. Négy kötetre tervezi az MTA Történettudományi Intézete a Magyarország történelme térké­peidben elbeszélve című kiad­ványt. Az első kötet az idén meg is jelenik. A hatalmas vállalkozás bevezető tanulmányát Glatz Fe­renc akadémikus írta, s a História ennek legérdekesebb részleteit közli. Glatz így jellemzi a kiad­ványt: „Nem más ez, mint tér­ben és időben újragondolt ma­gyar történelem." S miután olyan, eddig kellően figyelembe nem vett tényezők szerepét hangsúlyozza történelmünk­ben, mint az éghajlati viszo­nyok, a domborzat, a vízkészle­tek, a termőföld minősége és az ezekkel összefüggő termelési kultúrák, a természeti környezet és a közösségi élet kölcsönviszo­­nya vagy az egyén élet- és az in­tézmények mozgásrádiusza, igazat kell adnunk neki: a kiad­vány, mely majd a História Könyvtár sorozatban jelenik meg, „újragondolt történeti prog­ram". Magunk és szakmánk szá­mára. Ez végre elfordulást je­lenthet a történelmet csak a po­litikai pártharcok és osztályhar­cok felől szemlélő történészi at­titűdtől. (takács) Egymás mellé teremtve Háborútól, gyűlölködéstől, into­leranciától fertőzött mindennap­jainkban idegenül hangzanak a közeledést, az egymás megisme­rését szorgalmazó hangok. Idege­nül hangzanak, de jóleső megle­petéssel veszünk róluk tudomást. Tegnap Románia Kulturális Központja és a Magyar Rádió külföldi adások főszerkesztősé­gének rendezésében került sor Orsi János Együtt a múltban, együtt a jövőben című könyvé­nek bemutatására. A könyv a magyar-román kölcsönös meg­ismerést és közeledés gondola­tát hordozza magában, hiszen amint a szerző fogalmazott: „ha már az Isten egyónás mellé he­lyezett bennünket, el nem űz­hetjük egymást. Választhatunk az örökös ellenségeskedés vagy azon szimbiózis között, amely eddig csak örökbecsű értékeket alkotott." A mű olyan, a rádió­ban elhangzott vélekedéseket tartalmaz, amelyeket Orfi János egy, a magyar-román együttélés különböző aspektusait taglaló állandó műsorban tárt a nyilvá­nosság elé. A könyvet Bukarestben mu­tatták be első alkalommal, már­ciusban. A tegnapi rendezvé­nyen Ioan Donca román nagykö­vet mondott előszót, képviseltet­te magát a bukaresti román rá­dió vezetősége és a Határon Túli Magyarok Hivatala is. (pataky) FOTÓ: KÖRM­EDI IVÁN Szatmári László (baloldalt), a Művelődés és a Hargita Népe szer­kesztője dr. Fábián Jánostól, a Budapesti Székely Kör elnökétől vehette át azt az irodalmi díjat, amelyet a magyar kultúrát szülő­földjükön ápoló újságíróknak, íróknak, művészeknek adomá­nyoznak évente két alkalommal POLGÁRI NAPILAP SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Andorka Rudolf, Bolberitz Pál, Szokolay Sándor FŐSZERKESZTŐ: KŐ András FELELŐS SZERKESZTŐ: Dippold Pál KIADJA A NEMZETI SAJTÓ Kft. FELELŐS KIADÓ a kft. ügyvezető igazgatója LAPIGAZGATÓ: Bara István SZERKESZTŐSÉG 1085 Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Postafiók: 1410 Budapest, Pf. 199. Telefonok: 266-5009,266-2804 (Hírlapkiadó: 138-2399,138-4300,138-3988.) Telefax: 266-2288 (napi szerkesztés), 267-3313 (titkárság) Éjszakai üzenetrögzítő: 266-4262 HIRDETÉSFELVÉTEL: 1085 Budapest, Blaha Lujza tér 3. Telefon: 138-4300 /2427,2822m.,telefax: 138-4761 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: a HÍRKER Rt, az NH Rt, a regionális részvénytársaságok, Extra-Hír Kft., New Press Kft., Új Passz Kft., R-Pius Hírlap- és Könyvterjesztő Kft., Medvecz és Társa Kft., Bohus Kálmán magánvállalkozó, Zana László magánvállalkozó. Előfizethető minden hónap 25-ig a hírlapkézbesítő postahivatalokrrá, a hírlapkézbesítőknél, valamint a Hírlap-előfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR) minden hónap 10-ig 1900 Budapest XIII., Lehel u. KVA közvetlenül vagy postautalványon, illetve átutalással a Postabank Rt 219-986364­ 21-02809 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj egy hónapra 510 Ft, négy­ évre 1530 Ft, fáévre 3060 Ft, egy évre 6120 Ft Külföldön terjeszti a Kultúra Kereskedelmi Vállalat­­ H-1339 Budapest, Postafiók 149. SZIKRA LAPNYOMDA Rt. Felelős vezető: Dr. Csöndes Zoltán elnök-vezérigazgató ISSN 12154­185 Bp.­­ ISSN 1215-1386 vidék

Next