Új Magyarország, 1995. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)
1995-08-02 / 179. szám
• • Öregek igazsága A munka kis téren. A templom előtt, ks a bolt bejáratánál, az újságosnál. A vékonyan csordogáló kútnál, a kopott padokon is sokan ülnek. Egyszer csak váratlanul egy öreg néni kiabál, mondja igazát: „Szent István országában mit keresnek itt ezek a kommunisták? A Horn Gyulák! A Pető Ivánok! Ezek csak pusztítják a népet!" Hirtelen döbbent csönd lesz. Szegény nénike is szívéhez kap, most tudatosul benne, mit is kiáltott világgá. S most mi fog történni? Semmi. Minden megy tovább a hétfő kora délutáni közönyös rohanásban. De egy-két arcon mintha a fölismerés villanna át. Néhányan mintha elgondolkodnának azon, amit beléjük kiáltott a bátor aszszonyka. Egy férfi felém fordul, s megjegyzi: „Ötven éve már, hogy itt országainak és kiirtanak belőlünk minden emberit!" Híg revüt zúdítanak ránk. Fortélyos félelmet. Hazugságokat. Minden új intézkedés az ország rovására megy. S látom én is, érzem naponta, hanyatlók magam is, holott most kellene a legtöbbet és a legszebbet mondani a magyarnak és az embernek. Hiszen ez az új hódítás megijesztette az egyenes derekakat, mert úgy tűnt, újabb ötven évre meghal minden reményünk, hogy a saját életünket élhetjük. Egyszer megbocsátottunk, hogy évtizedeken át lenyúzták apáink bőrét, de azt már nem tűrhetjük: maradék kincsünket is elvegyék. Bezsebeljenek mindent. Istenem, ha meggondolom, nincs semmi kivetnivaló az öreg szavaiban. (Ha csak az nem, mások is pusztítják az országot.) Mert ha Szent István országa vagyunk (s az vagyunk!), akkor eltűnhetnének a népnyomorító hatalmak. Küszködő életünk nem operettszínházi előadás. Nekünk minden ember szent. Az öregek, a megalázottak és megszomorítottak is. Mi hűek maradtunk valamikor fogadalmunkhoz, forradalmas őseinkhez. Ideje volna már összeállítani és felsorolni, mit is vétkeztek ellenünk. A magyarság ellen. Megöltek minden tiszta, új, szép, haladó és magyar nemzethajtást. Nem szűnő kőomlás volt szívünkre az elmúlt ötven esztendő... Nem akarjuk elhinni, elpusztítanak bennünket! Volt verőlegények, népnyúzók, hajdani vezérek korrigálják, kritizálják tetteinket. Ragaszkodnak és ravaszkodnak. Kigúnyolják patriotizmusunkat. Gyűlölködnek, hogy van még és él a magyarság, melynek - Herder jóslása szerint - régen meg kellett volna halnia. De éppen ez a pusztítás adja az éltető reményt, cselekvést a derekabbaknak, a leghűségesebbeknek. Naponta biztatnak és bátorítanak: fogjuk meg egymás kezét. Fenyvesi Félix Lajos V. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM 1995. AUGUSZTUS 2., SZERDA ÁLLÁSPONT A keresztény erkölcsön alapuló GcUx - emberi magatartás A keresztényi erkölcs a keresztény vallás princípiumain (alapelvein, vezérelvein) alapszik. (A „vallás" meghatározása sem látszik könnyűnek, sőt vannak, akik szerint teljesen kimerítő meghatározás nincs is. Íme két változata: „A vallás az a szubjektív hiten felépített és hagyományozás útján köztudottá vált eszmekör, amely a földöntúli lét titkaira érzelmi és akarati tények kíséretében vonatkozik." - „A vallás összekötőkapocs a földi és a földönkívüli lét, ember és Isten között." A keresztényi erkölcs nincs rendszerezve, hanem szétszórva található meg a Bibliában. A Biblia (görögül büblosz - könyv) könyvgyűjtemény, amely a zsidóság és kereszténység által szentnek tartott iratokat tartalmazza. A Bibliát két „testamentum" alkotja. Egyik az Ószövetség, amely keresztény megjelölése az izraelita-zsidó vallás eredetileg héber nyelven írt fontos írásbeli dokumentumainak; másik az Újszövetség, amely a görög nyelven írt, keresztény világban keletkezett iratokat foglalja magában. (Természetesen létezik zsidó valláson alapuló zsidó etika is, mely ugyancsak szétszórtan az egész Szentírásban, a Midrasokban, a Talmudban és a rabbinikus irodalomban található.) Ide tartozik mindenekelőtt a Mózes Kivonulás könyvének 20. részében található Tízparancsolat (görögül: dekalógus), amely a sínai-hegyi szövetségkötés alkalmával Mózes - a zsidó vallás megalapítója - által kihirdettetett, Istenre visszavezetett két kőtáblára vésett törvénygyűjtemény (az ún. mózesi törvény) központi része. A Tízparancsolatnak két változata maradt fenn (lásd még II. Törvények könyve, 5. rész). A Biblia a legrégibb kodifikációja (törvénybe foglalója) a máig élő erkölcsi princípiumoknak (alapelveknek), s írásba foglalása óta kiindulópontja valamennyi erény és pozitív kötelesség, emberi magatartásforma megfogalmazásának, a keresztényi normáknak. A Bibliában található erkölcsi és vallási törvények kiterjednek az igazságosságra, az ellenség iránti kötelességekre, a kártérítéssel járó vétségekre, a nemi erőszakra, a testi sértésre, az emberölésre, a könyörületességre, a szülők tiszteletére stb. A családot tekinti a szociális szervezettség alapjának. A többnejűséget primitív fokon, mint nomád népnek engedélyezte, de a monogámiát (egynejűséget) tartja már a legrégibb szöveg is ideálisnak. A házasságotvérrokonok között szigorúan tiltja. A fajtalanságot elítéli, a tiszta és tartózkodó életmódot erénynek tekinti. A gyermeket, aki nem tiszteli szüleit, a gonoszság megtestesülésének tartja; a rabszolgákat a család kötelékébe tartozónak minősíti, bántalmazásukat megtiltja, felszabadításukat előírja. Szigorúan elítéli és tiltja a kegyetlenkedést, a becstelenséget, a lopást, a csalárdságot, a hamis esküt. A Bibliában tiltva van az állatok kínzása és bántalmazása, sőt a mózesi törvénykezés még arról is gondoskodik, hogy az ember ellenségének az állatával szemben is legyen belátással és irgalommal, s elvárja, hogy az állatok se szégyeníttessenek meg. Az embertársak iránti szeretetet szigorú parancsok alakjában fogalmazza meg: „Embertársad jó hírneve olyan szent legyen előtted, mint a saját magadé!". Ez a szeretet kiterjed az öregek tiszteletére, a bosszúállás minden fajtájának az elítélésére. Előírja az igazságosság kötelező gyakorlását, a bírák pártatlanságát. Szigorúan elítéli a kapzsiságot, irigységet, hamis úton szerzett gazdagságot. A nélkülözőkkel és szenvedőkkel szemben békességet, jóindulatot, szánalmat, jótékonyságot parancsol, s ez utóbbinak az idegenekkel és foglyokkal szemben való gyakorlását is kötelezővé teszi. A Szentírás - mint látható - nem a földöntúli, hanem éppen a földi, józan és helyes életet tartja szem előtt, éppen ezért a bibliai etika vallási hovatartozás nélkül minden ember számára követendőnek tekinthető. A teljesség igénye nélkül szemelvényszerűen bemutatunk néhány bibliai parancsot: „Az Istent ne káromold, néped vezetőjét ne átkozd." „Az idegent ne használd ki és ne nyomd el, hiszen ti is idegenek voltatok Egyiptomban." „Az özvegyet és árvát ne sanyargassátok." „Ha a népemből való szegénynek, aki közötted él, pénzt kölcsönzől, ne viselkedj vele szemben uzsorás módjára. Ne követelj tőle kamatot." „Ne tégy hamis vallomást. Hamis tanúskodással ne segítsd azt, akinek nincs igaza. Ne kövesd a többséget a gonoszságban, és a perben ne csatlakozzál a többség vallomásához, úgy, hogy eltérsz az igazságtól. A perben a szegényhez se légy részrehajló." „Ne csavard el a szegény ember igazát. Az igazságtalan pertől tartsd magad távol. Az ártatlant és akinek igaza van, ne öld meg, viszont a bűnöst ne mentsd fel soha. Megvesztegető ajándékot ne fogadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik látnak, és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van." Az emberiségnek ez a rendkívül értékes kultúrtörténeti dokumentuma egyenetlensége mellett számos ellentmondást is tartalmaz, amit a bibliakritikusok tártak fel. Ez részben a Biblia könyveinek keletkezési ideje, nyelvezete, terjedelme, mondanivalója stb. alapján, részben a történelmi egyházak szerepvállalásával és hozzáállásával is magyarázható. Hozzájárult ehhez a véglegesebb formák kialakulásának elhúzódása is. Az ótestamentumi könyveket már Kr. e. 5. században nagyjából rögzítették, mégis Kr. u. 9. századig tartott, míg a Biblia véglegesebbnek tekinthető formája kialakult. Dobó Andor A bűnbeesés REMBRANDT VAN RIJN RÉZKARCA vízjel s Engem még nem hagyott el ezért nő is. Utálom a híreket, és szeretem, ha szeretnek. Nem találkoztam még épeszű emberrel, aki másként gondolkodott volna. Valamit el kell mondanom: volt egy hosszú kapcsolatom, mielőtt e szerelem csapdájába estem volna. Huszonhárom év volt köztünk, de nem ezért ért véget egy négy és fél éves nászút. Néha ő volt a hároméves, én meg az öt. Vagy fordítva. Ja, és hogy el ne feledjem: ő kezdett ki velem, és nem én vele. Mindegy most már, erről egy karcsú regény szóland majd egyszer. Ha még lesz magyar könyvkiadás. Szóval, úgy éreztem, hogy végem van. Én mindig magamat rúgatom ki, mielőtt elrohadna egy kapcsolat. Azután padló. De nem maradhattam ott túl sokáig - bele kellett fognom a Pest című regénybe. (Van még néhány ember Magyarországon, aki olyan hülye, hogy regényeket ír. Még akkor is, ha se előleg, se utólag. A szabad magyar szóért harcoltunk, hát nem? Most megkaptuk. Nem kell a kutyának se. Feltápászkodtam a padlóról, és belefogtam az írásba. Akkor találkoztam vele. Korban is, lélekben is jobban illett hozzám, mint ama grand amour. Először hinni se akartam a szememnek. Hogy én még szerethetek valakit?! Kicsi volt, törékeny, szelíd, finom szavú és mozdulatú - pont az ellentéte annak, aki miatt megismerkedtem a padló közönyös keménységével. Mit mondjak? Abbahagytam az ivást (ez a regény miatt is szükséges volt), de még a dohányzást is, mert ő egyikért se rajongott túlságosan. A csöndességével többre tudott rávenni, mint más a pörlekedéssel. Talán ez is volt a baj. Sohasem lehetsz teljesen a másiké, ha nem vagy saját magadé. Én úgy éreztem, hogy behúzhatom a vitorlákat, és horgonyt vetek e kicsiny öbölben. Hat év volt kettőnk között - ezt égi jelnek vettem, mert édesapám és édesanyám között is pont ennyi volt a korkülönbség. A gyerekek nagyobb általánosítók, mint a filozófusok. A gyermeket is megszerettek (egy gyereket meg tud szeretni egy másik gyerek), és az se zavart, hogy még el sem vált az első férjétől, akivel két éve külön éltek. Haladt a regény, élt az élet - mit kérhet még az ember a Teremtőtől? Aztán egyszer beütött a mennykő. Úgy nézünk ki négyen, mint egy család, mondta egy hétvégi mozizás alkalmával. Valami bugyuta amerikai filmet néztünk meg a gyerekek kedvéért, de az is lehet, hogy nem a film volt bugyuta, hanem mi. A kijelentésnek nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, és ez hiba volt. Hiába, hogy megismertem az anyját és a nővérét is, hiába, hogy megszerettük egymást. Én nem tudtak beretusálni erre az elrontott családi fényképre, mondta egyszer váratlanul. Az érzelmeket mindig túléli a birtoklásvágy, de az is lehet, hogy egyszerűen még visszavárta a hapsit. Ha megkérdeztem, tagadott mindent. Innen egyenesen zuhant lefelé a kapcsolatunk. Már abba is belementem, hogy mint barátok éljünk egymás mellett. Mindegy, hogy hívjuk, tart, ameddig tart, gondoltam én bőrén. Először egy hét gondolkodási időt kért, aztán fél évet. Ez utóbbi kicsit sok volt, főleg a regény viszonylatában. Nekem szükségem van valakire, akinek fölolvashatom, amit írtam. Mert nem író vagyok, hanem mesélő. Mindent megadtam, ez volt a bűnöm. Egy írónak tudnia kell, hogy rossz időben jött. Meg kellett volna várnom, hogy egy másik meggyógyítsa, s majd ő aztán hálából kirúgja. Aztán jöhettem volna én. De hát engem a hírek mindig jobban érdekeltek, mint saját érzelmeim. S ennél váratlanabb hír, mint hogy ki vagyok lógva, nem volt az MTI birtokában sem. . 1/ Temesi Ferenc Maga nem elmebeteg? Három szakértő egybehangzó véleménye szerint Magda nem elmebeteg, Jutka és Pista sem. Tenném hozzá, bár nem vagyok szakértő, mint a kormány, egybehangzó sem, mint a koalíció és három se, mint a kislány. Ennek ellenére lassan már azt sem tudom, fiú vagyok-e...? Mint a másság feltétlen tisztelői. De nem is Magdáról van itt szó, hanem a korrupcióról, adósságcsapdáról, igazságszolgáltatásról... Vagyishogy ezekről sincs szó éppen, szó sem lehet, mert figyelmünket pillanatnyilag e kislány nevű tárgyalásával kötik le. Igaz az igaz, is korszerűtlenné vált mára, mert az egyik orvosszakértő úgy vélekedett, hogy az igazmondás nem elmekórtani eset. (Pedig hát lassan azzá válik... Lásd a volt Szovjetunióbeli-jelenlegi oroszországi pszichiátriai kezeléseket, szívelvonókúrákat.) Cikkem forrása az Új Magyarország, itt olvastam Maritskóról, hogy Magda semmilyen tudati elváltozásban nem szenved. (Velünk szemben... akik a tudat mellett a létben is... És nem szenvedhetjük...) Tetszés szerint kiki helyettesítheti ingerküszöbén túl felgyülemlett sérelmeivel.) A per során tanúsított magatartása - mármint a vádlottnak - (ezúttal csak őt vádolják... no nem kollektív bűnösséggel, satöbbivel...) Szóval magatartása összefügghet a bezártsággal, illetve a bizonytalansággal - így az újabb szakértői... Már nem is mondok semmit, anélkül is rájár agyunk a helyettesítésére. Nem is csámcsogok tovább e furcsa peren, két fetételt azonban meg kell még említsek. Az egyik a vádlott „jó alkalmazkodókészsége", amit szintén a szakértelem mutatott ki, tetézve azzal, hogy a többszörös gyilkosság gyanújával letartóztatott „indulatait kordában tudja tartani". (Engem biztos nem tartanának ezek után ugyanezek épelméjűnek, már ez írás alapján sem, bár Karinthy óta tudjuk, hogy minden fordítva van, Shakespeare óta, hogy Rossz kapitány rabja lett a Jó, és a Sátán is lehet időnként Sátán, nemcsak angyalarcú... Nem hittem volna egyébként, hogy indulataim elsősorban ezen elmés „szakértők" ellen irányul majd, nyilván befolyásol az elmúlt egy év, mikor is e szót immár végérvényesen lejáratták. (1998-ban - ha nem hamarabb - törhetjük majd fejünket jópár ma még perdöntő érvként használt fogalom nyelvújításán.) Amiért azonban „tollat ragadtam" - ez is meglehetősen elkoptatott szóhasználat -, még meg sem említettem. Nem is értem humoristatársaimat, hogyhogy nem figyeltek fel erre a kitételre. (Kaptak rajta.) Kommentár nélkül kellene elmondani a szakértői véleménye - véleményem szerinti - csúcsát, ami még látszódik... S aztán minden humorral megáldott teremtménye az Úristennek szabadon szabad asszociálhatna erre a szakvéleményre, egyénisége, érzékenysége, vérmérséklete szerint. Az elmeszakértelem ugyanis Marinkét „jó humorúnak" is titulálja. íme a humoreszk-szatíra ötlet csimborasszója. Egy ki és nem aláaknázatlan szűz terület. Ha akad egyáltalán ilyen még Földünkön... Sőt, amióta összekapcsolódtak megint az amerikaiak és az oroszok a zűrben... - nem elszólás - nekem már ott fönn is gyanús! (Oldalt, alatt is...) Sajnos van egy máig behozhatatlan Mester, humorista fejedelem, aki Cirkuszában már ezt a témát is elírta előlünk. Mi mindent kell egy életen át... - kiáltásról azt hiszem nem beszél meg -, mi mindent kell életünkben - a még meglévőben - végigküszködni, amíg felérve - hová?! - végre merhetjük a siker reménye nélkül, azzal már mitsem törődve - és nem beletörődve! - azt vállalni, amit valamikor legszentebb gyermeki örökifjúságunkban hallottunk a szívünkben zengeni és zokogni. De ez a „jóhumorúság" a legújabb kollegánál... nőtt a konkurencia... Ránk is börtön vár...? Minden „jó humorúra...?" Vagy ez enyhítő körülmény...? Még...? Vagy csak így lehet tetteinket már elviselni? Avagy önmagában a humor már semmi?? Mi minden kell ahhoz, hogy észrevegyenek...??! A bíró e képesség tudatában mérlegel...? Szigorít...?? Humor miatt visszaállítják a halálbüntetést is...?! Vagy: igaz, hogy gyilkolt esetleg... de ez a gyilkos humor se semmi! Sátánibb, kifordított bírói logikával: ne ítélj, hogy ne ítéltess...?!! Mindenesetre nekem nem hiányzott ez a fajta tárgyalás! (A repertoáromból.) És minden ismert humoristatársam, magamat is beleszámítva - ha ezek után bárki még beszámítható - az ismertség rabja. Miközben bűnösen nem figyelünk oda a ma még névtelen és szabadlábon lévő galambetetők félfoggal odavetett apró morzsáira... Sándor György POLGÁRI NAPILAP SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Andorka Rudolf Bolberítz Pál Szokolay Sándor FŐSZERKESZTŐ: KŐ András FELELŐS SZERKESZTŐ: Dippold Pál KIADJA A NEMZETI SAJTÓ Kft. FELELŐS KIADÓ a kft. ügyvezető igazgatója LAPIGAZGATÓ: Bara István SZERKESZTŐSÉG 1085 Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Postafiók: 1410 Budapest, Pf. 199. Telefonok: 266-5009, 266-2804 (Hírlapkiadó: 138-2399,138-4300,138-3988.) Telefax: 266-2288 (napi szerkesztés), 267-3313 (titkárság) Éjszakai üzenetrögzítő: 266-4262 HIRDETÉSFELVÉTEL: 1085 Budapest, Blaha Lujza tér 3. Telefon: 138-4300 72427,2822m.,telefax: 138-4761 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: a HÍRKER Rt, az ÉM Rt, a regionális részvénytársaságok, Extra-Hír Kft., New Press Kft., Új Passz Kft., R-Press Hírlap- és Sönyvterjesztő Kft., Medvecz és Társa Kft., Bohus Kálmán magánvállalkozó, Zana László magánvállalkozó. Előfizethető minden hónap 25-ig a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a hírlapkézbesítőknél, valamint a Hírlap-előfizetési és Lapelátási Irodánál (HELIR) minden hónap 10-ig. 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A közvetlenül vagy postautalványon, illetve átutalással a Postabank Rt. 219-98636-021-02809 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj ez hónapra 583 Ft, negyedévre 1749 Ft, fáévre 3498 Ft, egy évre 69% Ft Külföldön terjeszti a Kultúra Kereskedelmi Vállalat H-1339 Budapest, Postafiók 149. SZIKRA LAPNYOMDA Rt.