Új Magyarország, 1995. augusztus (5. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-02 / 179. szám

• • Öregek igazsága A munka kis téren. A templom előtt, ks a bolt bejáratánál, az újságos­nál. A vékonyan csordogáló kútnál, a kopott padokon is sokan ülnek. Egyszer csak váratlanul egy öreg néni kiabál, mondja igazát: „Szent István országában mit keresnek itt ezek a kommunisták? A Horn Gyu­lák! A Pető Ivánok! Ezek csak pusz­títják a népet!" Hirtelen döbbent csönd lesz. Sze­gény nénike is szívéhez kap, most tudatosul benne, mit is kiáltott vi­lággá. S most mi fog történni? Semmi. Minden megy tovább a hétfő kora délutáni közönyös roha­násban. De egy-két arcon mintha a fölismerés villanna át. Néhányan mintha elgondolkodnának azon, amit beléjük kiáltott a bátor asz­­szonyka. Egy férfi felém fordul, s megjegyzi: „Ötven éve már, hogy itt országainak és kiirtanak belőlünk minden emberit!" Híg revüt zúdítanak ránk. Forté­­lyos félelmet. Hazugságokat. Min­­den új intézkedés az ország rovására megy. S látom én is, érzem naponta, hanyatlók magam is, holott most kellene a legtöbbet és a legszebbet mondani a magyarnak és az ember­nek. Hiszen ez az új hódítás meg­ijesztette az egyenes derekakat, mert úgy tűnt, újabb ötven évre meghal minden reményünk, hogy a saját életünket élhetjük. Egyszer megbocsátottunk, hogy évtizedeken át lenyúzták apáink bő­rét, de azt már nem tűrhetjük: ma­radék kincsünket is elvegyék. Bezse­beljenek mindent. Istenem, ha meggondolom, nincs semmi kivetnivaló az öreg szavai­ban. (Ha csak az nem, mások is pusztítják az országot.) Mert ha Szent István országa vagyunk (s az vagyunk!), akkor eltűnhetnének a népnyomorító hatalmak. Küszködő életünk nem operettszínházi elő­adás. Nekünk minden ember szent. Az öregek, a megalázottak és meg­­szomorítottak is. Mi hűek marad­tunk valamikor fogadalmunkhoz, forradalmas őseinkhez. Ideje volna már összeállítani és felsorolni, mit is vétkeztek ellenünk. A magyarság ellen. Megöltek minden tiszta, új, szép, haladó és magyar nemzethajtást. Nem szűnő kőomlás volt szívünkre az elmúlt öt­ven esztendő... Nem akarjuk elhin­ni, elpusztítanak bennünket! Volt verőlegények, népnyúzók, hajdani vezérek korrigálják, kritizál­ják tetteinket. Ragaszkodnak és ra­vaszkodnak. Kigúnyolják patriotiz­musunkat. Gyűlölködnek, hogy van még és él a magyarság, melynek - Herder jóslása szerint - régen meg kellett volna halnia. De éppen ez a pusztítás adja az él­tető reményt, cselekvést a derekab­baknak, a leghűségesebbeknek. Na­ponta biztatnak és bátorítanak: fog­juk meg egymás kezét. Fenyvesi Félix Lajos V. ÉVFOLYAM, 179. SZÁM 1995. AUGUSZTUS 2., SZERDA ÁLLÁSPONT A keresztény erkölcsön alapuló GcUx - emberi magatartás A keresztényi erkölcs a keresztény vallás princípi­umain (alapelvein, vezérelvein) alapszik. (A „val­lás" meghatározása sem látszik könnyűnek, sőt vannak, akik szerint teljesen kimerítő meghatáro­zás nincs is. Íme két változata: „A vallás az a szub­jektív hiten felépített és hagyományozás útján köztudottá vált eszmekör, amely a földöntúli lét titkaira érzelmi és akarati tények kíséretében vo­natkozik." - „A vallás összekötőkapocs a földi és a földönkívüli lét, ember és Isten között."­ A keresztényi erkölcs nincs rendszerezve, ha­nem szétszórva található meg a Bibliában. A Biblia (görögül büblosz - könyv) könyvgyűjtemény, amely a zsidóság és kereszténység által szentnek tartott iratokat tartalmazza. A Bibliát két „testa­mentum" alkotja. Egyik az Ószövetség, amely ke­resztény megjelölése az izraelita-zsidó vallás erede­tileg héber nyelven írt fontos írásbeli dokumen­tumainak; másik az Újszövetség, amely a görög nyelven írt, keresztény világban keletkezett irato­kat foglalja magában. (Természetesen létezik zsi­dó valláson alapuló zsidó etika is, mely ugyancsak szétszórtan az egész Szentírásban, a Midrasokban, a Talmudban és a rabbinikus irodalomban található.) Ide tartozik mindenekelőtt a Mózes Kivonulás könyvének 20. részében található Tízparancsolat (görögül: dekalógus), amely a sínai-hegyi szövet­ségkötés alkalmával Mózes - a zsidó vallás meg­alapítója - által kihirdettetett, Istenre visszaveze­tett két kőtáblára vésett törvénygyűjtemény (az ún. mózesi törvény) központi része. A Tízparancso­latnak két változata maradt fenn (lásd még II. Tör­vények könyve, 5. rész). A Biblia a legrégibb kodifikációja (törvénybe foglalója) a máig élő erkölcsi princípiumoknak (alapelveknek), s írásba foglalása óta kiinduló­pontja valamennyi erény és pozitív kötelesség, emberi magatartásforma megfogalmazásának, a keresztényi normáknak. A Bibliában található erkölcsi és vallási törvé­nyek kiterjednek az igazságosságra, az ellenség iránti kötelességekre, a kártérítéssel járó vétségek­re, a nemi erőszakra, a testi sértésre, az ember­ölésre, a könyörületességre, a szülők tiszteletére stb. A családot tekinti a szociális szervezettség alapjának. A többnejűséget primitív fokon, mint nomád népnek engedélyezte, de a monogámiát (egynejűséget) tartja már a legrégibb szöveg is ideálisnak. A házasságot­­vérrokonok között szi­gorúan tiltja. A fajtalanságot elítéli, a tiszta és tar­tózkodó életmódot erénynek tekinti. A gyerme­ket, aki nem tiszteli szüleit, a gonoszság megtes­tesülésének tartja; a rabszolgákat a család kötelé­kébe tartozónak minősíti, bántalmazásukat meg­tiltja, felszabadításukat előírja. Szigorúan elítéli és tiltja a kegyetlenkedést, a becstelenséget, a lopást, a csalárdságot, a hamis esküt. A Bibliában tiltva van az állatok kínzása és bántalmazása, sőt a mó­zesi törvénykezés még arról is gondoskodik, hogy az ember ellenségének az állatával szemben is le­gyen belátással és irgalommal, s elvárja, hogy az állatok se szégyeníttessenek meg. Az embertársak iránti szeretetet szigorú parancsok alakjában fo­galmazza meg: „Embertársad jó hírneve olyan szent legyen előtted, mint a saját magadé!". Ez a szeretet kiterjed az öregek tiszteletére, a bosszú­­állás minden fajtájának az elítélésére. Előírja az igazságosság kötelező gyakorlását, a bírák pártat­lanságát. Szigorúan elítéli a kapzsiságot, irigysé­get, hamis úton szerzett gazdagságot. A nélkülö­zőkkel és szenvedőkkel szemben békességet, jó­indulatot, szánalmat, jótékonyságot parancsol, s ez utóbbinak az idegenekkel és foglyokkal szem­ben való gyakorlását is kötelezővé teszi. A Szentírás - mint látható - nem a földöntúli, hanem éppen a földi, józan és helyes életet tartja szem előtt, éppen ezért a bibliai etika vallási hova­tartozás nélkül minden ember számára követendőnek tekinthető. A teljesség igénye nélkül szemelvény­­szerűen bemutatunk néhány bibliai parancsot: „Az Istent ne káromold, néped vezetőjét ne át­kozd." „Az idegent ne használd ki és ne nyomd el, hi­szen ti is idegenek voltatok Egyiptomban." „Az özvegyet és árvát ne sanyargassátok." „Ha a népemből való szegénynek, aki közötted él, pénzt kölcsönzől, ne viselkedj vele szemben uzsorás módjára. Ne követelj tőle kamatot." „Ne tégy hamis vallomást. Hamis tanúskodás­sal ne segítsd azt, akinek nincs igaza. Ne kövesd a többséget a gonoszságban, és a perben ne csat­lakozzál a többség vallomásához, úgy, hogy el­térsz az igazságtól. A perben a szegényhez se légy részrehajló." „Ne csavard el a szegény ember igazát. Az igaz­ságtalan pertől tartsd magad távol. Az ártatlant és akinek igaza van, ne öld meg, viszont a bűnöst ne mentsd fel soha. Megvesztegető ajándékot ne fo­gadj el, mert az ajándék vakká teszi azokat, akik lát­nak, és elferdíti azok ügyét, akiknek igazuk van." Az emberiségnek ez a rendkívül értékes kultúr­történeti dokumentuma egyenetlensége mellett számos ellentmondást is tartalmaz, amit a biblia­kritikusok tártak fel. Ez részben a Biblia könyve­inek keletkezési ideje, nyelvezete, terjedelme, mondanivalója stb. alapján, részben a történelmi egyházak szerepvállalásával és hozzáállásával is magyarázható. Hozzájárult ehhez a véglegesebb formák kialakulásának elhúzódása is. Az ótesta­­mentumi könyveket már Kr. e. 5. században nagyjából rögzítették, mégis Kr. u. 9. századig tar­­tott, míg a Biblia véglegesebbnek tekinthető for­mája kialakult. Dobó Andor A bűnbeesés REMBRANDT VAN RIJN RÉZKARCA vízjel s Engem még nem hagyott el ezért nő is. Utálom a híreket, és szeretem, ha szeretnek. Nem találkoztam még épeszű emberrel, aki másként gondolkodott volna. Valamit el kell mondanom: volt egy hosszú kapcsolatom, mielőtt e szerelem csapdájába estem volna. Hu­szonhárom év volt köztünk, de nem ezért ért véget egy négy és fél éves nászút. Néha ő volt a há­roméves, én meg az öt. Vagy for­dítva. Ja, és hogy el ne feledjem: ő kezdett ki velem, és nem én ve­le. Mindegy most már, erről egy karcsú regény szóland majd egy­szer. Ha még lesz magyar könyv­kiadás. Szóval, úgy éreztem, hogy vé­gem van. Én mindig magamat rúgatom ki, mielőtt elrohadna egy kapcsolat. Azután padló. De nem maradhattam ott túl sokáig - bele kellett fognom a Pest című regénybe. (Van még néhány em­ber Magyarországon, aki olyan hülye, hogy regényeket ír. Még akkor is, ha se előleg, se utólag. A szabad magyar szóért harcol­tunk, hát nem? Most megkap­tuk. Nem kell a kutyának se.­ Feltápászkodtam a padlóról, és belefogtam az írásba. Akkor találkoztam vele. Kor­ban is, lélekben is jobban illett hozzám, mint ama grand amour. Először hinni se akartam a sze­memnek. Hogy én még szeret­hetek valakit?! Kicsi volt, töré­keny, szelíd, finom szavú és mozdulatú - pont az ellentéte annak, aki miatt megismerked­tem a padló közönyös kemény­ségével. Mit mondjak? Abbahagytam az ivást (ez a regény miatt is szükséges volt), de még a do­hányzást is, mert ő egyikért se rajongott túlságosan. A csöndes­ségével többre tudott rávenni, mint más a pörlekedéssel. Talán ez is volt a baj. Sohasem lehetsz teljesen a másiké, ha nem vagy saját ma­gadé. Én úgy éreztem, hogy be­húzhatom a vitorlákat, és hor­gonyt vetek e kicsiny öbölben. Hat év volt kettőnk között - ezt égi jelnek vettem, mert édes­apám és édesanyám között is pont ennyi volt a korkülönbség. A gyerekek nagyobb általánosí­­tók, mint a filozófusok. A gyermeket is megszerettek (egy gyereket meg tud szeretni egy másik gyerek), és az se za­vart, hogy még el sem vált az el­ső férjétől, akivel két éve külön éltek. Haladt a regény, élt az élet - mit kérhet még az ember a Te­remtőtől? Aztán egyszer beütött a mennykő. Úgy nézünk ki négyen, mint egy család, mondta egy hétvégi mozizás alkalmával. Valami bu­gyuta amerikai filmet néztünk meg a gyerekek kedvéért, de az is lehet, hogy nem a film volt bu­gyuta, hanem mi. A kijelentésnek nem tulajdo­nítottam nagyobb jelentőséget, és ez hiba volt. Hiába, hogy megismertem az anyját és a nő­vérét is, hiába, hogy megszeret­tük egymást. Én nem tudtak beretusálni er­re az elrontott családi fényképre, mondta egyszer váratlanul. Az érzelmeket mindig túléli a bir­toklásvágy, de az is lehet, hogy egyszerűen még visszavárta a hapsit. Ha megkérdeztem, taga­dott mindent. Innen egyenesen zuhant lefe­lé a kapcsolatunk. Már abba is belementem, hogy mint barátok éljünk egymás mellett. Mind­egy, hogy hívjuk, tart, ameddig tart, gondoltam én bőrén. Először egy hét gondolkodási időt kért, aztán fél évet. Ez utób­bi kicsit sok volt, főleg a regény viszonylatában. Nekem szüksé­gem van valakire, akinek fölol­vashatom, amit írtam. Mert nem író vagyok, hanem mesélő. Mindent megadtam, ez volt a bűnöm. Egy írónak tudnia kell, hogy rossz időben jött. Meg kellett volna várnom, hogy egy másik meggyógyítsa, s majd ő aztán hálából kirúgja. Aztán jöhettem volna én. De hát engem a hírek mindig jobban érdekeltek, mint saját érzelmeim. S ennél váratla­­nabb hír, mint hogy ki vagyok lógva, nem volt az MTI birtoká­ban sem. . 1/ Temesi Ferenc Maga nem elmebeteg? H­árom szakértő egybehangzó véleménye szerint Magda nem elmebeteg, Jutka és Pista sem. Tenném hozzá, bár nem vagyok szakértő, mint a kor­mány, egybehangzó sem, mint a koalíció és három se, mint a kis­lány. Ennek ellenére lassan már azt sem tudom, fiú vagyok-e...? Mint a másság feltétlen tisztelői. De nem is Magdáról van itt szó, hanem a korrupcióról, adós­ságcsapdáról, igazságszolgálta­tásról... Vagyishogy ezekről sincs szó éppen, szó sem lehet, mert figyelmünket pillanatnyi­lag e kislány nevű tárgyalásával kötik le. Igaz az igaz, is kor­szerűtlenné vált mára, mert az egyik or­vosszakértő úgy vélekedett, hogy az igazmondás nem elme­­kórtani eset. (Pedig hát lassan azzá válik... Lásd a volt Szovjet­­unióbeli-jelenlegi oroszország­i pszichiátriai kezeléseket, szív­elvonókúrákat.) Cikkem forrása az Új Magyar­­ország, itt olvastam Maritskóról, hogy Magda semmilyen tudati elváltozásban nem szenved. (Velünk szemben... akik a tudat mellett a létben is... És nem szen­vedhetjük...) Tetszés szerint ki­ki helyettesítheti ingerküszöbén túl felgyülemlett sérelmeivel.) A per során tanúsított maga­tartása - mármint a vádlottnak - (ezúttal csak őt vádolják... no nem kollektív bűnösséggel, sa­többivel...) Szóval magatartása összefügghet a bezártsággal, il­letve a bizonytalansággal - így az újabb szakértői... Már nem is mondok semmit, anélkül is rájár agyunk a helyettesítésére. Nem is csámcsogok tovább e furcsa peren, két fetételt azon­ban meg kell még említsek. Az egyik a vádlott „jó alkalmazko­dókészsége", amit szintén a szak­értelem mutatott ki, tetézve az­zal, hogy a többszörös gyilkos­ság gyanújával letartóztatott „indulatait kordában tudja tarta­ni". (Engem biztos nem tartaná­nak ezek­­ után ugyanezek épel­­méjűnek, már ez írás alapján sem, bár Karinthy óta tudjuk, hogy minden fordítva van, Shakespeare óta, hogy Rossz ka­pitány rabja lett a Jó, és a Sátán is lehet időnként Sátán, nemcsak angyalarcú... Nem hittem volna egyébként, hogy indulataim elsősorban ezen elmés „szakértők" ellen irá­nyul majd, nyilván befolyásol az elmúlt egy év, mikor is e szót im­már végérvényesen lejáratták. (1998-ban - ha nem hamarabb - törhetjük majd fejünket jópár ma még perdöntő érvként hasz­nált fogalom nyelvújításán.) Amiért azonban „tollat ragad­tam" - ez is meglehetősen elkop­tatott szóhasználat -, még meg sem említettem. Nem is értem humoristatársaimat, hogyhogy nem figyeltek fel erre a kitételre. (Kaptak rajta.) Kommentár nélkül kellene el­mondani a szakértői véleménye - véleményem szerinti - csúcsát, ami még látszódik... S aztán minden humorral megáldott te­remtménye az Úristennek sza­badon szabad asszociálhatna er­re a szakvéleményre, egyénisé­ge, érzékenysége, vérmérséklete szerint. Az elmeszakértelem ugyanis Marinkét „jó humorú­nak" is titulálja. íme a humoreszk-szatíra ötlet csimborasszója. Egy ki és nem aláaknázatlan szűz terület. Ha akad egyáltalán ilyen még Föl­dünkön... Sőt, amióta összekap­csolódtak megint az amerikaiak és az oroszok a zűrben... - nem elszólás - nekem már ott fönn is gyanús! (Oldalt, alatt is...) Sajnos van egy máig behozha­tatlan Mester, humorista fejede­lem, aki Cirkuszában már ezt a témát is elírta előlünk. Mi min­dent kell egy életen át... - kiál­­tásról azt hiszem nem beszél meg -, mi mindent kell életünk­ben - a még meglévőben - vé­gigküszködni, amíg felérve - ho­vá?! - végre merhetjük a siker reménye nélkül, azzal már mit­­sem törődve - és nem beletörőd­ve! - azt vállalni, amit valamikor legszentebb gyermeki örökifjú­ságunkban hallottunk a szí­vünkben zengeni és zokogni. De ez a „jóhumorúság" a leg­újabb kollegánál... nőtt a konku­rencia... Ránk is börtön vár...? Minden „jó humorúra...?" Vagy ez enyhítő körülmény...? Még...? Vagy csak így lehet tetteinket már elviselni? Avagy önmagá­ban a humor már semmi?? Mi minden kell ahhoz, hogy észrevegyenek...??! A bíró e ké­pesség tudatában mérlegel...? Szigorít...?? Humor miatt vissza­állítják a halálbüntetést is...?! Vagy: igaz, hogy gyilkolt eset­leg... de ez a gyilkos humor se semmi! Sátánibb, kifordított bí­rói logikával: ne ítélj, hogy ne ítéltess...?!! Mindenesetre nekem nem hi­ányzott ez a fajta tárgyalás! (A repertoáromból.) És minden is­mert humoristatársam, maga­mat is beleszámítva - ha ezek után bárki még beszámítható - az ismertség rabja. Miközben bűnösen nem figyelünk oda a ma még névtelen és szabadlá­bon lévő galambetetők félfoggal odavetett apró morzsáira... Sándor György POLGÁRI NAPILAP SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Andorka Rudolf Bolberítz Pál Szokolay Sándor FŐSZERKESZTŐ: KŐ András FELELŐS SZERKESZTŐ: Dippold Pál KIADJA A NEMZETI SAJTÓ Kft. FELELŐS KIADÓ a kft. ügyvezető igazgatója LAPIGAZGATÓ: Bara István SZERKESZTŐSÉG 1085 Budapest VIII., Blaha Lujza tér 3. Postafiók: 1410 Budapest, Pf. 199. Telefonok: 266-5009, 266-2804 (Hírlapkiadó: 138-2399,138-4300,138-3988.) Telefax: 266-2288 (napi szerkesztés), 267-3313 (titkárság) Éjszakai üzenetrögzítő: 266-4262 HIRDETÉSFELVÉTEL: 1085 Budapest, Blaha Lujza tér 3. Telefon: 138-4300 72427,2822m.,telefax: 138-4761 Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjesztők hírlapárusainál: a HÍRKER Rt, az ÉM Rt, a regionális részvénytársaságok, Extra-Hír Kft., New Press Kft., Új Passz Kft., R-Press Hírlap- és S­önyvterjesztő Kft., Medvecz és Társa Kft., Bohus Kálmán magánvállalkozó, Zana László magánvállalkozó. Előfizethető minden hónap 25-ig a hírlapkézbesítő postahivataloknál, a hírlapkézbesítőknél, valamint a Hírlap-előfizetési és Lapelátási Irodánál (HELIR) minden hónap 10-ig. 1900 Budapest XIII., Lehel u. 10/A közvetlenül vagy postautalványon, illetve átutalással a Postabank Rt. 219-98636-021-02809 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési díj ez hónapra 583 Ft, negyedévre 1749 Ft, fáévre 3498 Ft, egy évre 69% Ft Külföldön terjeszti a Kultúra Kereskedelmi Vállalat H-1339 Budapest, Postafiók 149. SZIKRA LAPNYOMDA Rt.

Next