Új Magyarország, 1995. november (5. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-02 / 257. szám

ik-­­l In V. ÉVFOLYAM, 257. SZÁM Négynapos dráma az űrben Három amerikai űrhajós -Tim Lo­vell, Jack Swigert és Fred Liaise 1970. árilis 11-én 13 óra 13 perc- a floridai Kennedy-fokról az­kor a Apollo 13 űrhajó fedélzetén elin­dult a Hold felé, hogy nyolc hó­nappal Armstrongéknak az Apollo 11 fedélzetén megtett Hold-utazása és Hold-sétája után ismét a Földünket kísérő égitest talajára lépjenek. Az út rutinfeladatnak ígérkezett. Április 13-án azonban, már 87 órányira a Földtől, felrobbant az űrhajó egyik nagy nyomású oxi­géntartálya. Az űrhajósoknak át kellett szállniuk a nem ilyen cél­ra és nem három emberre terve­néki egységben le tudott szállni a Csendes-óceán vizére. Mi, a világnak ezen a részén, erről az egészről jóformán sem­mit nem tudtunk. Armstrongék Hold-sétájáról is csak pár má­sodpercnyi tévésnittből értesül­hettünk. A földgolyó másik fele azonban, a már akk­or is tökéle­tesen működő tévé- és rádió­adók révén, részletesen - élőben - végigkísérhette azt az addig sosem látott emberi és technikai erőfeszítést, amit a NASA sza­kemberei és Lovellék az épség­ben hazatérésért folytattak. A legendás Apollo 13-sztorit mindeddig nem érte utol a vés színészek alakítják: Lovell a többszörös Oscaros Tom Hanks, Swigert Kevin Bacon (Egy becsü­letbeli ügy, JFK, Egyenesen át), Haise Bill Paxton (A bolygó neve, Halál, A halálosztó, Tombstone stb.). A rendező Ron Howard (Lánglovagok, Túl az Óperen­­cián, Lapzárta stb.). Egyáltalán:­rt mindenki nagyon rokonszen­ves, okos, rendes, becsületes, végsőkig elszánt, fáradhatatlan stb. Igazi amerikai film, amerikaiak­nak, amerikaiakról. Imázsépítő és imázsőrző. Minden remekül meg van mutatva, minden pre­cízen meg van magyarázva. A súlytalanság jeleneteit valódi súlytalanságban forgatták. Tö­kéletes az eredeti nagyságú, mű­ködő űrhajó. Tökéletes az irá­nyítóközpont, a holdkomp, min­den. Egyvalami hiányzik: az igazi dráma. Itt ugyanis nincsen sem­mi váratlan, nincs ismeretlen. Tudjuk, hogy sikerül, visszajön­nek. Nem kell, s nem is lehet iz­gulni. A két és egynegyed órás film háromnegyed része így nem egyéb, mint a megtörtént eset re­konstruálása. Különös, de a kitalált mindenféle űrtörténetek, sci-fik és társaik sokkal izgalmasabbak. A fikció valódibbnak mutatkozik, mint a valóság.­­ Takács István tett holdkompba. Ettől kezdve hollywoodi megfilmesítés ma­világos volt: az Apollo 13 nem tudja teljesíteni a tervezett fel­adatot. Holdra szállás helyett ar­ra kellett koncentrálni, fent az űrben és lent a houstoni irányí­tóközpontban, hogy az asztro­nauták visszatérhessenek a Földre. Négynapi drámai küz­delem árán sikerült. A robbanás után ugyan csak tíz órára ele­gendő energia és még ennyi idő­re sem elegendő levegő maradt a holdkompban, de a legénység, elérkezve fizikai teljesítőképes­sége végső határára, a parancs­ára, Lovell természetesen megír­ta az élményeiket Elveszett Hold című könyvében, de mindmáig erre sem haraptak rá. Hogy most mégis miért? Talán mert épp ne­gyedszázada esett meg velük a les híján tragikus kaland. Esetleg mert azért ez mégiscsak kudarc volt, és azt az amerikai sikerimá­dat nem viseli el - ha viszont si­kerül úgy eladni a dolgot, hogy a vezérszlogen, az „a mi fiaink a legeslegjobbak" valamiképp érvé­nyesüljön, akkor oké. Nos, jelenthetem: oké. Az űr­hajósokat roppant rokonszen­­ vnz az űrben: Tom Hanks, Bill Paxton, Kevin Bacon Közös zászló alatt A folyóiratok készítése és terjesz­tése során felmerülő problémák a támogatók és a vásárlóközön­ség kegyeiért egymással is ver­sengő lapokat is képesek egy zászló alá gyűjteni. Ezt bizonyít­ja a tegnap alakult Folyóiratok Ligája Egyesület (FOLI). A szer­veződés ötlete a Café Bábel szer­kesztőinek agyában fogalmazó­dott meg, s a velük együttmű­ködni, illetve egymást kölcsönö­sen vállalni tudó kulturális és tár­sadalomtudományi folyóiratok (Filmvilág, Pompei, 2000, Repli­ka, Nappali Ház) közreműködé­sével öltött testet a gondolat. Az alapító tagok egyelőre tizenöten vannak, de szívesen látnak sora­ikban új - céljaikkal rokonszen­vező - jelentkezőket. Az egyesület anyagi bázisát a tagok által befizetett összegek, azaz folyóiratonként tízezer fo­rint képezi, amelyet például kö­zös hirdetésszervezéssel szeret­nének gyarapítani. A jelenlegi elnök Horgas Béla, a Liget főszer­kesztője. (csikor) yis terv - új Nemzeti ■Rílytatás az 1. oldalról Jaklics Ervin, a Középülettervező Társaság vezérigazgatója kifej­tette: ez az elképzelés azért sem állná meg a helyét, mert minden józan számítás szerint egy régi, más struktúrájú épület átalakítá­sa mintegy húsz százalékkal töb­be kerül, mint egy új épület létre­hozása. Ligeti Béla építész, az át­alakításokkal kapcsolatos első dí­jas pályázat kidolgozója hozzá­tette, a New York épületében mindenképpen szükség lesz vál­tozásokra. Elképzelhető például egy pódiumszínpad, kamara­­színház létrehozása, azonban el­hibázott lépés volna egy nagy­színházat idetelepíteni, hiszen az az épület túlterhelését jelentené. Bardóczi József építész szerint a Nemzeti Színház számára a leg­megfelelőbb a Dob, Holló, Ka­zinczy és Király utca által hatá­rolt terület volna. Ezt a Belső-Er­­zsébetvárosba telepítést az ön­­kormányzat is szívesen támo­gatja, hiszen egybeesik azzal az elképzeléssel, amely a Madách utat olyan sétánnyá szeretné alakítani, melynek területét je­lentős mértékben kulturális in­tézmények foglalnák el. Ez az el­képzelés egyébként elvetné a korábban felvetődött ötletet, amely a Madách sétányt city jel­legű kereskedelmi, hivatali köz­pontként képzelte el. A költöztetések és átalakítá­sok természetesen több, az in­gatlanokkal rendelkező felet érintenének, így a kormányt, a Főváros és Erzsébetváros Ön­­kormányzatát, valamint a Posta­bankot is, amely jelenleg a New York tulajdonosa. Figyelembe kell venni azt is, hogy mindez további beruházásokat is igé­nyel, hiszen az építtetőnek - kü­lönös tekintettel a városrész szűk utcáinak felvevőképessé­gére - gondoskodnia kell példá­ul parkolók kialakításáról is. Az önkormányzat és a projekt ki­dolgozóinak számítása szerint a beruházások mintegy hatmilli­­árd forintot igényelnének. (kerékgyártó) Filmforgatás rendőrökkel Novemberben két magyar játék­film forgatásában is segédkez­nek a rendőrök. A Böszörményi Géza forgatókönyve alapján ké­szülő Szökés a recski tábor lakói­nak állít emléket, Gyarmathy Lívia rendezésében. A Szemüveg, amelyet Balogh Zsolt rendez, mai világunk kegyetlen alvilágára vi­lágít rá. Mindkét produkcióhoz a rendőrök aktív segítséget nyúj­tanak, sőt nem egy epizódban szereplőivé is válnak az esemé­nyeknek. A Szökésben elsősor­ban szakértőkként, a háttérben lesznek jelen, hiszen az ötvenes évek intézkedéseinél eredeti do­kumentumok alapján járulnak hozzá az élethű jelenetekhez, s az ÁVH-s egyenruhák és rangje­lek megválogatásánál, a „hivata­los nyelv" elsajátításánál úgy­szintén közreműködnek. A Szemüvegben egy egészen más világ, napjaink száguldása, a köz­lekedési morál, a kegyetlen leszá­molások valósága tárul a néző elé, igaz, itt csupán egy fiatalember lá­tomásaiban, ám a valóság sem sok­kal különb. R. M. Hirdetni Várjuk telefonját Óhajt? reggel 9 és este fél 6 között a 138-4761-es telefonon. A telefonon feladott apróhirdetése a MÁSNAPI Új Magyarországban megjelenik Állunk rendelkezésére­­ telefonon is. " *Lij operaigazgató' Folytatás az 1. oldalról Vámos László, akit a minisztérium már korábban fölkért a pályázás­ra, jóllehet nem osztja az Erkel le­választásának tervét, ha megfe­lelő megoldást találnak, hajlan­dó megváltoztatni véleményét, és vállalja a nagyszabású akció lebonyolítását. Eleinte ódzko­dott a kettéválasztással járó fel­adattól, amikor ugyanis először kérték föl a pályázásra, még nem volt szó a tervezett Városi Szín­ház, azaz az Erkel, az Operett és a Rockszínház két épülettel ren­delkező zenés komplexumának létrehozataláról. Hogy mégis vállalja a nem kevés bonyoda­lommal járó átalakítás levezény­lését, azt épp az operaházi közal­kalmazotti tanács, a szakszerve­zet és a művészeti tanács képvi­selőinek kérésére teszi. A minisz­térium által is elfogadott, javasolt Városi Opera-koncepció ügyé­ben, melyet eredetileg Kerényi Miklós Gábor rendező, Oberfrank Géza fő-zeneigazgató, Miklós Ti­bor, a Rockszínház művészeti ve­zetője, Makláry László, az Operett zenei rendezője és Venczel Sán­dor, az Operaház gazdasági igaz­gatója vetett föl és küldött be a tárcának, még nem született döntés. A terv kiötlői piaci ala­pon működő közhasznú társa­sággá alakítanák az Operaháztól leválasztott Erkel Színházat. Tö­rök András kijelentette, hogy mérlegelni fogják a dalszínházi érdekvédelmi szervek nemrégi­ben eljuttatott tervét is, de az Operaház csődhelyzetén min­denképp változtatni kell, a jövő évadot ugyanis az előrejelzések szerint félmilliárd forint hiány­nyal zárná. A helyettes államtit­kár elismeréssel szólt Ütő Endre munkájáról, mert a nehéz gazda­sági körülmények közt is meg­őrizte az intézmény működőké­pességét, s most szakmai nyugal­­mazását kérte. Vámos László pe­dig a megoldás életképességétől teszi függővé, hogy pályázik-e az (esetleg) különválasztott Opera­ház majdani főigazgatói posztjá­ra. (A közeljövőben interjút köz­lünk vele.) . (metz) c­iclic - t.V­i­k­i­erje Rypdal norvég dzsessz­­muzsikus és zeneszerző novem­ber 8-án lép fel az Almássy téri Szabadidőközpontban. A kon­certen Björn Kjellemyr bőgős és Audun Kiesvé dobos kíséri. • A látomás címmel skót kortárs filmeket vetítenek csütörtöktől egy héten át a budapesti Toldi moziban. A sorozat címadó rö­vidfilmjét november 3-án láthat­ja a közönség. Aznap az Arany­barlangként ölelő című, ősi tájak­ról és kultúráról szóló filmdoku­mentumot is vetítik, majd a né­zők beszélgethetnek David Hal­­liday rendezővel. A Szív Tv műsorán ma este 21.00-kor: HALALANGYAL amerikai film Kat Lang rendőr Manilába utazik, hogy megkeresse és megölje húga gyilkosait. A hírhedt Fekete Brigáddal veszi fel a harcot, ezért a legveszélyesebb fegyverek használatát kell megtanulnia. Oroszlánkörmök -­­y. it évvel ezetén két zenei világ­­nagyságunk. Kocsis Zoltán és Pe­­rényi Miklós azért hívta életre a Crescendo Alapítványt, hogy pá­lyakezdő tehetségeknek legyen módjuk oroszlánkörmeik meg­mutatására. Azóta minden ta­vasszal és ősszel jelentkezik a Crescendo Fesztivál, koncertjein csupa nagy ígérettel; az első cik­lusok szereplői többségükben már valóra is váltották az indulá­sukkal keltett reményeket. Hosszasan sorolhatnám, kik mi­att nevezem sikersztorinak a Crescendo-történetet, amely a múlt héten is bővült egy fejezet­tel: négy esten 5 magyar és 3 kül­földi sztárpalánta lépett fel a Régi Zeneakadémián - megdöbben­tően csekély érdeklődés mellett. Legalábbis az általam hallott vo­kális program, Feri Márta és Koós Flóra előadásában (zongorán Po­gány Imola működött közre), va­lamint a kiváló pianista, Király Csaba grandiózus műsora (Haydn, Beethoven, Liszt egy-egy szonátája és Stravinskytől a Pet­­ruska) alig negyed ház előtt hangzott el, amit egyszerűen nem értek. Elvégre ezeken a hangversenyeken nincs belépő­díj, csupán a diszkréten elhelye­zett ládikóban lehet elhelyezni önkéntes adományokat; pénzte­lenséggel tehát nem magyaráz­ható a közönség távolmaradása. A fiatal művészek ismeretlensé­gével sem, lévén Király Csaba versenydíjakkal bőven dekorált, Európa-, Ázsia- és Amerika-szer­­te koncertező büszkesége az új magyar zongorista-orgonista ge­nerációnak, továbbá ragyogó át­iratok készítője és Lantos rektor úr tanársegédje a Zeneakadémi­án. Rendkívüli talentumát talán csak példátlan szerénysége múl­ja fölül; most is olyan lebilincselő interpretációval, egyéni felfogás­sal és briliáns játékkal ajándéko­zott meg bennünket, hogy nem győztük ünnepelni. S meggyő­ződésem, hogy a két ifjú szoprán is megkülönböztetett figyelmet érdemel: Fers Márta a régizene világában, valamint a dal- és ora­tóriumirodalomban remekül tá­jékozódik, sőt kifejezetten ott­hon van (több CD és emlékezetes koncert rá a bizonyíték), Koós Flóra pedig operaszínpadra ter­mett jelenség, különleges hang­színnel és vivőerővel. Persze i­iég csiszolni való akad mind­kettőjüknél: a hajlékony és behí­zelgő voce, a rokonszenves ma­gabiztosság mellé Feri Mártának már csak a kifogástalan levegő­beosztás hiányzik, Koós Flórá­nak viszont támaszproblémái vannak, és temperamentuma a szendergő Csipkerózsikáé. A sors nagy rendező. Az októ­ber 26-tól 29-ig zajló Crescendo Fesztiválon kdvül, ám annak mégis szinte kódajaként Kobajasi tette le a garast egész csapatnyi huszonéves muzsikus mellett. 30-án ő hitelesítette a Budapest Kongresszusi Központ Pátria­termében egy vadonatúj együt­tes, a Danubia Ifjúsági Zenekar és karmestere, a (szintén) főisko­lás Héja Domonkos pályaalkal­masságát. Mondhatom, Beetho­ven (Egmont-nyitány) és Mozart (Esz-dúr simfonia concertante K. 197/B) tolmácsolásába apait­anyait beleadott a társaság, me­rész dirigensével és válogatott fúvósszólistáival (Becze Szilvia, Tószegi Bernát, Tóth Gábor, Tallián Dániel) együtt. Szünet után pe­dig Kobajasi állt a zenekar élére, hogy a tüneményes Bogányi Ger­gely (zongora) szólójával Chopin op. 2-es Variációit, az ugyancsak alig húszéves Csúry Lajos (hege­dű) közreműködésével Sarasaié Carmen-fantáziáját, végül Liszt Előjátékait szólaltassa meg: hadd villogtassák oroszlánkör­meiket a gyerekek... ___________ Kerényi Mária -D I ■:S • Az ókori Egyiptom utolsó jel­zett, feltáratlan templomának ki­ásását kezdték meg magyar ku­tatók szerdán Luxor-Théba nyu­gati partján. A régészeti feltárásra Vörös Győző egyiptológus és Pud­­leiner Rezső régész vállalkozott.

Next