Új Magyarország, 1996. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-20 / 17. szám

8 KULTÚRA 1996. JANUÁR 20., SZOMBAT A pécsiek vendégjátéka a Tháliában Dühös és szelíd emberek Két előadását (két színházi örök­zöldet) hozta el a Thália Színházba a Pécsi Nemzeti Színház. Talán azért éppen oda, mert a Thália direktora, Csiszár Imre, több íz­ben vendégeskedett Pécsett (a mostani egyik előadást is itt ren­dezte), és innen a jó kapcsolat. A két estén szelíd és dühös hősöket láthattunk. Wasserman- Leigh-Darion musicalje, a La Mancha lovagja, tulajdonképpen két főszerepet kínál egy színész­nek: a Don Quijote szerzőjének, Cervantesnek, és a regényhős búsképű lovagnak az alakját. Wasserman leleménye, hogy az é­sben az inkvizíció börtönébe kerülő Cervantessel és szolgájá­val játszatja el a foglyok előtt Don Quijote, Sancho Panza, Al­­donza s a többi regényfigura tör­ténetét. Ez a folyamatos átváltás egyik alakból a másikba rende­zői és színészi bravúrt igényel. A pécsiek rendezője, Szegvári Menyhért, nem sokat bíbelődött a markáns cserékkel. Cervantes és Don Quijote nála gyakorlati­lag egyazon személy. Mind­egyikből sok van a másikban. Ki­egészítik és kitágítják egymás személyiségét, gondolatait, ma­gatartásformáit. Ez nyereség az egyik oldalon, de veszteség a másikon, így kevésbé világos, hogy a Búsképű Lovag egy már elmúlt, de erkölcsi értékeiben mégis nemesebb világ képvise­lője, és hogy Cervantes is lázadó a maga módján. Persze a Cer­­vantes-Don Quijotét alakító An­­dorai Péter színészi alkata is­ sze­repet játszhat mindebben. Ő ne­hézkesebb, masszívabb, nem is igazán Don Quijote-i fizikumú, így „flikflak" változásokat nem nagyon várhatunk tőle. Amit ehelyett ad, az egyfajta egy tömbből faragott becsületesség, tisztesség, humánum. És bár nem énekes színész, a szerepnek ezt a nagyon fontos részét is megbízhatóan megoldja. Füsti Molnár Éva Aldonzája és Stenczer Béla Sanchója nagyon pontosan fedi a figurát. Ez az Aldonza még a mocsokban is valaki, akire fel lehet figyelni, és amikor Don Quijote ráébreszti, hogy ő is em­ber, egyszerre tartást, új arcot kap. Sanchóban pedig ott a hű­ség, a ravaszság, a lódítás, a hu­mor és a csendes tragikomikum is. A többi alak eléggé elmosó­dott, Lesznyák Katalin szép han­gú Antóniájára azonban figyelni lehetett. Menczel Róbert díszlete a szélmalomharc szcenikai megol­dásával adós maradt (ezt a ren­dező se igen ambicionálhatta), az élő zenekar (és a hangtechni­ka) igényesen működött. Ha a La Mancha lovagja szelíd hősöket mutatott, Reginald Rose bűnügyi játéka a címében foglal­tak szerint Tizenkét dühös embert. Rose darabja közismert. Egy amerikai gyilkossági ügy es­küdtszékének döntenie kell, bű­nös-e a vádlott, vagy sem. Az egyik esküdt kételyei nyomán, heves, inzultusokig fajuló viták után, végül is úgy döntenek: nem bűnös. A tét - és a drámai feszültség tulajdonképpeni for­rása - egy ember élete. S miköz­ben róla döntenek, feltárul nem­csak a feltételezett gyilkos jelle­me, hanem az esküdteké is. Rose patikamérleggel méri ki alakjai­nak karaktervariációit, és finom érzékkel játszatja ki az ellentéte­ket. A rendezés elsődleges dol­ga, hogy ezt a folyamatot simá­vá, gördülékennyé, egyszer­smind feszültté, intenzitásában hullámzóvá, a néző számára is izgalmasan átélhetővé tegye. Csiszár Imre ezt nagyon hatáso­san úgy oldja meg, hogy a játék­teret - egy nagyobb szobát - a színpadra helyezi, s oda, a szoba hosszú asztalának két oldalára, az esküdtek háta mögé, illetve velük szemben ülteti le a közönséget is, így a játék tőlünk pár méterre zaj­lik, s úgyszólván a közvetlen ré­szesei, sőt részei vagyunk a vi­táknak, összecsapásoknak. Szin­te nekünk is döntenünk kell, ki­nek az oldalára állunk, s miért. Az igen egységes, végig rop­pant pontosan kimunkált (szü­net nélkül játszott) előadásból nehéz bárkit is kiemelni. Balikó Tamás a vitát kirobbantó, kétke­dő, vívódó 6. Esküdtje, ellenlá­basa, Andorai Péter elvakult, ma­kacs, ostoba és erőszakos 3. Es­küdtje, Pilinczes József nagyhan­gú, hőbörgő, gyűlölködő 10. Es­küdtje, Németh János link, felüle­tes, de nem becstelen 7. Esküdtje és N. Szabó Sándor ravaszkodó, „simlis" 12. Esküdtje azonban külön említést érdemel. Takács István Füsti Molnár Éva (Aldonza) és Andorai Péter (Cervantes-Don Quijote) Új Heti hírmondó A Duna Televízió közleménye A romániai magyarság helyzeté­vel foglalkozik a Duna Televízió Heti hírmondó című műsora, amely először jelentkezik élőben határainkon túlról. Erről a Duna Televízió pénteken tájékoztatta az MTI-t. Tudatták: az adás vendége lesz Tőkés László, az RMDSZ tisz­teletbeli elnöke, Markó Béla szö­vetségi elnök, Dézsi Zoltán, a Szövetségi Képviselők Tanácsá­nak elnöke, valamint Antal Ist­ván és Birtalan Ákos, a­ román par­lament képviselői. A meghívot­tak arról beszélgetnek, mennyi­re követi az elit politizálását és osztja az RMDSZ autonómia­koncepcióját a erdélyi magyar­ság, mit tesz a szövetség Romá­nia legnépesebb nemzetiségé­nek gazdasági talpraállításáért. Szólnak arról is, hogyan látják a magyar nyelv és kultúra meg­maradásáért folytatott küzde­lem további lehetőségeit. Ezredszer Traviata Az örök Violetta Ezredszer játsszák ma este az Operaházban Verdi Traviatáját. Először 1884 októberében mutat­ta be a budapesti dalszínház, egy hónappal az Ybl-palota megnyi­tása után. Mondhatni, elmarad­hatatlan tartozéka lett a reperto­árnak. Nincs ezen semmi csodál­koznivaló, hisz a zeneszerző örökbecsű műve folyamatosan jelen van a világ összes opera­színpadán. Most azt a kiváló ma­gyar magánénekesnőt kérdez­tük szerepéről, aki 1983 óta a leg­többször énekelte itthon Violet­tát, s külföldön is gyakran lépett föl vele. Szűcs Mártát, sajnos, inf­luenza verte le a lábáról, noha eredetileg neki kellett volna éne­kelnie az ezrediket. Kukely Júlia ugrik be helyette. - Kedves Szűcs Márta, ön az örök női áldozatot látja Violettában? - Pontosan fogalmazott: Ver­di hősnője kifejezetten áldozat, ráadásul olyan áldozatot vállal, amiről hallgatnia kell, s mert van hozzá ereje, végzetes betegsége ellenére is iszonyúan erősnek bi­zonyul. Számomra a szerepek szerepe. Zeneileg közelítem meg az első felvonásban, már csak pezsgő életvitele, tüdővészes fel­­fokozottsága miatt is erősen vib­ráló. A továbbiakban hihetetle­nül árnyalt érzelmileg. A lírai szoprán elegyedik benne a drá­maival. 1981-ben végeztem, és Gilda meg Lucia szerepe után kaptam meg Violettáét. 1983 óta éneklem az Operaházban, és 85-től lépek föl vele külföldön is, természetesen más szerepek mellett. Alapjában véve, a Travia­­tával indult pályafutásom a nagyvilág operaszínpadain. 1985-ben Lorin Maasel, a kiváló karnagy meghívására énekeltem először a bécsi Staatsoperben Vio­lettát, ami igen nagy megtisztel­tetés volt. Aztán következett az első németországi, majd spa­nyolországi föllépés, s ezek után gyakran jártam ki a világ nagy operaházaiba. - Mit jelentettek pályáján a kül­földi partnerek? - A világsztár partnerektől rengeteget tanultam, elismeré­sük önbizalmat adott. Bécsben Renata Bruso oldalán énekeltem, másutt Francisco Araizával vagy kedvencemmel, Cappuccillivel, hogy csak a legismertebbeket említsem. - Tizenöt év alatt nem kopik el egy szerep, ha folyamatosan játsz­­szák? - Ez a veszély nem fenyeget, mert itthon csak ritkán áll mó­domban énekelni. Angliában fordult elő egyszer, hogy Gildá­­val egy hónap leforgása alatt ti­zenötször léptem föl, s az már fá­rasztó volt. Egyébként, ahogy te­lik az idő, úgy érik, gyarapodik az ember hangja, drámaibbá vá­lik a szerep, melyhez egyre több eszköz áll az énekes rendelkezé­sére. S maga a zene amúgy is frissen tart, újra és újra feltölt. (­tz) • A Pillangó-hatás a címe annak a magyar és nemzetközi médiatörténeti és médiaművészeti eseménysorozatnak, amely ma kezdődik a Műcsarnok és a Soros Kortárs Művészeti Központ Budapest közös szervezésében. A kiállítást Vámos Tibor akadémikus nyitja meg ünnepélyes keretek között, délután 17 órakor. A rendezvénysorozat február 25-ig tekinthető meg. • A X. Esztergomi Fotóbiennálé keretében tegnap délután nyílt meg Török László Plázs Béla-díjas fotóművész Részletek című kiállítása a Duna Múzeum Európai Közép Galériában. (Esztergom, Kölcsey u. 2.). • „Sokrétűség és sztenderd: a digitalizáció etikai-esztétikai jelen­tősége" címmel tart előadást január 24-én 18 órakor Siegfried Zie­linski professzor, a kölni Médiumművészeti Főiskola tanára a Bu­dapesti Goethe Intézetben (Andrássy u. 24). A lélek labirintusa ✓ Bodor Ádám Márai-díjas író „Fecseg a felszín, hallgat a mély...", kevesekre illik rá ennyi­re a szállóige. Nemcsak Bodor Ádám „civil" zárkózottsága okán, hanem írásművészetének csönd­jei, takarékos jelzői, magvas mondatai miatt is. Sorsverte hő­sei a maguk néma küzdelmét vívják, szűkszavúan, de annál kegyetlenebb belső viharokkal. Az Erdélyből 1982-ben áttelepült prózaíró novelláiban a romániai rémdiktatúra kiszolgáltatottjai, ha nem egyenesen üldözöttei kelnek életre. A puritán „környe­zetrajz" jóvoltából élesen válnak el a próza háttéranyagától, anél­kül, hogy a novellák atmoszférá­ja csorbulna. Mi több, épp a szűk­szavú leírás támaszt olyan sűrű hangulatot, amelytől a szereplők lénye is átforrósodik. Bodor Ádámnak bőven volt része olyan élményekben, melyek révén a kényszerlakhelyek, isten háta mögötti „körzetek", a megfogha­tatlan Hatalom szögesdrótjai közt vergődő kisemberek lélek­rajzát és létállapotát megismer­hette. Az egyetemi éveit megelő­ző összeesküvés­ vád, a fogság, a teológiai végzettség priusza mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy elmélyüljön e modern, kaf­­kai vízió átélésében. Pályáját nem jelzik mérföldkö­vek. Csöndesen bomlott ki élet­műve, mely reményeink szerint a jövőben tovább lombosodik. Díjak sokasága után, most a Márai-díj tulajdonosa lett. Az elismerés talán újabb teljesítményekre sarkallja. (metz) Márai Sándor-díjban részesült: Bodor Ádám író, Kertész Imre író. Posztumusz Márai Sándor-díj: Mándy Iván író. Szent-Györgyi Albert-díj: dr.Bachman Zoltán egyetemi tanár, dr. Bálint Péter aka­démikus, dr. Czibere Tibor akadémikus, dr. Csákány Béla egyetemi tanár, dr. Oenkinger Géza docens, dr. Detrekői Ákos akadémikus, dr. Fésűs László egyetemi tanár, dr. Hári Mária főiiskolai tanár, dr. Heil Bálint egyetemi tanár, dr. Kelemen Endre egyetemi tanár, dr. Kósa András egyetemi tanár, dr. Nowinszky László főiskolai tanár, dr. Palkovits Miklós egyetemi tanár, dr. Petrányi Győző egyetemi tanár, dr. Pócs Tamás főiskolai tanár, dr. Schipp Ferenc egyetemi tanár, dr. Szabó János egyetemi docens, dr. Szentirmai Attila egyetemi tanár, dr. Takács Imre egyetemi tanár, dr. Winkler András egyetemi tanár, Apáczai Csere János­ dr­. dr. Bíró Attila egyetemi tanár, dr. Bora Gyula egyetemi tanár, Czuczor Sándor igazgató, dr. Csűri Károly egyetemi docens, dr. Dégi Lászlóné tanár, Doba László igazgató, Dobayné Fenyvesi Ildikó szakvezető tanár, dr. Dudák Vendel kandi­dátus, Faludi Szilárd nyug. főiskolai tanár, Haász Mária tagozatvezető, dr. Halász Tibor főiskolai docens, dr. Jármai Ferenc főiskolai docens, dr. Karácson Sándor egyetemi tanár, Kóczián Béláné dr. Zimányi Ágnes igazgatóhelyettes, Kósáné dr. Ormai Vera pszichológus, dr. Lőrinczy Attila tanár, dr. Lukácskó Zsolt főigazgató, dr. Majzik Lászlóné dr. Patay Katalin kandidátus, dr. Mihály Ottó egyetemi docens, Németh Rudolf főiskolai tanár, dr. Rácz István egyetemi tanár, dr. Regdán Géza egyetemi docens, Sipos Imre igazgató, Sulyok László főiskolai docens, dr.­Weiss Emília egyetemi tanár, Kiss Árpád-díj, Bakonyiné Vince Ágnes szakosztálytag, dr. Bartha Ferenc gimnáziumi tanár, Horn György gimnáziumi vezető, Szabadi Ilona szakosztálytag, Szabó Béláné vezető óvónő, dr. Vári Péter igazgató-helyettes, dr. Vekerdy Tamás tud. munkatárs, Vidákovich Tibor egyetemi do­cens, dr. Zibolen Endre kandidátus, Németh László-dr­. dr. Ács Katalin gimnáziumigazgató, Béres Károly zeneiskola-igazgató, Botka Valéria karnagy, Csányi László karnagy, Gál Ferenc iskolaigaz­gató, Hegedűs Oszkárné szakközépiskola-igazgató, Lami Pál gimnáziumi tanár, Mátyásffyné Jenő­ Gabriella iskolaigazgató, Miskei Lászlóné zenepedagógus, Perlaky Istánné igazgatóhelyettes, Re­ményi János művészeti vezető, dr. Salamon Péter igazgató, Szabó Imre igazgató-helyettes, dr. Szabó Jánosné pedagógus. Karácsony Sándor-díj: Csabai Lászlóné pedagógus, Dobó Attiláné igazgatóhelyettes, Eötvös Andorné pedagógus, Magos Jenő pedagógus, Mikla Isvánné pedagó­gus, Molnár József pedagógus, Pongó Gézáné pedagógus, dr. Szerdahelyi Szabolcsné igazga­tóhelyettes, Tóth Ernőné pedagógus, Verebics Istvánná pedagógus, Brunszvik Teréz-díj: dr. Deliné dr. Fráter Katalin főiskolai tanár, Farkas Sándorné tagóvoda-vezető, Horváthné dr. Szöllősi Ilona főigazgató-helyettes, Mihály Istvánná főigazgató-helyettes, Sáfrányos Mihály óvodapedagógus, dr. Velis Béláné nyugalmazott óvónő, Vitkovits Györgyi óvodapedagógiai szaktanácsadó. Elles Má­­tyás-dr­. Bán Eszter oktatási szakértő, Kókai Nagy István igazgató, Nagy Gyöngyi Mária főtaná­csos, dr. Szántó Péterné igazgató, Tölgyesi László igazgató. Pro Renovanda Cultura Hungáriáe Alapívány: Fődíj: H. Balázs Éva, Manherz Károly egyetemi tanárok Pázmány Péter felsőoktatási díj: Sulyok Elemér főiskolai igazgató, Walkó László egyetemi oktató Trefort Ágoston közoktatási díj: Botka Jánosné, Horn György, Máthé Pál középiskolai tanárok Deák Ferenc társadalomtudo­mányi díj: Hajdú Tibor történész, Inotai András közgazdász Kodály Zoltán közművelődési díj: Bánhegyi B. Miksa könyvtárigazgató, Füzes Endre múzeumigazgató, Tóth Ferenc karnagy Kemény Zsigmond díj: Tőzsér Árpád főszerkesztő M­ilecenteárium Túrán „Vigyázzunk, nehogy a múlt megismétlődjék" A honfoglalás 1100. évfordulójá­nak megünneplésére megmoz­dult a vidék is. Van egy nyolc­ezer lelkes község - Túra. Hely­ségükben ma este hétkor nyitják meg a millecentenáriumi ren­dezvénysorozatot. Az ünnepi es­ten Fekete Gyula, a Magyarok Vi­lágszövetségének elnökségi tag­ja tart előadást, annak a népfőis­kola jellegű kurzusnak a kereté­ben, mely népünk múltjával, je­lenével, jövőjével, a vidéki lakos­ság sorskérdéseivel, a határokon túli magyarság helyzetével fog­lalkozik, s melynek további előa­dói között szerepel Melocco Mik­lós, Csoóri Sándor, Pozsgay Imre, Kósa Ferenc, Szokolay Sándor is. Érdeklődésemre, vajon mi késztette őket egy ilyen repre­zentatív, egész évet átfogó ren­dezvénysorozat megszervezésé­re, Tóth Péter László, a túrai Mil­lecentenáriumi Szervezőbizott­ság elnöke elmondta, a dolgok mozgatórugója az 1990 elején alakult Vigyázó Kör, melyet az­zal az eltökélt szándékkal hívtak életre, hogy „vigyázzanak, ne­hogy a múlt megismétlődjék". Ő maga a kör elnöke is, civilben a falu katolikus kántorkarnagya, aki hitoktatással is foglalkozik. A községben nincs működő politi­kai párt. Túra szellemi meghatá­rozó tényzője voltaképp maga a Vigyázó Kör, melynek soraiból került ki immár két ízben a pol­gármester is, meg a képviselő­testület nyolcvan százaléka. Ők érezték szükségét e nagy hord­erejű évforduló tehetségükhöz képest reprezentatív megün­neplésének. Tóth Péter László a továbbiak­ban beszámolt arról, hogy kidol­gozták a programtervezetüket. Szerepel benne, többek között, Bartók Béla 90 évvel ezelőtti, túrái népdalgyűjtésének megünnep­lése kiállítással, népdaléneklési versennyel, emlékkoncerttel. Az idei esztendő mintha fókuszába gyűjtötte volna a legnevezete­sebb történelmi jubileumokat Túrán. Az 1594-es túrai csata négyszázadik évfordulóján em­lékoszlopot avatnak a község­ben, majd a szabadságharc 1849. július 20-i helyi csatájának emlé­kére koszorúznak. Nem lesznek híján a történelmi vetélkedők­nek, vándorkiállításoknak, kon­ferenciáknak sem. Az ünnepsé­gek centrumában a Juniális és a Tura-fesztivál áll. Agusztusban ipar- és képzőművészeti kirako­dóvásárral egybekötött búcsút rendeznek. Kirándulást szervez­nek az ópusztaszeri emlékhely­re, illetve a Vereckei szoroshoz. Az évzáró ünnepségeket meg­előzően nagyobb szabású meg­emlékezésre az '56-os forrada­lom negyvenedik évfordulóján, október 23-án kerül majd sor. (m.k.) Másodszor Budapesten Rudolf Nurejev nemzetközi balettverseny Második alkalommal ad otthont­­ a világhírű táncos, Rudolf Nurejev a nevét viselő nemzetközi balett­versenynek a magyar főváros­i március 9. és 17. között. A két év­­r­ével ezelőtti típos versengéssel­­­smár kontinensszerte rangot szerv­e­zett kulturális eseményt - az­­ UNESCO Tánctancsának égisze­­ alatt - közösen rendezi az Euro- t dance Foundation és a Magyar­­ Állami Operaház. Minderről a­­ szervezők számoltak be a tegna­pi sajtótájékoztatón. Bokor Roland, a balettverseny igazgatója bevezetőjében öröm­mel nyugtázta azt a tényt, hogy világszerte jelentős az érdeklő­dés az ifú táncosok versengése iránt, így a megmérettetésre 27 or­szágból 102 táncos nevezett be. A balettverseny gálaestjét egyenes adásban közvetíti a televízió 2-es csatornája március 17-én este. T­eszem a dolgomat Lami Pál Németh László-díjas tanár -Egy a negyvenes évek elején megfo­galmazott Németh László-i gondolat szerint soha sem volt még olyan nemes feladat értelmiséginek lenni Magyar­­országon, mint most. Ön Németh László-díjasként hogyan látja ezt ma? - A feladat nemessége az meg­maradt, de ha szabad szentség­­törésként folytatni ezt a gondo­latot, soha sem volt ez még olyan nehéz, mint ma. Ezt a két gondolatot össze kell kapcsolni, és nemes feladat annyiban, hogy valóban hivatás, s az ember va­lóban megpróbálja környezetét a Németh László-i gondolat je­gyében nemesíteni, de az ismert okok miatt ez sokkal nehezebb, mint máskor. Mindenekelőtt ar­ra utalnék, hogy az értelmiség hivatalos és társadalmi megbe­csülése rendkívül alacsony. -Szeretném, ha néhány mondat­ban bemutatná magát. - 1950-ben születtem, magyar­angol szakos tanár vagyok, és mióta végeztem, itt a Németh László Gimnáziumban dolgo­zom, amely az ország első nyolc osztályos gimnáziuma. - A most átvett díj nem ellensú­lyozza valamennyire az imént emlí­tett keserű állapotot, az értelmiség megbecsülésének hiányát? - Változást természetesen nem eredményez ez az elisme­rés. Dolgozni kell. Nyilván jóle­sik, de egy tanár elhivatottságát nem ez határozza meg. A diákok szeretete, tudása sokkal na­gyobb elismerést jelent. Vagy akár a végzett diákok visszajel­zései, hogy olvasnak, hogy érté­kes dolgokat vesznek kézbe. T. G.

Next