Új Magyarország, 1996. február (6. évfolyam, 27-51. szám)

1996-02-01 / 27. szám

G X... -I­C 17­5 ---------------------------------------------------------------------------— Elmaradt a jugoszláv-macedón elismerés Rejtélyes balkáni diplomáciai játék Újvidéki tudósítónktól: Belgrádban szinte biztosra vet­ték, hogy az Európai Unió hét eleji brüsszeli értekezletén a Ti­zenötök diplomáciai vezetői döntenek Jugoszlávia elismeré­séről is. Belgrádban megértették a jelzést, amelyet főleg Anglia és­­_ Franciaország küldött, hogy a T­ diplomáciai kapcsolatok maga­­sabb szintre emeléséhez az Unió már nem követeli minden egykori jugoszláv tagköztársaság kölcsö­nös elismerését, hanem beéri azzal is, ha Jugoszlávia és Macedónia el­ismeri egymást. Ezúttal azonban még ez sem történt meg. Az Unió külügyminiszterei már megkezdték ülésüket, ami­kor a jugoszláv kormány szűk­szavú közleményében hírül ad­ta, hogy elfogadta a „Belgrád és G­ 3 Szkopje kapcsolatainak rende­­zéséről szóló megállapodás ter­­vezetét", valamint hogy az ok­mányt egy későbbi időpontban írják alá. Nem véletlen, hogy a megfogalmazás nem az országo­­kat, hanem a fővárosokat emlí­­tette, hiszen éppen az ország el­nevezése okozta a fő bonyodal­makat. Mint később kiderült, Milan Milutinovics jugoszláv kül­ügyminiszter, aki korábban Ju­goszlávia görögországi nagykö­vete volt, sőt a mai napig sem nevezték ki utódját, az egész hétvégét Athénban töltötte, ahol görög partnereivel éppen ebben a kérdésben próbált egyeztetni. Kiszivárgó hírek szerint Jugo­szlávia hajlott arra, hogy déli szomszédját Macedón Köztársa­ság néven ismerje el, épp aho­gyan Szkopjéban szeretnék. Vi­szont Görögország, amely a dél­szláv válság idején Jugoszlávia egyik legnagyobb támogatójá­nak számított és a közös vallás­ból kifolyólag Belgrádban ne­mes egyszerűséggel testvérnek nevezték, az ilyen változatot szinte árulásnak tartotta, és ra­gaszkodott ahhoz, hogy Szkop­jét mint Macedónia, egykori Ju­goszláv Köztársaság néven is­merjék el. Állítólag Belgrád ettől a lehe­tőségtől sem zárkózott el, de en­nek fejében azt követelte, hogy kapják meg azokat a szaloniki kikötő nyújtotta kedvezménye­ket, amelyeket a görögök már régóta ígérgetnek. De erről sem született megegyezés, mert idő­közben Athén úgy mérte fel, hogy Belgrád őt megkerülve ve­zető szerepre tör a Balkánon. Amíg azonban tartott a nem mindennapos diplomáciai küz­delem, véget ért a brüsszeli talál­kozó, és úgy látszik, hogy Belg­rád ezúttal a két szék között a földre ült. Jugoszlávia hivatalos elismerése legkorábban egy hó­nap múlva várható.­­ Guszton András ki . 1996. FEBRUÁR 1., CSÜTÖRTÖK TUDOSÍTÁS/BELFÖLD Kivonták a szerb nehézfegyvereket Szarajevó térségéből Boszniában marad a bizalmatlanság A boszniai szerbek - több nappal a daytoni egyezmény által meg­szabott határidő lejárta előtt - ki­vonták a Szarajevó térségében lévő nehézfegyvereiket - jelen­tette be tegnap az IFOR-erők zágrábi szóvivője. Conrad Freytag közölte, hogy nyolc szerb harckocsi indult el Szarajevóból a boszniai szerbek központja, Pale felé. A délszláv békeszerződés értelmében a szerbeknek február 3-a éjfélig kell kivonniuk a boszniai fővá­ros térségében lévő nehézfegy­vereiket. A szóvivő azt is beje­lentette, hogy este Szarajevóban megsebesült egy IFOR-katona, amikor ismeretlen fegyveresek kézifegyverből tüzet nyitottak a békeerők járművére. A szóvivő nem közölte, hogy a sérült kato­na milyen nemzetiségű,csak any­­nyit mondott, hogy francia kato­nák azonnal kórházba szállítot­ták sebesült társukat. A boszniai szerb vezetés poli­tikai és geostratégiai érdekeiből kiindulva úgy döntött, hogy amennyiben lehetséges, új váro­sok építésével pótolja az elvesz­tett városokat és egyéb települé­seket - jelentette be Radovan Ka­­radzsics boszniai szerb elnök a Glas Srpski című boszniai napi­lapnak adott nyilatkozatában. „Magától értetődő okok miatt nem engedhetjük meg, hogy Kelet-Boszniában ne legyenek jelentős városok vagy kereske­delmi és kulturális­ oktatási köz­pontok. Ellenkező esetben fiatal­jaink Belgrádban vagy Podgori­­cában folytatnák tanulmányai­kat, nem pedig a mi városaink­ban" - mondta Karadzsics. Amerikai hírszerzési elemzé­sek szerint mindeközben a szembenálló boszniai felek kö­zött fennmarad a mély és kölcsö­nös bizalmatlanság: a tartós megbékélés helyett nacionalista célkitűzéseik elérésére fognak törekedni, ha kell, akár katonai eszközökkel is. A titkos tanul­mányt a kiterjedt védelmi és hír­szerzési forrásokkal rendelkező The Washington Times ismertette tegnapi számában. Az elemzés hangsúlyozza, hogy korlátozott incidensektől eltekintve a bosz­niai frakciók többé-kevésbé be fogják tartani a daytoni békemeg­állapodás előírásait, amíg a NATO-erők ott vannak, de a csapatok távozása után nem zárható ki az összecsapások ki­­újulása. (MTI) JA Va ' i­ 3Cq'] Hazánk boszniai béketeremtés­ben vállalt szerepet a NATO nagyra értékeli és hálás a magyar közreműködésért - hangoztatta Sir Jeremy Mackenzie tábornok, a NATO Európai Szövetséges Erői­nek főparancsnok-helyettese. Sir Jeremy erről a Keleti György hon­védelmi miniszterrel folytatott tegnapi budapesti tárgyalása után megtartott közös sajtótájé­koztatón szólt. A magas rangú NATO-parancsnok főképpen az amerikai katonák magyarországi ellátó bázisáról s a boszniai béke­teremtésben részt vevő magyar katonák biztonságának garan­ciáiról tárgyalt vendéglátóival. Elhangzott, hogy az okucani Magyar Műszaki Kontingens 416 fős legénysége február 3-án hivatalosan is az IFOR köteléké­be kerül, biztonságukat egy hét főből álló speciális amerikai cso­port közvetlenül felügyeli. Sir Je­remy hangoztatta, hogy a ma­gyar táborban helyet kapott hír­adóscsoport közvetlen kapcsola­tot tart fenn az IFOR-parancs­­noksággal, s állandó összekötte­tésben állnak a szárazföldi és lé­gicsapatokkal. A tábornok hangsúlyozta, hogy a magyarok felkészültsé­géről nagyon jók a vélemények, profi hidászok, utászok, akna­­mentesítők a csoport tagjai. Úgy ítélte meg, hogy a magyar had­seregnek az észak-atlanti szövet­ségbe történő beintegrálása va­lószínűleg könnyen megtörté­nik, bár konkrét időpontról még nem esett szó. (rozgics) XITW 1-------A mr Tábornoki szép szavak FOTÓ: NAGY BÉLA Biztonsági garanciákról szólt a brit NATO-főtiszt Keleti György­nek Feloldható konfliktusok Francia diplomata értékelése az Európai Unióról Magyarországi látogatása alkal­mából tegnap sajtóreggeli kere­tében újságírókat látott vendé­gül Philippe Coste, a francia kül­ügyminisztérium európai együttműködési igazgatója. Coste többek közt Pataki Istvánnal, a Külügyminisztérium helyettes államtitkárával, valamint a Kül­ügyminisztérium európai integ­rációs igazgatójával kezdett tár­gyalásokat, megbeszéléseit az Ipari és Kereskedelmi Miniszté­riumban folytatva. Philippe Coste kifejtette: ter­mészetes, nyílt légkörű kapcso­latokat tudott kiépíteni hazánk képviselőivel. Coste utalt az EU kibővítésével kapcsolatos viták­ra, az egyes európai nagyhatal­mak eltérő megítélésére. A mo­netáris unióról kérdésekre vála­szolva elmondta: valóban van­nak vitás kérdések az érintett felek között, különösen az egy­séges európai pénznem beveze­tésének dátuma körül, ám ez nem jelenti a pénzunió válságát. A francia-német viszonyt ele­mezve a francia karrierdiploma­ta rámutatott: e két ország teremti elő az EU produktumának majd­nem ötven százalékát, és adott kérdésekben majdnem mindig vi­tával nyitnak - hogy később rend­re egyetértésre jussanak. Az Új Magyarország kérdésé­re válaszolva a Kambodzsában is szolgált diplomata kifejtette: a nemzetiségi konfliktusok, a ki­sebbségi problémák térségünk­ben szinte maguktól rendeződ­hetnek, ha megvalósul a szemé­lyek, eszmék vagy a munkaerő szabad áramlását jelentő csatla­kozás - effajta konfliktusok ren­dezésére már eddig is jótéko­nyan hatott a közös Európa. Coste úgy vélte: bár a csatlakozásnak nem előfeltétele a konfliktusok maradéktalan feloldása, a fejlemé­nyek arra engednek következtet­ni, hogy helyes úton halad a vitás kérdések rendezése. (udvardy) Magyarországon kétségkívül fennáll a veszély, hogy a nemrég életbe léptetett megszorító gazdasági intézkedések társadalmi robbanást provo­kálnak: a piacgazdaságnak vannak nyertesei és vesztesei, s ez számos társadalmi feszültséget gerjeszt. Ugyanakkor az országnak nincs más v­álasztása: vagy meghozzuk ezeket az intézkedéseket, vagy pedig az alul­­fejlettség útjára csúszunk -jelentette ki a Le Figaro című francia napi­lapban tegnap megjelent interjújában Horn Gyula miniszterelnök. Arra az újságírói felvetésre reagálva, hogy szocialista politikus létére liberális reformokat kell végrehajtania, Horn úgy vélekedett, hogy rtekt pragnatikusnak kell lennie. - A kapitalizmus nem eszményi rendszer, de pillanatnyilag nem ismerek jobbat. Nyilvánvalóan nem fogadom el, hogy egy gyerek azért ne mehessen iskolába, mert túl szegények a szü­lei, de hogy ezen változtassunk, mindenekelőtt a gazdaságot kell rend­­betennünk - mondta a magyar miniszterelnök. " Szociálisan érzékeny Európá­hoz szeretnénk csatlakozni, ahol érvényesülnek a munkavállalók jogai is - jelentette ki Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke tegnap, amikor osztrák képviselőket, ál­lami hivatalnokokat és munkaü­gyi szakembereket fogadott. A Rudolf Schicker tartományi ön­­kormányzati képviselő vezette delegáció a két ország között ta­valy beindult munkaügyi és fog­lalkoztatáspolitikai szemináriu­mok gyakorlatát folytatva tájé­kozódik Budapesten. Zöldlábúak H­osszú, türelmes írásokat lehet alkotni a környezetről. Arról, ami körülöttünk van, illetve szokott volt lenni. Most, hogy minden végképp össze van piszkolva, el van rontva, lehet jönni az igazsággal, fogjanak össze a zöldlábúak, kezdjenek kézfogásba Ba­ja Ferenccel, s akkor majd lesz a dologból valami. Hiszen mi, ma­gyarok, legjobban az atomhulladékot szeretjük. Itt van Paks, a Mol­nár Ferenc-féle város, ő mondta, írta, hogy egy színész, ha még nem játszta Hamletet, arra legalkalmasabb hely mégiscsak Paks volt­. Nagy vihart kavarva a Greenpeace éppen ezekben a napokban aggodalmaskodott a magyar atomerőmű biztonsága miatt. Teg­napi válaszukban viszont a paksiak megpróbálták visszaverni az aggályokat. Ezért is én elkezdem szeretni Baja Ferenc miniszter urat. Kezem a kezére hajtanám, ám félő, ettől semmi nem lesz zöl­debb. Az életünk olyan, amilyen. Miért kell bosszantani minket még azzal is, hogy van minisztere a környezetnek? Hiszen ha vol­na, látná: az erdők nem csak attól pusztulnak, hogy rohadnak, kopnak, vénülnek a fák. Hanem attól is, hogy a nemzeti vagyont nem lehet elprédálni, nem lehet privatizálni, egyáltalán: nem lehet vele mit kezdeni. A zöldek mint olyanok vesztettek. Holott nem ők, hanem mi, zöldlábúak vesztettünk. S fogunk is mindig veszíteni, amíg vagyunk, amíg a zöld színre azt mondjuk, hogy szürke. Beszélünk összevissza. Lett végre olyan kormá­nyunk, amely a szavakról mindent tud, de a természetről semmit. Teljesen hiába imnánk le: medvehagyma, sóskafű, erdei cickafark, bármily szókat írhatnánk ide, semmi sem történne. Minden ma­radna úgy, ahogyan van. Azaz rosszul. Ebben az országban, amelyben élünk, bármivel lehet törődni, erkölccsel, politikával, színházzal, irodalommal, zenével, egyet nem lehet: ép ésszel meg­fogalmazni, mit jelent, ha elvész a zöld. Miért, miért nem, néhányan még szeretik ezt az országot. Sze­retnének lakni benne. Ám egyre több jel utal arra, hogy teljesen hiába törekednek olyasmire, amire mások nem. Hiába szelektálják a szemetet, hiába tudják személy szerint, mit kellene tenni, egyre kevesebb az esély arra, hogy Magyarországot ne öntse el a mocsok. Mert mocskos világ ez, az itala Pepsi. Hamburgeres. Jön az új világ jön az új szemét. Jön kulturálisan, jön anyag valóságában, ehhez képest hiába kérdezzük: mi van Pakson? Majdnem mindegy. Apáti Miklós Ejnye, Dini!A Humanista Mozgalom mélységesen elítéli az Olasz Köztár­saságnak azt a törvényerejű rendeletét, amely paragrafusba iktatja a bevándorlók megkülönböztetését és diszkriminációját Olaszországban. Minderről a Humanista Mozgalom a minap a teljes magyar közvéleményt értesítette a sajtó által (a Vörös Pos­takocsi enevezésű vendéglőben volt az értesítés tegnap délben), majd délután tüntetés keretében petíciót nyújtott át a Budapestre akk­reditált olasz nagykövetnek, hogy így is kifejezze elégedetlenségét az Olasz Köztársaságon tapasztalt kötetlen állapotokkal szemben. Arról van szó, hogy az olaszok (konkrétan a Dini-kormány) ta­valy november 18-án olyan rendeletet alkottak, amely bizonyos korlátokat szab a különféle bevándorló emberekkel szemben. Na most a Humanista Mozgalom a Vörös Postakocsi vendég­lőből úgy ítéli meg a Dini-kormány munkásságát, hogy az szem­ben áll az európai normákkal, tudniillik a bevándorlókkal szem­ben toleránsnak kell lenni, mert ott kezdődik az európaiság. Lapunk kérdésére, hogy a Humanista Mozgalom magyarorszá­gi csapata miért nem bízza ezt a kérdéskomplexumot a demokra­tikusan megválasztott olasz parlamentre, illetve a kormányra, s miért innen, a Ráday utcából akarja gyógykezelni az olasz belpo­litikát, a szervezők azt válaszolták, hogy ez borzasztóan bonyolult témakör, amit csak kevesen tudnak átlátni. Diniék aligha. Különben a Humanista Mozgalom felhívásához csatlakozott még a Mahatma Gandhi Egyesület, az Alba Kör, a Baloldali Alter­natíva Egyesülés, az Energia Klub, az Antimilitarista Csoport, va­lamint a Fiksz Egyesület, hogy csak a legismertebbeket említsük... Pilhál György Pozsonyi jogkorlátozás A szlovák parlament hárompárti magyar koalíciójához tartozó Ma­gyar Kereszténydemokrata Moz­galom pozsonyi sajtótájékoztató­ján tegnap Farkas Pál alelnök kifej­tette, miben látja a magyar-szlo­vák alapszerződés pozsonyi ratifi­kálásához kötött szlovák feltételek hátterében álló valódi célokat. Farkas szerint a köztársaság vé­delméről és a mozgósításról terve­zett törvény, nemkülönben a már elfogadott nyelvtörvény „egyértel­műen a szlovákiai magyar tzebb­­ség jogainak korlátozását célozza." A szlovákiai magyar keresz­ténydemokraták úgy ítélik meg, hogy a a koalíciós partnerek fo­lyamatos nyomást fejtenek ki a kormányra, minek következté­ben „a kabinet állandóan hátrál és teret enged a kisebbségek ter­hére teljesítendő követelések­nek". Farkas Pál szerint egyelőre nyitott kérdés: ha Pozsony egy­szer mégis ratifikálja a magyar­szlovák alapszerződést, „vajon ugyanazt a dokumentumot rati­­fikálja-e majd, mint amelyiket a magyar parlament szentesített"? „­ly.­­Csatlakozási előnyben bízunk a SZDSZ küldöttség amerikai értékelése a magar békemisszióról Washingtoni tudósítónktól. A washingtoni Nemzeti Sajtó­klubban tartott tájékoztatót az észak-amerikai körutat bonyolí­tó SZDSZ-delegáció, amelynek Pető Iván pártelnök és frakcióve­zető, Eörsi Mátyás, a parlament külügyi bizottságának elnöke és Lotz Károly közlekedési, távköz­lési és vízügyi miniszter a tagja. A sajtótájékoztató témája az amerikai (IFOR-) erők magyaror­szági jelenléte, a boszniai rende­zésben való magyar részvétel, s végül Budapest NATO-csatlako­­zása volt. Először egy rövid videofilmet vetítettek le, amely a Kaposvárra és körzetébe - elsősorban Ta­szárra - már korábban megérke­zett amerikai csapatok minden­napi életéből mutatott képeket. Ezután a delegáció vezetője, Eörsi Mátyás tartott előadást a magyar kormány elkötelezettsé­géről a boszniai béke megterem­tése és biztosítása ügyében. Eör­si kifejtette, hogy az IFOR-akció Magyarország érdekeit is szol­gálja, mert az ország déli határa­in dúló háború az egész térség békéjét veszélyeztette. Magyar­­ország minden támogatást meg­ad ahhoz, hogy az akció sikeres legyen, és magyar részről egy híd­építő műszaki alakulattal csatla­kozik a Boszniába érkező nem­zetközi erőkhöz. Kérdésre vála­szolva Eörsi nem tagadta, hogy NATO-nak nyújtott segítség előnyt jelent majd az ország szá­mára, ha kéri a NATO-ba való felvételét. Ezzel kapcsolatos má­sik kérdésre válaszolva Eörsi ki­fejtette, hogy ez esetleg nem tet­szik az oroszoknak, annak jelen­tőségét sem túlbecsülni, sem lebe­csülni nem szabad. Az oroszok most például semmi kifogást nem emeltek a NATO magyarországi megjelenése ellen. A szabaddemokrata politikus szerint a lakosság rokonszenv­­vel fogadta az amerikaiakat, és most alkalma van tapasztalni, mi a különbség az orosz és az ame­rikai katonaság stílusa között. S. Gy.

Next