Új Magyarország, 1996. augusztus (6. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-01 / 179. szám

Aj— A menekültek óvakodnak minden összeírástól Csekély esély Bosznia egységére újvidéki tudósítónktól. Csaknem két hete már, hogy Radovan Karadzsics volt boszniai szerb vezető nem jelenik meg a nyilvánosság előtt, de továbbra sem múlik el egyetlen nap sem, hogy a boszniai szerb média ne emlegetné. Mégpedig pozitív szö­vegkörnyezetben. Ez, valamint az a tény, hogy a mostani szerb vezetők továbbra is Karadzsics politikáját folydaták, arra utal: csak elméleti esélyek vannak arra, hogy a válasz­tások után Bosznia-Hercegovina államszövetségként mű­ködjön. Az ügyyvezető szerb elnök asz­­szony, Biljana Plavsics, akit a Szerb Demokrata Párt továbbra is ezen a poszton szeretne látni, választási kampányának kezde­tén azt hangsúlyozza, hogy a szerbek nem mondhatnak le mostani határaikról, területükről és függetlenségükről, valamint hogy a daytoni békeszerződés­ben szó sincs Bosznia egyesítésé­ről. Egyik fő választási jelszava az is, hogy a szerbek nem mon­­dand­k le a Száva menti Brckóról. A stratégiai fontosságú városért való küzdelem azonban nem merül ki a szavakbóln, a jugoszláv hatóságok is mindent megtesz­nek azért, hogy az itt tartózkodó szerb menekültek egy jelentős részét rávegyék arra, hogy ép­pen Brckóban adják le voksukat. Amit azután úgy is lehetne ma­gyarázni, hogy ezek az emberek a jövőben ott is akarnak élni, s így hivatalosan is ki lehetne mutatni, hogy a város szerb többségű, és ezzel növekednének az esélyek, hogy szerb ellenőrzés alatt is ma­radjon. Szerbiában egyébként komoly kampány folyik annak érdeké­ben, hogy minél több itt-tartóz­­kodó menekült éljen szavazati jogával a szeptemberi választá­sokon. Az illetékes kormány­­szervek hivatalos nyilatkozata­ikban elégedettek az érdeklő­déssel, viszont az EBESZ belgrá­di irodájában azt állítják, hogy a mintegy 215 ezer választójoggal rendelkező menekült közül ed­dig csa­k 35 ezren kérték felvéte­­-----------------------------------------­lüket a választók jegyzékébe. A vonakodásnak főleg az az oka, hogy a menekültek attól tarta­nak, hogyha a szerb ellenőrzés alá tartozó területeken adják le vok­sukat, akkor később esetleg oda is kényszerítik őket, és végérvénye­sen búcsút mondhatnak a mu­­­mán-horvát föderáció területén maradt vagyonuknak. Még egy igen komoly oka van annak, hogy a Szerbiában tar­tózkodó menekültek viszolyog­­nak mindenféle összeírástól. Ez pedig a tavalyi keserű tapaszta­latokból ered, amikor a jugo­szláv hatóságok erőszakkal kényszerítették a harcterekre a katonaköteles menekülteket, akiknek hollétéről egy emberba­ráti szervezet, a Vöröskereszt nyilvántartásából értesültek. ^^^Puszton András lev­ői. 1996. AUGUSZTUS Aa5'cu1^ ■Ulí^OVj' 51., CSÜTÖRTÖK luA TUDOSITAS/BELFOLD .-k:cu­i -tíi Jelcin „rendes formájában Borisz Jelcin orosz elnök igen nagy jelentőséget tulajdonít az őszi oroszoroszági helyhatósági választásoknak, és az elnöki hi­vatal koordináló szerepet akar játszani a választási kampány­ban. E célból különleges válasz­tási stábot hoznak létre - közölte tegnap sajtótájékoztatóján Ana­­tolij Csubajsz, az elnöki hivatal ve­zetője, miután másfél órán át tár­gyalt az elnökkel a Moszkva kör­nyéki Barviha szanatóriumban. Az elnöki hivatal élére nemrég kinevezett politikus, korábbi mi­niszterelnök-helyettes, akit az orosz „privatizáció atyjaként" emlegetnek. Jelcin választási tör­zsének egyik vezetője volt. Csu­­bajsz a tájékoztatón elmondta, hogy az elnökválasztási kam­pányban általa vezetett elemző csoportot átalakítják, és felhasz­nálják a regionális választások összehangolására. A következő hónapokban Oroszország 80 régiójában ren­dezik meg a help választásokat, s ezek során maximálisan ki akarják használni az elnökvá­lasztási kampány tapasztalatait. A különleges választási stábban helyet kapnak az elnöki hivatal, a kormány, a szövetségi gyűlés, a nemzetbiztonsági tanács és az adott térségben befolyással bíró poltikai pártok képviselői. Csubaj­sz közölte, hogy az ál­lamfő a közeli napokban több, az elnöki hivatal szerkezetére és személyi összetételére vonatko­zó rendeletet ír alá. Ezeket a kér­déseket részletesen megvitatták a tegnapi találkozón, melyen az elnök igen nagy fokú bizalmat tanúsított a hivatal új vezetőjé­nek javaslatai iránt - hangsú­lyozta Csubaj­sz, hozzátéve, hogy Jelcin „normális formájá­ban" van. Ennek ellenére az el­nöki hivatal vezetője úgy vélte, hogy az államfőnek rendes sza­badságra lenne szüksége, ám er­re csak hivatalos beiktatása után gondolhat. (MTI) Kétértelmű közlemény közleményben reagált a közelgő erdély­­ III. Magyar Református Világtalálkozóra a Maros megyei prefektus. A Funar vezette Ro­mán Nemzeti Egységpártot kép­­­viselő Gavril Titu közleményé­ben hangsúlyozta: a román al­kotmány az alapvető jogok közé sorolja a gondolat- és szólássza­badságot, viszont törvény tiltja az ország, illetve a nemzet becs­mérlését, a gyűlöletre való uszí­tást és hasonló dolgokat. A kétértelmű közlemény ki­mondja, hogy Maros megyében tilos mindenféle, a törvényes­ ke­­retekbe nem illeszkedő rendez­vény szervezése... P. I. Upc'yT " Duray ^ma^ar-ma^ar csúcs" üzenetéről CiAlaptalan minden vádaskodás A „magyar-magyar csúcsta­lálkozó" jelentőségét és üze­netét méltatja a Szabad Új­ság című szlovákiai magyar hetilap legújabb számában Duray Miklós. Az Együtt­élés elnöke történelmi jelen­tőségűnek nevezi a találko­­zót és annak közös zárónyi­­latkozatát. Duray Miklós szerint „a doku­mentumban megfogalmazott mechanizmusok megfelelő ala­pot teremtenek a magyar nemzet olyan, határmódosítás nélküli, politikai reintegrálódására, amelyyek eredménye lehet a po­litikailag szétdarabolt nemzet fö­­deralzálása, illetve megvalósul­hat az az elméletileg elképzelhe­tő végcél, hogy amennyiben az egyes kárpát-medencei orszá­gokban élő magyarság és az ot­­tmi többségi nemzetek között ki­alakul a társnemzeti viszony, ak­kor ennek révén az egész magyar nemzet és a szomszédos nemze­tek is hasonló partneri kapcsolat­ba kerüljenek egymással". A po­litikus azt húzza oda, hogy „az in­tegrált Európán belül a volt kom­munista országok tömbje csak így válhat konszolidált szubrégió­­vá." Hozzáteszi: „a magyar-ma­gyar csúcs az ideges és túlmére­tezett szlovák reagálások ellené­re is megteremtette mindezen le­hetőségnek az alapját". Az Együttélés elnöke a buda­pesti találkozót úgy értékeli, hogy „Trianon óta először tör­tént kísérlet a magyarság igen átfogó politikai reprezentációjá­nak jelenlétében a magyar politi­kai érdekek megfogalmazására­­ oly módon, hogy egyidejűleg a nemzetközileg garantált status quót is tiszteletben tartotta". Sze­rinte ennnek azért van nagy jelen­tősége, mert „lassan nyolcvan éve beszélünk az egyes országokban megfogalmazott magyar politika összehangoltságának hiányáról és ezek esetleges ellentmondá­sáról" - az utóbbi időben pedig arról, hogy „meg kell fogalmaz­nunk azt a magyar per­adigmát, amely programszerű hátterét al­kothatja a nemzet magatartásá­nak és működésének az elkövet­kező évtizedekben". Duray Miklós szerint a ma­gyar-magyar csúcs közös nyilat­­kozata „semmiben sem mond el­lent a Magyarország és a szom­szédos országok között már megkötött alapszerződéseknek, tehát összhang­ban áll a magyar— szlovák alapszerződéssel". Sze­rinte ennek a legfontosabb vo­natkozása, hogy „az alapszerző­dés a Szlovákiában élő magyar­ság ügyeit egyértelműen kiemeli a belügyek köréből, és a két or­szág közti kapcsolatok ügyévé nyilvánítja. Ez egyrészt közvetve Magyarország védőhatalmi státu­sát alap­tzza meg másrészt alap­talanná tesz minden olyan vádas­kodást, miszerint például a Szlo­vákiában élő magyarság kapcsola­ta Magyarország kormányával idegen hatalommal való paktálás­­nak minősülhetne". „Ha együtt szemléljük az alapszerződést és a magyar-ma­gyar csúcstalálkozó zárónyilat­­kozatát, láthatjuk, hogy létrejött mind a nemzetközi jog mind a magyar politikai akarat szerint az a lehetőség hogy mindenkor - amikor például a szlovák kor­mány vagy a szlovák politika korlátozza a Szlovákiában élő magyarság jogait, iletve akadá­lyozza alkotmányos egyenjogúsá­gunk megteremtését - jogosan forduljunk segítségért Magyaror­szág kormányához és rajta keresz­tül a nemzetközi fórumokhoz" - emeli ki a Szabad Újságban meg­jelent írásában a szlovákiai ma­gyar politikus. (MTI) Drogbékeharc .Keserves dolog az anyatej világnapján a drogokról értekezni. TV Keserves, mert ebben a hazában még mindig többen vannak azok, akik a drogok gyűlöletét az anyatejjel szívták magukba, rá­adásul e sorok lejegyzője a többséghez tartozik. Ennyit minden­képp előre kell bocsátanom, hiszen a bűnözőktől lefoglalt kábító­szerek ügye túlcsapott hazánk határain: a sok esetben sóhivatal­nak bizonyult ENSZ most lecsapott a frissen privatizált tisza­­vasváriakra, mert tudomásukra jutott, hogy a kobzás után - a nemzetközi szerződések értelmében - meg kellett volna semmisí­teni a drogokat, ám a magyari ember prakticizmusa azt diktálta, hogy ami jó még valamire, azt nem érdemes se fölgyújtani, se úthenger alá tenni, se atomtemetőbe süllyeszteni, hátha jó lesz még valamire, tehát: irány a Tiszavasvári Alkaloida. Ott oldják békévé a drogháborút. A sajtóbotrány nem is ezt firtatja, mindössze egy „csupán" szócskán illendő fennakadni. Lapunknak tegnap Kökény állam­titkár úr oda nyilatkozott, hogy, idézem: „Szó sincs arról, hogy netán állami segédlettel a magyarországi heroinpiacot dúsíta­nánk, csupán nemzetközi kötelezettségünknek nem tettünk ele­get". Ez a mondatocska az, amit szemügyre kell vételezni. Kiderül belőle, hogy hazánkban - a nyilatkoz szerint Magyarországon - igenis van heroinpiac, hogy e piac, hasonlóan az urániumhoz, dúsulni képes, hogy létezik az állam és létezik a segédlet, de állami segédlet nincsen, aminthogy szó sincsen. S csak úgy, mintegy mel­lesleg esik szó arról, hogy nemzetközi kötelezettségeinknek nem tet­tünk eleget Majd jó a fogadkozás, mulasztásainkat pótoljuk, a cél elérhető: a jövőben (mikor?) hasonló helyzet nem fog kialakulni. Még emlékezhetünk a kazettahamisítók elleni kampány kez­detére, amikor daliás úthenger masírozott át az emberi hangok rögzítésére képes szalagokon, kazettákon. Fogadkoztunk akkor is, fogadkozunk most is, ígérgetjük, hogy jó fiúk leszünk Egy füst alatt megígérhetnénk, h­y az elkobzott cigaretthegyeket is elgyújt­juk, az vámszabályok olkossága ellenére behozott alkoholos indok­­ról most szó se essék; felgyúlna az ország ha mindazt meginnánk, amit a hamisítók, a csempészek a derék vámosok elé hordanak. Olyan ország lettünk, mely innen nézve már-már jogállam, de onnan, a vágyott Európa felől pillantva ide, korántsem az. Szám­talan minisztériumot lehetne találni, mely őszinteségi rohamában bevallaná: a hazai törvényeket kénytelen-kelletlen betartja ugyan, ám a nemzetköziekre kackiásat pttyent Jogállamban pénz a fegy­­ver, jegyző klasszikusunk, hát ne ámuldozzunk nagyon. Amúgy súlyosan beteg az ország fájdalmai krónikusak. Ilyen­kor adagolja az orvos a méregdrága morfinszármazékokat. Anya­tej helyett is. . Apáti Miklós 7--------------------------------------------------­Kárpátalján nem adják fel Folydatás az 1. oldalról Az ukrán nyelvtörvény kimond­ja - jegyezte meg Orosz Ildikó -, hogy azok a diákok, akik öt éven keresztül már tanultak ukránul, és ebből tanulmányaik alatt osz­tályzatot is kaptak, kötelesek uk­rán nyelvű tollbamondást inni. A nyelvtörvény szerint már letelt ez a türelmi idő, ám az ukrán nyelvet csak heti két órában ta­nulhatják a fiatalok, ugyanis az állam nem biztosított hozzá sem tankönyveket, sem szótárakat.­­ A magyar diákok emiatt ele­ve hátrányos helyzetből indul­nak - folytatta a pedagógus szö­vetség elnöke. - Az Ungvári Ál­lami Egyetemen eddig évenként sikerrel kérelmeztük, hogy diák­jaink magyarul tehessék le a szaktárgyi vizsgákat, illetve hogy az ukrán helyett magyar tollbamondást írhassanak. Az ukrán iskolákban korábban orosz nyelvű oktatás folyt, tehát az a nemzedék, amelyik most érettségizett, az oroszt kezdte el tanulni, s csak öt éve állították át őket az ukrán nyelv oktatására. A hátrányos helyzet meg­szüntetését kérve a szövetség le­vélben fordult az ungvári egye­tem rektorához, az ukrán-magyar vegyes bizottsághoz, a megye tanü­gyi szerveihez, s tájékoztatta a Bu­­dap­esti Határon Túli Magyarok Hi­vatalát is. Választ eleddig sehonnét nem kaptak, de Orosz Ildikó kije­lentette: a méltányosságért folyó harcot nem adják fel. Sz. A. (KO.­­A : Baráti kitárulkozásunk az Európai Uniónak­ Somogyi Ferenc: A közvéleményt is tájékoztatják a magyar válaszokról Folytatás az 1. oldalról Az egyes szaktárcák feladata lesz, hogy a közeljövőben az őket érintő részletekről tájékoztassák a közvéleményt. Egyébként az egész integrációs munkacsoport tevé­kenységéről folyamatos információs köz­pont felállítására készülünk, elképzelhe­tő, hogy afféle „forró drótnak" minősülő telefonszolgálat formájában, amely min­den aktuális kérdésre igyekszik majd megadni a választ - mondta Somogyi Fe­renc államtitkár. - Ön is hangsúlyozta, hogy válaszaink kimerítőek, sok tekintetben bizalmasak, példátlanul átfogó képet adnak hazánkról minden tekintetben. Vannak azonban dol­gok, amelyekről az ember még a feleségé­nek vagy a legjobb barátjának sem beszél. Mi mennyire adtuk ki magunkat az Uni­ónak? - Egyelőre nehéz volna meghatározni, hogy számunkra jelenleg milyen státus­ban van az Európai Unió: bensőséges ba­rátjé vagy feleség... Le kell szögeznem azonban, hogy bár tájékoztatásunk való­ban igen részletes és komoly, az ország életének valamennyi lényeges aspektu­sát érinti, s bizonyos értelemben igaz ki­tárulkozásként is felfogható, mégsem ér­zem olyan lépésnek, amely a magyar ér­dekeket sértő tr­ódon ajánlana ki adato­kat. Annál is inkább így van, hiszen a szó klasszikus értelmében vett szigorúan tit­kos belső információk csak elhanyagol­ható mértékben szerepelnek benne. Ezek azok, amelyeket érintően kértük a maxi­málisan szűk körű betekintés biztosítását az Uniótól. Fonák helyzetben vagyunk, ugyanis a csatlakozás előfeltétele az or­szág reális állapotának feltárása. Itt nem babra megy a játék, nagyon komoly ér­dekek dolgoznak mindkét oldalon. Egy­más megfelelő mélységű megismerése kulcsfontosságú a további tárgyalások szempontjából, amelyek sikere a mostani válaszadás korrektségével szoros össze­függésben áll.­­ Kopogtatunk tehát egy ajtón, ami mö­gül megkérdezik, ki is kér bebocsátást. Hogy minél biztosabban megnyíljon előt­tünk a belépés lehetősége, talán nehéz meg­állni, hogy ne szépítsük a magunkról al­kotott képet. Milyen mélységig tud az EU megbizonyosodni a kérdésekre adott vála­szok valódiságáról? - Emberi gyengeség, ha ilyesmi első re­akcióként felvetődik. Csakhogy igen rö­vidlátó gondolkodásra vallana, ha kedve­zőbb képet festenénk magunkról a való­dinál. Brüsszelnek számtalan lehetősége van - a külképviseletektől kezdve az OECD-elemzésekig- tájékoztatásunk hi­telességének ellenőrzésére, s nem kétlem, hogy használni is fogja ezeket. Nem éri meg egy rövid, látványos siker, egyszeri, ám tünékeny jó benyomás keltésével el­játszani a jövő lehetőségeit. A csatlakozás persze elsősorban politikai döntés kérdé­se, ott pedig végképp dőreség volna el­játszani a megelőlegezett bizalmat. Csak a valós helyzet feltárásával érhetjük el, hogy a csatlakozást követően is egyes te­rületeken türelmi időt kapjunk az euró­pai követelményekhez való felzárkózás­ra, ami számunkra létkérdés.­­ Nyilván az sem mindegy, hogyan be­szélünk. Megismertük-e kellőképpen az EU „nyelvét", nevezetesen: tudjuk-e, mi­képpen kell fogalmaznunk, hogy Brüsszel­ben is azt értsék valami alatt, amire mi gondoltunk? - Úgy vélem, a tanulás folyamatában vagyunk, s jól haladunk a tárgyban. Va­lóban kulcsfontosságú ismernünk az EU mechanizmusait, gondolkodási paneljait, hogy a megfelelő fogalommal, magyará­zattal fel tudjuk kelteni az érdeklődést az iránt, ami számunkra fontos. Nyerésre esélyes projektek készítése tényleg külön műfaj, nagyon felkészült, Európát a gya­korlatban megtapasztalt szakemberekre kell bíznunk a kivitelezésüket, egyébként célt tévesztünk. A gondolkodásmód, a fogalmi kódok egyeztetése is alapköve­telménye az integrációs felkészülésnek. - Költséges folyamat az integráció, s úgy tűnik, már maga a felkészülés sem ol­csó. Mennyibe került az országnak a vá­laszok begyűjtése, feldolgozása, számító­gépre vitele, fordítása? - Sajnos, nem rendelkezem összesítő adatokkal, de anny­i biztos, hogy valóban nem volt olcsó. A dokumentumok angol nyelvre fordításához kaptunk PHARE- támogatást, de minden egyéb munkát az egyes szaktárcák dolgozói végeztek el rendes munkaidejükben, a Külügymi­nisztérium is hasonlóképpen. Hozzáte:-FOTÓ ARCHÍV szülte minden költségvonzata a mi tárcánknál jelentkezett, alaposan meg­csapolva az egyébként is rettentő szűkös külügyi büdzsét. Csak jelzésképpen: az érintett szaktárcáknak megküldtük a vá­laszcsomagok négy kidolgozott variáció­ját - egy-egy ilyen négyes dokumentum­­csomag egy tonnát nyomott. Remélem, a Bem rakpart végül kap valamiféle vissza­térítést, összegszerű „megértést" a közpon­ti költségvetéstől pótlólag erre a célra. A fel­adat sürgősségére és fontosságára való te­kintettel a Külügyminisztérium nem kért, hanem dolgozott, a maximálisan takarékos megoldásokat alkalmazva . Szalai Attila Somogyi Ferenc 0,- fvf L C ^ \ -H ' T O \ 'P'-Vi yr ", í‘ l 5 i % ' I lC-ÍLXÍÍ>'ÚCr>cL 'ifSí ^ ciCLo tf •v'ca!. , r-r; \ xjJkex\ V Lo C( y Cet

Next