Új Magyarország, 1996. november (6. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-08 / 261. szám

19%. NOVEMBER 8., FENTEK A tolerancia erőszakos prófétái Évtizedeken keresztül nem győztük kiengedni a másik fülünkön vagy a könyökünkön olyan elátkozott kifeje­zéseket, mint „osztályharc", „„Szocialista", „haladó", „né­­Pi" és a hozzájuk hasonló, gyakran eredeti értelmükből kirorgatott frázisokat A rendszerváltás után me változott a helyzet senki sem erőszakrolt ránk többé kötdező jdl^ű szókincse, ám megjdentdc colyan szavalj an­Klydcet ha nem is muszáj, de lagalábbis ülik szeretni, s használni is mi­nél gyakrabbat. Minden bizmusal erbe a csoporttra tarto­zik a „tioleranda", és vele kapcsolatosan az emberi jogok lassan már visszájára forduló fogalma. Mert mi is történik kis hazánk­ban? Tekintélyes gondolko­dók, tudósok, nemesnek mon­dott elmék duruzsolják, mi több, egyre gyakrabban már in­kább sziszegik a fülünkbe, hogy legyünk toleránsak Míg egyszerű kinyilatkoztatások szintjén mozgott a dolog, va­gyis amíg nem vált világossá, mit is cikarnak tlünk a duruzs­olók értelmetlen lett volna til­takozni. Eleinte azt hittük hogy amikor toleranciáról be­szélnek egy normális helyzet előidézése, erősítése a céljuk Például olyasmi, mint ami a vallásháborúk esetében meg is történt, s a nyugati civilizáció politikai gyakorlatának egyik alaptételévé vált. Nevezetesen, miután hosszú harcok múltá­val kiderült, hogy ha már sem­milyen esélye sincs az álláspon­tok egyeztetésének leg­alább viseljük el a másik jelenlétét a világban, és keressük az együttműködés lehetőségeit ott, ahol annnak kevesebb az akadálya, tehát a vallási szférán kívüli területeken. Így aztán a katolikusoknak nem kell mo­hamedánná válniuk a moha­medánoknak zsidóvá, s a zsi­dóknak sem kell felvenniük a keresztséget, vagy fordítva.­­­éldául az adózás­politika kialakításán az országban, ahol élnek Csakhogy a tolerancia mai gurujai nem tarják már ele­gendőnek a dolog ilyetén meg­­közelítését A­­másság iránti teljes újitottságról ptapolniak V reményük szerint ugyanis kevés, ha pusztán toleránsak vagyunk - mondjuk - a homo­szexuálisokkal szemben, azaz nem törődünk más irányú tes­ti-szerelmi érdeklődésükkel, és az erotikus szférán túli tereken felhőtlenül együtt tudunk mű­ködni velük Nem, ez nem elég: követelik, hogy hajlamai­kat kiemelkedő jóindulattal is ke­zeljük Nos, ez az a pont, ahon­nan kezdve nemcsak hogy el­­vetendőnek tartom a toleranci­át, hanem egyenesen ártalmas­nak is. A divuzsolók szerint azért kell a nyitottságon túl kiemeke­dő jóindulattal is kezelni a ho­­moszexualitást, mert a­­má­sok" mind kisebbségben van­nak Tovább lépve ez tehát azt jelenti, hogy minden más­­másság" iránt ugyanígy alik viselkedünk Azt is nyilván meg kellene szoknunk hogy a bűnözőnek több emberi joga van, mint az áldozatnak íri­szen ő is ,más". S ha netán meg merészeljük kérdezni, hogy ellágyulásunk vonatkoz­­zon-e a szoborrsta, transsz­­vesztita, pedofil, sátánista, anarchista, bőrfejű, sírgyalázó alakokra, vagy a h­usztikus, gyermekeinket családjuktól el­idegenítő szektákra is, kétség­telenül kioktató, s talán kissé fenyegető lesz a válasz. Amely­nek hallatán persze a válaszadó­­másságát" -iden esetben fel­­­sőbbségét, felkentségét, kivá­­lasztotti voltát - is kiemelkedő szandulattal ülik tolerálnunk Nehéz nem észrevevnni, hogy minél hosszabbra nyúlik a kiemelkedő jóindulatra érde­mesek listája, a toleráns ember helyzete annnál elviselhetetle­nebbé válnik Lassacskán szinte sem­milyen értékelő megjegy­zést sem termünk senkire anél­­kül hogy ránk ne förmedne valamely érdekvédő próféta, xenoformak szélsőségesnek sovinisztának a "m­ásság" iránt érzéketlen rinocérosz­­nak minősítve bennünket. S mindannyiszor sietve hozzá­teszik vigyázzunk, mert az ilyesmit nem tűri meg a ma­gasan fejlett nyugati civilizá­ció, amelyez intézményesen is kapcsolódni kívánunk az EU és a NATO által Aligha hihető, hogy egy vi­­szon­ a egészséges társada­lom számára az volna a köve­tendő mintás, ahová p­éldául az Esélütt Államok egyes társa­­dalm közegei e jutottak Ott ugyanis bizonyos eyetemi kö­rökben manap­ság eképzelhe­­tetlen már az is, hogy valaki az elnök személyét hagyományo­san a hímnemet sugalló chair­­mannak mondja, a semleges ne­mű műszó, a chairperson he­lyett Ha mégis megtermő, mérget vehet rá, hogy a .mas­­culin" megk­ülönböztetés elleni P" ahatt kimúl Sok helyütt már intelligenciateszteket sem sza­bad készíteni, mert - úgymond - azok eredménye sértheti egyes diákok vagy tanulócso­portok jóérzését, s felhasznál­ható a .másság" negatív minő­sítésére. És ne merjük megkér­dezni, ho­ akkor mi az ör­dögnek jólen tanulni másnál mert ránk olvassák nem va­gyunk elég n­átottak és elég ki­­emekedően jóindulatuik az os­­tobáidkal és lustákkal szemben. Egyszórelt a megfelelően tole­ráns ember nemcsak nyitva tartja lelke kapuit más leiltú­­rák irányába, hanem egyene­sen le is szereli a kanszárnya­­kat zsanérostul nehogy Vetlaki azt higye, bármi vagy bárki előtt hajlam­os volna becsapni az ajtót Nem baj, ha az adott emb­ernek alkalmasint fogalma sincs például az afrikai iroda­lomról, s a fekete földrész egyetlen íróját sem ismeri, elég megesküdnie arra, hogy nem tarja rosszabbnak az európ­ai­­nál­ságos: hogyan is minő­­síttetné, ha egyszer nem isme­ri? Akadnak prersze oly­an bát­rak, mint a világhírű amerikai nő, Saul Bollow, aki ugyanerre a kérdésre azt válaszolta, hogy ha termett volna ama afrikaiak között egy tolsztoji nagyság­­rendű fickó, bizonyára hallot­tunk volna már róla. Talán mondani sem kel, hogy a tole­rancia élharcosai az ilyen nyi­latkozatot a szélsőségesen rasszista kategóriába sorolják. Sajátos jelenség, hogy e pró­­féták cenzori tolla mindig egyolldalúan fog: p­éldául kö­­vetk­ezetesen az idősebbeket utasít rendre a punkokkal szemben, mondván, hogy nem kezelik kiemelkedő jóindulat­tal a fiatalokat, és sohasem bök az irak homlokára, hogy :ide figyeljetek, haverok, ha ne lesztek nyitottak a pártok kul­túrájára, hagyomán­yaibra, ak­kor életetek végéig gyagyák maradtak". A tolerancia guru­jai önkényesen határozzák meg a "másság" divathulláma­it is. Nemrégiben a nemes lélek mércéjeként állították be - egyébként helyesen - a messzemenően intoleráns Szaddám Huszein által üldözött és gyilkolt kurdok támogatá­sát, de amikor az Öböl-háború­ban Irak tolkossága szenvedett, akkor elfeledkeztek arról hogy megsegítésére jótékony­­sági koncertekre való felhívá­sokkal árasszák el a világot. Nos, úgy tűnik, itt van a köz­mondásos kutya elásva. A tole­rancia önjelölt prófétái azért nem válhatna­k a közvélemény szemében a kiegyezés és a bé­ke hiteles harcosaivá, mert épp úgy szembekerülnek saját állí­­tásaikkal, mint a többi kire­kesztő. És ráadásul számukra nem elegendő, ha fizikai agresz­­szió tekintetében fegyver­nyugvás uralkodik (lásd a ma­gát békésnek hirdető liberális filozófus elhíresült felhívása bizonyos bódék felborogatásá­ra), sem a remény abban, hogy az egyes emberek kép­esek komprorrasszumot kötni egy­mással az ő közvetítésük nélül is. E meggyőződésükből kiin­dulva hirdetik már-már erő­­szakosam a társadalom kollek­tív átnevelésének óhatatlanul szükséges programját, amelyet természetesen ők állítottak össze. Mint az minden általános jelle­gű és egyedül üdvözítőnek be­állított program, úgy ez is olyyan veszélyeket hordoz, amelyekkel igazán talán ma­guk a hirdetői sincsenek tisztá­ban. Vagy ha igen, még rosz­­szabb. Szalai Attila Ők is mások— FOTÓ: TALUM ATTILA Napjaink botránycodad­­di időszaká- i ban különösen gyakran emlegetik a címben jelzett bűvös fogamat, a leadHötdn­­ző() szóösszetétddc - tíz-, adó-, közlekedési stb -formájában. Egyébként az alapszónak erkölcs a magyar megfelelője. Erről az Aka­démiai Kiadó 1968-as kislexiconából többek között megtudhatjuk, hogy: ...az egyes osz­tályok érdekeit tükröző magatartási norma, illetve azok összessége." Nyugodtan merem állítani: Berzsenyi Dániel több mint máfél századdal ez­előtt nem erre gondolt, amikor a tiszta erkölcsöt jelölte meg minden nemzet talpköveként és támaszaként. Miután új lexikonról még csak beszélnek - mint húsz éve a szerkezetváltásról - a­re­tották az ismételt definiálást, emlegetésekor mindig elfog a harctéri idegesség. Mert fo­galmam sincs, hogy amikor a magasztos er­kölcsre hivatkozna oly vehemensen bárkit el­marasztalnak, ugyan mire gondolnak A nagy diszkréciót és agyonhallgatást végül is meg lehet érteni, hiszen a "virágozzék min­den virág" elve alapján minden nézet beleér. Az is, hogy ,ami a tied, az az enyém is, de ami az ernyém, ahhoz neced semmi közöd". Morál Van az a korsz­acokat átfedő ősi felfog, may szerint mindig az erősebbndk van iga­za. Ebben a nagy eszmei zűrzavarban már azzal is megelégedn­k, ha mitndenki minta­­ként elfogadná a kőkorszak emberének etiká­ját. Eratoc lényege az volt, hogy az egy bar­langban élők nem etták meg egymást. Lehet, hol maximalista és telhetetlen vagyok? Régebben, ha valakit lehetetlenné akartak ternni, vagy pláne süllyesztőbe rakni, csak azt kellett vábizonyítani, hogy fasiszta. Mosta­nában hasonlóan jó eredményt érhetünk el, ha sikerül a nem rávánt személyre rásütni a nacionalizmus bélyegét. Ez utóbbi fogalom­ról egészen röviden és szidadosan-az idevágó szakirodalmból - a következő kez­etet megtud­ni. A nachmalizmus a nemzet osztályidetisé­­gét hirdeti; a saját nemzet rosszul értelmezett szeretete A patriotizmus az igazi harc­iság és hazaszeretet. A proletár hazafiság viszont kvá­­laszthatatlan a proletár internacionalizmustól Aztán egy svédcsavarral­­jutunk oda, hogy az igazi hazafiság egyenlő a párt és a Szovjetu­nió iránti töretlen hűséggel, bizalommal és forró szeretettel. X-S-IS-ys. Kérdés, mint előbb. Valójában mire gon­dolt az, aki bárkit nacomalizmussal vádol? Mikor szeretjük rosszul saját magunkat? Vagy csak a régi reflexek működnek és meg­­szoásból vagdakozunk, de valójában azt sem tudjuk, hogy íryről van szó? Mert a kapitaliz­mus és a demokrácia fogalmát is gyakran úgy használjuk, mint a rossz és a jó szinamimífiát Eltdántve attól az apróságtól, hogy az egyik gazdasági, a másik viszont politűaa fogalom. Áll­ag a tudás kezdete az, ha tudjuk, hogy rint nem tudunk Hát ettől (is) még de messze vagyunk! Egyébként a politikai kurzusoktól és gaz­dasági konjunktúráktól függetlenül zavarta­lanul folyik - hagyományos módszerekkel - az alulról felfelé történő építkezés. Kezdetben azzal a jelszóval, hogy ha mindenki felépíti a maga kis szocializmusát, akkor az egész is felépül. Most viszont a piacgazdaság szerve­ződik mozaikonként, bámulatos hatékony­sággal, szívós kitartással és azzal a szent meggyőződéssel, hogy így fog a nagy egész is összeállni Korruft a világ-tudtuk meg nemrégiben - és tizenkét igaz anberknxtelérd korrupt belme minden férfi és nő. Bizonyára így van, mert ahol dhangott, nem szakadt le a metnyezet Sess József 1085 Budapest Vm, Ugai út 32. Levélcím: 1410 Budapest, Pf. 199. Kiadja a Nemzeti Média Kft. • Ügyvezető 266-1675 • Belpolitika: 266-1759,20-1760 • Jó, mi­­l­ura:210­; • Előfizetésben terjeszti a Magyar Posta Rt., árusításban megvásárolható az alábbi terjeeszti kézbesítőknél és a Hírlapelőfizetési Irodában (Budapest Xm, Lehel út 10/A, levélcím: HELIR, Budait 1900) ezenkívül Budapesten a Magyar Posta Rt. Hírlapüzletági Igazgatósága kerületi ügyfélszolgálati irodáin, vidékén a postahivatalosdian, közvetlenül vagy postautalványozó illetve átutalással a Postabank RL 219-986.(4)214)2809 pénzforgalmi jelzőszámra. • Előfizetési díj egy hónapra 650 Ft, negyedévre 1950 Ft, fél évre­­3900 Ft, egy évre 7800 Ft Külföldön terjeszti a Kultúra Kereskedelmi Vállalat H-1339 Budapest, Postafiók 149. Nyomtatás: Vörösmarty Nyomda Rt, Székesfehérvár, Irányi Dániel u. 6. Telefon: (22)-312-550. Feleld vezető: Papp Károly vezérigazgató • ISSN 1215-0185 Bp. - ISSN 1215-1386 vidék ÁLLÁSPONT itlilKosimii 9 Szentmihályi Szabó Péter politikai ábécéje Összeférhetetlenség Nem hiszem, hogy létezne a világon olyan politológiai lexikon, melyben ilyen címszót találhatna a tisztelt Olvasó. Egyszerűen azért, mert a dikta­­túrákben maga a fogalom sem létezik, a valódi (és működő) demokráciák­ban pedig több évtizede vagy évszázada létrejött az a szokásjog és meg­születtek azok a törvények, melyek a közéleti összeférhetetlenség szabá­­lyaiit rögzítik. A HŰBÉRI REND Az 1789-es francia forrada­lom előtt ugyan kinek jutott volna eszébe ez a fogalom: összeférhetetlenség? A hűbéri rendben rründenid annyi dmet, rangot és javadalmat halmozott fel amennyire képes volt, és ebben csak a nála erősebbek a­­adályozhatták meg. Maguk a császárok, királyok is élen jártak ebben a divatban, sokuknak elsorolhatatlanul sok - egymással össze nem is egyeztethető - rangja és funkciója volt. Ám a froncia forra­dalom egyik vezérasakját, Dantont is korrup­ció vádjával küldték vérpad­ra, egyedül Robespierre érdemelte ki a „megvesztegethetetlen" jelet - ez önmagában sok­at mond a forradalomról s arról ami ellen küzdött. Mert a hűbéri rend hierarchikusan felépült klientúrájában éppúgy nincs összeférhetetlenség, mint e­z alvilágban. A tolvaj betörő akar lenni, a be­törő tolvaj, a rabló rablógyilkos, a rablógyilkos marifiavezér - vagy mind egyszerre. Egyik funkció sem összeférhetetlen a másikkal 1989 MULASZTÁSA A rendszerváltozás politikusai sok multisztást követtek el a törvényho­zás területén, bár mentségükre szolgálhat, hogy negyven év tömény tör­vénytelensége után aligha sejthették, a politikai élet tisztaságát is erős tör­vényekkel kellett volna biztosítaniuk. Az országgyűlési és önkormányzati képviselők gazdasági működését éppúgy nem szabályozták, mint a köz­­szolgálati tisztviselők hasonló terünleten meglévő vagy kialakított érde­keltségeinek korlátozását. Ezzel olyan politikai-gazdasági összefonódá­sok szövevénye alakult ki, melyben akarva-akaratlanul az MSZMP és a SZOT tovább élő oligarchiáját erősítették meg a hatalomban, nem szólva a KISZ és más „tömegszervezetek" hatalmas vagyonának privatizátorai­­ról Az eredmény mára ismert. 1994 után a posztszocialista rezsim haszon­­élvezői - az MSZP és az SZDSZ - egyszerre nyilváníították ki politikai és gazdasági hatalmukat, hiszen e két dolog számukra korábban is össze­tartozott. Ki vitatkozhatott egy ávóssal, egy pufajkással, egy párttitkárral egy téesz- vagy tanácselnökkel az összeférhetetlentségről? Katona, ren­dőr, bíró és hóhér ugyanotz a személy volt, a szakszervezeti vezetők p­edig mint kápók biztosították a lágerban a rendet (akárcsak ma is). A derék pártbürokrácia kitermelte az összeférhetetlenség létjogosult­ságát. A „fent is vagyok, lent is vagyok" bürokráciáját A hülyék országát, ahol m­inden megtörténhet, tr minden következmény nélkül Ahol csak a legutóbbi Czeizel-Zemplényi-Tocsik-ügyekből Horn fáradt és Pető dia­dalmas mosolya virít, m­intha azt ígérnék, még több is vem a tarsolyukban. SZEGÉNYEK ÉS GAZDAGOK Az összeférhetetlenség kérdése csak az alkalmasság problémájával együtt tárgyalható. A törvény szerint minden 18-ik életévét betöltött, büntetlen előéletű magyar államp­­lgár bekerülhet e­z Országgyűlésbe, ha megválasztják, illetve ha valamely pártlistán jelölik. Ez voltakép­p rend­kívül demokratikus, ám ha arra gondolunk, mi feladatok gyakorlásához milyen hosszadalmas előremulmányok, vizsgák és vizsgálatok szüksége­sek, elborzadhatunk, hogy az ország irányításában, a törvényhozásban és a kormányzati munka ellenőrzésében legfontosabb intézmény számá­ra gyakorlatilag mindegy, valójában ki az a háromszáznyolcvanvalahány po­ld, edd négy évig tízmillió magyar nevében dönt majd. Statisztikai értelemben akár sorsolással is ki lehetne választani eznyi embert. Az igazi bökkenő a azonban ezen túlmenően az, vajon gazdag avagy sze­gény emberek legyenek-e képviselők? Az általános választójog beveze­tése előtt maga a választás is vagyoni cenzushoz volt kötve, s a fejlett nyu­gati demokráciák nem többnyire vagyonos emberek vagy hivatásos p­oli­­tikusok vallalnak képviselőséget. Magy­arországon a képviselők többsége „szegény", vagyis megélhetést a képviselői tisztelet ogából fedezi, bár ha „üres", mandátumának négy éve alatt törvénybe nem ütköző módon is jelentős jövedelemr­e és gyümölcsöző parliu­tás-gazdasági kapcsolat­­rendszerre tehet szert. A „szegény" képviselő pártfüggése, kliensi kötő­dése nyilvánvalóan erősebb lesz, tehát szavazataival nem az ország ér­dekeit, hanem pártjának vezetését fogja felvétel nélkül támogat­ni, hiszen attól függ egzisztenciális értelemben is. De mi akadályozhatja a „gazdag" képviselőket, a milliomos-milliárdos vállalkozókat, hogy képviselőként ne gyarapítsák tovább birodalmukat? A VAGYONNYILATKOZAT FÜGEFALEVELE Bár az országgyűlési képviselők tettek (titkos) vagyonnyilatkozatot, s egyes képviselők ezt nyilvánosságra is hozták vagy ak­arják hozn­i, értnek csak jelképes értéke van, hiszen a közölt adatok ellenőrzésére nincs mód, és az azoktól való jelentős eltérést semmiféle szankció nem sújtja. Aki egy kicsit is ismeri a mai magyar viszonyokat, tudja, hogy hányiféle törvényes módja nem a vagyon megosztásán­­k és névleges átruházásának, nem szólva a külföldi bankszálldákról és a külföldi ingatlanokról p­énzügyi ér­dekeltségekről. A kormány és a kormányzat és a köztisztviselői kar mi­n­­den vezetőjét el kell számoltatni vagyonáról és annak eredetéről egészen 1988-ig, a „spointán privatizáció" kezdetéig, különben a vagyonnyilatko­­zat csupán fügefalevél marad, mely mintegy garantálja az összefehető­­séget. Egy olyan országban, melyyek kulcságazatait ellenőrizhetetlen mó­don és véglegesen külföldi kézre juttatták busás közvetítői díjak fejében, ki tudna rendet teremteni Augiász istállójában? Ha a rendőrség a nép nyomorát látva megértést tanúsít az úgynevezett „megélhetési bűnözés" irányában, vagyis bocsánatos bűsnnek tartja a tolvajlást, betörést, kocsilo­pást, rablást, ha a bíróságok elkép­esztően enyhe ítéleteket hoznak, míg a vádlottak szabadlábon védekezhetnek és közben újabb bűntényeket követhetnek el a magyar po­lgár nem hisz a jogállamiságben, mert annak előnyeit csak az adócsalóig a korrupt köztisztviselők, a fegyveres maffiák és a szervezett bűnözők élvezik. Ami ma ebben az országn történik, szem­beszökően összférhetetlen az alkotmányos demokrácia, a jogállam alapvető köve­telményeivel. AMI ÖNMAGÁVAL ÖSSZEFÉRHETETLEN Ma egy önmagával is összeférhetetlen kormányzat uralkodik, melynek nincsenek morális gátlásaii, hiszen valójában világnézete, ideológiája sincs. „Pragmatikus", amint hirdeti önm­agáról vagyis alkalmazkodik a - saját maga által teremtett és eltűrt - körteményeihhez. Működése össze­férhetetlen a demokrácia alapelveivel, mert nem a többség javára mun­kálkodik, csupán saját pilanata­a érdekében. Nincsenek hosszú távú ter­vei, nincs jövőképe, nem is igazán lehet, mert abban a jövőben számon kérik rajta minden bűnét és mulasztását. Ugyanis egy valóban működő összeférhetetlenségi törvény magáv­l vonná a teljes MSZP-SZDSZ-klientúra lemondását és teljes visszavonu­lását a közéletből. Nem valószínű, hogy önként megteszik.

Next