Új Magyarország, 1996. december (6. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-31 / 304. szám

Válságban a honi agrárium Elégedetlenek a mezőgazdasági szövetkezők Közgyűlést tart január 15-én Bu­dapesten a Mezőgazdasági Szö­vetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ). Az egyna­pos tanácskozáson a legnagyobb mezőgazdasági érdek-képvise­leti szervezet megbízottai a ma­gyar mezőgazdaság 1997. évi konkrét teendőit beszélik meg. Megvitatják a MOSZ elnökségé­nek ez alkalomra készített konk­rét munkaanyagát is. A dokumentum egyebek mel­lett az időszerű birtokpolitikával és kérdésekkel, továbbá a támo­gatási rendszerrel, valamint az új szövetkezetek alakításának problémáival foglalkozik. Erről Nagy Tamás, a MOSZ elnöke be­szélt tegnap Budapesten tartott évzáró sajtótájékoztatóján. Az elnlök az agrárium helyze­tét értékelve megismételte, hogy az még jelenleg is a válság tüne­teit mutatja. A gondok orvoslá­sára érdemi lépések - szerinte - nem, vagy csak igen korlátozott mértékben történtek. Ennek alá­támasztására idézte azokat a vé­leményeket, amelyek a szövet­ség által szervezett vidéki fóru­mokon hangzottak el és az elke­seredést tükrözték. Álláspontja az volt, hogy a mezőgazdaság támogatására a jövő évben ugyan több jut, mint eredetileg tervezték, de még így sem éri el azt a szükséges mérté­ket. Ahhoz 115-120 milliárd fo­rint kellene. Reményét fejezte ki, hogy 1997-ben megszületik a régóta szorgalmazott agrárorientációs törvény, melynek nyomán ki­­tűzhetők lesznek az agrárgazda­ság sarokpontjai. Az EU-tagság­­ról az volt a véleménye, hogy az reálisan 2010 előtt nem követke­zik be, és erre az időre a magyar mezőgazdaságnak ütőképessé kell válnia. Ebből a szempont­ból nézete szerint 1997 döntő év lehet. (MTI) Épülhet Szeged Rózsadombja A svédországi HansMet rész­vénytársaság képviselői a közel­múltban tárgyalásokat folytattak Szeged város vezetőivel annak a 27 hektárnyi területnek a megvá­sárlásáról, amely a Marostői vá­rosrészben található. Miután tisztázták a részletkérdéseket, a közgyűlés elé került a téma, amely úgy döntött: a jelzett föld­terület eladására írjanak ki pá­lyázatot. Mint arról a svéd céget képvi­selő Oláh Attila lapunkat tájékoz­tatta, megbízói - érthető okok­ból - ezt a döntést inkorrektnek minősítették, mivel ők nyitt la­pokkal játszottak és a tárgyalás során az önkormányzat vezetői egyetlen szóval sem említették, hogy a terület eladásához pályá­zat kiírására van szükség. Nem sokkal azután, hogy lapunk fog­lalkozott a kérdéssel, a közgyű­lés megváltoztatta korábbi állás­pontját és zöld fényt adott a te­lek eladására, ahol a tervek sze­rint 450 különféle típusú családi házat építhetnek a svédek. A Szeged rózsadombjának számító városrészben nemcsak villanegyed építésére vállalkoz­tak, hanem arra is, hogy ott 7,5 hektár parkot létesítenek, vala­mint bevásárlóközpontot és uszodát építenek. Az építkezés, a megállapodás szerint legké­sőbb 1997. augusztus 1-jéig el­kezdődik, és négy év alatt be is fejeződik. Ez idő alatt a tervek szerint mintegy 150 szegedi, il­letve környékbeli lakosnak biz­tosítanak munkalehetőséget. B.J. Szigorúan ellenőrző ORFK Forgács László országos rendőrfő­kapitány kedden nyújtja át Kuncze Quirt belügyminiszternek az Or­szágos Rendőr-főkapitányság át­szervezéséről készített előterjesz­tését. Az új főkapitánynak egy hó­napja volt a dokumentum fidol­­gozására, melynek sorsáról hama­rosan döntés várható, mert a bel­ügyminiszter nem kívánja bizony­talanságban tartani a rendőrséget. A rendőrség illetékese tegnap elmondta, hogy az előterjesztés­ben szereplő javaslatok szerint a jövőben erősödne az ORFK ellen­őrző szerepe, miközben mintegy kétszázzal csökkenne a központ létszáma. Tervezik többek között a gazdasági igazgatóság átszerve­zését, iletve a megyei rendőr-fő­kapitányságok önállóságának növelését. Felújítási munkálatok miatt zárva tart a Tourinform Nemze­ti Turisztikai Információs Köz­pont Sütő utcai irodája január másodikától előreláthatólag március 14-ig. A Magyar Tu­risztikai Szolgálat tegnapi tá­jékoztatása szerint a Tourin­form ezen idő alatt változatla­nul a 117-9800-as telefonszá­mon érhető el, a turistákat a Dorottya utca 4. szám alatti irodában fogadják. A felújítást követően a Sütő utcai helyiség kizárólag ügyfélforgalmat fog bonyolítani. BELFÖLD/GAZDASAG 1996. DECEMBER 31., KEDD A gazdasági kamarák az idén nagyrészt hiábavalóan képviselték tagságuk érdekeit Lassan őrölnek a kormány malmai Másfél évvel ezelőtt történt megalakulásuk óta az idei volt az első teljes üzleti évük a gazdasági kamaráknak. A kon­szolidáció éve volt ez, amelyben igyekeztek kiheverni, hogy az állam már induláskor nem teljesítette törvényben előírt kötelezettségeit, és székház, valamint előlegezett tag­díj nélkül hagyta őket. A kamarai infrastruktúra lassan kiépült, és jövőre már készen áll­nak a komolyabb közfeladatok átvételére. A kamarai elnökök la­punknak nyilatkozva elmond­ták, hogy a kormány malmai las­san őrölnek, tétovázás és késle­kedés tapasztallható a közfelada­tok átadásában. Ugyanakkor a tagság belső piacra termelő 66 százaléka hiába vár a megígért gazdasági növekedésre. Hiába a törvény Csak ígéret a növekedés írja elő, mégsem akarnak pénzt folyósítani erre a célra. Az új évben a kamaráknak át kellene verniük a vállalkozói igazolványok kiadását, ám az ál­lam ezt a jogkört az APEH-re szeretné átruházni. Ki akarna­k hagyni bennlünket a regionális területfejlesztésből, amelyre te­kintélyes álami pénzeket szán­dékoznak fordítani. Az ország­ban már csak Budapesten és a Balatonnál nem alakult még meg a Regionális Területfejlesz­tési Tanács, amelynek vezetősé­gében a törvény szerint a kama­rák képviselőjének is helyet kel kapnia. Levelet írtunk Szegvári Péternek, a testület kinevezett ve­zetőjének, amelyben közöttük cmnermyiben ebből bernünket ki­­hagynák, bírósághoz fordulunk Tolnay Lajos, a Magyar Keres­kedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke úgy vélte: - Idén a kormányzatnak a sta­bilizáció jobban sikerült, mint a gazdasági növekedés feltételei­nek a megteremtése. Ez pedig mindenképpen csalódás a re­gisztrált 365 ezer működő vállal­kozásból áló üzleti közösség tagjai számára. Több áldozatot vártunk volna a gazdasági növe­kedés oltárán, mert az év végére körvonalazódó 0,5 százalékos gazdasági növekedés annak be­ismerése, hogy a bővülés alapjait nem sikerült kimunkálni. Ez­delemadónál és a társasági adó­nál komoly előretörés tapasztal­ható a reálisabb szintű közteher­viselés megvalósítása felé. Az MKIK-nál javult a tagdífi­­zetési fegyelem, így 3 milliárd fo­rint folyt be idén a kasszánkba. Az infrastruktúra kiépítésének költségei mellett nagy lépést tet­tünk az elkülönített kamarai ala­pok megteremtésére. Jövőre az Országos Műszaki Fejlesztési Bi­zottsággal közösen 600 millió fo­rint értékű pályázati pénzt bo­csátunk a műszaki fejlesztési pá­lyázatokat benyújtó vállalkozá­sok rendelkezésére. A jövő év elsőrendű feladata a kamarai törvény által biztosított közjogi feladatok fokozatos át­vétele. Várhatóan július 1-je után kezdhetjük el a vállalkozói igazolványok kiadását. Az ál­lamtól jóval határozottabbb in­tézkedéseket várunk jövőre a kis- és középvállalkozásokból álló beszállítói kör érdekében. Elfo­gadhatatlan, hogy jóformán csak a vegyes vállalatok, illetve a külföldi tulajdonban lévő cégek profitáljanak a beruházásokból, illetve az exportból. Elvárjuk, hogy ne deklaráció, hanem gazda­ságpolitikai törekvés legyen a kor­­mányzat részéről a gazdasági nö­vekedés. A vállalkozásaink több mint 66 százaléka belföldi 11 piacra földkenő reáljövedelmet, illetve a zsugorodó termel, ezért a lakosság csőd­­álta belföldi fogyasztás lehetetlen hely­zetbe sodorhatja tagjainkat és az álamháztartási reformot, s ezzel együtt a vállalkozói nyil­vántartást és az igazolványok ki­adását a törvényben előírt mó­don át fogják adni a kamarák­nak. Idén a BKIK elismertsége a százezer fővárosi vállalkozó 50 százalékára terjedt ki. Ez nem je­lenti, hogy mindenki szereti a kamarát. Esetleges ellenőrzésük oka a kötelező tagdíj. Ma eljutot­tunk odáig, hogy ha a 17 főváro­si szolgáltatóirodánkat felkere­sik, a legszükségesebb informá­ciókat bárhol megkaphatjá­k. Októbertől hetilapot indítot­tunk, amely hetente 70 ezer vál­lalkozónak nym­ít információkat. Jövőre egyik legfontosabb fel­adatunknak azt tartjuk, hogy mind a 23 fővárosi kerületben üzembe helyezzük számítógé­pes információs rendszerünket. Továbbá a BKIK szeretné fel­­gyorsítani a Hungexpónak az őszi ipariminiszter-váltás által lassított privatizációját. Vélemé­nyünk szerint a Hungexpót nem szabad nyugati befektetőnek ér­tékesíteni, hanem meg kell hagyni az állam, a Fővárosi Ön­­kormányzat, iletve a BKIK tulaj­donában. Elnökségünk hosszas vita alapján eldöntötte, hogy székház nélkül, albérletben nem tevékenykedhetünk tovább. Ezért megvásároljuk a Krisztina körúton bérelt székházunkat, amelyb­en vállalkozói centrum kialakítását tervezzük. Változat­lanul vitázunk a fővárossal: „gyakos adónak" tartjuk az 1,2 százalékos iparűzési adót, és ki­fogásoljuk a magas helyiség- és területbérleti díjakat. Az adók mértékét általában nagyon ma­gasnak tartjuk, szerintünk adófi­lozófiai változtatásra van szükség. A kivezető utat az adómérték ra­dikális csökkentésében és a befize­tői kör bővítésében kell keresni­ ­. Békés Sándor Hofer József, a Budapesti Kézmű­ves Kamara (BKK) elnöke­lmondta: - Idei eredményeink közé tar­tozik, hogy megteremtettük az alapot az iparban és a kereske­delemben működő vállalkozá­saink regisztrációba vételéhez. Amennyiben a kormány azzal támogatná a kamarák törekvé­seit, hogy eleget tenne törvé­nyes közfeladat-átruházási köte­lezettségeinek, és megkapná­nk a lehetőséget a vállalkozói iga­zolványok kiadására, alapos ellen­őrzéssel csökkenthetnénk már az indulás pillanatától a tör­vénytelen működés lehetőségét. A kamarákra vonatkozó 164 tör­vény- és rendeletmódosítással olyan lenyomatot hagytak az or­szág életében, hogy már csak po­­litisa­akarattal lehet eltüntetni. A BKK idén indította el a mestervizs­gáztatást, és amennyiben pénzt kapnánk rá, elkezdhetnénk az ipa­ri tanulók üzemi munkakörülmé­Tóth Imre, a Budapesti Keres­kedelmi és Iparkame­ra (BKIK) elnöke elmondta: - Az idei volt az első teljes üzleti éve a BKIK- nak, amiből szervezetileg és anyagilag is megerősödve került még akkor is igaz, ha az MKIK ki. Remélem, a politikusok is rá­­finanszírozását szintén törvény úgy véli, hogy a személyi jőre­ ébrednek, hogy fel kell gyorsító­ Gyilkos adók A Der Standard kritikus cikke Kelet-Magyarországról ■ ■■■■ A kommunizmus hagyatéka kísért Rossz utakról, leállt gyárakról, az utak mentén rozsdásodó mező­­gazdasági gépekről, kihalt fod­­vakról tudósít tegnap megjelent kelet-magyarországi helyszíni tudósításában a Der Standard osztrák független napilap. A tér­ségben 25 százalékos a munka­­nélküliség, de Ózd környékén a vas- és acélmű - a cikk szerinti - teljes csődbe menetele miatt 40 százalékos a ráta, s a kis- és kö­zépvállalatok nem képesek fel­szívni a sok munkanélkülit. A szerző beszélt Fekete László­val, a szomszédos Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés alelnökével, aki szerint ugyan a megye terü­letén él a magyar lakosság 5 szá­zaléka, de a külföldi beruházá­soknak mindössze 0,4 százaléka csordogált a környékre. Össze­hasonlításként közli a cikk, hogy a csak Székesfehérvárra érkezett 1 milliárd dolláros külföldi beru­házási érték megfelel a Romániá­ban eddig beruházott összes külföldi tőke nagyságának. A cikk szerint Magyarorszá­gon is tisztában vannak azzal, hogy a külföldiek elsősorban azért nem ru­háznak be az or­szág keleti felében, mert rosszak a közlekedési viszonyok. Példa­ként emlti, hogy a Budapesttől 220 kilométerre fekvő Karcagra négy óra alatt lehet lejutni autó­val. Azt is megjegyzi, hogy a ke­let-magyarországi gazdaságban még igen erősen érvényesül a kommunizmus hagyatéka. En­nek egyik következménye, hogy a keleti tömb összeomlása után a nagy kelet-magyarországi alapanyaggyártók - főleg az élelmiszeripar területén - elve­szítették fő felvevőpiacukat. Hajdú-Bihar megyét ez oly mó­don érintette, hogy évekkel ez­előtt bezárt a 6 ezer főt foglal­koztató házgyár, valamint több mezőgazdasági gépgyár, s a va­laha több ezer főt foglalkoztató konzervgyárak is jelentősen csökkentették dolgozóik számát. A keleti megyék új ipari par­kokkal, beruházástámogatási programokkal, önkormányzati adókedvezmények sorával, vissza nem térítendő hitelekkel akarnak külföldi beruházókat magukhoz édesgetni. A lap sze­rint a magyarok állandóan azt hangsúlyozzák, hogy Magyaror­szágon sokkal jobb az infrast­­rut­úra, és képzettebbek az em­berek, mint a keleti szomszédai­nál, s hogy­ a kelet-magyarorszá­gi bérek 30 százalékkal alacso­nyabbak, mint a nyolgat-ma­­gyarországiak. A Standard meg­jegyzi: különböző EU-tanulmá­­nyokban azzal biztatják a ma­gyarokat, hogy a közeljövőben virágzó tájak alakulnak ki az or­szág keleti felében. A lap úgy tudja, hogy a budapesti kor­mány is hamarosan forintmilli­­árdokat áldoz az infrastruktúra fejlesztésére, mert meg akarja akadályozni, hogy szétszakad­jon az ország. A Matáv furcsa, de egyáltalán nem szórakoztató játékot az előfizetőivel. Bevallom, az olvasók ez irányú panaszait némi hitetlenke­déssel hallgattam, túlzást gyanítva az elmondottak mögött, mígnem de­cember 27-én e „játéknak" én is ré­szesévé nem váltam. Az említett napon Nyíregyházá­ról Záhonyba akartam telvonálni. Felütöttem a néhány hónapja ki­adott telefonkönyvet, s a készüléken nyomtam a kívánt személy nevénél s címénél feltüntetett számokat. Meglepetésemre egy automatáról működésbe lépő női hang közölte: „A hívott szám megváltozott. Kérem, néz­ze meg az új számot a hivatalos tele­fonkönyvben, vagy hívja a tudakozót!" Furcsállottam, hogy a közelmúlt­ban kiadott telefonkönyv - ezek sze­rint - már nem hivatalos (?), de az utasításnak megfelelőm hívtam a tudakozót. Többször. Összesen lega­lább egy óra hosszat, de hasztalan. Állandóan foglaltat jelzett. Miután kicsit türelmetlenkedni kezdtem, tárcsáztam a hibabejeletőt, nézze már meg, valamilye gond nincs-e a vonalban, mert ezt és ezt tapasz­talom. Valaki közölte: nem tud segí­teni, a vonal valóban foglalt. A 09-cel újra és újra próbálkoz­tam - sikerteleül. Mivel Záhonyba feltétleül telefonálnom kellett, ezért én is rákényszerültem az ismerőse­im követte módszerre: a határváros közelébe fekvő települési találom­ra hívtam fel valakit, nem tudná-e megmondani annak a záhonyi szervnek a telefonszámát, amelyikre kíváncsi vagyok. Nagyon megörültem. Mondott egy számot... Nem a telefonkönyvben szereplőt! Az eredmény ugyanaz volt: ,A hívott szám megváltozott..." Ezek után - mivel a tudakozó to­vábbra is foglalt volt - az adott kör­zetből több számot hasra-ütés­­szerűen hívtam fel. Egyiküktől vég­­re-valahára sikerült a valódi, s tény­leg működő telefonszámot megtud­nom. Természetesen a tudakozói díj többszörösének árán. Ha szkeptikus akarnék lenni, azt mondanám, máris élvezzük a Matáv privatizációjának áldásait. Cselényi György Matáv-játék? Próbaper a MÁV Rt. ellen Még mindig állam az államban? Beperelte a MÁV Rt-t az egyik legnagyobb, 23 ezer tagot számláló hazai n­oig­­díjpénztár, az 1994-ben ala­kult Premier Országos Ön­kéntes Kölcsönös Kiegészítő N­oigdíjpénztár. Az ügy előzménye: A Premierbe a MÁV dolgozói közül is többen beléptek, hogy nyugdíjas éveik anyagi biztonságát növeljék. A MÁV Rt. alapítói támogatásával 1995-ben megalakult a Vasutas Nyugdíjpénztár. A MÁV Rt. mint munkáltató a Vasutas Nyugdíjpénztárba belépő dolgo­zói számára munkáltatói hoz­­­járulást nyúújt, az átvállalt tagdíj­­összeget a törvény szerint költ­ségként elszámolja. A Premier vasutas tagjai levél­ben fordultak a MÁV Rt. illeté­keséhez, hogy a részvény­társa­­ság nekik is nyújtson hozájáru­­lást, hiszen ugyanúgy MÁV Rt.­­dolgozók, mint a Vasutas Nyug­díjpénztárba belépett kollégáik A MÁV azonban megtagadta ké­résük teljesítését, arra hivatkoz­va, hogy csak az általa megjelölt nyugdíjpénztári tagság esetében folyósítsanak hozzájárulást. Az érintettek jelezték a Premier­nek, hogy ha nem kapnak meg­felelő támogatást, akkor kényte­lenek lesznek átlépni­­ szándé­kuk ellenére - a vasutaspénztár­ba. Néhányan ezt már meg is tették A Prem­ier igazgatótaná­csa ekkor az Önkéntes Kölcsö­nös Biztosító Pénztárak Felügye­letének állásfoglalását kérte. A pénztárfelügyelet márciusban kiadott állásfoglalása szerint a munkáltató egyetlen, nála lega­lább hat hónapja alkalmazásban álló dolgozóját sem zárhatja ki a munkáltatói hozzájárulásból, függetlenül attól, hogy melyik nyugdíjpénztár tagja. Sőt azo­nos mértékű hozzájárulást kell adnia. Miután pedig a hozzájá­rulást a törvény szerint a mun­káltató és a pénztár között létre­jövő szerződésben kell rögzíteni, így szerződéskötési kötelezettsé­ge van az egyszer már igen hoz­zájárulásról döntő munkáltató­nak A MÁV Rt.-t erre telefonon, majd levélben is kérte a Premier, mellékelve a pénztár-felügyeleti állásfoglalást is, májusi levelükre azonban nem kaptak választ, majd augusztusban postázott szerződéstervezetüket elutasí­tották Dr. Bajnai Gábor főosz­tályvezető levelében az áll:­más hasonló pénztárral szerződést kötni nem kíván, a Vasutas N­u­gdíjpénztárba belépő dol­gozók tagdíjának „túlnyomó ré­szét" viszont átvállalja. A Pre­mier szerződéstervezetét ráadá­sul „barátságtalan gesztusnak" titulálta a MÁV Rt. iletékese. Tekintettel arra, hogy a Premier közben a Pénzügyminisztérium állásfoglalását is kikérte, s az a pénztár-felügyeleti álláspontot megerősítette, a Premier a Pesti Központi Kerületi Bíróságnál pert indított. Ebben kéri, hogy a bíróság állapítsa meg a MÁV Rt. jogsértő magatartását, ítéletével hozza létre a felek közötti mun­káltatói szerződést és kötelezze a MÁV Rt.-t a Premier Nyugdíj­­pénztár vasutas tagjai után járó hozzájárulás megfizetésére. Egyúttal kérelmet nyújtottak be a Versenyhivatalhoz is, hogy a tisztességesen piaci magatartás tilalm­áról szóló törvény alapján a MÁV Rt. jogsértését az állapít­sa meg, tiltsa el a további hasonló tevékenységtől és megfelelő elégtételt is nyújtson.

Next