Új Magyarország, 1997. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-17 / 40. szám

8 Függönyrojt Fixa idea A rossz ötlet olyan, mint a bo­gáncs a kutya bundájában. Ha egyszer beleragadt, kínkeserve­sen lehet csak kiszedni, s akkor is csak úgy, hogy egy csomó szert is kitépünk vele. Ilyen bogáncs a főváros szín­házi életének bundájában a Broad­­way-koncepció. Szegény színház­­kutyus akárhogy vakaródzik, kaparja a mancsával szinte már az önnön bőrét, nem tud tőle szabadulni. Az ügy régi keletű, mint tud­juk. Régebbi, mint a rendszer­­változás dátuma. Jó szimatú, fö­löttébb kifinomult üzleti érzékű illetők (akkor még elvtársak, ma már urak) nagy fantáziát láttak a szinte biztosan „lenyúlható” taná­csi (fővárosi és kerületi) hozzájá­rulás megszerzése révén a Nagymező utca sajátos privati­zációjában. A történet egyszerre pimasz, dörzsölt, felháboorító és röhejes. A szomorú az benne, hogy ha teljesen nem sikerült is megvalósítani a nagyralátó (és mérhetetlen összegeket, vala­mint hihetetlen kisajátításokat igénylő) elképzeléseket, egyes elemeit mégis kierőszakolták (te­gyük hozzá nyomatékkal: igen hathatós fővárosi önkormányza­ti segítséggel). A Thália Színház kiebrudalása, a Tivoli Színház (mint a Bábszínház felnőtt szín­háza) megszüntetése, az Operett Színház ha nem is szándékos, de nem is akadályozott szétverése jelzi (jelezte): a szülőatyák nem adták fel. A bogáncs eltávolítha­­tatlanul ott van a kutya szőré­ben, a rögeszme (ne legyünk ilyen póriasak, használjuk inkább az elegánsabb latin kifejezést: fixa idea­ él és virul. Ezt igazolják az újabb fejlemé­nyek is. Amikor az Operett igazgatójá­ból a dalszínház igazgatója lett, nem titkolta, hogy szívesen ten­né az Operettet az Opera valami­féle alvállalkozásává. Ez most, a társigazgatóktól (remélhetőleg) független, új direktor kinevezé­sével nem maradt a megvalósít­hatóság körén belül (hogy ilyen kacifántosan fogalmazzuk meg az ötlet elutasítását). De nem működött az a már a Thália meg­szüntetésekor is sejthető ééa sem, hogy a majdani átépítés után ebből a színhá­zból az Ope­ra kamaraof­erája legyen, s így leadják a sokféle tekintetben csak nyűg Erkel Színházat (eset­leg átadják valami vállalkozás­nak, netán egy új zenés színház létrehozása céljából, amibe a Broadway-koncepció nemző­atyja is beszállna). A Thália ope­rai célokra való einstandolása azonban mégsem irtódott ki gyökeresen az elképzelések kö­zül. Mivel változatlanul befoga­dószínházként képzeli el ezt a színházat a Fővárosi Önkor­mányzat kulturális bizottsága, befogadhat akár opera-előadá­sokat is. Tehát nem, de azért még­is... De akkor mi van azzal az el­képzeléssel, hogy az újjáépülő Thália adjon majd helyet a szin­tén rekonstrukcióra szoruló Operettnek és a még rosszabb (még sürgetőbb) állapotban lévő Madáchnak az átépítések idejére? Valahol ugyanis ezeknek is ját­szaniuk kell, s miután oly sikere­sen eltakarították az egyébként erre a célra igen alkalmas (lásd: Vígszínház-rekonstrukció) Kék Buborékot, a sátrat a Nyugati pá­lyaudvar mellől, a Thália megol­dást jelenthetne. Egy bennfen­tes, a különböző konstellációkat és variációkat elég jól ismerő színházi ember erre azt mondta: ha a Madách megy elsőnek a Tháliába, lehet, hogy ki sem megy onnan többé. Majd meglátjuk - mondaná erre a vak ember. (takács) KULTÚRA Az irodalmi élet egyre kevesebb íróé A magyar kultúra szerveződésében megmaradt a kádári örökség Alig nyolc esztendő telt el azóta, hogy a magyar írók a rendszerváltozás első pillanataiban megkönnyebbülten felsóhajtottak: az irodalom ezután végre azzal foglalkoz­hat, ami a feladata - irodalommal. Az olvasó azonban nem egészen erre számított; az elmúlt évek jobbára azt igazol­ták, hogy az a magyar irodalmi élet, amely rendszeresen és kellő súllyal van jelen a médiában, egyetlen személyt ké­pes gond nélkül nélkülözni: az olvasót Új Magyaror­szágnak Hernádi G­uila író, a Független Írók Szövetségé­nek elnöke nyilatkozott. - Ön az asztrológiai munkák után hamarosan újabb regénnyel je­lentkezik. Nem merül fel önben a kétely, hogy a hazai irodalmi éle­ten kívül álló alkotóként nehéz lesz publicitást szereznie a kötet­nek? - Valóban soha nem voltam tagja a hazai irodalmi életnek, ez azonban nem jelenti azt, hogy a könyveim ne fogytak volna el. Én ezt az állapotot megszoktam, a magam sorsa nem aggaszt kü­lönösen. Sokkal kétségbeejtőb­­ben­ találom, hogy ebben a bi­zonyos irodalmi életben egyre kevesebb magyar író vehet részt; azok az emberek ugyanis, akik a magyar irodalom elemzésével, rendszerezésével, népszerűsíté­sével és oktatásával foglalkoz­nak bel- és külföldön, egyre ke­vesebb írót tartanak számon. Példa volt erre a Magyar Televí­zióban a közelmúltban vetített, Marianna D. Birnbaumról készült portréfilm. Azért említem, mert a film - az állatorvosi lóhoz ha­sonlóan - megjelenítette az összes hibás törekvést, amely a hazai irodalom rétegződését jel­lemzi. Marianna D. Birnbaum Los Angelesben él, egyetemi ta­nár, a magyar irodalom a kuta­tási területe; szerinte öt fontos író van Magyarországon: Konrád György, Kertész Imre, Nádas Péter, Spiró György és Esterházy Péter. Ez a kijelentés egy, a magyar iro­dalmat az amerikai diákok előtt reprezentáló tudós szájából nem egyszerűen meghökkentően hangzik. Két lehetőséget tudok elképzelni: vagy készakarva csi­nálta, vagy tudatlanságból. Ha tudatlanságból, akkor az azt je­lenti, hogy megtanult hallgatóz­ni, de nem tanult meg olvasni. Tehát anélkül igyekszik a ren­delkezésére álló információkat univerzalizálni, hogy onnan, Los Angelesből egészében látná a magyar irodalom horizontját. Az ilyesféle kijelentések megle­hetősen károsan hatnak a­z iro­dalmi élet további szerveződésé­re, illetve az írók és zs. olvasók kapcsolatára. Ha egy a nemzet­közi tudományos életben részt vevő kutató véleménye hangzik el, az irodalom iránt érdeklődő ember hajlamos elhinni, hogy­­ így is van, éppen azért, mert­ Marianna D. Birnbaumhoz ha­sonló személyek nagyobb súly­­lyal vannak jelen a médiában. A hazai irodalmi élet belső műkö­dése már ma is meglehetősen egyenetlenül kezeli a különböző alkotókat, amennyiben azonban a hasonló nyilatkozatok szapo­rodni fognak, a­z, aki kívülről szemléli mindezt, e­zt gondolja majd: ez így is van rendjén. - Ez a gondolkodásmód elszi­getelt jelenség, vagy kimutatha­tóak nagyobb összefüggések is? - Megvannak a magyarorszá­gi gyökerei. Az itteni kulturális életben - elsősorban egyetemi tanszékeken, különböző orgá­numokban, alapítványd kurató­riumokban - valamiképpen megmaradt a Kádár-rendszer öröksége. Ezeket a helyeket el­foglalták a slapajok. A slapajok alatt az egykori marxista szemlé­letű tanárok, szerkesztők, kriti­kusok tanítványait, illetve a ta­nítványok tanítványait kell érte­ni, akik a magyar irodalom egy jelentős részét már nem is olvas­ták, csak elődeiktől tudják, hogy bizonyos szerzőket nem kell tú­lértékelni; ezt ők a maguk nyel­vén úgy értik, hogy nem kell ér­tékelni. Ezek az emberek fan­tasztikus módon nagyhangúak, elfoglaltak mindent olyan címe­ken, mint a „posztmodern", ami­ről maguk sem tudják, micsoda, de azt tekintik értékrendszerük alapjának. - Ön szerint hová vezethet az a vita, amit ma Magyarországon népi-urbánus vitának neveznek? - Az irodalmi értéket nem ilyesféle mértékkel mérik. Sze­rintem sem a népi, sem az urbá­nus irodalom nem létezett soha olyan értelemben, amilyenben ma beszélnek róla. Ezt a látszó­lagos ellentétet azok szítják, akiknek érdekükben áll az iro­dalom megosztottsága: az embe­rek figyelmét így nem a lényegi dolgok, hanem apró, egészen mellékes partizánháborúk kötik le. - Hogyan jöhet, hogyan jöhe­tett létre az az állapot, melyben néhány alkotó kivételezett hely­zetbe került? - Azt hiszem, hogy ezeket az embereket valamiféle kapcsolat­­rendszerre támaszkodva kisze­melik, s elkezdik e­z ő tehetségü­ket, e­z általuk képzelt értékeket kizárólagossá tenni. Mert az egy pillanatig sem kétséges, hogy valódi tehetségek, csak éppen az az állítás nem igaz, hogy rajtuk kívül nincs más.­­ Miért nincsen Magyarorszá­gon ennek az - ezek szerint - nem igazán tisztességesen működő irodalmi életnek ellenpárja? - Pontosan azért, mert azok o­z emberek, akiket én slapajoknak nevezek, elég hamar elfoglalták a fontos stratégiai pontokat. Hi­hetetlenül érzékenyek, képesek azonnal reagálni bármilyen je­lenségre, s elég ügyesek ahhoz, hogy a saját értékrendjüket el­terjesszék. Az előbb szó esett a posztmodemről; ma már min­den önmagát valamire tartó or­gánum - beleértve, mondjuk, a vidéki lapokat is - posztmodern­nek vallja magát. Ez nevetséges. Az érték valóban nem kategóri­áktól függ, és én azt érzem, hogy itt az elmúlt néhány évben mél­tatlanul agyonhallgattak jó né­hány tehetséget. Szeretném, ha a beszélgetés végén felsorolhat­nám, hogy kik azok, akikről sze­rintem beszélnünk kellene: Do­boi Péter, Temesi Ferenc, Gyurko­­vics Tibor, Sükösd Mihály, Sánta Ferenc, Fejes Endre, Lázár Ervin, Kertész Ákos, Bereményi Géza, Sza­­konyi Károly, Bárány Tamás, Kar­dos G. György, Sütő András, Tolnai Ottó, Gion Nándor, Hankiss Ágnes, Vathy Zsuzsa, Kerékgyártó György A városligeti Olaf Palme Házban mutatkozott be a hétvégén két alka­lommal Dariusz Gorczyca kísérleti színháza, a Teatr Sytuacji Az árnyék birodalma című előadásával fotó: nyúl Zsuzsanna Forman hatvanöt éves Milos Forman, a cseh születésű rendező, aki 1968 óta él az Egye­sült Államokban, eddig két ízben nyerte el a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat, s február 18-i 65. születésnapja előtt éppen idejé­ben jelölték harmadszor is a ki­tüntetésre Larry Flynt pere­ímű legújabb filmjéért, amellyel janu­árban már elnyerte a legjobb ren­dezőnek járó Golden Globe-díjat is. Forman 1961-ig az akkoriban igen híres prágai Laterna Magica kísérletezőszínház dramaturgja volt. 192-ben tört be az élvonal­ba Meghallgatás (Konkurs) című dokumentumfilmjével, amely egy tehetségkutató versenyt mutat be rejtett kamerás mód­szerrel. Játékfilmrendezőként az 193-ban készült Fekete Péterrel mutatkozott be. Az Egy szöszi szerelme egy vidéki kislány csa­lódásait, a Tűz van, babám az il­lúziókkal való leszámolást eleve­níti fel. A hatvanas évek talán legsikeresebb rendezőjét volt hazájában egy külföldi út miatt 1968-ban eltiltották a filmezéstől, s még a Varsói Szerződés csapa­tainak prágai bevonulása előtt Párizson át Amerikába emigrált. Első, 1971-ben készült amerikai filmje, az Elszakadás (Taking off) a cannes-i filmfesztiválon a zsűri különdíját nyerte el. A nagy nemzetközi áttörést a Ken Kesey regénye nyomán ké­szült Száll a kakukk fészkére cí­mű fim hozta meg számára 1975-ben. Forman 1979-ben vitte filmre a Hair című musicalt, 1981-ben készült el a Ragtime Doctorow regénye nyomán. A következő nagy sikert az Ama­deus című alkotás hozta meg 1984-ben. Ez a fim nyolc Oscar­­díjat nyert. Többéves szünet után tavaly mutatták be Milos Forman leg­utóbbi művét, a Larry Flynt pere (The People Versus Larry Flynt) című alkotást, amely megtörtént eseten alapul: d­z Egyesült Álla­mok legízléstelenebb és egyben legsikeresebb pornókiadója az ellene indított támadásokat a legfelsőbb bíróság előtt a szabad véleménynyilvánításhoz való alapvető jogra hivatkozva védte ki. Forman számára ezúttal is az volt az izgalmas, hogy az embe­rek és a társadalom csakis iró­niával elviselhető vonásait mu­tassa be. ÖRÖKOS TAGSÁG A Magyar Televízió Rt. Stúdió '97 szerkesztősége és a Petőfi rádió ismételten arra kéri a nézőket, hogy szavazzanak az örö­kös tagokra. A mellékelt szavazólap segítségével a halkath­­nők képzeletbeli társulaatának tagjait választhatja meg a közön­ség. A művészek nevét tartalmazó listát neves szakemberekből, il­letve közéleti személyiségekből álló zsűri szavazatai alapján állítottuk össze. Kedves Olvasó! Az Ön feladata annyi, hogy mindhárom kategóriából (színésznő, színész, operaénekes) három-három neve szavazzon. Kérjük, hogy a kitöltött szavazólapot nyílt levelezőlapra ragasztva, március 21-ig küldje el címünkre. Magyar Telenov Stúdió * *97 szerkesztősége ISIO Budapest, Szabadág tér 17, Örökös Itfs­ág színész SZÍNÉSZ OPERAÉNEKES ALMÁSI ÉVABessenyei FerencGregor József -Galambos EnzsiGaras Dezső KosFALW Róbert Lukács MargitHaumann PéterKincses Veronika Molnár PiroskaHopiGézaMarton Éva Töröcsik Mari SiNktwrrs ImrePolgár László Udvaros DeRorryATordy GézaRost Andrea Kérjük, a szavazólapon kategóriánként 3 nevet X-szel jelöljön meg, és nyílt levelezőlapon küldje el a megadott címre! A levelezőlapra írja rá nevét és címét. A beküldők között 10 jegyet sorsolunk ki a gálára. Főtámogató: Támogatók: AVON KONZUMBANK QUAMUR 1997. FEBRUÁR 17., HÉTFŐ • A Pázmány Péter Magángim­názium végzős diákjainak szalag­avató bálját rendezik meg ma es­te 7 órai kezdettel a Gellért Szál­lóban. A báli mulatság kezdete előtt, az iskola növendékeinek táncműsorát követően Lipcsey Edit énekművész műsora látha­tó, hallható. • Négy epizódból álló Neil Si­­mon-színjátékot mutat be febru­ár 22-én a József Attila Színház. Az Ungvári Tamás fordította vi­dám jelenetfüzér rendezője Lé­­ner Péter, díszlettervezője Szé­kely László, jelmeztervezője Dőry Virág. A főbb szerepeket Vándor Éva, Fehér Anna, Schütz Ila, Kocsis Judit, Schnell Ádám, Sztankay István játssza. • Nemcsak gyermekeknek, felnőt­teknek is ajánlja repertoárjának leg­újabb darabját a pécsi Bóbita Báb­színház. A vasárnap bemutatott Szépség és szörnyeteg című előadás egy kelta eredetű népmese francia változatának feldolgozása. A szörny külsejű ifjú és a fogságában tartott szépséges leány tragikus szerelme már számos filmstúdiót indított ar­ra, hogy produkciót készítsen belőle. A pécsi bábszínpadi változat Heindl Vera mesefeldolgozásában és Újvári Janka rendezésében mutatja be a sok évszázados újabb és újabb változata­iban felbukkanó kelta mesét.

Next