Új Magyarország, 1997. március (7. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-11 / 59. szám

8 imMtt KULTÚRA A telj­es Ring és a Parsifal Húsvéti hangok a császárvárosban Zenei divatok, stílusok és elő­adóművész sztárok jönnek és mennek - Bécs azonban változatla­nul Európa (és a világ) zenei életé­nek csak nagyon kevés más város­sal összehasondítható központja. Idén e speciális rendezvények közé először lép be az Osterklang Festival, a húsvéti hangok műfa­jokat és korszakokat átfogó, a tradíciókat és a merész újításo­kat egyaránt felsorakoztató ti­zenegy napos áradata, március 22. és április 1. között. A húsvéti ünnepkör zenetör­téneti jelentőségű alkotások ih­­letője sok évszázad óta. Ezek kö­zül több hatalmas mű is megszó­lal a fesztiválon. A nyitány, 22- én este, a Musikverein nagyter­mében­­. S. Bach 1723 nagypén­tekjére írott János-passiója, a Bécsi Filharmonikusokkal, a genti Colle­gium Vocale énekkarával, kitűnő szólistagárdával, Philippe Herre­­weghe vezényletével. A művet másnap, a vasárnap délelőtti matinén ismét előadják. Külön­legesség - s ehhez a Schubert-év nagyszabású programja is kellett - a legbécsibb komponista kétré­szes, szcenírozott oratóriuma, a Lazarus két előadása az Odeon gyönyörű barokk termében, a FOTO, archív Janis Martin (Kundry) és Sieg­fried Jerusalem (Parsifal) a Wag­­ner-mű Staatsoper-beli előadásán salzburgi Camerata Academia ze­nekarával és a Bécsi Kamarakórus­sal 24-én és 25-én este. Johann Jo­seph Fux (1660-1741) méltatlanul kevéssé ismert jelentős alakja az osztrák zenetörténetnek. Most, a Hofburg-kápolnában, 28-án este a Bécsi Akadémia zenekara és kó­rusa, valamint nemzetközi szó­listagárda adja elő La Deposizione dalla Croce (Krisztus levétele a keresztről) című oratóriumát. És egy modern mű e témakörből: Olivier Messiaen Quatour pour la Fin du Temps (Kvartett az Idő be­­végeztetettségéről) című műve megfelelő helyen, a Bécsi Sze­cesszió házában hangzik fel 29-én éjjel 11-kor. A nagy oratórikus művek kö­zül a romantika mesterműve, Mendelssohn Paulus-oratóriuma, ez az 1836-ban érezhetően a nagy Bach-művek példája nyomán ké­szült hatalmas alkotás zárja az Os­terklang koncertműsorát április 1- jén, a Musikverein nagytermében. Az eseményekből természete­sen nem maradhat ki a Staatsoper sem. Azon túl, hogy március 12- én, 16-án, 20-án és 23-án este megszólal a wagneri életmű koro­nája, a teljes Nibelungen-Ring (je­lenleg az egyetlen operaház a vi­lágon, melyben mind a négy mű műsoron van), 27-én, nagycsütör­tökön, és 29-én, nagy­szombaton, remek szereplőgárdával (Parsifal: Siegfried Jerusalem, Kundry: Janis Martin, Amfortas, Franz Crundhe­­ber) színre kerül a húsvéti monda­körhöz is kap­csolódó Wagner-ze­­nedráma, a Parsifal is. (takács) Bécs Schubertre emlékezik Bécs az idén Schubertre emlékezik. Az 1797. január 31-én Lichtentalban, az osztrák főváros mai 9. ke­rületében született Franz Schubertet igazi „Wie­­nerkindnek", legkedvesebb muzsikus szülöttjé­nek tartja Bécs. A megemlékezés jegyében május 8.-június 19. között a Bécsi Ünnepi Hetek elsősorban Schubert műveit elevenítik föl. Mint a Compress hírül adta, a többi között bemutatják két ritkábban hallott operáját, az Alfonso és Estrellát, valamint az Ör­dög kastélyát. Bécs Történeti Múzeumában meg­nyílik a Schubert 97 kiállítás. A zeneszerző szülőházában zongoraművei csendülnek majd föl. Az Osztrák Színházi Múze­um az operaszerzőnek állít emléket. A lichtentali Schubert-templom minden vasárnap - november elsejéig - egyházi ihletésű műveit mutatja be, ez­zel is adózva emlékének, hiszen ebben a temp­lomban keresztelték meg a család tizenkettedik gyermekeként. Valósággal megújult a templom is, ahol egykor orgonistaként ismerték a hívők, s itt vezényelte 1814-ben F-dúr miséjét. Magától ér­tetődik, hogy a bécsi koncerttermekben is az idén sűrűbben tűzik műsorra Schubert műveit. A híres Wiener Sängerknaben gyermekkórus is megem­lékezik a zeneszerzőről, aki valamikor maga is tagja volt az együttesnek. A NAP hírei Parnasszus gyermekeknek Az írószövetség Költői Szakosztálya, a Parnasszus Szerkesztősége és a Magyar Rádió közös szervezésében mutatják be a Parnasszus „gyermek-számát" holnap délután 5 órakor a Magyar Írószövetség Klubjában (VI. ker., Bajza u. 18.). A bemutatón közreműködik a Ma­gyar Rádió Gyermekstúdiója Papp János vezényletével. A A Magyar Ének Budafokon Illés Lajos Cantus Hungaricus, azaz Magyar Ének című művét mu­tatják be 26-án 19 órakor a Budafok-Tétény Művelődési Házban (XXII. ker., Nagytétény( u. 35.), Varga Miklós, Nagy Feró, Szvorák Kati, Balogh Márton, Dörner György és az Evangélikus Ifjúsági Kó­rus közreműködésével. A mű CD-n és karzettán a helyszínen meg­vásárolható. Zarándokutak a hősök emlékéhez A Magyarország Felfedezői gyermekszövetség immár nyolcadik éve minden március 15-én történelmi zarándokutakat szervez. Idén a tápióbicskei ütközetben 12 évesen elesett Szabó Józsefre emlékez­nek 15-én 10 órakor a Hernád menti Nagykinizsben, majd a sátoral­jaújhelyi kopjafa- emlékligetben róják le kegyeletüket a szabadság­­harc ifjú vértanúi emléke előtt. A szövetség küldöttei 16-án a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe látogatnak, hogy nemzeti színű szalagokra írt üzeneteiket az 1848-49-es hősök sírjaira helyezzék. A zarándokút 10 órakor a Kossuth-mauzóleum előtt kezdődik. Márai-est Pálfy Margit színművésznő közreműködésével Márai Sándor-estet tartanak holnap 18 órakor a Szent István Művelődési Házban (Szé­kesfehérvár, Liszt Ferenc u. 1.). Megértő irodalomolvasás új középiskolai irodalomtankönyv-sorozatot indít a Calibra Kiadó. A sorozat első kötete Orbán Györgyi kolozsvári tanárnő Megértő irodalomolvasás I. című munkája, amelyet csütörtökön délután 3 órakor mutatnak be a kiadónál (III. ker., Flórián tér 1.) A kötet - amelyhez szöveggyűjtemény is tartozik - a I-IV. osztályos gimna­zistákhoz és az elsőéves szakközépiskolásokhoz szól. Ünnepel a Sajtószakszervezet A Magyar Sajtó Napja alkalmából idén is megrendezi hagyományos emlékezését az újságírók, a szerkesztőségi alkalmazottak és a lapki­adói dolgozók érdekvédelmi szervezete, a Sajtószakszervezet. Az ünnepség - ahol Adan White, a Nemzetközi Újságíró Szövetség főtitkára is köszönti a megjelenteket - 14-én 17 órakor kezdődik a Pilvax Kávéházban (V. ker., Pilvax köz 1-3.). Pires helyett Madzar Maria Joao Pires betegsége miatt Alexandar Madzar fiatal belgrádi zongoraművész játssza Chopin I. (e-moll) zongoraversenyét a Bu­­spesci Fesztiválzenekar 14-i és 15-i koncertjén. 1997. MÁRCIUS 11., KEDD Paletta 1100 vízcsepp A vízi festők szerfölött aktív tár­saság, amely azon az elven mun­kál, hogy nincsenek elavult tech­nikák, csupán fantáziátlan alko­tók, és úgyszólván újra fölfede­zik az akvarellt. Időről időre de­monstrálják is. Ezúttal a meg­hökkentő cím a millecentenári­­umra utal, és egyes kiállítók te­matikusan is ragaszkodnak az évfordulóhoz. Ez a ragaszkodás azonban nélkülözi azokat a ro­mantikus festői közhelyeket, amelyek ilyen alkalommal óha­tatlanul tolálkoznak; valam­i­­képpen újítani szeretne szinte minden művész. Még pontosab­ban: közelebb vinni a formálisan vagy mélységében felfogott té­mát (nyilvánvaló, a szervezők nem vésték kőbe a kiírás követel­ményeit, inkább csak sugallták - főként a címmel - a honfoglalás­ra utalást). Ráadásul a kiállítás 1997-ben állt össze, vagyis a tör­ténelmi tények sem nyűgözték a szervezőket. Érdekes azonban, hogy Her­­czeg Istvánnak mégiscsak a dátu­mok kínálták az alapötletet. Mindkét lapján alapstruktúra­képpen az 1100 esztendőt olvas­hatjuk, tehát hogy fölfestette a számokat sorjában 896-tól 1996- ig és ebben a faktúrában jeleníti meg figurális és jelszerű mon­dandóját. Kicsit levon az ötlet­ből, hogy a látogató ismerheti (most meg kivált!) a lengyel Opalka számmániáját, amely bi­zony nem egészen újkeletű. Szily Géza a vízfestésben - úgy tetszik - a monumentalitás lehe­tőségét keresi. Ezúttal is már­­már tablóként fogta föl a hon­foglalás témáját, és virtuóz ké­pen úgy jelenti meg szimbólu­mait, hogy azok majdhogynem hétköznapi valósággá egyszerű­södnek. Csupán a vonulók fölött lebegő hatalmas Turul-madár, a mögülük kibukkanó csodaszar­vasagancs jelzi a mítosz jelenlé­tét mitikus valójában is. A kép le­nyűgöző dekorativitása talán egyéb anyag után is kiált. Erdélyi Eta munkái ikonográ­fia rokonságot mutatnak Szilyé­­vel, noha a figuralitás kevésbé markáns. Annyira sem, ameny­­nyire az alkotótól megszoktuk. Ezúttal ő is inkább a dekorativi­­tás felé hajlik; a már-már bril­­lant-rose az jó legyen amaránt igazán csapdába csalja a tekinte­tet, a négyzetes szerkesztés pe­dig ugyanakkor meg is szervezi. Simsay Ildikó is lényegesnek te­kinti a dekorativitást és a monu­mentalitást. Figuráit eleve úgy is fogalmazza meg, hogy inkább kontúrjaik, a tömegük érvénye­süljön, ha pedig részletet (pl. arc) emel ki, ekkor azt nyomban átadja a dekorációnak. Exp­resszív szuggesztivitás mintegy az emberi sors tragikumát érez­teti: a figurák rendre belevesz­nek a perspektívába. Tragikus felhangok érződnek Bikácsy Daniela lapjain is, ame­lyek valamilyen módon az öko­lógiai katasztrófát sugallják. Mind a Növekvő növényt körül­záró „űrhideg" kékség, mind pe­dig Az én dombom aprólékosan füvesített hajlatai fölé boruló fe­keteség tömege. Az a benyomá­sunk, akárha egy készülő plakát első, érzelmi lendületből létre­jött fogalmazványait látnánk. A kozmológiai gondolat szer­vezi képpé, sőt, átgondolt tripti­chonná Kovács Péter Balázs víz­festményeit. Megfoghatatlan vi­lágok keletkezésének vagyunk tanúi, mintha a századforduló­századelő nagy litván festőjé­nek, Mykolas Ciurk­onisnak a vilá­gában járnánk, noha ez kétség­kívül üdébbnek, vidámabbnak tetszik a világos színek használa­ta miatt Tamás Ervin viszont va­lóban egy másik galaxisról üzent vissza két lapjával. Láttukra mégsem a gyász erősödik föl bennünk a nemrég elhunyt festő iránt, hanem a jószívű emléke­zés, amely szinte másvilági „út­ját" vizionáltatja velünk. Az expresszionisták előszere­tettel fordultak az akvarelltech­­nikához. Buták András Fény­­csöppjei láttán, de kiváltképpen Polgár Csaba lendületes, energi­kus „fekete vonalai" láttán óha­tatlanul eszünkbe jut Kandinsz­­kij, noha az utóbbinál különösen a kép alapépítettsége kizárja az utánérzés gyanúját is. Minden­esetre az eleven, jó ritmusú kompozíció a kiállítás egyik leg­­megragadóbb darabja. Számomra elemi meglepetés­ként Kis Sándor Lajos két igen szép és átgondolt műve hatott. A geomatrikus absztrakció fölöt­tébb jó értékű újragondolásáról van szó, arról, hogy egyáltalán lehetséges-e még valami újat, fi­gyelemre méltót mondani ezek­kel a formákkal. Kis sajátosan ér­telmezi az ikonográfiát: a jelek­hez a kézjegyet társítja; magya­rán: szabad ecsetvonásokkal raj­zolja körül a háromszöget vagy a négyzetet, hozza a klasszikus primér színeket, és még így is egészen frissnek, a revelatívnak tetszik. A reveláció pedig ebben az esetben arról beszél, mi min­den csodára képes a vízfestés, mennyi lehetőség rejlik benne. 1100 - minden esetre - bizonyo­san. (Szombathely, MMIK Galéria) F. L. Napirend előtt Tisztelt Ház! Lassanként megszoktuk, hogy a „köznem­­szolgáló tévé" vagy a „koalíció" legújabb rémiszgetéseit tudatja velünk, van elcsépelt és unalmas, ún. „szóra­koztató" műsort sugároz. Ma már odáig jutottunk, hogy egy „gügye" reklám is szórakoztatóbb, mint egy kaba­réműsor. A szakértő kormányunk elérte, hogy jobban lehet egy reklámon röhögni, mint valamikor a Hacsek- Sajón. A reklámozó cégek úgy tesznek, mintha nem Ma­gyarországnak, hanem valamelyik jómódú nyugati nép­nek ajánlanák portékájukat. Kérdem, hogyan vegyen egy, a szoclib kormány alatt görnyedő magyar polgár például egy Mitsubishit, vagy Mercedest, ha erre rá­menne sokéves fizetése?... Meg az a cigarettától rekedtes, fátyolos hangú védő­nő, aki elmeséli, már régóta keresgél olyan pelenkát, amelyik minden másiknál jobb, s mindjárt be is mutatja a babapopón. A „másiktól” nyirkos és nedves a popó - a szopósded egész napja el van fuserálva. Viszont az „igazi" használata esetében nyugodtan viheti a kisdedet akár a cirkuszba is. Még a bohócokon való hahotázás el­lenére is száraz marad a babapopó... Tisztelettel kérem az illetékes szakminiszter urat, ad­jon választ arra a kérdésemre, hogy talán a tévéműsor­szerkesztő elvtársak is ezt a csodapelenkát használják-e? Ugyanis akkor megértem, hogy egy vidámnak hirdetett műsor miért olyan száraz, mint a reklámbaba popója... K.R.T. Csütörtökön nyilvános vitaest lesz A magyar írók jövője A mai magyar kultúra válságos helyzete, a Magyar írószövetség, a vidéki könyvesboltok privati­zációja körül az utóbbi hónapok­ban kialakult sajtóvita a magyar irodalom gondjaira irányította a figyelmet. Az írószövetség, a magyar írók több mint ezer fős tagságot tömörítő szakmai és érdekvédel­mi szervezete az anyagi ellehe­tetlenülés állapotába jutott. Egy közepes kultúrház nagyság­rendjéhez közelítő évi költség­­vetését egyre nehezebben tudja előteremteni, lapjai a Kortárs és a Magyar Napló a csökkenő tá­mogatás következtében a meg­szűnés határára kerültek. A Pen Klub ugyancsak anyagi gondok­kal küzd. A kulturális kormányzat pénzhiányra hivatkozik, de úgy­ látszik, mégis van pénz. Nagyszabású tervek készül­nek a Károlyi-palota épületének felújítására, ahol majd a Magyar Irodalom Háza kap helyet. Pe­tőfi Irodalmi Múzeum és a PEN mellé más irodalmi szervezetek­kel együtt idekerül majd az író­­szövetség is. A Magyar Irodalom Házának terve több kérdést vet fel: van-e egy ekkora intézmény fönntar­tására garancia, lesz-e hozzá rendszeres költségvetési támo­gatás, ha a jóval olcsóbban mű­ködtethető írószövetségre nincs? A közhasznú társaság egyetlen alapítója a minisztéri­um mai tervei szerint maga a mi­nisztérium lenne. Mit jelent ez a Károlyi-palota lakói számára? A Baumgarten Alapítvány felszá­molásával az alapítvány vagyo­nát, két bérházat, államosították, s most az írószövetség anyagi háttér nélkül egyre kiszolgálta­tottabb helyzetbe kerül. Nem le­het-e a Baumgarten Alapítvány sorsát újból végiggondolni? Mi lesz az írószövetséggel addig, amíg a Károlyi-palota felújítása nem készül el. A műemlék palo­ta műszaki állapotba olyan, hogy mielőbb renováltatni kell, függetlenül attól, ki költözik oda. Megoldódnak-e ezzel a ma­gyar irodalom gondjai, hogy Hubay Miklós szavaival az „Eze­regyéjszaka palotájába" költöz­tetik az írószövetséget? A Ma­gyar Irodalom Házának rendkí­vül költséges terve viszont nem hangolja-e a közvéleményt a magyar írótársadalom ellen? A sajtóban az írószövetség sorsa, jövője „székházüggyé degradá­lódik". A Magyar Napló szerkesztő­sége úgy döntött, hogy márciusi számában összeállítást közöl az itt felvetett kérdésekről, és visszatekint az írószövetség 80- as években játszott szerepére. A március 13-án (csütörtökön) 17 órakor rendezett nyilvános vita­esten a minisztérium képviselői remélhetőleg választ adnak minden felvetett kérdésre. Megrövidített fesztivál Ann­a pénzt adott csak a rende­zőknek a kaposvári és a megyei önkormányzat a somogyi me­gyeszékhely tavaszi fesztiváljá­ra, mint tavaly (és azelőtt) és a támogatók köre sem bővült. Az inflációt figyelembe véve tehát a néhány évvel ezelőtti kezdetek­hez képest félpénzért kellene változatlanul gazdag program­mal kedveskedni a somogyor­­szági embereknek. Sajnos, nem lehetséges. Az anyagilag megrö­vidített somogyi tavasz kurtább lesz idén, mint korábban - jelen­tették be a szervezők. Azért szomorú ez, mert a kö­zönség tavalyelőtt kezdett hoz­­zászólnni, hogy fesztiválja van és az akkori programsorozat el­őször vonzott telt házat. Tavaly csökkent a választék, az idei kí­nálat tovább fogyatkozott. Ami a színvonalat illeti, mégis bizakodhatnak a helybéliek. A két hét múlva kezdődő tíz ka­posvári nap zenei műsora ígér­kezik a legnívósabbnak. A fesz­tiválnyitó hangversenyen a vi­lághírű erdélyi hegedűs, Ruha István Paganini művét adja elő. A szombathelyi Capella Savaria ba­rokk zenei koncertje is jelentős eseménynek ígérkezik. Tolcsvay László és a Benkó Diedeland föllé­pése is sokakat vonz majd. Érde­kes próbálkozás lesz az újvidéki Szerb Nemzeti Színház előadása magyar szinkrontolmácsolással. Vegyes érzelmekkel várják te­hát a somogyiak a budapesti fesztiválhoz kapcsolódó helyi eseményeket. A sötéten látók tán szűkkeblűséggel vádolják majd a várost és a megyét, a böl­­csebbek reménykednek, lesz tán jobb is, egyelőre ennyire futja. A tervek szerint jövőre Kapos­vár lesz a Budapesti Tavaszi Fesz­tivál díszvendége. Remélhetően nem szakadt, foltozott gúnyában. L. P.

Next