Új Magyarország, 1997. március (7. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-11 / 59. szám
8 imMtt KULTÚRA A teljes Ring és a Parsifal Húsvéti hangok a császárvárosban Zenei divatok, stílusok és előadóművész sztárok jönnek és mennek - Bécs azonban változatlanul Európa (és a világ) zenei életének csak nagyon kevés más várossal összehasondítható központja. Idén e speciális rendezvények közé először lép be az Osterklang Festival, a húsvéti hangok műfajokat és korszakokat átfogó, a tradíciókat és a merész újításokat egyaránt felsorakoztató tizenegy napos áradata, március 22. és április 1. között. A húsvéti ünnepkör zenetörténeti jelentőségű alkotások ihletője sok évszázad óta. Ezek közül több hatalmas mű is megszólal a fesztiválon. A nyitány, 22- én este, a Musikverein nagytermében. S. Bach 1723 nagypéntekjére írott János-passiója, a Bécsi Filharmonikusokkal, a genti Collegium Vocale énekkarával, kitűnő szólistagárdával, Philippe Herreweghe vezényletével. A művet másnap, a vasárnap délelőtti matinén ismét előadják. Különlegesség - s ehhez a Schubert-év nagyszabású programja is kellett - a legbécsibb komponista kétrészes, szcenírozott oratóriuma, a Lazarus két előadása az Odeon gyönyörű barokk termében, a FOTO, archív Janis Martin (Kundry) és Siegfried Jerusalem (Parsifal) a Wagner-mű Staatsoper-beli előadásán salzburgi Camerata Academia zenekarával és a Bécsi Kamarakórussal 24-én és 25-én este. Johann Joseph Fux (1660-1741) méltatlanul kevéssé ismert jelentős alakja az osztrák zenetörténetnek. Most, a Hofburg-kápolnában, 28-án este a Bécsi Akadémia zenekara és kórusa, valamint nemzetközi szólistagárda adja elő La Deposizione dalla Croce (Krisztus levétele a keresztről) című oratóriumát. És egy modern mű e témakörből: Olivier Messiaen Quatour pour la Fin du Temps (Kvartett az Idő bevégeztetettségéről) című műve megfelelő helyen, a Bécsi Szecesszió házában hangzik fel 29-én éjjel 11-kor. A nagy oratórikus művek közül a romantika mesterműve, Mendelssohn Paulus-oratóriuma, ez az 1836-ban érezhetően a nagy Bach-művek példája nyomán készült hatalmas alkotás zárja az Osterklang koncertműsorát április 1- jén, a Musikverein nagytermében. Az eseményekből természetesen nem maradhat ki a Staatsoper sem. Azon túl, hogy március 12- én, 16-án, 20-án és 23-án este megszólal a wagneri életmű koronája, a teljes Nibelungen-Ring (jelenleg az egyetlen operaház a világon, melyben mind a négy mű műsoron van), 27-én, nagycsütörtökön, és 29-én, nagyszombaton, remek szereplőgárdával (Parsifal: Siegfried Jerusalem, Kundry: Janis Martin, Amfortas, Franz Crundheber) színre kerül a húsvéti mondakörhöz is kapcsolódó Wagner-zenedráma, a Parsifal is. (takács) Bécs Schubertre emlékezik Bécs az idén Schubertre emlékezik. Az 1797. január 31-én Lichtentalban, az osztrák főváros mai 9. kerületében született Franz Schubertet igazi „Wienerkindnek", legkedvesebb muzsikus szülöttjének tartja Bécs. A megemlékezés jegyében május 8.-június 19. között a Bécsi Ünnepi Hetek elsősorban Schubert műveit elevenítik föl. Mint a Compress hírül adta, a többi között bemutatják két ritkábban hallott operáját, az Alfonso és Estrellát, valamint az Ördög kastélyát. Bécs Történeti Múzeumában megnyílik a Schubert 97 kiállítás. A zeneszerző szülőházában zongoraművei csendülnek majd föl. Az Osztrák Színházi Múzeum az operaszerzőnek állít emléket. A lichtentali Schubert-templom minden vasárnap - november elsejéig - egyházi ihletésű műveit mutatja be, ezzel is adózva emlékének, hiszen ebben a templomban keresztelték meg a család tizenkettedik gyermekeként. Valósággal megújult a templom is, ahol egykor orgonistaként ismerték a hívők, s itt vezényelte 1814-ben F-dúr miséjét. Magától értetődik, hogy a bécsi koncerttermekben is az idén sűrűbben tűzik műsorra Schubert műveit. A híres Wiener Sängerknaben gyermekkórus is megemlékezik a zeneszerzőről, aki valamikor maga is tagja volt az együttesnek. A NAP hírei Parnasszus gyermekeknek Az írószövetség Költői Szakosztálya, a Parnasszus Szerkesztősége és a Magyar Rádió közös szervezésében mutatják be a Parnasszus „gyermek-számát" holnap délután 5 órakor a Magyar Írószövetség Klubjában (VI. ker., Bajza u. 18.). A bemutatón közreműködik a Magyar Rádió Gyermekstúdiója Papp János vezényletével. A A Magyar Ének Budafokon Illés Lajos Cantus Hungaricus, azaz Magyar Ének című művét mutatják be 26-án 19 órakor a Budafok-Tétény Művelődési Házban (XXII. ker., Nagytétény( u. 35.), Varga Miklós, Nagy Feró, Szvorák Kati, Balogh Márton, Dörner György és az Evangélikus Ifjúsági Kórus közreműködésével. A mű CD-n és karzettán a helyszínen megvásárolható. Zarándokutak a hősök emlékéhez A Magyarország Felfedezői gyermekszövetség immár nyolcadik éve minden március 15-én történelmi zarándokutakat szervez. Idén a tápióbicskei ütközetben 12 évesen elesett Szabó Józsefre emlékeznek 15-én 10 órakor a Hernád menti Nagykinizsben, majd a sátoraljaújhelyi kopjafa- emlékligetben róják le kegyeletüket a szabadságharc ifjú vértanúi emléke előtt. A szövetség küldöttei 16-án a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe látogatnak, hogy nemzeti színű szalagokra írt üzeneteiket az 1848-49-es hősök sírjaira helyezzék. A zarándokút 10 órakor a Kossuth-mauzóleum előtt kezdődik. Márai-est Pálfy Margit színművésznő közreműködésével Márai Sándor-estet tartanak holnap 18 órakor a Szent István Művelődési Házban (Székesfehérvár, Liszt Ferenc u. 1.). Megértő irodalomolvasás új középiskolai irodalomtankönyv-sorozatot indít a Calibra Kiadó. A sorozat első kötete Orbán Györgyi kolozsvári tanárnő Megértő irodalomolvasás I. című munkája, amelyet csütörtökön délután 3 órakor mutatnak be a kiadónál (III. ker., Flórián tér 1.) A kötet - amelyhez szöveggyűjtemény is tartozik - a I-IV. osztályos gimnazistákhoz és az elsőéves szakközépiskolásokhoz szól. Ünnepel a Sajtószakszervezet A Magyar Sajtó Napja alkalmából idén is megrendezi hagyományos emlékezését az újságírók, a szerkesztőségi alkalmazottak és a lapkiadói dolgozók érdekvédelmi szervezete, a Sajtószakszervezet. Az ünnepség - ahol Adan White, a Nemzetközi Újságíró Szövetség főtitkára is köszönti a megjelenteket - 14-én 17 órakor kezdődik a Pilvax Kávéházban (V. ker., Pilvax köz 1-3.). Pires helyett Madzar Maria Joao Pires betegsége miatt Alexandar Madzar fiatal belgrádi zongoraművész játssza Chopin I. (e-moll) zongoraversenyét a Buspesci Fesztiválzenekar 14-i és 15-i koncertjén. 1997. MÁRCIUS 11., KEDD Paletta 1100 vízcsepp A vízi festők szerfölött aktív társaság, amely azon az elven munkál, hogy nincsenek elavult technikák, csupán fantáziátlan alkotók, és úgyszólván újra fölfedezik az akvarellt. Időről időre demonstrálják is. Ezúttal a meghökkentő cím a millecentenáriumra utal, és egyes kiállítók tematikusan is ragaszkodnak az évfordulóhoz. Ez a ragaszkodás azonban nélkülözi azokat a romantikus festői közhelyeket, amelyek ilyen alkalommal óhatatlanul tolálkoznak; valamiképpen újítani szeretne szinte minden művész. Még pontosabban: közelebb vinni a formálisan vagy mélységében felfogott témát (nyilvánvaló, a szervezők nem vésték kőbe a kiírás követelményeit, inkább csak sugallták - főként a címmel - a honfoglalásra utalást). Ráadásul a kiállítás 1997-ben állt össze, vagyis a történelmi tények sem nyűgözték a szervezőket. Érdekes azonban, hogy Herczeg Istvánnak mégiscsak a dátumok kínálták az alapötletet. Mindkét lapján alapstruktúraképpen az 1100 esztendőt olvashatjuk, tehát hogy fölfestette a számokat sorjában 896-tól 1996- ig és ebben a faktúrában jeleníti meg figurális és jelszerű mondandóját. Kicsit levon az ötletből, hogy a látogató ismerheti (most meg kivált!) a lengyel Opalka számmániáját, amely bizony nem egészen újkeletű. Szily Géza a vízfestésben - úgy tetszik - a monumentalitás lehetőségét keresi. Ezúttal is mármár tablóként fogta föl a honfoglalás témáját, és virtuóz képen úgy jelenti meg szimbólumait, hogy azok majdhogynem hétköznapi valósággá egyszerűsödnek. Csupán a vonulók fölött lebegő hatalmas Turul-madár, a mögülük kibukkanó csodaszarvasagancs jelzi a mítosz jelenlétét mitikus valójában is. A kép lenyűgöző dekorativitása talán egyéb anyag után is kiált. Erdélyi Eta munkái ikonográfia rokonságot mutatnak Szilyével, noha a figuralitás kevésbé markáns. Annyira sem, amenynyire az alkotótól megszoktuk. Ezúttal ő is inkább a dekorativitás felé hajlik; a már-már brillant-rose az jó legyen amaránt igazán csapdába csalja a tekintetet, a négyzetes szerkesztés pedig ugyanakkor meg is szervezi. Simsay Ildikó is lényegesnek tekinti a dekorativitást és a monumentalitást. Figuráit eleve úgy is fogalmazza meg, hogy inkább kontúrjaik, a tömegük érvényesüljön, ha pedig részletet (pl. arc) emel ki, ekkor azt nyomban átadja a dekorációnak. Expresszív szuggesztivitás mintegy az emberi sors tragikumát érezteti: a figurák rendre belevesznek a perspektívába. Tragikus felhangok érződnek Bikácsy Daniela lapjain is, amelyek valamilyen módon az ökológiai katasztrófát sugallják. Mind a Növekvő növényt körülzáró „űrhideg" kékség, mind pedig Az én dombom aprólékosan füvesített hajlatai fölé boruló feketeség tömege. Az a benyomásunk, akárha egy készülő plakát első, érzelmi lendületből létrejött fogalmazványait látnánk. A kozmológiai gondolat szervezi képpé, sőt, átgondolt triptichonná Kovács Péter Balázs vízfestményeit. Megfoghatatlan világok keletkezésének vagyunk tanúi, mintha a századfordulószázadelő nagy litván festőjének, Mykolas Ciurkonisnak a világában járnánk, noha ez kétségkívül üdébbnek, vidámabbnak tetszik a világos színek használata miatt Tamás Ervin viszont valóban egy másik galaxisról üzent vissza két lapjával. Láttukra mégsem a gyász erősödik föl bennünk a nemrég elhunyt festő iránt, hanem a jószívű emlékezés, amely szinte másvilági „útját" vizionáltatja velünk. Az expresszionisták előszeretettel fordultak az akvarelltechnikához. Buták András Fénycsöppjei láttán, de kiváltképpen Polgár Csaba lendületes, energikus „fekete vonalai" láttán óhatatlanul eszünkbe jut Kandinszkij, noha az utóbbinál különösen a kép alapépítettsége kizárja az utánérzés gyanúját is. Mindenesetre az eleven, jó ritmusú kompozíció a kiállítás egyik legmegragadóbb darabja. Számomra elemi meglepetésként Kis Sándor Lajos két igen szép és átgondolt műve hatott. A geomatrikus absztrakció fölöttébb jó értékű újragondolásáról van szó, arról, hogy egyáltalán lehetséges-e még valami újat, figyelemre méltót mondani ezekkel a formákkal. Kis sajátosan értelmezi az ikonográfiát: a jelekhez a kézjegyet társítja; magyarán: szabad ecsetvonásokkal rajzolja körül a háromszöget vagy a négyzetet, hozza a klasszikus primér színeket, és még így is egészen frissnek, a revelatívnak tetszik. A reveláció pedig ebben az esetben arról beszél, mi minden csodára képes a vízfestés, mennyi lehetőség rejlik benne. 1100 - minden esetre - bizonyosan. (Szombathely, MMIK Galéria) F. L. Napirend előtt Tisztelt Ház! Lassanként megszoktuk, hogy a „köznemszolgáló tévé" vagy a „koalíció" legújabb rémiszgetéseit tudatja velünk, van elcsépelt és unalmas, ún. „szórakoztató" műsort sugároz. Ma már odáig jutottunk, hogy egy „gügye" reklám is szórakoztatóbb, mint egy kabaréműsor. A szakértő kormányunk elérte, hogy jobban lehet egy reklámon röhögni, mint valamikor a Hacsek- Sajón. A reklámozó cégek úgy tesznek, mintha nem Magyarországnak, hanem valamelyik jómódú nyugati népnek ajánlanák portékájukat. Kérdem, hogyan vegyen egy, a szoclib kormány alatt görnyedő magyar polgár például egy Mitsubishit, vagy Mercedest, ha erre rámenne sokéves fizetése?... Meg az a cigarettától rekedtes, fátyolos hangú védőnő, aki elmeséli, már régóta keresgél olyan pelenkát, amelyik minden másiknál jobb, s mindjárt be is mutatja a babapopón. A „másiktól” nyirkos és nedves a popó - a szopósded egész napja el van fuserálva. Viszont az „igazi" használata esetében nyugodtan viheti a kisdedet akár a cirkuszba is. Még a bohócokon való hahotázás ellenére is száraz marad a babapopó... Tisztelettel kérem az illetékes szakminiszter urat, adjon választ arra a kérdésemre, hogy talán a tévéműsorszerkesztő elvtársak is ezt a csodapelenkát használják-e? Ugyanis akkor megértem, hogy egy vidámnak hirdetett műsor miért olyan száraz, mint a reklámbaba popója... K.R.T. Csütörtökön nyilvános vitaest lesz A magyar írók jövője A mai magyar kultúra válságos helyzete, a Magyar írószövetség, a vidéki könyvesboltok privatizációja körül az utóbbi hónapokban kialakult sajtóvita a magyar irodalom gondjaira irányította a figyelmet. Az írószövetség, a magyar írók több mint ezer fős tagságot tömörítő szakmai és érdekvédelmi szervezete az anyagi ellehetetlenülés állapotába jutott. Egy közepes kultúrház nagyságrendjéhez közelítő évi költségvetését egyre nehezebben tudja előteremteni, lapjai a Kortárs és a Magyar Napló a csökkenő támogatás következtében a megszűnés határára kerültek. A Pen Klub ugyancsak anyagi gondokkal küzd. A kulturális kormányzat pénzhiányra hivatkozik, de úgy látszik, mégis van pénz. Nagyszabású tervek készülnek a Károlyi-palota épületének felújítására, ahol majd a Magyar Irodalom Háza kap helyet. Petőfi Irodalmi Múzeum és a PEN mellé más irodalmi szervezetekkel együtt idekerül majd az írószövetség is. A Magyar Irodalom Házának terve több kérdést vet fel: van-e egy ekkora intézmény fönntartására garancia, lesz-e hozzá rendszeres költségvetési támogatás, ha a jóval olcsóbban működtethető írószövetségre nincs? A közhasznú társaság egyetlen alapítója a minisztérium mai tervei szerint maga a minisztérium lenne. Mit jelent ez a Károlyi-palota lakói számára? A Baumgarten Alapítvány felszámolásával az alapítvány vagyonát, két bérházat, államosították, s most az írószövetség anyagi háttér nélkül egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül. Nem lehet-e a Baumgarten Alapítvány sorsát újból végiggondolni? Mi lesz az írószövetséggel addig, amíg a Károlyi-palota felújítása nem készül el. A műemlék palota műszaki állapotba olyan, hogy mielőbb renováltatni kell, függetlenül attól, ki költözik oda. Megoldódnak-e ezzel a magyar irodalom gondjai, hogy Hubay Miklós szavaival az „Ezeregyéjszaka palotájába" költöztetik az írószövetséget? A Magyar Irodalom Házának rendkívül költséges terve viszont nem hangolja-e a közvéleményt a magyar írótársadalom ellen? A sajtóban az írószövetség sorsa, jövője „székházüggyé degradálódik". A Magyar Napló szerkesztősége úgy döntött, hogy márciusi számában összeállítást közöl az itt felvetett kérdésekről, és visszatekint az írószövetség 80- as években játszott szerepére. A március 13-án (csütörtökön) 17 órakor rendezett nyilvános vitaesten a minisztérium képviselői remélhetőleg választ adnak minden felvetett kérdésre. Megrövidített fesztivál Anna pénzt adott csak a rendezőknek a kaposvári és a megyei önkormányzat a somogyi megyeszékhely tavaszi fesztiváljára, mint tavaly (és azelőtt) és a támogatók köre sem bővült. Az inflációt figyelembe véve tehát a néhány évvel ezelőtti kezdetekhez képest félpénzért kellene változatlanul gazdag programmal kedveskedni a somogyországi embereknek. Sajnos, nem lehetséges. Az anyagilag megrövidített somogyi tavasz kurtább lesz idén, mint korábban - jelentették be a szervezők. Azért szomorú ez, mert a közönség tavalyelőtt kezdett hozzászólnni, hogy fesztiválja van és az akkori programsorozat először vonzott telt házat. Tavaly csökkent a választék, az idei kínálat tovább fogyatkozott. Ami a színvonalat illeti, mégis bizakodhatnak a helybéliek. A két hét múlva kezdődő tíz kaposvári nap zenei műsora ígérkezik a legnívósabbnak. A fesztiválnyitó hangversenyen a világhírű erdélyi hegedűs, Ruha István Paganini művét adja elő. A szombathelyi Capella Savaria barokk zenei koncertje is jelentős eseménynek ígérkezik. Tolcsvay László és a Benkó Diedeland föllépése is sokakat vonz majd. Érdekes próbálkozás lesz az újvidéki Szerb Nemzeti Színház előadása magyar szinkrontolmácsolással. Vegyes érzelmekkel várják tehát a somogyiak a budapesti fesztiválhoz kapcsolódó helyi eseményeket. A sötéten látók tán szűkkeblűséggel vádolják majd a várost és a megyét, a bölcsebbek reménykednek, lesz tán jobb is, egyelőre ennyire futja. A tervek szerint jövőre Kaposvár lesz a Budapesti Tavaszi Fesztivál díszvendége. Remélhetően nem szakadt, foltozott gúnyában. L. P.