Új Magyarország, 1997. március (7. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-12 / 60. szám

1997. MÁRCIUS 12., SZERDA A kamilla dicsérete Népi gyógyászattól a laborvizsgálatig Saját maga szedte gyógynövényekből mindenki főzhet ma­gának teát a maga felelősségére. A Fiotékákban és a Her­­bária szaküzleteiben forgalmazott gyógynövénykészítmé­nyeket azonban előbb alapos vizsgálatnak vetik alá. - Miért van erre szükség? Lehet­séges, hogy veszélyes drogok is forgalomba kerülhetnének? - kér­deztük Markovichné Králik Kingát, az Országos Gyógyszerészeti In­tézet osztályvezetőjét. - A népi gyógyászatnak sok ezer éves gyakorlata van, ha­zánkban is évszázados hagyo­mányról beszélhetünk. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezek nem gyógyszerek, hatásuk korlátozott. Mivel azonban em­beri fogyasztásra szánják azokat, tudnunk kell, nem ártalmasak­­e? Egy bizonyos, aki beteg, for­duljon orvoshoz. Nem szabad az öngyógyításra bízni magunkat.­­ Igen, de azért meglepő, hogy a Népjóléti Minisztériumban nincs osztály, nincs senki, ami vagy aki foglalkozna ezzel a gyógymóddal. Mindenesetre a tablettafölírók és a gyógynövény­szorgalmazók között szinte már kibékíthetetlen ellentét alakult ki. Törvényszerű ez? - Nyilvánvalóan az egész ter­mészetgyógyászat nincs a he­lyén. A betegek is és az orvosok is megosztottak ebben a kérdés­ben. Vannak, akik elkötelezett hívei az egyiknek, s vannak, akik a másiknak. Az azonban bi­zonyos, hogy nagyon sokan visszaélnek ezzel a rendezetlen helyzettel. De nekem erre nincs rálátásom. - Mire van önöknek végül is felhatalmazásuk? - A gyógytermékeknek a vizs­gálatára, engedélyezésére, for­galmazása körülményeinek ellen­őrzésére. Erre tehát, ennél több­re nem igazán. - Igaz az az állítás, hogy a gyógynövényeknek, ha időben al­kalmazzák, valóban gyógyhatá­suk van? Sok betegséget megelőz­hetünk így. Most mindenkire: be­tegre, munkanélkülire, parasztra ráverik a tb-t. Hallottam olyan véleményt, miszerint milliárdo­­kat takaríthatna meg az állam, ha a gyógynövényeket termesztő, földolgozó és a vevőknek eljuttató cégeket fontosságuknál fogva tá­mogatná. Mi erről a véleménye? - Igen, minden bizonnyal gyógyhatásuk van a gyógynövé­nyeknek. Én például esküszöm a kamillára. Nem szabad azon­ban róla többet mondani, mint amit tud. A dolog gazdasági megítélésében nem vagyok kompetens, nem ismerem, hogy a gyógynövényt termeltető, elő­állító, forgalmazó cég milyen gazdasági feltételrendszerbe van belekényszerítve. Azt azon­ban mindenki tudja, hogy a tár­sadalombiztosítás igyekszik a gyógyszervonalról is kivonulni. Úgyhogy nagyon nehéz, esetleg „nem időszerű" a gyógynövény­termesztés támogatása. Nem tu­dom, hogy az anyagi lehetősé­gek felosztása milyen megfonto­lások szerint alakul. Nyilvánva­lóan ez egy kényes kérdés. (Banos) FOTÓ: ARCHÍV Gyógyhatások elismert, termesztésüket mégsem támogatják Szervezetlenné vált a gyógyn­ény-felhasználás Három minisztérium felügyeli Kinek ne lenne emléke nyári verőfényben kószáló batyu­zókról? A kamillázókról. Akik reggeltől estig gyűjtögették a legkülönfélébb gyógynövényeket. De talán néhányan ar­ra is emlékezhetnek, amikor a begyűjtő udvaráról hódító illat terjengett: a száradó növények illatai Ma is valóság ez, ma is ugyanúgy hajolnak le e gyönyörű nevű istenadomá­nyokért az emberek, mint régen. Ugyanúgy szárítják, mint régen. És semmi sincs úgy, mint régen. Ami lehet nagyon jó, s lehet lesújtóan rossz. Hogyan is állunk akkor most a gyógynövényekkel? Erre kerestük a választ a Földművelés­­ügyi Minisztérium kertészeti osztályán. - A nemzet értékteremtő képes­sége rendkívül magas, és ezt én roppant fontosnak tartom - mondja bevezetőül Gerendás Ká­roly osztályvezető. - Csak a gyógynövénytermelésből és - gyűjtésből 6,5 milliárd forintot tesznek le a nemzetgazdaság asztalára az itt foglalkoztatottak. Ez az összeg nem a végtermék ér­téke, az más szakterületen, az iparban, az egészségügyben... mutatkozik. Mi csak az áruala­pot, pontosabban az alapanya­got szolgáltatjuk. Éppen ezért, amit ők hozzáadnak, azzal szó szerint feltranszformálják ezt az értéket. A gyógy- és fűszernö­vény-mennyiség mindössze 36- 40 ezer hektárról származik, nem többről. Néhány termékünk vi­lághírű, főleg a hungarikumok. S hogy most mi a helyzet? Az elmúlt évben nagyon kevés va­don termő gyógynövényt gyűj­töttek be az emberek. Ennek el­sősorban az volt az oka, hogy az új erdő-mező tulajdonosok kö­zül sokan nem engedik be a földjeikre a gyűjtőket. Ebből már sok gond adódott, és ennek nem csak az a hátránya, hogy az ex­port jelentősen csökkent. Ez szo­ciális feszültségeket okozó kér­dés is, mivel a gyűjtők zömmel idős emberek vagy munkanél­küliek. Elsősorban a falusi lakos­ság bizonyos rétege. Nem feled­kezhetünk meg arról sem, hogy azoknak a vállalkozásoknak, amelyek gyűjtetéssel és fölvásár­lással foglalkoznak, jelentősen csökkent a bevételük. Ezért megpróbálkoztak a gyógynö­vénytermesztéssel. Ám rá kellett jönniük, hogy ez sem könnyű kenyér.­­ Mint ahogy vállalkozónak lenni sem könnyű manapság. Olyan sok terhet rak rájuk az ál­lam, hogy csoda: még vannak, akik erre adják a fejüket.­­ Valóban sok terhet kell visel­niük, de én most nem erre gon­doltam. Hanem arra, hogy a régi nagyüzemek elaprózódtak, alig maradt néhány nagyvállalat, en­nek következtében a piac szer­vezetlenné vált. Akik megjelen­tek külföldön új vállalkozókként vagy forgalmazókként - magá­tól értetődően -, nem rendelkez­nek olyan tapasztalatokkal, mint azok a cégek, amelyek régóta foglalkoznak ezzel. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a külpiacon egymást ajánlották és ajánlják alul, és ezt a külföldiek természetesen kihasználják. Ugyanakkor ez nemcsak a piac ro­vására megy, az egyéni vállalkozó boldogulását gátolja, hanem Ma­gyarország gyógynövénytermesz­tésének megítélését is rontja. De van egy másik dolog is, amely gondokat okoz, története­sen: ha a hazai termelés hátterét szemügyre vesszük, meg kel álla­pítanunk, hogy az utóbbi három évben nemigen fordítottak fejlesz­tésre. Tőkehiány van, a tőkehiány ebből a szétaprózódott gazdasá­gokból adódik. A földhöz jutottak­nak ugyanis már nem maradt p­énzük fejlesztésre. Ezért aztán nemigen képesek korszerűsíteni.­­ Nem az a legnagyobb gond, hogy az állam minden pénzt, azt is, amit fejlesztésre fordíthatnának a gazdák vagy a vállalkozók, elvon? Ahelyett hogy támogatná őket? - Ezt nem mondanám. Épp el­lenkezőleg: a minisztérium tá­mogatja a vállalkozókat, amely­hez költségvetési pénzeszkö­zökkel rendelkezik. Ebből a pénzből a különböző kertészeti, tehát a gyógyszer- és fűszernö­­vény-ágazat is részesülhet. Ne­kem természetesen a kertészeti ágazatra van rálátásom, amiből két területet emelnék ki, ahol az utolsó három évben jelentős volt a támogatási igény. A gyümölcs­fa- és szőlőtelepítőkre és a kü­lönféle építményeket, tárolókat építőkre gondolok. A gyógynövényágazat támo­gatását két részre kell bontani. Olyan kutatóintézetek kapják ezt egyikként, amelyek a hunga­­rikum növények, az ősi magyar gyógynövények megőrzésével és a különböző fajták előállításá­val foglalkoznak. Ehhez nagyfo­kú felkészültség és megfelelő körülmények szükségesek. Erre képtelenek lennének a magán­gazdák vagy egyéb társulások Tehát csak kutatóintézetek jöhet­nek szóba. A Kertészeti Egyetem gyógynövénytanszéke és a Gyógynövény Kutatóintézet ha­gyományosan jelentkeznek ezért a támogatásért. Ami összességé­ben hat, hat és fél milió forintnyi. - Melyik az a másik terület, amely még anyagi segítségre szá­míthat? - Létrehoztuk a Mezőgazda­­sági Fejlesztési Alapot, amely a különböző épületek építéséhez, a termeléshez szükséges gépek beszerzéséhez s hasonló jellegű beruházásokhoz ad segítséget. Az összes kertészeti ágazat kö­zül a gyógynövényesek pályáz­tak eddig a legkevesebben. Pe­dig én nem tudok egyetlen olyan pályázót sem, akit elutasí­tottunk volna, amennyiben megfelelt a kiírási feltételeknek. Azt azért meg kell érteni, az ál­lam nem tud száz százalékosan támogatni. Ebben az évben pél­dául 40 százalékos támogatást kapnak egy épületnek, egy rak­tárnak a felépítéséhez. Ugyan­akkor plusz még 40 százalékos kamattámogatásban is részesül­nek a pályázók. Ezt a százalékot úgy lehet elérni, ha a pályázó egy térségi programhoz, integ­rátorhoz kapcsolódik. - Hányféle tárcához tartozik a gyógynövényágazat? A Népjóléti Minisztérium sajtóosztályán pél­dául azt mondták: nekik semmi közük hozzá... - Ez az ágazat három gazdá­hoz tartozik sajnos, s minél több gazda van, annál bonyolultabb a dolog. Tehát a termelés hoz­zánk, a forgalmazás az Ipari, Ke­reskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumhoz és természete­sen mint gyógykészítményeket, gyógyhatású anyagokat fel­ügyelő szaktárcához, a Népjóléti Minisztériumhoz tartozik. Egy­másra mutogatunk időnként. A legtöbb támogatást mindeneset­re mi adtuk eddig mindig. Tény azonban, hogy a gyógynövény­ágazatot szabályozó jogszabályo­kat közösen készítjük elő. Tehát ebből adódik, hogy ők is kikérik a részüket a szabályozásból. Legutolsó találkozásunk a szaktárcákkal pontosan a gyógynövények minősítésrend­szerének korszerűsítése ügyé­ben volt. A magyar mezőgazda­ság ugyanis csak úgy tud kilá­balni a válságból, ha valóban fel­vállaljuk azt, hogy lehetünk hú­zóágazat, s hogy igenis a piacot el kell látni. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a piac bizonytalan. Banos János FOTÓ: NAGY BÉLA Gerendás Károly: a hungariku­­moknak van jövője. Megtakaríthatnák a közpénzeket Védegyletszervező Herbária A fitoterápia nem helyettesíti az orvostudományt, és nem gyó­gyít meg halálos betegségeket. Ennek az alkalmazása akkor cél­szerű, amikor érezhetően meg­billen az egyensúly, ennek meg­előzésére, vagy pedig orvosi ke­zelés utókezeléseként, vagy az utókezelést kiegészítendő tud­juk javasolni - mondta a szakma lényegét megfogalmazva Kovács- Zombai Leonóra, a Herbária Gyógynövényfeldolgozó és Ke­reskedelmi Részvénytársaság PR-vezetője. Akinek például már kóros béldaganata van - folytatja okfejtését­­, okvetlen orvoshoz kell fordulnia. Az emésztést segí­tő gyógyteákat viszont nyugodt lelkiismerettel javasolhatjuk az emésztési zavarokkal küszkö­­dőknek. Hagyomány Magyarorszá­gon, hogy ami a kórházakban és patikákban történik, csupán az tartozik a Népjóléti Minisztérium felügyeletébe. A gyógynövénye­ket az Országos Gyógyszerésze­ti Intézet ellenőrzi. Magyarán: megszegett-e valamilyen sza­bályt a Herbária vagy sem? Tá­mogatásra nem számíthatnak, miként ötven évvel ezelőtt sem. Talán nem is volna jó, mert ami olcsó és ingyenes, annak ha­zánkban már nincs értéke. Úgy érzem azonban, hogy az emberek magukkal szembeni felelősségérzete elég erős ahhoz, hogy felismerjék: a bajt nem an­nak kialakulásakor kell kezelni, hanem azt meg kell előzni - folytatja. Ma már azt az embert, aki sokat betegeskedik, sokat van táppénzen, akinek sok dol­ga van az SZTK-val, nem látják egy munkahelyen sem szívesen. Tehát szükség van arra, hogy az ember állóképessége jobb le­gyen. „Megörvendeztettek" most bennünket ezzel a hatvan­két éves nyugdíjkorhatárral, nem árt, ha ezt a kort az ember megéri. Tehát szükség van a jó erőnlétre, amit sokkal egysze­rűbb megőrizni, ha karbantart­juk magunkat. Arra a kérdésre, hogy nem volna-e célszerűbb, ha kormány­­programban szerepelne a meg­előzés, például a gyógynövé­nyek nagyobb támogatásával, Kovács-Zombai Leonóra a kö­vetkezőket válaszolta: - Bizonyára, de ennek ellené­re a forgalmunk növekedik, mi­vel az emberek tudatában van­nak, hogy mi a saját felelőssé­gük, és mi az államé. Az embe­rek megpróbálják magukat mi­nél jobban függetleníteni az álla­mi intézkedésektől. Mint például Olaszországban. Példaként megemlítette, hogy százötven évig eltartottuk a törököket, s nagyon jól tudtunk velük komp­romisszumot kötni, tudtunk ve­lük üzletelni. Sokat tanultunk, próbáljuk meg ebben a helyzet­ben is megtalálni a pozitívumot. Én soha nem azt mondom - vé­lekedik -, hogy kizárásos alapon működnek a dolgok. Hogyha én valamit csinálok, akkor kizárok valaki mást. Próbáljunk meg összefogni és mindig megtalálni azt, ami jó és előremutató. Ezt alátámasztandó elmon­dotta, hogy a Herbária a Hazai Termék, Hazai Munkahely Véd­egylet alapító tagja, a cég elnöke pedig a védegylet ügyvezető el­nöke. A Herbária nagyon sokat tesz azért, hogy jobb legyen a la­kosság egészsége. Minden ter­mékükön ott van a mozgalom védjegye. Megpályáztak egy közmunka-lehetőséget, amelyet elnyertek. Ennek is köszönhető, hogy háromszáztízen - akik tar­tós munkanélküliek voltak - dolgozhatnak a cégnél, méghoz­zá az ország szegényebb vidék­ein, mint például a Borsod-Aba­­új-Zemplén, Szabolcs-Szatmár- Bereg, Szolnok, Bács-Kiskun, Bé­kés megyében élők. Azokban a térségekben, ahol a legnagyobb a munkanélküliség és zömmel cigányok a munkanélküliek. Na­gyon jók a tapasztalataik. Esze­rint ezek az emberek, bár eddig is dolgoztak a cégnek gyűjtők­ként, most viszont környezetvé­delmi feladatokat is ellátnak. Té­len is járják az erdőt, szedik a szemetet, veszélyes hulladéko­kat derítenek föl, veszett állatok­ra lelnek és jelentenek be, meg­előzendő a fertőzéseket. A Herbária tanfolyamot szer­vez a közmunkásoknak, akik megtanulják, hogy milyen mi­nőségi előírásoknak kell megfe­lelniük a gyógynövényeknek az átvételkor. Ezt a kéthetes tanfo­lyamot mindenkinek kötelessé­ge elvégezni, majd házivizsgát kell tenniük. A cég nem titkolt szándéka, hogy ha lejár begyűj­tőik szerződése, akár felvásárlók­ká is előléphetnek. Természetesen Kovács-Zom­bai Leonóra sem látja rózsaszín­ben a világot. Szomorúan pana­szolja, hogy egy viszonylag nem túl nagy, de annál fontosabb projektpályázatukat az Orszá­gos Egészségbiztosítási Pénztár­nál elutasították. Pénz hiányában. Szerinte pedig ez a program nagyon jó lenne. Olyan országos hálózatot lehetne kiépíteni, ahol nem a tb-támogatott gyógysze­reket kellene elsősorban eladni. Olyan korszerű laboratóriumot hoznának létre üzleteikben, ahol tíz perc vagy mondjuk negyed­óra alatt képet kaphatna pár száz vagy maximum ezer forin­tért a betérő saját állapotáról. Ott pedig egy asszisztensnő azonnal eligazíthatná őt, mit tegyen. Ha súlyos az eset, orvoshoz küldené rögvest, ha enyhébb a baj, akkor gyógyteakúrát javasolhatna. En­nek lenne Kovács-Zombai Leo­nóra a híve. Márcsak azért is, hogy ne kellene órákig sorban állni a SZTK-ban, de rengeteg közpénzt is meg lehetne takarí­tani ezzel a programmal. S hogy mért nem kapták meg rá a pénzt? Azért, mert a költség­­vetésben felére csökkentették a pályáztatható pénzek összegét. A mi lehet az oka mégis? kérdés­re lakonikusan így válaszol: Ta­lán más érdekek működnek a háttérben. Talán a gyógyszer­­gyárak, az eszközöket gyártók érdekei, nem tudom. Az egész élet ilyen érdekellentétekből áll. (Ban)

Next