Új Magyarország, 1997. március (7. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-12 / 60. szám
1997. MÁRCIUS 12., SZERDA A kamilla dicsérete Népi gyógyászattól a laborvizsgálatig Saját maga szedte gyógynövényekből mindenki főzhet magának teát a maga felelősségére. A Fiotékákban és a Herbária szaküzleteiben forgalmazott gyógynövénykészítményeket azonban előbb alapos vizsgálatnak vetik alá. - Miért van erre szükség? Lehetséges, hogy veszélyes drogok is forgalomba kerülhetnének? - kérdeztük Markovichné Králik Kingát, az Országos Gyógyszerészeti Intézet osztályvezetőjét. - A népi gyógyászatnak sok ezer éves gyakorlata van, hazánkban is évszázados hagyományról beszélhetünk. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezek nem gyógyszerek, hatásuk korlátozott. Mivel azonban emberi fogyasztásra szánják azokat, tudnunk kell, nem ártalmasake? Egy bizonyos, aki beteg, forduljon orvoshoz. Nem szabad az öngyógyításra bízni magunkat. Igen, de azért meglepő, hogy a Népjóléti Minisztériumban nincs osztály, nincs senki, ami vagy aki foglalkozna ezzel a gyógymóddal. Mindenesetre a tablettafölírók és a gyógynövényszorgalmazók között szinte már kibékíthetetlen ellentét alakult ki. Törvényszerű ez? - Nyilvánvalóan az egész természetgyógyászat nincs a helyén. A betegek is és az orvosok is megosztottak ebben a kérdésben. Vannak, akik elkötelezett hívei az egyiknek, s vannak, akik a másiknak. Az azonban bizonyos, hogy nagyon sokan visszaélnek ezzel a rendezetlen helyzettel. De nekem erre nincs rálátásom. - Mire van önöknek végül is felhatalmazásuk? - A gyógytermékeknek a vizsgálatára, engedélyezésére, forgalmazása körülményeinek ellenőrzésére. Erre tehát, ennél többre nem igazán. - Igaz az az állítás, hogy a gyógynövényeknek, ha időben alkalmazzák, valóban gyógyhatásuk van? Sok betegséget megelőzhetünk így. Most mindenkire: betegre, munkanélkülire, parasztra ráverik a tb-t. Hallottam olyan véleményt, miszerint milliárdokat takaríthatna meg az állam, ha a gyógynövényeket termesztő, földolgozó és a vevőknek eljuttató cégeket fontosságuknál fogva támogatná. Mi erről a véleménye? - Igen, minden bizonnyal gyógyhatásuk van a gyógynövényeknek. Én például esküszöm a kamillára. Nem szabad azonban róla többet mondani, mint amit tud. A dolog gazdasági megítélésében nem vagyok kompetens, nem ismerem, hogy a gyógynövényt termeltető, előállító, forgalmazó cég milyen gazdasági feltételrendszerbe van belekényszerítve. Azt azonban mindenki tudja, hogy a társadalombiztosítás igyekszik a gyógyszervonalról is kivonulni. Úgyhogy nagyon nehéz, esetleg „nem időszerű" a gyógynövénytermesztés támogatása. Nem tudom, hogy az anyagi lehetőségek felosztása milyen megfontolások szerint alakul. Nyilvánvalóan ez egy kényes kérdés. (Banos) FOTÓ: ARCHÍV Gyógyhatások elismert, termesztésüket mégsem támogatják Szervezetlenné vált a gyógynény-felhasználás Három minisztérium felügyeli Kinek ne lenne emléke nyári verőfényben kószáló batyuzókról? A kamillázókról. Akik reggeltől estig gyűjtögették a legkülönfélébb gyógynövényeket. De talán néhányan arra is emlékezhetnek, amikor a begyűjtő udvaráról hódító illat terjengett: a száradó növények illatai Ma is valóság ez, ma is ugyanúgy hajolnak le e gyönyörű nevű istenadományokért az emberek, mint régen. Ugyanúgy szárítják, mint régen. És semmi sincs úgy, mint régen. Ami lehet nagyon jó, s lehet lesújtóan rossz. Hogyan is állunk akkor most a gyógynövényekkel? Erre kerestük a választ a Földművelésügyi Minisztérium kertészeti osztályán. - A nemzet értékteremtő képessége rendkívül magas, és ezt én roppant fontosnak tartom - mondja bevezetőül Gerendás Károly osztályvezető. - Csak a gyógynövénytermelésből és - gyűjtésből 6,5 milliárd forintot tesznek le a nemzetgazdaság asztalára az itt foglalkoztatottak. Ez az összeg nem a végtermék értéke, az más szakterületen, az iparban, az egészségügyben... mutatkozik. Mi csak az árualapot, pontosabban az alapanyagot szolgáltatjuk. Éppen ezért, amit ők hozzáadnak, azzal szó szerint feltranszformálják ezt az értéket. A gyógy- és fűszernövény-mennyiség mindössze 36- 40 ezer hektárról származik, nem többről. Néhány termékünk világhírű, főleg a hungarikumok. S hogy most mi a helyzet? Az elmúlt évben nagyon kevés vadon termő gyógynövényt gyűjtöttek be az emberek. Ennek elsősorban az volt az oka, hogy az új erdő-mező tulajdonosok közül sokan nem engedik be a földjeikre a gyűjtőket. Ebből már sok gond adódott, és ennek nem csak az a hátránya, hogy az export jelentősen csökkent. Ez szociális feszültségeket okozó kérdés is, mivel a gyűjtők zömmel idős emberek vagy munkanélküliek. Elsősorban a falusi lakosság bizonyos rétege. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy azoknak a vállalkozásoknak, amelyek gyűjtetéssel és fölvásárlással foglalkoznak, jelentősen csökkent a bevételük. Ezért megpróbálkoztak a gyógynövénytermesztéssel. Ám rá kellett jönniük, hogy ez sem könnyű kenyér. Mint ahogy vállalkozónak lenni sem könnyű manapság. Olyan sok terhet rak rájuk az állam, hogy csoda: még vannak, akik erre adják a fejüket. Valóban sok terhet kell viselniük, de én most nem erre gondoltam. Hanem arra, hogy a régi nagyüzemek elaprózódtak, alig maradt néhány nagyvállalat, ennek következtében a piac szervezetlenné vált. Akik megjelentek külföldön új vállalkozókként vagy forgalmazókként - magától értetődően -, nem rendelkeznek olyan tapasztalatokkal, mint azok a cégek, amelyek régóta foglalkoznak ezzel. Ennek aztán az lett a következménye, hogy a külpiacon egymást ajánlották és ajánlják alul, és ezt a külföldiek természetesen kihasználják. Ugyanakkor ez nemcsak a piac rovására megy, az egyéni vállalkozó boldogulását gátolja, hanem Magyarország gyógynövénytermesztésének megítélését is rontja. De van egy másik dolog is, amely gondokat okoz, történetesen: ha a hazai termelés hátterét szemügyre vesszük, meg kel állapítanunk, hogy az utóbbi három évben nemigen fordítottak fejlesztésre. Tőkehiány van, a tőkehiány ebből a szétaprózódott gazdaságokból adódik. A földhöz jutottaknak ugyanis már nem maradt pénzük fejlesztésre. Ezért aztán nemigen képesek korszerűsíteni. Nem az a legnagyobb gond, hogy az állam minden pénzt, azt is, amit fejlesztésre fordíthatnának a gazdák vagy a vállalkozók, elvon? Ahelyett hogy támogatná őket? - Ezt nem mondanám. Épp ellenkezőleg: a minisztérium támogatja a vállalkozókat, amelyhez költségvetési pénzeszközökkel rendelkezik. Ebből a pénzből a különböző kertészeti, tehát a gyógyszer- és fűszernövény-ágazat is részesülhet. Nekem természetesen a kertészeti ágazatra van rálátásom, amiből két területet emelnék ki, ahol az utolsó három évben jelentős volt a támogatási igény. A gyümölcsfa- és szőlőtelepítőkre és a különféle építményeket, tárolókat építőkre gondolok. A gyógynövényágazat támogatását két részre kell bontani. Olyan kutatóintézetek kapják ezt egyikként, amelyek a hungarikum növények, az ősi magyar gyógynövények megőrzésével és a különböző fajták előállításával foglalkoznak. Ehhez nagyfokú felkészültség és megfelelő körülmények szükségesek. Erre képtelenek lennének a magángazdák vagy egyéb társulások Tehát csak kutatóintézetek jöhetnek szóba. A Kertészeti Egyetem gyógynövénytanszéke és a Gyógynövény Kutatóintézet hagyományosan jelentkeznek ezért a támogatásért. Ami összességében hat, hat és fél milió forintnyi. - Melyik az a másik terület, amely még anyagi segítségre számíthat? - Létrehoztuk a Mezőgazdasági Fejlesztési Alapot, amely a különböző épületek építéséhez, a termeléshez szükséges gépek beszerzéséhez s hasonló jellegű beruházásokhoz ad segítséget. Az összes kertészeti ágazat közül a gyógynövényesek pályáztak eddig a legkevesebben. Pedig én nem tudok egyetlen olyan pályázót sem, akit elutasítottunk volna, amennyiben megfelelt a kiírási feltételeknek. Azt azért meg kell érteni, az állam nem tud száz százalékosan támogatni. Ebben az évben például 40 százalékos támogatást kapnak egy épületnek, egy raktárnak a felépítéséhez. Ugyanakkor plusz még 40 százalékos kamattámogatásban is részesülnek a pályázók. Ezt a százalékot úgy lehet elérni, ha a pályázó egy térségi programhoz, integrátorhoz kapcsolódik. - Hányféle tárcához tartozik a gyógynövényágazat? A Népjóléti Minisztérium sajtóosztályán például azt mondták: nekik semmi közük hozzá... - Ez az ágazat három gazdához tartozik sajnos, s minél több gazda van, annál bonyolultabb a dolog. Tehát a termelés hozzánk, a forgalmazás az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztériumhoz és természetesen mint gyógykészítményeket, gyógyhatású anyagokat felügyelő szaktárcához, a Népjóléti Minisztériumhoz tartozik. Egymásra mutogatunk időnként. A legtöbb támogatást mindenesetre mi adtuk eddig mindig. Tény azonban, hogy a gyógynövényágazatot szabályozó jogszabályokat közösen készítjük elő. Tehát ebből adódik, hogy ők is kikérik a részüket a szabályozásból. Legutolsó találkozásunk a szaktárcákkal pontosan a gyógynövények minősítésrendszerének korszerűsítése ügyében volt. A magyar mezőgazdaság ugyanis csak úgy tud kilábalni a válságból, ha valóban felvállaljuk azt, hogy lehetünk húzóágazat, s hogy igenis a piacot el kell látni. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a piac bizonytalan. Banos János FOTÓ: NAGY BÉLA Gerendás Károly: a hungarikumoknak van jövője. Megtakaríthatnák a közpénzeket Védegyletszervező Herbária A fitoterápia nem helyettesíti az orvostudományt, és nem gyógyít meg halálos betegségeket. Ennek az alkalmazása akkor célszerű, amikor érezhetően megbillen az egyensúly, ennek megelőzésére, vagy pedig orvosi kezelés utókezeléseként, vagy az utókezelést kiegészítendő tudjuk javasolni - mondta a szakma lényegét megfogalmazva Kovács- Zombai Leonóra, a Herbária Gyógynövényfeldolgozó és Kereskedelmi Részvénytársaság PR-vezetője. Akinek például már kóros béldaganata van - folytatja okfejtését, okvetlen orvoshoz kell fordulnia. Az emésztést segítő gyógyteákat viszont nyugodt lelkiismerettel javasolhatjuk az emésztési zavarokkal küszködőknek. Hagyomány Magyarországon, hogy ami a kórházakban és patikákban történik, csupán az tartozik a Népjóléti Minisztérium felügyeletébe. A gyógynövényeket az Országos Gyógyszerészeti Intézet ellenőrzi. Magyarán: megszegett-e valamilyen szabályt a Herbária vagy sem? Támogatásra nem számíthatnak, miként ötven évvel ezelőtt sem. Talán nem is volna jó, mert ami olcsó és ingyenes, annak hazánkban már nincs értéke. Úgy érzem azonban, hogy az emberek magukkal szembeni felelősségérzete elég erős ahhoz, hogy felismerjék: a bajt nem annak kialakulásakor kell kezelni, hanem azt meg kell előzni - folytatja. Ma már azt az embert, aki sokat betegeskedik, sokat van táppénzen, akinek sok dolga van az SZTK-val, nem látják egy munkahelyen sem szívesen. Tehát szükség van arra, hogy az ember állóképessége jobb legyen. „Megörvendeztettek" most bennünket ezzel a hatvankét éves nyugdíjkorhatárral, nem árt, ha ezt a kort az ember megéri. Tehát szükség van a jó erőnlétre, amit sokkal egyszerűbb megőrizni, ha karbantartjuk magunkat. Arra a kérdésre, hogy nem volna-e célszerűbb, ha kormányprogramban szerepelne a megelőzés, például a gyógynövények nagyobb támogatásával, Kovács-Zombai Leonóra a következőket válaszolta: - Bizonyára, de ennek ellenére a forgalmunk növekedik, mivel az emberek tudatában vannak, hogy mi a saját felelősségük, és mi az államé. Az emberek megpróbálják magukat minél jobban függetleníteni az állami intézkedésektől. Mint például Olaszországban. Példaként megemlítette, hogy százötven évig eltartottuk a törököket, s nagyon jól tudtunk velük kompromisszumot kötni, tudtunk velük üzletelni. Sokat tanultunk, próbáljuk meg ebben a helyzetben is megtalálni a pozitívumot. Én soha nem azt mondom - vélekedik -, hogy kizárásos alapon működnek a dolgok. Hogyha én valamit csinálok, akkor kizárok valaki mást. Próbáljunk meg összefogni és mindig megtalálni azt, ami jó és előremutató. Ezt alátámasztandó elmondotta, hogy a Herbária a Hazai Termék, Hazai Munkahely Védegylet alapító tagja, a cég elnöke pedig a védegylet ügyvezető elnöke. A Herbária nagyon sokat tesz azért, hogy jobb legyen a lakosság egészsége. Minden termékükön ott van a mozgalom védjegye. Megpályáztak egy közmunka-lehetőséget, amelyet elnyertek. Ennek is köszönhető, hogy háromszáztízen - akik tartós munkanélküliek voltak - dolgozhatnak a cégnél, méghozzá az ország szegényebb vidékein, mint például a Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár- Bereg, Szolnok, Bács-Kiskun, Békés megyében élők. Azokban a térségekben, ahol a legnagyobb a munkanélküliség és zömmel cigányok a munkanélküliek. Nagyon jók a tapasztalataik. Eszerint ezek az emberek, bár eddig is dolgoztak a cégnek gyűjtőkként, most viszont környezetvédelmi feladatokat is ellátnak. Télen is járják az erdőt, szedik a szemetet, veszélyes hulladékokat derítenek föl, veszett állatokra lelnek és jelentenek be, megelőzendő a fertőzéseket. A Herbária tanfolyamot szervez a közmunkásoknak, akik megtanulják, hogy milyen minőségi előírásoknak kell megfelelniük a gyógynövényeknek az átvételkor. Ezt a kéthetes tanfolyamot mindenkinek kötelessége elvégezni, majd házivizsgát kell tenniük. A cég nem titkolt szándéka, hogy ha lejár begyűjtőik szerződése, akár felvásárlókká is előléphetnek. Természetesen Kovács-Zombai Leonóra sem látja rózsaszínben a világot. Szomorúan panaszolja, hogy egy viszonylag nem túl nagy, de annál fontosabb projektpályázatukat az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál elutasították. Pénz hiányában. Szerinte pedig ez a program nagyon jó lenne. Olyan országos hálózatot lehetne kiépíteni, ahol nem a tb-támogatott gyógyszereket kellene elsősorban eladni. Olyan korszerű laboratóriumot hoznának létre üzleteikben, ahol tíz perc vagy mondjuk negyedóra alatt képet kaphatna pár száz vagy maximum ezer forintért a betérő saját állapotáról. Ott pedig egy asszisztensnő azonnal eligazíthatná őt, mit tegyen. Ha súlyos az eset, orvoshoz küldené rögvest, ha enyhébb a baj, akkor gyógyteakúrát javasolhatna. Ennek lenne Kovács-Zombai Leonóra a híve. Márcsak azért is, hogy ne kellene órákig sorban állni a SZTK-ban, de rengeteg közpénzt is meg lehetne takarítani ezzel a programmal. S hogy mért nem kapták meg rá a pénzt? Azért, mert a költségvetésben felére csökkentették a pályáztatható pénzek összegét. A mi lehet az oka mégis? kérdésre lakonikusan így válaszol: Talán más érdekek működnek a háttérben. Talán a gyógyszergyárak, az eszközöket gyártók érdekei, nem tudom. Az egész élet ilyen érdekellentétekből áll. (Ban)