Új Magyarország, 1997. április (7. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-01 / 75. szám

1997. ÁPRILIS 1., KEDD TUDÓSÍTÁS/BELFÖLD Orosz NATO-ötlet Borisz Jelcin orosz elnök május­ban várhatóan Párizsba látogat, ahol a tervek szerint aláírják az Oroszország és a NATO viszo­nyát szabályozó egyezményt, amelyről a helsinki orosz-ameri­kai csúcstalálkozón született döntés - jelentette az ITAR­­TASZSZ jól értesült Kreml-beli forrásra hivatkozva. Az orosz hír­­ügynökség hozzátette: Jelcin várhatóan részt vesz a NATO- tagországok államfőinek júliusi madridi csúcsértekezletén is, s ezen időpontra az említett egyezménynek már szabályoz­nia kell az észak-atlanti szervezet és Oroszország viszonyát. Az AFP érdeklődésére a Kreml sajtószolgálata sem meg­erősíteni, sem cáfolni nem tudta az ITAR-TASZSZ értesülését. Egy Moszkvában dolgozó nyu­gati diplomata sem tudta meg­erősíteni a NATO-orosz megál­lapodás májusi párizsi aláírását, de elismerte: az ötlet „a levegő­ben van". A diplomata emlékez­tetett rá: Clinton amerikai elnök­nek május 27-28-án, a Marshall­­terv ötvenéves évfordulója al­kalmából Európába „kell jönnie" az Egyesült Államok és az Euró­pai Unió csúcstalálkozójára. Meciar baja az egyházakkal Politikai célok motiválják a kormányhű egyetemek létrehozását Tudósítónktól: Michal Kovác államfő épp a húsvéti ünnepek alatt volt kénytelen közzétenni állásfoglalását, amelyben teljes tá­mogatásáról biztosította Rudolf Baláz besztercebányai püs­pököt, a Szlovák Püspöki Konferencia (SZPK) elnökét. Újabb aláírásgyűjtés is kezdődött a napokban, ezúttal a besztercebányai főpap támogatására: egyetemisták, lelké­szek és már több főpap is kinyilvánította: egyetért azzal, amit Rudolf Baláz tett, és elítéli a kormány részéről ellene indított kampányt. Rudolf Baláz március közepén - az egyházi vezetők közül első­ként - nyilvánosan is a támoga­tásáról biztosította a színészek, diákok és „mindazok törekvé­seit, akik azt akarják, hogy a kor­mány tisztelje az állampolgárt", és felszólította a kabinetet, a kor­mánykoalíció parlamenti képvi­selőit a párbeszédre. Ezért Mecia­­rék elfogultsággal, a politikai élet­be való beavatkozással vádolják a főpapot. Az egyház és a Meciar-kor­­mány közötti konfliktus tehát újabb fordulójához érkezett. Mint ismeretes, az SZPR elleni csatározások során, konkrétan Baláz püspök ellen is, a hatalom a titkosszolgálatot is bevetette. Meciarék ugyanis nem tudják megbocsátani, hogy a püspökök kiálltak az államfő mellett, majd pedig azért váltak „Szlovákia el­lenségeivé", mert szégyenteljes­nek nyilvánították a Büntető tör­vénykönyv kormány által terve­zett módosítását. De más is van a háttérben. Te­kintettel arra, hogy a diákság kö­veteléseit az egyetemek és főis­kolák vezetőinek többsége is tá­mogatja, a kormány nemrégiben új egyetemek létesítéséről dön­tött. Szakértők szerint ez abszur­dum, Szlovákiának nincs szük­sége három új egyetemre, mert sem az anyagi, sem a szellemi kapacitások nincsenek meg hoz­zá. Különösen a Nagyszombati Egyetemen (NE) keltett felhábo­rodást, hogy ugyanebben a vá­rosban hozza létre a kabinet a Cirill és Metód Egyetemet is, mondván, hogy az NE nem eléggé keresztény szellemiségű. Ezt az intézmény vezetői kapás­ból cáfolják, a diákok pedig láza­doznak, hiszen a már befutott egyetem (1500 diákkal) éves költségvetése 45 millió korona, az új egyetem pedig az idei év 4 hónapjára 60 milliót kapott! A diáktanács is úgy véli, a kormányt csöppet sem érdekli a keresztény szellemiség, hanem politikai célo­kat követ: a hatalom iránt elköte­lezett oktatói-hallgatói réteget akar létrehozni, és fokozatosan le­építené a renitenskedő felsőok­tatási intézményeket. A Cirill és Metód Egyetem lét­rehozása ellen a püspöki konfe­rencia - taktikusan - nem lépett fel, de közölte: ragaszkodik ko­rábbi tervéhez, ahhoz, hogy Kassán megalakítsák az új kato­likus egyetemet, amely fölött nem a kormány bábáskodna. Tomnay István Pozsony Külpolitikai nemzeti minimumprogramot sürget az MDF Aktivitással az ország javáért Ellenzéki pártként a Magyar Demokrata Fórum nem képes lényegesen befolyásolni a koalíciós külpolitikát s a választá­sok hivatalos időpontjáig is még legalább egy esztendő van hátra, ám feltűnően aktív és látványos külpolitikai tevékeny­séget folydatott az utóbbi időben Lezsák Sándor, az MDF el­nöke. Bába Ivánt, az MDF Országos Választmánya elnökét a Kovács László külügyminiszternek írt minapi levél kap­csán kérdeztük: mi az indoka az ellenzéki pártok között is szokatlan intenzitású külpolitikai tevékenységnek? - Egyetlen párt belpolitikája sem lehet hiteles megfelelő külpoliti­ka nélkül - hangoztatta Bába Iván. - Egyrészt az elmúlt két és fél év külpolitikájának kritikáját is jelenti az MDF aktivitása ezen a téren, másrészt napirenden van a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozás, de mindezen túlmenően is beágyazódtunk egy adott politikai környezetbe. Az integrációs politika jegyében a mostani kormány vélemé­nyünk szerint alaposan elhanya­golta az előző kormány által ki­épített kapcsolatokat, és olyan kudarcokat vallott, amelyeket nem tudunk elfogadni. Elég, ha az orosz államadósság behajtásá­ra utalok. Még egy fontos pillére van az élénk külpolitikai tevé­kenységünknek, ez pedig a hatá­ron túli magyarság intézményes szerveivel való szoros kapcsolat megtartása és a lehetőségek sze­rinti erősítése.­­ A parlamentben a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem szétvá­lasztása kapcsán elhangzott: re­mélhetőleg az ellenzék, ezen belül is az MDF bocsánatot kér azért, mert ellenezte a magyar-román alapszerződést, amelyre most hi­vatkozni lehet. - Nem kérünk bocsánatot, mert nem Horn Gyula vagy Ko­vács László tehet arról, hogy az aláíró partnerek, azaz Iliescu ko­rábbi elnök és társai megbuktak a demokratikus választásokon. Az alapszerződés egy keret, amelyet megfelelő tartalommal kell megtölteni. Nekünk nem az az álláspontunk,hogy minél rosz­szabb, annál jobb. Ha Kovács László külügyminiszter képes eredményes, a romániai ma­gyarság helyzetét javító tárgya­lásokat folytatni, ennek csak örülünk, mert kormányzó párt­nak és ellenzéknek egyaránt az ország javát kell szolgálnia. Éppen ezért sürgetjük a kül­ügyminiszternek írt levélben is a nemzeti minimumprogram lét­rehozását, ennek magában kell foglalnia - mint a levél tartal­mazza - a magyar nemzeti kül­politika legfontosabb törekvé­seit, ki kell mondaniuk, hogy az integrációs folyamat mellett a jó­szomszédi kapcsolatok megerő­sítését is szem előtt tartjuk. Az itthoni belpolitikai ellentétek nem árthatnak a nemzet külpo­litikai érdekeinek, nem veszé­lyeztethetik a térség stabilitását és biztonságát, nem válhat vá­lasztási kampány áldozatává a kisebbségi magyarság ügye sem - bár a választások közeledtével nem zárható ki ez a veszély. A levélben javasoljuk: május végé­ig újítsuk fel az egyeztető tár­gyalásokat a magar külpolitika nemzeti minimumprogramjá­nak érdekében. (Kaeffler) Koszovói iskolahuzavona Tudósítónktól: Pontosan hét hónappal ezelőtt írta alá a szerbiai és a koszovói albánok elnö­ke azt a történelminek kikiáltott meg­állapodást, amelynek értelmében a ta­nítás többéves bojkottja után az albán nemzetiségű diákok és tanáraik visszatérnek az állami oktatási intéz­ményekbe. Azonban annak ellenére, hogy már javában tart a második fél­év, a megállapodás gyakorlati megva­lósítása tovább várat magára. Az albánok képviselői arra gya­nakszanak, hogy a szerb hatalom nem is akarja a helyzet rendezését ebben a tanévben. Szerintük a szerb tárgyalóküldöttség teljesen felkészületlen, és mellébeszél, ami­kor azt állítja, hogy még mindig nem mérte föl a helyzetet, ugyanis az al­bánoknak pontos adataik vannak ar­ról, hogy 391 iskolaépületben sem­milyen tevékenység nem folyik, és ezekben akár azonnal meg lehetne kezdeni az albán nyelvű oktatást, de emellett a szerbek nem használják ki teljes egészében a 279 épületet sem, és ezekben is legalább egy váltásban lehetne albánul tanítani. Az olasz közvetítők állítása szerint várható­an erről a kérdésről a héten folyta­tódhatnak a tárgyalások. Egy hét múlva New Yorkban az etnikai kapcsolatokkal foglalkozó amerikai intézet szervezésében négynapos kerekasztal-beszélgetés kezdődik a szerb-albán viszonyok­ról. A rendelkezésre álló információk szerint ezen részt vesznek a szerbiai hatalmi párt, tehát a szocialisták, az Együtt ellenzéki koalíció, a koszovói szerbek és természetesen a koszovói albánok képviselői is. A szerb fél egy­valamiben ért egyet: szóba sem ke­rülhet a szerb, illetve a jugoszláv ál­lam határainak módosítása, vagyis Koszovó nem lehet a jugoszláv fö­deráció harmadik tagköztársasága, még kevésbé az önállósulása. Az uralkodó szocialisták csak eny­­nyire szorítkoznak, ugyanakkor a je­lentős ellenzéki pártok képviselői ar­ra intenek, hogy meg kell szívlelni az Európai Uniónak a Koszovóval kap­csolatos álláspontját, és magas fokú autonómiát adni a több mint 90 szá­zalékos albán többségű tartomány­nak. Emellett az ellenzék szorgal­mazza az egységes szerb állásfaont kialakítását, mert szerintük a koszto­vói kérdés elsősorban nem párt-, ha­nem állami és nemzeti jelentőségű. Guszton András Újvidék Bukaresti szemle Április 1-3. között az EBESZ kisebbségügyi főbiztosa, Max van der Stoel újabb elle­nőrző látogatást tesz Romá­niában, amelynek során megvizsgálja, milyen válto­zások álltak be a tavalyi ro­mániai választások után a kisebbségi kérdés ottani ke­zelésében - jelentette be a román külügyminisztérium szóvivőjére hivatkozva a bukaresti Rompres. Bukaresti tartózkodása idején a főbiztost fogadja Emil Constantinescu államfő, Victor Ciorbea miniszterel­nök és a román parlament két házelnöke. Max van der Stoel ugyanakkor megbe­széléseket folytat az oktatá­sügyi, a külügyi és a műve­lődési tárca vezetőivel, fel­keresi a Tokay György mi­niszter vezette kisebbségü­gyi főhivatalt, és találkozik Markó Bélával, az RMDSZ elnökével. • A boszniai katolikus egyház vezetője, Vinko Puljic bíboros húsvét alkalmából arra kérte az ország népét, hogy vessen véget a vallási türelmetlenségnek. A fő­pap a szarajevói székesegyházban vasárnap celebrált misén kijelen­tette: „Belefáradtunk a gyűlöletbe, belefáradtunk az igazságtalanság­ba, a provokációkba, a templomok és mecsetek lerombolásába, a val­lási jelképek meggyalázásába, elegünk van mindebből, élni akarunk, elég a gyűlöletből." A cirkusz kenyeret tunk-e ünnepelni? Képesek vagyunk-e kiszakadni hétköz­napjainkból? Hegyektől, vizektől távol élve a főváros egyik kertvárosából nem érdemes átsétálni a másikba, hacsak nem ba­ráti szóra. Lehet-e naphosszat gubbasztani? Szabad-e sonkán, to­jáson, vágybeteljesítő jólszavakon élni? Húsvétkor végül cir­kuszba mentünk, veszélyes üzem, akrobaták a megmondhatói, hogy számukra létezési mód az elrontott gyakorlat megismétlése, a produkció feltámadásának mutatványa. Az öt esztendeje önlá­bon élő Eötvös Cirkuszt választottuk, már napok óta szemeztem a lakókocsikkal, a sátorral, hallgatóztam, hallom-e az oroszlán bődülését, a medvék brummogását. Oroszlán nem volt, csak medvék. Voltak habfehér cicák, ku­tyások, majmok. Volt brazil karnevál, voltak ifjú artisták, s lát­ható-hallható volt az eleven legenda: EÖTVÖS GÁBOR, így, csu­pa nagybetűvel. Ez az aprócska, szeretni való zenebohóc a lehe­tetlent próbálja estéről estére: úgy akar szólni a gyerekekhez, a gyerm­ekségüket még így-úgy őrző felnőttekhez, hogy a megszó­lítástól jobbak legyünk, tisztábbak, boldogabbak, alkalmasab­bak a játékra, a komédiázásra, az élet elviselésére. A társulata is a lehetetlent próbálja, hiszen állami támogatás nélkül kell meg­élnie, úgy járja az országot, hogy senki másra, csak saját közön­ségére számíthat. Ám ez a közönség szegény. Hol kenyérre nem telik neki, hol meg cirkuszra, s van úgy, hogy egyikre sem. Mi, a lakosság bol­dogabbik fele képesek voltunk annyi pénzt kivonni a háztartás­ból, hogy megválthassuk jegyeinket; láthattuk: kevesen vagyunk. A pestszentlőrinci lakótelep tőszomszédságában felütött alkalmi táborhelyre sok száz kisgyerek hiába ácsingózott, szüleik gáz­számlákkal, fűtési díjak kifizetésével bajlódnak, nem a jegyelő­vétellel. Áprilisban a cirkusz elmegy majd Csepelre, Újpestre, Bé­kásmegyerre, de ott se lesz vajasabb a cirkusz kenyere. Bevált diktátori szokás, hogy kenyeret és cirkuszt löknek a népnek, ettől biztonságérzete támad a diktatúráknak, az elnyo­más fokozódhat, ha a jónép megkapja kenyér- és cirkuszadagját. Mai felemás, álságos demokráciánk csak hitvány színvonalon elő­adott parlamenti cirkuszokkal szolgál, kenyeret még a cirkusz­művészek kezébe sem ad. Eötvös Gábor estéről estére bizonyítja: élhetnénk másképp. A család lehetne vállalkozás is akár. Az Eötvös Cirkusz egy leány­unoka tehetségére s egy nagyapó világhírére alapozva járja az or­szágot; elsőként mindig a tavaszodó főváros tizennyolcadik ke­rületének szélén üti föl sátrát, állítja le lakókocsijait, évadnyitó előadását a sérült gyermekeknek ajándékozza. Ha Budapest va­lódi világváros volna, megjutalmazná ezt a társulatot, legalább utólag. Mi lehet az oka annak, hogy a városmagban fészkelődő pártközpontok is csak a hatalmat akarják a külső kerületek föl­ött? Se kenyér, se cirkusz? Nem lesz jó vége ennek. Apáti Miklós Nem csillapodó arab tiltakozás Palesztinok ezrei tiltakoztak va­sárnap Izraelben és a palesztin önkormányzati területeken az izraeli telepítési politika ellen. A sokak által várt vérfürdőt a pa­lesztin rendőri fellépés és az­ iz­raeli hadsereggel való együttmű­ködés révén sikerült elkerülni. Mint az AFP beszámolt róla, a Jordán folyó nyugati partján és a Gázai övezetben élő paleszti­nok, valamint az izraeli arabok kö­zösségei a Föld napjára emlékez­tek - 1976-ban e napon az izraeli hadsereg hat palesztint megölt, akik a földelkobzások ellen tilta­koztak. Március 30. azóta az arab területek kisajátítása miatti tilta­kozás hagyományos napja. Az izraeli hadsereg nagy erők­kel vonult fel. A hangulatot ron­totta, hogy a katonák szombaton lelőttek egy palesztin tüntetőt. Az idei Föld Napjának pedig kü­lön jelentőséget ad az a feszült­ség, amelyet a kelet-jeruzsálemi zsidó lakótelep építése váltott ki a palesztinok körében, a március 18-án kezdett munkálatok ellen naponta tiltakoznak. Az építke­zés a közel-keleti békefolyama­tot is komoly válságba juttatta. A palesztin rendőröknek azonban többnyire sikerült meg­gátolniuk, hogy a tüntetők elér­jék az izraeli vonalakat, elejét vé­ve az erőszak elszabadulásának: az AFP szerint Náblusz városá­nál a rendőrök nem haboztak a levegőbe lőni, Hebronban, Bet­lehemben, Ramallahban és a Gá­zai övezetben pedig néha meg is ütötték a tüntetőket. Bár a pa­lesztinok azt állítják, hogy meg­szakították a biztonsági együtt­működést Izraellel, amely pedig az erőszakra való buzdítással vá­dolja a palesztinokat, vasárnap nyilvánvaló volt a felek együtt­működése. Az első izraeli reagá­lások kedvezően értékelték a történteket. Az Arab Liga külügyminiszte­rei kairói tanácskozásukon va­sárnap az Izraellel való kapcso­latnormalizálás befagyasztására szólították fel a pánarab szerve­zet tagállamait, és arra, hogy kö­zülük azok, amelyeknek érdek­­képviseletük van a zsidó állam­ban, zárják azt be. A Liga miniszteri tanácsa ajánlásában az Izrael elleni boj­kott felújítását és a regionális kérdéseket taglaló többoldalú tárgyalásokon való arab részvé­tel beszüntetését irányozta elő. Egyiptomra és Jordániára­­ a két arab országra, amely békeszer­ződést kötött a zsidó állammal - nem vonatkozik a határozat. FOTÓ:Mn/EPA Palesztin kőhajigálók Betlehemben. Egyre magasabbra csapnak az indulatok Izrael kelet-jeruzsále­mi építkezése miatt

Next