Új Magyarország, 1997. április (7. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-25 / 96. szám

1997. ÁPRILIS 25., FENTEK A Nyugdíjasházak öregjeinknek­ zokban az országokban, ahol sok száz évnél idősebb em­ber él, a hosszú élet titkát kuta­tók megállapították: az életkort - a tevékeny életmód és az egészséges táplálkozás mellett - meghosszabbítja, ha a koros em­berek a társadalom megbecsült tagjai maradhatnak, tisztelet övezi őket, és nem érzik magu­kat feleslegesnek. E társadal­makban nem azt sulykolják a fiatalokba, hogy az öregek eltar­tása majd az ő vállaikra neheze­dik. A fenyegetettség másutt ne­megyszer annyira nyomasztja a fiatalokat, hogy például a tö­megközlekedési eszközökön az ülőhelyet is elfelejtik átadni a ro­gyadozó lábú öregeknek, mi­közben persze korántsem bénák annyira, hogy a megállóba beér­kező zsúfolt járműre ne tudná­nak fürgén felugrani a vánszor­­gó, totyogó öregek orra előtt. Magyarországon a többgene­rációs nagycsaládok felbomlásá­val, egy-két generációs kiscsalá­­dokra osztódásával, valamint a kialakult lakásviszonyok miatt az idős emberek nagy része csa­ládon kívül, külön él, először ha­sonlóan élemedett korú párjá­val, majd egyedüllétre kárhoz­tatva. Ez a körülmény meglehe­tősen nagy terhet ró az utódok­ra, már ha lelkiismeretesen és rendszeresen rán­dtják az ajtót az öreg szülőkre a kapcsolattar­tás érdekében. Ez rendjén is van addig, amíg az öregekkel tudják látni magukat. Mindkét fél ret­teg azonban attól a naptól, ami­kor az öregek leesnek a lábukról, akár átmenetileg, akár véglege­sen. Ilyenkor igyekeznek az öre­geket kórházba utaltatni, majd, ha egészségi állapotuk javult, rá­venni őket, hogy vonuljanak be az öregek otthonába, feláldozva addigi önállóságukat, független­ségüket és egyetlen anyagi hát­terüket, a lakásukat vagy házu­kat. Nem könnyű döntés ez! Legjobban annak az idős em­bernek borul fel az élete, aki szo­ciális otthonba kényszerül, mert nincs hasznosítható, nagy alap­­területű lakása, ami helyett ki­sebb alapterületű lakást kaphat­na, s önállóságát ezen az áron to­vábbra is megőrizhetné. Ha van az idős embernek értékesíthető ingatlana, a piacgazdasági felté­telek szerint épített és működte­tett nyugdíjas otthonban tehet szert élete hátralévő idejére önálló lakóegységre. Oda ked­venc bútorait és teljes ruhatárát is elviheti, teljes ellátást kap, fő­zésre is van lehetősége, és állan­dó orvosi felügyelet alatt áll. Részt vehet a közösségi életben is. Talán még arra is módja nyí­lik, hogy kedvenc időtöltésének hódoljon, és így tevékeny életet élhet. A hátrányos helyzetű kistele­pülések kutatói ilyesfajta mód­szert ajánlottak az önkormány­zatoknak a nyuugdíjasok helyze­­tének megoldására: karitatív te­vékenységre kész egyházakkal összefogva közös építési, finan­szírozási programot kezdemé­nyeznek, amelynek során saját pénzforrásaik és az idősek nagy­méretű telkes házának értékesí­téséből származó pénzbevételek egyesítésével építenének fel olyan nyugdíjasházat, ahol az ingatlanát értékesítő nyugdíjas magántulajdonú lakóegységhez juthat, s ott teljes ellátást, gondo­zást kap, és orvosi felügyelet alatt áll. A létesítmény a komp­lex szociális ellátóközpont szere­pét akkor töltheti be, ha pszicho­lógus, szociálpedagógus és logo­pédus is részt vesz a bennlakók gondozásában. Az ilyen nyugdíjasház többfé­le gondozási formát nyújthat. Fő szerepe, hogy állandó bentlakást és teljes ellátást nyújtson. Az ál­landó bentlakásra szolgáló lakó­egység lakószobából, teakony­hából, fürdőszobából és előtér­ből állhat. Minden lakószoba át­rium jellegű, teljesen körülzárt, védett belső udvarra nyílhat, ahol kertészkedni is lehet. Jó, ha a lakóegységeket belülről olyan nagyobb terekből lehet elérni, amelyek több lakóegység közös­ség tereként, azaz társalgóként működnek. Ez lehetővé teszi, hogy aki állandó bentlakó, tet­szése szerint visszavonulhasson a lakóegységébe, vagy csatla­kozzon a társas együttléthez. Az átriumok rendeltetése is hason­ló: alkalmasak a közös sütkére­­zésre, régi emlékek felidézésére, kertészkedésre. Akadhat a nyugdíjas háznak olyan bentlakója is, aki csak hét közben lakik bent, mert távolabb lakó családtagjai hét közben dol­goznak, és nem vállalhatják a gondozás terheit, de a hétvégét családi körben, náluk töltheti a nyugdíjasház lakója. A lakóegy­ségekhez csatolt közösségi tere­ken kívül szükség van olyan tá­gasabb terekre is, ahol a csak nappali benttartózkodásra­­ és közös étkezésre bejáró n­yugdí­­jasok töltik el a napot tereferé­­vel, tv-nézéssel, rádióhallgatás­sal, ez lehet az étkezőhelyük is. A napközbeni időtöltéséhez tar­tozhat az olvasás, barkácsolás és kézimunkázás lehetőségének megteremtése is. Erre a célra kü­­lön-külön hel­iségek és megfe­lelő felszereltség szükséges. A nyugdíjasház gondja azok házi ellátása is, akik megmarad­nak eredeti otthonukban, de nem tudnak magukról önállóan gondoskodni. A gondoskodáshoz tartozik a fürdés, mosás lehetőségének megteremtése mind a bentla­kók, mind a bejárók vagy otthon gondozottak számára, az épület­nek tehát tartozékai a fürdőszo­bák és mosó-, vasaló helyiségek. A konyha mérete legyen alkal­mas mind a bentlakók, mind a napközben bejárók és az otthon gondozottak ellátására is. E tek­kintetben lehetőség van arra, hogy az egyéb ellátási kötele­zettségeket (óvodai, iskolai ét­keztetést) is a nyugdíjasház konyhájáról oldják meg. Hason­ló funkcióegyesítés lehetséges az orvosi rendelő kihasználása te­kintetében. Ez esetben az óvodai és iskolai időszakos orvosi ellen­őrzést bonyolítható le közös ren­delőben. Az épületben - a közösségi te­reken kívül - külön helyiségcso­port szolgál a gondozást ellátó orvosok és nővérek elhelyezésé­re. Az ő munka- és pihenőhelye­ikkel együvé tartozhatnak a mentálhigiénés gondozás helyi­ségei. Ezt a javaslatot eddig egyetlen önkormányzat sem tudta meg­valósítani, mert hiányzott az el­ső lakóegységek megépítéséhez szükséges kezdő tőke, hogy oda beköltözhessenek azok, akik a házukat eladták. Teljesen más lenne a helyzet, ha a szociális ér­zékenységével hivalkodó koalí­ciós kormány például olyan cél­programot hirdetne meg, hogy hajlandó a nyugdíjasházak épí­tési költségeinek 40 százalékát átvállalni, amennyiben az ön­­kormányzat szavatolja, hogy a további 60 százalékot előteremti. Ilyen célprogramhoz nyilván az egész országra kiterjedően fel kell mérni az igényeket, és rész­letesen ki kell dolgozni a céltá­mogatás elnyerésének feltételeit és felhasználásának rendjét. A célprogram parlamenti elfo­gadtatásához vagy önálló képvi­selői indítvánnyal kezdeménye­zett törvényalkotási folyamatot kell elindítaniuk olyan képvise­lőknek, akik választókörzetük­ben érzékelik a falukutató cso­portok megállapításainak igazát és a javaslatok helytállóságát, vagy a Népjóléti Minisztérium­nak kell meggyőződnie a céltá­mogatási program ésszerűségé­ről, és kidolgoznia a vonatkozó törvényjavaslatot. Az idős emberek problémája országos jellegű, hiszen a népes­ség demográfiai jellemzői azt mutatják, hogy ország korfájá­nak igencsak terebélyes a fel­nőttkori és öregkori lombozata. Bár a vázolt megoldás elsősor­ban falusias kistelepülések gondjainak orvoslását célozza, a felvetett gondolatok városok és városi kerületek esetében is az adott helyzethez igazíthatók. Kiss István A társadalom fejlettségét jelzi, hogyan bánik az idősekkel Az Aranypók Kereskedelmi Rt. (1143 Bp., Gizella út 24-26.) 1997. április 23-i közgyűlésének határozatai 1. sz. határozat: Az Aranypók Rt. közgyűlése egyhangú szavazattal a közgyűlés levezető elnökének dr. Bartha András urat elfogadta. 2. sz. határozat: Az Aranypók Rt közgyűlése egyhangú szavazattal jegyzőkönyvvezetőnek Soósné Dr. Vajda Mártát, a jegyzőkönyv hitelesítőinek Kiss Antalit és Vidorné Hosszú Máriát vlamint a 3 fős szárzlálóbizottságba Za­nkó Károlynét Szete­ndornét és Cservenkáné Amitrus Júliát megválasztott. 3. sz. határozat: Az Aranypók Rt. közgyűlése a kiadott napirendi pontokat és azok sorrendjét egyhangú szavazattal elfogadta. 4. sz. határozat: Az Aranypók Rt. közgyűlése az Igazgatóság jelentését a társaság 1996. évi üzleti te­vékenységéről egyhangú szavazattal elfogadta. 5. sz. határozat: Az Aranypók Rt. közgyűlése egyhangú szavazattal a Felügyelő Bizottság jelentését a társaság 1996. évi tevékenységéről elfogadta. 6. sz. határozat: Az Aranypók Rt közgyűlése egyhangú szavazattal a könyvvizsgáló jelentését az 1996. évi mérlegről és eredménykimutatásról elfogadta. 7. sz. határozat: Az Aranypók Rt. közgyűlése egyhangú szavazattal a társaság 1996. évi mérlegét és nyereségfelosztási javaslatát elfogadta. Az osztalék mértéke: az alaptőke 7%-a Az osztalék kifizetésének időpontja: a társaság alapszabályának megfelelő határidőn belül, nyivánosan a m­eghirdetett időponttól kezdődően Az osztalék kifizetésének helye: Aranypók Rt. Pénzügyi­ Osztálya 8. sz. határozat: Az Aranypók Rt. közgyűlése egyhangú szavazattal a társaság 1997. évi temvét tudo­másul vette. 9. sz. határozat: Az Aranypók Rt közgyűlése 38 525 igen szavazattal, 4 elenszavazat mellett az Aranypók Rt alapszabályának módosítását a 7. sz. előterjesztésben rögzítettek szerint elfogadta 10. sz. határozat. Az Aranypók Rt. közgyűlése egyhangú szavazattal elfogadta az Aranypók Rt. 1991. december 31-én készült alapszabályának a korábbi és a mai közgyűlésen elfogadott módosításokkal egységes hatályos szerkezetbe foglalt szövegét. 11. sz. határozat: Az Aranypók Rt. közgyűlése egyhangú szavazattal Rácz Ernőt igazgatósági taggá a mai naptól megválasztotta. A pótválasztással megválasztott igazgatósági tag megbi­­zatása 1998. május 30-ig tart. 12. sz. határozat: Az Aranypók Rt. közgyűlése egyhangú szavazattal a társaság könyvvizsgálójának dí­jazását 1997. január 1-jétől 160 000 Ft/hó összegben fogadta el. Egyben tájékoztatjuk Tisztelt Részvényeseinket hogy az éves jelentés megtekinthető a Társaság székhelyén (1143 Budapest Gizella út 24-26.) 1997. május 5-től mun­kanapokon 9-15 óra között. Aranypók Rt Igazgatósága KULTÚRA Népzene és klasszicizmus Száz éve született Kósa György A televízió egyes csatornáján az esti műsorban emlékezik meg Kósa György századik születésnapjáról. Pár nap ké­séssel csupán­ a jeles évforduló pontosan huszonnegyedi­kére esett. A feledés múltjából lép majd kissé elénk, jósze­rivel a zenebarátoknak is újdonság lesz ismerkedni vele, nem annyira zenéjével, inkább a képernyőről újra felénk néző arcával, felidézett hangjával. Hallhatunk majd részle­teket Bikasirató opuszából, nevét híresítő Po­csa­ji-dalai­­ból, s IX., a Megváltó c. szimfóniájának egyes tételeiből. A portréfilmben Kemény Endre karmester, Kistétényi Mel- Fészekben József­ oratóriuma a megrendülés katarzisával zárta körül az embert pár éve, ugyan­így Krisztus oratóriuma is a misztikus drámaiságával, medi­tációjának mélységével adomá­nyozott meg egy rádióadás kap­csán. A megrendülés, az áldozat időtlensége, mindenkoriságá­­nak elkerülhetetlensége döbbe­netes erővel hatott hallgatása­kor. Milyen jó, hogy kazettánál bármikor meghallgathatja az ember. Misztikus zeneszerző Kósa György, a klasszicizmus hagyományaival igyekezett öt­vözni zenei szövetét. Természe­tesen hatott rá Sztravinszkij mű­tétéből merített, az óklassziciz­mus szeretete nem hagyta érin­tetlenül. De egész Európát von­zotta, Bartók invencióiból, két zongoraversenyének egy-egy tételétől át Veressig, Szabó Ka­dosáig hatalmába kerítette az al­kotókat. Kósa misztikáját első­sorban a kor romantikus irányú vallásos reneszánsz termékenyí­tette meg, egyedülálló erővel. Érdekes módon besugározza ezt a népzene, felszíva az ősi ma­gyar dallamvilágot. Népzene és klasszicizmus szerencsésen ta­lálkozik tehát Kósánál, de általá­ban az új komponisták törekvé­seiben is. Már azért is, hiszen „a vészete, hiszen ő is a múlt bűvö- magyar zeneirodalom is éveken át harcolt érte, hogy közösség és lángelme, régi zene és régi nagy­mesterek egyenrangúságát elis­mertesse a közvéleményben" (Szabolcsi Bence). Kósa György élete egyébként oly drámai egyesülésben volt komponista erényeivel, hogy valóban eggyé vált velük sorsa. Stációkból állt élete, Trianon fáj­dalma, pályájának űzöttsége, szaggatottsága már onnan in­dult. S bár megbecsülések sora vigasztalhatta pályáját: karmes­ter volt a tripoliszi színháznál, művei visszahangra találtak, Er­­kel-díjat kapott, kiváló művész címmel is kitüntették, a Zene­művészeti Főiskola tanára lett, ám az üldözések korában ő sem lelhette „honját a hazában". A nácik beözönlése után munka­­szolgálatra hurcolták, megrok­kant testtel, sérült lélekkel érke­zett haza. De emberségét, kom­ponista tehetségét megőrizte! Reméljük, műveiből ránk ha­gyományozott zseniális muzsi­kája mind jobban örökünk lesz. Jó lesz vele ismerkedni vasárnap a televízió késő esti adásában, 23.35 órakor, a Száz szál szövét­­nek című emlékműsorban. Földes Károly Ferenc 11 Hangfogó nélkül A királyasszony lovagjai Ha valaki, hát Fischer Annie megérdemli, hogy királynőnek nevezzük, mert valóban az volt: századunk zongoraművészeté­nek nagyasszonya, öntörvényű előadó - és varázslatos egyéni­ség. Előkelőség áradt belőle, és valami egészen rendkívüli, ellen­állhatatlan vonzerő, mind szelle­mi, mind fizikai értelemben, ön­­tudatlanul és természetesen hó­dított, akár Victor Hugo koronás hősnője a talán legpoétikusabb francia romantikus drámában (a darab eredeti címe: Ruy Bias - Mészöly Dezső magyarításában: A királyasszony lovagja). Mi, akik a pódiumról ismertük Fis­cher Annie-t, felnéztünk rá és lé­legzet-visszafojtva gyönyörköd­tünk muzsikálásában, hogy az­tán egy-egy koncertje végén ron­gyosra tapsolt tenyérrel könyö­rögjük ki a ráadásokat. De hogy milyen volt a közvetlen érintke­zésben, családi és baráti körben, partnerekkel és pályatársakkal szövődött kapcsolataiban, arról csak legendák szólnak, mivel nyilatkozatot, interjút soha nem adott, számára a mindenható „publicity" semmiféle jelentő­séggel nem bírt. Abszolút szuve­rén alkatával leginkább az őser­dei nemes nagyvadakra hasonlí­tott (ugyan kihez alkalmazkodik, milyen kötöttségeket visel el mondjuk egy párduc?), bár ő egyfajta autoritást mindig is elis­mert maga fölött: a zeneszerzőt. Ettől originális a Fischer Annie zongoráján megszólaló Beetho­­ven-hang és Mozart-stílus, szív­­bemarkoló a h­opini rezignáció, lávahőfokú a schumanni szenve­dély... A mélységesen csodált pianis­tát és őszintén szeretett embert kedden este rendhagyó koncer­ten idézték meg a Budapest Kongresszusi Központ Pátria­termében a legilletékesebbek: a királyasszony lovagjai. Több ge­nerációt képviseltek a jeles szó­listák, élükön Vásáry Tamással, aki hol a hangszer mellől (Mo­zart: Esz-dúr kétzongorás kon­cert), hol a karmesteri pulpitus­ról vezényelte a csupa verseny­műből álló programot. Lovag­társai közül Frankl Péter a nyitó Mozart-műben, illetve a műsor­záró Schumann-koncertben lé­pett fel; a legifjabb közreműkö­dő, a 22 éves Bogán­yi Gergely előbb Chopint (f-moll verseny) ját­szott, majd a háromzongorás Mozart-koncert (F-dúr) egyik szólistája volt saját professzora, Baranyay László, valamint az est egyetlen hölgy-pianistája, Pru­­nyi Ilona társaságában. Azt, hogy őket milyen személyes szálak fűzték Fischer Annie-hoz, képer­nyőre kivetített riport-bejátszá­sokból követhette nyomon a kö­zönség (az esetet a tv és a házi­gazda BKK közösen szervezte, s a teljes műsort vasárnap a TV 2 felvételről sugározza 19.25 óra­kor). De hogy a többi előadót, nevezetesen a Liszt Ferenc Ka­marazenekar tagjait és vezetőjü­ket, Rolla Jánost - aki amúgy a Francia Becsületrend Lovagja -, továbbá a műsorközlő zongora­művész-riportert, Némethy Atti­lát is Annie királynő közvetlen környezetében illeti meg kiérde­melt hely, az csak az eseményt megelőző sajtótájékoztatón de­rült ki. Hadd adjam hát tovább az ott szerzett értesülést, misze­rint Némethy Attila 1980-as ja­pán versenygyőzelmében a Fis­cher Annie lakásán eltöltött, pontosabban átbeszélgetett-vé­­gigmuzsikált óráknak meghatá­rozó jelentőségük volt. Ami pedig Lisztéket öleti, elég, ha csak annyit mondok élete utolsó koncertjét velük adta a nyolcvanesztendős királyasszony. Mégpedig Szolno­kon. Ott, ahol most lovagjai az emlékének szentelt hangversenyt először játszották el­­ egy nappal a pesti előadás előtt. Kerényi Mária

Next