Új Magyarország, 1997. április (7. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-14 / 86. szám

1997. ÁPRILIS 14­, HÉTFŐ Függönyrojt Rombolva építés? Még tavaly kora ősszel, a Fővá­rosi Önkormányzat Kulturális Bizottságának elnökévé történt megválasztása után azt mondta Körmendy Ferenc egy interjúban: „Eddig csak a negatívumok lát­szottak, hogy valamit rontot­tunk, pusztítottunk. Itt az ideje, hogy kiderüljön: az építés szán­dékával romboltunk." Értette ezt a főváros egész kulturális életére. Figyelemre méltó megállapí­tás. 1996 szeptemberének első napjaiban, amikor az interjú megjelent, reményekre is adott jogot, valami tényleg változni fog, és valóban kiderül, hogy azt a sok és tagadhatatlan rombo­lást, amit a Fővárosi Önkor­mányzat s közelebbről a kulturá­lis bizottság végzett az amúgy is sok sebből vérző kulturális élet­ben, a jobbítás szándéka vezette. Hiszen ha így lett volna! Eltelt azóta idestova nyolc hó­nap, és a helyzet nemhogy ja­vult, vagy legalább sikerült vol­na a zűrzavart „szinten tartani" - inkább további rombolások lát­szanak. Vegyük például a kétes értékű népszerűségre szert tett Nagy­mező utcát s ennek is azt a ke­vesebb mint háromszáz méteres szakaszát, a volt Tinódi mozi és a Mikroszkóp Színpad között, me­lyet egyesek a monomániások makacsságával neveznek pesti Broadwaynek. Ez a kicsiny terü­let a fővárosi kulturális kor­mányzat számára az állatorvosi tankönyvek sokat emlegetett ló­ábrájával egyenlő. Megtalálható itt valamennyi súlyos betegség. Az utóbbi évek eseményeinek (botrány-) krónikája köteteket töltene meg. Pusztán emlékezte­tőül: mindössze egyetlen he­lyen, a 22-24. szám alatt rövid időn belül a következők történ­tek. Megszűnt a Kazimir-féle Thália Színház, létrejött az Arizo­na Színház. Megszűnt az Arizo­na, létrejött a Művész Színház. Megszűnt a Művész, létrejött az újabb Thália. Megszűnt ez is, mi­után a főváros és kulturális bi­zottsága úgy döntött: a szüksé­gessé vált rekonstrukció után a színház mint befogadó színház fog működni. E helyütt tehát remekül mű­ködött a rombolás mint taktika és stratégia is. Ez ugyan nem de­rült ki azonnal, de mára világos: nem lesz itt semmiféle befogadó színház, hanem az Operaház ka­maraszínházává avanzsál a sok vihart látott létesítmény. Hogy a főváros nem ezt ígérte? Hogy az ok, mellyel a Thália társulatát ki­rakták, eszerint nem volt őszin­te? Kit érdekel? Magasabb érde­kek működnek itt, mint egy-egy társulat sorsa - lásd például a százötven méterrel odébb lévő, a Tinódi moziból képezett Tivoli Színház sorsát, ahonnan szintén kiraktak egy társulatot, majd magánszínházzá tették volna egy pályázat révén, de az be­fuccsolt. Pedig az átépítés gya­korlatilag készen van, ám a mű­ködőképes színház ott áll üre­sen, és e pillanatban nem tudni, mi is lesz vele. Ugyanúgy nem tudni, mi tör­ténik az Operett Színház melletti, hajdani Moulin Rouge mulatóval vagy a szemben lévő épületben az Arizona mulatóval, melyben egy ideig működött még a Thá­lia Stúdiója, de ma már nem ját­szanak ott. Ide sorolható néhány más nem kevésbé kényes prob­léma. Például az a fővárosi el­képzelés, hogy összevonják a Madách Kamarát, a Budapesti Ka­maraszínház Asbóth utcai kis színházát és Shure Stúdióját, vagy az, hogy kényszerítő erő­vel létrehozzák a központi szá­mítógépes színházi jegyeladási irodát. A rombolás tehát már jól megy... (takács) KULTÚRA Aranystallerok Mindig gyanítottam, műveltsé­gem nemcsak véges, de szembe­ötlően fogyatékos is. Amikor szenzációként olvastam a sajtó­ban, hogy Helen Duval nálunk forgat, gyatra emlékezetem nem segített Id személyének, még ke­vésbé személyiségének fölidézé­sében. Persze, nem láttam, nem láthattam, sőt, nem is kívántam látni minden filmet, amit a ma­gyar forgalmazók moslékként vályúban elibénk öntenek, azo­kat azonban többnyire megné­zem, amelyek - sejtésem szerint - nem idézik meg nyomban ezt az orszagot. Nos, ne törjék a fejü­ket, Helen Duval pornósztár. Hogy mennyire járatlan vagyok a műfajban, azt azzal igazolha­tom, eddig fogalmam sem volt róla, hogy ilyen filmeknek is osz­togatnak Oscar-díjat, és ez a hol­land - hogy is kell (magyar) ren­dőrnyelven mondani? - úri­hölgy Oscar-díjas. Sőt azt is meg­tudtam: sztárokkal mi is büszkél­kedhetünk, van már Oscar-díjas pornószínésznőnk. Végre! Én meg hogy aggódtam... Az a benyomásom, nemcsak hogy igyekszünk Európába, de már egyenesen a „kultúrbiznisz" kellős közepében leledzünk. A fejlődés legmagasabb fokán. Ami már a legmerészebb csú­csot, a kommunizmust is meg­haladta. Mert itt nem zárult le semmi, posztmodern ide, Fu­kuyama oda: a történelemnek nincs vége, nemcsak egy Oscar­­díjas pornószínésznőnk van, ha­nem több jelöltünk is erre a cím­re. Repesek. „A magyar név megint szép lesz..." - ahogy a költő mondja. Lelki szemeim előtt már megjelent egy káprá­zatos Európa Parlament, ahol nem csupán elolaszosodott Hu­­sikák, hanem virtigli magyar hu­­sikák nyüzsögnek az ülésterem­ben anyaszült - vagy éppen kló­nozott - meztelenségben, és hoznak nagyszerűbbnél nagy­szerűbb törvényeket a­z emberi szabadság védelmében. Mond­juk, ilyet: legyen alanyi joga mindenkinek a pornó - korra, nemre, etnikumra, vallásra való tekintet nélkül. Éljen a liberalizált pornó! Jövőképem egészen derűs. Látom, miként rántja ki „sec­­perc" a magyar gazdaságot min­denkori kátyújából a látványo­san föllendült új iparág, látom, hogyan kell újra meg újra meg­­rogyasztani ugyanazt a gazdasá­got, hogy ennek a remek ipar­nak ismételten sanszokat ad­junk a segítésre, és látom, mint csapnak egymás tenyerébe szennyeskezű politikusok, alvi­lági futtatók, selyemfiúk, szex­­shopperek, hogy az üzletet fris­sen tartsák, hogy sápoljanak a lélekmérgezésből, a mások meg­aláztatásából, az ember sátáni hülyeségéből, gyalázatából. Szép új világ. Vagy talán nem is annyira új. Esetleg itt van már az összes hozadozóval egyetemben. Pros­titúció, kábítószer, maffia, feke­tepénz, erőszak, nyár színi leszá­molások, bandaharcok, félelem, korrupció, üzletelés a politiká­val. Ezúttal nem költőt - főkapi­tányt idézek: ez a fejlődés vele­járója. Hozzátenném, hiszen ez is csak másság, mint a melegség, a pederasztia. Nagy a keletje ezeknek a nemes erényeknek ma nálunk. Ó, ha egyszer, leg­alább egyszer a Nyilvánosság Klub vagy egyéb liberális ember­boldogító megkérdezné: mi le­gyen azokkal, akik nem lettek mások, hanem mások maradtak a megannyi hirtelen jött másság közepette? És megkérdeznék: valóban ilyen fontos a pornó­ipar? És letéteményesei nem cé­géres gazemberek, akik emberi gyöngeségekre, az ember rab­szolgaságára spekulálnak? Izgalmas kérdések lehetné­nek. Talán még annál is izgisebbek, mint amik Helen Duval és ma­gyar társai láttán gerjednek föl bennünk, ha ugyan gerjednek. És lassan véget ér ez a mi szépséges huszadik századunk... Fábián László Kölcsey-díjasok Szép névsora van a Lakitelek Alapítvány és a Magyar Újságírók Közössége által 1994-ben alapított Kölcsey-díjazottaknak: Agócs Sán­dor, Apáti Miklós, Döbrentei Kornél, Kiss Dénes, Körmendi Lajos, Nagy Gáspár, Serfűző Simon, Tollas Tibor, Márkus Béla, Szakolczay Lajos, Szöl­­lősi Zoltán, Bertha Zoltán. Idén az eddigi díjazottak sza­vazatai alapján - költői, műfor­dítói és szerkesztői munkásságá­ért - Szentmihályi Szabó Péter és Turcsány Péter nyerte el a rangos elismerést. A Kölcsey-díjakat a lakiteleki népfőiskola Kölcsey­­házában adták át az április 11-én rendezett Antológia-napon. • Georg Friedrich Händel Judás Makkabeus című oratóriumát hallhatják az érdeklődők ma este 19.30-kor a Dohány utcai zsina­gógában, Bódi Marianna, Lukin Márta, Mukk József és Moldvay József énekesek, valamint a Ma­gyar Rádió és Televízió énekkara és a Magyar Állami Hangver­senyzenekar előadásában. Vezé­nyel: Strausz Kálmán. Vernisszázs a fürdőszobában Aktszobrok vándorútja Szoborszalonná nemesedett hét végén a Mecénás üzlethálózat Bajcsy-Zsilinszky úti üzlete. Cso­dafürdőszobák kellékei között a fiatal magyar szobrásznemzedék márvány-, gránit-, nemesfa plasztikái­­ egész aktgyűjte­mény. A cégtulajdonos Parragh László arra kérte az újságírókat: kerüljék az esemény kapcsán még csak a reklám látszatát is, hi­szen, mint mondja, nem szpon­zorálnak, hanem a szó régi értel­mében igyekeznek ismét ráve­zetni a hazai nagyvállalkozókat, tőkével rendelkezőket a mecéná­­si felelősség vállalására. Parragh szerint a szétfoszlott egykori álla­mi mecenatúra nyomán légüres tér jött létre, s a műgyűjtésre haj­lamos tehetősek „a múltba fek­tetnek be", amikor jegyzett alko­tók aukciós műveit vásárolják. Az egykori elődszervezet, a Gyár­iparosok Országos Szövetsége a század első felében a kor magyar művészeit, alkotóit támogatta. Kevesen tudják, hogy például a Nyugat szerkesztője, Fenyő Miksa évtizedeken át volt a GYOSZ tit­kára, majd igazgatója, s ekkép­pen a támogatások indítványo­zója, olykor kicsikarója. A mai MGYOSZ alelnöke sze­rint ha csak szerény részt farag­nak le a kétes hatású reklámok költségeiből a cégek, azzal máris „kenyérhez és borhoz" juttathat­ják a tehetséges ifjú művésznem­zedéket, az indulás és megismer­tetés lehetőségéhez, amire a busás terembérleti díjak korában alig van módjuk. Reménykedik abban is, hogy a tehetős nagyvállalkozók előbb-utóbb a zsebükbe nyúl­nak, és hajlandók lesznek csu­pán azért mai műveket vásárol­ni, mert megtetszenek nekik. A villányi szobrász-mesteris­kola alkotóinak egy csoportja mutatkozik be a „fürdőszobai vernisszázson". Eltérő irányza­tok, egységesen magabiztos mesterségbeli tudás. A pécsi Par­ti Galéria szervezte a részvételt, s - a látottak szerint - jó ízléssel döntött a kiállított anyagról. A tárlat egyébként vándorútra in­dul a bemutatótermek országos hálózatában. A cégnek, mint megtudtuk, ez csupán néhány százezer forintjába kerül, s ezért semmit nem kérnek, csak abban bíznak: minél többen megnézik a fiatal szobrászok műveit. Akik e hónap végéig látni szeretnék a művészcsoport aktszobrait: a Mecénás üzlethálózat Bajcsy- Zsilinszky út 5. szám alatti üzlet­­helyiségében tekinthetik meg azokat. V.P. Akt az oszlopok között FOTÓ: MOSSA ZEINER WWM 11 Passiójátékok a Tavaszi Fesztiválon Mítoszok szárnyán Posztóharisnyás legények, népviseletbe öltözött leá­nyok özönlik el a hatalmas színpadot: a Megfeszített életét, kálváriáját, szenve­déstörténetét táncolják el. A háttérben kétoldalt fából ácsolt árkádsor, előtte a népi zenekar. Mária és Jézus, a Megváltó és a tanítványok meghitt jelenetei zajlanak a különös táncjáték helyszí­nén, az Erkel Színházban. Húsvéti játékokat, népi passiót adott elő a Honvéd Táncszínház és gyermekegyüttese, a Buda­pest, a Bihari János és a Tessedik Táncegyüttes Foltin Jolán rende­zésében és koreográfiájában. Hatalmas kavalkáddá sereg­lett össze a tengernyi táncos, a Krisztust követő, ünneplő, majd „Feszítsd meg!"-et kiáltó, méltat­lan tömeg. A Fénylik titka ke­resztfának című passiójáték főbb szerepeiben Rémi Tünde, Juhász Zoltán, Lányi Attila, Molnár Piros­ka lépett föl, Imrik Zsuzsa puri­tán, tetszetős népi jelmezeiben. Zeke Edit fából faragott, a bibliai korra és a népi környezetre uta­ló díszletei között. A zenét Kis Ferenc szerezte, népdalénekes­ként közreműködött Szvorák Ka­talin és Berecz András a Hegedős Együttes és a Gázsa zenekar kí­séretében. Filmek sokaságát láthattuk Krisztus megpróbáltatásairól. De talán soha ilyen puritán szuggesztivitással nem keltették színpadon életre a nép naiv fel­fogásán átszüremlő szenvedés­történetet. A tempós, méltóság­­teljes tánclépésektől az egyre va­dabb, tömeges forgatagig hatá­sos és magával ragadó a nagy­szabású kompozíció (koreográ­fusok: Kricskovics Antal és Zsu­­ráfszki Zoltán). Akárha egyfajta parasztbiblia elevedne meg a szemünk láttára. Tiszta és neme­sen egyszerű, a legapróbb moz­dulatig; nincs egy fölös taglejtés, cifrázott-erőltetett momentum a pontosan fölépített, lépésenként kidolgozott, remek­ táncjáték­ban. Zene és költészet ihlette a táncban elbeszélt tragikus törté­netet, életszeretet és fenséges­ség, sátáni intrikák és megrázó kálvária motívumai fonódnak össze percenként változó, vibrá­ló játékká. Szétrajzanak és ösz­­szesereglenek, karéjba fonják az Üdvözítőt, majd tömött sorok­ban követik a Golgotára. Jézus, meg-megroggyanva a kereszt súlya alatt, lassú lépésekben bukdácsol fölfelé, míg a két ár­kádsor között - a szín közepén - a „katonák" föl nem feszítik. Az elnémuló tömeg fölé maga­sodik a feszület, hogy adott pil­lanatban az immár élettelen tes­tet leemeljék, és pietaként he­lyezzék Mária ölébe. Elérkezik a Feltámadás pilla­nata, újra megelevenedik a szín, hozzávetőleg száz táncos ün­nepli az örömteljes hírt. A ferge­teges ünnepi táncban ott zsong a tavaszi megújulás ősi, mágikus mozdulataira utaló rituálé is. Az­tán beözönlenek a szerb népvi­seletbe bújt táncosok, hogy a „ruzsicsáló" húsvéti szokásait idézzék meg. Csupa lendület, tréfás játékkedv diktálja a tánco­sok rajzását. Friss fuvallatként, mintegy varázsszóra, majd száz óvodás-kisiskolás korú gyermek veszi birtokába a színpadot, fa­lusi húsvéti játékok tarka jelene­tei lepik el a játékteret a tavaszi újjáéledés, a fölsarjadó élet me­taforája gyanánt. Lenyűgöző, amint a sok-sok apróság percnyi pontossággal járja a maga közös táncát (a Honvéd Táncszínház kiválóan képzett, csupa tehetség gyermekegyüttese). A passiót megelőzően száz táncos idézte meg a magyarság és a Kárpát-medence népeinek ősi télűző, tavaszköszöntő szo­kásait, a virtuóz pásztortáncok­tól a szlovákok „zöldág-járásá­ig", a szerbek húsvéti rítusaitól az erdélyi román táncokig, a so­mogyi mulatságtól a táncestet záró, szemkápráztató kalotasze­gi bálig. A múlt idők ködébe ve­sző mítoszok s a kora keresz­ténység íratlan (ki tudja, milyen titkokat rejtő-sejtető) hagyomá­nyai fakadtak föl a Tavaszi Fesz­tivál talán legsugallatosabb népi táncparádéján. Metz Katalin Pinocchio és társai Az ASSITEJ Országos Gyermekszínházi Találkozó mai napján a Ne­­vesincs Színház Gyertek velünk Betlehembe című előadása látható a Pataky István Művelődési Központban délelőtt 10 órakor; az Új Színházban délután 14 órakor a Pinocchiót adja elő a Kaposvári Csiky Gergely Színház társulata; a Kolibri Színházban Rádió-játé­kok zajlanak délután 14—18 óra között; a Várszínházban este hat órakor a békéscsabai Jókai Színház mutatja be A só című produk­cióját. Harmonika-est a Rátkaiban Takács Magdolna harmonikaművész és tanítványai. Lovas Flóra, Berki László, Kocsis László lépnek föl holnap délután 6 órakor a Rátkai Márton Klubban (Városligeti fasor 38.). Műsorvezető: Kovács Béla színművész. Műemlékvédelmi világnap Harkánytól Siklósig vezető tanulmányi kirándulást rendez Siklós Város Önkormányzata és az Országos Műemlékvédő Hivatal április 17-18-án. A villányi borvidék műemlékeit bemutató túrához műso­ros díjátadás kapcsolódik, amikor is kiosztják a Magyar Műemlék­­védelemért Díjakat. A siklósi vár kongresszusi termében a magyar várak (mindenekelőtt a siklósi és a hollókői) történetéről hangzanak el előadások. Baranyai László a Zeneakadémián A jeles zongoraművész. Baranyai László koncertezik ma este hét órakor a Zeneakadémia nagytermében. Műsorán Beethoven-szo­­náták szerepelnek. XXVIII. Kazinczy-napok Kazinczy-napokat tartottak a hét végén Kassán. A kétnapos ren­dezvény programjai között - egyebek mellett - tudományos tanács­kozás, nyelvvédelmi kerekasztal-beszélgetés, színházi előadás, va­lamint a Szép magyar beszéd című verseny döntője szerepeltek. Beszélgetés egy tea mellett Egy tea melletti beszélgetésre vár minden érdeklődőt G. Szántó András festőművész holnap délután 3-tól 7 óráig a Külvárosi Sza­lonban (Pestújhelyi Közösségi Ház, XV. ker., Szűcs István u. 45.). Ünnepelt költők A Magyar Írószövetség költői szakosztálya születésnapjuk alkalmá­ból baráti esten köszönti Hatvani Dániel (60 éves), Keresztes Ágnes (50 éves), Papp Árpád (60 éves) és Székely Magda (60 éves) költőket holnap délután 5 órakor az írószövetség székházában (VI. ker., Bajza u. 18.).

Next