Új Magyarország, 1997. május (7. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-02 / 101. szám

1997. MÁJUS 2., FENTEK TUDÓSÍTÁS/BELFÖLD Milosevics montenegrói kudarca A szerbiai elnök visszavonulását jósolják Tudósítónktól. Ismét választásokra készül Szerbia, s mint ilyenkor lenni szokott, a pártok igyekeznek minél jobban lejáratni ellenlába­saikat Ennek ellenére nem kis meglepetést keltett a Demokra­ta Párt egyik vezetőjének minapi kijelentése, miszerint Szlobo­­dan Milosevics, Szerbia és egyben Kis-Jugoszlávia teljhatalmú ura a politikai életből való visszavonulást fontolgatja. A korteskedésben, különösen a Balkánon, minden eszköz bevet­hető, de a fenti nyilatkozat mégis sokkolta az embereket. Ha azon­ban górcső alá vesszük a szerbiai elnökkel az elmúlt hónapokban történteket, nem is tűnik olyan valószínűtlennek nyugdíjba vo­nulása. Politikai pályájának ha­nyatlása és hitelének elveszítése már korábban megkezdődött, hi­szen a délszláv válság tombolása idején jószerivel az egész világot az orránál fogva vezette. Bármit ígért vagy aláírt, vajmi keveset tartott be, s ennek jelentős presz­tízsveszteség lett a vége. Belpolitikai körökben is egyre kevésbé népszerű, pedig ázsió­jának növelése érdekében ép­pen a minap igen kockázatos lé­péseket tett. A nálánál korban és politikai „munkakörben" jóval fiatalabb Milo Gyukanovicsot, Montenegró reformokra törek­vő miniszterelnökét ugyanis minden eszközzel való „kilövés­re" jelölte meg, s bevetette ellene Momir Bulatovicsot, a testvérköz­társaság elnökét is, akinek azonban nem sikerült lejáratnia, tehát levál­tatni legközelebbi munkatársát. Gyukanovics vezetése alatt például a nyugdíjak Montenegróban rend­szeresen érkeznek, holott Szerbiá­ban az 1,2 millió nyugállományú dolgozó febuári járandóságából még egy fityinget sem kapott. Különutas politikájában, vagy ha úgy tetszik, szófogadatlansá­­gában Gyukanovics odáig me­részkedett, hogy Amerikában önmaga, illetve nemzete mellé állította az ott élő montenegrói­­ak lobbyját, sőt a kormányzatot is. Az athéni kormánynál (amely eddig a szerbek barátjának szá­mított) elérte, hogy a nyugati or­szágok Görögország közvetíté­sével 60 millió dollár hitelt hagy­janak jóvá a reformok beindítá­sához. Az ügylet végrehajtását megakadályozandó, Milosevics „magánlátogatást" tett a hellének földjén, de ott újabb, hatalmas po­fonnal várták. A görög külügymi­niszter, akinél a hitel ügyében in­tézkedni szándékozott, csupán huszonöt percre és meglehetősen fagyosan fogadta Szerbia elnökét. Ennyi megalázást Milosevics aligha fog szó nélkül hagyni, s ha nem válik be a demokraták jós­lata, előre láthatólag az eddiginél is nagyobb felfordulás várható a szomszédos köztársaságban. Both Mihály Újvidék Betiltott vegyi fegyverek Jugoszláviában a tabun sem tabu Hatályba lépett a vegyi fegyve­rek általános és teljes tilalmáról szóló nemzetközi egyezmény, amelyet összesen százhatvanöt ország írt alá. Magyarország sor­rendben a hatvanötödik állam­ként csatlakozott a szerződés­hez. A korszakos jelentőségű, tíz­évi tárgyalósorozat után kidol­gozott megállapodást 1993-ban Páriában nyitották meg aláírás­ra. Az egyezmény kimondja a vegyi fegyverek kifejlesztésé­nek, gyártásának, felhalmozásá­nak és használatának teljes tilal­mát, és kötelezi a részes államo­kat a meglévő készletek tíz éven belüli megsemmisítésére. A szer­ződést ratifikáló országok között van az Egyesült Államok is: a szenátus négyévi vajúdás és té­továzás utáni a múlt héten iktatta törvénybe az egyezményt. Az orosz törvényhozás, a du­ma viszont úgy döntött, hogy anyagi okok miatt később fog határozni a megállapodásról. A képviselők álláspontja alapján Oroszország jelenleg nem ren­delkezik a vegyi készletek meg­­se­prpilisijéhez szükséges ötmilli­­árd dollárral. Kuba is ratifikálta a vegyi fegyverek teljes és általános tilal­máról kedden életbe lépett nem­zetközi egyezményt - jelentette az AEP egy szerdai hivatalos be­jelentésre hivatkozva. Komoly bizonyítékok vannak ar­ra, hogy Jugoszlávia nem állította le vegyi fegyverek gyártására kidolgo­zott programját - állította mind­eközben a Vecernji List című zágrábi napilap. A legnagyobb példányszá­mú zágrábi újság szerint az emberi jogi szervezet arra figyelmeztetett: a térség törékeny békéjét veszélyezteti Jugoszláviának az a képessége, hogy vegyi fegyvereket állíthat elő. A szervezet felszólította Belgrádot, hogy írja alá és iktassa törvénybe a vegyi fegyverek betiltásáról kötött nemzetközi szerződést. A zágrábi újságban emlékeztettek arra, hogy a volt Jugoszláv Néphadsereg (JNA) szerint, pszichológiai hatást kiváltó LSD-25 gázt és kloropiklint gyárta­tott, s kísérleteket folytatott szomán, tabun és más vegyi anyagokkal. A lap szerint a JNA sok volt tisztje ar­ról tájékoztatta a Human Rights Watch-ot, hogy a főtiszteket a vegyi fegyverek támadó jellegű bevetésére is kiképezték. Szópárbaj a külügyi bizottságban Kisebbségi alternatíva Folytatás az 1. oldalról „Korrekt, de nem problémamen­tes" az ukrán-magyar kisebbségi együttműködés - jelentette kd Tabajdi Csaba a külügyi bizottság felkérésére tett beszámolójában. Az államtitkár kiemelte, hogy a nemzeti jelképek használata Szlovénián kívül itt is engedélye­zett, s hogy Kijev törvényben is megfogalmazza a nemzeti kultu­rális autonómiát. Ugyanakkor rámutatott: egyrészt objektív okokból, az ukrán gazdaság helyzetéből adódó óriási forrás­hiány, másrészt a bürokratikus gyakorlat miatt szenved csorbát a kisebbségi érdekérvényesítés, így volt például a beregszászi magyar alapítványi főiskola en­gedélyezésekor, amelyre csak négyesztendőnyi huzavona után került sor - mutatott rá Ta­bajdi. Az államtitkár szerint az ukrán nemzetállami törekvések felerősödése következtében bi­zonytalanságérzet is jellemzi a kárpátaljai magyarságot. Eörsi Mátyás kérdésére válaszolva Ta­bajdi aláhúzta: a magyar politi­kai elitnek ki kell lépnie abból a csapdából, hogy elfogadják a re­ciprocitás jól hangzó elméletét, amelyet „ellenünk fordítottak le" egyes szomszédos országok poli­tikusai. Bagi Gábor a két ország kap­csolatait elemezve úgy fogalma­zott: az alapszerződések megfe­lelő keretet jelentenek az együtt­működés folytatásához, s az ed­digi időszakban is kielégítően működött az ukrán-magyar alapszerződés. Az államtitkár utalt a négy új határátkelő meg­nyitására, a mintegy 52 államkö­zi szerződésre is. Fedor Vilmos, a parlament ukrán-magyar ki­sebbségi vegyes bizottság ma­gyar társelnöke emlékeztetett, hogy Magyarország írta alá az első kormányközi szerződést Ukrajnával. Németh Zsolt (Fidesz) vitába szállt Tabajdi kijelentésével, mi­szerint a kormány kisebbségpo­litikájának nincs alternatívája, hangoztatva: éppen az lenne, ha partnerként kezelnék a határon túli magyarok képviselőit. Az alapszerződésekről s a HTMH tevékenységéről parázs vita folyt. Németh szerint csökkent ebben a kormányzati szakasz­ban a HTMH súlya, befolyása az államigazgatás egészére. Csóti György, a bizottság MDF-es alel­­nöke pedig fölemlegette azt a kényszerhelyzetet, amelyben a magyar kisebbség képviselői he­lyeselték az alapszerződések meg­kötését. Nem értettek egyet a kép­viselők abban sem, hogy például Kárpátalján mennyiben tekinthe­tő a KMKSZ a magyar kisebbség legitim képviseletének. Eörsi Mátyás a felmerülő vitás kérdések miatt kijelentette, hogy a bizottság egy későbbi ülésén visszatér a HTMH tevé­kenységének elemzésére. (udvardy) Szokosodó terrorcselekmények Szlovákiában Amerikai figyelmeztetés Alfonse d’Amato és Christopher H. Smith amerikai szenátorok Vladi­mír Meciarhoz intézett levelükben figyelmeztették a szlovák kor­mányfőt: tekintettel az emberi jogok helyzetének tavalyi rosz­­szabbodására, várhatóan Szlová­kia valószínűleg nem lesz ott a NATO-csatlakozásra első körben meghívott országok között. Az MTI jelentése szerint a két republikánus párti szenátor an­nak a kongresszusi bizottságnak a társelnökeként küldött levelet a szlovák kormányfőnek, amely az 1975-ös helsinki megállapo­dás és más, a hidegháború végét jelentő szerződés végrehajtását felügyeli. A szenátorok felszólí­tották a szlovák kormányfőt: „lépjen fel határozottan e prob­lémák megoldása érdekében, amelyek negatív módon befolyá­solják Szlovákia kilátásait arra, hogy a jövőben szabad és virágzó országként foglaljon helyet a nyu­gati demokráciák között." Halálos kimenetelű lövöldö­zés volt a pozsonyi utcán, Besz­tercebányán pedig pokolgép robbant. Pozsonyban az egyik legnagyobb kórház előtt egy imeretlen férfi három pisztolylö­véssel megölt egy ismeretlen nőt, majd öngyilkosságot kísé­relt meg. Súlyos, életveszélyes sebekkel került „a kéznél levő" kórház műtőasztalára. Szerdára virradóan Besztercebányán, a Szlovák Nemzeti Felkelés em­lékmúzeumának épületében le­vő kávéház bejáratánál pokol­gép robbant. A merényletnek nincs sérültje, a tettes ismeret­len. A pozsonyi utcai lövöldözés helyszínéhez közeli Szent Már­ton temetőben szerdán állítólag bombariadó volt, de a belügymi­nisztérium a hírt cáfolva közölte: a temetőben azért tartózkodik olyan sok rendőr, hogy megfele­lően védelmet biztosítsanak egy délutáni gyásszertartásnak. Ezen búcsúztatják azt a 28 éves rendőrt, akit szombaton Po­zsonyban az utcán két pisztoly­­lövéssel ölt meg egy ismeretlen. Egy névtelen telefonáló közlé­se szerint egy ismeretlen szerve­zet, a „Szlovákiai Titkos Hadse­reg" vállalta magára a szombati pozsonyi rendőrgyilkosságot, valamint azt a napokban elköve­tett zsolnai pokolgépes merényle­tet is, amelyben szintén egy 28 éves rendőr halt meg a távirányí­tással felrobbantott autójában. Szlovákiában egyre több pokolgé­pes merényletet, utcai gyilkossá­got követnek el, és megszaporod­tak a hamis bombariadók is. Füle­ken a hét végén egy lakodalom népes vendégseregét „ugrasztot­ták szét" pokolgépes riogatással. FOTÓ: MTI/BRUZAK NOÉMI Milan Kucan szlovén elnök a székesfehérvári romkertben megte­kintette Aba Novák Vilmos festményét A múlt összeköthet Négy nap, amely...M­ikor a boltost, vallása most érdektelen, megkérdezték, mi­ből él meg, hiszen a boltja csak a veszteséget termeli, azt találta mondani: vasárnap zárva vagyok. Tehát abból is fenn le­het tartani az üzletet, hogy zárva van. A szociálliberális kormány négynaposra formázta május 1-jét, ez a hónap négyszer kezdődött tehát el, némi politikai haszon bizonnyal származott számukra a dologból. Természetesen nincs könnyű dolguk a szónokoknak, amikor arról akarják meggyőzni a szociálisan immár szinte érzéketlenné lett tömegeket, hogy sorsuk még ebben a választási ciklusban jobbra fog fordulni. A nép hever a füvön, távolról zene hallik, vásári a tarkaság a bóvliárusok Gál Zoltán házelnöknek se ad­nának számlát, ha kérni merne, a pavlovi reflex előcsalja a fém­pénzeket, mégis futja virslire, végül is ezt szokta meg a nép, az istenadta. A baloldali szónokok azt magyarázzák, hogy még nem jött el a bizonyítványosztás ideje, igaz, hogy sok tanintézetben már megvolt a ballagás, virághegyekkel mentek haza a pedagó­gusok, de más a politikai időszámítás, ők nem karnak elballagni, hiába is kérleli őket csöndesen a nép. Számosan elmondták, hogy az előző kormány túlságosan ideo­logikus volt, a kádárista Magyarország nem fogékony az új igék­re, s állítólag ez vezetett az MDF-kormány bukásához. A szocia­listák most, hatalomra kerülésük három éve után maguk is az ideológiai frontra merészkedtek. Kósáné Kovács Magda Oroshá­zán arról beszélt az MTI jelentése szerint, hogy a legrégebbi múl­tú eszmei-ideológiai áramlat Magyarországon a szociáldemok­rácia, meg hogy soha nem lehetett szembefordítani a baloldali­­ságot és a nemzeti jelleget. Szent István óta akkora butaságot, hogy ez az ország előbb volt szociáldemokrata, mint keresztény, csak a rákosista tankönyvírók merészeltek előadni. Négy nap természetesen nem lehet elég arra, hogy igazán egy­más ellen lehessen uszítani a nemzetieket és a tényleges jobbító szándékkal előhozakodó keresztény-szociális eszmekört képvise­lő politikusokat. Négy nap csak arra elég hogy növekedjen a zűr­zavar a fejekben, hogy négy napon át ugyanúgy lógathassa a lá­bát a munkavállaló, mint a régős munkanélküli. Négy nap csak arra volt elég hogy a szociálliberális bolt ne termelje tovább a veszteséget, hogy ne növelje tovább a bajt. Négy nappal megint közelebb kerültünk a választásokhoz, ennyi a valódi haszon, nem több. Apáti Miklós Az őszinte és tartós kapcsolatok reményében Reálisabb román hadvezetés Jelentős változások tapasztalha­tók a román politikában a ma­gyarság tekintetében is, s bízom benne, hogy az új vezetés Ma­gyarországgal őszinte és tartós kapcsolatokra törekszik - hangsú­lyozta lapunknak Pódfi Jenő (MDF), aki az Országgyűlés honvédelmi bizottságának küldöttségével az elmúlt héten járt Romániában. Tapasztalatait összegezve Pó­­da Jenő rámutatott: Gheorghe Tinca korábbi védelmi miniszter súlyos kijelentése, mely szerint ha hazánkat előbb veszik fel a NATO-ba, mint Romániát, újabb fegyverkezési versenyt indít el, megdőlni látszik. Victor Babiuc, az új kormány hadügyminisztere sokkal következetesebb politikus­nak tűnik, ezt támasztja alá egye­bek mellett az a tény is, hogy előd­je radikális véleményét elvetette. Póda Jenő szerint jó volt tapasz­talni azt is, hogy a román hadsereg vezérkari tisztjeivel folytatott be­szélgetés során többször fölemle­gették a magyar-román baráti kap­csolatok ápolásának szükségessé­gét, hangot adtak azon vélemé­nyüknek is: Európába Magyar­­országon keresztül vezet az út. A képviselő emlékeztetett ugyanakkor Keleti György hon­védelmi miniszter számtalan­szor kritizált elhibázott lépései­re, melyek a román kapcsolatok­ban is érződnek. A hazai draszti­kus haderő-leépítéssel ellentéte­sen a román védelmi miniszter to­vábbra is a lassú és megfontolt változtatások híve, így például Victor Babiuc hangsúlyozta: a hadsereg jelenlegi 240 ezres lét­számát az ezredforduló utánra akarják kettőszázezer alá csök­kenteni, ám ezt is a természetes fogyás - nyugdíjazás - arányában, amely adatnál nem szabad figyel­men kívül hagyni a hetvenezres so­rozott csendőrséget sem. Jelentős modernizációs folya­matot is elindítottak Bukarest­ben, miközben a magyar „had­erőreform" jó, ha átalakításnak nevezhető. A képviselő végeze­tül felvetette: a román nemzeti jövedelemből 2,7 százalék jut a védelmi kiadásokra, szemben a hazai 1,2 százalékkal, amely is­­mmételten újrafogalmaztatja ha­zánk védelmi képességének és készségének feltételeit. R. M. Külső és belső veszélyek a hírszerzésben Tudósítónktól: A román parlament két házának együttes ülésén megvitatták a Román Hírszerző Szol­gálat (SRI) 1996. évi jelentését, amelyet Virgil Magureanu, leköszönt SRI-igazgató terjesz­tett elő. A jelentéshez kapcsolt beszédében Magureanu élesen bírálta az Amerikában élő Ion Mihai Pacepát az utóbbi napokban tett SRI-ellenes nyilatkozataiért, az amerikai saj­tóban megjelent írásaiért. Magureanu sze­rint a román nemzetbiztonságot nemcsak külső erők veszélyeztetik, hanem az ország határain belül is léteznek olyan személyek vagy csoportosulások, akik vagy amelyek tevé­kenysége aggodalmat kelt, s a jelentésben valójában ez utóbbiak szerepelnek túlsúlyban. Frunda György, az RMDSZ szenátora hoz­zászólásában úgy értékelte, hogy az LRI-do­­kumentum valójában nem jelentős, nem te­vékenységi beszámoló, hanem a román gaz­dasági és politikai élet felületes elemzése, amelyet Európa-ellenesség és Románia eu­rópai, euroatlanti beilleszkedési törekvéseit meggátolandó szándékok jellemeznek. Az RMDSZ-szenátor rámutatott, hogy az előző évek SRI-jelentései is hasonlóképpen tár­gyalták a Nyugattal való kapcsolatokat, il­letve a külföldi befektetések ügyét, így az SRI tényleges akadály volt részint a tőkebe­áramlások, másrészt Románia európai, eu­roatlanti beilleszkedésének az útjában. Frunda György úgy értékelte, hogy az SRI-dokumentumban felsorakoztatott „ma­gyar veszély" vagy „az ország területi épsé­gét veszélyeztető szeparatista törekvések" elmélete puszta koholmány, amelynek célja a zavarkeltés, a figyelem elterelése az ország valós gondjairól. Az RMDSZ-szenátor javasol­ta a román nemzetbiztonságra és az SRI-mű­­ködésre vonatkozó törvények módosítását. B. L.

Next