Új Magyarország, 1997. május (7. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-23 / 118. szám

1997. MÁJUS 23., FENTEK Régi-Új szabadtéri színpad a Hűvösvölgyben Oláh János, a pesthidegkúti Petőfi Sándor Művelődési Ház direkto­ra nagy fába vágta fejszéjét. Ki­adta bérbe a hűvösvölgyi, legen­dás emlékektől övezett szabadté­ri színpadot, ahol Nagy Gyula és vállalkozó kedvű baráti köre pró­bál meg igényes - mind a réteg-, mind a populáris közönség szá­mára - programot szervezni. Terveik szerint ezúttal sem lesz másképpen, hiszen a gyermek­napi nyitást egész évados - má­justól októberig terjedő interval­lumban - előadások sokasága te­szi mind színesebbé. A színpadot, amelynek mére­te meglehetősen kicsiny, ám színjátszásra, előadóművészetre éppen elegendő, a Nagy Gyula­féle csapat újítja fel. Magánem­berek, nevüket elhallgató cégek segítségével „kaparták össze" a százezer forintokat. Oláh János gálánssága a garancia a vállalko­zás sikerére, hiszen az első évek­ben nem kér bérleti díjat a vál­lalkozó kedvű ifjaktól, pusztán a játszási tér műszaki rekonstruk­cióját várja el engedélye fejében. Ennek nincs akadálya, így a szombat-vasárnapi gyermekpa­­pon programok sokasága várja a hűvösvölgyi nagyrétre látogató­kat, nem politikai, hanem kultu­rális műsorok. Nagy Gyuláék a milliós nagyságrendű kiadások mellett gondoltak a természet­­védőkre is, hiszen nyolc tujafát ültetnek a kör alakú, hat méter átmérőjű színpad közelében. A nézőtéren maximálisan kétszázöt­ven fő fér el, míg a belépőjeggyel kapcsolatban Nagy úr kifejtette, hogy „nem kívánjuk megterhelni a családi kasszát, egy mozijegy ára 400 forint körüli, szeretnénk úgy kalkulálni, hogy legföljebb ennek a fele legyen". (csúri) Dsida-napok Beregszászon 90 évvel ezelőtt született Dsida Je­nő, az erdélyi magyar irodalom egyik legígéretesebb tehetsége, aki 1914-től 1918-ig Beregszá­szon tanult, a vasútállomás épü­letében lakott. Nagyapja ugyanis a Vérke-parti város állomásfőnö­ke volt. Négy évvel ezelőtt a Be­­regvidéki Magyar Kulturális Szö­vetség emléktáblát állított az épületen, s az íróról nevezte el az állomás előtti teret. Itt gyülekez­tek május 17-én azok, akik köte­lességüknek érezték, hogy a köl­tő 90. születésnapján megemlé­kezzenek a fiatal korában el­hunyt Dsida Jenőről. Dalmay Árpád, a BMKSZ elnö­kének megnyitó szavai és a Himnusz eléneklése után Jastona Tamás, a Kárpátaljai Szövetség tiszteletbeli elnöke, országgyűlé­si képviselő szólt a jelenlévők­höz. Hangsúlyozta, hogy Dsida Jenő a Trianon után kisebbségbe szakadt magyarság szószólója volt, rövid élete alatt maradandó művekkel gazdagította nemcsak a romániai, de az egyetemes ma­gyar irodalmat is. Műveiben nemcsak az erdélyi magyarság ér­dekeit vállalta, hanem a szomszé­dos országokba szétszóródott ma­gyarokét is. Ezért költészete ma is időszerű. Beregszász jelentős sze­­rep­et játszott a jövendőbeli költő életében: itt járt elemi iskolába, majd gimnáziumba, első versei beregszászi ihletettségűek. A költővel kapcsolatban el­mondta gondolatait Kántor Jiljos kolozsvári irodalomtörténész, Pomogáts Béla, a Magyar írószö­vetség elnöke, Kerényi Gyula, a Beregszászi Petőfi Nyugdíjas Klub elnöke, Vaszócsik Mahtld, a Munkácsi Rákóczi Irodalmi és Művelődési Kör elnöke. Komcs Viktória, a Kossuth La­jos és Kocsis István, a Mikes Ke­lemen Középiskola diákjai elsza­valták Dsida Jenő Psalmus Hun­­garicus és a beregszászi ihletésű Tükör előtt című versét. A jelen­lévők megkoszorúzták Dsida Je­nő emléktábláját. Délután a Beregszászi Zeneis­kola termében irodalmi konfe­renciára került sor, amelyen Láng Gusztáv tartott nagy érdek­lődéssel kísért előadást. Gortvay Erzsébet ungvári nyorgalmazott egyetemi tanár a költő beregszá­szi éveiről. Pomogáts Béla Dsida Jenőnek a modern magyar köl­tészetben elfoglalt helyéről fejtet­te ki gondolatait. Kerékgyártó Ist­ván irodalomtörténész Dsida Je­nőről mint közösségi költőről szólt. Kedves színfoltja volt az iro­dalmi konferenciának a Szatmár­németi Reformátis Gimnázium diákszínpadának Dsida-műsora. Bocskai György MEGJELENT Róza Marianna - Jász László szer­k: Az ismertben Antall József, 252 old, 21 fotó, in: 762,- Ft • Ger­e János szerk­: Makovecz Imre műhelye, 402 old, 425 színes, 786 fekete-fehér fotó és ábra ára: 6720,-Ft • Magasból a mélybe. Lathtovits Zoltán levelei Beke Alberthez, 133 old, 16 fekete-fehér fotó ára: 555,-Ft a Hegedűs Lóránt: Újkanliánus és értékteológia, 115 ol., 7 fekete­­fehér fotó, ára: 555,- Ft a Gyurkovics Tibor: Láb Uru Keng - Keng Uru Bál (Új Versek, 1956, Zsoltárok, 216 old, Eigel István grafikával, ára: 650,- Ft a Jacques Chirac: Egy új Franciaországért, 91 old, ára: 448,-Ft o Beke György: Szigetlakók Barangolások Erdélyben -1., 329 ol­., 19 színes és 28 fekete-fehér fotó, ára: 1444,-Ft­­Kiküldés esetén -1 postaköltség) A kötetek megvásárolhatóak vagy megrendelhetőek: Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, VIIL, Ludovik tér 1, levelezés: 1537 Bp. 114, Ft 387,­ten 210-1075/122,185,198, fax: 333-5378 (KiND­S KULTÚRA 11 Archie Shepp hatvanéves Szombaton ünnepli hatvanadik születésnapját Archie Shepp, a dzsessz egyik legnagyobb élő alakja. Amikor 1959-ben, 22 esz­tendősen, drámairodalmi tanul­mányai végeztével New Yorkba költözött, drámaíró és színész akart lenni. Színészként akkor nem talált munkát, és ennek kö­szönhetik a dzsesszrajongók, hogy a fekete fiatalember a zené­re összpontosította figyelmét. Shepp 1937. május 24-én szü­letett a Florida állambeli Fort Lauderdale-ben. Szaxofonozni és klarinétozni tanult, és tizen­évesen rock and roll-, rhythm and blues- és dzsesszeg­rette­­sekben szaxofonozott Philadelp­­­hiában. 1962-ben hozta létre első önálló együttesét a trombitás Bill Dixonnal, aki elkötelezett szó­szólója volt a feketék polgárjogi mozgalmának. A következő év­ben New York Contemporary Five néven alakított kvintettet. Az 1964-es év azután meghoz­ta az amerikai elismerést is - eb­ben segítette őt nagy példaképe, az ugyancsak tenorszaxofonos John Coltrane. Az azóta eltelt több mint harminc évben Shepp számtalan lemezt készített, so­kat komponált, színházi zenész­ként és színészként is játszott, főként, polgárjogi kérdésekkel foglalkozó darabokban. 1965- ben mutatták be „The Commu­nist" című színdarabját. Később egyetemi katedrát kapott a Mas­sachusetts állambeli Amherst egyetemén. Shepp igen sokolda­lú személyiség, de a világ azért leginkább zenészként ismeri mint a tenorszaxofon egyik leg­nagyobb élő mesterét. Szeged felkészült a nyárra // Ősbemutató a Dóm színpadán sikerek után tér vissza olasz nyelven, nemzetközi szereposz­tásban. A Dóm térre újra visszatér a szabadkai származású, holly­woodi karriert befutott Lévay Szilveszter nagy sikerű musicalje, az Elisabeth, amelynek szabad­téri változata világsiker volt ta­valy. A tragikus sorsú Erzsébet királyné, Sissi történetét, a Mo­narchia széthulló világát, ismert magyar musical- és rocksztárok idézik meg Kerényi Miklós Gábor színreállításában. A legendás Szörényi-Bródy szerzőpáros Szeged alapításá­nak századában játszódó törté­nelmi zenés játékának, A kiátko­zottnak a főszereplője, W. Béla dukcióját Szikora János főrende- unokája, Kun László. Helyszínei­­ző álmodta színpadra. Cserhalmi­ben is kötődik e térséghez a György címszereplésével. Ennek Szentmihályi Szabó Péter erőteljes bemutatója július 18-án lesz. A látványos vívó- és lovasjelene­tek, az erőteljes képzőművészeti megvalósítás és a veretes versso­rok sikert ígérnek. Mindezt Niko­­lényi Istvántól, a Szegedi Nemzeti Színház és Szabadtéri Játékok főigazgatójától hallottuk tegna­pi sajtótájékoztatóján. A színidirektor a továbbiak­ban elmondta: Magyarországon nagyszabású szabadtéri opera­produkció a nyári estéken egye­dül a Tisza-parti városban látha­tó: Verdi Aidája, Tokody Ilonával és Temesi Máriával a címszerep­ben, Nagy Viktor reprezentatív rendezésében, a németországi drámai anyagából készült új ma­gyar bemutató, Iglódi István ren­dezésében, a Budapesti Nemzeti Színházzal közösen létrehozott produkcióban. Nikolényi arról is tájékoztatta az újságírókat, hogy a mobil né­zőtér felállításához június 2-án látnak hozzá a műszakiak, majd ezt követően állítják helyére a forgószínpadot, oldják meg a technikai feladatokat. Az eddig eladott jegyek számából arra le­het következtetni, hogy a leg­többen erre a zenés történelmi játékra kíváncsiak. B.J. A Festival Szeged 97 május 21-től kezdődően szeptemberig színes kavalkádot kínál: lesz dalolónap fáklyás felvonulással, egyházze­nei hangversenyek, muzsikáló­udvar s koncertek a zsinagógá­ban, ünnepi könyvfesztivál, kép­zőművészeti tárlatok. Országos Színházi Találkozó köszöntik a 750 éves város születésnapját, felmutatva azokat az erőket is, melyek a város művészetét kép­viselik Európa-szerte. A legnagyobb érdeklődés a Szabadtéri Játékok iránt nyilvá­nul meg. Annak nyitánya Ros­tand Cyrano de Bergerac­ímű fergeteges, romantikus megkö­zelítésű bemutatója a régóta hiá­nyolt drámajátszást szólítja a Dóm térre. A játékok és a Szege­di Nemzeti Színház közös pro­ Az ember tragédiája Gyulán Nem tömegjelenetekre építve, hanem udvarházi előadásban ke­rül színre a Gyulai Várszínház­ban Madách Imre műve, Az ember tragédiája. A rendezői elképzelés szerint az előadás a Madách-mű gondo­latiságát emeli majd ki, a nagy történelmi tabló helyett bensősé­ges, a magyar ember tragédiáját, az elveszett 1848/49-es forrada­lom utáni hangulatot igyekszik tükrözni. A július 10-i bemutatóra ké­szülő rendező, Csiszár Imre el­mondta, a szegediek eddig kivé­telezettek voltak, mert szabadté­ren csak ők adhatták elő Az em­ber tragédiáját. Most Gyula is le­hetőséghez jutott. A várszínházi előadásban a nagy dráma törté­nelmi színeit csak jelzésszerűen fogják érzékeltetni. A Gyulai Várszínházban júli­us 10-től 15-ig hat estén át játsszák a Tragédiát a kolozsvári magyar színészek. A tervek sze­rint ősszel a mű a Kolozsvári Magyar Színház kőszínházi be­mutatója lesz. A hét filmje Egy rosszcsont arkangyal No igen, Mihály (Mikháel-avagy héberül mi­ka él , aki olyan, mint az isten) az angyalok fejedelme a zsidó és a keresztény vallás sze­rint. Ő győzi le az ördögöt jelképező rút sár­kányt mint az angyalok seregeinek vezére (Apokalipszis, 12,7). Ő vív az ördöggel Mó­zes holtteste fölött. Derék arkangyal (arkhón - az ókori Athén­ben a legfőbb hatalmat gyakorló kilenceket nevezték arkhónoknak), a legfőbb a hét fő­angyal között. Jeles hadvezérek és militáns szentek patrónusa, és, bármily különösen hangzik el, XII. Pius pápa őt nyilvánította a bűnözők ellen harcoló rendőrök védőan­gyalának. Ehhez képest az a Mihály - pontosabban: Michael -, aki egy eldugott kis porfészek­ben, Amerika ismeretlen vidékén megjele­nik, hogy valamiképp agyonüsse az időt, amit az égből történt önkéntes száműzetése során itt a Földön el kell töltenie, semmiféle fensőbbrendűséggel nem bír. Meglehetősen ápolatlan. A válláig nőtt a haja. Borostás. El­­hájasodott. Az alsógatyája is kétes tisztasá­gú. Egyik cigit a másikon gyújtja. Vakaró­­dzik. Csoszog. Kilószám dönti a cukrot a cornflake-re. Hajtja a csajokat. Iszik. Vadul táncol a diszkóban, és merő szórakozásból hülyére veri az összes izompacsirtát. Meg­átalkodott rosszcsont ez a Michael, aki ki­mondottan imádja a földi kiruccanást. Annyi szent sincs benne, mint a körme fe­ketéje (mert az is fekete bizony, nem erőssé­ge a manikűrözés). És mégis, Michael maga a kedvesség, az elbűvölő hóhányó, az an­gyali hobó, akit csak szeretni lehet. Hatal­mas, négy méter fesztávú szárnya leginkább őt zavarja, bár diszkózás közben ez sem aka­dály, a lányok meg külön buknak rá. Szóval Michael, Mihály, Miska, Misó, Misi, különö­sen ahogy a szerepben lubickoló John Travol­ta megformálja, nagyon is világi lény. Amikor pedig a népszerű színes hetilap két riportere, a magát a szakmából szép csöndben kiivó Frank­­William Hurt,­ a te­hetséges balfácán, Huey (Robert Pastorelli), s a rossz házasságok specialistája, Dorothy­­Andie MacDowell) megkeresi Misit, hogy ő legyen a lap karácsonyi szenzációja, meg­kezdődik egy angyali road movie: kalandos utazás New Yorkba Misi útközben tesz néhány kisebb csodát, és művel néhány oltárt nagy balhét. De az­tán minden jóra fordul, mert összehozza Frankot és Dorothyt. Akár vissza is mehetne az égbe, de talán mégiscsak jobb itt lent. A Föld, legalábbis egy rosszcsont az­ angyal számára, izgalmas kis hely. Hát persze hogy nem ez a film a világ te­teje. Hát persze hogy visszaköszön az ötlet, a figurák, a szituációk. De legalább köny­­nyed, jópofa. Nem ízléstelen és nem frivol. Nem bánt senkit. Nem óhajt antiklerikális lenni. Van humora. Van benne egy csepp értelmesség, egy pici meghatottság és né­hány apróbb, nem túl hegyes nyíl az ameri­kai prüdéria, szenzációhajhászás és bornírt­­ság számára. Van benne egy kis szerelem, és van egy rakoncátlan kutyus. Mi kell még? A rendező, Nora Ephrem (aki nővére, Delia társaságában a forgatókönyvet is írta) pon­tosan tudta, milyen film adható el jól a szu­perprodukciókba és véres akciófilmekbe meglehetősen beleunt közönségnek, és tud­ta, hogy ha a másodvirágzását élő Travoltá­­ra bízzál Michaelt, akkor nagyon jól választ. A szellőlábú fiatal­ember most ■ lehízott a nehézsúlyú bokszoló­k,... .aha, de ezzel előjött belőle a színész, és kibújt belőle az eredendő, őszinte és természetes humorérzék, mely nem nélkülözi az öniróniát sem. Takács István Travolta, az angyali hobó FOTÓ: archív Szántó Piroska tárlata A Kossuth-díjjal kitüntetett fes­tőművész, Szántó Piroska félszáz alkotását bemutató tárlat nyílik május 23-án Mezőhegyesen, a Csanádi kisváros római katolikus plébániatemplomában. A jeles festőnő különböző alkotói kor­szakaiból - d­z 1940-es és az 1970- es esztendőkben alkotott mun­káiból mutat be egy válogatást a kiállítás - csendéleteket, virágo­kat és lovakat ábrázoló festmé­nyeket. Hangfogó nélkül Pünkösd Kobajasival Népünnepélyen éreztem ma­gam a Szent István Király Szim­fonikus Zenekar és Oratórium­kórus múlt heti koncertjén, olyan emelkedett hangulat és családias meghittség uralta a zsúfolásig megtelt nézőteret a Zeneakadémián. Mindig így van ez, ha az „istvánosok" lépnek do­­bogóra, világosítottak fel az együttes törzsközönségéhez tar­tozó szomszédaim, de azt hi­szem, ezúttal a megszokottnál többről lehetett szó: a műsoron ugyanis Verdi Requiemje szere­pelt, s a művet Kobajasi dirigálta. Hallottam már életemben né­hány nagy előadását e halhatat­lan gyászmisének, ezért is koc­káztatom meg oly ritkán, hogy az emlékezetemben őrzött élmé­nyekkel - amelyek meggyőző­désem szerint felülmúlhatatla­nok - újabb Requiemeken szer­zett benyomásokat vessek össze. Most azonban már az első pilla­natok alapján eldőlt, hogy gyűj­teményem gyarapodni fog. Ko­bajasi intésére a zenei pályára készülő konzisok hangján és hangszerein Celanói Tamás himnusza megszólalt. Nem vol­tak engedmények, biztonsági tempók, mérsékelt igényű meg­oldások szóba se jöhettek, lévén hogy a dirigens muzsikusokat ve­zényelt, nem pedig egy iskolai kórust és zenekart. Meglehet, a fiatal torkok vokális teljesítmé­nye teltség és testesség tekinte­tében elmarad a felnőtteké mö­gött, ám fény, üdeség és csengés dolgában fölényesen állja a ver­senyt. Amit a Dies irae-tételben nyújtottak, félelmetesen nagy­szerű volt, a Sanctus ujjongó szárnyalásával pedig szinte mennyire röpítették az embert. Hogy mire képes a zenekar, azt legszívesebben tételről tételre haladva részletezném, de talán elég, ha csak ennyit mondok: a neves operaénekesekből álló szólistagárda (Bazsinka Zsuzsan­na, Bolmr Jutta, Daróczi Tamás, Berczelly István) egyenrangú partnerévé nőtt fel. Engem min­denesetre a szopránária éteri szépségű piano magas C-je Ba­zsinka ezüsthangján éppúgy le­bilincselt, mint a Tuba mirum fanfárjainak tizenévesek játéká­ból áradó félelmetes fensége. A Záborszkyak vetése gazdag ter­mést hozott; egyetértek Kobaja­sival, aki az apa nyomdokába lé­pett fiát, az István-konzi igazga­tóját átölelve fogadta a szűnni nem akaró tapsvihart. Néhány nappal később, pün­kösd vasárnapján ismét egy ifjú muzsikuscsapat élén láthattuk viszont a mágust (így hívják a ja­pán karmestert azok a zenészek, akik már megtapasztalták, mek­kora varázserő rejlik mozdulatai­ban, tekintetében, páratlanul szuggesztív gesztusaiban). Ezút­tal a Danubia Ifjúsági Szimfoni­kus Zenekart vezényelte a Zene­­akadémián, nem először (s máris tudni, hogy tervez további kon­certeket is a tehetséges pálya­kezdő társasággal). A program Smetana nálunk is népszerű, de teljes egészében ritkán megszó­laló monumentális műve volt, a Hazám című hattételes ciklus (sorrendben: Vysehrad, Moldva, Sarka, Cseh erdőkön és mező­kön, Tabor, Blaník). A műsorvá­lasztás nem véletlen: az AHZ-tól a Prágai Szimfonikusokhoz szer­ződött Kobajasi repertoárjában kitüntetett helyük van a cseh nemzeti klasszikusoknak. A Da­nubia pedig teljes odaadással merült el a kiválasztott alkotás­ban, amit - Héja Domonkos előké­szítő munkája után - Kobajasi­val úgy interpretált, hogy akár azonnal CD készülhetne a pro­dukcióból. Frenetikus koncert volt, kiváló zenekari szólókkal,­­fesztiválszínvonalon. Esküszöm, a szakmabeliek is alig állták meg, hogy a tételek végén ne tapsol­janak és bravózzanak. Kerényi Mária

Next