Új Magyarország, 1997. június (7. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-02 / 126. szám

1997. JÚNIUS 2., HÉTFŐ TUDÓSÍTÁS/BELFÖLD 11j 3 Albright asszony körútja a délszláv térségben a daytoni elvek érvényesüléséért Markáns figyelmeztető Belgrádnak Tudósítónktól: Másfél évvel a Bosznia-Hercegovinára vonatkozó daytoni békeszerződés aláírása után mindenki számára világos, hogy a megbékélés korántsem halad olyan ütemben, mint azt a nemzetközi színtéren szeretnék. Az Egyesült Álla­mok, amelynek döntő szerepe volt a megállapodás tető alá hozásában, szeretne lendületet adni a békefolyamatnak. Ezt a célt szolgálta Madeleine Albright külügyminiszter hétvégi délszláv körútja. Az amerikai politikus szombaton Belgrádban Szlobodan Milosevics szerb elnökkel tárgyalt. A szerb államfő nagyon nyitottnak ne­vezte a mebeszélést, és ez a dip­lomáciai megfogalmazás általá­­n­ím a komoly ellentéteket fedi. Ezt nem titkolta Nicholas Burns amerikai külügyi szóvivő sem, aki az eddigi legnehezebbnek nevezte Albright és Milosevics tárgyalásait. A megbeszélések utáni sajtó­­tájékoztatón az amerikai kül­ügyminiszter elmondta, hogy a szerb elnöknek világosan a tudtá­ra adta: Jugoszlávia nem számít­hat státusának rendezésére a nemzetközi szervezetekben, ha nem teljesíti a daydoni szerződés­ben vállalt minden kötelezettsé­gét. Albright ezek közül külön is kiemelte a háborús bűnösök felett ítélkező hágai nemzetközi bíró­sággal való együttműködést, Ju­goszlávia és Bosznia-Hercegovina diplomáciai kapcsolatainak teljes rendezését, a boszniai szerb kato­naság segélyezésének beszünteté­sét, a koszovói helyzet rendezését és a volt jugoszláv álam jogutód­lási problémáinak a megoldását Elmondta azt is, hogy a szerb el­nök azt szeretné, ha a háborús bűnösök felett Szerbiában ítél­­kezhetnének. Az amerikai külügyminiszter rövid belgrádi látogatása során találkozott az ellenzék, a függet­len média és az emberjogi szer­vezetek képviselőivel is. Azt ígérte, hogy az USA csaknem megkétszerezi a szerbiai demok­­ratizáció és a független sajtó tá­mogatására fordított eddigi összeget és az idén ötmillió dol­lárt fordít erre a célra. Felhívta a figyelmet arra is, hogy még ha más néven is, de meg kell őrizni az Együtt ellenzéki koalíciót. Guszton András Újvidéki ­ George Pataki, New York ál­­­­lam kormányzójának és a­­Magyar-Amerikai Kereske­delmi Kamara meghívására Lezsák Sándor, a Magyar De­mokrata Fórum elnöke júni­us 3-án ötnapos hivatalos lá­togatásra az Egyesült Álla­mokba utazik. A magyar delegáció, melyyek tagja Kádár Béla or­szággyűlési képviselő, volt külga­zdasági miniszter és Petróczki Ferenc, az MDF el­­­­nökségi tagja, Nyírbátor pol­gármestere, szenátorokkal, parlamenti képviselőkkel, az amerikai üzleti élet jeles képviselőivel találkozik és megbeszéléseket folytat a tengeren túl magyarság szervezeteivel is. Zágrábban egy helyben jártak Tudósítónktól. Szemtanúk állítása szerint a szombati mintegy kétórás Tudj­­man-Albright-talélkozó hangula­ta olyan volt, mint az utóbbi idő­ben lezajlott többi amerikai-hor­­vát tárgyalásoké. Az USA nem en­ged atból az eltökélt szándékából, hogy a daytoni megállapodások alapján mindenképpen rendezi a dészláv térség állapotát. Általánosságban nincsenek is amerikai-horvát nézetkülönbsé­gek ezen a téren, a gyakorlati megvalósításban azonban annál több. Albright asszony Kostajni­­ca környéki látogatásán a május 19-én felperzselt szerb házak lát­tán azzá fordult a kíséretében levő néhány horvát kormány­taghoz: „Miniszter urak, meg kell mondjam, felháborítanak a látottak. Amennyire elleneztem annak idején a horvátok feletti állati kegyetlenségeket, ugyan­olyan erélyesen tiltakozom most a szerbek elleni kegyetlenkedé­sek miatt." Tudjman elnök a megbeszélé­sek utáni sajtótájékoztatón azzal érvelt, hogy az újságírók egyolda­lúan tájékoztatják a vitágot a tör­­ténéseiről, elhallgatva azt, hogy - ahogyan ő fogalmazott - a horvát­országi szerb felkelők, a szerb la­kosság annak idején 143 ezer hor­vát házat, otthont, templomot, kórházat és mündent, ami horvát volt, felperzselt Horvát részről nagyjából csak az UNTAES-ellenőrzés alatti te­rületeken élő, horvát állampol­gárságukat vállalt szerbek haza­térésére vagy kártalanítására gon­dolnak, de nem a Bosznia-Herce­govinába és Szerbiába menekülte­kére is, amit az USA követel. Már­pedig Horvátország helyzete a nemzetközi közösségben éppen a menekültek hazatérésétől és a fel­szabadított területeken való együttélési lehetőségeitől függ - mondta Albright asszony. Min­dennek ellenére Tudjman elnök Horvátország és az USA baráti jó viszonyának bizonyítékaként ér­tékelte a látogatást, és úgy vélte: a nézetkülönbségek nem lényege­sek a további kapcsolatokra vo­natkozóan. Bencze Lajos A NATO-bővítés az USA nemzetbiztonsági érdeke Bátor lépések a közös célért . Bill Clinton elnök szombaton hangsúlyozta, hogy a békés, de­­morratikus és egységes Európa megteremtésében nélkülözhe­­­tetlen szerep hárul a megújult és kibővített NATO-ra. A West Po­­int-i katonai akadémia végzős hallgatói előtt elhangzott beszé­dében az észak-atlanti szövetség kiszélesítését az Egyesült Álla­t­ok nemzetbiztonsági érdeké­nek nevezte. Példaként említet­­­te, hogy Magyarország segítsége a taszári bázis igénybevétele - e­­élkül az amerikei csapatok nem­­u­dtak volna olyan simán, biz­­­­onságosan és gyorsan bekap­­■ csalódni a boszniai békefenntar­tó műveletbe, mint az együttmű­ködés révén. Utalva a NATO-orosz megál­lapodásra és az Ukrajnával para­fárt egyezményre, az elnök le­szögezte, Európa biztonsága többé már nem két ellenséges tá­bor „döntetlenre törekvő" vetél­kedésének eredőjéből fakad, ha­nem közös célként jelenik meg. Aláhúzta azt is, hogy az európai földrész sorsa óhatatlanul össze­fonódik az Egyesült Államoké­val: bátor lépések megtételével, a biztonság közös erővel történő megteremtésével kiküszöbölhe­tők a múlt hibái, és a megosztott­ság felszámolásával lehetővé vá­lik az együttes, összefogáson alapuló fellépés a jövő kihívásai­val szemben. Canton elismerte, hogy a bő­vítés kétségkívül terhekkel fog járni, emlékeztetett arra, hogy a védelmi minisztérium tanulmá­­nya alapján az Egyesült Álla­moknak évi 150-200 milió dollá­ros többletköltséget kell majd magára vállalnia. - Azonban mindent mérlegre téve, arra a következtetésre jutottam, hogy az új tagországok felvételéből származó előnyök jóval felül­múlják a folyamattal együtt járó terheket - hangoztatta az MTI jelentése szerint az elnök.­­ Legalább négy közép-európai ál­lam felvételét javasolja a NATO-ba William Roth szenátor, az Észak-at­lanti Közgyűlés elnöke. A NATO- tagországok törvényhozásának és a közgyűléshez társult államok parla­mentjeinek képviselőit tömörítő szervezet vezetője a tegnapi luxem­bourgi ülésen azt fejtegette, hogy Csehországot, Lengyelországot, Magyarországot és Szlovéniát min­denképpen meg kellene hívni a szö­vetségbe a madridi csúcstalálkozón. Roth javaslata mintegy középutat jelent a NATO-tagországok vitájá­ban, amely a három és az öt ország meghívása körül folyik. Havel óv a pániktól Václav Havel tegnap délután fel­szólította a cseheket, hogy őriz­zék meg a nyugalmukat és ne es­senek pánikba, mert a jelenlegi gazdasági és politikai helyzet nem indokolja a reménytelenség és a mindennapi munka, illetve a bankbetétek elvesztése iránti félelmet. Szokásos rádiónyilatkozatá­ban a cseh államfő úgy véleke­dett, hogy Csehországban az élet napjainkban feleslegesen túl van politizálva, s ezért olyan po­litikai csatározások kerülnek a fi­gyelem középpontjába, amelye­ket a stabil demokráciákban az emberek figyelemre sem méltat­tak volna. Üdvözölte, hogy Václav Klaus kormányfő pénteken határozot­tan kiállt az elfogadott gazdasági intézkedések megvalósítása mellett, de ugyanakkor kitérően válaszolt arra: fenntartások nél­kül támogatja-e Klaust. Gyűrűzik a csereháti ügy Tudósítónktól: A román kormány úgy határo­zott, hogy bizottságot jelöl ki, amely kivizsgálja a székelyud­varhelyi Csereháton történt ese­tet, „a bukaresti görög katolikus apácák kilakoltatását". A román kormány szóvivője szerint az RMDSZ miniszterei teljesen el­határolták magukat bármiféle erőszakos cselekménytől, rámu­tatva arra is, hogy a csereháti épület kilakoltatását, lezárását elrendelő székelyudvarhelyi polgármester nem az RMDSZ színeiben, hanem függetlenként nyerte meg a választást, és most sem tartozik az RMDSZ-hez. Mint az várható volt, a román sajtókiadványok némelyike „a magyarok újabb erőszakos cse­lekményeként" állítja be a csere­háti esetet, a bukaresti Adevarul például „a görög katolikus apá­cák magyarok általi bántalmazá­sáról" tudósít, és a történteket erőltetett módon kapcsolatba hozza Göncz Árpád múlt heti er­délyi látogatásával is. Igaz, a tu­dósító nem más, mint az a Dorin Suciu, aki az 1990 márciusi ma­rosvásárhelyi tragikus esemé­nyek napjaiban is kitűnt magyar­­ellenes gyűlöletet keltő „helyszí­ni tudósításaival", s aki a „hős­tettei" után fél évtizedig buda­pesti sajtótudósítóként mérgez­te a romániai (és magyarországi) közvéleményt, közhangulatot. Szombati sajtóközleményé­ben, a székelyudvarhelyi polgár­­mesteri hivatal Szász Jenő polgár­­mester és Sófalvi László alpolgár­mester révén sajnálatát fejezi ki a görög katolikus apácákkal tör­téntek miatt, de figyelmeztetnek arra, hogy a csereháti kérdés megoldása csakis a törvényesség határain belül lehetséges. Botos László Vasárnapi újságL­egközelebbi rokonaim között van két idős úr; az egyik hat­vannyolc, a másik hetvenegy éves. Végiglétezték a szocializ­must itthon, s nem gazdagodtak meg sem belőle, sem utána. Egyi­kük meggyőződéses szocialistának, másikuk vehemens MIÉP- és kisgazda-szimpatizánsnak vallja magát; van hát okuk vitára bő­ven, s élnek is a lehetőséggel, mint negyven év óta mindig legyen szó akár a téeszpolitikáról, akár arról, hogy - rajtam keresztül - hogyan lettek rokonok. E két idős úr egyvalamiben egyezik (meg nélkül): abban, hogy 1989 óta, a Vasárnapi újság eddig ötszáz adásába mindketten vé­gighallgattak legalább - hogy ne túlozzak - négyszázklencvenet. Lehetetlen - pedig sokan szeretnék­­ letagadni: a magyar elekt­ronikus média legsikeresebb műsora ez a Vasárnapi újság. Lehet egyetérteni minden szavával, lehet pokolra kívánni riporterestül, csak egyvalamit nem: figyelmen kívül hagyni. Mert az esetlen olyan műsor, amelyik meg meri tenni, hogy nem fúj egy követ a médiát ma uralókkal. Amelyik vállalni meri a másságot - mon­danám, ha e kifejezés mára nem egészen mást jelentene, mint amit én gondolok a Vasárnapi újságról. Ettől azonban épphogy nem kéne sikeresnek lennie - pláne, ha hiszünk a közvélemény-kutatóknak. Akkor mégis, mitől e siker? Hasonló áruban utazva tanúsíthatom: nem attól, hogy bankárok és hatalmasságok adják életüket és vérüket érte, a pénzről, pari­páról, fegyverről már nem is beszélve. Bárki ellenőrizheti: nem attól, hogy zsigerekre hat Nem is attól, hogy főműsoridőben, előtte­­utána kétannyi önreklámmal nyomatják, mint Sanyit, akinek showját akkor is kénytelen vagyok részletekben végigélvezni, ha az adás idején még a konnektorból is kihúzom a tévét. Ellenke­zőleg: a Vasárnapi újságot olyan időpontban adják, amikor az aktív magyar dolgozó egyszer egy héten kialhatná magát, s csak rádió mellett megöregedett, hajnalban kelve elsőnek a gomb után nyúló nyugdíjasok vannak biztosan ébren. Hát akkor mitől? Talán attól, hon az egyetlen. S aki most azt hiszi, ezzel lebecsültem, az téved: ki becsülné le Dobót, kétezer katonájával, csak azért, mert magukra maradtak?! A döntő, amit tesznek. S a kockázat is az. Mert az emberek - lehet, nem is tudják - nem az igazra éhesek, hanem a teljes igazsága. S míg annak egyik felét is jel-nappal harsogják a plükbe, addig a másikat csak vasárnap reggel hallhatják meg ha fölébrednek időkért S föléb­rednek, és hallgatják, akár érte dühösek, akár tőle. Kívánjuk, legyen hatszázadik és ezredik Vasárnapi újság is. Mert - és de - csak a teljes igazság az igazság. Magyar Bertalan Talpon marad a pozsonyi Új Szó Folytatás az 1. oldalról - Ha a hatalom kemény retor­ziókra szánná el magát, az Új Szó például gazdaságilag talpon tud­na maradni? - Azt elméletileg megtehetné a hatalom, hogy a monopólu­­mot élvező állami lapterjesztő az elkövetkező negyedévre szóló szerződésben hátrányosabb fel­tételeket diktálna, i­ly módon például áremelésre kényszeríte­ne bennlünket. De bízom abban, hogy ez nem következik be, mert ha gazdasági szempontból nézzük, a példányszámcsökke­­nés a lapterjesztőnek sem jó, jö­vedelemkiesést jelentene neki is. Maradnak a sajtóperek. Ezeket véleményem szerint megnyer­nénk, mi is csak azt mondtuk, amit az egész nemzetközi de­mokratikus közvélemény. Az Új Szó véleménye ugyanaz volt, amit a múlt csütörtökön például Hans van den Broek EU-főbiztos is mondott a szlovák kormányról. - A rendszerváltozás előtt az Új Szó példányszátam kilencven­ezer, a vasárnapi mellékleté közel százötven­ezer volt. A visszaesés jelentős, sokan úgy vélik, az Új Szó csak a német partnernek kö­szönheti, hogy nem jutott más szlovákiai magyar sajtótermékek sorsára.­­ Elsősorban olvasóinknak kö­szönhetjük fennmaradásunkat, és ez annál is becsesebb, mert az Új Szót a kispénzű emberek vá­sárolják. A német partner segít­sége jelentős, de látni kel: a né­meteknek mi csak addig va­gyunk üzlet, amíg látnak esélyt arra, hogy belátható időn belül ismét nyereségessé válunk. Hangsúlyozni kell: nagyon fon­tos számunkra az a támogatás is, amelyet a magyarországi Illyés Közalapítványtól kapunk. Am­i a példányszámot illeti: a napilapé 43 ezer körüli, hétvégi magazi­nunké pedig 81 ezer. Ezt min­denképpen növelnünk kell. (tomag) Morális rend nélkül meghal a szabadság Lengyelországban a pápa­­ Meglepődtek az elnök katolikus „hangvételén" Folydatás az 1. oldalról Mintha nem ugyanazt a Kwasni­ewski urat látták volna, akit kez­dettől fogva - a régi kommunista kormányban betöltött szerepe óta - megszoktak, és aki a most „megnépszavazott" új alkot­­mánnyal, a parlamentben ratifi­kált, majd az alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek minő­sített abortusztörvénnyel, a Szentszék és a kormány között kötendő és mindig elhalasztga­­tott konkordátummal és még megannyi konkrét intézkedésé­vel egyértelműen kimutatta „iga­zi érzelmeit", azzal a lengyel egy­házzal szemben, melyet most épp azért magasztal, mert segí­tette a régi rezsim bukását és a „lengyel föld színének megúju­lását". A katolikus egyházfő és a lengyel államfő első találkozójá­ra ez év áprilisában a Vatikában került sor, ahol a búcsúzás során a pápa megemlítette Kwasni­ewski államfőnek: „Lengyelor­szágban bizonyára nehézséget okozok Önnek." A pápa ellenben repülőtéri kö­szöntő beszédében „szeretett anyaföldjére lépő zarándoknak" nevezte magát, aki noha távol él, úgy tér vissza Lengyelországba, mint az „atyai ház fedele alá, ahol minden kis tárgy arra em­lékeztet, ami a legkedvesebb a szívnek és legközelebb áll hoz­zá". Apostoli látogatásának célját három állomáshoz kötötte: a Wroclaw­­46. Nemzetközi Eu­charisztikus Kongresszushoz, az ősi Gniezna Szent Adalbert-ün­­nepségeihez - ahol „együtt ün­nepüik a lengyelekkel a csehek, magyarok, szlovákok és néme­tek a millenáris évforduló euró­pai dimenzióját" - és a krakkói Jagelló Egyetem alapításának 600 éves évfordulójához. (Ennek az egyetemnek volt Karol Woj­­tila bölcsész- és teológiahallgató­ja, majd éveken át teológiapro­fesszora.­ A pápa Wroclawban­­ Len­gyelország negyedik legna­gyobb, 700 ezer lakosú városá­ban az érseki székesegyházban szentségimádás keretében imádkozott a kihelyezett Oltári­­szentség előtt a teljes lengyel püspöki karral (115 tagból áll) és ötven vendégpüspökkel, köztük Paskai László esztergom-buda­­pesti bíboros érsekkel és mint­egy ezer pappal. Az „élet kenye­re" evangéliumi képhez fűzött beszédében kijelentette: a sza­badságot hozó Krisztus kezdet­től fogva­­ Mieszko fejedelem és Vitéz Boleszláv megkeresztelke­­dése óta­­ jelen van a nép törté­nelmében, amikor püspökök és papok elkezdték és folytatták e földön hitünk szent tízist ünne­pelni, ami egységbe fonta mind­azokat, akik „az örök életet adó élet kenyerét" éhezik. A pápa a délután során a wroclawi városházán udvarias­­sági látogatást tett Aleksander Kwasniewski államfőnél. E talál­kozó magánjellegű volt, hivata­los beszédek nélkül. A szombati - első nap - záróprogramjaként a pápa az egy hete kezdődött Eucharisztikus Kongresszus ese­ményeinek helyet adó „Hala Lu­­dowa" kongresszusi központ­ban ökumenikus imatalálkozó keretében találkozott a lengyel és a szomszédos országok ke­resztény felekezeteinek képvise­lőivel és híveivel. Az imatalálko­zó során a pápa beszédében az immáron „visszavonhatatlan ökumenikus párbeszédről" szólt, mely egyszerre „ajándék és feladat" a Krisztus által kért „...hogy egyek legyenek!" kérés alapján. Elsőként a kereszté­nyeknek kell elfogadniuk Isten­től a Krisztus megszerezte kien­­gesztelődést, majd ezt kel egy­más felé s azáltal a világnak nyújtana, mert „Krisztus az egy­ség látható jelét, közös tanúság­tételt vár tőlünk". Vértesaljai László

Next