Új Magyarország, 1997. július (7. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-01 / 151. szám

1997. JÚLIUS 1., KEDD TUDÓSÍTÁS/BELFÖLD Gheorghe Funar szabotálná az új román közigazgatási törvényt A kétnyelvűség esélyei Erdélyben Nemrég a Victor Ciorbea vezette ro­mán koalíciós kormány rendelettel módosította a helyi önkormányzatok tevékenységét szabályozó közigazga­tási törvényt Ez lehetővé teszi, hogy azokon a településeken, ahol valamely nemzeti közösség számaránya eléri vagy meghaladja a húsz százalékot, a hivatalos román nyelv mellett az érin­tett etnikum nyelvén is feltüntessék a közhivatalok, illetve a helységek meg­nevezését A törvény által érintett „kényes helyeknek" tekinthető a még mindig Gheorghe Funar na­cionalista polgármester irányítása alatt álló Kolozsvár és az 1990-es véres interetrakai ösz­­szecsapások színhelye, Marosvásárhely. A kolozsvári RMDSZ-tanácsosok az el­múlt napokban kétnyelvű feliratok kitűzé­sét sürgették Funar polgármestertől. A szél­sőséges városvezető egyelőre hallani sem akar a sürgősségi kormányrendelettel mó­dosított törvény érvényesítéséről - tájékoz­tatta lapunkat Boros János városi tanácsos, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke. Az egykori „kincses város" lakosságának jelenleg mind­össze 22,7 százaléka magyar nemzetiségű, ez az arány azonban még eléri a kétnyelvű­ség törvényes küszöbét. A módosított jog­szabály szerint a magyarok anyanyelvükön intézhetik közhivató ügyeiket, ennek meg­felelően a törvény ajánlja a polgármester­nek, hogy hivatalában alkalmazzon magya­rul beszélő hivatalnokokat vagy tolmácsot. Ugyanakkor a helyi tanács határozatait két nyelven kel közzéte­nni. Kolozsvár hat RMDSZ-es tanácsosa felszólítást intézett a város magyarságához, melyben arra kéri a közösséget, hogy hivatalos helyeken érvé­nyesítse anyanyelvi jogosultságait. Kolozs­vár városán kívül a megyében még nyolc­van községet, kisvárost ölet meg a kétnyel­vűség joga. Boros János elmondta: amennyiben egy hónapon belül Funar nem érvényesíti a jog­szabály által rögzített kitételeket, az RMDSZ eljárást indít a polgármester ellen a megyei prefektusnál. A magyar városi tanácsos megjegyezte, hogy Funar nyilván nem fog változtatni álláspontján, de a jogszabály megsértése, illetve be nem tartása címén megingatható városvezetői pozíciója. A még mindig enyhe magyar többségű Marosvásárhelyen, úgy tűnik, nem okoz gondot a módosított jogszabály érvényesí­tése. A városjelző tábla, iletve több közhi­vatal felirata román és magyar nyelven ol­vasható, a polgármesteri hivatalban pedig magyarul is folyik az ügyintézés. Erről Ko­­lozsvári Zoltán, a marosvásárhely városi ta­nács RMDSZ-frakcióvezetője nyilatkozott lapunknak. Kolozsvári Zoltán hangsúlyoz­ta: a kétnyelvű feliratok elhelyezésére foko­zatosan kerül sor a kétszázezer lakosú vá­rosban. A megye parasztpárti prefektusa csak azt várja el Fodor Imre polgármestertől, hogy a kétnyelvűsítésre felhajtás nélkül ke­­ser. (pataky) A semlegesség drágább a NATO-nál Negyven százalékkal is nőhetnek a védelmi kiadások Folytatás az 1. oldalról -Hogyan látják a bővítés költségeit a Honvédelmi Minisztériumban? - Erről senki nem beszél szívesen. A HM a Külügyminisztériummal együtt általában tízszázalékos költségnövekedésről beszél Mint említettem, a HM-ben is készült egy tanulmány, ezt azonban még nem hozták nyyilvánosságra.­­ A koalíciós pártok, hatalom­ra jutásukkor, népszavazást ígér­tek a csatlakozás kérdésében, aminek lehetőségéről, az esetleges időpontról mind többet beszélük az utóbbi hetekben. Nem idegen már a népszavazás gondolata az el­lenzéki pártoktól sem. Nem gondol­ja, hogy nem ajánlatos most meg­­növekedett költségkről beszélni?­­ Mindenekelőtt hadd szögez­zem le, hogy én a népszavazást rossz ötletnek, feleslegesnek tar­tom. A NATO-tagság igenlése azon kevés területek egyike, ahol a kormánypártok és az el­lenzék között konszenzus van. A népszavazás amolyan pótcse­lekvés. Arról nem szólva, hogy az átlagpolgárnak nem magya­rázták meg, hogy miért van szükség a csatlakozásra. Nem tartom kizártnak, hogy egy nép­szavazás során a választóknak kevesebb mint ötven százaléka szavaz csak majd mellette. - A közvélemény-kutatások hatvanszázalékos támogatottság­ról beszélnek... - Igen óvatosan kezelem az iyen eredményeket. Meg kell nézni, hogy ki a megrendelő, mi annak az érdeke. Budapest és a vi­dék között óriási a különbség. A hajdúszoboszlói átlagember egé­szen másként vélekedik, mint a fő­városi polgár. Sokkal elutasítóbb. - Ön szerint mi a legfontosabb feladat, amelyet a bővítéssel kap­csolatban az emberekben tudato­sítani kell? - Elsősorban azt kell elmagya­rázni, hogy milyen alternatívák közül választhat. Az egyik lehe­tőség a semlegesség. Meg kell ér­tetni mindenekelőtt, hogy a mai politikai helyzetben, amikor nincs két szemben álló tömb, a semlegesség abszurd dolog, po­litikailag nem garantálható. Az­tán a semlegesség drágább, mint a tagság. Ott van rá a svéd példa. A másik: visszacsatlakozni az orosz érdekszférához. A harma­dik: regionális együttműködési rendszer kialakítása. A visegrádi együttműködés nem vált be, mert a négy ország úgy vélte, hogy a szorosabb együttműködés ront­hatja a NATO-csatlakozás esélyeit. Marad az utolsó lehető­ség, a legsikeresebb katonai szer­vezethez, a NATO-hoz való csat­lakozás, amely a legnagyobb biz­tonságot nyújtja tagországainak - mondta lapunknak Gorka Sebes­tyén magyar szakértő, M. L. Ausztriának várnia kell Ausztria határai Németország és Olaszország felé csak 1998-ban lesznek a schengeni egyezmény­nek megfelelően átjárhatók - kö­zölte tegnap bécsi sajtótájékoza­­tóján Karl Schlögl osztrák belügy­miniszter. Ez azt jelenti, hogy a schengeni tagállamok polgárai csak jövőre léphetik át ellenőrzés nélkül az osztrák határt, és a ha­tárellenőrzés számukra fokoza­tosan szűrült meg. Schlögl nem hiszi, hogy Né­metország vagy Olaszország ne lenne hajlandó megszüntetni a határellenőrzést, hiszen - mint mondta - Ausztria már teljesen Schengen­ érett. A belügyminisz­­ter arra számít, hogy Franciaor­szág, ahol az előrehozott parla­menti választások miatt a nyári szünet előtt már nem került a par­lament napirendjére az Ausztria teljes jogú schengeni tagságáról szóló dokumentum, szeptember­ben ratifikálja azt, s Ausztria no­vember, vagy december elsejétől teljes jogú Schengen-tag lehet. Ausztria július elsejétől - bár nem teljes jogú tag - átveszi a schengeni soros elnökséget. Az osztrákok már egy ideje azt han­goztatják, hogy képesek teljesí­teni a schengeni egyezményben az Európai Unió külső határának ellenőrzésére előírt összes feltételt, s arra számítottak, hogy október 27-től életbe léptethetik a schen­­geni előírásokat. Először a francia nemzetgyűlés késlekedése miatt hiúsult meg ez a dátum, másrészt ismét a németek ellenállása miatt. Főleg a bajorok be akarják bizo­nyítani, hogy Ausztria még nem Schengen-érett, s Nyugat-Európa nem mondhat le a német hatá­rellenőrzésről. Az OECD főtitkárának látogatása Budapesten Összességében kedvező kép Összességében kedvező képet tolna­ folytatott tárgyalásán a fest Magyarországról a Gazdasá­gi Egyyüttműködés és Fejlesztési Szervezet (OECD) tanulmánya, amely tegnap került nyilvános­ságra - hangsúlyozta Donald Johnston, az OECD főtitkára teg­nap budapesti sajtótájékoztató­ján. A kétnapos hivatalos látoga­táson hazánkban tartózkodó fő­titkár, akit a nap folyamán Horn Gyula kormányfő is fogadott, méltatta a gazdasági stabilizációs program eredményeit, de felhív­ta a figyelmet a még meglévő fel­adatok, azaz az infláció és a mun­kanélküliség kezelésének követ­kezetes végrehajtására. Fazakas Szabolcs ipari, kereske­delmi és idegenforgalmi minisz­­ter a sajtótájékoztatón beszá­molt arról, hogy a Donald Johns­magyar gazdaság helyzetéről szóló tanulmány mellett szóba került még a nyugdíjreform, a kereskedelempolitika, valamint a köztisztviselők megveszteget­hetőségének problémája. Az ipa­ri tárca vezetője reményét fejez­te ki, hogy hazánk az egyéves tagság tapasztalata alapján és az együttműködés erősítése révén sokat profitálhat az OECD szak­mai tevékenységéből. Draskovics Tibor, a Pénzügyminisztérium államtitkára mint az országta­nulmány elkészítésében részt vevő magyar munkacsoport ve­zetője kiemelte: a jelentés leszö­gezi, hogy Magyarország meg­szerezte a kiegyensúlyozott és fenntartható növekedés lehető­ségét. (MTI) FOTÓ: MTI Donald Johnston, az OECD hazánkban tartózkodó főtitkára (a ké­pen jobbról, Fazakas Szabolcs társaságában) úgy látja, az általa veze­tett szervezet számára nyereség volt Magyarország felvétele, tekintet­tel országunk politikai és gazdasági téren elért eredményeire Madridi csomag Csúcsmenetrend és bővítés Az a „csomag", amit a júliusi madridi NATO-csúcs áttekint és jóváhagy majd, végleg h a helyes vágányra helyezi az európai biz­tonság építményét" - szögezte le Robert Hunter amerikai NATO- nagykövet brüsszeli tudósítók egy csoportjával találkozva. A biztonsági struktúra egynmtást erősítő elemeiről van szó, ame­lyekre együttesen szükség van az európai biztonság szempont­jából - mutatott rá. Egyes kérdé­sekben vannak még viták, de ez „tökéletesen összhangban áll a NATO hagyományaival". Az amerikai megjelölte a csúcs fontosabb témáit. Elsőként emlí­tett az új tagok meghívását, majd utalt annak deklarálására, hogy a bővítési folyamat Madrid után is folytatódik. További fon­tos elem a békepartneri együtt­működés elmélyítése, illetve az Euroatlanti Partnerségi Tanács létrejötte, amelynek tagjai első alkalommal találkozhatnak csúcsszinten is. A szövetség kül­­kapcsolataiban meghatározó je­lentőségű a már Párizsban aláírt NATO-orosz kétoldalú megálla­podás, csakúgy, mint a Lissza­bonban parafárt és Madridban aláírásra kerülő NATO-ukrán­­egyezmény. Lényeges tényező a szövetség katonai struktúráinak megújítása, valamint az európai védelmi szerepvállalás erősítése - sorolta a „csomag" további ré­szeit az amerikai nagykövet. Hunter kitért az elől, hogy ta­lálgatásokba bocsátkozzon a bő­vítés várható eredményével kapcsolatban. Egy neve mellőzé­sét kérő, vezető beosztású szö­vetségi illetékes ugyanakkor megerősítette: minden jel arra mutat, hogy kialakul majd e kér­désben a szükséges konszenzus a tagországok között. Csehor­szág, Lengyelország és Magyar­­ország meghívásával mindenki egyetért, ami a többi jelöltről nem mondható el - mutatott rá. Hongkong hozománya z­­álóan fogalmazott a minap Hongkong utolsó kormányzója, Chris Patten, amikor a London koronaékszerének tekinthető sziget átadása kapcsán kifejtette: a gyarmatok átadása során most először állt elő olyan helyzet, hogy az adott terület kevesebb demokráciát élvezhet, mint az előtte. A távozó kormányzó szavait persze az érzelmek is vezérelhették, ám ennek ellenére közel jár az igazsághoz. Ígérhet ugyanis bármit a Hongkongot ismét birtokló Peking a szabadságjogok, az „egy ország - két rendszer" elv tiszteletben tartásáról - a Tienanmen téren történtek és a politikai téren mindmáig jellemző merevség, a kommunista párt minden áron történő ragaszkodása a hatalomhoz legalábbis arra engednek kö­vetkeztetni, hogy az átadási ceremónia tűzijátékának kihunyása után beköszöntő hétköznapok nem lesznek mentesek a feszültsé­gektől. Mi szüksége volt például Pekingnek arra, hogy máris ka­tonai jelenlétét fitogtassa, illetve hogy demokratikusnak közel sem nevezhető módon egyfajta „bábparlamentet" nevezzen ki a törvényesen választott testület helyett. A Kínai Népköztársaság számára nagy persze a csábítás, hogy most vegyen revánsot a hosszú évtizedek sérelmeiért, azért, hogy csak vitrinként tekinthetett az „elszakított" Hongkongra. Tény ugyanakkor, hogy a „hét szűk esztendő" meghozta jutalmát, hi­szen, ahogy mondják, Kleopátra óta nem ismer a történelem ak­kora „hozományt", mint amekkorát Hongkong jelent Peking szá­mára, így utólag, a kínaiak még hálával is tartozhatnak a bri­teknek, hogy ilyen gondos gazdái voltak a területnek. „Jutalmul" igazán megérdemelné London, hogy ne csúfítsák el a művet. No­ha ez aligha lehet meghatározó körülmény Peking számára, az már viszont igen, hogy ne vágja le az aranytojást tojó tyúkot. Ha másért nem is, de ezért azután elképzelhető, hogy Patten ex­­kormányzó balsejtelmei mégsem igazolódnak be. Annál is inkább, mivel ha Kína jól sáfárkodik a hongkongi ho­­zománnnyal, akkor minden esélye meglesz arra, hogy a XXI. szá­zadban átrajzolja a világ erővonalait, és az Egyesült Államokat is megfossza az egyedüli szuperhatalom státusától. Különösen ha tudjuk, hogy 1999-ben egy másik felett sziget, Makao is visz­­szatér az anyaország kebelébe. Minderre a koronát természetesen Tajvan „megtérítése" tenné fel, ám a Kínai Köztársaság helyzete és státusa - szerencséjére - oly sokban eltér Hongkongtól és Ma­kaótól, hogy ez egyelőre még Peking számára is megoldhatatlan­nak tűnő feladatot jelent. Békés úton feltétlenül. Daróczi László Bizánci trükkökV­­olt (lehetett volna) időnk megtanulni az utóbbi fél évszázad történelmének „olvasatát". Azt a tolvajnyelvet, melyet a bolsevizmus - a maga bizánci hagyományai nyomán - kifundált, s melyben semmi sem azt jelenti, amit a balgatag olvasó (hallga­tó) az első pillanatban érteni vél. Trükkös áttételek­en keresztül lehet csak megsejteni, miről is volna szó. Sok amerikai „krem­li­­nológusnak" beletörött a bicskája az elmúlt évtizedek során eme körmönfont gondolatfutamokba, melyeknek az az alapelve­­ egy szerb származású, ám budapesti illetőségű derék barátom figyel­meztetett, mikor naivan tudakoltam tőle, mi újság a déli vé­geken a bizantinizmus lényege az, hogy: mást gondolok, mást mondok és megintcsak mást cselekszem. Minden eme hármasság keretei között játszódik le. Nem árt erre figyelni, amikor az ember hallja a hatalmon levő nagyobbik párt egyik-másik korifeusának szónoklatát. Azokat az ígérgetéseket, sanda szófutamokat és csúsztatásokat, melyek­nek­­ a jámbor hallgató révén gyanakodni kezd, hogy itt valami nem stimmel, csak épp tetten érni nem tudja a nekibőszült vörös Demoszthenészt - kevés a valóságalapjuk. Akik a bizantinizmus emlőin nőttek fel (vörös akadémiákon, bolsevik beszédgyakorla­tokon, pártgyűlések ordas szónoklatain), jól kitanulták a „mást gondolok, mást mondok és megintcsak mást teszek" bűvészmu­tatványait. Hogy mit gondolnak, csak süthető. Egy-egy elszólás - pl. elvtársak, a kapitalizmust építjük - utalhat erre. Hogy mit mondanak, halljuk naponta. (Praktikáik „hármasságának" ez a látható-hallható része.) Azt viszont, hogy mit tesznek az említett lila mondatfutamok árnyékában, csak találgatni lehet, ha elég leleményesek vagyunk a bizánci rejtvények megfejtésében. Illet­ve: olykor kiviláglik az igazság. Amikor fény derül a felelőtlen privatizálgatásra, a sikerdíjak - mai napig elmismásolt - hátte­rére, a tegnap ígért, ma visszavont szociális intézkedésekre, az oktatás- és nyugdíjügyek körüli rózsaszín ígérgetésekre és a szo­morú valóságra, ami ezen ígérgetések árnyékában meghúzódik. A tegnap elfogadott, ma ,átalakított" pénzügyi tervekre. Eme bizánci trükkök zilálják szét mindennapjainkat. Az em­bernek újra úgy kell a szónoklatokat hallgatnia, az újságcikkeket olvasnia, mint régen. Nem elég a szavakat megértenie, hanem azt a sanda szövevényt kell (kellene) felfejtenie, ami a szavak mögött húzódik. Ez pedig nem könnyű feladat, mert akik a bizantiniz­­musnak eme sanda hármasságot gyakorolják, ha másban nem is, ebben az egyben felülmúlhatatlan és utolérhetetlen szakértők. Szepesi Attila Torzsalkodó boszniai szerb vezetők A boszniai szerb titkosszolgálat soraiban végrehajtott szervezeti változtatások miatt hatalmi harc tört ki a paléi vezetés soraiban - adta hírül tegnap a horvát tö­megtájékoztatás. Zágrábi sajtó­­értesülések szerint Dragan Kijac, a boszniai szerbek belügyminisz­tere, Biljana Plavsics elnök hozzá­járulása nélkül határozatot ho­zott a Banja Luka-i rendőrség an­­titerrorista részlegénél a felderítő és elhárító szolgálat felszámolá­sáról, valamint nyugdíjazta a Mrkonjic Grad-i rendőrség veze­tőjét. Plavsics, aki a fegyveres erők főparancsnoka is - s a bosz­niai szerb törvények szerint a belügyminisztérium is felügyele­te alá tartozik -, engedetlenség címén felfüggesztette tisztségé­ből Kijac belügyminisztert. A boszniai szerbek kormánya azonban megsemmisítette Plav­sics döntését, s alkotmány-, ilet­ve törvényellenesnek minősítet­te azt. Helyi elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy Plavsics el­nökasszony hívei közé tartoz­nak a boszniai szerb hadsereg vezetői, míg a boszniai szerb rendőrség inkább Momcsilo Kra­jisnik, a bosznia-hercegovinai kollektív elnökség szerb tagja iránt lojális. A BETA független belgrádi hír­­ügynökség értesülései szerint a jugoszláv rendőrség vasárnap este másfél órára feltartóztatta, és kihallgatta a boszniai Szerb Köztársaság elnökét Belgrád re­pülőterén. Ezt követően Biljana Plavsicsot a boszniai határra kí­sérték, ahol átadták a boszniai Szerb Köztársaság rendőrségé­nek. Az elnökasszonyt állítólag Bijeljinába, az igazságügyi mi­nisztérium épületébe szállították tovább, s Bojana Plavsics itt töl­tötte az egész éjszakát. Plavsics asszony Nagy-Britanniában tar­tózkodott, s azért szakította meg látogatását, mert tudomására ju­tott: a kormány összeül, hogy megvitassa a belügyminiszter menesztéséről hozott döntését.

Next