Új Magyarország, 1997. augusztus (7. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-22 / 195. szám
10 1937-Edinburgh International Festival 1947-1997 Az ötvenedik születésnap Az 1947 augusztusában, a skót fővárosban, Edinburghban létrehozott nemzetközi fesztivál legfőbb motiválója a túlélés öröme volt. A világ, de főként Európa még alig tért magához a második világháború sokkjából. A sebek még nem gyógyultak be. Városok, országok hevertek romokban - de a kultúra, a művészetek túlélték a szörnyűségeket. Pótolhatatlan értékek pusztultak el ugyan a háborúzó felek bombái, gránátjai alatt (egyik fél sem kímélte a másikat e tekintetben sem), de a művészet mégis megmaradt. Érthető, hogy ennek demonstrálására szerveződött meg Európa egyik legszebb, s a háborúban sértetlenül maradt városában a művészeti fesztivál. A Föld legkülönbözőbb országaiból érkeztek a művészek, s hirdették nemcsak a művészetek hatalmát, de a békét is az emberiség kultúrkincsének legnagyobb alkotásaival. Azt akarták jelezni: a szellemi javak nem semmisültek meg, a művészet örök, és minden ember közös tulajdona. Edinburgh tavaly már ünnepelt egyszer: az ötvenedik fesztivált rendezték. Az idei pedig az ötvenedik születésnap ünnepe. Augusztus 10. és 30. között ismét összegemlékeznek a világ minden tájáról a művészek - muzsikusok, színészek, táncosok -, hogy a változatlanul érvényes eredeti célkitűzések szellemében egyfelől emlékezzenek a kezdetekre, az első fesztiválra, másfelől pedig arról is beszámoljanak, hol tart jelenleg a világ művészete. A felsorolhatatlanul gazdag programban természetesen fontos helyet kaptak az emlékező koncertek, előadások, így került sor Verdi operája, a már csak témájánál és főhősénél fogva is nagyon Edinburghba ilő Macbeth felújítására. Ez volt az első opera, amelyet 1947- ben, a fesztiválon előadtak. A nagy karmester, Sir Thomas Beccham vezényelte 1950-ben Richard Strauss operáját, az Ariadne Naxosban eredeti, 1912- es változatát (nem ezt szokták játszani), és Moliere Az úrhatnám polgár című komédiájának operaváltozatát, Strauss egy másik, igen ritkán előadott művét. Most e két darabot is felújították. T. S. Eliot színművének, A koktélpartinak Edinburghban volt az ősbemutatója 1949-ben. Ez is színre kerül. Az 1960-as években Herrick Burney orgonaművész már játszott két sorozatot Bach orgonaműveiből. Most ezt kibővítve ismétli meg Peter Hunford, tizenöt koncerten szólaltatja meg a mester orgonára írt csaknem valamennyi kompozícióját. Az első fesztiválon Bruno Walter vezényletével, Kathleen Ferner és Peter Pears közreműködésével játszották a Bécsi Filharmonikusok Schubert Befejezetlen szimfóniáját és Mahler Dal a földről című művét. Most ezt a Rotterdami Filharmonikusok ismétlik meg, Valerij Cergijev vezényletével, Anna Sofie von Otter és Ben Heppner közreműködésével. E programokon kívül még több más koncert, előadás emlékezik az elmúlt öt évtizedre. A fesztivál azonban nem akar múzeummá merevedni. Ezért a friss programok tulajdonképpen érdekesebbek, mint a visszatekintések. Igen fontos a táncszínházak műsora. Tavaly óriási sikert aratott a Holland Táncszínház 1. nevű társulat; most a Holland Táncszínház 111. nevű együttes mutatkozik be, Jiri Kylian vezetésével. Fellép a Régim Chopinot vezette francia Ballet Atlanticiue, az ausztráliai Bangarra táncszínház, a San Francisco Ballet (egyebek között Balanchine, Helgi Tomasson- és Mark Morriskoreográfiákkal). A színházi programok közül említhető a barcelonai La Cubana színház vendégjátéka, egy kínai és egy indiai társulat bemutatkozása és a Salzburgból már két évvel ezelőttről ismerős, Peter Stein rendezte Cseresznyéskert-előadás. (Stein egyébként előadást is tart Csehovot rendezni címmel.) Annak illusztrálására, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar milyen környezetben aratott igen nagy sikert augusztus 12-i és 13-i koncertjével, elég megemlíteni, hogy a karmesterek között Pierre Boulez, Thomas Zehetmair, Valerij Gergijev, Sir Charles Mackerras, Bernard Haitink, Mariss Jansons, a zenekarok közül az említett rotterdamiak, a szentpétervári Kirov zenekar, a Philharmonia zenekar, a BBC skót szimfonikus zenekara, az Oslói Filharmonikusok adtak több koncertet. A Hannover zenekarnak pedig - Sir Charles Mackerras vezényletével - volt egy jelentős magyar vonatkozású műsora is: az Usher Hallban koncertszerű előadásban szólaltatták meg Donizetti Lammermoori Lucia című operáját, melyben a címszerepet Rost Andrea énekelte. A kritikák szerint nála ideálisabbat nem lehetett volna jelenleg találni erre a szerepre... (takács) Rost Andrea, aki ideális Lucia volt Edinburghban A tavaszi Construma '97 Aquatherm és Securex hármas nemzetközi kiállításon az egyik kiállító a cím kérdőjel nélküli ígéretével csalogatta a látogatójét a Budapesti Vásárközpontba. Az elérhető álommal egy építőipari fővállalkozó cég kecsegtette az otthonteremtés előtt álló, leendő építtetőket és reménykedőket. A kiállítók kisléptékű, naturalista modorban készült makettekkel próbálták felkelteni a vevők étvágyát az álomházak iránt. A vásárlátogatók egymás sarkát taposva tolongtak a zöld környezetbe ágyazott, „szvimmingpálos", piros tetős házmakettek körül. A gyárilag előállított, az építkezés helyszínén előre elkészített alapozásra, mint fogadószintre, napok alatt öszszeszerelhető házakat 100-150 ezer forintos nm-áron ajánlották... Az első otthon felépítésére vágyók és építkezni alérők széles körű kínálatot láthattak a kiállításon minden épületelemből, amiből egy kész épület összeállítható. Különösen sok falazóanyag, födém- és tetőszerkezet, hideg és meleg padlóburkoló anyag, festék, tapéta, faburkolat, faajtó és -ablak, épületgépészeti berendezés, szerelvény, szerelési anyag, komplett konyha, fürdőszoba, kerti medence, acélkerítés, távirányítós bejárati kapu és garázsajtó volt kapható mindenfajta minőségben és mennyiségben. A versenyfutás óriási a - főleg - nyugati kiállító cégek között. Aki nem fejleszt, lemarad! A vásárlátogató könnyen zavarba jöhetett a választék sokrétűségétől, de még mindig nem jött rá, hogyan alakul ki a kaleidoszkópos képből az álom, az önálló otthon. Valóban, ezt másoknak kell helyettük kimódolni. Az 1994- ben bevezetett új lakásépítési kedvezmény már megvan az első hatásvizsgálati elemzése (Demokrata 1997. 6., 7., 8. sz.). Az elemző szerint az új lakások elérhetetlenek az első otthonukat keresők számára. Reálisan csak a népesség leggazdagabb 10%-a számíthat arra, hogy hat év alatt egy régi, tizenkét év alatt pedig egy új lakás árát össze tudja gyűjteni. A legmegdöbbentőbb azonban egy másik megállapítás. A Társadalomkutató Informatikai Egyesület egy mintavétele szerint a családok 40%-a a minimálisnak tekintett jövedelemszint alatt él, és ők csak 95 (kilencvenöt) év, azaz három generáció alatt tudnák összespórolni egy használt lakás vételárát. Az ilyen esélytelenségnek nincs megakarításra ösztönző hatása! A lakások és otthonok bemutatására szakosodott folyóiratok sem ismerik a nagy titkot, hogyan lehet otthonhoz jutni. Szakértőik tanácsokat adnak, miképpen kell hozzáfogni az otthonteremtéshez. A tanácsok mind bölcsek, és oly igazak, hogy kőbe lehetne vésni azokat: telket kell választani, az igényeket a család létszáma és összetétele alapján meg kell határozni, el kell dönteni a lakás helyiségeinek méreteit és egymással való kapcsolatukat. A befejező tanács: forduljanak szakemberhez, a tervezőhöz! Ezzel a tanáccsal minden bölcsessége ellenére az a baj, hogy csak azok tudnak vele élni, akik már eljutottak oda, hogy telket tudjanak venni, és 30%-os készültségi szintig fel tudják építeni a házat, azaz a társadalom kivételezett helyzetű 10%-ához tartoznak. Nem számol tehát a jelenlegi magyar valósággal, a katasztrofális lakáshiány eredendő okaival és következményeivel meg a gazdasági helyzettel. A lakáshiány ugyanis nemcsak abból adódik, hogy az állami szerepvállalás a lakásépítésben az államformaváltás óta megszűnt. A halmozott lakáshiány a korábban már kifejtett okból tízévenként újratermelődik. Ennek a helyzetnek a megszüntetése és megoldása egyáltalán nem műszaki feladat. A lakásépítés már csak ezért sem lehet a piacgazdaság spontán, vagy vállalkozók és bankok által tudatosan irányátott folyamatainak szabad harácsterülete, mert az félbemaradt építkezéseket és megtakarított pénzükből kiforgatott jóhiszemű építtetőket eredményez. A nyugati gazdaságokban a lakás árának 60-70%-át, az angolszász országokban 90%-át hitelből fedezik a vevők, míg ez nálunk mindössze 30%. Ha a politikai szándék megvan a mellény újragombolására, akkor tudomásul kell venni, hogy az ország lakosainak tragikus méretű létszámcsökkenése közvetlen kapcsolatban ál az évtizedek óta állandósult lakáshiánnyal. A kedvezőtlen lakásviszonyok nemcsak a gyermekvállalást gátolták, hanem a társbérleti és kislakásbeli összezártsággal együtt járó mindennapos konfliktusok nyomán keletkező feszült idegállapot is a mostani korai halálozásokat magyarázhatja. Régi igazság, hogy a családok együttélésének fontos térbeli kerete a megfelelő lakás, az „otthon". De milyen is a megfelelő lakás? Először is: az otthonteremtés legyen 100 évre szóló vállalkozás. Természetesen ilyen hosszú időre előre nem lehet minden változást anticipálta három egymást váltó generáció életében. Elegendő azonban egy átlagos család (szülők és 2-4 gyermek) alapvető helyiségigényét meghatározzi ahhoz, hogy egy közelítő alapterület-nagyságot kapjunk. így tettek a hollandok is, akiknél a szociális lakásépítés keretében 100 nm az egységes lakás-alapterület. Ekkora alapterületen alvásra nem használt lakószoba, lakókonyha (vagy főzőkonyha és külön étkező mellette), három hálószoba (a szülők és kétnemű gyermekek részére), valamint a szükséges kisebb terek (előszoba, éléskamra, fürdőszoba, külön illemhely) sokféle megoldásban elrendezhetők. Ekkora lakásnak a költsége ma építkezési formától, azaz házilagos vagy vállalkozó által végzett kivitelezéstől függően 7-10 millió forint körül van. Ezért szükséges lehet a lakást többütemű megvalósítás lehetőségére tervezni, ami toldás vagy a tetőtér utólagos beépítése is lehet, ha a kis család létszáma gyarapszik. Az otthonteremtésnek fontos szempontja legyen az az elv, hogy a lakás nem a bejárati ajtó küszöbénél kezdődik, hanem hozzátartozik a közvetlen környezet - legyen az akár közterület is - rendezettsége és ápoltsága. Ki kell használni azt a lehetőséget, hogy az otthon környezetének halálosan unalmas egyformaságát mikroarchitektonikus és kertészeti elemekkel minden érzékszervre ható ingergazdagság váltsa fel. De honnan legyen az épület számára telek? Valószínűleg szakítani kell a nálunk szokásos 200-300 négyszögöles telekosztással, mivel az ilyen méretű telek nagyon megdrágítja az építkezést. A telekalakításban nagy szerepe lesz az önkormányzatoknak. Kisebb alapterületű telkeket, amelyeken sorházas, láncházas, átriumházas beépítési módok lehetségesek, 20-30 házegységből álló bokrokkal, csak az OÉSZ (Országos Építésügyi Szabályzat) módosítása árán lehet kiosztani. Ismét holland példát említve, mivel náluk nagyobb a népsűrűség, mint nálunk, az ő szabályozásuk lehetővé teszi, hogy 120 nm-es telken 120 nm össz-szintterületű ház épülhessen. Kiss István Otthonteremtés II. ...az elérhető álom? Tetőtéri alaprajz Földszinti alaprajz Sorház tetőtér-beépítéssel. Építész: Scháber Gyula KULTÚRA 1997. AUGUSZTUS 22., FENTEK Pázmány sem magyar? Ismét levelet kaptam öreg festő barátomtól, aki a Felvidéken született, és Révkomáromban járt gimnáziumba. Máig szoros kapcsolatot tartván az otthon hagyottakkal, sok olyasmit tud, amit mi nem tudunk. Elküldte azt a levelet, amelyik szomorú eseményrről tudósít: nemrég meghalt régi barátja, a dunaszerdahelyi Pázmány Péter, aki nemcsak névrokona a hajdanvolt híres hercegprímásnak, de ráadásul abból a bizonyos Pázmány famíliából is származik. Felesége nemcsak a gyászhírről tudósított, hanem arról is, hogy halála előtt még hívták Pozsonba egy kis emlékezésre. A levelében amúgy, mellékletként, van egy fénymásolat is, bizonyos Laco Zrubec tudományos dolgozatáról, melyben azt fejtegeti, hogy az 1570- ben romániai Orodei Mare (Velki Varadin), tehát alighanem Nagyváradon született (mivel a város magyar neve kifelejtődött a cikkből) főpap igazából szlovák érzelmű ember volt. Mi, magyarok (legalábbis az ország java emberei) régóta számon tartjuk, s talán még egy kicsit dicsekedni is szoktunk azzal, hogy történelmünk, irodalmunk, művészetünk jelentős alakjai honnan, merről származnak, hiszen nem szégyen az, de sokkalta inkább dicsőség, ha magyarországi származásút. Ennek történelmi okai is voltak, hiszen hosszú időn át tartott a török hódoltság, a Dimnántúl nagy részén a kontyosok voltak az urak, az Alföld jelentős részén és Erdélyben meg a reformáció ért el sikereket. A papok és főpapok sorában a Habsburg-uralom elfogadása miatt a korabeli főúri családok nem elsőszülöttjei mellett a többi fiú is vagy katonai, vagy papi karriert igyekezett elérni. Az Észak-Magyarországról származó tehetséges, szegény gyermekek előtt is időnként szép karrier lehetősége nyílott. Ez a tradíció egyébként később is érvényesült. Még a Horthy-korszakban is panaszolták, hogy a két legtekintélyesebb főpap, Csemoci hercegprímás és Prohászka Ottokár tót származású. (Ekkor még így mondták.) Nem ismerem Peter Pázman családtörténetét, s munkásságát sem annyira, amennyire illenék. Nyelvének gazdagságát, számos leleményét azorfijan igen. Ő mondta, hogy az ételt fűszerekkel jól meg kell trágyázni, a Sztambuval együttműködő magyar urakat pedig hajas törököknek nevezte el. Volt egy pap barátom, aki kérésemre gyakran elénekelte Pázmány Péter Máriát dicsérő himnuszát, meyben a Szűzanyát merinyei borházhoz, észtoronyhoz, fedett sánchoz, majd nektár Pri yískume naSej dávnej minulosÖ sa s menőm Petra Pázmaöa stretávame pomerne £asto<:Narodil sa 4. októbra 1570 v rumunskom Órádéi Miire ((Velk^ .Varadín). Zömre! 19. marca J(637 v Bratislava, kde je aj poehovanj ;(Dőni sv. Mai^itia). Menő Petra Pázmana, najma jeho Pázmaneiim \i> Vicdiii, je'spojené s i^kátolizáciouTíhorska a vychovou knazského dorastii. Vo vicdenskom Pámaneu od sedemnást^ sforoEia Studovalo niekolko de.siatuk síovensfcycii ltudentóv a patrili k dominantn^m postát ám slovenskílio duchovného a kultúmeho íivota. elmondhatjuk, hogy megszerették ezt a népet, vállalták többnyire keserves sorsát. Talán elegendő, ha arra utalunk, hogy a kivégzett tizenhárom aradi tábornok milyen életút után jutott el a mártíromságig. Pázmány Péterrel kapcsolatban két dolgot érdemes elmondani. Az egyik, hogy az ország hajdani esztergomi prímásai között valóban szép számmal találhatunk északpohárjához, fűszer illatáriához hasonlította. Micsoda gazdagsága ez a gyönyörű képeknek, és mily nagy nyelvi erőre vall! Nem is nagyon értem, hogy Pázmány himnuszát miért nem éneklik templomunkban. Megvallom őszintén, én már akkor sem fogok csodálkozni, ha kiderül, hogy Arany János a híres Jancsik betyár unokája. Solymár József