Új Magyarország, 1997. augusztus (7. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-22 / 195. szám

10 19­37-Edinburgh International Festival 1947-1997 Az ötvenedik születésnap Az 1947 augusztusában, a skót fővárosban, Edinburghban lét­rehozott nemzetközi fesztivál legfőbb motiválója a túlélés öröme volt. A világ, de főként Európa még alig tért magához a máso­dik világháború sokkjából. A sebek még nem gyógyultak be. Városok, országok hevertek ro­mokban - de a kultúra, a mű­vészetek túlélték a szörnyűsé­geket. Pótolhatatlan értékek pusztultak el ugyan a háború­zó felek bombái, gránátjai alatt (egyik fél sem kímélte a mási­­k­at e tekintetben sem), de a művészet mégis megmaradt. Érthető, hogy ennek demonst­rálására szerveződött meg Eu­rópa egyik legszebb, s a hábo­rúban sértetlenül ma­radt váro­sában a művészeti fesztivál. A Föld legkülönbözőbb országai­ból érkeztek a művészek, s hir­dették nemcsak a művészetek hatalmát, de a békét is az em­beriség kultúrkincsének legna­gyobb alkotásaival. Azt akarták jelezni: a szellemi javak nem sem­misültek meg, a művészet örök, és minden ember közös tulajdona. Edinburgh tavaly már ünne­pelt egyszer: az ötvenedik fesztivált rendezték. Az idei pedig az ötvenedik születésnap ünnepe. Augusztus 10. és 30. között ismét összegem­lékez­­nek a világ minden tájáról a művészek - muzsikusok, szí­nészek, táncosok -, hogy a vál­tozatlanul érvényes eredeti célkitűzések szellemében egy­felől emlékezzenek a kezde­tekre, az első fesztiválra, más­felől pedig arról is beszámolja­nak, hol tart jelenleg a világ művészete. A felsorolhatatlanul gazdag programban természetesen fontos helyet kaptak az em­lé­­kező koncertek, előadások, így került sor Verdi operája, a már csak témájánál és főhősénél fogva is nagyon Edinburghba ilő Macbeth felújítására. Ez volt az első opera, amelyet 1947- ben, a fesztiválon előadtak. A nagy karmester, Sir Thomas Beccham vezényelte 1950-ben Richard Strauss operáját, az Ariadne Naxosban eredeti, 1912- es változatát (nem ezt szokták játszani), és Moliere Az úrhat­nám polgár című komédiájának operaváltozatát, Strauss egy másik, igen ritkán előadott művét. Most e két darabot is felújították. T. S. Eliot színmű­vének, A koktélpartinak Edin­burghban volt az ősbemutató­ja 1949-ben. Ez is színre kerül. Az 1960-as években Herrick Burney orgonaművész már ját­szott két sorozatot Bach orgo­naműveiből. Most ezt kibővít­ve ismétli meg Peter Hunford, tizenöt koncerten szólaltatja meg a mester orgonára írt csaknem vala­mennyi kompozícióját. Az első fesztiválon Bruno Walter ve­zényletével, Kathleen Ferner és Peter Pears közreműködésével játszották a Bécsi Filharmoni­kusok Schubert Befejezetlen szimfóniáját és Mahler Dal a földről című művét. Most ezt a Rotterdami Filharmonikusok ismétlik meg, Valerij Cergijev vezényletével, Anna Sofie von Otter és Ben Heppner közremű­ködésével. E programokon kívül még több más koncert, előadás emlékezik az elmúlt öt évtizedre. A fesztivál azonban nem akar múzeummá merevedni. Ezért a friss programok tulaj­donképpen érdekesebbek, mint a visszatekintések. Igen fontos a táncszínházak műso­ra. Tavaly óriási sikert aratott a Holland Táncszínház 1. nevű társulat; most a Holland Tánc­színház 111. nevű együttes mu­tatkozik be, Jiri Kylian vezeté­sével. Fellép a Régim Chopinot vezette francia Ballet Atlanticiue, az ausztráliai Bangarra tánc­színház, a San Francisco Ballet (egyebek között Balanchine­, Helgi Tomasson- és Mark Morris­­koreográfiákkal). A színházi programok közül említhető a barcelonai La Cubana színház vendégjátéka, egy kínai és egy indiai társulat bemutatkozása és a Salzburgból már két évvel ezelőttről ismerős, Peter Stein rendezte Cseresznyéskert-előa­­­dás. (Stein egyébként előadást is tart Csehovot rendezni cím­mel.) Annak illusztrálására, hogy a Budapesti Fesztiválzenekar milyen környezetben aratott igen nagy sikert augusztus 12-i és 13-i koncertjével, elég meg­említeni, hogy a karmesterek között Pierre Boulez, Thomas Zehetmair, Valerij Gergijev, Sir Charles Mackerras, Bernard Hai­tink, Mariss Jansons, a zeneka­rok közül az említett rotterda­miak, a szentpétervári Kirov zenekar, a Philharmonia zene­kar, a BBC skót szimfonikus zenekara, az Oslói Filharmoni­kusok adtak több koncertet. A Hannover zenekarnak pedig - Sir Charles Mackerras vezény­letével - volt egy jelentős ma­gyar vonatkozású műsora is: az Usher Hallban koncertszerű elő­adásban szólaltatták meg Doni­zetti Lammermoori Lucia című operáját, melyben a címszere­pet Rost Andrea énekelte. A kri­tikák szerint nála ideálisabbat nem lehetett volna jelenleg ta­lálni erre a szerepre... (takács) Rost Andrea, aki ideális Lucia volt Edinburghban A tavaszi Construma '97 Aqua­­therm és Securex hármas nemzetközi kiállításon az egyik kiállító a cím kérdőjel nélküli ígéretével csalogatta a látogató­jét a Budapesti Vásárközpont­ba. Az elérhető álommal egy épí­tőipari fővállalkozó cég kecseg­tette az otthonteremtés előtt ál­ló, leendő építtetőket és remény­kedőket. A kiállítók kisléptékű, naturalista modorban készült makettekkel próbálták felkelteni a vevők étvágyát az álomházak iránt. A vásárlátogatók egymás sarkát taposva tolongtak a zöld környezetbe ágyazott, „szvim­­mingpálos", piros tetős házma­kettek körül. A gyárilag előállí­tott, az építkezés helyszínén el­őre elkészített alapozásra, mint fogadószintre, napok alatt ösz­­szeszerelhető házakat 100-150 ezer forintos nm-áron ajánlot­ták... Az első otthon felépítésére vá­gyók és építkezni alérők széles körű kínálatot láthattak a kiállí­táson minden épületelemből, amiből egy kész épület összeál­lítható. Különösen sok falazó­anyag, födém- és tetőszerkezet, hideg és meleg padlóburkoló anyag, festék, tapéta, faburkolat, faajtó és -ablak, épületgépészeti berendezés, szerelvény, szerelé­si anyag, komplett konyha, für­dőszoba, kerti medence, acélke­rítés, távirányítós bejárati kapu és garázsajtó volt kapható min­denfajta minőségben és mennyi­ségben. A versenyfutás óriási a - főleg - nyugati kiállító cégek kö­zött. Aki nem fejleszt, lemarad! A vásárlátogató könnyen zavar­ba jöhetett a választék sokrétű­ségétől, de még mindig nem jött rá, hogyan alakul ki a kaleidosz­­kópos képből az álom, az önálló otthon. Valóban, ezt másoknak kell helyettük kimódolni. Az 1994- ben bevezetett új lakásépítési kedvezmény már megvan az el­ső hatásvizsgálati elemzése (De­mokrata 1997. 6., 7., 8. sz.). Az elemző szerint az új lakások el­érhetetlenek az első otthonukat keresők számára. Reálisan csak a népesség leggazdagabb 10%-a számíthat arra, hogy hat év alatt egy régi, tizenkét év alatt pedig egy új lakás árát össze tudja gyűjteni. A legmegdöbbentőbb azonban egy másik megállapí­tás. A Társadalomkutató Infor­matikai Egyesület egy mintavé­tele szerint a családok 40%-a a minimálisnak tekintett jövede­lemszint alatt él, és ők csak 95 (kilencvenöt) év, azaz három ge­neráció alatt tudnák összespó­rolni egy használt lakás vétel­árát. Az ilyen esélytelenségnek nincs megakarításra ösztönző hatása! A lakások és otthonok bemu­tatására szakosodott folyóiratok sem ismerik a nagy titkot, ho­gyan lehet otthonhoz jutni. Szakértőik tanácsokat adnak, miképpen kell hozzáfogni az otthonteremtéshez. A tanácsok mind bölcsek, és oly igazak, hogy kőbe lehetne vésni azokat: telket kell választani, az igénye­ket a család létszáma és összeté­tele alapján meg kell határozni, el kell dönteni a lakás helyiségei­nek méreteit és egymással való kapcsolatukat. A befejező ta­nács: forduljanak szakember­hez, a tervezőhöz! Ezzel a tanáccsal minden böl­csessége ellenére az a baj, hogy csak azok tudnak vele élni, akik már eljutottak oda, hogy telket tudjanak venni, és 30%-os ké­szültségi szintig fel tudják építe­ni a házat, azaz a társadalom ki­vételezett helyzetű 10%-ához tartoznak. Nem számol tehát a jelenlegi magyar valósággal, a katasztrofális lakáshiány ere­dendő okaival és következmé­nyeivel meg a gazdasági hely­zettel. A lakáshiány ugyanis nemcsak abból adódik, hogy­ az állami szerepvállalás a lakásépí­tésben az államformaváltás óta megszűnt. A halmozott lakáshiány a korábban már kifejtett okból tí­zévenként újratermelődik. En­nek a helyzetnek a megszünte­tése és megoldása egyáltalán nem műszaki feladat. A lakásépítés már csak ezért sem lehet a piacgazdaság spon­tán, vagy vállalkozók és bankok által tudatosan irányátott folya­matainak szabad harácsterülete, mert az félbemaradt építkezése­ket és megtakarított pénzükből ki­forgatott jóhiszemű építtetőket eredményez. A nyugati gazdasá­gokban a lakás árának 60-70%-át, az angolszász országokban 90%-át hitelből fedezik a vevők, míg ez nálunk mindössze 30%. Ha a politikai szándék meg­van a mellény újragombolására, akkor tudomásul kell venni, hogy az ország lakosainak tragi­kus méretű létszámcsökkenése közvetlen kapcsolatban ál az évtizedek óta állandósult lakás­hiánnyal. A kedvezőtlen lakásvi­szonyok nemcsak a gyermekvál­lalást gátolták, hanem a társbérleti és kislakásbeli összezártsággal együtt járó mindennapos konflik­tusok nyomán keletkező feszült idegállapot is a mostani korai ha­lálozásokat magyarázhatja. Régi igazság, hogy a családok együtt­élésének fontos térbeli kerete a megfelelő lakás, az „otthon". De milyen is a megfelelő la­kás? Először is: az otthonteremtés legyen 100 évre szóló vállalko­zás. Természetesen ilyen hosszú időre előre nem lehet minden változást anticipálta három egy­mást váltó generáció életében. Elegendő azonban egy átlagos család (szülők és 2-4 gyermek) alapvető helyiségigényét meg­­határozzi ahhoz, hogy egy köze­lítő alapterület-nagyságot kap­junk. így tettek a hollandok is, akiknél a szociális lakásépítés keretében 100 nm az egységes lakás-alapterület. Ekkora alapte­rületen alvásra nem használt la­kószoba, lakókonyha (vagy fő­zőkonyha és külön étkező mel­lette), három hálószoba (a szü­lők és kétnemű gyermekek ré­szére), valamint a szükséges ki­sebb terek (előszoba, éléskamra, fürdőszoba, külön illemhely) sokféle megoldásban elrendez­­hetők. Ekkora lakásnak a költsé­ge ma­­ építkezési formától, azaz házilagos vagy vállalkozó által végzett kivitelezéstől füg­gően 7-10 millió forint körül van. Ezért szükséges lehet a la­kást többütemű megvalósítás le­hetőségére tervezni, ami toldás vagy a tetőtér utólagos beépítése is lehet, ha a kis család létszáma gyarapszik. Az otthonteremtésnek fontos szempontja legyen az az elv, hogy a lakás nem a bejárati ajtó küszöbénél kezdődik, hanem hozzátartozik a közvetlen kör­nyezet - legyen az akár közterü­let is - rendezettsége és ápoltsá­­ga. Ki kell használni azt a lehe­tőséget, hogy az otthon környe­zetének halálosan unalmas egy­formaságát mikroarchitektoni­­kus és kertészeti elemekkel min­den érzékszervre ható ingergaz­dagság váltsa fel. De honnan legyen az épület számára telek? Valószínűleg szakítani kell a nálunk szokásos 200-300 négy­szögöles telekosztással, mivel az ilyen méretű telek nagyon meg­drágítja az építkezést. A telek­­alak­ításban nagy szerepe lesz az önkormányzatoknak. Kisebb alapterületű telkeket, amelye­ken sorházas, láncházas, átrium­házas beépítési módok lehetsé­gesek, 20-30 házegységből álló bokrokkal, csak az OÉSZ (Orszá­gos Építésügyi Szabályzat) mó­dosítása árán lehet kiosztani. Is­mét holland példát említve, mi­vel náluk nagyobb a népsűrű­ség, mint nálunk, az ő szabályo­zásuk lehetővé teszi, hogy 120 nm-es telken 120 nm össz-szint­­területű ház épülhessen. Kiss István Otthonteremtés II. ...az elérhető álom? Tetőtéri alaprajz Földszinti alaprajz Sorház tetőtér-beépítéssel. Építész: Scháber Gyula KULTÚRA 1997. AUGUSZTUS 22., FENTEK Pázmány sem magyar? Ismét levelet kaptam öreg festő bará­tomtól, aki a Felvidéken született, és Révkomáromban járt gimnáziumba. Máig szoros kapcsolatot tartván az otthon hagyottakkal, sok olyasmit tud, amit mi nem tudunk. Elküldte azt a levelet, amelyik szomorú eseményrről tudósít: nem­rég meghalt régi barátja, a duna­­szerdahelyi Pázmány Péter, aki nem­csak névrokona a hajdanvolt híres hercegprímásnak, de ráadásul abból a bizonyos Pázmány famíliából is származik. Felesége nemcsak a gyászhírről tudósított, hanem arról is, hogy halála előtt még hívták Po­­zsonba egy kis emlékezésre. A levelében amúgy, mellékletként, van egy fénymásolat is, bizonyos Laco Zrubec tudományos dolgozatáról, melyben azt fejtegeti, hogy az 1570- ben romániai Orodei Mare (Velki Va­­radin), tehát alighanem Nagyvára­don született (mivel a város magyar neve kifelejtődött a cikkből) főpap igazából szlovák érzelmű ember volt. Mi, magyarok (legalábbis az or­szág java emberei) régóta számon tartjuk, s talán még egy kicsit dicse­kedni is szoktunk azzal, hogy törté­nelmünk, irodalmunk, művésze­tünk jelentős alakjai honnan, merről származnak, hiszen nem szégyen az, de sokkalta inkább dicsőség, ha magyarországi származásút. Ennek történelmi okai is voltak, hiszen hosszú időn át tartott a török hódolt­ság, a Dimnántúl nagy részén a kon­tyosok voltak az urak, az Alföld jelen­tős részén és Erdélyben meg a refor­máció ért el sikereket. A papok és fő­papok sorában a Habsburg-uralom elfogadása miatt a korabeli főúri csa­ládok nem elsőszülöttjei mellett a töb­bi fiú is vagy katonai, vagy papi kar­riert igyekezett elérni. Az Észak-Ma­­gyarországról származó tehetséges, szegény gyermekek előtt is időnként szép karrier lehetősége nyílott. Ez a tradíció egyébként később is érvényesült. Még a Horthy-korszak­­ban is panaszolták, hogy a két legte­kintélyesebb főpap, Csemoci herceg­­prímás és Prohászka Ottokár tót szárma­zású. (Ekkor még így mondták.) Nem ismerem Peter Pázman családtörté­netét, s munkásságát sem annyira, amennyire illenék. Nyelvének gaz­dagságát, számos leleményét azorfijan igen. Ő mondta, hogy az ételt fűsze­rekkel jól meg kell trágyázni, a Sztam­­buval együttműködő magyar urakat pedig hajas törököknek nevezte el. Volt egy pap barátom, aki kérésemre gyakran elénekelte Pázmány Péter Máriát dicsérő himnuszát, meyben a Szűzanyát merinyei borházhoz, észto­ronyhoz, fedett sánchoz, majd nektár Pri yískume naSej dávnej minulosÖ sa s menőm Petra Pázmaöa stretáva­­me pomerne £asto<:Narodil sa 4. októbra 1570 v rumunskom Órádéi Miire ((Velk^ .Varadín). Zömre! 19. marca J(637 v Bratislava, kde je aj poehovanj ;(Dőni sv. Mai^itia). Menő Petra Pázmana, najma jeho Pázmaneiim \i> Vicdiii, je'spojené s i^kátolizáciouTíhorska a vychovou knazského dorastii. Vo vic­­denskom Pámaneu od sedemnást^ sforoEia Studovalo niekolko de.siatuk síovensfcycii ltudentóv a patrili k dominantn^m postát ám slovenskílio duchovného a kultúmeho íivota. elmondhatjuk, hogy megszerették ezt a népet, vállalták többnyire ke­serves sorsát. Talán elegendő, ha ar­ra utalunk, hogy a kivégzett tizen­három aradi tábornok milyen életút után jutott el a mártíromságig. Pázmány Péterrel kapcsolatban két dolgot érdemes elmondani. Az egyik, hogy az ország hajdani esz­tergomi prímásai között valóban szép számmal találhatunk észak­pohárjához, fűszer illatáriához ha­sonlította. Micsoda gazdagsága ez a gyönyörű képeknek, és mily nagy nyelvi erőre vall! Nem is nagyon ér­tem, hogy Pázmány himnuszát miért nem éneklik templomunkban. Megvallom őszintén, én már ak­kor sem fogok csodálkozni, ha kide­rül, hogy Arany János a híres Jancsik betyár unokája. Solymár József

Next