Új Magyarország, 1997. szeptember (7. évfolyam, 203-228. szám)

1997-09-18 / 218. szám

1997. SZEPTEMBER 18., CSÜTÖRTÖK KULTÚRA Gyűjteményes kiállítás a gyöngyösi ferencesek életéről Tavaly december végén a Kapisztrán Szent Jánosról nevezett Ferences Rendta­rtomány visszakai gyöngyösi könyvtárát. Az ország egyetlen, a népkor óta megszakítások nélkül működő gyűjte­ménye felbecsülhetetlen értékeket tartalmaz. Az állomány ellenőrzése után idén augusztusban a bibliotheca ismét megnyitotta kapuit az érdeklő­dők előtt. A ferencesek azonban nemcsak páratlan könyvritkaságaikat mutatják be a látogatóknak a műemlékkönyvtár eredeti bútorzatával egyyütt, hanem kiállítást is nyitottak a szerzetesek gyön­gyösi évszázadairól. A gyöngyösi ferences templom és kolostor ala­pításának pontos évszáma ismeretlen. Valószínű­leg Károly Róbert bizalmasa, Szécsényi Tamás (+1354) - esetleg valamelyik leszármazottja, Szé­csényi Frank, Szécsényi Simon - hívta be a kisváros­ba a koldulórendi szerzeteseket, és építtetett ne­kik templomot és kolostort. Ebből az időszakból nemcsak írásos dokumentum nem maradt fenn, de a tárgyi emlék is kevés. Igaz, ma is láthatók a templom eredeti, faragott kőablakai, a szentély későgótikus bordái, valamint a szinte változtatás nélkül megmaradt torony és sekrestye. A régi templomhajó a mainál mintegy tíz méterrel volt rövidebb, és a koldulórendi építkezési szokások­nak megfelelően osztatlan, egy­hajós, keletelt épít­mény volt. A templom Páduai Szent Antal oltárá­nak gyönyörű, későgótikus képei is megvannak; ezeket a rend 1904-ben a Szépművészeti Múze­umnak adta letétbe, ahonnan a Nemzeti Galériá­ba kerültek. Az első oklevél, amelyben a kolostor­ról olvashatunk, 1475-ből szárma­zik, és név sze­rint megemlíti az itt lakó barátok közül Pápai Pált és Szentmártoni Benedeket. Ekkor azonban már biz­tosan áll a rendház. A kiállítás látogatói most megtekinthetik e nagyméretű, pergamenre írt do­kumentumot is. A balszerencsés mohácsi csata után a törökök rabolva, fosztogatva elözönlötték az országot, s Ibrahim martalócai Gyöngyöst is felégették. A fe­rences templom és kolostor több évre fedél nélkül maradt. A templom gótikus homlokzata a tűz kö­vetkeztében rádőlt a hajó boltozatára és beszakí­totta. A város felszabadulásáig az egész templom ideiglenesen ácsolt fedél alá került. A barátok a megpróbáltatások ellenére is kitartottak, és nem hagyták el a várost. Talán e nehéz időkben tették a legöbbet a város és a megye lakóiért: a környék pap nélkül maradt plébániáit - több mint három­százat! - ők látták el. Hatalmas területeket jártak be prédikálva és térítve, vigasztalták a nyomorú­ságra jutott egyszerű népet, szolgáltatták ki a szentségeket. A törökök támadásai és a kóborló hajdúk zaklatás­a ellen oltalomleveleket kértek a világi hatalmasságoktól. A nem szűnő életveszély miatt a rendi káptalan még azt is megengedte a kolostornak, hogy kocsit és két lovat tartson állan­dó készenlétben. A ferenceseket mindig is szerette a kisváros, de népszerűségük a török megszállás éveiben hágott a tetőpontjára. 1675-ben például annyian igye­keztek meghallgatni prédikációjukat, hogy az ösz­­szegyűlt többezres sokaságnak az udvaron kellett szószéket állítani, mert nem fértek be a templom­ba. S nemcsak a „lelket gyógyították", hanem a testi betegeket is. A városka egyetlen patikája hosz­­szú időn keresztül a kolostorban volt, s a ference­sek koruk legmagasabb tudományos szintjén igyekeztek ellátni a rászorulókat. Mohácsi Tamás szerzetes például Krakkóban, Nádasdi Bálint Pá­rizsban tanult. A tudós ferencesek később maguk is tanárok lettek, hiszen elemi-, közép-, és főisko­lájuk is működött Gyöngyösön. Az egyik korai adat szerint 1610-ben a fiatalok tanára - lector iu­­venum - Tordai Péter volt. 1616-ban a magyarok részére külön iskolát állítottak fel. 1622-ben a szi­gorú rendtartás jegyében a fiatalok zenei nevelé­sére karmestert neveztek ki Gyönyösi Imre szemé­lyében. Ebben az időben már működött a gyön­gyösi középiskola, a Studium humanitas. A ren­des tanító, Szentbenedeki mellett segéd is tanított, Gajári Lajos klerikus. A rendi főiskola ugyan a tö­rök megszállás viszontagságos évei alatt többször is költözött Kassáról Gyöngyörsre, Gyöngyösről Kassára, mégis azt mondhatuk, hogy a ference­sek lényegében minden szinten igyekeztek meg­oldani a város és az egész régió ijúságának tcusí­­tását. A hódoltság utolsó évében, 1686-ban az egri vár török megszállói hatalmas sarcot vetettek ki Gyöngyösre, s a kért gabonát a város kifizetni nem tudta. A törökök válaszul több tanácsbelit, Valamint a rendház főnökét, Móra Athanázt túszul ejtették, és elhurcolták az egri várba. A városi ta­nács tagjait nagy nehezen leváltották, de a szer­zetest már nem. Lázár Norbert klerikus, hogy az idős házfőnököt megmentse a karóba húzástól, maga jelentkezett fogolycserére. Kilenc hónapig éheztették­ a fogságban kutyák és macskák beleit, saját saruját is megette, végül, halálosan legyön­gült állapotban bár, de sikerült megszöknie. Nem sokkal később egész Heves megye megszabadult a török igától. A templom és a kolostor mai alakját túlnyomó­­részt a 18. századi építkezés során nyerte. A több­hajós, barokk templomtér kialakítását Giovanni Battiste Carlone, neves itáliai építész vezette. Ekkor kezdték el építeni a rendházat is, de évtizedekig tartott, amíg befejeződtek a munkálatok. Gyön­gyösön készült el az ország legnagyobb ferences zárdája, mely több mint száz cellájával, hatalmas refektóriumával (ebédlő) valóban impozáns épít­mény lett. A 18. századtól lényegében megszakí­tások nélkül itt működött a rend hittudományi fő­iskolája is. A 14. századi megtelepedéstől 1950-ig a szerzetesek sohasem hagyták el Gyöngyöst. A szerzetesrendek működését betiltó rendelet kö­vetkezményeként a barátokat éjszaka, leponyvá­­zott teherautókon vitték el, s csak negyvenegy év után, 1991-ben térhettek vissza ősi kolostorukba. A Ferencesek Gyöngyösön című kiállítás a sok­száz éves, küzdelmes ferences múltnak állít emléket (f) Középpontban a zene // Hatodik Budapesti Őszi Fesztivál A kortárs művészetet bemutató Budapesti Őszi Fesztivált immár hatodik alkalommal rendezik meg. Az idén szeptember 26. és október 12. között zajló ese­ménysorozat programjait negy­vennégy helyszínen tartják. Az idei fesztivál kiemelt művészeti ága a zene lesz. Az alkalomra zeneszerzői pá­lyázatot írt ki az önkormányzat kulturális bizottsága, amelyre a Bartók Béla halála (1945. szep­tember 26.) után született művé­szek jelentkezhettek. A verseny­ben olyan művek indulhatnak, amelyben Mauricio Kagel 1996-os Orchestrion-Straat című darab­jában hallható 18 hangszer kö­zül választottakat szólaltatják meg. A szakmai zsűri 11 beérke­zett mustca közül három, külön­böző irányzatot képviselő művet tartott bemutatásra érdemes­nek: Kis Sándor, Nógrádi Péter és Vajda Gergely alkotását. A dara­bokat október 9-én mutatja be az újonnan szerveződött kortárs zenei együ­­ttes, a Budapesti Őszi Fesztivál Kamaraegyüttese az MTA kongresszusi termében. Kagel, az Argentínában született zeneszerző is vendége lesz egyébként a fesztiválnak, októ­ber 12-én lép fel együttesével szintén az MTA kongresszusi termében. A fesztivál keretében több zeneszerző új darabja is hallható: többek között Sáry László Pilinszky János Élőképek cmű drámájára írt operája, Vi­dovszky László, Decsényi János, Szemző Tibor művei. A Magyar Állami Hangversenyzenekar ok­tóber 3-án lép fel a Zeneakadé­mián, ahol Kocsis Zoltán vezény­letével - többek között - Stra­vinsky Az özönvíz című darabjá­nak hazai bemutatóját tartják. A fesztivál vendége lesz az osztrák Ensemble Wiener Collage, a né­met Ensemble für Intuitive Mu­sik Weimar, és a dzsessz műfa­jának egyik jeles brit képviselője, a John Surman Quartet. Ugyan­csak a szigetországból érkezik Michael Nyman és zenekara. A zeneszerző egyebek mellett Pe­ter Greenaway több alkotására komponált muzsikát. Az Oszt­rák kulturális intézetek közösen szakmai konferenciát rendeznek a zeneszerzésről. A fesztivál ide­je alatt több táncszínházi pro­dukciót is bemutatnak, illetve ki­állításokat rendeznek. A N­oiga­­ti pályaudvarra október 2-án ér­kezik a Galéria-vonat. A hat nemzetközi vasúti kocsiból áló szerelvényen olasz, dán, hol­land, német, görög és jugoszláv alkotások láthatók, amelyek 30 magyar művész munkájával egészülnek ki. A fesztivál jelen­tős filmes programokat is kínál: az iráni rendezők cilkotásaiból összeállított filmhetet a Hunnia moziban és az örmény Szergej Paradzsanov alkotásainak soroza­tát ejz Örökmozgóban. • Megkezdődik a főváros hajdan nagy hírű mulatójának számító Mo­ulin Rouge felújítása. A szórakozó­hely a tervek szerint 1998. március 20- án tartja nyitóműsorát. Újjáépül a le­gendás Arizona mulató is, amely a Moulin Rouge-zsal szemben állt, de nem konkurenciájaként működött. A legfontosabb a jó helyzetfel­mérés. Hogy például mi a jelen­legi hollywoodi trend. Leáldozó­ban az egymást felülmúló/alul­­múló akciófimek, katasztrófafil­mek, sci-fik? Irány a szolid ma­gánszféra? Az ember is csak em­ber? A nézőnek elege van a hi­deglelős, a frászt változó rémsé­gekből, s inkább meghatódni és könnyeit nyelve szipogni akar? Újra keletje van a régi jó szenti­mentális témáknak? Jól jön egy kis civilizált egzotikum, mond­juk a ködös kelet-közép-európai térségből, mert arról halványlila fogalma sincsen a moziközön­ségnek az amerikai multiplexek­ben? Hatásos egy kis (és kellően felületi) ijesztgetés az ottani át­­kos diktatúra amúgy tulajdon­képpen (Amerikából nézve) mértéktartó antidemokratikus módszereiről? Biztos sikertipp egy hányatott sorsú kisgyerek cikit a posztkommunizmus hul­lámai vetnek ide-oda? Jó, ha őt egy szolidan humoros és még el­­viselhetően érzelgős sztoriban össze tudjuk hozni a szintén há­nyatott sorsú, nagypapa korú agglegénnyel, aki - végtelenül merész ötlettel - nem újságíró, nem kirúgott rendőr, nem alko­holista művész és nem balfácán buszsofőr, hanem muzsikus, rá­adásul csellista? És használ, ha adagolurnl egy kis politikát, mondjuk egy utóbb forradalom­nak kinevezett polgári elégedet­­lenségi mozgalmat? Ha a válasz eme kérdésekre igen, és még azt is tudjuk, hogy az Amerikai Filmakadémia Os­­carról szavazó tagjai éppen mire buknak, nem túlságosan nagy erőfeszítéssel előállítható az a forgatókönyv, s abból az a film, amelyért nagy valószínűséggel Oscart lehet kapni a legjobb kül­földi film kategóriájában. Nem titok ugyanis, hogy a mindenko­ri Oscarok jelentős számban a mindenkori elvárásokna­k és megfeleléseknek a mentén osz­tatnak ki. Aki ebbe beletalál, leg­alábbis a jelölések közé kerül. Nem mindig volt ez ennyire nyilvánvalóan így. A régi szép időkben az említett kategóriá­ban (csak példaképp említve) a Biciklitolvajok, A vahar kapujá­ban, az Országúton, a Tükör ál­tal homályosan vagy a Mefisztó, s hogy a most a mozikba kerülő friss oscaros film nemzetiségénél maradjak, az Üzlet a korzón, a Szigorúan ellenőrzött vonatok kapott Oscart. Hát igen... Ami pedig az 1997-es legjobb külföldi film Oscarjára érdemes­nek ítélt művet illeti: a Kolja va­­lamely50, fentebb feltett kérdés­re igenlő és helyes választ ad. Frantisek Louka, a hányatott sorsú csellista, aki többnyire a krematóriumi gyászszerterrtáso­­kon húzza, 1988-ban, Prágábón, elvei ellenére - és nyomasztó pénzhiányát enyhítendő - jó pénzért belemegy egy látszathá­zasságba. Az egyébként csinos orosz asszonykáne­k van egy ötéves kisfia, Kolja, akit otthagy Frantisek nyakán, mert kimegy Nyugaton élő szeretőjéhez, s akit most már meglátogathat. A morc és különc aglegény meg a csehül nem is tudó kisfiú kettőse számos mulatságos (de például a Három férfi, egy mózeskosár típusú filmekben már számta­lanszor látott) szituációt teremt. Mégis különlegessé válik, mert a história a csehszlovák változá­sok hónapjaiban zajlik, s ettől a film v­­lam­iféle politikai pikantéri­át kap. Miután pedig a rendező, Jan Sverák, elég jó tanítványa a haj­dani cseh újhullám rendezőinek, s főleg azok sajátos cseh humorá­nak, és miután a kedves papa, a jeles filmszínész Zderek Sverák (Menzelhez „járt" filmszínészis­kolába) írta a forgatókönyvet, és Frantisek urat is ő játssza, a körül­tekintően felmért helyzet, az elvá­rások és a biztos sikerelemek pil­léreire épült családi váll­alkozás befutott az Oscar-versenyben. Kedves, ügyes, többnyire szóra­koztató, nézhető film - ennyi, nem több. Igaz, nem is kevesebb. Takács István A hét filmje H­ogyan kapjunk Oscart? Frantisek úr (Zdenek Sverák) és Kolja (Andrej Hotimon) FOTÓ: ARCHÍV mmm n Fel vörösök, proletárok... Válogatott mozgalmi dalok - lemezen és kazettán Különleges összeállítás jelent meg nemrég a honi lemezpiacon. A munkásmozgalom, il­letve a kommunista éra legismertebb dalai, indulói - többek között a Párttal a néppel, a Vörös Csepel, a Szovjetunió himnusza, vagy a Köszönjük néked, Rákosi elvtárs - vannak egybegyűjtve a Hungaroton-Gong kiadónál megjelent Best of Communism című leme­zen. A kiadás ötlete Réthly Ákos producertől származik, aki - mint a főváros egykori kom­munista köztéri szobraiból összeállított Szo­borpark Múzeum üzemeltetője - felismerte az irányukban mutatkozó tömeges igényt. Mint elmondta, a Szoborpark „munkásmoz­galmi ajándékboltjában" - ahol egyébként az elmúlt negyven évet idéző fotóalbumok, képeslapok, s más hasonló emléktárgyak kaphatók - nagyon sokan szerették volna a magnóról szóló munkásmozgalmi dalokat is megvásárolni. Mint a producertől megtudtuk, a dalok közismertté válásuk sorrendjében kerültek a korongra, így az albumot elméletileg öt részre - vagyis nemzetközi forradalmi da­lokra, a két vlágháború között született ma­gyar munkásmozgalmi nótákra, a szovjet csapatok bevonulását követően „divatba jött" szerzeményekre, az 50-es évek első fel­ének kedvenc mozgalmi melódiáira, illetve az 56-ot követő, úgynevezett „puha diktatú­ra" hivatalos slágereire­­ oszthatjuk. A Hun­Ma már semmi sem lehetetlen: az egykori mozgalmi dalok most előkelő helyet foglal­nak el a slágerlistákon garoton archívumából származó hanganya­gon egykori népi- és művészegyütteseink, illetve a Rádió és a Televízió Szimfonikus Zenekara hallható; de felkerült a lemezre egy 40 másodperces felvétel is, amelyen Le­nin éppen a kapitalizmust szidja. Réthly Ákos szerint a Best of Commu­nism egyfelől a nosztalgiázni, a KISZ- és út­törőtáborok, felvonulások, s egyéb közéleti rendezvények hangulatát feleleveníteni vá­gyóknak ajánlható, de legalább olyan érde­kes lehet azoknak is, akik - koruk miatt, vagy mert másutt éltek - nem ismerik a fel­vételeket. Azért tüntettek fel mindent ango­lul is a lemezborítón, mert az anyag iránt külföldi turisták, főként amerikai és távol­keleti látogatók is élénk érdeklődést mutat­nak. Az album oktatási célra is felhasználható: történelemórákon kitűnő segédanyag lehet az időszak korhű bemutatásához, énekórákon pedig - mivel a nóták némelyike igen jól meg­komponált darab - zenetörténeti és esztétikai szempontból is elemezhető. Ezek a szempontok teljes mértékben ért­hetőek és elfogadhatók (az eladási statiszti­kák szerint valóban igen nagy a kereslet, sőt az album egyes slágerlistákra is felkerült), csak az a probléma, hogy e dalok olyan esz­me jegyében születtek, melyhez milliók éle­tét megnyomorító diktatúrák fűződnek, így a lemez megjelenése alapot szolgáltathat más totalitárius rendszereket éltető kompo­zíciók kiadására is. Sejthető azonban, mi­lyen reakciókat váltana ki, ha valaki tömeg­igényre és ismeretterjesztésre hivatkozva mondjuk a német birodalmi indulókat, illet­ve az ehhez kapcsolódó hazai „mozgalmak" dalait dobná piacra egy csokorba gyűjtve. Cs. O. |best«OF ICOMMUNISM SS VISTIOn­or

Next