Új Magyarország, 1997. október (7. évfolyam, 229-253. szám)
1997-10-28 / 250. szám
10MMI! Hullámhosszok már kivárják A Corvin közi október 23-i megemlékezésünkön Zétényi Zsolt hivatkoztt a Kossuth rádióra, ahol kora reggel bejátszották Nagy Imre beszédrészletét. A mártírhalált halt miniszterelnök arról vallott, hogy csapataink helyt állnak és folynak a tárgyalások az oroszokkal a kivonulásról. Ám arra még hivatkozás sem történt a rádióban, hogy a harcokban október 23-tól kezdve a magyar nép, a corvinisták, a Széna tériek és a többiek álltak helyt, s hogy október 28-a előtt Nagy Imre statáriumot hirdetett ki a felkelők ellen. A Kilián laktanyából Maléter Pál irányításával corvinistákra, felkelőkre lőttek. A rádió az ünnep alatt mindvégig híven statisztált a forradalom rózsaszínű, reformkommunista meghamisításához. A magyar televízió kereskedelmi adóihoz mérten is igencsak kurtán-furcsán bánt legtisztább forradalmunkkal. Akár csak Szent István napján, a tévé tisztességesebben letette voksát az ünnep mellett, mint a rádió. Az ember ült a hangdoboz előtt, s csüggedten hallgatta a hadarva, kapkodva, olykor helytelenül beszélő bemondókat, a fölkészületlen riportereket, s újra és újra regisztrálta: a rádió szakmai mélyrepülésének negatív zenitjén áll 1994 nyara óta. Ezúttal még a kivételek is túlságosan erősítették az alapszabályt. A Forog a város lángrózsában című rövid forradalmi versöszszeállítás beharangozásában a Rádió és Televízió Újság a Bartók adón este nyolctól Csanádi Imre, Buda Ferenc, Kárpáti Kamil, Nagy Gáspár, Sinka István, Tamási Lajos, Tóth Bálint, Tollas Tibor, Zelk Zoltán verseit ígérte, ám az idén elhunyt Tollas Tibor egyszerűen kimaradt az összeállításból, bizonyára nem fért bele az igazi október 23-ának szánt húsz percbe, ahogy Obersovszky Oby Gyula, Béri Géza, Szathmáry György, Csillag Tibor sem.Gérecz Attilára, a forradalom mártírköltőjére Tóth Bálint gyönyörű Siratója emlékezett, de magától a költőtől már nem futotta egy epigrammára sem. Tóth Bálinton kívül a Füveskerteseket Kárpáti Kamil képviselte. Tamási Lajos a jeltelen sírokban fekvő bajtársakra emlékezett (Halottak napja). Zelk Zoltán Vörösmarty Vén cigányát emeli át boldogtalan századunkba, a nagy XIX. század romantikus költőnél kilátástalanabb helyzetben, pufajkás hóhérok börtönét megjártan siratja a gyönyörű magyar szabadságeszmét. Nagy Lászlónál vérillatos a karácsonyfa is (Fekete karácsony). Nagy Gáspár hétévesen élte át a forradalmat, ám méltóvá vált civil bátorságával a hősökhöz, a gyilkosok néven nevezését követelő Nagy Imre verse miatt váltották le 1983-ban az írószövetségi titkárságról. Ők már kivárják című költeményében a halottakat idézi. A 21-es, a 301-es parcellában és máshol nyugvó legyilkoltak szájából látomásában kinő „a rettenet virága". Fél óra jutott a Kossuthon fél öttől a hónap zeneszerzőjeként Balassa Sándorra, a Négy arckép, a Csaba királyfi, a Nap fiai című elsöprő erejű zeneművek komponistájára, korunk egyik meghatározó egyéniségére. Este rövid ideig hallhattuk Maczkó Mária tiszta szép hangját is, palóc népdalokat, katonasiratót énekelt. Színvonalas volt Balázs Attila Ki tanyája ez a nyárfás című hangjátéka. Ám kiváltképpen bántó, hogy a fekete bojtárt, századunk egyik legnagyobb őstehetség költőjét, Sinka Istvánt a Bartók rádió is „letudta" egyetlen - noha színvonalas - műsorral. Nem szívesen írom le ezt, hiszen Ági István, Czine Mihály, Fábián Gyula, Kispista István, Kopré József, Tóbiás Áron, Püski Sándor mindent megtettek azért, hogy a Legenda Sinka Istvánról a lehető legszebben szóljon, a folytatást majd november 21-én hallhatjuk délelőtt a Bartókon. Még ezt a műsort is kettészelték gondos kezek. Az 1897. szeptember 24-én Nagyszalontán született költőóriást centenáriumán méltatlan hallgatás övezi. Az említett rövidke forradalmi versösszeállítás adott mégis ízelítőt költészetéből. Pósa Zoltán • A Kőbányai Vásárváros október 28-a és 31-e között ad otthont a Hungarodidact '97 Nemzetközi oktatási, oktatástechnikai és képzési szakkiállításnak. A szervezők hétfőn Budapesten tartott sajtótájékoztatójukon elmondták: immár negyedik alkalommal nyílik meg az oktatásügy fejlődését bemutató idozítás, amely az utóbbi években végbement gazdasági változásokat is tükrözi. A megszokott tematírát éppen ezért két új témakörrel is kiegészítették: az egyik a továbbtanulás, illetve a képzés, a másik a továbbképzés világáról ad áttekintést. KULTÚRA Fülbevaló A hercegnő emlékére A 80-as évek magyar újhullámának A KFT, a Satöbbi, és a GM 49 mellett a Prognózis volt a legismertebb képviselője, első slágerei, a Hajsza közben, a Hajtóvadászat, vagy a Háromszögek az irányzat alapműveinek számítanak. Kár, hogy a zenekar tagjai mindössze két lemez (Kőhegyek, Tele van a város szerelemmel) erejéig bírták ki együtt. Valószínűleg így gondolta ezt az együttes motorja, Vörös István is, mert a kérészéletű Piknik Klub és némi svájci „vendéglátózás" után fiatal (kísérő-) zenészekkel új csapatot alakított Vörös István és a Prognózis néven. Ez a brigád már életképesebbnek bizonyult, azóta is működik, rendszeresen koncertezik, s készíti lemezeit. Nemrégiben saját kiadót is alapítottak, s már ennek a cégnek gondozásában jelent meg idei albumuk, a Szűk nekünk ez a város. Mint a címből is kiderül, hogy a fő téma továbbra is a nagyvárosi ember zaklatott élete; persze vannak szerelmesdalok, sőt egy Urai hangvételű instrumentáls szerzemény (Tiéd a vág) is, mellyel az együttes a tragikusan elhunyt walesi hercegnő emlékének adózik. Az album hamarosan angol nyelven is napvilágot lát, a lemezbemutató pedig október 31- én, csütörtökön a Fáklya Klubban lesz. (VIP Multirecords) A néhai Lady Dianára emlékezik egyik régi nagy slágerének felújított változatával az idén ötvenéves angol popmágus, Elton John is. Bár a szigetország népszerűségi listáit csaknem két hónapig vezető Candle in the Wind nem került fel a legfrissebb albumára, a Big Picture-re, az sokak szerint így is a legjobb korong, melyet az egykori bárzongorista az utóbbi években készített. A Nagy Kép zenei világa a muzsikus korai, instrumentálisabb hangzású munkáit idézi, s a gondosan kidolgozott dalok közül is elsősorban a Something About The Way You Look Tonight és a címadó nóta számíthat sikerre. (Mercury) Paul Weller énekes nevét elsősorban a Style Council és a Jam együttesekből ismerhettük meg. Két önálló lemeze is készült már korábban, a Heavy Soul című nemrég kiadott albumán nyújtott teljesítményével azonban vitathatatlanul felülmúlja minden korábbi munkáját. Hihetetlenül érett hangját Weller mindig olyan felfogásban használja, amely leginkább illik az egyes szerzemények hangulatához, az érzelmek árnyalt kifejezésére pedig olyan gazdag eszköztárral bír, amilyennel csak néhány tucatnyian büszkélkedhetnek könnyűzenei berkekben. A lemezen mindössze Steve White és Mark Nelson vannak a mester segítségére, a triófelállás azonban nem megy a megszólalás rovására, mert a csodásan hangszerelt vonósok jelenléte nagyon kerekké teszi a hangzást. A Heavy Soul-on minden kompozíciónak van oka és célja, ráadásul mindez úgy van eljátszva, ahogyan a 90-es évek vége felé közeledve rockzenét játszani illik és érdemes. Mindezeket figyelembe véve csak remélhetük, hogy az Angliában töretlenül fefelé ívelő népszerűségnek örvendő előadó rajongóinak száma hazánkban is gyarapodni fog. (Island) (kornszk) Weller a stúdióban Hamis van Gogh Lehetséges, hogy hamis van Gogh-festményért fizetett ki csaknem 25 millió fontot (8 miliárd forintot) 1987-ben egy japán biztosítótársaság. A Londonban jó ideje keringő értesülés szerint - amelyhez most a The Sunday Times fűzött újabb adalékokat - a posztimpresszionista holland mesternek tulajdonított, jóllehet aláírása nélkül kép, egy napraforgó tanulmány valójában egy párizsi művészettörténet-tanár alkotása. Claude-Émile Schuffenecker a századelőn maga is Vincent van Gogh műveinek lelkes gyűjtője volt, s kollekciójába tartozott a tanulmánysorozat két azonos, bizonyíthatóan eredeti darabja. Ezekről maga a művész is említést tesz egy korabeli levelében, a harmadikról, amely először 1901-ben tűnt fel egy párizsi kiállításon, azonban egyetlen szót sem ejtett soha. Magyar hősi halott Pápuaföldön In memóriám Molnár Mária Ki gondolta volna, hogy a második világháborúnak még a vitág másik végén is volt egy magyar hősi halottja?! De hogyan is került hazánktól oly messze, a vitág túlsó sarkába egy magyar honfitársunk? A Csendes-óceán szigetvilágában, Mikronézia egyik kis szigetén, Mánuszon munkálkodott ez a magyar református misszionáriusnő, Molnár Mária, aki elhivatást érzett arra a feladatra, hogy valahol messze idegenben, pogányok között hirdesse Krisztus evangéliumát, s végezze a szeretetmunkát Jézus nevűben. Végül is - a felkészülés hosszú évei után - a németországi Liebenzei Evangélikus Külmissziói Egyesület küldte ki őt a lápuák közé, Mánuszra és a környező kisebb szigetekre, ahol 1928- ban kezdte meg szolgálatát Mánusz Új-Guinea partjaitól nem messze, tőlünk mintegy 25 ezer kilométer távolságban fekszik. Lakosainak száma - a körülötte elterülő kisebb szigetekkel együtt - 25 ezer körül van. Már 1914 óta folyt itt a keresztény missziói murtca, orvosokkal, ápolónőkkel, tanítókkal és lelkészekkel. S rá tíz évre, 1924-ben kezdett beérni az első gyümölcs: két pápua vette fel a keresztséget. Molnár Mária már 15 éve végezte szolgálatát a pápuák között - akiket nagyon megszeretett, s azok is a szívükbe fogadták őt -, amikor a második világháború vérzivatara a Csendesóceán térségét is elérte. A japán hadihajók Mánusz partjai közelében is tengeri csatát vívtak az Amerikai Egyesült Államok hadiflottájával. Az ütközetet a japánok nyerték meg, s elfoglalták a szigetet. Később azonban elpártolt tőlük a hadi szerencse, s a hódítóknak sürgősen el kellett hagyniuk Mánuszt Az amerikaiak elől visszavonuló japánok féktelen dühüket s bosszújukat az itt rekedt fehér embereken, európai és amerikai állampolgárságú, védtelen polgári személyeken töltötték ki. A sziget kiürítése során még arra is maradt ideje, hogy likvidálják a fehéreket, így aztán 1943. március vége felé fogságba vetették a szigeten talált összes fehér embert, s egy japán hadihajóra hurcolták valamennyiüket azzal a hazug állítással, hogy a hadiövezetből nyugalmasabb helyre szállítják át őket. Molnár Mária és társai azonban érezték, tudták, hogy elérkezett az utolsó órájuk, amikor az Akikaze nevű japán cirkáló kifutott velük a nyát tengerre. A melegszívű pápuák is elkísérték lélekvesztő csónakjaikon misszionáriusnőjüket egy darabon. Mária hűséges kísérője, Somon József - aki még ma is él - szintén elkísérte őt a hadihajó fedélzetéig, ahol Mária a következő savakkal vett búcsút tőle: „József, végezd tovább a munkádat úgy, ahogyan én végeztem eddig! A gonoszok most elhurcolnak engem, és nem jövök vissza többé, meg fogok halni" - kiáltotta feléje, amikor a hajóhídra lépett. Másnap aztán a hajóskapitány azt aszigorú parancsot kapta, hogy az összes foglyul ejtett fehér embert ki kell végezni. Sebtében összeácsolták a kivégzőhelyet, majd megkezdték a szörnyű mészárlást. Mindez a hajó hátsó részében ment végbe, melyet ponrvával takartak el. Előbb a férfiakat vezették elő. Szemüket bekötötték, kezüket összekötözték, beleakasztottak egy kampót, s a felsőruhájuktól megfosztott embereket felhúzták a magasba, majd négy gyalogos japán katona puskával, egy pedig géppuskával lőtte őket. A holttesteket aztán levágták a kötélről, s a tengerbe dobták. Három kisgyermeket élve hajítottak az óceán vizébe. Eközben a hajó teljes sebességgel haladt, hogy minél keveseket lehessen hallani a fegyverropogásból. Három órán belül mind a 62 fehér embert kivégezték. köztük Molnár Máriát is. Testüket elnyelték az óceán hullámai... Mária nővér emlékére a pápuák egy hatalmas fakeresztet állítottak fel közvetlenül a tengerparton, az elhurcolás helyszínén, a pálmafák koszorújában. De emlékét hirdeti a nevéről elkeresztelt Molnár Mária Evangélium Leányiskola is Mánusz szigetén. A magyarországi protestáns egyházak külmissziói munkáján, irányítói és barátai pedig a magyar misszionáriusnő vértanúhalála ötvenedik évfordulója emlékére, 1993-ban emlékharangot öntöttek ezzel a felirattal: „Engem várnak a szigetek. Ézs 51,5. Ajándék Magyarországból, Molnár Mária emlékére (1928-1943), mánuszi barátainknak." 1993 márciusa óta naponta, reggel és este megszólal ez az emlékdharany a Csendes-óceán partján, s hirdeti a második világháború pápuaföldi egyetlen magyar hősi halottjának emlékezetét. Aki mint Kusztus katonája állott messzi őrhelyén hűségesen, s nem hagyta el posztját, vállalta a halált is. Szerdahelyi Pál ny.tában esperes 1997. OKTÓBER 28., KEDD Csillaggal játszik egy bojtár A Magyar Református Népfőiskolai Collegium és a Szent László Akadémia Csillaggal játszik egy bojtár rímmel emlékműsort rendez a 100 esztendeje született Sinka István tiszteletére november 3-án, hétfőn délután 6 órakor a Magyarok Házában (V. ker., Semmelweis u. 1-3.). A rendezvényen Faragó József néprajztudós, az MTA tiszteletbeli tagja. Hegedűs Lóránt református püspök, Heltainé Nagy Erzsébet nyelvész, a nyelvtudomány kandidátusa és Tornai József költő tart előadást. Közreműködik: Maczkó Mária népdalénekes. Szabó András előadóművész, valamint Kaszás Villő versmondó. Kamarakoncert Szolnokon Az Ars-In-Kom Művészeti és Kommunikációs Kft. rendezte I. Szolnoki Művészeti Hetek eseménysorozata keretében ad koncertet a Liszt Ferenc Kamarazenekar holnap 19 órakor a szolnoki Megyeháza Dísztermében. Hangversenymester: Roma János. Az Objekt darabolása Unugduta Magma, avagy Az objekt darabolása címmel rendeznek kiállítást Nagy Csaba képzőművész alkotásaiból az Ikárium Művészeti Galériában. A november 8-ig látogatható tárlatot Andrási Gábor művészettörténész nyitja meg a nagyközönség előtt 29-én, szerdán délután 5 órakor. Készül a Liliomfi Léner Péter rendező vezetésével tegnap megkezdődtek a Liliomfi próbái a József Attila Színházban. Szigligeti Ede népszerű játékának főbb szerepeit Mácsai Pál (Liliomfi), Harsáná Gábor (Kányádi), Schütz Da (Kamila), Kecskés Karina (Mariska), Háda János (Szellemfi), valamint Schnell Ádám (ifjú Schwartz) alakítják. A három felvonásos darab dalszövegeit Váradi Szabolcs írja, zenéjét Darvas Ferenc komponálja, a jelmezeket Vágó Nelly, a díszleteket pedig Székely László tervezi. Az előadás koreográfusa Pártay Lala, az Operaház balerinája. A bemutató december 13-án lesz. Kiállítás a Fonóban Madaras László és Horváth Attila festőművészek alkotásaiból rendeznek kiállítást a Fonó Budai Zeneházban (XI. ker., Sztregova u. 3.). A tárlat november 1-jén 19 órakor nyitja meg kapuit a nagyközönség előtt. Gyurkovics (k)rémes Raksányi Gelért és Csutka László, a Nemzeti Színház művészei lesznek Gyurkovics Tibor vendégei a Gyurkovics (k)rémes című műsorban ma este 7 órakor az Angelika Irodalm Kávéházban (I. ker., Batthyány tér 7.). Társadalom, egyház, művelődés A Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség szervezésében mutatják be Jakó Zsigmond Társadalom, egyház, művelődés - Tanulmányok Erdély történetéhez című tanulmánykötetét 31-én, pénteken délután 14 órakor a Magyar Országos Levéltár Tanácstermében (I. ker., Bécsi kapu tér 4.). A rendezvényen Gecsényi Lajos, a levéltár főigazgatója és Várszegi Asztrik püspök, a Pannonhalmi Szent Benedek-rend főapátja köszönti az egybegyűlteket. A frissen megjelent kiadványrról R. Várkonyi Ágnes egyetemi tanár, a történelemtudomány doktora beszél.