Új Magyarország, 1997. október (7. évfolyam, 229-253. szám)

1997-10-28 / 250. szám

10­­MMI! Hullámhossz­ok már kivárják A Corvin közi október 23-i meg­emlékezésünkön Zétényi Zsolt hivatkoztt a Kossuth rádióra, ahol kora reggel bejátszották Nagy Imre beszédrészletét. A mártírhalált halt miniszterelnök arról vallott, hogy csapataink helyt állnak és folynak a tárgya­lások az oroszokkal a kivonulás­ról. Ám arra még hivatkozás sem történt a rádióban, hogy a har­cokban október 23-tól kezdve a magyar nép, a corvinisták, a Szé­na tériek és a többiek álltak helyt, s hogy október 28-a előtt Nagy Imre statáriumot hirdetett ki a felkelők ellen. A Kilián laktanyá­ból Maléter Pál irányításával cor­­vinistákra, felkelőkre lőttek. A rá­dió az ünnep alatt mindvégig hí­ven statisztált a forradalom ró­zsaszínű, reformkommunista meghamisításához. A magyar te­levízió kereskedelmi adóihoz mérten is igen­csak kurtán-fur­­csán bánt legtisztább forradal­munkkal. Akár csak Szent István napján, a tévé tisztességesebben letette voksát az ünnep mellett, mint a rádió. Az ember ült a hangdoboz előtt, s csüggedten hallgatta a hadarva, kapkodva, olykor helytelenül beszélő be­mondókat, a fölkészületlen ri­portereket, s újra és újra regisztrál­ta: a rádió szakmai mélyrepülésének negatív zenitjén áll 1994 nyara óta. Ezúttal még a kivételek is túl­ságosan erősítették az alapsza­bályt. A Forog a város lángrózsában című rövid forradalmi versösz­­szeállítás beharangozás­ában a Rádió és Televízió Újság a Bar­tók adón este nyolctól Csanádi Imre, Buda Ferenc, Kárpáti Kamil, Nagy Gáspár, Sinka István, Tamási Lajos, Tóth Bálint, Tollas Tibor, Zelk Zoltán verseit ígérte, ám az idén elhunyt Tollas Tibor egy­szerűen kimaradt az összeállí­tásból, bizonyára nem fért bele az igazi október 23-ának szánt húsz percbe, ahogy Obersovszky Oby Gyula, Béri Géza, Szathmáry György, Csillag Tibor sem.Gérecz Attilára, a forradalom mártírköl­tőjére Tóth Bálint gyönyörű Si­­ratója emlékezett, de magától a költőtől már nem futotta egy epigrammára sem. Tóth Bálin­ton kívül a Füveskerteseket Kár­páti Kamil képviselte. Tamási La­jos a jeltelen sírokban fekvő baj­társakra emlékezett (Halottak napja). Zelk Zoltán Vörösmarty Vén cigányát emeli át boldogta­lan századunkba, a nagy XIX. század romantikus költőnél kilá­tástalanabb helyzetben, pufaj­­kás hóhérok börtönét megjártan siratja a gyönyörű magyar sza­badságeszmét. Nagy Lászlónál vérillatos a karácsonyfa is (Fekete karácsony). Nagy Gáspár hétéve­sen élte át a forradalmat, ám méltóvá vált civil bátorságával a hősökhöz, a gyilkosok néven ne­vezését követelő Nagy Imre ver­se miatt váltották le 1983-ban az írószövetségi titkárságról. Ők már kivárják című költeményé­ben a halottakat idézi. A 21-es, a 301-es parcellában és máshol nyugvó legyilkoltak szájából lá­tomásában kinő „a rettenet virá­ga". Fél óra jutott a Kossuthon fél öttől a hónap zeneszerzője­­ként Balassa Sándorra, a Négy arckép, a Csaba királyfi, a Nap fiai című elsöprő erejű zenemű­vek komponistájára, korunk egyik meghatározó egyéniségé­re. Este rövid ideig hallhattuk Maczkó Mária tiszta szép hangját is, palóc népdalokat, katonasira­­tót énekelt. Színvonalas volt Ba­lázs Attila Ki tanyája ez a nyárfás című hangjátéka. Ám kiváltkép­pen bántó, hogy a fekete bojtárt, századunk egyik legnagyobb ős­tehetség költőjét, Sinka Istvánt a Bartók rádió is „letudta" egyet­len - noha színvonalas - műsor­ral. Nem szívesen írom le ezt, hi­szen Ági­ István, Czine Mihály, Fá­bián Gyula, Kispista István, Kopré József, Tóbiás Áron, Püski Sándor mindent megtettek azért, hogy a Legenda Sinka Istvánról a lehető legszebben szóljon, a folytatást majd november 21-én hallhatjuk délelőtt a Bartókon. Még ezt a műsort is kettészelték gondos ke­zek. Az 1897. szeptember 24-én Nagyszalontán született költőóri­ást centenáriumán méltatlan hall­gatás övezi. Az említett rövidke forradalmi versösszeállítás adott mégis ízelítőt költészetéből. Pósa Zoltán • A Kőbányai Vásárváros október 28-a és 31-e között ad otthont a Hungarodidact '97 Nemzetközi oktatási, oktatástechnikai és kép­zési szakkiállításnak. A szervezők hétfőn Budapesten tartott sajtó­­tájékoztatójukon elmondták: immár negyedik alkalommal nyílik meg az oktatásügy fejlődését bemutató idozítás, amely az utóbbi években végbement gazdasági változásokat is tükrözi. A megszo­kott tematírát éppen ezért két új témakörrel is kiegészítették: az egyik a továbbtanulás, illetve a képzés, a másik a továbbképzés vi­lágáról ad áttekintést. KULTÚRA Fülbe­való A hercegnő emlékére A 80-as évek magyar újhullámá­nak A KFT, a Satöbbi, és a GM 49 mellett a Prognózis volt a legis­mertebb képviselője, első sláge­rei, a Hajsza közben, a Hajtóva­­dászat, vagy a Háromszögek az irányzat alapműveinek számíta­nak. Kár, hogy a zenekar tagjai mindössze két lemez (Kőhegyek, Tele van a város szerelemmel) erejéig bírták ki együtt. Valószí­nűleg így gondolta ezt az együt­tes motorja, Vörös István is, mert a kérészéletű Piknik Klub és né­mi svájci „vendéglátózás" után fiatal (kísérő-) zenészekkel új csapatot alakított Vörös István és a Prognózis néven. Ez a brigád már életképesebbnek bizonyu­lt, azó­ta is működik, rendszeresen kon­certezik, s készíti lemezeit. Nem­régiben saját kiadót is alapítot­tak, s már ennek a cégnek gondo­zásában jelent meg idei albu­muk, a Szűk nekünk ez a város. Mint a címből is kiderül, hogy a fő téma továbbra is a nagyvárosi ember zaklatott élete; persze vannak szerelmesdalok, sőt egy Urai hangvételű instrumentáls szerzemény (Tiéd a v­ág) is, mellyel az együttes a tragikusan elhunyt walesi hercegnő emléké­nek adózik. Az album hamarosan angol nyelven is napvilágot lát, a lemezbemutató pedig október 31- én, csütörtökön a Fáklya Klubban lesz. (VIP Multirecords) A néhai Lady Dianára emléke­zik egyik régi nagy slágerének felújított változatával az idén öt­venéves angol popmágus, Elton John is. Bár a szigetország nép­szerűségi listáit csaknem két hó­napig vezető Candle in the Wind nem került fel a legfris­sebb albumára, a Big Picture-re, az sokak szerint így is a legjobb korong, melyet az egykori bár­zongorista az utóbbi években készített. A Nagy Kép zenei vi­lága a muzsikus korai, instru­­mentálisabb hangzású munkáit idézi, s a gondosan kidolgozott dalok közül is elsősorban a Something About The Way You Look Tonight és a címadó nóta számíthat sikerre. (Mercury) Paul Weller énekes nevét első­sorban a Style Council és a Jam együttesekből ismerhettük meg. Két önálló lemeze is készült már korábban, a Heavy Soul című nemrég kiadott albumán nyúj­tott teljesítményével azonban vi­tathatatlanul felülmúlja minden korábbi munkáját. Hihetetlenül érett hangját Weller mindig olyan felfogásban használja, amely leginkább illik az egyes szerzemények hangulatához, az érzelmek árnyalt kifejezésére pedig olyan gazdag eszköztárral bír, amilyennel csak néhány tu­catnyian büszkélkedhetnek könnyűzenei berkekben. A le­mezen mindössze Steve White és Mark Nelson vannak a mester se­gítségére, a triófelállás azonban nem megy a megszólalás rovására, mert a csodásan hangszerelt vonó­sok jelenléte nagyon kerekké teszi a hangzást. A Heavy Soul-on min­den kompozíciónak van oka és cél­ja, ráadásul mindez úgy van eljátsz­va, ahogyan a 90-es évek vége felé közeledve rockzenét játszani illik és érdemes. Mindezeket figyelembe véve csak remélhetük, hogy az Angliában töretlenül fefelé ívelő népszerűségnek örvendő elő­adó rajongóinak száma hazánkban is gyarapodni fog. (Island) (­kor­nszk) Weller a stúdióban Hamis van Gogh Lehetséges, hogy hamis van Gogh-festményért fizetett ki csaknem 25 millió fontot (8 mili­­árd forintot) 1987-ben egy japán biztosítótársaság. A Londonban jó ideje keringő értesülés szerint - amelyhez most a The Sunday Times fűzött újabb adalékokat - a posztimp­resszionista holland mesternek tulajdonított, jóllehet aláírása nélkül kép, egy napraforgó­ ta­nulmány valójában egy párizsi művészettörténet-tanár alkotá­sa. Claude-Émile Schuffenecker a századelőn maga is Vincent van Gogh műveinek lelkes gyűjtője volt, s kollekciójába tartozott a tanulmánysorozat két azonos, bizonyíthatóan eredeti darabja. Ezekről maga a művész is emlí­tést tesz egy korabeli levelében, a harmadikról, amely először 1901-ben tűnt fel egy párizsi ki­állításon, azonban egyetlen szót sem ejtett soha. Magyar hősi halott Pápuaföldön In memóriám Molnár Mária Ki gondolta volna, hogy a máso­dik világháborúnak még a vitág másik végén is volt egy magyar hősi halottja?! De hogyan is került hazánktól oly messze, a vitág túlsó sarkába egy magyar honfitársunk? A Csendes-óceán szigetvilágá­ban, Mikronézia egyik kis szige­tén, Mánuszon munkálkodott ez a magyar református misszionári­usnő, Molnár Mária, aki elhivatást érzett arra a feladatra, hogy vala­hol messze idegenben, pogányok között hirdesse Krisztus evangéli­umát, s végezze a szeretetmunkát Jézus nevűben. Végül is - a felké­szülés hosszú évei után - a német­országi Liebenze­i Evangélikus Külmissziói Egyesület küldte ki őt a l­ápuák közé, Mánuszra és a kör­nyező kisebb szigetekre, ahol 1928- ban kezdte m­eg szolgálatát Mánusz Új-Guinea partjaitól nem messze, tőlünk mintegy 25 ezer kilométer távolságban fek­szik. Lakosainak száma - a körü­lötte elterülő kisebb szigetekkel együtt - 25 ezer körül van. Már 1914 óta folyt itt a keresztény missziói murtca, orvosokkal, ápo­lónőkkel, tanítókkal és lelkészek­kel. S rá tíz évre, 1924-ben kezdett beérni az első gyümölcs: két pá­pua vette fel a keresztséget. Molnár Mária már 15 éve vé­gezte szolgálatát a pápuák kö­zött - akiket nagyon megszere­tett, s azok is a szívükbe fogad­ták őt -, amikor a második világ­háború vérzivatara a Csendes­óceán térségét is elérte. A japán hadihajók Mánusz partjai köze­lében is tengeri csatát vívtak az Amerikai Egyesült Államok ha­diflottájával. Az ütközetet a ja­pánok nyerték meg, s elfoglalták a szigetet. Később azonban el­pártolt tőlük a hadi szerencse, s a hódítóknak sürgősen el kellett hagyniuk Mánuszt Az amerikaiak elől visszavonuló japánok fékte­len dühüket s bosszújukat az itt rekedt fehér embereken, euró­pai és amerikai állampolgárságú, védtelen polgári személyeken töltötték ki. A sziget kiürítése so­rán még arra is maradt ideje, hogy likvidálják a fehéreket, így aztán 1943. március vége felé fogságba vetették a szigeten ta­lált összes fehér embert, s egy ja­pán hadihajóra hurcolták vala­­menny­iüket azzal a hazug állítás­sal, hogy a hadiövezetből nyugal­masabb helyre szállítják át őket. Molnár Mária és társai azon­ban érezték, tudták, hogy elér­kezett az utolsó órájuk, amikor az Akikaze nevű japán cirkáló kifutott velük a nyát tengerre. A melegszívű pápuák is elkísérték lélekvesztő csónakjaikon misszi­onáriusnőjüket egy darabon. Mária hűséges kísérője, Somon József - aki még ma is él - szin­tén elkísérte őt a hadihajó fedél­zetéig, ahol Mária a következő savakkal vett búcsút tőle: „Jó­zsef, végezd tovább a munkádat úgy, ahogyan én végeztem ed­dig! A gonoszok most elhurcol­nak engem, és nem jövök vissza többé, meg fogok halni" - kiáltotta feléje, amikor a hajóhídra lépett. Másnap aztán a hajóskapi­tány azt a­­szigorú parancsot kapta, hogy az összes foglyul ej­tett fehér embert ki kell végezni. Sebtében összeácsolták a kivég­­zőhelyet, majd megkezdték a szörnyű mészárlást. Mindez a hajó hátsó részében ment végbe, melyet pon­rvával takartak el. Előbb a férfiakat vezették elő. Szemüket bekötötték, kezüket összekötözték, beleakasztottak egy kampót, s a felsőruhájuktól megfosztott embereket felhúz­ták a magasba, majd négy gya­logos japán katona puskával, egy pedig géppuskával lőtte őket. A holttesteket aztán levág­ták a kötélről, s a tengerbe dob­ták. Három kisgyermeket élve hajítottak az óceán vizébe. Eköz­ben a hajó teljes sebességgel ha­ladt, hogy minél keveseket le­hessen hallani a fegyverrop­ogás­ból. Három órán belül mind a 62 fehér embert kivégezték. köztük Molnár Máriát is. Testüket el­nyelték az óceán hullámai... Mária nővér emlékére a pápu­ák egy hatalmas fakeresztet állí­tottak fel közvetlenül a tenger­parton, az elhurcolás helyszí­nén, a pálmafák koszorújában. De emlékét hirdeti a nevéről el­keresztelt Molnár Mária Evangé­lium Leányiskola is Mánusz szi­getén. A magyarországi protes­táns egyházak külmissziói mun­­káján, irányítói és barátai pe­dig a magyar misszionáriusnő vértanúhalála ötvenedik évfor­dulója emlékére, 1993-ban emlék­harangot öntöttek ezzel a felirat­tal: „Engem várnak a szigetek. Ézs 51,5. Ajándék Magyaror­szágból, Molnár Mária emlékére (1928-1943), mánuszi barátaink­nak." 1993 márciusa óta napon­ta, reggel és este megszólal ez az emlékdharany a Csendes-óceán partján, s hirdeti a második vi­lágháború pápuaföldi egyetlen magyar hősi halottjának emlé­kezetét. Aki mint Kusztus kato­nája állott messzi őrhelyén hűsé­gesen, s nem hagyta el posztját, vállalta a halált is. Szerdahelyi Pál ny.­tában esperes 1997. OKTÓBER 28., KEDD Csillaggal játszik egy bojtár A Magyar Református Népfőiskolai Collegium és a Szent László Akadémia Csillaggal játszik egy bojtár rímmel emlékműsort rendez a 100 esztendeje született Sinka István tiszteletére november 3-án, hétfőn délután 6 órakor a Magyarok Házában (V. ker., Semmelweis u. 1-3.). A rendezvényen Faragó József néprajztudós, az MTA tisz­teletbeli tagja. Hegedűs Lóránt református püspök, Heltainé Nagy Erzsébet nyelvész, a nyelvtudomány kandidátusa és Tornai József költő tart előadást. Közreműködik: Maczkó Mária népdalénekes. Szabó András előadóművész, valamint Kaszás Villő versmondó. Kamarakoncert Szolnokon Az Ars-In-Kom Művészeti és Kommunikációs Kft. rendezte I. Szol­noki Művészeti Hetek eseménysorozata keretében ad koncertet a Liszt Ferenc Kamarazenekar holnap 19 órakor a szolnoki Megye­háza Dísztermében. Hangversenymester: Roma János. Az Objekt darabolása Unugduta Magm­a, avagy Az objekt darabolása címmel rendeznek kiállítást Nagy Csaba képzőművész alkotásaiból az Ikárium Művé­szeti Galériában. A november 8-ig látogatható tárlatot Andrási Gá­bor művészettörténész nyitja meg a nagyközönség előtt 29-én, szer­dán délután 5 órakor. Készül a Liliomfi Léner Péter rendező vezetésével tegnap megkezdődtek a Liliomfi próbái a József Attila Színházban. Szigligeti Ede népszerű játékának főbb szerepeit Mácsai Pál (Liliomfi), Harsán­á Gábor (Kányádi), Schütz Da (Kamila), Kecskés Karina (Mariska), Háda János (Szel­­lemfi), valamint Schnell Ádám (ifjú Schwartz) alakítják. A három fel­­vonásos darab dalszövegeit Váradi Szabolcs írja, zenéjét Darvas Fe­renc komponálja, a jelmezeket Vágó Nelly, a díszleteket pedig Szé­kely László tervezi. Az előadás koreográfusa Pártay Lala, az Ope­raház balerinája. A bemutató december 13-án lesz. Kiállítás a Fonóban Madaras László és Horváth Attila festőművészek alkotásaiból ren­deznek kiállítást a Fonó Budai Zeneházban (XI. ker., Sztregova u. 3.). A tárlat november 1-jén 19 órakor nyitja meg kapuit a nagykö­zönség előtt. Gyurkovics (k)rémes Raksányi Gelért és Csutka László, a Nemzeti Színház művészei lesznek Gyurkovics Tibor vendégei a Gyurkovics (k)rémes című műsorban ma este 7 órakor az Angelika Irodalm­ Kávéházban (I. ker., Batthyány tér 7.). Társadalom, egyház, művelődés A Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség szervezé­sében mutatják be Jakó Zsigmond Társadalom, egyház, művelődés - Tanulmányok Erdély történetéhez című tanulmánykötetét 31-én, pénteken délután 14 órakor a Magyar Országos Levéltár Tanács­termében (I. ker., Bécsi kapu tér 4.). A rendezvényen Gecsényi Lajos, a levéltár főigazgatója és Várszegi Asztrik püspök, a Pannonhalmi Szent Benedek-rend főapátja köszönti az egybegyűlteket. A frissen megjelent kiadványrról R. Várkonyi Ágnes egyetemi tanár, a törté­nelemtudomány doktora beszél.

Next