Új Magyarország, 1997. október (7. évfolyam, 229-253. szám)

1997-10-11 / 238. szám

81 KULTÚRA 1997. OKTÓBER 11., SZOMBAT A cölöp­verés évadja A Fővárosi Operett Színház­ban ma este a bécsi Theater an der Wienben 1909 no­vemberében lezajlott bemu­tatója óta egyvégtében siker­nek számító Lehár-operett, a Luxemburg grófja felújításá­val indul az 1997/98-as évad, mely egyben az új igazgató, Halasi Imre első szezonja is. Vele beszélgettünk a premier előtt - Úgyszólván alapító tagként ti­zennégy évet töltött el a zalaeger­szegi Hevesi Sándor Színháznál. Az utóbbi tíz évben igazgató-fő­rendező volt. A színházat szerette a közönség a város, szerette a szakma, számos országos hírű be­mutató színhelye volt, s - ami rit­­kaság-onnan nem lehetett külön­böző botrányokról, válságokról, zűrzavarokról hallani. Egy sikeres színház sikeres igazgatója miért pályázik el egy biztos és kényel­mes, jó helyre valahová, ahol sem kényelemre, sem nyugalomra, sem biztos sikerre nem nagyon számíthat, s ha igen, nagyon ke­ményen meg kell értük küzdenie? - Talán éppen ezért. Negy­venhat éves vagyok. Amikor el­készítettem a pályázatot az ope­rettszínház igazgatói posztjára, úgy gondoltam, s ma is úgy gon­dolom, hogy elég sok mindent megtanultam már a szakmából, s ez a mostani olyan esély az éle­temben, amelyet kötelességem megpróbálni, hogy hogyan tu­dom értékesíteni a tapasztalatai­mat egy az eddiginél lényegesen bonyolultabb, nehezebben átte­kinthető közegben. A színház végül is mindenhol színház, és kíváncsi voltam, össze tudom-e szedni, ami bennem és a munka­társaimban van, és tudok-e olyan esélyű színházat csinálni, mint amilyent Zalaegerszegen szerencsém volt kialakítani. - Pályázatának sorsa érdeke­sen alakult. Több szavazási for­duló is volt. Végül a fővárosi köz­gyűlés kulturális bizottsága 9:3 arányban voksolt ön mellett, de ezzel párhuzamosan a színház­ban, spontán kezdeményezésre, jóval több mint kétszáz aláírás­sal született egy kérelem, mely szerint szeretnék, ha ön lenne az igazgató. Ez ritka dolog s egy­szerre megtisztelő és kötelező.­­ így van. A kezdeményezés nagyon jól esett és hízelgő is volt, de ez azt is jelenti, hogy igen komoly elvárásoknak kel megfelelnem, amihez ez a biza­lom természetesen nagy erőt ad.­­ Mivel ez egy kicsiny, szűk szakma, nyilván mindenki tudta, hogy Halasi Imrét egyébként is szoros szálak fűzik a zenés szín­padi műfajokhoz. Zalaegersze­gen, de máshol is számos zenés vígjátékot, musicalt, rockmusi­calt, operettet rendezett. - Kezdhetném azzal, hogy már 1979-ben, utolsó éves főis­kolás koromban, Mikó Istvánnal megcsináltuk a Kisváradi Nyári Színházat, ahol minden évben egy új, eredeti zenés játékot tűz­tünk műsorra. Aztán, már Zala­egerszegen, több olyan zenés művet vittem színre, amelyeket nálunk még nem is játszottak, de 1984-ben, a Rock Színház tár­sulatával, én rendeztem az A krónikás című rockmusicalt is. - Az igazgatói megbízatás ez év március 1-jétől szól. Az 1997/98-as évad tehát az első, amelyben már az ön elképzelései is érvényesülhet­nek. Mutatkozhatnak már most is azok a jelek, melyek erre vallanak? - Az első évadban kell leverni azokat a cölöpöket, amelyekre a továbbiak épülhetnek Első és legfontosabb szempontom, hogy - mivel ez mégiscsak ope­rettszínház - olyan masszív, két lábon álló operettrepertoárt építsek fel, melyben ott vannak a klasszikus magyar operettek s az újabb operettszerzők is. Ugyanakkor meg kell jelenni más, modern műfajoknak is: a klasszikus és a modern musica­leknek például. Az elképzelést talán világossá teszi, hogy első bemutatónk a Luxemburg grófja (rendezője Iglódi István, a Nem­zeti főrendezője). Ezt követi no­vember végén, az én rendezé­semben, Kálmán Imre operettje, A montmartre-i ibolya. 1998 ja­nuárjában lesz egy új magyar rock-and-roll musical, Fenyő-No­­vai Hotel Menthol című darabjá­nak az ősbemutatója, Eszenyi Eniscő rendezésében. Márciusban az Annie, a kis árva cimű gyer­mekmusicalt Korcsmáros György, a győri színház igazgatója rendezi. Az évad utolsó bemutatója pedig május végén a Hello, Dolly, Hor­váth Péer rendezésében. -Ez a terv láthatóan arra is tö­rekszik, hogy a társulat kettős adottságait jól kihasználja, s bel­ső egyensúlyt teremtsen a foglal­koztatottságán. - A színházhoz tartoznak a hajdani Rock Színházból jött művészek is. Számukra is kell le­hetőséget biztosítani. De ma már az a helyzet, hogy a két alapmű­faj átjárható. Sok olyan fiatal ta­gunk van, akikkel mindkét mű­fajban bizton számolhatunk, s ez igen jó és fontos tényező. - Az új igazgatónak nemcsak a műsor- és társulatépítés nehézsé­geivel kell szembenéznie, hanem egy sor tárgyi problémával is. Az Operettre legalább annyira ráfér­ne például egy generálozás, mint a Milliáchra.­­ És erre történtek is már lépé­sek Úgy tudom, a fővárosnál készülnek a tervek az átépítésre, am­ely másfél évig tartana, a Ma­dách rekonstrikciójának befeje­zése után kezdődne, s visszaállí­taná az épület eredeti, Fellner és Helmer tervezte arculatát. Az át­építés alatt játszhatnánk az ad­digra elkészülő és befogadó színházként működő Tháliában itt szemben, s az igényeknek megfelelően még több külföldi vendégjátékot abszolválhat­nánk így a társulatot megfele­lően foglalkoztathatnánk -Az operett, a musical rendkívül drága műfaj. Lesz ezekre pénzük? - Remélem. A költségeink fe­lét, 60:40 irányban az állam és a Fővárosi Önkormányzat fedezi, másik felét nekünk kell előte­remtenünk. Én optimista va­gyok, különben hozzá sem kezdtem volna az egészhez. De 1998-ban, az első évad végére minden kiderül. Szívesen be­szélgetnék akkor arról, mi sike­rült és mi nem. (takács) Halasi Imre:­­ Ez mégiscsak operettszínház! fotó: Kertész Gábor Bemutatók az átalakított színpadon Restaurálták a Madách Kamarát A Madách Kamara ismét fogadja a látogatókat. A kései évadkez­dés oka, hogy a színházban fel­újították a nézőteret és az aulát. Kerényi Imre igazgató az ünnepi alkalomból tartott sajtótájékoz­tatón elmondta: a nézőtéri ülése­ket már 1993-ban ki kellett cserél­niük. Most a falak kaptak új bo­rítást, kicserélték a padlószőnye­get és felújították a világítást. Az igazgató arról is szólt: a megújult játszóhely első bemutatóját no­vember 22-én tartják. Kosztolányi Dezső Édes Anna című művét Tasnádi István dolgozta át szín­padra. Az előadást a Színház és Filmművészeti Főiskolán tavaly végzett Léner András rendezi. A címszerepet Varga Klári alakítja. A színházi nyitónapon kö­szöntötték Csűrös Karola színész­nőt, aki 35 éve­ Lelkes Ágnes szí­nésznőt, aki 40 éve a színház tagja. Tar Máriát, aki 40 éve sú­góként dolgozik az intézmény­ben, valamint Zenthe Ferenc szín­művészt, aki 45 éve játszik a Ma­dách színpadán. A társulat gra­tulált Müller Péter írónak, a szín­ház háziszerzőjének, aki A vám­pír című művéért Görögország­ban Onassis-díjat kapott. Az ese­ményen pénzjutalmat adtak át a műszaki dolgozóknak, kelléke­seknek, ügyelőknek. A Magyar Kollégiumért A Magyar Kollégium budapesti székhelyű civil szervezet, amely a határon túl élő magya­rság kul­­turális életét segíti szakmai esz­közökkel, immár nyolcadik esz­tendeje. A Magyar Kollégium pártoktól független, állami támo­gatást nem élvez. A Magyar Kol­légium­­ anyagi helyzetén javí­tandó - koncertet szervez, me­lyet 1997. november 7-én 19 óra­kor a Szakszervezetek Fővárosi Művelődési Házában (XI. Fehér­vári út 47.) tart, ahol Cseh Tamás énekel a Magyar Kollégiumért. Cseh Tamás és Bereményi Géza er­re az alkalomra régi és új dalokból összeállított, csak egyszer hallható műsort szerkesztett. Belépődíj 500 forint Jegyek kaphatók a helyszí­nen valamint a Kispesti Ifjúsági In­formációs és Tanácsadó Irodában (XIX.Üllői út 267.) (t­j.) Felújították az egri színházat Új arculat, új városkép A hevesi megyeszékhely önkor­mányzata kötelezettséget vállalt arra, hogy 1999-ben és az ezred­fordulón, 23-23 millió forintot különít el a Heves Megyei Ön­­kormányzat által fenntartott egri Gárdonyi Géza Színház bővíté­sére. Erre azt követően került sor, hogy az 1998-ban címzett kor­mányzati támogatásban része­sülő programok között helyet kapott az egri teátrum rekonst­rukciója is. A támogatás összege a 980 millió forintra becsült költség 90 százaléka lesz, amennyiben a fennntartó, a megyei önkor­­mányzat állja a beruházás ösz­­szegének egytizedét. Ebből a 98 millió forintból vál­lalna Eger 46 millió forintot. A megye azonban még nem dön­tött az 52 millió garantálásáról. Mint azt Beke Sándor, a teát­rum igazgató-főrendezője a döntéssel kapcsolatban az MTI tudósítójának elmondta: az el­képzelések szerint a rekonstruk­ció keretében új külső arculatot kap majd a barokk város archi­tektúrájából ma még kirívó, a 60- as évek elején felhúzott jellegte­len épület. Ezenkívül teljes egészében fel­újítják majd a színház hang- és fénytechnikai berendezéseit, va­lamint a színpad forgatórend­szerét, és egy stúdiószínpadot is kialakítanak az épületben. • A század elején élő és alkotó író, zeneesztéta, orvos Csáth Géza tanul­mányát - az Egy elmebeteg nő nap­lóját - tűzi műsorára Kiss Csaba át­dolgozásában a Budapesti Kamara­­színház. Az Animus és Anima címen színre kerülő darab bemutatóját szombaton tartják a Károly körúti Share stúdióban. A darab főszerep­lőjét, Gizellát, a még főiskolai hall­gató Szabó Viktória alakítja, az anyát Tímár Éva, az orvost Balikó Tamás vendégművész játssza. Ani­­musként Jakab Csaba látható, König szerepében Kerekes József lép szín­padra. Az előadás rendezője Tordy Géza. A Kamaraszínház művészei Shakespeare III. Richardjának bemu­tatójára is készülnek. A Károly kör­úti kisszínpadon október 18-án lesz a premier. A Vass István fordításá­ban színre kerülő kétrészes tragédiát Ruszt József rendezte. A Fesztiválzenekar belgiumi Brahms-ciklusa A belga sajtó egyöntetű elisme­réssel ír a Budapesti Fesztiválze­nekar és Fischer Iván, a Flandriai Fesztivál keretében megrende­zett, Brahms szimfóniáit, zongo­raversenyeit és magyar táncait megszólaltató, három hangver­senyből álló ciklusáról. „Őrületes este volt a zsúfolá­sig telt Henry Le Boeuf terem­ben, nagy idők felvillanyozó hangulatában" - írja a világhírű román zongoraművész, Radu Lupu közreműködésével meg­rendezett első koncertről a brüsz­­szeli La Libre Belgique. „Teljes volt a csoda: a magyar zené­szek... önmagukat múlták felül karmesterük inspirációjára, aki­ről egyre nyilvánvalóbb, hogy a legnagyobbak közé tartozik". A tekentélyes Le Soir kritikusa „Lupu, Fischer, Brahms és az álom" címmel ugyancsak felső­fokban ír a koncertről, kiemelve az 1. szimfónia „szeretetteljes és üde" interpretációját, a magyar táncok „erőt és meghittséget" párosító hangvételét és a zongo­raverseny előadását, ahol a ze­nekar „a legvégletesebb megol­dásokban is kamarazenészként segítette a szólistát". Belgium legrangosabb zene­kritikusa, Stephan Moens a De Morgen hasábjain „Az új stílusú szimfonikus zenekarok élén" címmel elemzi a Fesztiválzene­kar és Fischer Iván produkcióját, akit „kétségbevonhatatlanul ko­runk egyik legkiemelkedőbb Brahms-interpretátorának" tart. „Lélegzetelállítóan tisztán into­­náló fafúvók, virtuóz hegedűk, erőteljes, de karcsú rézfúvók, va­rázslatos timpanista, a Budapes­ti Fesztiválzenekart hangzásá­nak rugalmassága az új stílusú szimfonikus zenekarok élére he­lyezi" - írja a kritikus. A pénzügyminiszter reggelije A Petőfi Irodalmi Múzeum kiállítást rendez a Mikszáth Kálmán-ju­­bileum alkalmából kiírt, a Pénzügyminiszter reggelije című grafikai pályázat anyagából. Az 1988. január 31-ig látogatható tárlatot-ame­­lyen Gyulai Líviusz, Július Gyula, Kovács Tamás, König Frigyes, Rácmolnár Sándor, Roskó Gábor, Szemethy Imre, Szikszai Károly, valamint Újházi Péter grafikáival találkozhatnak az érdeklődők - Medgyessy Péter pénzügyminiszter nyitja meg hétfőn délelőtt 11 órakor a Károlyi-palotában (V. ker., Károlyi Mihály u. 16.). Az asszimiláció veszélyei Milyen asszim­ációs veszélyek fenyegetik a határon túli magyarsá­got? Mit tehetünk az önkéntes beolvadás ellen és van-e fegyrverünk az erőszakos asszimilációval szemben? Meddig fordítható meg a nyelv- és identitásvesztés folyamata? Ezeket a kérdéseket kutatja a Duna Televízió Heti Hírmondó című műsora vasárnap este 18 óra­kor. Szerkesztő-műsorvezető: Mucsányi János. Tony Lakatos koncertje Budapesten, a Zeneakadémia nagytermében mutatja be új - Randy Brecker trombitaművésszel készített - lemezének anyagát a világ egyik legjelentősebb és legtöbbet foglalkoztatott szaxofonosa, Tony Lakatos. A Kis Rákfogó együttessel, húsz esztendővel ezelőtt híressé vált, 1993 óta Frankfurtban élő zenészt vasárnap 19.30-tól láthatja és hallhatja a magyar közönség három kitűnő muzsikus - Joanne Breckeen (zongora), Marc Abrams (bőgő), valamint Keith Copeland (dob) - társaságában. Kiállítás a Fészekben Chiovini Ferenc festőművész alkotásaiból rendeznek kiállítást a Fé­szek Művészklubban (VII. ker., Kertész u. 36.). A november 7-ig lá­togatható tárlatot Mocsai János zenetörténész nyitja meg 21-én, ked­­den 18 órakor. Előadás a szlovákokról Kafer István irodalomtörténész, a Pázmány Péter Katolkus Egyetem Szlovák Intézetének vezetője tart előadást Szlovákok dmma 16-án, csütörtökön 18 órakor az R Mubban (XI. ker., Műegyetem ratpart 9.1. em.) A program a Szent László Akadémia és a Budapesti Műszaki Egye­tem Helyünk Európában című előadássorozatának része. A Éhség és hőség Massimo Montanari Éhség és bőség című, az Atlantisz kiadónál megjelent könyvét mutatják be 27-én, hétfőn 17 órakor a Magyar­­országi Olasz Kultúrintézetben (VIII. ker., Bródy Sándor u 8.). Baráti látogatás Chanoch Levin kortárs izraeli író, drámaíró műveiből tart előadóestet Wohl Katalin színművész 21-én este 6 órakor a Rátkai Márton Klubban (VI. ker., Városligeti fasor 38.). A művésznő beszélgetőtársa: Kóra Ilona. Deportálások 1956 Csütörtök óta vetíti esténként 18 órakor október 13-ig a Hunnia mo­zi Gulyás János dokumentumfilmjét a Szovjetunióba történt depor­­tálásokról.Utána pedig minden hétfőn látható a Semmisnek kell te­kinteni című film, szerdánként 18 óraikor pedig a Blue Box moziban. A film az ötvenhatos események utáni megtorlások kérdésével fog­lalkozik, mindmáig nem tudható pontosan, a Szovjetunió­ben de­portáltak valamennyien visszatértek-e később hazájukba. Vonnegut leteszi a lantot Kurt Vonnegut úgy érzi, hagyni kell most is könyvet írni, ő az idő­­rengéssel befejezi. Az amerikai író Timequake cmű könyve még októbrben megjelenik az Egye­sült Államokban. Ez lesz a 19. kö­tete, s mivel tipikus Vonneguti regényről van szó, elmondható, hogy a 19. amolyan egy híján húsz. A történet lényege, hogy 2001-ben mindenki számára visszatekeredik az idő tíz évet, s mindenkinek ugyanúgy kell vé­gigélnie 1991-től 2001-ig min­dent, ahogy az elsőre megesett. Az Időrengés főhőse a Bajno­kok reggelijéből is jól ismert Kil­gore Trout nevű science-fiction író, akinek tollába adva számos ötletet Vonnegut szinopszis-tö­mörséggel más könyveibe is be­épített. (Feltehetően azért vá­lasztotta ezt a közlési megoldást, mert vagy lusta volt külön ki­bontani az ötleteket, vagy mert nem találta azokat hosszabb lé­legzetre méltónak, pedig sokak szerint bőven akadnak a beéke­­lések között olyan remekek, amelyek megérnének egy mi­sét.) Vonnegut - a Newsweek c­­mű amerikai hetilap szerint - azt mondja, hogy a kis adó a fejében elhallgatott, s hogy az amerikai írók általában 55 éves korukra már elvégzik munkájuk legjavát. Ő maga 74 éves, de még tarto­zott kiadójának az időrengéssel A Timequake-nek egyébként már évekkel ezelőtt meg kellett volna jelennie, ám Vonnegut nem engedte, mondván, ha (az akkori vá­ltozatot) ő nem értette és nem szerette, más miért érzett volna másként. A végleges változatban amúgy Vonnegut - egyebek kö­zött - gyászolja a maga szomor­kás derűjével az írás mesterségét is. Mint mondja: „Nincs már ránk többé szükség". Hogy rá sincs, azt remekül cáfolja az In­terneten Vonnegut cseverésző oldalainak rendkívüli népszerű­sége, s hogy minden könyvét új­ra­ és újra kel nyomtatja. Von­negut felesége, Jill Krementz - aki fotóművész - úgy véli, Kurt csak blöfföl, ő egy pillanatra sem hi­szi, hogy képes lenne abbahagy­ni az írást.

Next