Új Magyarország, 1997. november (7. évfolyam, 254-278. szám)
1997-11-25 / 274. szám
16 | □□□dpa MAGYARORSZÁG EGY JOBB NAPILAP 1997. NOVEMBER 25., KEDD MARGÓ Szép forgalmat bonyolít le mostanában a Történeti Hivatal. Szeptember eleje óta csaknem ezernégyszázan érdeklődtek „múltunk lepltáránál", figyelte-e őket annak idején a III/III-as ügyosztály, esetleg a CIA, a Moszad vagy a vizigót belső elhárítás. Állítólag az érdeklődők egynegyede tartozott a megfigyeltek közé, de ez csalóka adat, hiszen a rendszerváltást közvetlenül megelőző években az állambiztonsági hatóságok több ezer aktát megsemmisítettek. Vagyis nem kizárt, hogy az ország nagyobbik fele meg volt figyelve, ami akárhogyan nézzük is, elgondolkodtató. Ennél is figyelemreméltóbb az a Népszabadság-információ, amely szerint az elmúlt hónapokban több olyan személy is érdeklődött a múltjáról, akiről az iratok áttanulmányozása után kiderült, nem megyeltje, hanem beszervezett ügynöke volt valamelyik legendás csapatnak. Mindez egyebek közt azt jelenti, a hazai besúgóhálózat igen buta embereket is alkalmazott, akik - mint a példa mutatja - arról sem tudtak, hogy voltaképpen miből keresték a kenyerüket azokban a legendás esztendőkben. Képzeljük el, mi marhaságot súgtak be az említett kollégák, akiknek emléke máig közöttünk él. Ha akarjuk, ha nem. Pilhál György Mi Ha meg mát Ön ÁT GONDOL? nadnának valakit az utcán, a védelmére kelne? A szituációtól függ, bár a foglalkozásom olyan, hogy lehetővé tenné a közbeavatkozást De én mégis inkább a biztos megoldást választanám: értesíteném a rendőrséget Horváth Béla (36) köztisztviselő Ha bármilyen lehetőséget is látnék, természetesen megpróbálnék segíteni, hiszen én is bármikor bajba kerülhetek, s akkor majd nekem is jól jönne a segítség. Én bízom az emberek jó szándékában. Tóth Imre (46) vasutas Ha egyedül lennék szemtanúja egy ilyen esetnek, akkor semmiképpen se szállnék szembe a támadókkal. Ha azonban többen lennénk, s tudnánk segíteni, akkor minden bizonnyal megtennénk. Kiss Edina (15) tanulÓRA, SZÖVEG: ZIVKOVIC NATÁLIA - KÉP: HORVÁTHNÉ KANDI JAVULT A KÖZLEKEDÉS- kultúra A NAGYKÖRÚTON! D. Gábor büntetlen vállalkozó szerint: JÓ SZÁNDÉKKAL VAN KIKÖVEZVE. Kisember túlélési receptje AZÉRT TOTÓZIK, HOGY TELJEN LOTTÓSZELVÉNYRE Sándor György Az álomőrző Az ember soha nem adhatja fel. Ha úgy érzi, hogy mélspontra jutott, mindig találni kell egy utat, amin tovább lehet lépni. Ez a folyton újrakezdés különösen az én szakmámban, a kereskedelemben igaz. Nem lehet berendezkedni a mai világban arra, hogy életem végéig egy dolgot csinálok, s ami ennél is lényegesebb, nem szabad rózsaszín álmokat kergetni. Ez most egy kicsit furcsán hangzik tőlem, hiszen arra vállalkoztam, hogy lehetőleg minél több sorstársamat szeretném a szép álomhoz, a nyugodt alváshoz hozzásegíteni. Az ötlet úgy jött, hogy férjemmel közösen - ki tudja hányadszor - kényszerültünk újrakezdeni az életünket. Lehet, hogy van abban valami csoda is, hogy amikor az ember szinte teljesen kétségbe esne, nem tudja mit kezdjen, hová forduljon, kitől kérjen segítséget, akkor egyszer csak az ölébe pottyan a megoldás, így voltam ezzel én is. Éppen munka után jártam, amikor betévedtem egy árubemutatóra, ahol az egyik svájci cég termékeiről tartottak ismertetőt. A tiszta gyarjúból készült ágytakarók és kiegészítők azért keltették fel érdeklődésemet, mert férjem is ízületi bántalmakban szenved, s mi tagadás, nekem is jólesik a hűvösebb napokban, ha nem jédeg ágyba bújok bele. Úgy gondoltam, kárpótlásként a sok rossz miatt miért ne lephetném meg a páromat egy egészségmegőrző gyapjútakaróval, amely nemcsak a mozgásszervi panaszokat enyhíti, de még stresszoldó és antialergén hatása is kiváló. Ezt azért állíthatom, mert két hónap alatt elég tapasztalatot gyűjtöttünk ahhoz, hogy másoknak is ajánlani tudjuk. Nos amikor a céget felkerestem, hogy vásárolni szeretnék, az ügyintéző úr - később tudtam csak meg, hogy egyenesen a cégvezetővel hozott össze jósorsom - kíváncsiságból megkérdezte: hol lakom. Kiderült, hogy Csepelen, ahol élek, nincs képviselőjük, ezért felvetette: nem lenne-e kedvem az értékesítésbe bekapcsolódni. Annyira váratlan és meglepő volt az ajánlat, hogy azonnal kaphatok is több százezer forint értékű terméket, amellyel bemutatókat szervezhetek, tehát szinte természetes volt a beleegyező válaszom. A családom, mi tagadás, először valóban azt gondolta, elment a józan eszem, később azonban valamennyien lelkesítettek, így már néhány sikeres üzletkötést is magam mögött tudhatok. Mivel a cég tízéves garanciát vállal az áltaa gyártott termékekért, őszintén merem kínálni a portékákat, mert tudom, hogy senkit nem fogok becsapni, ez nem a vevők „palira vételét" jelenti, s az is jó érzéssel tölt el, hogy munkámmal egyben az egészséges életmódhoz is valamennyire hozzájárulhatok. Nagyon boldog vagyok, hogy volt bátorságom belefogva, s azért is, hogy eddig szinte mindenütt segítőkész szándékkal találkoztam. Nemrég alakult át a lakóhelyem közelében a Mozambik étterem, ahol a szintén kezdő tulajdonosok megengedték, hogy árubemutatót tartsak, s a vendégek között mindig akad egy-két vevő is. Ezzel csak azt akarom mondani: nem szabad feladni, nem szabad elhinni magunkról, hogy nincs értelme folytatni. Az én sorsom is igazolja: álmodozni szabad, még álmot árulni is, csak mindig a realitások talaján kell maradni, s akkor minden rendben lesz. (Lejegyezte: Rozgics Mária) Csuka Jenőné, Judit Jól van ez így? Október 28-án este a Kossuth rádió egyik műsora többek között a létszámhiánnyal küszködő honvédségünkről is szólt. Egy létszámhiányos hadseregnek nyilván kevesebb tábornokra és ezredesre van szüksége, mint egy ütőképes, megfelelő létszámú, harcra is képes ármádiának. A fent hivatkozott igazsággal szemben köztársasági elnökünk havonta legalább négy tábornokot nevez ki, és legalább nyolc alezredest ezredessé léptet elő. Ha ez így folytatódik, akkor a létszámhiánnyal küszködő honvédségünknél szinte majdnem annyi tábornok és ezredes lesz, mint őrmester. Milyen pénzpocsékolást okoznak ezek a kinevezések és előléptetések? Ugyanakkor a nem törzstisztek nagy része a létminimum határán vegetál, és az utcán tüntet egy kis fizetésemelésért. A túl sok tábornok és ezredes talán majd a megfelelő létszámú német vagy angol hadsereg katonáinak fog parancsokat adni a NATO keretén belül? A felesleges tábornokoknak és ezredeseknek folyósított nagy összegek - véleményem szerint - a nehézségek leküzdésére fordítható pénzek mennyiségét csökkentik. Jól van ez így? dr. Pais János Nagykanizsa Amatőr rendőrség profi bűnözők Elterjedt szólásmondás szerte hazánkban, hogy nálunk kétféle postahivatal létezik: az, amit már kiraboltak, vagy amit csak ezután fognak. Tragikomikus hallani a média tájékoztatását, miszerint egy-egy esetnél nincs mit tenni, hiszen az elkövetők profik. Most, hogy nem is oly régen lefejezték a rendőrség teljes vezérkarát és fűt-fát ígért belügyérünk, az ember csak bámul, hogy miért folytatódik minden ott, ahol abbamaradt. Robbannak az autók, éttermek, vlágszínvonalon lopják a kocsikat, rabolják ki a postákat, hogy a fehérgalléros bűnözésről ne is beszéljünk. Szinte minden szinten egymást érik a korrupciós botrányok. Ugyanakkor egy-egy kisebb lopás tettese általában horogra kerül, hacsak nem „megélhetési bűnözésről" van szó, mert akkor ott terem az ombudsman. Sőt hatalmas tartalékok mozgósíthatók néhány idős totakozó szétoszlatására. Valószínű, hogy az eddigi teljesítménnyel a beosztott rendőri állomány sincs megelégedve, hiszen nem kitüntetésre, hanem tüntetésre készülnek. Még a végén azt is megéljük, hogy a vidéki kistermelőket hívják fel a fővárosi rendőrtüntetés feloszlatására, akik kommandósok híján csak komondorokat tudnának bevetni. Közben zeng a sikerpropaganda, miszerint élen járunk a nemzetközi összehasonlításban. Könyörgöm, kikhez viszonyítva? Rendszeresen tájékoztatnak arról is, hogy az elfogott bűnözők nagy része lakat alatt van, de kilétük egyelőre titok. Azt kell gondolnunk, netán az elfogott nagyhalakat bespájzolták a választási kampánrra, amikor is úgynevezett „hangulatjavító" intézkedésként bemutatnak majd néhányat közülük. Mi viszont, egyszerű állampolgárok, már most szeretnénk biztonságban élni. Petrovszky Mátyás Eger Pf.: 199. 1410 Bp. SOROK MÖGÖTT, SOROK KÖZÖTT Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere, a párt fővárosi listavezetője arra emlékeztetett, hogy az MSZP modernizációt akar, de polgárosodás nélkül, az ellenzék pedig polgárosodást szeretne, de modernizáció nélkül. A liberális SZDSZ együtt akarja a kettőt, hogy igazi nyugati országgá váljunk. Demszky szerint az SZDSZ-nek ma nincs riválisa, mert a Fidesz olyan csapat, amelyik tud focizni, azt is tudja, mikor kezdődik a meccs, de rossz pályára futott ki. (Népszabadság, november 24.) A szocialista évtizedekben a feneketlen étvágyú, igénytelen keleti piacok szinte korlátlan gazdasági konjunktúrát teremtettek a térségben. A többnyire tömegcikkekre, olcsó mezőgazdasági árukra alapozó termelésnek egy időben 65-70 százaléka is - rendszerint KGST-n belül - exportra ment, a záhony a vasúti átrakókörzetben, a szovjet piacok logisztikai kiindulópontján árutonnák millióit mozgatták meg. A megye egész struktúrája ehhez a később visszájára forduló helyzethez igazodott. Az iskolák például ontották a vasúti, ipari, mezőgazdasági szakmunkásokat, de ennek ellenére a hatvanas évektől 1989-ig gyakorlatilag állandóan munkaerőhiánnyal küzdöttek a szabolcsi nagyrüzemek, az elvándorlást semmilyen kedvezménnyel nem sikerült megállítani. (Népszava, november 24.) „Nem akarunk gettót!", „Székesfehérvár konténerekkel akar Európába menni?" - ilyen és hasonló feliratú táblák fogadták tegnap délben Székesfehérvár peremén, a Takarodó úton felállított „konténerváros" körül gyülekezőket. A tüntetők az ország különböző vidékeiről érkeztek, hiszen mitn mondták, azt akarják megakadályozni, hogy a székesfehérvári példa precedensértékűvé váljon, hogy a Rádió utcai 13 családot, amelyben összesen 37 kisgyermek van, a társadalom peremére szorultak kövessék. (Magyar Nemzet, november 24.) Romlottak Budapesten a rendőrség eredményei az év első tíz hónapjában, miközben kilenc százalékkal kevesebb ismeretlen tettes ellen rendeltek el nyomozást, a sikeresen befejezett ügyek aránya harmincról 25 százalékra mérséklődött. 107 ezer bűncselekmény vált ismertté, ami viszont a tavalyi esztendő hasonló időszakához képest szerény mértékű csökkenést jelez. (...) A bűncselekményekkel okozott kár 31 milliárd forint volt, hétmiliárddal kevesebb, mint tavaly. Ezen belül lopással 16 milliárd, betöréses lopással 5,2 milliárd, rablással négyszázmillió, a gazdasági bűncselekményeknél pedig 2,5 milliárd forintnyi kárt okoztak. Ebből mindössze egymilliárd térült meg, vagyis 3,4 százalék. (Magyar Hírlap, november 24.) JOBBEGYENES Sikertörténetek látványos előadásában fáradhatatlan a koalíciós kormány, s az alárendeltségében működő gazdagi és pénzügyi szféra. A napokban ez utóbbi tartott (ismét) dal- és áriakoncertet. Csökken a forint csúszó leértékelése címmel. Arról énekelt duettet a jegybank elnöke és a pénzügyminiszter, hogy jövőre havi 0,9 százalékra mérséklődik a pénzünk államilag garantált értékvesztése. Hurrá, ismét győztünk! - már ahogyan ez szoclib körökben a pártállami idők, a három- és ötéves tervek és a Bokroscsomag óta haladó hagyomány. A Burányival és Medgyessyvel sújtott polgár azonban nem feltétlenül hurrázik. Ő ugyanis számol, s még csak nem is zsebketyerén vagy számítógépen, hanem fejben. S noha kevés köztük a Pataki-típusú fejszámolóművész, annyit azért józan közmagyar ésszel is kikétszerkettőzik, hogy ez a 0,9 mégiscsak évi 10,8 százalék, s akkor már messze nem olyan szép ez a pénzügyi árra. Ha meg tovább fejszámol, s hozzáadja az évi szerény, 18-19 százalékos inflációt, meg azt, hogy egy év alatt a fogyasztói árak átlagosan ismét vagy tizennyolc százalékkal nőttek (ezen belül az energia- meg az élelmiszerárak körülbelül harminc százalékkal), és ezeket a nagy pluszokat szembeállítja a bér- és nyugdíjnövekedések átlagával, öt perc alatt rájön, hogy a bámulatos pozitívumok az ő pénztárcájában legalább húsz százalékos mínuszként jelentkeznek. A csúszó leértékelés csökkenése az átlagpolgár számára az ő személyes csúszó leértékelődését jelenti. Lehet, hogy ebben kevés a pénzügyéri és bankelnöki fennkölt számmisztikai szárnyalás, és lehet, hogy ez bizony rút, földhözragadt szemlélet, de a bérből és fizetésből meg a nyugdíjukból élők a földszinten és nem az MNB, a PM vagy a bankok csodapalotáinak éteri magasságaiban szembesülnek a mindennapi magyar valósággal. Takács István Bilincsbe verve! Végre kimutatta foga fehérét a kormány, amikor a haza, a magyar föld védelmében mentünk az utcára. Szégyen és gyalázat, amit művelt. Még jó, hogy lövetési parancsot nem adott ki, mint egykor, 1956 októberében az akkori belügyminiszter. Akkor piros vér folyt a pesti utcán. Most nem a pesti utcán, csak Pongrátz Gergely csuklóján, attól a kincstől, amit kezére vertek. Nálunk, pesti srácoknál ezzel betelt a pohár. Megtiltjuk ennek a kormánynak, hogy még egyszer betegye lábát a 301-es parcellába. Egykoron a lovas rendőrök gyalázták a hősök sírjait, most pedig ők, akik nem szégyellték szétveretni a haza védelmében utcára ment bátor tiltakozókat, iletve hősöket. Szesztay László Budapest ÚJ TÖRTÉNELEM 1996.február 27.: Göncz Árpád - a miniszterelnök javaslatára - február 29-i hatállyal, saját kérésére felmentette Bokros Lajost pénzügyminiszteri tisztségéből. A Miniszterelnöki Hivatal bejelentette, hogy Bokros Lajos nem kap végkielégítést, de a hat hónap felmentési időre járó munkabér megilleti. Aki az ördöggel kezet szorít, ne restellje, hogy kormos lesz a tenyere. Jókai Mór