Új Magyarország, 1997. november (7. évfolyam, 254-278. szám)

1997-11-25 / 274. szám

16 | □□□dpa MAGYARORSZÁG EGY JOBB NAPILAP 1997. NOVEMBER 25., KEDD MARGÓ S­zép forgalmat bonyolít le mostanában a Történeti Hi­vatal. Szeptember eleje óta csak­nem ezernégyszázan érdeklődtek „múltunk lepltáránál", figyelte-e őket annak idején a III/III-as ügyosztály, esetleg a CIA, a Mo­­szad vagy a vizigót belső elhárí­tás. Állítólag az érdeklődők egy­negyede tartozott a megfigyeltek közé, de ez csalóka adat, hiszen a rendszerváltást közvetlenül megelőző években az állambiz­tonsági hatóságok több ezer aktát megsemmisítettek. Vagyis nem kizárt, hogy az ország nagyobbik fele meg volt figyelve, ami akár­hogyan nézzük is, elgondolkod­tató. Ennél is figyelemreméltóbb az a Népszabadság-információ, amely szerint az elmúlt hóna­pokban több olyan személy is ér­deklődött a múltjáról, akiről az iratok áttanulmányozása után kiderült, nem me­gyeltje, ha­nem beszervezett ügynöke volt valamelyik legendás csapatnak. Mindez egyebek közt azt je­lenti, a hazai besúgóhálózat igen buta embereket is alkalmazott, akik - mint a példa mutatja - ar­ról sem tudtak, hogy voltaképpen miből keresték a kenyerüket azokban a legendás esztendők­ben. Képzeljük el, mi marhaságot súgtak be az említett kollégák, akiknek emléke máig közöttünk él. Ha akarjuk, ha nem. Pilhál György Mi Ha meg mát Ön ÁT GONDOL? nadnának valakit az utcán, a védelmére kelne? A szituációtól függ, bár a foglalko­zásom olyan, hogy lehetővé tenné a közbeavatkozást De én mégis in­kább a biztos megoldást választa­nám: értesíteném a rendőrséget Horváth Béla (36) köztisztviselő Ha bármilyen lehetőséget is lát­nék, természetesen megpróbálnék segíteni, hiszen én is bármikor baj­­ba kerülhetek, s akkor majd nekem is jól jönne a segítség. Én bízom az emberek jó szándékában. Tóth Imre (46) vasutas Ha egyedül lennék szemtanúja egy ilyen esetnek, akkor semmi­képpen se szállnék szembe a táma­dókkal. Ha azonban többen len­nénk, s tudnánk segíteni, akkor minden bizonnyal megtennénk. Kiss Edina (15) tanulÓ­­RA, SZÖVEG: ZIVKOVIC NATÁLIA - KÉP: HORVÁTH­NÉ KANDI JAVULT A KÖZLEKEDÉS- kultúra A NAGYKÖRÚTON! D. Gábor büntetlen vállalkozó szerint: JÓ SZÁNDÉKKAL VAN KIKÖVEZVE. Kisember túlélési receptje AZÉRT TOTÓZIK, HOGY TELJEN LOTTÓ­­SZELVÉNYRE Sándor György Az álomőrző A­z ember soha nem adhatja fel. Ha úgy érzi, hogy mél­spontra jutott, mindig találni kell egy utat, amin tovább lehet lépni. Ez a folyton újrakezdés különösen az én szakmámban, a kereskedelemben igaz. Nem lehet berendezkedni a mai világban arra, hogy éle­tem végéig egy dolgot csinálok, s ami ennél is lényege­sebb, nem szabad rózsaszín álmokat kergetni. Ez most egy kicsit furcsán hangzik tőlem, hiszen arra vállalkoz­tam, hogy lehetőleg minél több sorstársamat szeretném a szép álomhoz, a nyugodt alváshoz hozzásegíteni. Az ötlet úgy jött, hogy férjemmel közösen - ki tudja há­nyadszor - kényszerültünk újrakezdeni az életünket. Lehet, hogy van abban valami csoda is, hogy amikor az ember szinte teljesen kétségbe esne, nem tudja mit kezd­jen, hová forduljon, kitől kérjen segítséget, akkor egy­szer csak az ölébe pottyan a megoldás, így voltam ezzel én is. Éppen munka után jártam, amikor betévedtem egy árubemutatóra, ahol az egyik svájci cég termékeiről tartottak ismertetőt. A tiszta gyar­­­júból készült ágytakarók és kiegészítők azért keltették fel érdeklődésemet, mert férjem is ízületi bántalmakban szenved, s mi tagadás, nekem is jólesik a hűvösebb napok­ban, ha nem jé­deg ágyba bújok bele. Úgy gondoltam, kárpótlásként a sok rossz miatt miért ne lephetném meg a páromat egy egészségmegőrző gyapjútakaróval, amely nemcsak a mozgásszervi panaszokat enyhíti, de még stresszoldó és antialergén hatása is kiváló. Ezt azért ál­líthatom, mert két hónap alatt elég tapasztalatot gyűj­töttünk ahhoz, hogy másoknak is ajánlani tudjuk. Nos amikor a céget felkerestem, hogy vásárolni sze­retnék, az ügyintéző úr - később tudtam csak meg, hogy egyenesen a cégvezetővel hozott össze jósorsom - kí­váncsiságból megkérdezte: hol lakom. Kiderült, hogy Csepelen, ahol élek, nincs képviselőjük, ezért felvetette: nem lenne-e kedvem az értékesítésbe bekapcsolódni. Annyira váratlan és meglepő volt az ajánlat, hogy azon­nal kaphatok is több százezer forint értékű terméket, amellyel bemutatókat szervezhetek, tehát szinte termé­szetes volt a beleegyező válaszom. A családom, mi taga­dás, először valóban azt gondolta, elment a józan eszem, később azonban valamennyien lelkesítettek, így már né­hány sikeres üzletkötést is magam mögött tudhatok. Mi­vel a cég tízéves garanciát vállal az áltaa gyártott termé­kekért, őszintén merem kínálni a portékákat, mert tu­dom, hogy senkit nem fogok becsapni, ez nem a vevők „palira vételét" jelenti, s az is jó érzéssel tölt el, hogy munkámmal egyben az egészséges életmódhoz is vala­mennyire hozzájárulhatok. Nagyon boldog vagyok, hogy volt bátorságom bele­­fogva, s azért is, hogy eddig szinte mindenütt segítőkész szándékkal találkoztam. Nemrég alakult át a lakóhe­lyem közelében a Mozambik étterem, ahol a szintén kez­dő tulajdonosok megengedték, hogy árubemutatót tart­sak, s a vendégek között mindig akad egy-két vevő is. Ezzel csak azt akarom mondani: nem szabad feladni, nem szabad elhinni magunkról, hogy nincs értelme foly­tatni. Az én sorsom is igazolja: álmodozni szabad, még álmot árulni is, csak mindig a realitások talaján kell ma­radni, s akkor minden rendben lesz. (Lejegyezte: Rozgics Mária) Csuka Jenőné, Judit Jól van ez így? Október 28-án este a Kossuth rádió egyik műsora többek között a lét­számhiánnyal küszködő honvédsé­günkről is szólt. Egy létszámhiá­nyos hadseregnek nyilván keve­sebb tábornokra és ezredesre van szüksége, mint egy ütőképes, meg­felelő létszámú, harcra is képes ár­mádiának. A fent hivatkozott igazsággal szemben köztársasági elnökünk havonta legalább négy tábornokot nevez ki, és legalább nyolc alezre­dest ezredessé léptet elő. Ha ez így folytatódik, akkor a létszámhiánnyal küszködő honvédségünknél szinte majdnem annyi tábornok és ezre­des lesz, mint őrmester. Milyen pénzpocsékolást okoznak ezek a ki­nevezések és előléptetések? Ugyanakkor a nem törzstisztek nagy része a létminimum határán vegetál, és az utcán tüntet egy kis fizetésemelésért. A túl sok tábornok és ezredes ta­lán majd a megfelelő létszámú né­met vagy angol hadsereg katonái­nak fog parancsokat adni a NATO keretén belül? A felesleges táborno­koknak és ezredeseknek folyósított nagy összegek - véleményem sze­rint - a nehézségek leküzdésére fordítható pénzek mennyiségét csökkentik. Jól van ez így? dr. Pais János Nagykanizsa Amatőr rendőrség profi bűnözők Elterjedt szólásmondás szerte ha­zánkban, hogy nálunk kétféle pos­tahivatal létezik: az, amit már kira­boltak, vagy amit csak ezután fog­nak. Tragikomi­kus hallani a mé­dia tájékoztatását, miszerint egy-egy esetnél nincs mit tenni, hiszen az el­követők profik. Most, hogy nem is oly régen le­fejezték a rendőrség teljes vezérka­rát és fűt-fát ígért belügyérünk, az ember csak bámul, hogy miért foly­tatódik minden ott, ahol abbama­radt. Robbannak az autók, étter­mek, vlágszínvonalon lopják a ko­csikat, rabolják ki a postákat, hogy a fehérgalléros bűnözésről ne is be­széljünk. Szinte minden szinten egymást érik a korrupciós botrá­nyok. Ugyanakkor egy-egy kisebb lopás tettese általában horogra ke­rül, hacsak nem „megélhetési bű­nözésről" van szó, mert akkor ott terem az ombudsman. Sőt hatal­mas tartalékok mozgósíthatók né­hány idős totakozó szétoszlatására. Valószínű, hogy az eddigi telje­sítménnyel a beosztott rendőri állo­mány sincs megelégedve, hiszen nem kitüntetésre, hanem tüntetés­re készülnek. Még a végén azt is megéljük, hogy a vidéki kistermelő­ket hívják fel a fő­városi rendőrtün­tetés feloszlatására, akik kommandó­sok híján csak ko­mondorokat tud­nának bevetni. Közben zeng a sikerpropaganda, miszerint élen járunk a nemzetközi összehasonlításban. Könyörgöm, kikhez viszonyítva? Rendszeresen tájékoztatnak arról is, hogy az elfo­gott bűnözők nagy része lakat alatt van, de kilétük egyelőre titok. Azt kell gondolnunk, netán az elfogott nagyhalakat bespájzolták a válasz­tási kampán­rra, amikor is úgyne­vezett „hangulatjavító" intézkedés­ként bemutatnak majd néhányat közülük. Mi viszont, egyszerű ál­­lampolgárok, már most szeretnénk biztonságban élni. Petrovszky Mátyás Eger Pf.: 199. 1410 Bp. SOROK MÖGÖTT, SOROK KÖZÖTT Demszky Gábor, Budapest főpolgár­mestere, a párt fővárosi listavezetője arra emlékeztetett, hogy az MSZP modernizációt akar, de polgárosodás nélkül, az ellenzék pedig polgárosodást szeretne, de modernizáció nélkül. A liberális SZDSZ együtt akarja a kettőt, hogy igazi nyugati országgá váljunk. Demszky szerint az SZDSZ-nek ma nincs riválisa, mert a Fidesz olyan csapat, amelyik tud focizni, azt is tudja, mikor kezdő­dik a meccs, de rossz pályára futott ki. (Nép­­szabadság, november 24.) A szocialista évtizedekben a feneketlen étvágyú, igénytelen keleti piacok szin­te korlátlan gazdasági konjunktúrát te­remtettek a térségben. A többnyire tömegcik­kekre, olcsó mezőgazdasági árukra alapozó termelésnek egy időben 65-70 százaléka is - rendszerint KGST-n belül - exportra ment, a záhony a vasúti átrakókörzetben, a szovjet piacok logisztikai kiindulópontján árutonnák millióit mozgatták meg. A megye egész struktúrája ehhez a később visszájára forduló helyzethez igazodott. Az iskolák például ontották a vas­úti, ipari, mezőgazdasági szakmunkásokat, de ennek ellenére a hatvanas évektől 1989-ig gyakorlatilag állandóan munkaerőhiánnyal küzdöttek a szabolcsi nagyrü­zemek, az elván­dorlást semmilyen kedvezménnyel nem sike­rült megállítani. (Népszava, november 24.) „Nem akarunk gettót!", „Székesfehér­vár konténerekkel akar Európába menni?" - ilyen és hasonló feliratú táb­lák fogadták tegnap délben Székesfehérvár peremén, a Takarodó úton felállított „konté­nerváros" körül gyülekezőket. A tüntetők az ország különböző vidékeiről érkeztek, hiszen mitn mondták, azt akarják megakadályozni, hogy a székesfehérvári példa precedensérté­kűvé váljon, hogy a Rádió utcai 13 családot, amelyben összesen 37 kisgyermek van, a tár­sadalom peremére szorultak kövessék. (Ma­gyar Nemzet, november 24.) Romlottak Budapesten a rendőrség eredményei az év első tíz hónapjában, miközben kilenc százalékkal kevesebb ismeretlen tettes ellen rendeltek el nyomo­zást, a sikeresen befejezett ügyek aránya har­mincról 25 százalékra mérséklődött. 107 ezer bűncselekmény vált ismertté, ami viszont a ta­valyi esztendő hasonló időszakához képest szerény mértékű csökkenést jelez. (...) A bűn­­cselekményekkel okozott kár 31 milliárd fo­rint volt, hétmiliárddal kevesebb, mint tavaly. Ezen belül lopással 16 milliárd, betöréses lo­pással 5,2 milliárd, rablással négyszázmillió, a gazdasági bűncselekményeknél pedig 2,5 mil­liárd forintnyi kárt okoztak. Ebből mindössze egymilliárd térült meg, vagyis 3,4 százalék. (Magyar Hírlap, november 24.) JOBBEGYENES Sikertörténetek látványos előadásában fáradhatatlan a koalíciós kormány, s az alárendeltségében működő gazda­gi és pénzügyi szféra. A napokban ez utóbbi tartott (ismét) dal- és áriakoncertet. Csökken a forint csúszó leértékelése címmel. Arról énekelt duettet a jegybank elnöke és a pénz­ügyminiszter, hogy jövőre havi 0,9 százalékra mérsék­lődik a pénzünk államilag garantált értékvesztése. Hur­rá, ismét győztünk! - már ahogyan ez szoclib körökben a pártállami idők, a három- és ötéves tervek és a Bokros­csomag óta haladó hagyomány. A Burányival és Medgyessyvel sújtott polgár azon­ban nem feltétlenül hurrázik. Ő ugyanis számol, s még csak nem is zsebketyerén vagy számítógépen, hanem fej­ben. S noha kevés köztük a Pataki-típusú fejszámolómű­­vész, annyit azért józan közmagyar ésszel is kikétszer­­kettőzik, hogy ez a 0,9 mégiscsak évi 10,8 százalék, s akkor már messze nem olyan szép ez a pénzügyi árra. Ha meg tovább fejszámol, s hozzáadja az évi szerény, 18-19 százalékos inflációt, meg azt, hogy egy év alatt a fogyasztói árak átlagosan ismét vagy tizennyolc száza­lékkal nőttek (ezen belül az energia- meg az élelmiszer­­árak körülbelül harminc százalékkal), és ezeket a nagy pluszokat szembeállítja a bér- és nyugdíjnövekedések át­lagával, öt perc alatt rájön, hogy a bámulatos pozitívu­mok az ő pénztárcájában legalább húsz százalékos mí­nuszként jelentkeznek. A csúszó leértékelés csökkenése az átlagpolgár számára az ő személyes csúszó leértéke­lődését jelenti. Lehet, hogy ebben kevés a pénzügyéri és bankelnöki fennkölt számmisztikai szárnyalás, és lehet, hogy ez bizony rút, földhözragadt szemlélet, de a bérből és fizetésből meg a nyugdíjukból élők a földszinten és nem az MNB, a PM vagy a bankok csodapalotáinak éte­ri magasságaiban szembesülnek a mindennapi magyar valósággal. Takács István Bilincsbe verve! Végre kimutatta foga fehérét a kor­mány, amikor a haza, a magyar föld védelmében mentünk az utcára. Szégyen és gyalázat, amit művelt. Még jó, hogy lövetési parancsot nem adott ki, mint egykor, 1956 ok­tóberében az akkori belügyminisz­ter. Akkor piros vér folyt a pesti ut­cán. Most nem a pesti utcán, csak Pongrátz Gergely csuklóján, attól a k­incstől, amit kezére vertek. Ná­lunk, pesti srácoknál ezzel betelt a p­ohár. Megtiltjuk ennek a kormánynak, hogy még egyszer betegye lábát a 301-es parcellába. Egykoron a lovas rendőrök gyalázták a hősök sírjait, most pedig ők, akik nem szégyell­­ték szétveretni a haza védelmében utcára ment bátor tiltakozókat, ilet­­ve hősöket. Szesztay László Budapest ÚJ TÖRTÉNELEM 1996.február 27.: Göncz Árpád - a miniszterelnök ja­vaslatára - február 29-i hatállyal, saját kérésére felmentette Bokros Lajost pénzügyminiszteri tisztségéből. A Miniszter­­elnöki Hivatal bejelentette, hogy Bokros Lajos nem kap vég­­kielégítést, de a hat hónap felmentési időre járó munkabér megilleti. Aki az ördöggel kezet szorít, ne restellje, hogy kormos lesz a tenyere. Jókai Mór

Next