Uj Magyarság, 1938. április (5. évfolyam, 73-96. szám)

1938-04-30 / 96. szám

SZOMBAT, 1938 ÁPRILIS 30 WmäCVRRSÄCZ Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter vitazáró beszéde után a Ház megsza­vazta a beruházási javaslatot Sztranyavszky Sándor elnök délelőtt tíz órakor nyitotta meg a képviselőház pénteki ülését A Ház elfogadta Temple Rezső indít­ványát, hogy a Ház a beruházási javaslatot tizenkétórás ülésen tárgyalja, majd folytatták a beruházási javaslat vitáját. Shvoy Kálmán azt fejtegette, hogy a kor­mány a javaslattal kapcsolatban honvédelmi, gazdaságpolitikai és szociális célokat tűzött maga elé. A­­ honvédség fejlesztése olyan cél, amelynek időszerűségéről és fontosságáról az ország minden egyes lakója egy véleményen van. Nem szabad hangulatoktól befolyásol­­tatni magunkat és nem opportun­us, hogy ép­pen a parlamentben üssenek meg pesszimisz­­tikus hangokat. Meggyőződése, hogy az ország lakosságának nagy többsége, kü­önöden a vi­dék higgadtan ítéli meg a helyzetet. Azok a jelenségek, amelyek az utóbbi napokban ideig­óráig nyugtalanítólag hatottak, eltűnnek s a kormányban megvan az erő és határozottság arra, hogy szembeszálljon az erőszakos törek­vésekkel és mozgalmakkal. A középosztálynak egyenesen, őszintén és becsületesen a kor­mány mögé kell állnia, mert ez az elmúlt másfél év alatt megmutatta, hogy a legjobb szándéktól áthatva vezeti az ügyeket és hatá­rozott irányban halad. Áz kell érezni, hogy történelmi időket élünk, s olyan hangulatot kell teremtenünk az országban, hogy minden percben képesek legyünk bármilyen nehéz fel­adatot megoldani. A javaslatot azzal az óhaj­jal fogadja el, hogy az ügy váljék az ország javára, amilyen jó, nemes és becsül­tes inten­cióval azt a kormány benyújtotta. (Taps.) Sztranyavszky Sándor elnök ezután, mivel szólásra senki nem jelentkezett, az általános vitát berekesztette. „A legszigorúbb intézkedésektől sem riadunk vissza az áremelések ellen" Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter emelkedett szólásra s a következőkben vála­szolt az egyes felszólalásokra: örömmel álla­pítom meg, hogy teljes a megértés a Ház minden oldalán abban a tekintetben, hogy a beruházási programra szükség van. Nem volt nézeteltérés aziránt sem, hogy a program megvalósítása időszerű. Amíg pénzügyi szu­­verenitásunkat vissza nem nyertük, nem lehe­tett gondolni belső kölcsönre. Gyorsabban a programot nem lehetett megvalósítani, mint most. Ez egyúttal válasz arra is, hogy a meg­felelő előkészületek megtörténtek-e a program végrehajtására. Hosszú tárgyalások és előké­­készületek előzték meg a javaslat benyújtá­sát. Céltudatos munka folyt, amelynek ered­ményeként azok a tartalékok, amelyekről a közgazdasági miniszter megemlékezett, ren­delkezésre állanak; az állam készpénzkészlete, a Nemzeti Bank igen nagy tartalékai, ame­lyek nélkül lehetetlen volna végrehajtani ezt a programot. Célzok itt még a többi tarta­lékokra is. Felvetődött az a kérdés, vajjon megvalósítható-e ez a program a beállított­­időkeretben . Arról is beszéltek egyesek, hogy világgazdasági krízis előestéjén va­gyunk, sőt úgy állították be, mintha ezt ál­lítólag Imrédy Béla közgazdasági miniszter mondotta volna. Ő ezzel szemben csupán azt ismerte el, hogy bizonyos visszaesés van a világgazdasági helyzetben, rámutatott a de­presszió különböző jeleire a gazdasági élet egyes ágazataiban, a különböző államokban. Hangoztatta azt is, hogy az egyes államok a depresszió leküzdésére mindenütt intézke­déseket készítenek elő, alapos remény van arra, hogy ezek az intézkedések megtermik a maguk gyümölcseit és a krízist sikerül leküz­deni. Ebből tehát igazán nem lehet kiolvasni azt, mintha a közgazdasági miniszter világ­­gazdasági krízis bekövetkezéséről beszélt volna. (Helyeslés a jobboldalon és középen.) A program kidolgozása egy évvel ezelőtt kezdődött. A kormány ekkor állapította meg azokat a méreteket, amelyekben ezek a fel­sorolt célok az egymilliárdon belül egyáltalán megvalósíthatók. Megállapította a sorrendet is, ahogyan a beruházásokat, a különböző munkálatokat majd végrehajtják. Megfonto­lás tárgya volt az is, milyen hatással lesz az egész program végrehajtása a gazdasági életre. Ez volt az oka annak, hogy a kölcsön és a vagyondézsma közötti arányt 400—600 millió pengőben állapították meg. A vagyon­dézsma ugyanis árcsökkentő, deflációs hatás­sal kell, hogy járjon, értékesíteni kell a va­gyontárgyakat, árukészleteket, tehát az egy­szeri vagyonadó mindenesetre deflációs hatás­sal lesz. Viszont a kölcsön új pénzforgalmat hoz, tehát ellenkező hatást idéz elő. Azért, hogy se áremelő, se árcsökkentő hatása ne legyen a programnak, a végrehajtásnál a 600—400 milliós arányt választottuk. Meg­győződésünk, ugyanis, a két ellentétes irány eredője lesz, hogy az árszínvonalban változás nem következik be. Igen fontos ránk nézve, hogy az árszínvonal fenntartása révén a ki­vetett vagyonváltság ugyanolyan értékben nyerjen befizetést, ahogy azt előírták. A 400 millió után kamatot és törlesztést is be kell állítani a jövő költség­vetésekbe. Itt is bizo­nyos mérsékletet kell tanúsítani. Vizsgálnunk kellett még azt is, hogy milyen visszahatás­sal lesz a program végrehajtása a későbbi költségvetésekre. Hogy az ámívót minden kö­rülmények között fenntartsuk, a kormány elhatározott szándéka, hogy ezen a téren a legszigorúbb intézkedésektől sem fog vissza­riadni. (Helyeslés.) Az álkormánybiztos a leg­messzebbmenő jogkört kapja minden kilengés megakadályozására. (Általános helyeslés.) Ez azonban nem jelenti azt, hogy az árkalkulá­cióknál a polgári méreteket meg nem haladó hasznot ne engedélyeznénk. Ha kapitalisz­­tikus alapon akarunk iparadni, már­pedig ezen az alapon maradunk, akkor ezt az elvet kell követnünk. Sohasem járulunk azonban hozzá ahhoz, hogy a nagy beruházásokkal, a hadsereg felszerelésével kapcsolatban egyesek mértéktelen haszonra tehessenek szert. A jövedelmi adó általános arányosításáról rövidesen javaslat kerül a Ház elé Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter. Meggyőződésem, hogy ez a javaslat a ma­gyarság alapvető kérdéseit van hivatva meg­oldani, ilyen a honvédség fejlesztése, a falu szociális viszonyainak javítása, a közlekedés, az útkérdés és a termelés előmozdítása. Ugyanakkor azonban célunk az is, hogy az adófizetők nagyobb jövedelemre tudjanak szert tenni, tehát nemcsak elvesszük tőlük az adót, hanem biztosítjuk számukra, hogy töb­bet is kereshessenek. (Élénk helyeslés.) A vita során többször felmerült az a gondolat, hogy a kormány túlságosan széleskörű felha­talmazást kap és a Ház nem tudja, hogy a kormány az egymilliárdot mire fordítja majd. Utalok költség­vetési beszédemre, amelyben pontosan felsoroltam, milyen összegeket fordí­tunk a különböző célokra. A dolog természe­téből folyik, hogy eltolódások történhetnek a célok tekintetében. Megtörténhetik az is, hogy egyes célok amelyeket ma még fontosaknak tartunk, idővel másodrendűvé válnak. Az ed­digi beruházási törvények sem kötötték meg a kormány kezét, eddig még minden kormány megkapta a beruházási programmal kapcso­latban a szükséges felhatalmazást, a parla­ment megfelelő ellenőrzése azonban természe­tesen megmarad. A kisipart nagy mértékben be akarjuk kapcsolni az akcióval kapcsolat­ban. (Helyeslés.) Amit ebben a javaslatban a kisipar útján meg lehet valósítani, azt a kis­ipar segítségével oldjuk meg. Amit belföldön lehet előállítani, azt itt szerezzük be. Egyes nyersanyagokat természetesen kénytelenek le­szünk külföldről behozni. Megnyugtathatom azonban a Házat, hogy az erre fordítandó ösz­­szeg relatíve meglehetősen kicsi, ha csak meg nem változnak a viszonyok. Többször említet­ték, hogy nemcsak a vagyonra kell kiróni a hozzájárulást, hanem a nagy jövedelmekre is, amelyek mögött nem áll vagyon. Ezzel a fel­fogással egyetértek, de nem a beruházási ja­vaslat keretében kívánom megoldani a kér­dést. Mind több és több feladat vár az államra s ehhez egyre több és több pénzre van szük­ség. A közterhek arányosítását is végre akar­juk hajtani oly módon, hogy egyes kategóriák válláról levesszük a terheket és más vállakra tesszük. E tekintetben külön javaslat kerül majd a Ház elé. A vagyondézsmából 350 mi­­lió esik a nagyvállalatokra, 250 millió pedig a ház- és földbirtokra. A terhelés aránya igaz­ságos és méltányos. A mezőgazdaságnak bi­zonyos koncessziókat és engedményeket tet­tünk, a földbirtok a vagyonérték ötnyolcada után rótja le az egyszeri vagyondézsmát, to­vábbi engedmény pedig, hogy öt év helyett hat és egynegyed év alatt fizethet. Ha pedig annak idején a vagyonváltságot készpénzben rótta le, két és fél év alatt, ha valóságos földben rótta le, akkor tíz év alatt. Ha vala­mely foglalkozási ágban valakinek nincs negyedévenként visszatérő jövedelme, a pénzügyminiszternek megvan a módja féléves, esetleg egyéves fizetési határidőket adni. Töb­ben kérték, hogy az ötven holdig terjedő mezőgazdasági ingatlanok dézsmamentesek legyenek. Az ötvenholdas ingatlanok értéke rendszerint 50.000 pengőn alul van. Ha mégis meghaladja értékük az 50.000 pengőt, úgy nem volna méltányos ezeket kivonni a va­gyondézsma alól. Ami a háztulajdon vagyon­­váltságát illeti, mindenki tisztában van azzal, hogy súlyos teher esik a háztulajdonosokra. A kis házakat ki is vették a vagyonváltság alól, 25 millió pengő az az összeg, amit a háztulajdon vagy­on válts­ágánál a kormány kedvezmények révén kienged a megterhelésből. Többen szóvátették a hadikölcsön-problémát. Ha a hadikölcsön kérdését ebből az egymil­­liárdból oldanék meg, ez azt jelentené, hogy a beruházási gondolattól eltérnénk. Ez a probléma nem ennek a javaslatnak a keretébe tartozik. Nem lehet most beruházás címén a . _ • Béo* mellett 1040 iubk* i/\j Semmering a tengerszine felett ÁfiMk HR AND HOTEL Kivett, Baccara p*gWffM*m Jrgynémetor­zág legnatíyobb és legmak­as­abb fekvé­s alpesi szállodája MEGNYITÁS MÁJUS 1-én nemzettől nagy áldozatot kívánni és azután ■ történnek. Felmerült az a kérdés, hogy a köl­est az összeget nem beruházásra fordítani A I csen jegyzésnél bizonyos kedvezményeket biz­­hadsereg az első és az intézkedések közvetve j­tosítsunk a hadikölcsöntulajdonosoknak, és vagy közvetlenül a hadsereg szempontjából­­ ez sem a beruházások hivatása. „Aki most utoljára nem vallja be vagyonát, az ellen a törvény teljes szigorával járunk el" Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Indítvány hangzott el, hogy az amnesztiát terjesszük ki az 50.000 pengőn aluli vagyo­nokra is. Őszintén be kell vallanom, nem nagy örömmel szerkesztettem meg ezt az amnesztiajavaslatot. Bizonyos erkölcsi rossz­érzésem volt, hogy most visszamenőleg bün­tetlenséget biztosítsunk az adócsalóknak és azoknak, akik az államot megkárosították. Mégis tekintetbe kellett vennem azt, hogy ebben a nemzeti erőfeszítésben bocsássunk meg, de jöjjön ide a tőke, jöjjön ide most egyszer, utódjára. (X Így van! Úgy van!) En­nek a célnak az érdekében tehát, hogy úgy mondjam, erőszakot követtem el morális ér­zéseimen, de hogy most ezt kiterjesszük 50.000 pengőn alul olyan kategóriákra, ame­lyek majd nem járulnak hozzá ehhez az erő­feszítéshez, akik tehát nekem ellentételt nem hoznak, méltóztassék megengedni, nem lenne helyes. (Taps és helyeslés a jobboldalon és középen.) De gyakorlatilag sem lehetne meg­oldani, mert hiszen erre végeredményben vallomást sem adnak, úgyhogy azt kérem, hagyjuk ezt az amnesztiát úgy, ahogy van. Kijelentem azt is, hogy második adóamnesz­tia nem jön. Aki most nem vallja be, az el­len a törvény teljes szigorával járok el és az ne reméljen még egyszer amnesztiát.­­Hosz­­szantartó taps a Ház minden oldalán.) A ja­vaslat a gazdasági élet fellendítésére, a munkanélküliség leküzdésére, a falu szociális bajainak eliminálására és a magyar hadsereg fejlesztésére alkalmas és időszerű, ezért ké­rem annak elfogadását. (Hosszantartó, lelkes taps és éljenzés. A pénzügyminisztert szár­mosan üdvözlik.) A Ház a javaslatot általánosságban elfo­gadta. Darányi Kálmán miniszterelnök benyújtotta ezután a kormány 1936. évi működéséről és az ország közállapotairól szóló jelentést. A Ház folytatólag Sulyok Dezső határozati javaslatait elvetette és elfogadta Müller An­tal határozati javaslatát arr­a vonatkozólag, hogy a beruházási munkálatokat lehetőleg kézműiparosokkal és kisiparosokkal végeztes­sék, majd áttértek a részletes tárgyalásra. Széchenyi György gróf, Csoór Lajos, Mala­­sits Géza, Rupert Rezső, Szecsey István és Vázsonyi János felszólalásai után a Ház a javaslatot részleteiben is elfogadta. (A Ház tagjai lelkes tapssal és éljenzéssel ünnepelték a pénzügyminisztert.) Kornis Gyula elnök tett ezután indítványt, hogy a Ház következő ülését hétfőn délelőtt tíz órakor tartja, napirendjén a beruházási javaslat harmadszori olvasásával, továbbá az állami rend megóvása végett szükséges sajtó­rendészeti rendelkezésekről szóló javaslat tárgyalásával. Az elnöki napirendi indítvány elfogadásá­val az ülés délután egy óra után néhány perccel véget ért A­merikába készül nászútra Zogu király és Geraldine királyné Durazzó, április 29. (Az új Magyarság tudósítójától.) Két nap óta tartózkodik Zogu király és ifjú hitvese a durazzói nyári palotában, ame­lyet az uralkodó tervei szerint építettek, s ahol a király pihenésre szánt napjaiban eddig is legszívesebben tartózkodott Már az esküvő előtt nagyszabású átalakításo­kat végeztek a királyi nyaralóban, amely vadonatúj köntösben várta a felséges nászutasoikat. Durazzó népe ujjongó lelke­sedéssel fogadta Zogu királyt és Geraldine királyasszonyt, az egész város lakossága az utcán volt, s amerre az udvari autó elhaladt, a szőnyegekkel és drapériákkal díszített ablakokból valóságos virágeső hullott rájuk. A nyári palota körül, természetesen tisz­tes távolságban, állandóan sűrű csoportok álldogálnak két nap óta, a nép türelmesen várja, hogy a királyi nyaraló parkjában megjelenjék az uralkodói pár. Csütörtökön azonban nemcsak a park magas kerítésén keresztül láthatta Durazzó népe Geraldine királynét, hanem künn a városban is. Dél­után ugyanis sétautat tett a királyi pár azon a pompás autón, amelyet Hitler ve­zér és kancellár ajándékozott Zogu király­nak. A gépkocsit a fiatal királyné vezette, aki barna, angolos sportkosztümben ült a volán mellett. Csütörtökön egyébként híre terjedt an­nak is, hogy a király és királyné már csak rövid ideig marad Durazzóban, mert az uralkodó meg akarja valósítani régi ter­vét, s áthajózik feleségével együtt Ame­rikába. Ezt a hírt megerősíteni látszik a Newyork Herald tiranai jelentése is, amely arról számol be, hogy az albán uralkodó most akarja felhasználni az alkalmat, hogy meglátogassa Roosevelt elnököt. A francia, angol és amerikai lapok tudó­sítói, akik a királyi esküvőre érkeztek az albán fővárosba, még mindig Tiranában tartózkodnak és hosszú sürgönyökben számolnak be lapjaiknak az eseményekről. Az Intranzigemt hasábjain S. Aberdam egész oldalt szentel a tiranai esküvőnek és Geraldine királyné személyén keresztül nagy elismeréssel adózik a magyarságnak. — Az a bűvös vonzóerő, irja többek kö­zött, amely a magyar nőből kiárad, — a társadalmi ranglétra fokain felfelé ha­­ladva, egyre növekszik. Az előkelő osztá­lyok asszonyai már az Árpádok korában fontos helyet foglaltak el a nemzeti élet­ben intelligenciájuk, bátorságuk­ és tevé­kenységük révén. Ennek tudható be, hogy a magyar alkotmány és a magyar erköl­csök hétszáz évvel megelőzték a nyugati­­ törvényhozást hiszen Magyarországon a nő már az Árpádok korában széleskörű jogokat élvezett. Ebben az országban, ahol a háború és béke anyagilag tönkretette a nemességet s a polgárságot, a fiatal leá­nyok igen függetlenül élnek, természetes­nek tartják a kenyérkereső munkát, de mindig megőrzik méltóságukat. A cikk a továbbiakban részletesen is­merteti Mary özvegy angol anyakirályné nagyanyjának, Rhédey Claudia grófnőnek történetét s megállapítja, hogy Geraldine királyné, aki most Albánia trónjára lép, csak továbbfolytatója a magyar nő feje­delmi hagyományainak. A belgrádi Vreme cikke Magyarországról Belgrád, április 29. A Vreme Budapestre küldött tudósító­jának, Tokin Milánnak „Magyarország problémái és Magyarország a problémák megoldása előtt” felirású cikkét közli, Horthy Miklós kormányzó fényképével. A cikkíró megállapítja, hogy az ország és kormányzata még most is teljesen Horthy kormányzó rádiószózatának jegyében áll és a Darányi-kormány minden törekvése arra irányul, hogy e szózat szellemében biztosítsa a közrendet és megnyugvást. Azok a törvényjavaslatok, amelyek jelen­leg a magyar parlament előtt fekszenek, szintén ezt a célt szolgálják. A Féloldali hűdésben szenvedő betegek­nek gyakran igen nagy megkönnyebbülést szerez egy kis pohár természetes „Ferenc József” keserűvíz azért, mert anélkül, hogy a betegnek a legcsekélyebb mértékben is erőlködnie kellene, a beleket alaposan kitisztítja és az egész anyagcse­rét előmozdítja. Kérdezze meg orvosát.

Next