Uj Magyarság, 1938. május (5. évfolyam, 97-121. szám)
1938-05-01 / 97. szám
J(fn&sdhiaplffsacca/&OM& ELŐFIZETÉSI ARAK: EGT HÓNAPRA TM t re TC Kir tv TVS. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATALI 8 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉL- ^ S TO* BUDAPEST, Vm., JÓZSEF-KÖRÚT 8. ÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁM ABA MNOTAY ISTVÁN P' '^ V/ TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS köznapon io, vasarnap 20 fillér * cch 1-444-00. postacsekkszámla Gsop 1938 május 1 VASÁRNAP V. évfolyam 97. szám Békés átalakulás vagy felbomlás ? A cseh válság és a kisebbségek (DNS.) Az a probléma, amelyet közel húsz esztendő óta cseh kérdésként ismer Európa, a történelmi fejlődés és a történelmi igazságosság törvénye szerint elérkezett a megoldás stádiumába. Most már sem propagandával, sem szövetségi rendszerekkel nem lehet elodázni ennek a két évtized óta akut, s az európai békét örökké fenyegető kérdésnek likvidálását. Nem lehet előre kitérni, hiszen azokon a népeken kívül, amelyek eddig is hirdették a cseh probléma jelenvalóságát, ma már a nyugati hatalmak is tisztán látnak. Ma máregyedül a cseh politika irányítóitól függ: inyen lesz a kérdés megoldása. A dunavölgyi uralmi rendszer tragikus romjain s a szétzúzott egység mozaikdarabjaiból összeállított Csehországnak alapjában véve csak egy választása lehet, egyetlen célszerű és okos politikája, ha állami létét meg akarja óvni nemcsak a legközelebbi időkre. S ez az, hogy megteremti határai között a német, magyar, tót, rutén, lengyel és cseh föderációt. Ez magyarán SZólva annyit jelent, hogy Prágának meg kell adnia valamennyi kisebbség számára azokat a jogokat, amelyeket részben a pittsburgi egyezményben, részben pedig a kisebbségi szerződés aláírásakor ünnepélyesen megigért, de amelyeket húsz esztendőn keresztül egy imperialista politika álmaitól vezettetve s egy veszedelmes sovinizmus karjaiba szédülve, megtagadott és elkonfiskált. Történelmi végzet indult itt meg, húsz hazug esztendő bosszulja meg magát, s ma már csak egyetlen út kínálkozik a tragédiából: a cseh határok közé kényszerített valamennyi kisebbség emberi és nemzeti jogainak feltétel nélküli elismerése. Azok a népek, amelyek két évtizeden keresztül elnémíttatva, egy furfangos terror kegyetlen igája alatt szenvedve, még panaszaikat sem tudták eljuttatni a világ ítélőszéke elé, most sorban megszólalnak, szétkiáltják sérelmeiket és igazságot követelnek. Egymásután adja tanújelét ezekben a történelmi órákban a felvidéki magyarság, a tót nép és a szudétanémetek öntudatos tömege, hogy élni akar, hogy nem tűri tovább eddigi iszonyú sorsát. Minden szoros jogi kötelék nélkül eggyé kovácsolódott Csehország határai között az a „kisebbség”, amely voltaképpen több joggal mondhatja magát államalkotó elemnek, mint a cseh, hiszen ötvenegy százalékos majoritásban él az ijesztőn recsegőropogó államszörnyben. A világ elé tárja sebeit a magyarság, elmondja a szlovák nemzet emigrációba kényszerített Great old man-je, Jehlicska Ferenc, a tót tanács elnöke is: hogyan képzeli el a cseh kérdés megoldását, megszólal a szudétanémetek emigrációjának vezetője, s az európai közvélemény minden oldalról hallhatja a sürgető kérést: szüntessék meg a kontinens tűzfészkét, orvosoljanak egy kegyetlen igazságtalanságot, s adják meg az elnyomott népeknek az élethez való jussát. Ha Prága megérti az idők szavát, akkor minden haladék nélkül meg kell kezdődnie a békés átalakulásnak a cseh határok között, újjá kell rendezni az ország életét, új formát kell teremteni ott a népek együttélésének, mert ha nem, egy napon beteljesedik Csehország fölött a cseréplábú bálványról szóló bibliai példázat, s ez a monstrum, amelyet valóban agyagra építettek föl, úgy összeomlik, hogy zuhanásával talán maga alá temeti Európa oly féltve őrzött, s olyan gyenge egyensúlyon táncoló békéjét is. jellegű, 2573 óvodából 123 helyett csak 34-et kaptak. 2053 magyar középiskolás jár cseh intézetbe s mintegy 1000 magyar főiskolásnak nincs még rendszeresített magyar tanszéke sem. Egyetlen magyar tanfelügyelő, egyetlen magyar gimnázium-igazgató sínesen. Az állami állásokban 15.700-zal kevesebb magyart alkalmaznak, mint amennyi a magyarságot számaránya szerint megilletné, ami azt jelenti, hogy a cseh demokrácia havonta 20 millióval károsítja meg a magyarságot. A felvidéki magyarság egységes arcvonalban küzd a cseh áldemokrácia ellen Pozsony, április 30. (Az Új Magyarság tudósítójától.) Március 31-én jelent meg a felvidéki magyar párt törvényhozóinak felhívása a magyarsághoz, érezzük mindannyian, mondta a deklaráció, hogy napjaink sorsdöntő napok. Elérkezett az ideje, hogy a kisebbségi sorsban acélos akarattal, egységes fellépéssel és a meggyőződés lendületével egyenjogúvá tegyük a magyart.” Egy hónapja, hogy ez a felhívás megjelent, s ez a hónap elegendő volt hozzá, hogy egész imponáló nagyságában megmutassa azt a magyar öntudatot, amely a kétévtizedes kisebbségi sors nyomása alatt vált acélkeménnyé. Hogy mennyire érzi a felvidéki magyarság a történelmi parancsot, semmi sem mutatja jobban, mint a közelmúltban kiírt községi választások propagandája. Alig hogy a prágai kormány elhatározta a községi választások megtartását, a felvidéki magyar párt központi irodájába egymásután futottak be a jelentkezések, s egész községek jelentették be kollektív csatlakozásukat. Természetesen ugyanakkor a magyarság vezetői mindent elkövetnek, hogy a világ közvéleménye elé tárják a két évtizedes elnyomás alatt, szenvedett sérelmeket, s rámutassanak arra, hogy a cseh demokrácia egész struktúrája arra az elvre épült, hogy megsemmisítse valamennyi kisebbségét. Meghallgattak ugyan Prágában minden panaszt, nagyhangú ígéreteket is tettek, de a tettek mindannyiszor elmaradtak. Míg például a magyarságnak országos arányszáma alapján a 311 középiskolából 15 járna, addig a cseh demokrácia csak nyolcat adott meg. 97 tanítóképzőből járna 5, de csak kettő van s ebből is egy magán A magyarság tizenkét pontja az elsikkasztott kisebbségi jogokról Színmagyar községek nem kapnak magyar iskolát, ugyanakkor színmagyar vidékeken egymásután állítják fel a cseh kisebbségi iskolákat az új cseh telepeseknek. Ezekbe a cseh kisebbségi iskolákba azután a legkülönbözőbb erőszakos eszközökkel terelik a magyar gyermekeket. A magyar párt kimutatja, hogy 1936-ban 17 ilyen „kisebbségi” iskolát állítottak fel, ugyanakkor, amikor jelenleg több mint hatvan olyan színmagyar község van a Felvidéken, ahol egyáltalán nincs még iskola, vagy csak kisebbségi cseh iskola működik. Ennek a következménye, hogy 13.000 magyar gyermek jár magyar iskola hiányában cseh iskolába. A felvidéki magyar párt kulturális és nyelvi sérelmeit már 1936 szeptemberében memorandumban nyújtotta át Hodzsa miniszterelnöknek. A kívánságok nagyon is szerények voltak: a magyar párt vezetői mindössze annak a megvalósítását követelték, amire a csehek magukat a békeszerződésekben kötelezték s amit alkotmánytörvényükben és a nyelvrendeletben maguk is megígértek, de amiből tizennyolc év alatt jóformán semmi sem valósult meg. Ugyanakkor követelték, hogy annak a 90.000 hontalannak, akiktől a cseh állam annak ellenére, hogy évtizedek óta laktak a Felvidéken, megvonta az állampolgárságot és a hontalanság állapotában a legkegyetlenebb lelki terrort alkalmazta velük szemben, s rendezzék az állampolgárságát. Az egységes kisebbségi front a magyaroktól a szlovákokon keresztül egészen a németekig, az utóbbi időben olyan határozottan lépett fel, hogy Hodzsa miniszterelnök ismét jónak látta néhány hangzatos ígérettel és szép szóval „megoldani” a kérdést. Március végén mondott rádióbeszédében bejelentette, hogy az összes érvényes kisebbségi rendelkezéseket egy rendszeres egészben foglalják össze, mert szerinte „Csehszlovákiában a nemzeti kisebbségi jogok aránylag legtökéletesebb rendszerét alkották meg”. Valamennyi kisebbség egységesen állást foglalt ez ellen a beállítás ellen és rámutattak arra, hogy Hodzsa beszéde a legnagyobb hipokrízis, a beígért kisebbségi statútum pedig a régi recept szerinti ígéret minden gyakorlati következmény nélkül. Ennek a beszédnek visszhangjaképpen terjesztette ezután be valamennyi csehországi kisebbség pontokba foglalt követeléseit, hangsúlyozva, hogy ezek megvalósítása nélkül a kisebbségi kérdést a cseh köztársaságban nem lehet rendezni. Valamennyi követelés ú nemzetek önrendelkezési jogának megvalósítását sürgeti. A magyar párt nevében Jaross Andor olvasta fel a képviselőházban a magyarság tizenkét pontját, amelynek lényege az, hogy minden nemzet részére teljes egyenjogúságot és önkormányzatot követelnek, a magyarságot ugyanazok a jogok illessék meg, amelyet a köztársaság bármely más nemzete élvez, minden eddigi egyenlőtlenség, sérelem és igazságtalanság, amely közigazgatásban, bíráskodásnál, nyelvtörvény kezelésénél, állampolgárságnál, népszámlálásban, iskolapolitikában és gazdasági téren érte a magyarságot, jóváteendő, magyarlakta területen a hivatalos közintézmények, állami üzemek tisztviselői, alkalmazottai és munkásai a magyarság számarányának megfelelően magyarok legyenek, hol pedig a magyarság többség, ott a hivatalvezetők is kivétel nélkül, az iskolákat és a népművelés minden intézményét a magyarság saját szervezetei útján, hitvallásos szellemben maga vezethesse, a hiányzó magyar iskolák sürgősen pótlandók s az elnemzetlenítést célzó és a magyar területeken a szlovák liga által létesített cseh-szlovák iskolák megszüntetendők, a magyar nyelvterületen létesített cseh telepek és maradékbirtokok földje a magyar földműveslakosságnak osztandó ki, követelik, hogy míg magyar nyelvterületen munkanélküliek vannak, más nemzetiségű munkás csak számarányának megfelelően kaphat állást, követelik a magyar nyugdíjasoknak és elbocsátott magyar közalkalmazottaknak a köztársaság többi nyugdíjasaival való egyenjogúsítását, követelik a nemzeti kataszter törvényes megvalósítását, amely kötelezővé teszi minden állampolgárnak, hogy községe saját nemzeti kataszterébe magát felvétesse, követelik a Szlovákia és Kárpátalja autonómiáját, követelik, hogy a külpolitikában szakítsanak a szovjettel és a szomszéd államokkal való megegyezésre támaszkodjanak. Ez az a minimális alap, amelyen a cseh kelevény úgy, ahogy még gyógyítható lenne. A prágai parlament fülledt atmoszférájában idegesen hallgatták a deklarációt, a Hradzsin urai pedig mereven él-