Uj Magyarság, 1938. május (5. évfolyam, 97-121. szám)

1938-05-01 / 97. szám

4 Maian Jó háziasszony tudja, hogy kelengyét, vásznai és fehérneműi legjobban, legmegbizhatóbban és legolcsóbban Kiss Emire is Sztaka Ferenc cégnél, V., Gr. Tisza István-u 16 lehet vásárolni. Gyönffrű menyasszonyi kalengye .. .. P 530*— 183 cm széles naplan enedfi kralon. ... P 2.70 SO cm síé és angol párnára kreton. . P 1.25 Dorla szál, alsólenada pamuíjászon.. . P 1.60 A Mone állásfoglalása a sssldókérdésében A magyar orvosok nemzeti egyesülete szombaton este a Gellért-szállóban tartotta rendes évi közgyűlését Orsós Ferenc dr. egyetemi tanár, országos elnök megnyitó beszédében visszapillantást vetett a Mone munkájára s méltatta azokat az eredményeket, amelyeket az egyesületnek a magyar orvosi rendért és a nemzetért folytatott munkájának sikerült elérnie. Rámutatott arra, hogy az egyesületi életben nagy haladást jelentett a sátoraljaújhelyi, a szombathelyi, a szegedi, debreceni, kecskeméti és a pécsi fiókok megalakulása. A Mone rendületlenül képviselte az általa 1919-ben kezdeményezett nemzetmentő irányt, amely most a zsidójavaslatban és a sajtójavaslatban meghozta első áldásos gyümölcsét s ezért mindkét javaslatot a legőszintébb lelkesedéssel üdvözlik. Reméli, hogy a zsidóságnak egyelőre négyszeres joga hamarosan a számaránynak, megfelelő fokra száll alá. A továbbiakban ismertette a Mone jövőjét és feladatait s kiemelte, hogy ezek között első helyen áll a fiókegyesületek továbbfejlesztése, a Csaba bajtársi egyesület megerősítése és a fajvédelem, gondolatának terjesztése. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Kádár Mihály dr. főorvos, a Mone ügyvezető igazgatója ismertette az egyesület múlt évi működését s rámutatott a Mone szerepére az orvostelepítés gondolatának felvetése és annak a nemzeti önállósítás alapba való bekapcsolása terén. Erre vonatkozólag a Mone már 1937 februárjában készített tervezetet terjesztett be a belügyminiszterhez és pénzügyminiszterhez. Hangsúlyozta, hogy a budapesti és az országos orvosi kamarában az egyesület mindig a faji gondolatot szem előtt tartva küzdött a magyar orvosi rendért. A budapesti kamarában a Mone még nem tölti be azt a szerepet, amely megilletné, de remélhető, hogy a közeljövőben a magyar orvosok számaránya itt is növekedni fog. Ezután kiemelte az elmúlt évi munkásságból a magyar-német orvos csereakciót, amelynek kapcsán kilenc fiatal Mone-tag töltött több hónapot német egyetemi klinikákon. Az egyesület előadásainak ismertetése után bejelentette, hogy a Mone tagjainak száma közel háromszázzal gyarapodva, 4500-ra emelkedett. A jelentés után részleges tisztújítás keretében alelnökökké Wolff Károly dr. egyetemi magántanárt, a fővárosi közkórházak központi igazgatóját és Miskalczy Dezső dr. szegedi egyetemi tanárt választották meg. A közgyűlés ezután különböző indítványokat fogadott el. Elhatározták, hogy a Mone erélyes akciót indít az irányban, hogy az orvosi kamarában a zsidó fajú orvosok felvételét szüntessék be addig, amíg azok száma az egyes kamarákon belül a zsidóság országos arányszámát el nem éri s igyekszik elérni, hogy az 1920 óta nosztrifikált külföldi orvosi diplomákat felülvizsgálják. A közgyűlés indítványt fogadott el arra vonatkozóan is, hogy amennyiben a Mone tagjai között zsidó orvosok volnának, azok tagságát megszüntessék. Nagy lelkesedéssel fogadták el azt az indítványt, amely szerint a Mone javasolja a szociális és egészségügyi minisztérium újból való megszervezését. A közgyűlés után közel ezer orvos részvételével folyt le a Bársony János-serlegvacsora. A serlegbeszédet Hüttl Tivadar dr., a debreceni egyetem sebészprofesszora tartotta. — Egy nagy ember emlékének akkor áldozunk a legméltóbban — mondotta —, ha számot igyekszünk adni arról, miképpen követtük tanításait. Nekünk is be kell számolnunk arról, miképpen sáfárkodtunk azokkal a kincsekkel, amelyeket Bársony János örökségképpen reánk hagyott. Szomorúan állapíthatjuk meg, hogy önzetlenül, nemzetünk és rendünk érdekében folytatott munkálkodásunk minduntalan akadályokba ütközik. Sajnos, a keresztény magyar társadalom körében ma sincs meg az az egység, amelyre —KHIBUIOLU VASARNAP, 1938 MATOS 1 . már csak a ▼maptrfimsd remények nampontjából is, nagyot* «BÖSatég roim, mint valaha. Vannak még keresztény orvosok, akiknek körünkben volna a helyük, s e helyett külön utakon járnak. — Törekvásetatot csak akkor fogja siker koronázni, ha hültmlegm magyar lejekből fakadó faji öntudatot, annak felébresztését állítjuk minden ténykedésünk, középpontjába. A nemzet, amely önt nem látja be te önmagát elhagyja, öngyilkosságot követ el A faji együvétartozás öntudatos hangoztatása és minden téren az e szerint való cselekvés legyen vezérelvünk, mert egyedül ez képes a fellobbanó tenceendést kitartó arankává alakítani. A nagyszámú és előkelő közönség hosszantartó, lelkes tapssal fogadta a professzor serlegbeszédét. Ciano gróf újra tárgyal a római francia ügyvivővel Róma, április 30. Ciano gróf külügyminiszter, aki Tiranából az elmúlt éjszaka visszaérkezett Rómába, szombaton délután a Chigi-palotában fogadta Blondel római francia ügyvivőt. A látogatás több mint egy óra hosszat tartott. Az olasz külügyminisztériumban és a francia nagykövetségen szigorú titoktartásba burkolóznak, de beavatott körökben úgy tudják, hogy a megbeszélések normálisan folynak és most érik el tetőpontjukat. A francia lapok római tudósítói ugyanekkor kedvezőtlen színben látják a helyzetet A Temps értesülése szerint több jel arra vall, hogy az olasz kormány nem óhajtja az előkészítő tárgyalások gyors sikerét A Petit Parisien úgy tudja, hogy olasz részről lényegbe vágó ellentéteket emlegetnek. Olaszországban arra számítottak, hogy a francia kormány elvi megegyezésre vonatkozó javaslatot fog előterjeszteni, a valóságban pedig Franciaország túlságosam, részletekbe menő javaslatokkal állott elő s igyekezett rábírni Olaszországot, hogy még a nagyköveti megbízólevél kérdésének rendezése előtt bizonyos ígéreteket tegyen. Színes képek a nemzetközi vásárról Szép, érdekes, lenyűgöző az idén a budapesti nemzetközi vásár. * A televízió pavillonja előtt három vidéki magyar álldogál. Az üvegfalon keresztül szemlélik a felvételhez való készülődést, s egyikük még a pipaszárat is majd lenyeli, mikor a dupla üvegfalon keresztül megpillantja a két művésznőt, aki a stúdióban éppen munkához lát. — Nézze mán, helmed, hogy pingálta ki magát! Hát nem mindennapi látvány, bizonyos, ahogy ott áll a gumikerekes fotografáló masina előtt a színésznő, sötétsárgásra festett arccal, szeme alatt akkora kék karikák, mint egy kisebbfajta karperec, szája pedig lila színű. Elnézik, ahogy a tarkára festett hölgy másodmagával idegbilleg a gép előtt, s tátogatja a száját. Nyilván énekelnek, de az üvegfalon keresztül persze nem hallani. Néhány percig itt szemlélődnek az atyafiak, aztán odánb ballagnak felcsóválva a rádiókészülékekhez, amelyek fölött a homályos üvegen megint csak megpillantják a két tarkaképű nőt. De persze itt már az arcuk szabályszerűen fehér, s a szájuk se olyan furcsa lila. — Affene bele, mit ki nem tudnak már tanálni, — tűnődik az egyik hosszúbajuszás, s aztán, hogy hátralépve is alaposan szemrevételezi az újfajta rádiót, hozzáteszi: nekünk is kéne ilyent venni a körbe, hajjátok-e ... A népművészeti csarnokban magyar szót alig hallani. Idegenek csodálják az ősi remekeket, a keleti színpompát, a finom formákat és erősen folyik a vásárlás. A látogató táska szőttessel a hóm alatt, magyar motívumokkal festett ládával a kezében, de legalább egy papírvágóval távozik biztosan. Nem lehet innen kimenni anélkül, hogy valamit ne venne az ember. Persze, folynak a komoly vásárlások is; különösen ott cserélnek gazdát nehéz pénzek, ahol a nagyipar ütötte fel sátrait, ha ugyan szabad ezt a vásárhoz ugyan illő, de a felhőkarcoló formára kiképzett előkelő pavillonokra, tornyokra tán kicsit parasztos fogalmat használni. Ez itt a nemzetközi vásár City-je, amire körülbelül a legbüszkébbek lehetünk, bár tekintetbe véve a tekintendőket, a kisipar felvonulása fölött sincs mit szégyenkezni. Mintha az évszázados, az utóbbi évtizedekben elhanyatlott, de megint új erőre kapott magyar kézművesség ezen a vásáron akarná megmutatni, mennyire jussot követel magának a magyar gazdasági életben, remeknél remekebb készítményeket állított ki. * Az idei vásárra különben azt lehet mondani, hogy a fiatalság jegyében áll. Soha még ennyi diákot, csoportosan, vagy magányosam bolyongva nem lehetett látni a nemzetközi vásáron, mint most. Mintha csak a kormányzói szózat és a miniszterek által annyiszor hangoztatott gazdasági átképzés jelszava mozgatta volna meg ezeket az ifjú tömegeket, úgy sürülnek a pavillonokban. A Turul-szövetség jellegzetes csalmáiban, színes bajtársi sapkákban, kolák különböző formájú Bocskai-süvegeiben feszítenek ezek a látogatók, s úgy nézik a vásár látnivalóit, mint aki ismerkedni akar jövendő élete rekvizitumaival. Ebben a nagy érdeklődésben része van Hóman Bálint kultuszminiszter közrendeletén kívül, amely felhívta az ország iskoláinak figyelmét a vásárlátogatás nagy hasznára, magának a nemzetközi vásár rendezőségének is, amely igen komoly kedvezményeket biztosított az ifjúságnak. A Budapesten és közvetlen környéken élő tanulók a szokásosnál is nagyobb kedvezményt kapnak a belépőjegyek árából, a vidékről felránduló tanulócsoportoknak pedig a Turul-szövetség jegyirodája útján bocsátottak a rendesnél olcsóbb utazási igazolványokat rendelkezésre. Úgy látszik, az iskolák, s az ifjúság erősen fel is használja ezeket a kedvezményeket és öröm szemlélni a jövő Magyarországának ezt az őszinte, komoly érdeklődését a gazdasági élet nagy manifesztációja iránt. —a —a * Megindult a népvándorlás a vásárra Már az első napokon lüktető élet alakult ki a nemzetközi vásáron. A közönség, a múlt tapasztalatain okulva, nem halogatja a látogatást, hanem igyekszik minél hmarabb mindent alaposan megnézni. A vásár új elrendezése a gyakorlatban nagyszerűen bevált, a sokezer főnyi közönség arányosan oszlik el a kiállítás területén, mert az egyes érdekesebb csoportok, a távolbalátás bemutatása, a divatszínpad, a repülőgépkiállítás, a külföldi államok pavilonjai, a felhőkarcoló építése a terület különböző pontjaira vonzzák az érdeklődést A vásár gazdagsága és szépsége minden eddigi kiállítást felülmúl és még azok a látogatók sem tudják leplezni elragadtatásukat, akik minden évben a legkritikusabb szemmel vizsgálják a kiállító csoportok újszerű, friss hatást kereső bemutatóit. A külföldi államok kiállításai közül Olaszország feltűnően nagy és gazdag pavillonja hatásosan dokumentálja a két nemzet közötti barátságot. Olaszország ily módon is kifejezésre akarta juttatni azt az egyébként is közismert tényt, hogy változatlanul állja a barátságot, sőt mindenképpen azon van, hogy ezt a barátságot gazdasági vonatkozásban is kimélyítse. A könnyen áttekinthető, díszes épületben * az olasz autógyártás büszkeségét, katonai — A* US étotznéd köveiesítésben jelent, késő bajoknál, különösen renyhe bélműkö* désnél, aranyeres bántalmaknál és emész* tési zavaroknál, reggelenként éhgyomorra egy-egy pohár természetes „Ferenc József* keserű vízzel igen jó eredményeket lehet elérni Kérdezze meg orvosát, traktorokat, cérnázó- és fonógépeket mutatnak be, ezenkívül képet adnak nagyszabású gyarmatosító munkájukról is. A közönség szakadatlan áradatban vonul végig az olasz pavillonon, amely egészen rendkívüli sikert ért el. Hasonlóan nagy az érdeklődés Bréma város kiállítása iránt is. A magyar-német kereskedelmi kamara szombatra meghívta a magyar és külföldi sajtó képviselőit a pavillonba, ahol vitéz Mecsér Endre, a kamara elnöke üdvözölte a megjelenteket és rámutatott arra, hogy a közvetlen szomszédunkká vált Németország baráti és gazdasági politikája számunkra milyen nagy jelentőségeket jelent. Bernard szenátor köszönte meg Mecsér Endre szavait és megállapította, hogy a két állam közötti barátságos viszony még szorosabbá vált. De nemcsak a kiállítók sorában szerepelnek szép számmal a külföldiek, hanem a látogatók között is. A vásár különböző pontjain mindenütt idegen szavak vegyülnek a magyar mondatok közé. Különösen nagy az idegenjárás a pénzintézetek pavilonjában, ahol a magyar-olasz bank vásári kirendeltségénél sok idegen valutáris ügyeit intézték. A vásár eseményei a látogatókon túl is foglalkoztatják a közönséget. Rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg a csecsemőkelengye ajándékozás iránt. Ugyanis a vásár vezetősége tíz újszülött magyar csecsemőt, akik a kiállítás megnyitása napján születtek, teljes kelengyével ajándékoz meg. A jelentkezések között mindjárt az első nap ikreket is jelentettek be, akik egész biztosan szerepelni fognak a boldog nyertesek között. Az Uj Magyarság elffszente ez! Négy esztendeje, hogy az Uj Magyarság Úszta lobogóját kibontottuk, s ez a négy küzdelmes év nemcsak harcokban volt gazdag számunkra, hanem tanulságokban is. Jólesően éreztük az erős és jobboldali Magyarországért vívott tusák között, hogy az a magyar nemzeti társadalom, amely e történelmi időkben mindent nyerhet, de mindent el is veszíthet: életet jövet, felismerte a mi harcot vállaló hitünk igazságát, szükségességét, mert mellénk állott, s tömegeivel, az Új Magyarság napról-napra szaporodó táborával, hivek légiójával adott erőt, s kitartást nekünk. Láttuk, hogy az a keresztény és nemzeti társadalom, amelyről gyakran mondták, hogy közömbös, milyen lelkesen, milyen áldozatos szívvel sorakozott mi körénk és segített bennünket nem könnyű küzdelmeinkben. Nagy utat tettünk meg négy esztendő alatt. Azok a gondolatok, amelyekért mi zászlót bontottunk, sebeket kaptunk, s amelyekért viseltünk nemtelen rágalomhadjáratokat, azok az eszmék, amelyeket eleinte szinte társtalan egyedüliségben hirdettünk, kiáltottunk szét ebben az országban: ma, négy esztendő után világos igazságok, az egész nemzet mond rájuk igent s egy okos kormányzati politika tengelyében állanak, hogy valóságra váltsák a mi álmunkat, a magyarabb Magyarországot. Az Új Magyarság pedig május elsejével immár olyan példányszámúsal és előfizetőtáborral büszkélkethetik, amely évekkel ezelőtt még szinte elérhetetlennek látszott és amelyre büszkén tekinthet az egész keresztény magyar társadalom. A harcnak azonban még nincs vége, s az eredmények, amelyeket elértünk, csak arra jók, hogy erőt adjanak a további küzdelemhez. Táborunkba hívunk hát minden keresztény magyart, s kérjük azokat, akik négy esztendő küzdelmeiben már velünk voltak, akik egy hitet ismernek velünk, s egy igazságot vallanak: tudatosítsák ezt az igazságot a még tájékozatlan keresztény magyarokban, ne engedjék, hogy egyetlen rokonuk, ismerősük, barátjuk tőlünk és a mi tömegeinktől távol legyen. Hálával és meghatottsággal látjuk a sorozatosan hozzánk érkező levelekből és bejelentésekből, hogy olvasóink és barátaink közül sokan ezt a munkát önként, hazafias együttérzéssel és a kérdés fontosságának felismerésével, felkérés nélkül megkezdték, és tudjuk, hogyha ezt most kérjük olvasóinktól, ennek fokozott visszhangja és példaadó eredménye lesz. Történelmi idők jönnek reánk, s ezekben a megpróbáló napokban egy táborban a helye minden magyarnak !