Uj Magyarság, 1938. július (5. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

w«I4m 0waMM%rtBeffékkiBel:1Oftfléft ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGT HÓNAPRA itb­t­mzse ctttputcstt«. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL* S PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FEL- FELELŐS SZERKESZTŐ. BUDAPEST, VUL, JÓZSEF­ KÖRÚT fi. ÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA MID­OTA V B^TVAN * J TELEFON! 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS KÖZNAPON 10, VASARNAP 20 FILLÉR InlfcWIHI B 1 9 I W­HW 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 193& Julius ! PÉNTEK V. évfolyam 145. szám A zsidó vér aránya a magyarságban Irta: Kovács Alajos (III.) Lássuk most már, hogy a vér­­keveredés említett három módjának együttes hatása milyen. 1831-től 1936-ig volt Csonkamagyarország terü­letén kikeresztelkedés . * . . . 36.473 keresztény-zsidó házasságból keresztény gyermek . . . 11.776 keresztény anyától és zsidó apá­tól törvénytelen születés . . 25.254 összesen: 73.503 Kereken 73.500 tehát azoknak az ese­teknek a száma, amikor az utolsó 106 év alatt zsidó vér jutott a keresztény magyarságba akár kikeresztelkedés, akár pedig törvényes vagy törvényte­len összeházasodás révén. Az eseteknek majdnem pontosan felében száz száza­lékos, vagyis teljesen zsidó vérűek ke­rültek a magyarság közé, a másik fele az eseteknek pedig valóságos vérkeve­redés útján jött létre. Természetesen az idők folyamán ezek a határok elmo­sódtak, mert a kikeresztelkedett zsidók vagy maguk, vagy utódaik többnyire tisztavérű keresztényekkel házasodtak össze s így utódaik fél, esetleg negyed­vérű zsidókká váltak, viszont a másik kategóriának, az ötven százalékos zsidó­­vérűeknek, részben felhígult a vére a keresztényekkel való összeházasodás révén, részben még kifejezettebben ha­sonult a zsidó vérhez zsidó eredetűekkel való összeházasodás útján. Kérdés most már, hogy ez az egy század folyamán 73—74 ezer fővel ki­mutatott tömeg ma hány egyént kép­visel, több-e, vagy kevesebb ennél a számnál? Valaki azt vethetné közbe, hogy hiszen ezeknek, különösen a ré­gebbi időkben születetteknek, vagy ki­­keresztelkedetteknek legnagyobb része már r­égen elhalt, tehát kiesett ebből a kontingensből. Így is van, de viszont nem szabad feledni, hogy minden né­pesség állandó szaporodásban van és ez a 73—74 ezer főnyi tömeg, amely ép­pen úgy férfiakból és nőkből áll, nem csak kihalásra ítélt embertömeg, hanem maga is felnő és szaporodik. Ezek te­hát, ha személy szerint nem is élnek, de többnyire utódokat hagytak hátra, akikben, ha felhígítottan is, de ugyan­csak megvan a zsidó vér. Bizonyos te­kintetek azonban visszatartanak attól, hogy túlságosan sokra becsüljük ezek utódainak számát. Ezek a meggondolá­sok a következők: A kikeresztelkedet­­tek nagyobb fele a világháború utánra esik. Legnagyobb részben tehát még ma is itt vannak közöttünk. A kikeresztel­­kedések köztudomás szerint inkább az értelmi és vagyoni tekintetben kiemel­kedő zsidóság körében történtek, ezek­nek szaporodási viszonyai pedig rend­kívül kedvezőtlenek; áll ez természete­sen az 1919 előtt kikeresztelkedettekre is. Ám­ a keresztény-zsidó vegyesházas­ságból származottakat illeti, bebizonyí­tott d­olog, hogy ezek a vegyesházassá­gok rendkívül terméketlenek; nem téte­lezhető fel tehát, hogy az ezekből szár­mazó gyermekek viszont bőséges gyer­mekáldással dicsekedhetnének. Külön­ben itt az 1896 óta szülöttekről van szó, akiknek legidősebbje is még csak 42 éves ma, a további szaporodás tehát számukat ez okból sem növelhette szá­mottevő mértékben. Még leginkább a tör­vénytelen úton keletkezett zsidó vérűek­­ről lehet feltételezni, hogy az idők fo­lyamán számuk szaporodott, mert ezek többnyire az alacsonyabb társadalmi osztályokban vannak, viszont itt sem szabad figyelmen kívül hagyni azt, hogy körükben a csecsemőhalandóság rend­kívül nagy, továbbá, hogy régebben (az 1890-es évek előtt) kisebb számban jöt­tek létre. Meggondolandó azonban az, hogy a zsidó vérűek szaporodása tulaj­donképpen más elbírálás alá esik és más körülmények között jön létre, mint egy meghatározott területen élő, vagy va­lami közös ismertető jellel (pl. vallási hovatartozóság) ellátott népességé. Egy zsidóvérű apának pl. keresztény nővel kötött házasságából származó összes gyermekeiben benne van a zsidó vér, valamennyi gyermeke tehát a szü­lők csak egyikének vérét szaporítja. Egy normális házasságban pl., ahol négy gyermek született és nevelődik fel, azt mondjuk, hogy a két szülő he­lyett egy nemzedék múlva négyen van­nak, vagyis számuk megkétszereződött. Ha azonban a szülők egyike zsidó, ak­kor a zsidóvérűek szaporodása ebben a családban nem kétszeres, hanem négy­szeres egy nemzedék alatt. Mindennek dacára, ha figyelembe vesszük éppen annak az intelligensebb zsidóságnak a szaporodási viszonyait, amelyből ez a réteg kikerül, azonkívül azt is, hogy éppen ez a társadalmilag és vagyoni­­lag felemelkedett zsidóság a leghajla­mosabb a nyugat felé való továbbván­dorlásra, lelkiismeretünk szerint nem merjük többre becsülni a keresztény magyarságban elhelyezkedést talált zsidóvérűek számát ma sem 80—90 ezernél, ami a jelenleg kereken 8 milliót tevő keresztény magyarságnak 1—1,1 százaléka. Mindenesetre sokkal kisebb tehát, mint ahogy azt egyes laikus statisztikusok teljesen érzésükre tá­maszkodva állítják, mert vannak olya­nok, akik 300 ezerre, sőt félmillióra is teszik a zsidóvérű keresztények számát. Általánosságban véve tehát nem volna nagy ez az arányszám, mert hiszen nem jelent mást, mint, hogy minden századik keresztény magyarban lehet zsidó vért felfedezni. A veszedelem azonban abban van, hogy először is, amint a számadatokból kitűnik, a zsidó vérnek a beáramlása kimutathatólag évről-évre nagyobb lesz, másodszor pe­dig ezek a zsidóvérűek nem helyezked­nek el egyenletesen a társadalom min­den rétegében, hanem főképp az értel­miségben és a többi foglalkozások va­gyonosabb képviselői között (közép- és nagybirtokosok, vagyonosabb kereske­dők, gyárosok, bankárok, tőkepénzesek, háztulajdonosok stb.), tehát ott, ahol aránylag sokkal kisebb számú magyar­sággal állanak szemben. A 90 ezer zsidóvérű kereszténynek legalább két­harmad része, 60 ezer, az értelmiségi osztályban és az említett -f­ekelőbb fog­lalkozásokban zsúfolódik össze, ahol már nem a népességnek egy százalékát, hanem esetleg 5—6 és még több száza­lékát is teszi. Ezt a keresztény réteget eltartottjaikkal együtt 600 ezer lélekre lehet becsülni, amiből tehát már kere­ken 10 százalék esik a többé-kevésbé zsidóvérűekre. Ha most még hozzávesz­­szük, hogy ugyanebben a középosztály csoportban legalább 150 ezer vallásilag is zsidó foglal helyet, már érzékeltetjük azt az óriási veszedelmet, ami ebben az aránytalanságban jelentkezik, mert hi­szen 540.000 tisztavérű keresztény ma­gyar áll szemben 210.000 zsidóval és zsidóvérűvel. A zsidók asszimilációja éppen azért nem lehetséges, mert a ke­resztény középosztály ilyen aránytala­nul nagy zsidó tömeget nem képes ma­radéktalanul felszívni, annál kevésbé, mert a zsidóság a maga középosztályát vagyoni viszonyainál fogva jobban tudja succrescentiával ellátni, még a mostani megfogyatkozott születések mellett is, mint a keresztény közép­­osztály, amelybe szintén kerülnek ugyan fel alsóbb társadalmi osztályokból, de aránylag kisebb számmal és nehezebb körülmények között. Nem szabad elhallgatnunk, hogy a különböző vérkeveredések folytán ter­mészetesen magába a zsidóságba is ke­rül vér a keresztény magyarságból, de jóval kisebb mértékben, mint fordítva. A keresztény vallásról is áttérnek a zsidó vallásra született keresztények; a statisztika állandóan kimutatja ezek számát, ami azonban a kikeresztelke­dett zsidókhoz képest igen csekély. Túl­nyomólag nők térnek át ilyen módon többnyire házasság céljából, vagy a há­zastárs kedvéért. A rendelkezésre álló adatok alapján az ilyen eseteknek a számát 4—5 ezernél többre nem lehet becsülni az egész tárgyalt időszak alatt. Ami a keresztény-zsidó vegyesházas­ságból származókat aleti, ezeknek átlag kétharmada a keresztény vallásfeleke­zetek soraiba kerül és csak egyharmada lesz zsidó. Ez ismét kb. ötezer lelket je­lent. Végül a házasságon kívül szülöt­tek révén is kerülnek félvérek a zsidó­ságba olyan módon, hogy az anya izrae­lita, az apa pedig keresztény. Minthogy a budapesti adatok azt mutatják, hogy az ilyen esetek száma csak ötödrésze a másik lehetőségnek (anya keresztény, apa zsidó), újabb ötezret tehet az idők folyamán ilyen módon keletkezett fél­vér zsidók száma. A három csoportot összevéve kb. 20 ezerre tehetjük azok­nak a zsidó vallásúaknak a számát, akikben több-kevesebb keresztény vér van. Kétségtelen, hogy ezek vérségileg ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint a zsidó vérrel átitatott keresztények, mégis feltehető, hogy nevelés és csa­ládi viszonyaik stb. folytán gondol­kodásmódjukban és érzésvilágukban sokkal közelebb állnak a zsidósághoz, mint a másik hasonló vérű csoport. Ennélfogva sokkal kevésbé különböz­nek a többi hitsorsosaiktól, mint ameny­­nyire különböznek a keresztény ma­gyarságba beszivárgott zsidók magának a magyarságnak kereszténységétől, ér­zés- és gondolatvilágától. Ausztriában pár hét múlva befejezik a politikai átépítést Schuschnigg volt kancellár most is Bécsben van letartózta­tásban, úgyszintén Rotschild bankár is — Miklas volt köz­­társasági elnök ellen semmiféle rendszabályt nem foganato­sítottak, teljesen szabadon mozoghat — Starhemberg herceg bejelentette csatlakozását a nemzeti szocialistákhoz A Habsburg-család vagyonának elkobzásáról rövidesen rendelet jelenik meg Bécs, június 30. Az utóbbi időben egyre több hír jelent meg a külföldi sajtó egy részében, hogy Ausztriában válságos lett a helyzet, mert egyrészt a német és osztrák pártvezetőség között súlyos ellentétek merültek fel, más­részt a tömeges letartóztatások elkeserí­tették a lakosságot. Ezeknek a híreknek az ellenőrzésére a Magyar Távirati Iroda munkatársa, a német kormány meghívá­sára, Ausztriában körutat tesz, amelynek során csütörtökön délelőtt több más kül­földi újságíróval együtt Bürckel birodalmi főbiztos fogadta. Bürckel birodalmi főbiztos megcáfolja a külföldön terjesztett rémhíreket Bürckel ez alkalommal rendkívül fontos kijelentéseket tett egyrészt a szervezési munkálatokról, másrészt az ezen a téren felmerült nehézségekről, végül pedig azok­ról a rendszabályokról, amelyeket egyes különösen figyelemreméltó kérdésben foga­natosítottak, vagy foganatosítani fognak. A szervezési nehézségekről szólva, ki­jelentette, hogy ezek lelki és gazdasági jel­legűek. Az első csoportba tartozó nehéz­ségek abból származnak, hogy az osztrák nemzeti szocialista mozgalom a tilalom idején, mint minden tiltott mozgalom, ter­mészetszerűleg kisebb csoportokban szer­vezkedett. Ezek a csoportok csak nehezen tudták fenntartani egymással az érintke­zést és ezért várható volt, hogy amikor a csoportok megszűnnek és átadják helyü­ket az általános és egységes pártszerve­zetnek, mindegyik csoport emberei saját küzdelmüket tartják a­ legfontosabbnak, és a saját ma­guk által kialakított rendszert akarják majd alkalmazni az egész szerve­zetre. Ennek tudatában Bürckel mindjárt a népszavazás után kiadta a jelszót, hogy a csoportok megszűntek, azok helyébe az egység lép és aki ennek ellenszegül, nem tartozhat a mozgalom sorába. Ennek a jelszónak meglepetésszerű eredménye lett, mert az addigi csoportok között kevés né­

Next