Uj Magyarság, 1938. augusztus (5. évfolyam, 172-195. szám)
1938-08-02 / 172. szám
2 üést a japánok visszaverték. Egy órával később újból működésbe lépett a szovjetorosz tüzérség és teljes ám hosszat igen nagy erővel bombázta a japán gyalogság állásait. Ugyanekkor bombavető repülőgépek szálltak fel, amelyek bombazáporral árasztották el a csangkufengi magaslatot, sőt gépfegyverrel is végigsöpörték a gyalogsági állásokat. Ezután 1800 főnyi orosz gyalogság indult támadásra, a japánok azonban ezt a rohamot fal visszaverték. A japánok állítólag öt szovjetrepülőgépet lelőttek. Tokiói jelentés szerint az oroszok vesztesége ezekben a harcokban mintegy 40 halott volt és többszáz sebesült. Hétfő éjszakai jelentések szerint szovjet repülőgépek bombázták a Tumen-folyó mellett húzódó vasútvonalat és egy vasúti hidat felrobbantottak. Permanens minisztertanács Tokióban A japán kormány szinte permanensen tanácskozik a határon zajló események ügyében. Kanin herceg, a császári nagyvezérkar főnöke megszakította szabadságát, visszatért Tokióba és részt vett a megbeszéléseken. A mikádó hétfőn kihallgatáson fogadta Komoye herceg miniszterelnököt, Itagaki tábornok hadügyminisztert és Kanin herceget, akik jelentést tettek a császárnak a csingskufengi eseményekről. A kormány elhatározta, hogy minden eddiginél élesebb hangú tiltakozást jelent be a szovjet kormány ál. A moszkvai japán nagykövet már szombaton utasítást kapott a demars előterjesztésére. Sigemicu moszkvai japán nagykövet vasárnap érintkezésbe lépett Litvinov külügyi népbiztossal és előterjesztette a tiltakozást. A japán fővárosban a helyzetet igen súlyosnak tartják, de nem reménytelennek. Kormánykörökben nyomatékosan hangsúlyozzák, hogy Japán ismételten megkísérelte a határkérdés békés úton való tisztázását, a szovjet kormány azonban erre nem mutatott hajlandóságot. A szovjet a gyengeség jelének tekintette a japán határőrcsapatok visszavonulását,Japán azonban el van szánva arra, hogy minim eszközzel megvédi határait. A japán csapatok határozott közbelépése az eredeti helyzetet helyreállította. Japán ezek után semmit sem kíván. Még nem ismerik a szovjet szándékait, de ha megkísérlik a csangkufengi állások visszafoglalását, az eddiginél is sokkal keményebb ellenállásra számíthatnak. Figyelemreméltó körülmény, hogy a belügyminiszter rendeletére a japán lapok nem közölhetnek híreket az eseményekről. A szovjet sajtó vérözönnel fenyegetőzik Moszkva, augusztus 1. A szovjet sajtó igen élesen fordul Japán ellen és kizárólag a japánokat teszi felelőssé a határon zajló eseményekért. A vörös hadsereg lapja, a Krasznaja Zvjezda a következőket írja: — A szovjetunió olyan hatalmas ütéssel válaszol majd, hogy az ellenség egyszerűen eltűnik a föld színéről. A szovjetunió ellenségei az elesett orosz hősök minden csepp véréért patakokban folyó vérrel fognak fizetni. London, augusztus 1. Az angol lapok nyugodtan ítélik meg a japán és szovjetorosz csapatok véres összetűzését, bár a harcról bő tudósításokban számolnak be és kiemelik a nagy veszteségeket. Általában azon a meggyőződésen vannak, hogy az összetűzés nem vezet súlyosabb bonyodalomra. A Daily Telegraph megállapítja, hogy más időpontban bizonyára háborút jelentettek volna a szovjet-mandzsu-japáni határon történt összetűzések. Most azonban helyi jelentőségű viszályként kezeli mindkét fél az eseményeket. Igen valószínű, hogy sikerül az ügyet békés úton elintézni, mert sem Japán, sem a Szovjetunió nem akar háborút. A háború és a béke esélye egyforma Tokió, augusztus 1. A csangkufengi eseményekkel kapcsolatban az Havas-iroda tudósítója két kérdést intézett illetékes japán miniszteriális főtisztviselőhöz: 1. A mandzsu határon, történt események szovjetorosz-japán háború kezdetét jelentik-e? · A japán-kínai háború folytatódnék-e abban az esetben is, ha kitör az új háború ? Az első kérdésre ezt a választ kapta: . . A béke és a háború esélye teljesen egyforma; ötven százalékban lehetséges az egyik is, a másik is. Minden a Szovjetunió magatartásától függ. A következő két-három nap döntő jelentőségű lesz. Japán mindent elkövet, hogy a konfliktus elterjedését meszakadályozza. A mi hadseregünk elkerül minden kihívást. A japán repülőgépek nem is szálltak levegőbe a szovjet repülőgépekkel szemben, légelhárító ütegeink tették ártalmatlanná azokat. Meg kell jegyezni, hogy, mint a sangkufengi események fejlődése megmutatta, türelmünknek határai vannak. A második kérdésre az illetékes japáni személyiség kijelentette, hogy a szovjetorosz-japán háború kitörése egyáltalában nem állítaná meg a japánok katonai tevékenységét Kínában. Japán keresztülviszi akaratát és az újabb ellenségeskedés ellenére is tudja folytatni előrenyomulását Kínában. Japánnak a szovjet-mandzsu határon megfelelő csapatai vannak, hogy megvédjék Mandzsukuo területi épségét, de ugyanakkor a kínai háború is tovább folyhat. — ——«SSX--------------Megkezdődött az önálló nők világszövetségének kongresszusa Jelentette már az Úfj Magyarság, hogy az önálló hivatású nők világszövetsége ezévi kongresszusát Budapesten tartja. A már napokkal ezelőtt megérkezett vezetőség tiszteletére Merczer Lilla országgyűlési képviselő, a magyar szövetség elnöke szombaton este vacsorát adott, amelyen a magyar előkelőségek sorában megjelent Zichy Rafaelné grófné, Szvnezsényi Zoltán és még sokan mások. Vasárnap délelőtt a szövetség tagjai ülést tartottak és elhatározták, hogy azon országok képviselői, ahol a nőknek még nincs szavazati joguk, teljes erőfeszítéssel arra fognak törekedni, hogy a nők ezt a jogot elnyerjék. Azoknak az országoknak delegátusai pedig, ahol a nők már szavazati joggal bírnak, különösen azért fognak harcolni, hogy minél több nő jusson közhivatalba. A világszövetség másik fontos célkitűzése: eloszlatni, azt a tévhitet, hogy a nő azért dolgozik, hogy■ több pénze legyen ruhákra. Ugyancsak meg kell cáfolni azt a véleményt is, hogy a nők befolyásolhatók és nem eléggé kitartóak. Céltudatos munkával kell elérni, hogy az önálló hivatású nők úgy a kereskedelmi, mint a szabadpályákon nagyobb számban juthassanak vezető állásokba. Az ülésen Miss Lena Madesson Phillips, a világszövetség elnöke kifejtette, hogy néhány országban: Norvégiában, Svédországban, Lengyelországban és Kanadában jelentős haladás mutatkozik abban az irányban, hogy a nők minél nagyobb számban helyezkedhessenek el közhivatalokban, amit a jelenlevő tagok megelégedéssel vettek tudomásul. Vasárnap este a szövetség vezetősége és a magyar delegátusok a Szent Lukácsfürdő éttermében ismerkedési estét tartottak, amelyen a külföldi vezetők valamennyien megjelentek. Héfőn délelőtt folytatták a tanácskozásokat. Behatóan foglalkoztak az angol szövetség azon megállapításával, hogy a világ számos országában érvényben levő törvények és szokások, következtében a nők alsóbbrendű helyzetben vannak, s hogy a jelenlegi gazdasági helyzet folytán a dolgozó nők által eddig elért eredményeket veszély fenyegeti. Ezután elhatározták, hogy a világszövetség továbbra is együttműködik a nemzetközi női szövetségek béke- és leszerelési bizottságával. Hétfőn este 8 órakor a Dunapalota Lloyd-termében volt a kongresszus ünnepélyes megnyitása, amelyen megjelentek a kormány, a főváros, a hatóságok képviselői is. Utána a magyar szövetség magyaros műsorral egybekötött gardenpartyt rendezett a kongresszus vendégei részére. Az ülést Miss Lena Madesin Phillips nyitotta meg. Melczer Lilla angol beszéddel köszöntötte a kongresszus résztvevőit, rámutatva arra, hogy a magyar nő, úgy a múltban, mint a jelenben az önálló hivonatásokban is megállja a helyét és a külföldön is dicsőséget szerez hazájának. A nagysikerű felszólalás után József Ferenc főherceg mondott francia nyelvű beszédet. Utalt arra, hogy az utóbbi húsz év alat igen sok csalódás érte a magyar népe, de nem veszítette el bátorságát és a jövőben való hitét, mert a nők kitartásra bizítják. A férfiak komolyak és nehézkesek, az asszonyok hajlékonyak és egyben a költészetet jelentik az életben. Nagy a felelősségük, nemcsak a férfiak, hanem az egész világgal szemben, mert az a jó vagy rossz befolyásuk sorsdöntő. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Némethy Károly dr. a főváros nevében mondott üdvözlőbeszédet, majd Miss Lena Madesin Phillips ismertette a világszövetség célkitűzéseit. Hangsúlyozta, hogy meg kell védelmezni a női munkát. KEDD, 1938 AUGUSZTUS 2 Cfwtusdus ff „Ti, kedves fiaim, cselekedetetekkel bizonyságát adtátok annak, hogy az áldozatvállalás terheiből férfiak részére is alkalmas példaadással óhajtjátok részeteket kivenni.” Imrédy Béla miniszterelnök írta ezeket a dicsérő szavakat a Damjanich utcai tanítóképző mintaiskolájának negyedik elemista növendékeihez, akik a nemzeti repülőalap javára 670 pengőt ajánlottak meg. Csakugyan, tanulhatnak a Damjanich utcai rövidnadrágos kisdiákoktól a felnőttek, s elgondolkodhatnak azon: ilyen más szellem hatja át ezt a generációt, amelynek hasonlókorú elődei néhány évtizeddel ezelőtt spórolt pénzüket gumicsuzlira, törökmézre és cukorra költötték. Egy lázas korszak, egy iszonyú erőfeszítésektől remegő világ gyermekei ezek a kisfiúk, akiknek tízesztendős fejében nem játékok forognak, hanem a nemzeti áldozatosság gyönyörű gondolata. Szimbólum a Damjanich utcai elemi iskola növendékeinek elhatározása. Szimbóluma annak az összefogásnak, amely el kell töltse ma, a nemzetek életrehalálra folyó versenyében minden nép egyetemét, szinte már a csecsemőktől kezdve a sír felé tántorgó aggastyánokig. Azt a generációt, amelynek halántéka deresedik, amely elfásult és kifáradt a mindennapokkal való küzdelemben, s amely nem tud elszakadni a föld vögétől, felváltják most ezek az új nemzedékek, a szárnyakat akaró fiatalok. Repülni akarnak, fiai és unokái azoknak a férfiaknak, akik a földön sem birták el a nagy hajrát! Szárnyakat akarnak a nemzetnek, s miközben filléreiket komoly százasokká növelve, spórolnak, szárnyat növesztenek cselekedetükkel a magyar léleknek is. A bizakodás és a hit szárnyait. Csudálatos dolog a szívvakság, s kiváltképp csudálatos e betegségnek az a fajtája, amelybe a magyarországi marxisták elagyult harsonája minden alkalommal beleesik, valahányszor a barnainges harmadik birodalomról van szó. Jeshivákban taníthatják csak a gondolat kicsavarásának, a szavak elferdítésének azt a talmudi formáját, amelylyel például legutóbb Göbbels propagandaminiszter beszédéhez fűzött kommentárjában tündöklik a Népszava. Azt mondja: Göbbels panaszkodik, hogy a német birodalomnak nehéz harcot kell folytatnia létéért, a demokratikus országok nem értik meg a birodalmat s készek lennének a legvéresebb háborúba hajszolni Európát, ha ezen az áron megsemmisíthetnék a nemzeti szocializmust. Sunyi félmondatokban, alattomos kacsintások kíséretében azt szeretné elhitetni a Conti utcai közlöny, hogy mindaz, amit Göbbels mondott, színtiszta valótlanság, mert soha senki sem fenyegette Németországot, a birodalomnak soha nem volt oka tartania egyetlen külső hatalomtól sem és Európa népei idülikus nyugalomban élveznék a Versaillesben és Trianonban oly pompásan elrendezett békét, ha a féktelen fasiszta hatalomak nem okvetellenkednének. Feltételezi a Conti utcai glosszantó, hogy ma már senki sem emlékszik olvasói közül olyan csekélységekre, mint a franciák, csehek és szövetségeseik őrült fegyverkezése, a Magyarországot, Németországot és a többi legyőzött államokat tönkrepusztító békeszerződések fenntartásáért és minden értelmes és igazságos békerevízió megakadályozásáért. Azt hiszi, elfelejtették már az emberek a Rajna-vidékre való bemasírozást s nem tudnak semmit azokról a napról-napra ismétlődő megaláztatásokról, amelyekben a „demokrata” Franciaország részesítette nem is a hitleri birodalmat, hanem a Népszaváék által olyan hőn szeretett weimari Németországot is, ugyanakkor, amikor a másik fenkölt „demokrata” állam, a most recsegő-ropogó Csehország léptennyomon a lefegyverzett Magyarországot fenyegette rettenthetetlen bátorsággal háborúval? Mintha Blum elvtársék szovjet szerződése nem is Németország ellen irányult volna, mintha az egész marxista világfront nem követett volna el mindent a múltban, s mint a Népszava igen jól tudja, nem követne el mindent ma is, hogy gyűlöletet és háborús pszichózist teremtsen Hitlerek Németországa ellen. Esztendők óta egyebet sem tesznek a Népszava szellemi fegyvertársai egész Európában, mint hogy Anglia kardját csörgetik Németország felé, az amerikai Hebrewek egyszerre a pokolba akarják taszítani hitlerizmust, a szovjet a népfronton keresztül akarja Franciaországot a németellenes háborúba berántani és mindezen békerajongók közepette Népszaváék csak Magyarország barátaitólféltik a békét. A mostanában magyar hazafiságukat lobogtató pesti szociáldemokraták Európa kérdéseinek megítélésénél meglepően nagy hasonlóságot árulnak el a csehszlovák kormánylapokkal... A csáklyásojság ismét aggódik. Pihegve kérdezi a harminc fokos hőségben, hogy vájjon milyen titokzatos okok hozták létre a Szörtsey József vezérletével most porondra lépett fajvédő nemzeti szocialista pártot, kik állanak mögötte, kik állanak felette és kik állanak majdan az élére. S ez a probléma annyira izgatja, hogy mindjárt felküldi az egész Népét a Várba, a miniszterelnökhöz, kérdezzék meg a perre, igaz-e, hogy a kormány összeesküvést készít elő ezzel az immár huszonnégy órája működő pártalakulattal ? Bevalljuk őszintén, nem tudjuk, hogy milyen érzést keltett a kormányférfiak szívében a fajvédő nemzeti szocialista párt zászlóbontása, arról sincs értesülésünk, mi vezette Szörtsey Józsefet abban, hogy a meglevő hat nemzeti szocialista és nyilas pártfrakció számát még eggyel izmorítsa. Abban azonban bizonyosak vagyunk, ha a Szörtsey-féle alakulat hoszszabb életű lesz és nagyobb hatást tud elérni, mint az eddig meglevő, vagy megszűnt nemzeti szocialista frakciók és kísérletek, azt nem a kormánynak és nem a Nép jobb-, vagy balszárnyának, nem is a mögötte lappangó közéleti Rejtelmeknek köszönheti, hanem elsősorban ezeknek a liberális és fáklyás idegeseknek, akik politikai álszenzációkkal, kávéházi márványasztaloknál kifényesített kombinációkkel és ijedt túlhangoskodásukkal prompt szállítják szélsőség elleni harc címén minden jobbszélső kísérletnek a reklámot és a publicityt.