Uj Magyarság, 1938. augusztus (5. évfolyam, 172-195. szám)

1938-08-02 / 172. szám

2 üést a japánok visszaverték. Egy órával később újból működésbe lépett a szovjet­orosz tüzérség és teljes ám hosszat igen nagy erővel bombázta a japán gyalogság állásait. Ugyanekkor bombavető repülő­gépek szálltak fel, amelyek bombazápor­ral árasztották el a csangkufengi magas­latot, sőt gépfegyverrel is végigsöpörték a gyalogsági állásokat. Ezután 1800 főnyi orosz gyalogság indult támadásra, a ja­pánok azonban ezt a rohamot fal vissza­verték. A japánok állítólag öt szovjet­­repülőgépet lelőttek. Tokiói jelentés sze­rint az oroszok vesztesége ezekben a har­cokban mintegy 40 halott volt és többszáz sebesült. Hétfő éjszakai jelentések szerint szovjet repülőgépek bombázták a Tumen-folyó mellett húzódó vasútvonalat és egy vas­úti hidat felrobbantottak. Permanens minisztertanács Tokióban A japán kormány szinte permanensen tanácskozik a határon zajló események ügyében. Kanin herceg, a császári nagy­­vezérkar főnöke megszakította szabadsá­gát, visszatért Tokióba és részt vett a meg­beszéléseken. A mikádó hétfőn kihallgatá­son fogadta Komoye herceg miniszterelnö­köt, Itagaki tábornok hadügyminisztert és Kanin herceget, akik jelentést tettek a császárnak a csingskufengi eseményekről. A kormány elhatározta, hogy minden eddiginél élesebb hangú tiltakozást jelent be a szovjet korm­ány ál. A moszkvai japán nagykövet már szombaton utasítást ka­pott a demars előterjesztésére. Sigemicu moszkvai japán nagykövet vasárnap érint­kezésbe lépett Litvinov külügyi népbiztos­sal és előterjesztette a tiltakozást. A japán fővárosban a helyzetet igen sú­lyosnak tartják, de nem reménytelennek. Kormánykörökben nyomatékosan hangsú­lyozzák, hogy Japán ismételten megkísé­relte a határkérdés békés úton való tisztá­zását, a szovjet kormány azonban erre nem mutatott hajlandóságot. A szovjet a gyen­geség jelének tekintette a japán határőr­csapatok visszavonulását,­­Japán azonban el van szánva arra, hogy minim eszközzel megvédi határait. A japán csapatok hatá­rozott közbelépése az eredeti helyzetet helyreállította. Japán ezek után semmit sem kíván. Még nem ismerik a szovjet szándé­kait, de ha megkísérlik a csangkufengi ál­lások visszafoglalását, az eddiginél is sok­kal keményebb ellenállásra számíthatnak. Figyelemreméltó körülmény, hogy a bel­ügyminiszter rendeletére a japán lapok nem közölhetnek híreket az eseményekről. A szovjet sajtó vérözönnel fenyegetőzik Moszkva, augusztus 1. A szovjet sajtó igen élesen fordul Japán ellen és kizárólag a japánokat teszi fele­lőssé a határon zajló eseményekért. A vörös hadsereg lapja, a Krasznaja Zvjezda a következőket írja: — A szovjetunió olyan hatalmas ütés­sel válaszol majd, hogy az ellenség egy­szerűen eltűnik a föld színéről. A szovjet­unió ellenségei az elesett orosz hősök min­den csepp véréért patakokban folyó vérrel fognak fizetni. London, augusztus 1. Az angol lapok nyugodtan ítélik meg a japán és szovjetorosz csapatok­­ véres összetűzését, bár a harcról bő tudósítások­ban számolnak be és kiemelik a nagy veszteségeket. Általában azon a meggyő­ződésen vannak, hogy az összetűzés nem vezet súlyosabb bonyodalomra. A­­ Daily Telegraph megállapítja, hogy más idő­pontban bizonyára háborút jelentettek volna a szovjet-mandzsu-japáni határon tör­tént összetűzések. Most azonban helyi je­lentőségű viszályként kezeli mindkét fél az eseményeket. Igen valószínű, hogy sikerül az ügyet békés úton elintézni, mert sem Japán, sem a Szovjetunió nem akar há­borút. A háború és a béke esélye egyforma Tokió, augusztus 1. A csangkufengi eseményekkel kapcso­latban az Havas-iroda tudósítója két kér­dést intézett illetékes japán miniszteriális főtisztviselőhöz: 1. A mandzsu határon, történt esemé­nyek szovjetorosz-japán háború kezdetét jelenti­k-e? · A japán-kínai háború folytatódnék-e abban a­z esetben is, ha kitör az új háború ? Az első kérdésre ezt a választ kapta: . . A bé­ke és a háború esélye teljesen egyforma; ötven százalékban lehetséges az egyik is, a másik is. Minden a Szovjet­unió magatartásától függ. A következő két-három nap döntő jelentőségű lesz. Ja­pán mindent elkövet, hogy a konfliktus elterjedését meszakadályozza. A mi hadse­­regünk elkerül minden kihívást. A japán repülőgépek nem is szálltak levegőbe a szovjet repülőgépekkel szemben, lé­gelhá­­rító ütegeink tették ártalmatlanná azokat. Meg kell jegyezni, hogy, mint a sangku­­fengi események fejlődése megmutatta, türelmünknek határai vannak. A második kérdésre az illetékes japáni személyiség kijelentette, hogy a szovjet­orosz-japán háború kitörése egyáltalában nem állítaná meg a japánok katonai te­vékenységét Kínában. Japán keresztülviszi akaratát és az ú­jabb ellenségeskedés elle­né­re is tudja folytatni előrenyomulását Kínában. Japánnak a szovjet-mandzsu határon megfelelő csapatai vannak, hogy megvédjék Mandzsukuo területi épségét, de ugyanakkor a kínai háború is tovább foly­hat. — ——«SSX--------------­Megkezdődött az önálló nők világ­­szövetségének kongresszusa Jelentette már az Úfj Magyarság, hogy az önálló hivatású nők világszövetsége ezévi kongresszusát Budapesten tartja. A már napokkal ezelőtt megérkezett­ veze­tőség tiszteletére Mer­czer Lilla országgyű­lési képviselő, a magyar szövetség elnöke szombaton este vacsorát adott, amelyen a magyar előkelőségek sorában megjelent Zichy Rafaelné grófné, Szvnezsényi Zoltán és még sokan mások. Vasárnap délelőtt a szövetség tagjai ülést tartottak és el­határozták, hogy azon országok képvise­lői, ahol a nőknek még nincs szavazati joguk, teljes erőfeszítéssel arra fognak tö­rekedni, hogy a nők ezt­ a jogot elnyerjék. Azoknak az országoknak delegátusai pedig, ahol a nők már szavazati joggal bírnak, különösen azért fognak harcolni, hogy minél több nő jusson közhivatalba. A világszövetség másik fontos célkitűzése: eloszlatni, azt a tévhitet, hogy a nő azért dolgozik, hogy■ több pénze legyen ruhákra. Ugyancsak meg kell cáfolni azt a véle­ményt is, hogy a nők befolyásolhatók és nem eléggé kitartóak. Céltudatos munká­val kell elérni, hogy az önálló hivatású nők úgy a kereskedelmi, mint a szabad­pályákon nagyobb számban juthassanak vezető állásokba. Az ülésen Miss Lena Madesson Phillips, a világszövetség elnöke kifejtette, hogy­ néhány országban: Nor­végiában, Svédországban, Lengyelország­ban és Kanadában jelentős haladás mu­tatkozik abban az irányban, hogy a nők minél nagyobb számban helyezkedhesse­nek el közhivatalokban, amit a jelenlevő tagok megelégedéssel vettek tudomásul. Vasárnap este a szövetség vezetősége és a magyar delegátusok a Szent Lukács­fürdő éttermében ismerkedési estét tar­tottak, amelyen a külföldi vezetők vala­mennyien megjelentek. Héfőn délelőtt folytatták a tanácskozásokat. Behatóan foglalkoztak az angol szövetség azon meg­állapításával, hogy a világ számos orszá­gában érvényben levő törvények és szoká­sok, következtében a nők alsóbbrendű helyzetben vannak, s hogy a jelenlegi gazdasági helyzet folytán a­ dolgozó nők által eddig elért eredményeket veszély fenyegeti. Ezután elhatározták, hogy a világszövetség továbbra is együttműködik a nemzetközi női szövetségek béke- és le­szerelési bizottságával. Hétfőn este 8 órakor a Dunapalota Lloyd-term­ében volt a kongresszus ünne­pélyes megnyitása, amelyen megjelentek a kormány, a főváros, a hatóságok kép­viselői is. Utána a magyar szövetség magyaros műsorral egybekötött gardenpartyt ren­dezett a kongresszus vendégei részére. Az ülést Miss Lena Madesin Phillips nyitotta meg. Melczer Lilla angol beszéd­del köszöntötte a kongresszus résztvevőit, rámutatva arra, hogy a magyar nő, úgy a múltban, mint a jelenben az önálló hivona­tásokban is megállja a helyét és a külföl­dön is dicsőséget szerez hazájának. A nagysikerű felszólalás után József Ferenc főherceg mondott francia nyelvű beszédet. Utalt arra, hogy az utóbbi húsz év ala­t igen sok csalódás érte a magyar népe, de nem veszítette el bátorságát és a jövőben való hitét, mert a nők kitartásra bi­zít­­ják. A férfiak komolyak és nehézkesek, az asszonyok hajlékonyak és egyben a költé­szetet jelentik az életben. Nagy a felelős­ségük, nemcsak a férfiak, hanem az egész világgal szemben, mert az a jó vagy rossz befolyásuk sorsdöntő. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Némethy Károly dr. a főváros nevében mondott üdvözlőbeszédet, majd Miss Lena Madesin Phillips ismertette a világszövet­ség célkitűzéseit. Hangsúlyozta, hogy meg kell védelmezni a női munkát. KEDD, 1938 AUGUSZTUS 2 Cfwtusdus ff „Ti, kedves fiaim, cselekedetetekkel bi­zonyságát adtátok annak, hogy az áldozatvállalás terheiből férfiak részére is alkalmas példaadással óhajtjátok részeteket kivenni.” Imrédy Béla miniszterelnök írta ezeket a dicsérő szavakat a Dam­­janich­ utcai tanítóképző minta­iskolájának negyedik elemista nö­vendékeihez, akik a nemzeti repülő­alap javára 670 pengőt ajánlottak meg. Csakugyan, tanulhatnak a Damjanich­ utcai rövidnadrágos kis­diákoktól a felnőttek, s elgondol­kodhatnak azon: ilyen más szel­lem hatja át ezt a generációt, amelynek hasonlókorú elődei né­hány évtizeddel ezelőtt spórolt pénzüket gumicsuzlira, törökmézre és cukorra költötték. Egy lázas korszak, egy iszonyú erőfeszítések­től remegő világ gyermekei ezek a kisfiúk, akiknek tízesztendős fejében nem játékok forognak, hanem a nemzeti áldozatosság gyönyörű gondolata. Szimbólum a Damjanich­ utcai elemi iskola növen­dékeinek elhatározása. Szimbóluma annak az összefogásnak, amely el kell töltse ma, a nemzetek életre­­halálra folyó versenyében minden nép egyetemét, szinte már a csecse­mőktől kezdve a sír felé tántorgó aggastyánokig. Azt a generációt, amelynek halántéka deresedik, amely elfásult és kifáradt a min­dennapokkal való küzdelemben, s amely nem tud elszakadni a föld vögétől, felváltják most ezek az új nemzedékek, a szárnyakat akaró fiatalok. Repülni akarnak, fiai és unokái azoknak a férfiaknak, akik a földön sem birták el a nagy haj­rát! Szárnyakat akarnak a nem­zetnek, s miközben filléreiket ko­moly százasokká növelve, spórol­nak, szárnyat növesztenek cseleke­detükkel a magyar léleknek is. A bizakodás és a hit szárnyait. Csudálatos dolog a szívvakság, s kivált­képp csudálatos e betegségnek az a fajtája, amelybe a magyarországi marxisták elagyult harsonája min­den alkalommal beleesik, valahány­szor a barnainges harmadik biro­dalomról van szó. Jeshivákban taníthatják csak a gondolat ki­csavarásának, a szavak elferdítésé­nek azt a talmudi formáját, amely­­lyel például legutóbb Göbbels pro­pagandaminiszter beszédéhez fűzött kommentárjában tündöklik a Nép­szava. Azt mondja: Göbbels pa­naszkodik, hogy a német biroda­lomnak nehéz harcot kell folytatnia létéért, a demokratikus országok nem értik meg a birodalmat s ké­szek lennének a legvéresebb há­borúba hajszolni Európát, ha ezen az áron megsemmisíthetnék a nemzeti szocializmust. Sunyi fél­mondatokban, alattomos kacsintá­sok kíséretében azt szeretné el­hitetni a Conti­ utcai közlöny, hogy mindaz, amit Göbbels mondott, színtiszta valótlanság, mert soha senki sem fenyegette Németorszá­got, a birodalomnak soha nem volt oka tartania egyetlen külső hata­lomtól sem és Európa népei idülikus nyugalomban élveznék a Versailles­­ben és Trianonban oly pompásan el­rendezett békét, ha a féktelen fasiszta ha­talom­ak nem okvetellen­­kednének. Feltételezi a Conti­ utcai glosszantó, hogy ma már senki sem emlékszik olvasói közül olyan cse­kélységekre, mint a franciák, cse­hek és szövetségeseik őrült fegy­verkezése, a Magyarországot, Né­metországot és a többi legyőzött államokat tönkrepusztító béke­­szerződések fenntartásáért és min­den értelmes és igazságos béke­­revízió megakadályozásáért. Azt hiszi, elfelejtették már az emberek a Rajna-vidékre való bemasírozást s nem tudnak semmit azokról a napról-napra ismétlődő megaláz­tatásokról, amelyekben a „demo­krata” Franciaország részesítette nem is a hitleri birodalmat, hanem a Népszaváék által olyan hőn sze­retett weimari Németországot is, ugyanakkor, amikor a másik fen­­költ „demokrata” állam, a most recsegő-ropogó Csehország lépten­­nyomon a lefegyverzett Magyar­­országot fenyegette rettenthetetlen bátorsággal háborúval? Mintha Blum elvtársék szovjet szerződése nem is Németország ellen irányult volna, mintha az egész marxista világfront nem követett volna el mindent a múltban, s mint a Nép­szava igen jól tudja, nem követne el mindent ma is, hogy gyűlöletet és háborús pszichózist teremtsen Hit­lerek Németországa ellen. Eszten­dők óta egyebet sem tesznek a Népszava szellemi fegyvertársai egész Európában, mint hogy Anglia kardját csörgetik Németország felé, az amerikai Hebrewek egy­szerre a pokolba akarják taszítani hitlerizmust, a szovjet a népfron­ton keresztül akarja Franciaorszá­got a németellenes háborúba berán­tani és mindezen békerajongók közepette Népszaváék csak Ma­gyarország barátaitól­­féltik a bé­két. A mostanában magyar hazafi­­ságukat lobogtató pesti szociál­demokraták Európa kérdéseinek megítélésénél meglepően nagy ha­sonlóságot árulnak el­­ a cseh­szlovák kormánylapokkal... A csáklyásojság ismét aggódik. Pihegve kérdezi a harminc fokos hőségben, hogy vájjon milyen titokzatos okok hozták létre a Szörtsey József ve­zérletével most porondra lépett faj­védő nemzeti szocialista pártot, kik állanak mögötte, kik állanak felette és kik állanak majdan az élére. S ez a probléma annyira izgatja, hogy mindjárt felküldi az egész Népét a Várba, a miniszter­elnökhöz, kérdezzék meg a perre, igaz-e, hogy a kormány összeeskü­vést készít elő ezzel az immár huszonnégy órája működő párt­­alakulattal ? Bevalljuk őszintén, nem tudjuk, hogy milyen érzést keltett a kormányférfiak szívében a fajvédő nemzeti szocialista párt zászlóbontása, arról sincs értesülé­sünk, mi vezette Szörtsey Józsefet abban, hogy a meglevő hat nemzeti szocialista és nyilas pártfrakció számát még eggyel izm­orítsa. Ab­ban azonban bizonyosak vagyunk, ha a Szörtsey-féle alakulat hosz­­szabb életű lesz és nagyobb hatást tud elérni, mint az eddig meglevő, vagy megszűnt nemzeti szocialista frakciók és kísérletek, azt nem a kormánynak és nem a Nép jobb-, vagy balszárnyának, nem is a mö­götte lappangó közéleti Rejtelmek­nek köszönheti, hanem elsősorban ezeknek a liberális és f­áklyás idegeseknek, akik politikai álszen­zációkkal, kávéházi márványasz­taloknál kifényesített kombinációk­­kel és ijedt túlhangoskodásukkal prompt szállítják szélsőség elleni harc címén minden jobbszélső kísér­letnek a reklámot és a publicityt.

Next