Uj Magyarság, 1939. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1939-01-01 / 1. szám
f YASARNAP, 1989 JANUAR 1 SZILARD ALAPOKON Irta: Csáky István gróf, m. kir. külügyminiszter "A Függetlenség újévi malma közli a külügyminiszter nagyjelentőségű cikkét, amelyet módunkban van az Uj Magyarság közönségével teljes szövegében megismertetni. A berlini római tengely az elmúlt világtörténelmi jelentőségű 1938-as évben erősen előretört, de még nem olyan mérteikben, hogy elérte volna hatóerejének azt a tetőpontját, amely megfelel e két nagy nemzet erejének és életérdekeinek. Ezért nem is hiszem, hogy az előretörés rövid életű lenne, sőt, éppen ellenkezően, olyan természetes fokozatos fejlődésről van szó, amely feltartóztathatatlannak látszik. Tévesnek tekintem azt a felfogást is, mintha az idő a tengely ellen dolgoznék: a tengely mindinkább berendezkedik rétdfemnt tartó és rendező szerepére és egyre nagyobb tért nyer. Ebben a tevékenységében pedig az a szellemi térnyerés a legfontosabb mozzanat, amelyet a két hatalom egymás országában elért. Ezzel magyarázható ugyanis a tengely megrendíthetetlen szilárdsága. A tengely különben mind a két országban olyan szoros eszmei kapcsolatot hozott létre, hogy ez az egész lakosságot áthatja és ellenállhatatlan ütőerővel gazdagítja. Az ütőerő elegendő arra, hogy az esetleges erősebb fegyverkezést, számbeli többséget vagy nagyob anyagi erőforrásokat és hatalmi eszközöket ellensúlyozza. Minél később ismerik fel korunk államférfiai ezt az igazságot, annál nagyobb nehézségekkel kell számolniuk. A müncheni konferencia s a bécsi döntőbíróság határozata óta legalább is Középeurópában az a benyomás erősödik, mintha a világ nagyobb megértéssel viseltetnék e tény iránt. Az események megmutatták, hogy a tengely hatalmi szférájának kiterjesztése szempontjából a bensőleg erős és független államok őszinte barátsága nagyon hasznos lehet. Minél függetlenebb és bensőleg minél egységesebb egy állam, annál megbízhatóbb is, mert a saját lábán jár és mély, bensőséges meggyőződésből menetel barátai mellett. Kölcsönös és teljes bizalom nélkül azonban a baráti államok sem erőtartalékot, sem pedig több erőt nem jelentenek. Mi által teremtheti meg és tarthatja fenn azonban egy kis állam a házaimat? Mindenekelőtt szilárdsággal. Szilárdság és állandóság kell ehhez a külpolitikában éppen úgy, mint a belpolitikában. Külpolitikai szilárdságunkat már bebizonyítottuk: a legnehezebb időkben, amikor még gyengék voltunk, félelem nélkül állottunk azoknak a hatalmaknak az oldalára, amelyekhez bennünket érzelmek vagy érdekkapcsolatok, sőt a közösen ontott vér emlékei fűznek. Kötelességemnek tartom, hogy a magyar közvélemény figyelmét ismét felhívjam, mennyire helytelen volna nagy barátaink érdekeit vagy érzékenységét könnyelműen sérteni. Nem szabad elfelejteni, hogy legjobb bitrátáinkkal sorsközösségben élünk, amelynek keretében véleménykülönbség előfordulhat, hanem szakítás soha. A felelős magyar tényezők nagyon fontosnak tartják, hogy minden becsületes magyar lelkében ugyanazok a baráti érzelmek éljenek Róma vagy Berlin iránt. Belpolitikai szilárdságunkat az jellemzi, hogy húsz esztendő óta mindenkor feltörekvő nép voltunk. Ez az emelkedő irányzat váltakozó ütemben folyt ugyan, de feltartóztathatatlan volt, noha az ütem nem mindig a különböző magyar kormányok akaratától függött. A magyar nemzeti társadalom mindig arra törekedett, hogy az állam belső kialakításában helyet adjon az új gondolatoknak is és ezeket jellegzetesen magyar formába öltöztesse. Szent István óta mindig ara törekedtünk, hogy a magunk nemzeti módszereivel minden olyan eredményt átvigyünk a nemzet életébe, amely külföldön hasznosnak bizonyult, belföldön pedig alkalmas arra, hogy a magyarság szellemi és anyagi erőforrásait gazdagítsa. Minden más irányú kísérlet ma is gyengítené a nemzet öntudatát és a magyarság ütőerejét. Az Imrédy-kormány folyó évi május 14-én történt bemutatkozása alkalmával irányelvévé tette azt, hogy mindenkor világosan és őszintén beszéljen mindenről. Azt hiszem, hogy enélkül nem is lehet jóbaráti viszonyt fenntartani. Határozottan ki kell jelentenem tehát, hogy mi az,ami a nemzet erejét gyengítené. Példa volna erre az, ha a külföldön megrendülne a kormány tényleges hatalmába vetett bizalom, vagy pedig egyesek egy ilyen megrázkódtatás látszatát keltenék fel. Az ilyesmi az államhatalom szilárd és áthatolhatatlan falába rést ütne és könynyen akadhatnának emberek, akik az állam eszközeit és politikai irányát e résen vagy e rős látszatán át áruba bocsátanák. A külföldnek efféle félrevezetése, mintha valaki egy államban a törvényes kormányon kívül más csoportokkal is egyezkedhetnék, lejtőre vezethetne, amelynek útján az első áldozat bizonyára a félrevezető volna. Komoly, zavaró mozzanat lehetne mind a bel-, mind a külpolitikában a magyarországi kisebbségekkel való bánásmód is. A magyar közvélemény figyelmét már teljes nyíltsággal felhívtam és igyekeztem mind a határokon innen, mind azokon túl világosan megmagyarázni, hogy ezt a problémát felfogjuk és következéseit teljes megértéssel le is tudjuk vonni. De más tekintetben is megértettük az idők szavát: tudjuk, hogy a bizalom megőrzéséhez nyilvános manifesztációkra is szükség van. Ismerjük és nagyrabecsüljük az antikomintern-paktum horderejét. Sajnálattal állapítottuk meg már jó idővel — több mint egy évtizeddel — ezelőtt a népszövetség állandó süllyedését. A világ közvéleménye két egymással ellentétes eszme körül kezd kikristályosodni. Tudatában vagyunk annak, hogy ugyanazzal a meggyőződéssel senki sem vállhat két hitet egyszerre. A belénk helyezett bizalom egyik előfeltétele, mint már említettem, hogy akciónkban a roma-—berlini tengely lebegjen szemünk előtt s emellett ne felejtsük el azt a tényt, hogy a német birodalomnak Középeurópában földrajzi fekvése, terjedelme és lakosságának tömege folytán gazdasági tekintetben bizonyos előjogai vannak. Ezt a tényt a nyugati hatalmak is felismerték, tehát nyugodtan megállapíthatom azt, hogy aki a tengelyhatalmak oldalára áll, ■HaBBonBaBaMHBsaHHinBwaaa A keresztény vásárlóközönségnek till litvun 111 1 Ilni kíván a Baross Szövetség minden tagja — Nem én. — Zóna! Nevetés támad s a lókereskedő tovább rendelkezik. — Hát egy kis bor! Milyen bort tart most, Bödő úr? — Veitelimi", csopakit, kadarkát. — Kecskemétit? — Azt. — Hogyért? — Negyven fillér félliter. — Na, állíttasson ide hárommal! — Szoldát nem? — De nagyon is. Egy üveg szoldát! Egy csinos, cselédforma pesztonka nemsokára előhozza a zónákat. Akkorára már az áldomásozók leszopogatták a fele bort. — Na még két féllel! , Ritkán rendelnek egy egész litert. Egy nagyon drága: nyolcvan fülér. Emigy elviselhető, mert csak a fele, holott a félliter is egység. Egy egész palack. Bödő úrnak eközben helyet szorítanak és a kocsmáros is leereszkedik vendégei közé poharazni. A csapos állíja eléje az italt, külön egy karcsú háromdecisben. Nem illik az, hogy valaki vendégének legyen a vendége. Valahonnét a sarokból egy kifényesedett feketezakós siheder cigány óvakodik elő. Éktelenül gyűrött, piszkos keménygallér válog a nyakán, alatta félrecsúszzott fayakkendő. A fejét féloldalra hajtja, két füléig csábmosolyra húzza szét a száját és igézni kezdi a vastagbajuszost. Hóna alá szorított nyirettyűjén fekete ujja pengeti a húrokat. — Az anyád, kukac! — kurjant rá aócsiszár. — Ó, te haszontalan! — Egésségire, Bunyata úr, amekikai a cigány és félre nem érthető mozdulatot tesz, hogy inni szeretne. De Bunyata most nincs nótázó kedvében. — Fogj egy poharat, igyál! De ácsi! Délben nem muzsikálunk. Igaz-e Bödő úr? Sem a többiek, sem a kocsmáros nem válaszol. Az emberek a zónapörkölt utolsó zsírcseppjeit mártogatják. Zsong a nagyivó, mint a méhkas. Emberek nyitnak be, rendelnek, isznak, fizetnek, odébb állanak. Mintha az idő is megállott volna a füstben, nem lehetne észrevenni a múlását.• Dél felé a kupecek elintézték a lóvásárt, kiszámolták a pénzt, átvették a paksosokat. Új meg új csoportok alakultak. A pult mellett, a pénztárfiók előtt egy külön elrekesztett kis fülke van. Ide ült be néha Bödő úr. De kényelmetlen lehetett vastag testének a kalitka, hát inkább kívülről hajolt oda a kasszához. Időnkint kimarkolta s behajította a pénzdarabokat. Volt egy fából való tányér is ott, de csak úgy hanyagul odalökvtt a borleves pultra. Ebben felpúpozva állott már a rézpénz, a filléres, meg a kétfilléres. Bödő úr nem sok ügyet vetett a rezekre, pedig az emberek jobbára rézzel fizettek. Délután mintha még jobban megélénkült volna a forgalom. Valami épülő ház lehetett a közelben, mert malterfoltos kőműveslegények toppantottak be. Lekerekedtek az asztalok mellé, bort rendeltek s kicsomagolták színes kendőikben magukkal hozott elemózsiájukat. Ekkor megint nyitt az ajtó s belépett egy mezítlábas, gatyás, cseperkekalapos parasztember. Nem volt nála semmi más, csak a kapája. Illedelmesen odatámasztotta az ajtó mellé a sarokba, aztán szomorú alázattal odasompolygott a legközelebbi lócavéghez. Leült. Sokáig ült ott, nagy vöröseres kezefejét lelógatta az asztal széléről és meredten maga elé bámult. Végre elébe lépett a kövér kocsmáros és feltette neki is a kérdést? — Mi kéne, ha vóna? A gályás felnézett rá s előbb kajla kenderkócbajusza kezdett el reszketni. Furcsán, mint a hangtalanul nyávogó macskáé. Bödő ráripakodott: — Mi? Kinyögte a választ: — Egy decit tele... A kocsmáros oda tartotta orra elé kövér zsírpárás markát: — Kéretik előre fizetni. A paraszt belekotort keshedt kabátjának balzsebébe. Pénzcsörgés hallatszott s az ember kiszámolt. Csupa rézpénz volt. Hét darab kétfilléres és még kettő kicsi. Tizenhat fillér. — Kevés! — kiáltott a kocsmáros. — Hogyhogy? — Felment a borára. Még két fillért adjon ide! — Nincsen. A kocsmáros felvonta vállát s tovább akart menni. Ekkor a mezítlábas olyan késégbeesett, dühös mély hangon kiáltott rá, hogy az ivóban mindenki felütötte a fejét. — Vonjon le akkor annyi árát! Da hozza ide, amit rendeltem! A kocsmáros most már csendesebb hangon kérdezte meg: — A borból vagy a vízből vonjam lel. — Amelyikből akarja! Elvette a pénzt, kimerte a keveréket és odaállította a paraszt elé a lecsökkentett mennyiségű italt. A paraszt most benyúlt a kabát jobbzsebébe s előhúzott egy kétökölnyi nagyságú, kendőbe csavart csomagot. Kibontotta és falatozni kezdett. Egy darab fekete kenyér volt a csomagban, meg egy darab kurta, de elég vastag vizesuborka. A mesterlegények összesúgtak, bökdösték egymást, de nem nagyon nevettek. Később megint elmerült a mezítlábas ember alakja a fülben. Jöttek, mentek mellette, hagyták, hadd ebédeljen békességgel. Apró falatokat tört, okos beosztással harapott az uborkából s még nagyobb vigyázatai hörpintett rá egy-egy kortyot a drága italból. A déli tetőről aláfelé bukó nap sugarai most kezdtek betűzni az ablakokon és a széles fénykévék, mint aranyló gerendásat, rézsútos szakaszokra oszolták fel a szoba füstjét. Az utcán nagy lármával szekerek robogtak. .. a PHILIPS RADIO' 27 éve ImnnALó SOSMÁH t'ég az n pe B I újdonságokat díjtalanul le» f 93 3—39 H M U s II mutatja. Árjegyzék ingyen Késztet O Csere Vilmos csószér úr 60 . Kérjen R. 17. árjegyzéke»! " BjiUr IV., Ferenciek-tere r tora rícilálra i nem foglal állást szükségképpen a nyugati nagyhatalmak ellen. Az ilyen állásfoglalás különben is ellenkeznék Németország és Olaszország szándékaival. Sajnos, azonban bizonyos nagyhatalmak részéről túl gyakran nyilvánul meg az a romboló propaganda, amely szerint mindenkit, aki nem áll szemben a nyugati nagyhatalmakkal, nagy örömmel és rögtön, németellenesnek könyvelnek el. Az erős és független Magyarország — ismétlem — a tengelyhatalmak szempontjából: hatalmi tényező. Ereje azonban, hála a tengelyhatalmakkal való barátságinak, megsokszorozódik. A kölcsönös támogatás tehát kölcsönös érdeket jelent, annak ellenére, hogy a kölcsönös bizalmi és baráti viszony senki ellen nem irányul. Célja csupán saját erőnk és barátaink erejének növelése. Szerencsére, barátaink száma az új év küszöbén növekedni látszik. Lengyelországhoz való barátságunk szilárd alapokon nyugszik. Az őszi válság óta mind észrevehetőbbé válik a magyaroknak a jugoszláv nép iránt tanúsított nagyrabecsülése. Általánosságban hangsúlyozni kívánom ez alkalommal, hogy az egyéb szomszéd országokhoz való viszonyunk alakulása