Uj Magyarság, 1939. március (6. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-01 / 49. szám
2 natkozásban testületileg és egyénileg is belépnek a magyar élet pártjába. A megállapodás végrehajtására a kerületekben legkésőbb harminc napon belül kerül sor.. A jelenlevők viharos helyeslése közben jelentette ezután, hogy a párt vejére Teleki Pál gróf miniszterelnök lett, az elnöki tisztet pedig továbbra is Csilléry András tölti be. Az újonnan belépett tagokra való tekintettel szükségessé vált a párttisztségek újbóli, betöltése. Nagy László dr. pártigazgató ismertette az elnöki tanács idevonatkozó egyhangú javaslatát a következőkben: Társelnökök Bednárz Róbert, Bényi Károly, Darányi Gyula, Homonnay Tivadar, Lázár Ferenc, Petrovácz Gyula, helyettes elnök Vállyi Lajos, ügyvezető alelnökök Cselényi Pál dr., alelnökök Bocsáry Kálmán, vitéz nemes Juhász Jenő, Kertész Elemér, Kövesligethy Miklós, Krizs Árpád,Müller Antal, Szőke Gyula, Toperczer Ákosné, Verebély Jenő és Viczián István. Központi pártigazgató lett Nagy László dr., központi főtitkár vitéz Hajnóczy Béla, jegyző Vály Ferenc, Lotz Antal és Brezik Félix, pénztáros Bivényi Károly, ellenőr Gidró László és Szántay István, ügyész Szakál Antal. Az intézőbizottság tagjai lettek: Baján Ferenc, Dongó Orbán, Halter Károly, Hencz Lajos, Hüttl Károly, Ilovszky János, Kasics Margit, Katona János, Kossalka János, Kuncze Lajos, Miklós Ferenc, Mihalovits Zsigmond, Molnár László, Pakányi Ferenc, Paulheim Ferenc, Szabó Géza, Szabó Imre, Szabó József és Wenczell Árpád. , Az értekezlet az egyhangú választás után tudomásul vette azokat a módosításokat, amelyek a párt ügyrendjében szükségessé váltak. Csilléry András ezután az értekezletet Teleki Pál gróf miniszterelnök megérkeztéig felfüggesztette. ■VMJICMUtSAC SZERDA, 1939 MÁRCIUS 1 Csilléry András: Csak 1919-ben döbbentünk rá, hogy a zsidó szellemiség könyörtelen diktatúrája milyen rettenetesen kifosztott bennünket Teleki Pál gróf miniszterelnök vitéz Imrédy Béla volt miniszterelnök, Váy László báró államtitkár, Duligi Edék dr. miniszteri osztálytanácsos, a sajtóosztály helyettes, vezetője és Incze Péter miniszteri osztálytanácsos kíséretében érkezett meg. Csilléry András újból megnyitotta az értekezletet és üdvözölte a miniszterelnököt. Hangsúlyozta: az a körülmény, hogy a miniszterelnök a pártot személyesen kívánja irányítani, olyan nagyjelentőségű esemény, amelynek súlyát legjobban azok a régi harcosok tudják felmérni, akik a keresztény nemzeti eszme diadalra juttatása érdekében esztendők hosszú során áttörhetetlenül küzdöttek. Húsz esztendő elmúlása után végre elérkeztünk a nemcsak kijelentésekben, hanem lényegileg is keresztény nemzeti irányú kormányzathoz. Történelmi visszapillantást vetve, rámutatott arra, hogy csak 1919-ben döbbentünk rá, milyen rettenetes módon kifosztottak bennünket. Évszázadokon keresztül sajátos nemzeti kultúránk minden vonatkozásban idegen befolyás alá került, egy idegen fajta saját testére szabta a magyarok országát és a nemzetépítő magyarság nemcsak elvesztette a vezető szentséget, hanem a gazdasági és szellemi rabszolgaság olyan fokára süllyedt, amelyről arcpirulás nélkül megemlékezni sem lehet. A liberális Magyarországhoz mindenben hasonló lett a liberális Budapest. A polgármesteri széket ugyan keresztény ember töltötte be, de a zsidó szellemiség uralmát könyörtelen diktatúra formájában gyakorolta Vázsonyi Vilmos. Az ellenforradalom akkor jutott el a legigazabb öntudathoz, amikor elfoglalta Budapest városházát. Hangsúlyozta ezután, hogy Teleki Pál gróf Wolff Károllyal egy sorban küzdött, s amikor kormányra került, voltak is olyan sikerei, amelyeket lelkesedéssel tapsolt meg az ország keresztény társadalma. Hogy a bátor kezdeményezést nem követték nyomon a tartós sikerek, azért az időközben zárt csatarendben felsorakozott liberalizmus a felelős, amely értette a módját annak, hogy maga mellé állítsa a szabadelvű gondolatokkal amúgy is telített későbbi kormányt A Wolff Károly köré tömörült keresztény községi párt állta a harcot. — A hála és szeretet spontán érzéseivel gondolunk Imréd- Bélára ma is, — mondotta beszéde további során —, mert sohasem fogjuk elfeledni, hogy felismerte a helyzetet s nemcsak segítséget nyújtott az együttműködéshez, hanem átérezve a tradíció és kötelességteljesítés parancsát, az élre is átlőtt. Az, hogy ma ebben a pártban nagyméltóságod katonáiként mindazok szolgálattételre jelentkeznek, akik korábban önálló pártkeretekben dolgoztak ugyanazokért a célokért, Imrédy Béla érdeme. Igaz és, elhivatott embernek ismertük meg és valamennyien bízunk abban, hogy nemcsak nem, veszítjük el, hanem számíthatunk arra is, hogy a keresztény községi politika aktív harcosainak első sorában köszönthetjük. (Élénk helyeslés.) — A mai csatlakozást nem az opportunitás, nem a hatalomvágy, hanem szíveink legmélyén rejtőző hazafias lelkesedés diktálja, amely párosul nagyméltóságod iránti tiszteletünkkel és bizalmunkkal. Régi harcosok köszöntik nagyméltóságodban a régi harcost és várják nagyméltóságod útmutatását. Beszél Teleki Pál gróf Ezután Teleki Pál gróf miniszterelnök állott szólásra és a következőket mondotta: — Amikor bejöttem ide, annyi ismerős arcot, annyi olyan barátot láttam, akivel húsz esztendő előtt együtt dolgoztam, hogy majdnem megfiatalodtam. Majdnem az az érzés fogott el, hogy talán itt az asztalnál fogom találni Wolff Károly barátomat. Azt hiszem, hogy nemcsak nekem jutnak eszembe ezek a régi idők, amikor az ő vezérlete alatt megkezdtük a küzdelmet és amikor mi Gömbös Gyulával Főméltóságú Urunk vezetése alatt Szegedről idejövet egyesültünk valamennyien közös munkára. Ezt a munkát folytatjuk most is. — Csilléry őexcellenciája jellemezte az azóta elmúlt időket. Megvolt az oka annak, hogy miért volt a dolgoknak ez az iránya, miért volt ez a hullámzása, miért alakultak az első fellobbanásunk után — amely rövid ideig tartott — a dolgok úgy, hogy majdnem az volt a helyzet, hogy védelmi pozícióba kerülünk és miért jött ez a második előrenyomulásunk most, az utóbbi időben. • Az elsőidőkben nagyon sokan azt hitték, hogy az első fellobbanás, a háborúra és a kommunizmusra következő keresztény visszahatás után visszatérünk a háború előtti idők folyamatába. Amikor azután jött a dekonjunktúra és világszerte látszott, hogy a háború által teremtett állapotok nem egyszerűen a háborúnak a következményei, hanem sokkal nagyobb dolgot élünk át: a lelkiség nagy válságát, amelynek a gazdasági problémák csak jelenségei voltak és következményei, a világháború pedig csak epizód, akkor kezdődött csak nagyobb fokban a lelki reakció, annak az erőnek igazi érvényesülése, amely nem a világháborúra volt válasz, hanem amely válasz volt a materializmusra a maga egészében. Ez a különbség jelentőségében a háború utáni első és a mostani visszahatás között, annak ellenére, hogy a vezetők közül sokan már akkor látták ezt a helyzetet, csak a világ nem látta. Ez a különbség a két időszak között és egyben ez a jellemzése annak az új keresztény lendületnek, amelyben most vagyunk és amely nem a világháborúra, hanem a XIX. és XX- század elejei egész liberalizmusra és materializmusra való reakció. (Hosszantartó helyeslés.) Ez az utolsó küzdelmünk a zsidósággal . Ezzel összefügg az, amit szintén Csilléry András barátom mondott, hogy ez ■utolsó küzdelmünk a zsidósággal. Utolsó, denem könnyű, nem három hónap alatt, nem hat hónap alatt, de nem is egy, vagy két év alatt lefolyó küzdelem, hanem nagy és hosszú, méreteiben is annak megfelelő küzdelem, amire válasz. .. Már a zsidójavaslat indokolása is ki-, emeli, de azóta is mondották többen, így Imrédy Béla őexcellenciája, s magam is és ■még sokan mások, hogy itt évtizedes, vagy majdnem évszázados mulasztásokat teszünk jóvá. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy abban az időben tökéletesen fel lehetett ismerni a helyzetet, hiszen hetven évvel ezelőtt élt embertől nem követelhetjük azt, hogy a mai helyzetet előre lássa. De az eredmény, amely rövid évszázad alatt kialakult, nyilvánvalóan olyan állapotot teremtett meg, amelyet ma már csak nagyon radikális rendezéssel lehet orvosolni. Mi nem tehetünk erről. Nem állítom azt sem, hogy azok tehetnek róla, akik 50 évvel ezelőtt éltek, de a probléma itt van, ezt rendezni kell, akár tehet róla valaki, akár nem. Minthogy radikálisan kell belenyúlni a dolgokba, ennek következtében világos az is, hogy az, amire vállalkoztunk, nagy dolog. Nagy dolgokra vállalkoztunk és keményen állni kell ezt a harcot, Nehézsé gekkel fog talán járni ez a harc, ezt sohasem titkoltuk és mindig nyíltan megmondottuk. Meg is kell mondani, mert ha a keresztény társadalom ezt nem érzi át, nem volna képes azt megvívni. Át kell érezni a harcnak a nehézségeit, de minden harc, minden háború nehéz, minden háború nélkülözésekkel jár. A katonákra nézve sokszor éhséggel, szomjúsággal, a felelősek részére bajokkal, másokra nézve sebesüléssel és még másokra nézve halállal is. Mindezt számbavéve is, a katona megy és megvívja a harcát. Tehát nekünk is tisztában kell lennünk azzal, hogy ha nem is a katonáékéval azonos veszedelmekkel, de igen sok tekintetben nagy nehézségekkel és küzdelmekkel kell számolnunk, a harcot azonban állni kell. — S az, hogy itt olyanok találkozunk, mégpedig ma olyan, helyzetben, hogy az országnak az ügyeit elsősorban mi irányítjuk — akik húsz évvel ezelőtt már ugyanebben a harcban állottunk, minden-m1 esetre záloga annak, hogy ehhez a harchoz az erő, az elszántság megvan és meg is marad. (Lelkes taps és éljenzés.) Ha kézről-kézre adjuk is a kormánykereket, kezünkből nem adjuk ki . Az elmúlt húsz év alatt már mi is átéltünk nehezebb időket, olyanokat is, amikor eszméink diadalát már-már foszladozni láttuk. De nem csüggedtünk, nem engedtünk belőle, együtt maradtunk Wolff Károly zászlaja alatt, tovább harcoltunk, a zászlót soha el nem hagytuk s most ismét itt vagyunk. Itt vagyunk ma cselekvő módon és cselekvőképesen. (Nagy taps és éljenzés.) Ez adhat nekünk mindnyájunknak bizalmat arra, hogy igenis, meg tudjuk majd vívni ezt a küzdelmet. Azok a reformok, amelyeket hozunk,részei, elemei ennek az egész küzdelemnek. — Nem akarok most itt hosszú, nagy programot adni, hiszen programomat elmondottam a Házban. Elmondotta előttem Imrédy Béla is, sőt elmondották már mindkettőnk elődei is. Mert hiszen mindez egymásból folyik, legfeljebb gazdagodik a program, ahogyan haladunk, s változnak a részletei, aszerint, amint az ember más és más helyzetekkel áll szemben a küzdelemben, de lényegileg ugyanazt a harcot vívjuk. • Ebben a húsz esztendeiben magában megvan a program, s amikor azt mondom, hogy mi, vagy közvetlen elődeink ezt a programot már kifejtették, visszanyúlhatok odáig, amikor Wolff Károly először lépett a mi körünkbe, akik itt vagyunk, s először mondott beszédet, s azután újra és újra szólott itt és nálunk, a keresztény nemzeti ligában, de másutt is mindenfelé. A program maga a mi állandó összetartásunk a keresztény eszme mellett, a mi állandó küzdelmünk, hogy ezt Magyarországon véglegesen diadalra juttassák. — Természetesen ,nagyon melléj!.a feladat, mert — amint a törvényjavaslat indokolásában magunk is kifejtettük — Európának talán nincs egyetlen országa, ahol a zsidókérdés olyan súlyos volna, olyan nagyméretű a tömegeknél és az arányszámnál fogva, is és a zsidóságnak a keresztény társadalomba való beszövődése miatt is. Sokkal könnyebb a probléma például Lengyelországban, ahol éles válaszfal volt a keresztény társadalom és a zsidóság között s nincs olyan összeszövődés, mint amilyen nálunk tapasztalható. — Sokkal könnyebb a probléma olyan országban is, ahol — bár az arányszám nagyon kicsiny — ha az összeszövődés maga aránylag nagy is, de az arányszámhoz képest, számbelileg csekély. Nálunk éppen az összeszövődés a legnehezebb probléma s ez az, amit még magunk is túlkevéssé realizálunk, de amit a külföld például egyáltalában nem ismer. S ebben van a mi törekvéseink külföldön való megismertetésének nehézsége, mert külföldön, igen kevesen vannak olyanok, akik személyes tapasztalat alapján ismernék a mi állapotainkat. Ezért ez a munka nemcsak a megoldásra irányuló belső munka, hanem felvilágosító munka is kifelé, hogy a külföld is megismerje és megértse helyzetünket.. Erre törekedtek ekkre ha is és törekedni fogok magam is. És láttnm is, hogy ha idegenek jönnek ide közénk, megértik ezt. Éppen ma volt nálam két fiatal angol. Munkácson jártak és onnan jöntek Budapestre. Azt mondották, hogy a látottak és tapasztaltak után sokkal jobban értik most a helyzetet, mint azon a napon, amikor határunkat átlépték. Nagy erőre és nagy akaraterőre van ezért szükség, hogy átjussunk a küzdelmen. De én bízom abban, hogy a magyar nemzet ezt a küzdelmet győzelmesen fogja megvívni, éppen úgy, mint számtalan más küzdelmet megvívott és hogy éppen a székesfővárosban, ahol minden szála az országnak összefut és ahol mindnyájunk akaraterejéből, de végeredményben mégis elsősorban vezérünk, Wolff Károly gyújtó szavai és gyújtó egyénisége alapján, ez az erő összekovácsolódott, ez az erő megvan, erre az erőre bátran lehet építeni. Azt hiszem, hogy erre az erőre a keresztény politika olyan biztonsággal építhet, hogy nyugodtan mehet a maga útján és biztonsággal remélheti a keresztény magyar politika célkitűzéseinek elérését. ... ám.Hosszú az, fáradságos, de nem hiszem, hogy ehhez kitartást, összetartást, bizalmat kellene kérnem, mert mindig összetartottunk, mindig bíztunk egymásban. Tovább fogjuk végezni munkánkat, úgy, ahogy eddig végeztük, s ha kézről-kézre adjuk is a kormánykereket, készünkből nem adjuk ki, hanem visszük a hajót tovább. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Csilléry András elnök hálás köszönetet mondott a miniszterelnök lélekből lélekhez szóló szavaiért. Biztosította a miniszterelnököt arról, hogy itt kemény, elszánt katonák vannak, akik húsz esztendő küzdelmeiben megedződtek és akik nem fognak sohasem visszariadni, ha nehézségek tornyosulnak eléjük és a városházán, ahol örökké a keresztény nemzeti politikának kell megmaradnia, minden körülmények között biztosítják helyüket. Vitéz Imrédy Béla: Kérem, hogy az irántam tanúsított ragaszkodást vigyék át a miniszterelnök úrra Ezután az értekezlet résztvevőinek sürgető tapsára általános éljenzés közepette vitéz Imrédy Béla szólalt fel. — Valóban nem tudom ,— mondotta —, milyen jogon szólalok itt fel, legfeljebb vendégjogon, mert hiszen nem vagyok a párt tagja. Úgy érzem azonban, ennek a mai napnál, a két párt formális egyesülésének létrejöttéhez van valami közöm, amint ez kifejezésre is jutott az elnök úr megnyitó szavaiban is, amelyekért hálás köszönetet mondok, s amelyekben érdemeimet és munkásságomat mértéken felül honorálta. — Teleki Pál gróf miniszterelnök úr felszólalása mindnyájunk szívében igazán mély nyomokat hagyott, mer hiszen a keresztény gondolat egyik legrégibb harcosa ebben az országban. A tapasztalatok birtokában, amelyeket húsz évi küzdelem folyamán szerzett, teljes tudatában a nehézségeknek, amelyek előttünk állnak, vállalta a pártvezérséget nemcsak a városban, hanem az országban is, s ezért minden hazafinak hálája illeti meg. — Amikor néhány nappal ezelőtt átadtam a vezetést, teljes megnyugvással tettem, mert tudtam, hogy Teleki Pál gróf személyében a magyar keresztény gondolatnak olyan harcosa veszi át a vezéri pálcát, aki nemcsak húsz év küzdelmeiben, megedződött, tapasztalatokban, tudásban gazdag ember, hanem olyan törhetetlen akarattal is rendelkezik, amellyel egyedül lehet ezeket, az, eszményeket, győzelemre vinni. Teljes szívvel kívánom, hogy ez a törekvése sikerrel járjon s a magam erejét is e törekvés szolgálatában rendelkezésére bocsátom (Viharos taps és éljenzés.) — Arra kérem az összes jelenlévőket, hogy azt a szeretetet és ragaszkodást, amelyet irántam tanúsítottak e rövid időn keresztül, mely alatt együtt dolgoztunk, vigyék át rá teljes egészében s fegyelmezett és hűséges katonái legyenek, mint amilyenek voltak húsz éven keresztül a keresztény nemzeti gondolatnak. A keresztény főváros megalapozásában a most egyesült két pártnak nagy része volt és szívből kívánom, hogy a két pártnak a mai napon létrejött egyesülése hozza meg a végső döntő lökést ahhoz, hogy a keresztény Budapest élő valósággá váljék. (Hoszszantartó lelkes taps és éljenzés.) Ezzel a szívbéli kívánsággal köszönöm meg mégegyszer az elnök úr kedves üdvözlő szavait. Imrédy Béla beszédét a pártértekezlet résztvevői lelkes tapssal és éljenzéssel fogadták. Csilléry András elnök zárószavaiban hangsúlyozta, hogy a párt vitéz Imrédy Bélát is visszavárja a küzdők sorába, mert kemény, elszánt katonákra és vezetőkre van szükség ahhoz, hogy a keresztény gondolatot érvényesíteni tudják. A párt munkásságára Isten áldását kérte. Ezzel a pártértekezlet véget ért. A tagok igen nagy számban maradtak együtt vacsorán a klubhelyiségben.