Uj Magyarság, 1939. március (6. évfolyam, 49-74. szám)

1939-03-23 / 68. szám

Yamatya kiikéste Hagy m­ellett Pénteken este elérkeznek a végküzdelemhez az egyéni ökölvívóbajnokságok. Ekkor kell el­dőlnie, hogy a magyar bokszsport számíthat-e képviseletre a­ dublini európai bajnokságokon. Az ökölvívó szövetség csak a feltétlenül esé­lyes versenyzőket küldi ki, így tehát kizáró­lag kirobbanó teljesítménnyel szerezhetnek jo­got a péntek esti kombattánsok a nagy meg­tiszteltetést jelentő EB-kiküldetéshez. Az esélyeket vizsgálva, a következő kép alakul ki: a légsúlyban Podány visszalépése folytán Zseni és Horváth harcol az elsőségért, mi a lapterjesztők keményöklű reménységét várjuk győztesnek. A bantamsúlyban Bondi­­nak reális körülmények között győznie kell Bellus ellen. Annál bizonytalanabb a Frigyes— Monfera találkozó sorsa. Frigyes oldalán a technika, Monfera részén az átütőerő áll. Je­löltünk: Frigyes. Könnyűsúlyban szinte ugyan­ezek az erőviszonyok, de itt is a technikát képviselő Mánál elsőségét várjuk a szívós Hál­tenecker ellen. Váltósúlyban Horváth és Bene harcol, Horváthnak van esélye az irreálisan döntőbe került Bene ellen. Középsúlyban a jó formában lévő Jáku­s felé hajlik a pálma Bát­ron ellenében. Kisnehézsúlyban az angyalföldi Erdős aligha vitathatja el Szigeti győzelmét. .4. nehéz­súlykategóriában a viadal legérdeke­sebb mérkőzése ígérkezik, a többszörös bajnok Nagy Ferenc és a ferencvárosiak hirtelen naggyá lett ifjú titánja, Homálya közt. Ho­­málya első két ellenfelét, Urbánt és Sárközit nagy meglepetésre kiütötte s ugyancsak ki­ütni készül Nagyot is. A feladat nem látszik megoldhatatlannak. Nagy most nincs a leg­jobb erőben s egyébként sem teljes értékű versenyző, mert rendkívül gyenge az álla. A még darabos technikájú, de példátlan ütőerejű Homolya egy-két becsúszott ütése elintézheti a mérkőzés sorsát. Hassa és a Mia Hajnaksifo Szombaton és vasárnap a hazai birkózóévad legnagyobb eseménye zajlik le, a görög­­római egyéni birkózóbajnokság, amely ezúttal válogatóversenynek számít a küszöbön álló két nagy nemzetközi viadalra. A közeljövő­ben ugyanis az európai birkózósport két leg­félelmetesebb reprezentánsa, a német és az olasz válogatott ellen állunk ki. Az olasz­magyar mérkőzés április 5-én lesz Buda­pesten, a német-magyar mérkőzésre április 15-én kerül sor a németországi Welsben. A bajnokságoknak külön színt és fontossá­got ad, hogy elsőjében vesznek részt a kitűnő készü­ltségű felvidéki birkózók. A Kassai AC három legjobb versenyzőjét, Rozsnyó pedig két bajnokát küldi Budapestre. A felvidéki birkózósport, amely húsz év óta el volt zárva a Budapesten való szereplés lehetőségétől, lel­kes munkával készül a nagy eseményre. A felvidékieken kívül még Cegléd, Tata­bánya, Szeged, Pécs, Debrecen és Győr egye­sületei nevezték be versenyzőiket, úgy hogy súlycsoportonként, a fővárosiakkal kiegészítve, légsúlyban 8, pehelysúlyban 13, könnyűsúly­ban 16, kisközépsúlyban 9, nagyközépsúlyban 8, félnehézsúlyban 5 és nehézsúlyban 7 ver­senyző indul. A légsúlyban Bencze és Tóth II. összecsa­pása ígérkezik pompás eseménynek, a leg­utóbbi találkozón, Újpest város bajnokságain Bencze győzött, mostani mérkőzésük hát re­­vansnak számít. Revansjellegű lesz Bognár (ÚTE) és Ferencz (Biszkárt) küzdelme is. A válogatott Ferencz is be akarja bizonyítani, hogy veresége pillanatnyi indiszpozícióján mú­lott legutóbb. A nehézsúly titkos favoritja Gáspár, aki nagy harcot vív majd a sokszo­ros bajnok Bóbissal. A többi súlycsoportban is a nagynevű ver­senyzők egész sorát látjuk porondon. ízelítő­nek a már felsoroltak is elegendők az idei bajnokságok minden eddigit felülmúló érde­kességének bizonyítására. A mérkőzések úgy szombaton, mint vasár­nap délután 5 órakor kezdődnek a fővárosi nagycirkuszban, vasárnap azonban már dél­előtt 9-kor is tartanak elődöntőt, mivel ezen a napon négy súlycsopor­tban kell megvívni a döntő küzdelmeket. K.OOPORT A csütörtöki üpetvecsekiieb A márciusi ügetőmiting nyolcadik verseny­napjának eseményei közül a legnagyobb ér­deklődés a nemzetközi verseny felé fordul, amelyben kiegyenlített esélyekkel küzd Gala­gonya, Demetra és Ildikó. Jelöltjeink: I. futam. Háromévesek versenye. 2000 m. 5 nevezés. Zirc (Kovács II.) — Herkules (Ku­­csera) — Négus II. (Benkő). II. fut­am. Ibolya-díj. 2100 m. 5 nevezés. Renaissance Marsh­all) — Thyman (Zwillin­ger). III. futam. Háromévesek versenye. 1400 m. 9 nevezés. Szinusz (Kucsera) — Eire (Kovács II.) — Éltes (Kallinka). IV. futam. Kürtös díj. 2000 m. 13 nevezés. David­­'Raymer) — Dancsi (Feiser) — Agya­fúrt (Zwillinger). V. futam. Gépies hendikep. 2100 m. 10 ne­vezés. Lasta (Fityó) — Groo Peggy (Mar­schall) ■—­ Triumph (Kovács II.). VI. futam. Nemzetközi verseny. 2200 m. 9 nevezés. Galagonya (Marschall) — Demetra­­(Feiser) — Ildikó (Maszár I.). VII. futam. Hendikep. 2100 m. 21 nevezés. Margit (Maszár I.) — Tóni (Marschall) — Sabazia (Feiser). VIII. futam. Ezerjó díj. 2200 m. 7 nevezés. Kangor (Marschall) — Dóba (Kreiter) — VSA (Kovács II.). VI. futam. Hendikep. 2100 m. 17 nevezés. Opera (Hauser) — Kati (Thoman) — Urpé­­ter (Vári). X. futam. Oltvölgyi díj. 2100 m. 12 nevezés. Leander (Kucsera) — Magnézium (Steinitz) — Olyan (Marschall). A versenyek csütörtökön délután fél 3 óra­kor kezdődnek a BVE versenypályáján. 5ft atlkittH () Hazaérkeztek válogatott labdarúgóink Írországból. A Corki mérkőzésen kitűnően szerepelt magyar válogatott labdarugók szer­dán este kilenc órakor megérkeztek Buda­pestre, ahol a pályaudvaron igen sokan vár­ták őket. Az érdeklődés elsősorban a sérült játékosok felé fordult, de csakhamar örven­detesen bebizonyosodott, hogy egyedül Korá­nyinak van komolyabb természetű sérülése, aki zúzódást szenvedett az arcán s jó ideig nem játszhat. Ezzel szemben a komolyabb sérültnek tartott Kiszely már teljesen kihe­verte baját, vasárnap minden körülmények közt szerepelni fog a Hungária elleni ferenc­városi csapatban.­­) Vasárnap: az első magyar-német teke­válogatott mérkőzés Budapesten. Nagy ese­ménye lesz március 26-án, vasárnap a fiatal magyar tekesportnak. A világ legjobbjainak hírében álló német válogatott tekézők láto­gatnak el Budapestre. Az első hivatalos nem­­zetek közti viadalon két nyolcas csapat mér­kőzik s a versenyzők egyenként 100 teli­bedobással és 100 tarolódobással szerepelnek. Németország csapata a következő: Kiesler, Denzer, Hauer, Stapke, Uhlmann, Stendal, Dürrheide és Hoeg. Magyarország: Vig, Sá­­rosi, Rápásy, Dévaványai, Táborszki, Radó, Nováki, Rácz dr. A németek fiatalokból álló csapatot indítanak, amelyből néhány nagy­nevű régi versenyző maradt ki. A birodalmi fiúk töliben erősebbek a mieinknél, tarolás­ban egyenlők az esélyek. Mivel a mérkőzés honi pályán kerül eldöntésre, a magyar győ­zelem sem volna meglepetés, bár tekintetbe kell venni, hogy a németek csapatukat het­venezer versenyzővel rendelkező hatalmas tá­borból válogatták ki. A vasárnap délelőtt 9 órakor kezdődő mérkőzést­ megelőzően, ame­lyet a rádió is közvetít, szombaton délután 3 órakor a Baross-téri Park­szálló pályáján bemutatómérkőzést tartanak. () Gyurkovich Béla az MLSz új egyes­­bírája. Szerdai számunkban hírt adtunk az MLSz kebelében történt változásról. Köz­leményünkbe értelemzavaró hiba csúszott s ezért szükségesnek tartjuk megállapítani, hogy Gyurkovich Béla dr. ügyész a fegyelmi egyesbírói tisztet vette át Bertha Sándortól aki erről a megbízatásáról ügyvezetői állás­­vállalása miatt mondott le. () A BSE évi rendes közgyűlését hétfőn, március 27-én délután 5 órakor tartja a köz­ponti városháza tanácstermében. A közgyűlés után este órakor a Fansz helyiségében ünnepi vacsora lesz Lamotte Károly dr. tisz­teletére. () Pénteken iktatják a BLASZ elnöki szé­kébe Huszár Aladárt. A budapesti labdarúgó alszövetség március 24-én, pénteken este 18 órakor rendkívüli elnökválasztó közgyűlést tart a szövetség székházában. A BLASz új elnöke Huszár Aladár dr., akit régi és termékeny kapcsolatok fűznek a labdarúgáshoz. () Elmarad a vasárnapra kitűzött Salgó­tarjáni SE—Bocskai mérkőzés. A debreceni csapat öt játékosának katonai szolgálata miatt lemondta a Salgótarjánban kitűzött NB-mérkőzést. Az egyesbíró helyt adott a Bocskai álláspontjának, de kötelezte az ellen­feleket, hogy nyolc napon belül játsszák le mérkőzésüket. A salgótarjáni csapat az el­maradt bajnoki mérkőzés helyett a Füleki TC kitűnő csapatát látja vendégül.­­) Bevilaqua tábornok, az olasz torna­­szövetség elnöke a magyar tornaszövetséghez a következő táviratot intézte: „Nagy lelke­sedéssel veszünk részt a magyar nemzet örömteljes pillanatában, a rutén testvéreknek az anyaországhoz való visszatérése alkalmá­ból.” Az olasz tornászszövetség figyelme igen jó hatást keltett a magyar tornásztársada­lomban. () A lengyel válogatott tiszti kardvívó csapat, amely április 10-én Budapesten a ma­gyar tiszti együttes ellen mérkőzik, a követ­kező lesz: Leyda őrnagy, Dobrowolski őr­nagy, Suski százados, Burdo főhadnagy, tar­talék Zabielski százados. CSÜTÖRTÖK, 1939 MÁRCIUS 2? (29) Ez a kacérság szemérmetlen maximuma — dühöng Tibor, mikor a vörös asz­­szonnyal azonosnak találja. Azután rög­tön megnyugszik, hiszen az akt nem vöröshajú, hanem aranyszőke. Mégegy­­szer megnézi. A homlok ugyanaz, a szem hajszálra az Iréné, — de az orr viszont a falon kissé elrajzolt, széleskés, pisze, míg a ház asszonyáé határozot­tan egyenes, keskeny; a száj vonala, az állal együtt, ismét hű portré. Ki ismeri itt ki magát? — Sokan azt mondják, hozzám ha­sonlít — jegyzi meg ártatlanul a nagy­ságos asszony, aki az érdeklődést az első pilanattól kezdve, természetesen észrevette­m, állítólag egy kissé el­­maszkírozott portrém legyen. Na, mit szól hozzá, Tibor? Mielőtt válaszol, kép­zelje el, hogy ez a kép nem az én laká­som falán lóg, hanem valamiyen kö­zömbös helyen. Akkor mit mondana ... mondjuk egy más asszony otthonában, íg­i például még történetesen szőke is? Akkor is rám ismerne? Ugy­e, ki van zárva? * — Nem válaszolok — feleli a vendég és összevonja a szemöldökét, mert a kép bal csípőjén felfedezett egy kis anya jegyet, amelyre emlékszik. Irén nem kérdez többet, hiszen csak ezt akarta tudni. Jönnek. Előbb a volt iskolatársnők, együtt, rövid néhány perccel később a mérnök, egy ismeretlen úrral. Tudni­illik Tibor előtt ismeretlen, mert a ház asszonya szívélyesen üdvözli, mint olyat, akit várt. Külföldi úr, Viktor mutatta be néhány nappal ezelőtt, — építész, ki hetekig marad a fővárosban ... vas­betonos kolléga, tanulmányoz. A felső terraszon terítettek vacsorá­hoz, ami ügyes gondolat volt a házi­asszony részéről, mert kellemes kis szellő fésüli a hegyoldalt a különbeni rekkenő hőségben. Tibor örül a terrasz­­nak. A képtől megszabadult és így egy veszedelemmel kevesebb. A kettő is elég gondot okoz, mert Irén, úgy látszik, vala­mit tervez vele. Maga mellé ültette és figyelemmel tünteti ki. A társalgás a külföldi vendég kedvéért német nyelven folyik, ami senkinek sem okoz nehéz­séget. A két meghívott hölgy közül csak Edith öltözött estélyi ruhába, Margit elől-hátul zárt toalettet visel. Mi ez, módszerkülönbség, vagy mélyebb valami? Talán hátkülönbség, melyet a mostani divat a teljes fedettlenségig engedélyez és nem minden hölgy háza alkalmas a kiállításra. Tibor átbeszélget a vele szemben leültetett Margit asz­­szonyhoz. Rossz a lelkiismerete, mert az első látogatása óta fel sem hívta. A zárt öltözetű szerény asszony kedvesen vála­szol, tudja, hogy miről van szó, de nem érezteti a bűnbánó lovaggal. Ez is egy módszer. A társalgás nem könnyen in­dul, hiszen a szélvész sem söpörhet egy­máshoz nem illőbb elemeket. A vacsora választékos, a kiszolgálás mesteri és a háziasszony elbájoló, így lassan enged a fagy és zene hiányában arra terelő­dik a szó. Kiderül, hogy a német ember nemcsak épít, de muzsikál is. Viktor röviden, szóvirágok nélkül konferálja. Bravúros hegedűs, aki olyasmit is tud, ami a legnagyobb ritkaságok közé tar­tozik. Delibes híres Pizzicatoját is játssza, melyet a nagy zeneszerző csak balkézre írt. A társaság önkéntelenül az ügyes balkezet figyeli, mely éppen a teríték mellett nyugszik. Hosszú, vé­kony, barna kéz, mely halkan kalapál a damaszton, világos, hogy szeretné a feltűnést elkerülni. Kár, hogy nincs itt a hegedűje, mert itt biztosan akadna valaki, aki kisérni tudná. Tibor a szép fekete zongorára gondol, melyet Mar­git lakásán látott és mely a látogatása alkalmával szóba sem került. — Margit nagyságos asszony bizto­san kitünően kísérné — mondja mély meggyőződéssel és bizonyos adósság­­törlesztési célzattal.­­ Honnan gondolja, hogy játszom? — kérdi a megtisztelt hölgy. — Onnan, hogy zongorája van. Ki­zártnak tartom, hogy maga dísznek tar­tana egy hangszert a lakásán és egyál­talán, mihez nem ért? — Remekül játszik és mindenhez ért — szólal meg Edith úrnő. — Óh, hiszen galamb is van a szobám­ban és nem tudok repülni. — Vigyázz, Margitka! — figyelmez­teti a háziasszony. — Szárnyaid vannak és egyszer a mesteredre akadsz, aki megtanít. Ez a kis intermezzo jól sikerült. Vala­kit jónéhány lépéssel előbbre hozott a szereplési hangsorban és annak mindig kedvező a hatása. Ilyenkor a társaság hőmérője ugrik egyet, az emberek gyorsabban ismer­kednek, a pohár erőteljesebben csendül a koccintásnál és a jégen álló üveg ki­ürül. — Szép estém lesz — örül a házi­asszony és a második ételből a saját gyönyörű kezével oszt a vendégek tányérjába. „Szép asszony mellett ülni jó” — állapítja meg az elvált férj és neki kettő jutott. Két fedetlen ház és két meztelen női kar, két parfüm és kis szavak, hol jobbra, hol balra, amelyek ugyan nem mondanak semmi lényege­set, de kellenek, tehát vannak. Tibor­nak mindig a késői órák alatt jön meg a valódi, jókedve , és ilyenkor meg­fizethetetlen. Az önérzete nő, a szesz termékenyíti az agyát és a gyakorlat sem­ megvetendő. — Általában, a vonat­kozó szerelmi szakirodalom is óriási előnyben részesíti az estét — mondja éppen — és az irodalom nem téved. — Ügyes mondat, ebben az órában és eb­ben a kettős szomszédságban, neki is nagyon megtetszik és folytatja: — ha az emlékezetemben átfutok azon a ren­geteg könyvön, melyet eddig elolvastam, arra az eredményre jutok, hogy a köl­tőknek és íróknak igazuk van, akik ütik a nappalt. Pardon, mérnök urak — szakítja félbe a témát — most nem építünk. Én tisztelem az önök síkjait és bámulom a precizitást, amellyel hideg anyagból gyönyörű műveket varázsol­nak elő, de ki lakik az önök vasbeton házaiban ? Ember, aki nappal törtet... — Nagyon szeretném magát törtetni látni, Tibor! — mondja Irén asszony mosolyogva. Remekül állhat az egyéni­ségéhez. — Törtetek. A „Hattyúban” töltött este óta nagyon is, — egy hálás pillan­tás Margit felé ... második törlesztés, — itt a zsebemben a bizonyíték és bal­kezével a mellső nagyzsebét simogatja, hogy az olasz jegyzetet őrzi. — Engedd vissza az éjszakához ... érdekel... — szólal meg Edit. — Már vissza is mentem. Az íróknál maradtunk és a költőknél. Mindennek elmondják a nappalt, csak jónak nem. A szürkeségtől egészen az utálatig men­­nek a jellemzésében, de ez még semmi. Ki találja el a hölgyek közül, hogy mit nem ad a nappal? Legalább is nagyon keveset? — Tibor, Tibor! Maga nappal nem csókolódzott? — ezt kérdi megint a háziasszony. — Nem engedem személyes térre vinni a témámat, maradjunk az iroda­lomnál. Ha valaki megcsinálja a statisz­tikát, hogy hány csókot engedélyez a regények tömege az egyiknek és a má­siknak, akkor... A nappal elsápad, — erősíti meg Edit az előadó pozícióját. Ez most már így megy a vacsora végéig. Mihelyt a hangulat a csókos me­zőre téved, akkor nincs visszatérés. Margit nagyon ritkán szól bele a társal­gásba,­ de nagyon régen nem volt ilyen jó estéje. Vele szemben ül ez a fényes, elegáns, remekbeszabott férfi, aki két veszedelmes szépasszonynak a bűv­köréből minduntalan vissza-visszatér hozzá. De akkor miért nem jött el az Í1Q Af O­íviíf A-v-4- L _ első látogatás óta, mit ért törtetés alatt? Tanul? Ez, csak az lehet. Szép este. (Folyta­tjuk) tmiBi Vibii RECENT _­IRTA: NACWlIÁMVN KRÉTÁN

Next