Uj Magyarság, 1939. május (6. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-02 / 99. szám
A&képesmeMftftdiOméf* W MAGYARSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA wkrf FTzf« SZFRKF«57Tfi. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 1 PENGŐ NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ. FEL FELELŐS SZERKESZTŐ: BUDAPEST, Vil., JÓZSEF KÖRÚT 5. ÉVRE 18 PENGŐ. EGYES SZÁMÁRA MN OTAY ISTVÁN vf i' ' .■'/ TELEFON: 1464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS KÖZNAPON 10, VASARNAP 30 FILLÉR Int WIT 1444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 1939 május 2 KEDD VI. évfolyam 99. szám Hitler üzeni a demokráciáknak: Csak fenyegessen, lármázzon továbbra is az a bizonyos másik világ, úgyis el fog bukni azon, amin eddig minden kísérletemeghiúsult, a német egységen — Németország megoldotta problémáit, míg mások még a megoldás kezdetén sincsenek — A háborús uszítók hólabdarendszer szerint hazudnak tovább, ami régi zsidófogás Teleki Pált ás Csáky Istvánt a berlini nemzeti ünnepségeken mindenütt meleg baráti tüntetésekkel fogadták Berlin, május 1. (Az Új Magyarság kiküldött munkatársának telefonjelentése.) Azok, akik május elsején a magyar kormányférfiakkal együtt jelen lehettek Berlinben a német ifjúság és a német munkásság nemzeti ünnepségein, valóban elmondhatják azt, amit Teleki Pál gróf miniszterelnök vasárnap este pohárköszöntőjében mondott .Minden magyar ember számára élmény, ha a német birodalomba jöhet és megcsodálhatja a nemzeti szocialista birodalomnak és nagy vezérének a kultúra, a szociális jólét és a nemzeti erőkifejtés terén elért egyedülálló, bámulatra méltó teljesítményeit.” Az olimpiai stadionban megtartott ifjúsági ünnep és a "Luftgartenben rendezett állami ünnep szemkápráztató látványosságai, hatalmas tömegei mindennél jobban dokumentálták, hogy amit ma Németországban látni lehet, az a történelmi erőknek olyan áradása, amely egy népnek legnagyobb és legszerencsésebb korszakaiban nyilvánul meg. A régi május elsejei ünnepségek, amelyek valamikor az osztályharcot, a marxista szervezkedést s az örök lappangó polgárháborút jelképezték, a nemzeti szocialista uralom óta a német népi egység gyönyörű bizonyítékai. A német társadalom minden rétege egy most abban a gondolatban, hogy az országot, a birodalmat a fegyelmezett és kollektív munka erejével kell fölemelni s azt az erőt, amit a régebbi időkben a belső háborúk, a politikai küzdelmek, a társadalmi osztályok egymás ellen való acsarkodása kötött le és merített ki, most mind egyesíteni kell, mert ez az együttes munka több jogot és életlehetőséget vív ki egy népnek minden külső és belső nehézséggel szemben s lebírhatatlan erőt kölcsönöz az újonnan született munkaállamban. A német ifjúság és a német munkásság két órási demonstrációja egy teljesen új Németországot mutatott be most május 1-én: azt az országot, amelyben nemcsak a régen ellentétes szemléletű társadalmi rétegek, hanem a különböző nemzedékek is találkoztak. Valóban új világ az, amely itt az emberekben, az alkotásokban, a tömegekben feszülő erőkben s a legkisebb gyermek hitében és bizalmában is megnyilvánul. Hitler Adolf teljes öntudattal és a jövőbe vetett hit biztos reményével mondhatta ezen a májusi ünnepségen a következőket: „Csak fenyegessen, lármázzon továbbra is az a bizonyos másik világ, úgyis el fog bukni azon, amin eddig minden kísérlete meghiusult a német egységen.” Ennek a német népnek nemzeti ünnepségeit nézte végig hétfőn Teleki Pál gróf miniszterelnök és Csáky István gróf külügyminiszter. Ehhez a Németországhoz jött baráti látogatásra a magyar kormány feje és külügyminisztere s a magyar társadalom örömmel veheti tudomásul, hogy ezzel, a baráti Németországgal soha jobb és zavartalanabb viszonyban nem voltunk, mint most, az európai politika nagy változásainak korszakában. Ribbentrop külügyminiszter ennek a baráti Németországnak az üdvözletét tolmácsolta, amikor pohárköszöntőjében kifejtette, hogy a legutóbbi esztendők és események még szilárdabbá tették a magyarnémet barátságot. „Különös elégtétellel gondolok azoknak a területeknek a visszacsatolására, amelyeket minden jog ellenére elszakítottak volt Magyarországtól — mondotta a német külügyminiszter. — E folyamat és Magyarországnak a Komintern-ellenes egyezményhez való csatlakozása révén új kötelékek szövődtek Németországgal és a baráti hatalmakkal. A kölcsönös és rendíthetetlen bizalmon nyugvó együttműködés a két nép érdekében egyre gyümölcsözőbben fog alakulni és a baráti Olaszországgal való szoros összetartozásban mindig a béke záloga lesz.” Ezek az őszinte szavak a magyar közvélemény és a politikai nemzet legbensőbb és legőszintébb gondolataival találkoznak és azokat minden magyar lélek csak a legnagyobb örömmel üdvözölheti. Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy Európa világháború utáni sorsát a német hatalom fölemelkedése változtatta meg; az törte össze a roszszul sikerült népszövetségi rendszert, az borította föl a középeurópai status quot, az korrigálta a csalárdul kijátszott wilsoni elveket s ennek a történelmi folyamatnak a sodrában értük el mi is nagy történelmi céljaink egy részét: a magyarlakta Felvidék és a Ruténföld visszaszerzését. A mai Európának két hatalmas, dinamikus állama van: Németország és Olaszország s ezeknek az erőknek a Közép- és Keleteurópára kiterjedő, szinte egyedüli súlya és jelentősége ma már elvitathatatlan. Az eredeti magyar elgondolás: a berlini római tengely, ime, nemcsak valósággá vált, hanem ma már a világpolitika legfontosabb tényezőjévé is lett s a háború utáni Európában Németország és Olaszország mellett mi vagyunk az egyetlen európai állam, amelynek sikerült húszéves igazságtalanságok kiküszöbölése és részbeni jóvátétele árán megnagyobbodnia, megerősödnie, a kriptából, amelybe temetni akarták, kitörnie. Lehet-e mélyebb és bensőségesebb együttműködést és a jövőre szóló hűségesebb barátságot elképzelni, mint a magyarságét ez iránt a két nagyhatalom iránt? Azt hisszük, Európa egyetlen népe, egyetlen országa, egyetlen közvéleménye sem hiheti egy pillanatra sem, hogy ez másként lehetne, hogy ez ne a világ legtermészetesebb dolga volna. Magyarország számára nem a politikai taktika, hanem a történelem és a világfejlődés útja jelölte ki azt a posztot és azt a szerepet, amelyet kezdettől fogva betöltött a világháború utáni Európában és amelyet be akarunk és be is fogunk tölteni a jövőben is. Ezért nekünk nincs szükségünk frázisokra, amikor a magyar-német barátságot jellemezni akarjuk s amikor Hitler, és Mussolini oldalán állva teszünk bizonyságot az igazságon alapuló béke, a keresztény Európa és a faji és népi gondolaton nyugovó világrend céljai mellett. Hatalmas barátaink minden ilyen küzdelemben maguk mellett tudhatnak bennünket és mindig, mindenkor, minden körülmények között számíthatnak reánk. A magyarság történelmi sorsfordulatának mély erkölcsi kötelezettségeit a magyar nemzet sohasem fogja félreismerni, vagy elfelejteni. Hitler két beszéde a májusi nemzeti ünnepen A berlini eseményekről alább következnek részletes tudósításaink. A május elseji nemzeti ünnepet az egész német birodalomban fényes pompával ülték meg. A berlini olimpia-stadionban ifjúsági ünnep volt. Baldur von Schirach birodalmi ifjúsági vezér bevezető szavai után Cröbbels miniszter mondott beszédet, amelyben azt hangoztatta, hogy a nemzeti szocializmus a fiatalság tana és a fiatalságnak az öregekkel szemben mindig igaza van, ezért nem kell aggódni a birodalom jövőjéért. Hitler vezér és kancellár szólalt fel ezután. Rámutatott arra, hogy annak idején csak a belső ellentétek és osztályharcok tették lehetővé, hogy az ellenség győzedelmeskedjék Németország felett és a mélységbe rántsa. A horogkereszt a német nép feltámadásának jelképe lett. A jövőben a német nemzet azt a hatalmat fogja jelenteni, amely állandóan, újra meg újra a fiatalságból indul ki. A birodalom körül részben olyan népek laknak, amelyek nem óhajtják a német egységet és nem akarják, hogy a német népet megillessék azok a legszükségesebb életjogok, amelyek más népek számára maguktól értetődők. Ezeket az életjogokat tehát fáradságos munkával kell megszerezni és egyszer talán meg is védelmezni, mondta Hitler, majd így folytatta: — Mindenekelőtt éppen ebben számítok rátok, fiatal németekre, hogy ha egyszer elérkezik az óra, midőn ez a tőlünk idegen világ a német szabadságot megtámadja, akkor erre ez a német fiatalság millió torokból felharsanó tiltakozó kiáltással válaszoljon. A nemzeti szocialista nevelés kemény iskolája elérte, hogy kialakuljon az egységes német nép. Csak fenyegessen, lármázzon továbbra is az a bizonyos másik világ, úgyis el fog bukni azon, amin eddig minden kísérlete meghimédt, a német egységen! A nemzeti ünnep alkalmából a Luftgartenben tartott tömeggyűlésen szintén beszédet mondott a Führer, mint eddig minden évben, a nemzeti szocializmus uralma óta. Beszédében kiemelte, hogy május elsejét a nemzeti szocializmus a német tavasz, a német népközösség ünnepévé tette. A nemzeti szocialista forradalom abban tér el a forradalomról vallott eddigi felfogástól, hogy feladatát új világ felépítésében látja és a régit csak akkor távolítja el, ha már készen áll a jobb, hogy helyébe lépjen. — A német tartományokban valóban, forradalom az a jelszó, amely így szól: Egy nép, egy birodalom és egy vezetés. Mindezzel a munka fogalma tekintetében is megváltoztatták a felfogást, az ásót a puska mellé helyezték és épp oly nemessé tették. Ezzel olyan nevelés kezdődött, amely száz év múlva az előítélet utolsó maradványait is kitépi a német nép emlékéből. A nemzeti szocialista gazdasági program is forradalmat jelent. Az első az az elv, hogy a nép csak azt élheti fel, amit maga dolgozott meg. Ez más szóval azt jelenti, hogy teljesen közömbös, mennyi pénzt teremtenek egy államban, a döntő az, hogy mennyi árut termelnek, mert ezeket osztják szét az emberek között. A pénz csak utalvány erre az árura. Ha mögötte nem rejlik áru, nincs értéke, akár egy, akár millió márkáról szól, tehát a fő a nemzeti termelés fokozása. A termelési javakat azonban nem szabad felhlmozni, mert azok fogyasztókat kívánnak. Amikor Németországban az egész