Uj Magyarság, 1939. május (6. évfolyam, 99-122. szám)

1939-05-31 / 122. szám

Ám lépcsmelkkldtítlomér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: ÉGI HÓNAPRa errrcrCTTA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 1 PENGŐ. NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉL- FELELŐS SZERKESZTŐ. BUDAPEST, VHL, JÓZSEF-KÖRÚT & ÉVRE 18 PENGŐ. EGYES SZAMARA MILOTHY IQT’UA­M (•*' ), TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS KÖZNAPON 10, VASARNAP 20 FILLÉR 10­­­1-444-00. POSTACSEKKSZ AVTER 6500 1939 május 31 SZERDA VI. évfolyam 122. szám A magyar élet pártja 80 százalékos döntő győzelmet a­ratott a választásokon Az összes mandátumok közül eddig 179 a népé, 28 a nyilaskereszteseké, 17 a többi jobbszélső párté és pártonkívülieké, 14 a független kisgazdáké, 5 a liberálisoké, 5 a szocialistáké és 4 a keresztény párté lesz . Nyolc kerületben pótválasztásra kerül a sor — Budapesten a Népnek annyi képviselője lesz, mint legutóbb Gömbös Gyula és Wolff Károly pártjának együttvéve A disszidensek mind kibuktak, súlyos vereséget szenvedtek a kisgazdák és a szocialisták A Nép az első titkos választáson több mandátumot szer­zett, mint az utolsó nyílt választáson a nemzeti egység pártja Az ország népe ítéletet mondott a pünkösdi ünnepek két napján, ítéletet azok felett a pártok felett, amelyek programjukat és szolgálatukat számára felkínálták, s azokról a jelöltekről, akik a törvényhozás házában az ő meg­bízásából a jövő útjait akarják meg­szabni, s úgy vélték: programjuknál és egyéniségük súlyánál fogva jussuk van a nemzet egyetemének érdekeit, vá­gyait, céljait képviselni, s annak szó­szólóiként jelentkezni. A magyar parlamentarizmus törté­netében históriai dátum volt ez a pün­kösd, hiszen az ország, eltekintve a nemzetgyűlési választástól, első ízben választott most titkosan, minden befo­lyástól, illetéktelen beavatkozástól men­tesen, s nyilvánította akaratát a tömeg úgy, ahogyan lelkiismerete és politikai érettsége diktálta. Az eredményt már ismeri az ország, s aki csak egy csep­pet tisztában volt a nagy keresztény tömegek hangulatával, aki csak egy kevéssé is tájékozódott arról a világ­nézeti és politikai intranzigenciáról, amely a nemzet széles rétegeinek lelké­ben az elmúlt esztendők parlamenti csatái, pártdulakodásai, kicsinyes ha­talmi tülekedései, szomorú dezertációi és elképesztő paktumkötései hatása alatt kijegecesedett,­­ annak számára ez az eredmény nem meglepetés. Egy pillanatig sem volt vitás, hogy amikor az országnak ítélnie kell a pár­tok és jelöltek fölött, s amikor a vá­lasztóknak a jövőért való roppant fele­lősséggel a vállukon állásfoglalásukkal dönteniök kellett: hová álljanak, mi­lyen politikát támogassanak, józan íté­lettel és elfogulatlanul csak arra az alapra helyezkedhettek, csak azt a célkitűzést vállalhatták magukénak, amelynek őszinteségéről az eredmények győzték meg őket. Az ország közhan­gulata, egész lelki beállítottsága a jobboldal győzelmét, a nacionalizmus diadalát jósolta attól a pillanattól kezdve, amikor a választásokat kiírták, s az sem volt vitás, hogy a magyar élet pártja ezt a jobboldali gondolatot elsöprő erővel viszi diadalra. Boldogult Gömbös Gyula óta egy határozott és eredményeiben tiszteletreméltó jobb­oldali politikai irány érvényesült itt, amely az evolúció meggondolt és fele­lősségteljes vonalán haladt, s amelynek útját, reformtörekvéseit komolyan már nem keresztezhette sem a judeo-libera­ lizmus, sem az a demokrácia, amelynek hitele és becsülete a tömegek előtt régen elveszett. Az egymást követő kormányok Darányi Kálmán és vitéz Imrédy Béla tetterős irányításával az évek során mindjobban ki­teljesítették, egyre markánsabbá tették ennek a jobboldali politikának az arculatát, egyre határozottabban fogalmazták meg céljait és törekvéseit, s éppen a legutóbbi időkben bizonyosodott be, hogy ez a rendszer, amely ma Teleki Pál gróf személyében és kormányának tagjaiban testesül meg, a legnagyobb és legnehezebb magyar sorsproblémák­­hoz is bátor kézzel nyúl hozzá, s min­den tekintet nélkül érvényt szerez a kor és a történelem sürgető követeléseinek. Ezt a határozott, bátor, kifelé és be­felé egyaránt hatalmas eredményeket elért politikát honorálta az ország, amikor az új képviselőház mandátumai­nak nyolcvan százalékát a magyar élet pártjának adta, odaállván a milliók kollektív erejének roppant nyomatéká­­val és lebírhatatlan erejével hitelt és súlyt adni Teleki Pál gróf programjá­nak. Ebben a minden befolyástól és be­avatkozástól mentes állásfoglalásban egyúttal bennefoglaltatik az elmarasz­taló ítélet is mindazokkal a pártokkal és politikusokkal szemben, amelyek, vagy akik az elmúlt esztendők során magatartásukkal megingatták, vagy végképpen el is veszítették a magyar nép bizalmát. Lesújtó és megsemmisítő vereséget szenvedett a pünkösdi válasz­tásokon az egész baloldal; a liberaliz­mus és demokrácia napja végképp leál­dozott, de elvéreztek azok a pártok is, amelyekben nem volt erkölcsi bátorság vállalni az idők parancsának teljesíté­sét, s amelyek hatalmi célokért, egyéni ambíciókért, partikuláris érdekek szol­gálatáért leléptek az egyenes útról s érthetetlen szövetkezésekkel, megokol­­hatatlan személyi összefogásokkal vég­képp elriasztották maguktól amúgy is egyre apadó tömegeiket, napról-napra morzsolódó táborukat. Elvérzett a pünkösdi választásokon a független kisgazdapárt, amelynek programja nem hangzik már őszintén a tömegek fülében, s amelynek kép­viselői már nem találnak hitelre a nép­­ előtt; ijesztő vereséget szenvedett a marxizmus, amelyről mindenki tudta, hogy hovatovább csak a radikális, forradalmi érzületű zsidóság képviselete lesz a kiábrándult magyar munkásság helyett, s tökéletesen eltűntek a fő­városban és vidéken egyaránt azok az apró liberális pártok, amelyekről a nép úgy érezte: semmi közössége nincs ve­lük ... Ezeknek a pártoknak tömegeit hódí­totta el, ezeknek a helyébe lépett a szélsőjobboldal néhány frakciója, bi­zonyságául annak a tételnek, hogy egy bizonyos politikából kiábrándult réteg a réginél radikálisabb, s talán úgy is mondhatnék: szélsőségesebb kereteket épít magának. Kétségtelen, hogy a magyar élet pártjának nyolcvan száza­lékos mandátumaránya, s a szélső­jobboldali pártok előretörése sokkal markánsabban, határozottabban jobb­oldalivá teszi az új képviselőház arcu­latát, mint amilyen a régi volt. De azok, akik most a választások eredmé­nyei fölött tűnődve, s a maguk keserű vereségét siratva, aggódó szavakat mondanak és írnak le a jobboldali szél­sőségek térhódításáról, s ettől féltik a törvényhozás nyugodt munkáját,­­ alighanem alaposan tévednek. Teleki Pál gróf miniszterelnök mondotta a vá­lasztási agitáció során egyik beszédé­ben, hogy sokkal jobb, ha az ellenzék­kel nyílt harcok és egyenes viták hevé­ben lehet megmérkőzni, mintha ezt az ellenzéket a föld alá kényszerítik, s olyan módszerek használatára szorít­ják, amelyek könnyen veszedelmessé válhatnak. Az új képviselőházban a­­ kormánynak, a magyar élet pártjának, úgyszólván csak jobboldali ellenzéke lesz, s éppen azokból a szélsőjobb­­oldali pártokból rekrutálódva, amelyek­nek számára hasznosabb az ország nyilvánosságának ellenőrzése, mint a közéletből való kiszorítottság elkeserítő és meggondolatlanságokra, kilengé­sekre sarkaló érzése. A felelősség, amely az ország sorsáért, a nemzet jövőjéért ezekre a pártokra éppen man­dátumaik száma miatt a törvényhozás­ban a jövőben ránehezedik, kell, hogy jelentős hatással legyen képviselőikre, s kell, hogy a nyilvánosság ellenőrzése mellett és a rájuk háromló felelősség tudatában megfontoltabban, komolyab­ban harcoljanak a maguk elveiért, meg­győződéséért a parlamenten belül, mint ahogy az állam kormányzásából ki­zárva tennék. A pünkösdi választás eredményeként a magyar élet pártjának programjá­val a képviselőházba bekerülő új hon­atyák között igen sokan vannak a fia­tal magyar politikai generáció értékei közül; rengeteg név van az új képvise­lők listáján, amely komoly ígéretet je­lent, s kétségtelen, hogy az új parla­ment nagy eredményekkel és történelmi alkotómunkával szolgálja majd az ő közreműködésükkel a nemzet jövőjét. A magyarságra váró feladatok tudatá­ban, az erős nacionalizmus jegyében ülhet össze tehát június 12-én az új törvényhozás, azzal a felemelő és meg­nyugtató érzéssel, hogy mögötte való­ban a nép millióinak akarata áll és szándékaira, célkitűzéseire a nemzet ítélete üti rá a hitelesség pecsétjét. Tökéletes rendben és nyugalomban zajlottak le a választások A pünkösdvasárnapi és hétfői választá­sok a fontos közjogi esemény politikai je­lentőségén túl is a magyar parlamentariz­­mus egyik legérdekesebb választási harcá­nak eredményét hozták meg. Az a nyuga­lom és aránylagos csend, amely a Ház feloszlatását követte, szinte az egész vá­lasztási harc során fennmaradt, s ahol ettől h­elyenként némi eltérés mutatkozott, az is mindig az általános baloldali siker­telenség és idegesség következménye volt.­­A rend és nyugalom fényesen és eddig talán még soha nem látott módon uralko­dott végül az országos választások mind­két napján is. Az összes kerületekben rendben és fe­gyelemben kezdték meg a szavazó urnák­­hoz való járulást. Az egyes szavazókörök­ben a legegyszerűbb néprétegek gyermekei is meglepő tájékozottságot és értelmessé­­get árultak, és, a szavazási rendszerből ki­folyólag semmiféle zavar sehol nem fér­*

Next