Uj Magyarság, 1939. július (6. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-01 / 147. szám

ELŐFIZET­É­SI ARAK: EGY HÓNAPRA 1 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉL­ÉVRE 18 PENGŐ. EGYES SZÁM­ÁRA KÖZNAPON 10, VASÁRNAP 20 FILLÉR FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN Ám képesmehéjc/ellelíromér SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VI., JÓZSEF­ KÖRÚT 6. TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 1939 julius ! SZOMBAT VI. évfolyam 147. szám A testvérek szava (D. N. L.) Aki ott állott pénteken délelőtt a képviselőház üléstermének újságírói karzatán és végignézte az anyaországhoz visszatért felvidéki ré­szek, meg a Kárpátalja új képviselői­nek bevonulását a törvényhozás csarno­kába, meghallgatta szónokainak szívből fakadó, s a lélek legmélyebb, legtisz­tább érzéseit visszhangzó beszédeit, a szikrázó csillárok fényözönében, ezekben az ünnepi percekben megérez­hette a történelem géniuszának szárny­­suhogását. A márvánnyal és arannyal borított falak, amelyeknek pompája a szentistváni birodalom hatalmáról, ere­jéről és nagyságáról beszél, amelyek látták még maguk között egy ember­­öltőnyi idővel ezelőtt az integer Ma­gyarország minden darab földjének képviselőit, s tanúi voltak egy ezer­­esztendős államépítmény tragikus szét­­omlásának is, — ma mintha ennek az elhanyatlott, roppant múltnak fényét idézték volna vissza. A padokból, ahonnét valaha a húsz­milliós Magyarország nemzetiségeinek szószólói, sokszor fellobgó indulattal, gyakran elvakult gyűllettel és egy elfogult szemlélet minőn történelmi tévedésének tragikumává támadták és vádolták a nekik mindig biztonságot, erőt, szabadságot és testőri segítséget nyújtó magyar birodalmi, — ma megint két nemzetiség szónokainak beszéde hangzott el. De milyen más tónusú, mennyire más indulatokból táplálkozó beszédek volak ezek!... Húsz esztendő tapasztaltai, keserű, kiábrándító csalódásai, a édesanyától elszakadt, vad és érthetően idegen­­ségbe került, s a szülői­él­ék áldott és biztos fedele alá újból ártért gyer­mek hangjai szakadtak fel Szavakból, amelyeket a szlovák és rusz nép egy­­egy képviselője elmondott, legrendí­­tően szép vallomást téve a­­t évtize­den keresztül annyiszor tagtott, két­ségbevont igazságról: a hiszú év­századok megpróbáltatásainak szüzében összeforrott és egymásra utal állam­alkotó magyarság, s a szlovák ruszin nép történelmi testvériségére Amit Király József, a felvidéki résiz ma­gyarságának szószólója a hús­zten­­dős kisebbségi sors minden sav­rúsá­­gát végigszenvedő,­ egy hík­etlen, vasvesszővel ragnáló hatalom eloma­­tása alatt roskadozó testvéreine vég­telen öröméről, s az anyaországgyaló szoros összeforrásáról, a vele való áll­­vetett munkáról elmondott, — az mi számunkra természetes... Hisze nem is lehetett terror, furfang, megves­e­­tési próbálkozás, amely az elmúlte­­serű és keserves évek alatt ebből ma­­gyarságból kiölhette volna a nenti­­hovatartozandóság érzését,­ amelyi­­némíthatta volna benne a vér örök­­­­vényeit! De újból és újból meg kell állni­­a szavak mellett, amelyeket a Magy­országon élő szlovákság és a ruszin­­ képviselőitől hallottunk ezekben ünnepélyes órákban. Kadlec Antal Bródy András szájából már egy súlyú históriai tapasztalatokon keresztülese­s szívében ezeknek a tapasztalásokna minden következtetését leront­a­né szavai szólaltak meg, hogy revokálja és helyreigazítsák a múlt tévedései egyúttal pedig hitet tegyenek nemz­­üknek a magyar néppel való együt élésének szándékáról, s az igazságról: számunkra itt a Kárpátok alatt a tör­ténelmi végzet azonos sorsot szabott ki örök időkre, akármilyen nyelvet beszél­jünk, akármelyik fajtából valók va­gyunk s ezt az elrendelt sorsot — akarjuk, nem akarjuk — vállalnunk kell, vállalnunk kell a jövőre is, úgy, ahogy a múltban beteljesítettük, ke­­resztül-kasul vérrel, magyar, ruszin és szlovák vérrel öntözvén e föld minden rögét, s csontjainkkal, a magyar, ruszin és szlovák nép csontjaival termékenyít­vén meg minden barázdáját... — Ápoljuk a magyar gondolat szelle­mét, amely ősidők óta összekapcsolta a szlovák és magyar népet — mondotta a képviselőház pénteki ülésén Kadlec Antal —, azt a szellemet, amelyet hungarizmusnak szokás nevezni. Emlé­keztetett a közös harcokra, amelyeket a török ellen vívtunk, a szlovák püs­pökre, aki megáldotta Rákóczi fejede­lem zászlaját, a szlovák honvédre, aki Branyiszkónál vérét ontotta a közös szabadságért, s a sok százezer kato­nára, akik a viágháború frontjain meg­haltak és nem hagyták el a zászlót, mint a csehek. Nem igaz, hogy a szlovák nép ellenséges viszonyban élt volna a történelem folyamán a magyar nemzettel, s ha 1918-ban akadtak is szlovákok, akik résztvettek­ a cseh­szlovák állam megalakításában,­­ azóta azok is meggyőződtek róla, hogy téves úton járnak. Mi első pilanattól kezdve küzdöttünk e hazugság ellen és hirdettük, hogy a szlovák nemzet bol­dogulásának legbiztosabb alapja a szlovák-magyar testvériség, s bár meg­hurcoltak, börtönbe zártak bennünket ez igazság hirdetéséért, a történelmi események elégtételt szereztek ne­künk ... Milyen tisztán és őszintén csendül ki ezekből a mondatokból egy valóban históriai testvériség szava, s felismerése annak az igazságnak, mely­nek elnémításáért, megfojtásáért húsz esztendő alatt annyi erőt, jobb ügyhöz méltó buzgalmat pazaroltak a mi ellen­ségeink, egy egész ellenünk támadott vitág! Senki se adta szájába Kadlec Antal­nak ezeket a szavakat. Lélekből sza­kadó vallomás volt ez a beszéd éppen úgy, ahogyan egész nemzetének nevé­ben szólott Rákóczi népe, a Gens Fide­lissima képviselője, Bródy András is, mikor azt fejtegette, hogy az elmúlt húsz év szenvedése és elnyomatása nem törte meg a magyar-orosz népet, mert odafenn a Kárpátok rengetegeiben, a délnek rohanó folyók szűk völgyeiben, a szegénység és nélkülözés, a megpró­báltatás és megkísérlés minden kínját átélő ruszinság szeme előtt változatlan fénnyel ragyogott a szentistváni gondo­lat álma... — Hűséggel, szeretettel és bizalommal jöttünk ide, — mondotta Bródy András — és ezért szeretetet és bizalmat kérünk. Abban a hitben jöt­tünk, hogy amit egy idegen hatalom megtagadott, azt megkapjuk az ősi hazától: a magyar-orosz nép szellemi életének, gazdasági és kulturális fejlő­­­désének szabad lehetőségét autonómia­­keretében. Sorsunkat és jövőnket ille­tően egységesen valljuk a kormányzó léz és a kormány álláspontját, s a ma­gyar és magyar-orosz nép örök együvé­­e-irtózásához kérem a Mindenható se­­gí­­tő kezét... Petényi Zsigmond bárót kinevezték Kárpátalja kormányzói biztosává Izgalom, feszültség a világpolitikában — Londontól Danzigig és a Távolkeletig A nagy külpolitikai válság láztábláján a hőemelkedést jelző vonal az utóbbi két napon erősen felfelé haladt. A különböző válság­gócok eseményei összetorlódtak s ez magyarázza talán, hogy egyes orszá­gokban háborús izgalmaikig jutott el a közhangulat. A jelek azonban arra valla­nak, hogy az izgalmak csúcsai után ismét kissé nyugodalmasabb és hűvösebb völ­gyek következnek. Halifax feltűnést keltő beszéde Németország ellen Halifax lord angol külügyminiszter a királyi külügyi társaság lakomáján kül­politikai beszédet mondott. Beszédében mindenekelőtt ismertette azokat a­ kötele­zettségeket, amelyeket Anglia az utóbbi hónapokban vállalt. A kötelezettségeket korlátozottaknak nevezte, céljukat pedig abban látta, hogy megakadályozza egyes hatalmak törekvéseit, amelyek az Európa fölötti uralmat akarják megszerezni, más nemzetek szabadságának rovására. Annak a hatalmas haderőnek­ — mondotta, — amelyet Anglia megteremtett, a célja az, hogy elhárítson minden támadást, amely Angliának vagy más népeknek szabad­sága ellen történhetik. Aki sértegeti Angliát, csak fokozza belső egységét. Anglia nem akarja bekeríteni Német­országot és Olaszországot, s nem akarja nagy nemzetek életét megfojtani. Német­ország önmaga szigeteli el magát mostani politikájával. Anglia hajlandó a világ gazdaságát a szabadforgalom elvének alapján megszervezni. Ebben a rendszer­ben szerephez jutnának a gyarmati terü­letek is. Ha a mai német szellemet más váltaná fel, készek volnánk tanácskozni másokkal a mostani általános bizonytalan­ság megszüntetéséről. Nem elég azonban a támadás veszélyének elhárítása, gondos­kodni kell olyan szervezetről, amely alkal­mas arra, hogy békés változásokat hozzon létre. Nincs sürgősebb szükség, mint en­nek a nemzetközi eszköznek feltalálása. Ha meggyőződnénk arról, hogy mások is így gondolkoznak, készen állunk minden problémának megtárgyalására. Készek va­gyunk tanácskozni, — mondotta Halifax, — a gyarmati kérdésnek, a nyersanyagok, a kereskedelem, valamint a fegyverkezé­sek korlátozásának lehetőségei felől. Ma azonban még fegyveres erőszak fenyegeti a világot, ezért közvetlen célunk ennek a veszélynek ellentállni. A beszéd hatása Az olasz sajtó szerint az angol külügy­miniszter beszéde minden más volt, csak nem békeközvetítés. Nemcsak éles és fe­nyegető hangsúlyokat használt, hanem a szokásos diplomáciai formákat sem tar­totta be. Angliában — írja a Popolo di Roma — sajátságos felfogás uralkodik a békéről. A német sajtó szerint Halifax csütörtöki beszéde lebecsüli a népek, mindenekelőtt a Ezekre a beszédekre, vagy inkább vallomásokra , csakugyan nem hangoz­hatott volna el méltóbb válasz, mint amit könnyeivel küszködve, lelke mé­lyéig megrendülve és meghatva Teleki Pál gróf miniszterelnök adott, amikor azt mondotta: Csak az elmúlt húsz esz­tendővel mérheti meg a nemzet ennek a pillanatnak nagyságát, s úgy köszönt­heti azokat, akiket húsz esztendő vá­lasztása, húsz esztendő megpróbálta­tása és bizalma küldött most a magyar törvényhozásba, s akik elhozták ide, ezek közé a történelmi falak közé a haza iránt érzett változatlan hűség és szeretet érzelmeit... Ezért a hűségért a magyarság csak szeretettel és test­véri érzésekkel fizethet, s a mi érzel­meink, magatartásunk felől nem is lehetnek kétségei se a szlovák, se a ru­szin népnek. A múltban követhettünk el hibákat, beleeshettünk tragikus tévedé­sekbe a szentistváni birodalom határai közt élő nemzetiségeinkkel szemben, — ezek a hibák és tévedések azonban sohase fajultak gyűlöletté úgy, aho­gyan gyűlöletté és irgalmatlan elnyo­mássá nőttek az elmúlt húsz esztendő alatt a történelmi Magyarország birto­kán osztozó utódállamok: Csehszlovákia és Románia politikájában... Mi fölöt­tünk se múlt el nyomtalanul a meg­próbáltatások két évtizede, mi is sokat tanultunk a történelmi leckéből, s a szlovákság és a ruszin nép bizonyos lehet felőle, hogy ezeket a tanulságokat a jövő testvéri sorsközösségében hasz­nosítani is fogjuk, s a magyarságnak ezt az akaratát, becsületes, tiszta jó­szándékait csak serkentik ama hűség­­nyilatkozatok, amelyek a törvényhozás házában pénteken a szlovák és ruszin nép hivatott képviselői szájából elhang­zottak.

Next