Uj Magyarság, 1939. augusztus (6. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-01 / 173. szám

4 lévő ezüst kiszolgáltatása és a kínai valuta alátámasztása nemcsak Angliát érintő kér­dés és ezekről a többi érdekelt hatalommal is tárgyalni kell. Meg vagyok győződve — mondotta Chamberlain, — hogy Anglia és az Egye­sült Államok célkitűzései azonosak, de eb­ből nem következik az, hogy mindkettőjük­nek mindenkor ugyanazt kell tenniök. A brit kormány a legnagyobb súlyt helyezi az Egyesült Államokkal való együttműkö­désre ott, ahol erre lehetőség nyílik és a két kormány mindenkor a legbehatóbban tájékoztatja egymást szándékai felől. A békés megoldás és a mérgező propaganda A lengyel kölcsöntárgyalásokat illetőleg a nehézségek nemcsak azzal kapcsolatban merültek fel, hogy a lengyel kormány más országokban is akar fegyvereket vásá­rolni, hanem a lengyel kormány ama kí­vánságával kapcsolatban is, hogy arany­ban akarja a kölcsönt felvenni. Kétségkívül aggasztó a mai helyzet — folytatta Chamberlain miniszterelnök —, amidőn sok helyen és gyors iramban fo­lyik a fegyverek halmozása, mert alig lát­ható, milyen megoldást tálalna ez a pro­bléma, ha nem háború útján. Különösen sajnálatos, hogy még kiélezik a nemzetek közötti rossz érzést napról napra a sajtó útján és egyéb eszközökkel folytatott mér­gező propagandával. Ha meg tudnánk állí­tani a szavaknak ezt a háborúját és ha olyan lépések történnének, amelyek vissza­állítanák a népek bizalmát valamennyi európai állam békés szándékaiban, meg­győződésem szerint még mindig nem volna olyan kérdés, amelyet nem lehet és nem kellene békés úton megoldani. Ennek meg­oldásából kiszámíthatatlan nyereség há­rulna a világra és szilárd meggyőződésem szerint példátlan jólét korszaka virradna az emberiségre a nemzetközi iparban és a földmívelésben, ami a népek színvonalának általános javulására vezetne. Ha ellenben háború törne ki, bármelyik fél is követelné magának a végső győzelmet, kétségkívül bizonyos, hogy mind a győztes, mind a le­győzött az emberi szenvedés és nyomorú­ság leírhatatlan borzalmas termését aratná. Azt hiszem, hogy ez a nagy és mélységes igazság kezd már derengeni mind a veze­tők, mind a népek elméjében és főként erre alapítom azt a reménységemet, hogy meg­találjuk még az utat, amely kivezet a bor­zalmak éjszakájából bent­ünket újból a napvilágra. P­rágában nem kapott működési engedélyt az angol főkonzul Az alsóház ülésén Butler külügyi ál­lamtitkár egy szabadelvű képviselő kérdé­sére kijelentette, hogy a prágai angol nagy­­követség visszarendelése után az angol kormány működési engedélyt kért egy fő­­konzul, számára Prágában. A kérelmet a német kormány elutasította, mert az an­gol kormány kijelentette, hogy elismeri ugyan, hogy az exequatur magában a cseh­­■morvaországi jelenlegi helyzet de facto elismerése, de módosíthatja az említett helyzet előidézési módjának törvényszerű­sége tekintetében kifejezett nézetét. Sir Sinclair szabadelvű képviselő: Na­gyon sajnálatos, hogy a kormány ennek a visszautasításnak tette ki magát, noha idejekorán figyelmeztettük. Nem lett volna sokkal jobb, egyáltalán nem kérni az exequaturt? Butler külügyi államtitkár: Főkonzul kinevezése nagyon értékes lett volna első­sorban a menekültügyi kérdésre, másrészt az angol alattvalókra. Bizonyos ideiglenes elrendezés történt, amelyet most végre­hajtanak, de főkonzul kinevezése sokkal jobb lett volna. Számos szakértőkítéri a három tábornokot Sir Reginald Plunkett-Errole-Erle-Drax tengernagy, alá a Moszkvába küldendő angol küldöttség vezetője, VI. György ki­rály első és főhadsegéde. A tengeri had­erőben 42 év óta szolgál és részt vett a világháborúban is. A Lion csatahajó pa­rancsnoka volt, amely lord Beaty főpa­rancsnok zászlóshajója volt. Heywood vezérőrnagy a párisi angol nagykövetség katonai attaséja volt, az­előtt pedig fontos angol katonai küldött­ségeket vezetett a Keleten, majd Versail­­lesben, Sanghajban és Indiában. Burnett repülő-altábornagy az angol légihaderő kiképzési parancsnoka. A három tábornokot számos katonai szakértő fogja elkísérni; névsoruk össze­állítását a legközelebbi napokban fejezik be. Az angol küldöttséghez Párisban csat­lakoznak a francia katonai küldöttség tagjai és a két küldöttség azután ugyan­azon a vonaton utazik tovább Moszkvába. Illetékes londoni helyen egyébként han­goztatják, hogy a katonai tárgyalások sikerének kilátásait, nem szabad sem túl­ságosan alacsonyra, sem túlságosan sokra becsülni. A három tárgyaló fél közül ed­dig még egyik sem tett közléseket arról, hogy voltaképpen milyen terv szerint kí­vánják megtárgyalni a katonai vonatko­zású kérdéseket, noha azt mondják, hogy az erre vonatkozó terveket már úgy Londonban és Párisban, mint Moszkvában kidolgozták. "MAGUUtSAG KEDD, 1939 AUGUSZTUS 1 A francia katonai küldöttség vezetője Doumenc tábornok Paris, július 31. A párisi sajtó változatlanul bizonyosra veszi, hogy Moszkvába kiküldendő francia tiszti küldöttséget Doumenc tábornok vezeti, akit elkísérnek a szovjet fővárosba mind a három fegyvernem képviselői. Ezek között lesz valószínűleg Huntzinger tábornok is, aki most tért vissza Törökországból és be­számolt a török vezérkarral folytatott nagyfontosságú tanácskozásairól. Úgy tudják, hogy a Doumene tábornok vezetése alatt Moszkvába induló katonai bizottság tagjai: Valin légügyi tábornok, Villaume korvettkapitány, Krobs lovas­­századparancsnok és több magasrangú tiszt. A Paris Midi moszkvai tudósítója egyéb­ként azt jelenti, hogy a politikai tárgyalá­sok az angol-francia kiküldöttek és Molo­tov között aligha folytatódhatnak két­­három napnál hamarabb, minthogy Sir William Leeds angol nagykövet, a jelek szerint, még nem kapott új utasításokat Londonból. Mindenképpen bizonyos, hogy a politikai tárgyalások még elhúzódnak egy ideig. Moszkvában egyébként hangsú­lyozzák, — írja végül a Paris Midi tudósí­tója, — hogy a be nem avatkozás politiká­jának most már egyszers mindenkorra vé­get kell vetni. A francia fővárosban úgy tudják, hogy a Megrögzött székrekedésnél és annak mindenféle káros következményeinél a gyomorbélcsatornát reggel felkeléskor egy pohár természetes „Ferenc József” ke­serűvíz alaposan kitisztítja, az emésztést és az anyagcserét előmozdítja, a vérkerin­gést megélénkíti s kellemes közérzetet és fokozott életkedvet teremt. Kérdezze meg orvosát: az angol katonai küldöttség már szerdán megérkezik Párisba. Az angol küldöttség itt két napot tölt, hogy érintkezésbe lép­hessen a francia vezérkarral és közös ál­láspontot dolgozhasson ki a moszkvai ta­nácskozásokra. Az angol és a francia ka­tonai küldöttség együtt utazik Moszkvába és valószínűnek tartják, hogy az angol­­francia-orosz vezérkari tanácskozások már jövő hétfőn megkezdődhetnek a Szovjet­unió fővárosában. A budapesti spanyol követség cáfolja a legutóbbi álhíreket A budapesti spanyol követség közli a következőket: — Valótlanság az, hogy Yagüe generális Algecirasban megrovásra okot szolgálta­tott volna. Célzatosak azok a híresztelések is, amelyeket Queipo de Llano generális felmentésével kapcsolatban írtak és ame­lyekkel szemben az igazság az, hogy leg­közelebb új beosztást kap. Teljesen alap­talanok azok a kijelentések is, amelyeket Aranda generálisnak tulajdonítanak, aki sohasem volt Lisszabonban. Moszkva felfüggesztené szahalini terveit Tokió, július 31. Az észak-szahalini Nikolaj­evszk szov­jetorosz hatóságai egyelőre lemondottak arról, hogy birtokba vegyék az észak-sza­­halini japán tulajdonban lévő vagyontár­gyakat. Az illetékes szovjetorosz hatósá­gok jelezték, hogy a birtokbavételt egyelőre nem kell végrehajtani. í­rt Gusztus­­ Magyarország külpolitikájáról és ezzel kapcsolatban sok érdekes kérdés­ről beszélt Csáky István gróf kül­ügyminiszter a soproni nyári egye­temen. Megállapításai tudományo­san beállított igazságok voltak, amellett azonban kifejezték mind­azokat a gondolatokat és célokat is, amelyek ma a magyar nemze­tet eltöltik s véleményei olyan ne­mes fogalmazásban és egyszerű, érthető módon kerültek a közvéle­mény elé, hogy ezekre a szavakra nemcsak itt az országban, de bizo­nyára a határokon túl is mindenki fel fog figyelni, akit érdekel Ma­gyarország és a magyarság állás­­foglalásának kérdése. „A magyar nemzet egyenes úton jár, senkit nem áltat, erőviszonyait barátai előtt nyugodtan feltárja s elhatározott­ságát barátai mellett annál erő­teljesebben hangsúlyozza, minél jobban támadják azokat akár bel­földön, akár külföldön. Nehéz időkben lehet a barátot megis­merni és azt meg is becsülik ak­kor, ha éppen a válságos időkben nem vonul a meglapulás úgyneve­zett bölcsessége mögé, hanem nyu­godtan kiáll barátai mellett, anél­kül, hogy túlzásokba esnek ... Nincs olyan magyar érdek, amely ellentétben állana a tengely érde­keivel ... Békés nép vagyunk mindaddig, amíg minket is béké­ben hagynak. Ez nem jelenti, hogy a legkisebb jogunkról® is lemon­dunk, mert csak halálraítélt népek kötnek kompromisszumot önma­gukkal ... Nem fogunk egy alkal­mat sem elmulasztani, hogy az or­szág belső nyugalmát, fejlődését, nyugodt és megbízható külpoliti­kával támasszuk alá ... Olyan ez az ország, mint egy oázis, míg sokkal nagyobb államokban az ide­gesség lett úrrá. Ezt a nyugodt, békés oázist óhajtjuk fenntartani.” — Fölöslegesnek érezzük, hogy a külügyminiszternek ezekhez a szavaihoz bármit is hozzátegyünk. Mégis külön fel kell hívnunk a fi­gyelmet arra, hogy az igazi ma­gyarság a nemzet nagy sorsproblé­máiról és a magyar nacionalizmus által diktált nemzeti célokról — mindig ilyen önkéntes, de egyben mértéket tartó szerény formában beszélt. — A magyar fajtól idegen jellemvonás a meghunyászkodás, de a mértéktelen és a realitások­kal nem számoló szólamokat is mindig azok használták előszere­tettel, akikben ez a magyarkodás vagy idegen szellemet, vagy más apró célokat takart. A külügy­miniszter szavai nemcsak a ma­gyar társadalomnak, de az egész világnak is szólanak s ebből a megnyilatkozásból a magyar nem­zet céljait, együttműködési készsé­gét, elhatározásait és reális erejét mindenki a legpontosabban remél­heti. Csáky István esetében a dip­lomatának semmi oka nem volt arra, hogy elszínezze, vagy saját­ságosan állítsa be az igazságokat és a tényeket: a magyar nép lel­kében azok úgy állanak és úgy él­nek, ahogy azokat az ország kül­ügyminisztere ebben a soproni be­szédben elmondotta. A barack-vitában érdekes kijelentéseket tett Teleki Mihály gróf földmíve­­lésügyi miniszter s ezekből a meg­állapításokból igen sok érdekes igazságra s egyben számos jövő­beli tennivalókra bukkanhatunk. Mindenekelőtt megállapította a földmívelésügyi miniszter, hogy­­ a gazdák az idén háromszor annyi barackot adtak el, mint az eddigi legnagyobb termések alkalmával, nem igaz tehát, hogy senki se sietett a gazdák segítségére az export terén. „Ma, amikor a kül­földi értékesítést a kereskedő úgy tudja lebonyolítani, hogy semmi rizikója nincs, a kormány az export terén mindent elvégez he­lyette, akkor a szabadkereskede­lemnek kötelessége volna a belső értékesítést helyesen megszer­vezni.” S elmondotta a földmívelés­ügyi miniszter, hogy míg a termelő­nél 10—20 fillér volt a barack kilója az idén, addig egyes helye­ken a fogyasztó — 80 fülért fize­tett érte. Ezért bizony az úgy­nevezett „szabadkereskedelem” a felelős s ez a helyzetkép a belső értékesítés számos szervi bajára mutat rá. Mert nem lehet kétséges, hogy ha a 10—20 filléres barack nem 80 fillér lett volna a fogyasztó számára, akkor több barack került volna a befőttes üvegekbe s a ter­melők idehaza is többet adhattak volna el. Az úgynevezett „szabad­kereskedelem” tehát ne csak a rizikómentes export terén követelje magának a megfelelő részvételt s ne azért siránkozzék, ha export­vágyait a kormány nem mindig elégíti ki, hanem szervezze meg a belföldi piacot, mert ez a kereske­delem elsőrangú és legkézen­fekvőbb kötelessége! Ez a tanulság Teleki Mihály szavaiból s ezt a tanulságot jó lesz az érdekelteknek meg­jegy­ezniök, mert ez nemcsak a barackkal, hanem sok más minden­nel van így, vagy legalább is hasonlóképpen! A „szerkesztő urak”, akik közül egyik ügynök volt, másik hadilábon állott a helyesírással, a harmadik­nak valami kis folt mutatkozott a múltján, s a negyediknek, ötödik­nek, hatodiknak is volt valami tarka macskája. s közgazdasági tevékenységük fáradalmainak ki­pihenése céljából Kistarcsára utaz­nak az internáló táborba, ahol majd elmélkedhetnek az idők for­­gandóságán, s szidhatják a mos­toha szerencsét, amely elpártolt tőlük. A barakkokban visszaidéz­hetik az aranjuezi szép napokat, amikor még zuglapot szerkesztet­tek, a nyilvánosság kizárásával s egy-egy meg nem jelent cikkért zsebre tették a százasokat, amelyek úgy jártak ki nekik, mint valaha a pásztoroktól és zsidó árendások­tól az oldalszalonna, meg a bor a kommenciós betyároknak. Bizony, ez az aranykor elmúlt. A lapokat tán már elfelejtették volna, mint valami rossz álmot az összes igaz­gatók és párnázott ajtók mögött trónoló vezérek, csak magukat a szerkesztő urakat nem lehetett el­felejteni, mert ők szorgalmasan jelentkeztek minden közgyűlés előtt most már kibérelt részvények­kel és­­ botrányokkal fenyege­tőzve. A rendőrség véget vetett az újabb vállalkozásnak is, s igen gyorsan, tapintatosan szabadította meg a közgazdasági életet Karikás Jenő izraelita ügynöktől és mázoló­segédtől,, aki természetesen szer­kesztő úrnak tituláltatta magát, Darvas-Deutsch Ferenctől, Fényes- Flesch Kálmántól és Lászlótól, Unger Györgytől, meg a költői nevű Sólyom-Schwartz Andortól is. Igazán szép volt a közrendészeti hatóságtól, hogy ilyen gyorsan és tapintatosan sietett segítségére a kiváló férfiaknak, akik zsaroló manővereiket nagy nyomorúságuk­kal és tökéletes anyagi romlásuk­kal próbálták mentegetni. Most a tarcsás táborban aranyéletük lesz, az állam gondoskodó szárnyai alá veszi őket, s akár meg is hízhat­nak, miközben gazdag élettapasz­talataikat kicserélik. Mert remél­hetőleg erre elegendő időt ad nekik a rendőrség... UN­Q autUc TELEFONSZÁMAI: 1-464-20, 1-464-28 1-464-29, 1-444-00

Next