Uj Magyarság, 1939. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1939-09-01 / 199. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA 1 PENGŐ NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉL­ÉVRE 18 PENGŐ. EGYES SZÁM­ÁRA KÖZNAPON 10, VASARNAP 20 FILLÉR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, VHI., JÓZSEF­ KÖRÚT 5. TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 Mtn.képes pédiamellékletteliKBstílére FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN (V 1939 szeptember I PÉNTEK VI. évfolyam 199. szám Az elhúzódó, bizonytalan tárgyalások szürke napját döntő fontosságú éj­­szak­a követte. A német birodalmi kor­mány váratlanul közzétette a lengyel­német konfliktus megoldására ajánlott konkrét javaslatait s nyilvánosságra hozta az utolsó napok diplomáciai ese­ményeinek drámai történetét. A bizonytalanság egy csapásra véget ért! A háborús hírek lázától meggyö­tört Európa végre tisztán lát a nem­zetközi sajtó uszító hadjáratával el­ködösített területen s a józan ítélő­képesség erejével állapíthatja meg, hogy békés vagy háborús szándékokat táplált-e a német birodalom a sajnála­tos konfliktus végleges megoldásának kérdésében... A német kormány által közzétett diplomáciai anyagból kitűnik, hogy az angol kormány augusztus 28-án fel­ajánlotta közvetítését Németországnak a közvetlen német-lengyel tárgyalások megindítására. Az angol kormány sür­gősnek minősítette a tárgyalások meg­kezdését a tragédia elkerülése érdeké­ben. A német kormány már augusztus 29-én kinyilvánította készségét a köz­vetlen tárgyalásra, azzal, hogy augusz­tus 30-án este 12 óráig hajlandó fo­gadni a lengyel kormány valóban telj­hatalmú megbízottját a tárgyalások lefolytatására és befejezésére. A len­gyel megbízott nem jelentkezett! A határidő lejárta előtt csak Anglia je­lentkezett s általánosságokban mozgó mondatokban értesítette a német kor­mányt arról, hogy a brit kormány hajlandó a tárgyalások megkezdése ér­dekében a lengyel kormánynál közben­járni. Ribbentrop külügyminiszter a lengyel válasz nélkül is írásban tájé­koztatta az angol kormányt a német javaslatok szövegéről, amely az elma­radt tárgyalások arányát adta volna. Lengyelország válasz helyett moz­gósíto­­tt Németország két teljes napig várt a vlaszra s a következmények érvényesítése nélkül kérte utólag e­gy lengyel személyiség azonnali kijelölé­sét a tárgyalások megkezdésére. Köz­ben jelentkezett a lengyel nagykövet, de semmire sem volt meghatalmazása a kormánytól... A német kormány ezek után, a maga békés szándékainak bizonyítására nyilvánosságra hozta az angol kormánynak már előzőleg bemu­tatott javaslatokat, de egyben meg­állapította, hogy „a birodalmi kormány javaslatait gyakorlatilag elutasítottnak tekinti”. A 16 pontban összefoglalt német békefeltételek szerint Danzig azonnal visszatérne az anyaországhoz, a Német­ország ősi testéből kiszakított korrido­ron pedig, körülbelül a Saar-vidéki népszavazás feltételeinek megfelelő módon, nemzetközi ellenőrzés alatt, egy év múlva népszavazást tartaná­nak. A közbeeső idő alatt Németország szabadon közlekedne Keletporoszor­­szággal. Gdynia lengyel birtok ma­radna. Ha a népszavazás Lengyelország javára dőlne el, Németország a kelet­poroszországi összeköttetés biztosítá­sára német felségjogú útvonalat kapna a korridoron át, ha Németország győzne, hasonló jog illetné meg a len­gyeleket a gdyniai kikötő zavartalan forgalmának biztosítására. Danzig és Gdynia katonai megerősítése tilos lenne. A nemzetiségek sérelmeit nem­zetközi bizottság vizsgálná meg s mindk­ét állam teljes kártérítést adna az elszenvedett károkért. A nemzeti­ségi kérdést részben a lakosság átcse­rélésével, részben a népi jogok kölcsö­nös biztosításával oldanák meg végle­gesen. A katonai szolgálat alól a ki­sebbségeket kölcsönösen mentesítenék. A nemzetközi sajtó töméntelen hazug­ságával, rosszindulatú sejtetésével szemben őszintén meg kell állapítsuk, hogy Németország feltételei a világ­­­béke megóvásának szempontjából hatá­rozottan mérsékeltek! A vélemények igen eltérők lehetnek a német-orosz megnemtámadási szerződés jövőbeli ér­tékét illetően, de egyetlen reálpolitikus sem tagadja, hogy Németország felül­múlhatatlan helyzeti előnyt szerzett ez­zel a szerződéssel, amelyet ma éjjel az összorosz tanács egyhangúlag ratifi­kált. Az is bizonyos, hogy napokon be­lül megkötik a német-orosz katonai szer­ződést is, akiknek tehát drága Len­gyelország szabadsága és függetlensége s akik nem óhajtják mások kardját túl bátran csörgetni, azok csak a felté­telek sürgős elfogadását ajánlhatják a lengyel kormánynak, már csak azért is, mert a világ közvéleményét a nyilvá­­nosságra hozott ajánlat kétségtelenül megosztja s a mérleget Németország javára billenti... Lengyelországnak 2800 kilométeres német és 1400 kilométeres orosz határa van, s ezen az óriási határon belül ke­gyetlenül sok az elintézetlen nemzeti­ségi és szociális kérdés. Danzig német város, amelyet a béke­­szerződés idején sem lehetett Lengyel­­országhoz csatolni. A lengyelek 1924- ben kezdték meg a gdyniai kikötő épí­tését s ma Gdynia 100.000 lakosú, mo­dern város, amely megfojtja, tönkre­teszi Danzigot! Lengyelországot a szer­ződések sorzata kötelezi a 15 millió tonnás áruraktárakkal rendelkező dan­­zigi kikötő használatára, a lengyel ha­tóságok azonban az értékes forgalmat átirányítják Gdyniába s csak a kevés­jövedelmű forgalmat hagyják meg Dan­­zignak. A danzigi lakosság elszegénye­dett s hiába próbálta meg új iparágak­kal helyreállítani régi jólétét, mert az iparűzésben is ezer akadályt torlasz­tanak lehetőségei elé a lengyel hatósá­gok. Danzignak tehát gazdaságilag is megváltás, ha visszatér az anyaország­hoz, Lengyelország pedig bebizonyí­totta a danzigi forgalom elsorvasztá­sával, hogy nincs komoly szüksége a szabadvárosra. A korridor erőszakos kihasításáról Lloyd George már a békeszerződések tárgyalása alatt megmondotta, hogy „ez a kérdés előbb-utóbb háborúhoz ve­zet ...” A korridor elszak­ítása ellen tiltakozó német delegációt Clemenceau azzal vigasztalta, hogy a népszövetségi alapokmány 19. pontja módot ad a kér­dés későbbi rendezésére... Franciaor­szág tüzelte vadul a lengyeleket a kor­ridor követelésére, hogy örökre éket verjen Németország és Lengyelország közé! A lengyel-francia katonai szerző­dés értelmében háború esetén Danzigot francia csapatok szállják meg — be­törni a korridorra — s a népszövetség, mint a danzigi felségjog birtokosa, sohasem tiltakozott ezen megállapodás ellen... Minden szakember tudja, hogy a Visz­tula ma hajózási szempontból végtelenül elhanyagolt s a forgalomnak nem árt meg a lengyel-német megegyezés a nagy lengyel folyó hajózási ügyeinek igazga­tásában. Bismarck szerint Német­ország csak barátja, vagy ellensége le­het Lengyelországénak...” A közömbös­ség lehetetlen állapot, s ezt az igazságot az utolsó esztendők tanúsága szomorúan bizonyítja. Lengyelországnak élnie kell! Ezer és egy ok kívánja Európában a független, szabad, virágzó Lengyelországot, de ez a mai küzdelem és f­egyvercsörgetés nem­­a lengyel szabadságért, hanem a versail­­lesi béke fenntartásáért dobja kockára a lengyel állam szabadságát! A lengyel tömegeket kétségtelenül félrevezették. Három hónap óta, az egészségtelen propaganda napról-napra növeli a lengyel igényeket s a legújabb térképeken, az úgynevezett történelmi határok között, amelyeknek sürgős visz­­szaszerzését ígéri a háborús párt, már ott látjuk Berlint, Hamburgot és­­ az egész magyar Felvidéket is ... Ezt az egészségtelen propagandát sür­gősen meg kell fékezni, mert a német ajánlatok alapján, nagyon lehetséges, hogy Anglia és Franciaország sem lesz hajlandó a kitöltetlenül átadott háborús kötelezvény beváltására. A mérsékelt német követelések lehe­tővé teszik a világháború elkerülését. Lengyelországnak és szövetségeseinek a kötelessége most a mérséklet és önfegye­lem tanúsításával légkört teremteni az általános európai revízió hatalmas ter­vének békés végrehajtásához! J­ajniss Ferenc A német kemény elutasítottn­ak tekinti­k a válság megoldására tett Javaslatait Berlin megegyezési terve. Danzig azonnali visszatérése a birodalomba, egy év múlva nép­szavazás a korridorban, olasz-orosz-francia-an­gol bizottság a szavazás előkészítésére és a felség­­jogok gyakorlására, a lengyel haderő és hatóságok sürgős visszavonása a vitás területekről, a döntésig átmenő német forgalom Keletporoszországba, Gdynia lengyel birtok marad, határait Berlin és Varsó közösen állapítja meg, döntés után lakosságcsere a korridorban, Danzig és Gdynia tisztán kereskedelmi jelleget kap, nemzetközi bizottság ítél a kisebbségi panaszokról M­oszkvában és Berlinben ratifikálták a támadást kizáró egyezményt, pénteken érkezik meg a német fővárosba a szovjet katonai küldöttség.

Next