Uj Magyarság, 1939. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1939-09-01 / 199. szám

2 <r~T[r—I—iiiMi-iMii—ii—wii "mackmoAg A német ajánlatra Marsé nem válaszolt Berlin, augusztus 31. A német távirati iroda jelenti: Az angol királyi kormány a német kor­mányhoz intézett 1939 augusztus 28-iki jegyzékében felajánlotta közvetítését Né­metország és Lengyelország között a vitás problémák rendezése céljából folytatandó közvetlen tárgyalásokhoz. Az angol kor­mány ugyanakkor nem hagyott kétséget efelől, hogy tudatában van az eljárás sür­gősségének, tekintettel a folytonos inci­densekre és az általános európai feszült­ségre. A német kormány 1939 augusztus 29-iki válaszjegyzékében — noha szkepti­kusan ítélte meg a lengyel kormány aka­ratát, hogy egyáltalában megállapodásra akar jutni — a béke érdekében késznek nyilatkozott elfogadni az angol közvetí­tésre tett indítványt. A fennforgó körül­mények figyelembevételével szükségesnek tartotta, hogy ebben a jegyzékben rámu­tasson arra, hogy gyorsan és haladéktala­nul kell cselekedni, ha egyáltalán el akar­ják kerülni a katasztrófa veszélyét. Ebben az értelemben késznek nyilatkozott 1939 augusztus 30-án estig fogadni a lengyel kormány megbízottját azzal a feltétellel, hogy valóban felhatalmazása legyen nem­csak arra, hogy vitát folytasson, hanem tárgyalásokat is vezessen és befejezéshez juttathasson. A német kormány továbbá kilátásba helyezte, hogy úgy hiszi: ennek a lengyel tárgyalófélnek Berlinbe érkezé­séig az angol kormányhoz is eljuttathatja a megegyezési ajánlat alapjait. A német kormány ahelyett, hogy meghatalmazott lengyel személyiség megérkezéséről kapott volna közlést, megértési készségére válaszul először a lengyel mozgósítás hírét kapta és csupán 1939 augusztus 30-án éjjel 12 óra után kapott angol részről általánosságban mozgó ígéretet arról, hogy Anglia kész a tárgyalások megkezdése érdekében közben­járni. Noha a birodalmi kormány részéről várt lengyel tárgyalófél elmaradásával elesett annak előfeltétele, hogy a brit kormányt még értesítsük a birodalmi kormány fel­fogásáról tárgyalási alap lehetősége tekin­tetében — mert hiszen a brit kormány maga Németország és Lengyelország köz­vetlen tárgyalása mellett foglalt állást, Ribbentrop birodalmi külügyminiszter a brit nagykövetnek az utolsó angol jegyzék átadásakor mégis pontos tájékoztatást adott azoknak a német javaslatoknak szö­vegéről, amelyeket a lengyel tárgyaló meg­érkezése esetén tárgyalási javaslatként előterjesztett volna. A német kormány úgy véli, hogy ilyen körülmények között joga van ahhoz, hogy legalább utólag azonnal jelöljenek meg egy lengyel személyiséget, mert a biro­dalmi kormánytól nem lehet megkívánni, hogy a maga részéről állandóan ilyen tár­gyalások megkezdésére irányuló készségét ne csupán hangsúlyozza, hanem ki legyen téve annak, hogy lengyel részről csupán üres kifogásokkal és semmitmondó kijelen­tésekkel áltassák. A lengyel nagykövet részéről időközben történt lépésből mégis az tűnik ki, hogy ő sincs felhatalmazva arra, hogy eszmecse­rébe bocsátkozzon, annál kevésbé, hogy tárgyalhasson. Ekként a Vezér és a német birodalmi kormány immár két napja hiába vár len­gyel válasz érkezésére. Ilyen körülmények között a német birodalmi kormány ezúttal is javaslatait gyakorlatilag véve elutasí­tottn­ak tekinti, noha nézete szerint ezek abban a formában, amelyben az angol kor­mánynak is tudomására hozattak, messze­menően lojálisak, méltányosak és teljesít­hetők lettek volna. A tárgyalási alap tizenhat német pontja A birodalmi kormány helyénvalónak tartja, hogy a nyilvánosságot se tájékoztassa ezekről a Ribljentrop birodalmi külügyminiszter részéről az angol nagykövettel közölt tárgyalási alapokról: 1. Danzig szabadváros tiszta német jellege, valamint lakosságának egybehangzó akarata alapján azonnal visszatér a német birodalomba. 2. Az úgynevezett folyosó területe, amely a Keleti-tengertől Marienburg—Graudenz-­Cimlin—Bromberg vonalától (ezekkel a váro­sokkal bezárólag) és azután körülbelül nyugati irányban Sch­wantelen­­reichig terjed, maga dönt arról, hogy Németországhoz vagy Lengyel­­országhoz tartozzék. 3. Ebből a célból ezen a területen szavazást tartanak. Szavazásra jogosultak mindazok a németek, akik 1918 január 1-én ezen a területen laktak, vagy­ e napig ott születtek, valamint a megjelölt napon e területen lakott, vagy e napig ott született lengyelek, kasubok (Kaschuben) stb. Az e területről elűzött németek szavazatuk leadása végett visszatérnek. A tárgyilagos szavazás biztosítása, valamint az ehhez szükséges széles­körű előmunkálatok szavatolása céljából az említett területet a Saar­­területhez hasonló módon azonnal megalakítandó nemzetközi bizottság alá rendelik, amelyet négy nagyhatalom: Olaszország, a szovjetunió, Franciaország és Anglia alakít meg. Ez a bizottság gyakorolja ezen a területen az összes felségjogokat. Ebből a célból erről a területről megállapodás szerinti legrövidebb idő alatt kivonulnak a lengyel katona­ság, a lengyel rendőrség és a lengyel hatóságok. 4. Nem tartozik e területhez Gdynia lengyel kikötő, amely lengyel felségjog alatt álló terület, amennyiben területileg a lengyel településre szorítkozik. Ennek a lengyel kikötővárosnak pontos határait Németország és Lengyelország jelölné ki és szükség esetén nemzetközi döntőbíróság állapítaná meg. 5. Avégből, hogy biztosítsák a szükséges időt az igazságos szava­zás végrehajtásával kapcsolatos terjedelmes munkálatokra, a szavazást nem tartják meg tizenkét hónap letelte előtt. 6. Avégből, hogy ezidő alatt korlátlanul szavatolják Németország­nak Keletporoszországgal és Lengyelországnak a tengerrel való össze­köttetését, utakat és vasutakat jelölnek ki, amelyek lehetővé teszik a szabad átmenőforgalmat. Ezzel kapcsolatban csak azokat a kiadásokat szabad felszámítani, amelyek a közlekedési utak fenntartására, illetőleg a szállítások lebonyolítására szükségesek. 7. A terület hovatartozása felől a leadott szavazatok egyszerű többsége dönt. Lengyelország kijárata a tengerhez, Berlin összeköttetése Keletporoszországgal 8. Avégből, hogy a szavazás megtörténte után — függetlenül attól, hogy milyen eredménnyel jár — szavatolják Németország Danzig—Keletporoszország tartománnyal való szabad forgalmának és Lengyelországnak a tengerrel való összeköttetése biztonságát, ha Len­gyelországnak jut az a terület, amelyről szavaztak, területen kívüli közlekedési övezetet adnak Németországnak, körülbelül Bütow és Danzig, illetve Dirschan irányában birodalmi gépkocsiút, illetőleg négyvágányú vasútvonal építésére. Az út és a vasút építését úgy hajtják végre, hogy a lengyel közlekedési utakat nem érintik, azaz felüljárók, vagy aluljárók PÉNTEK, 1839 SZEPTEMBER 1 lesznek. Ennek az övnek szélességét egy kilométerben állapítják meg és ez német fennhatóság alatt álló terület lesz. Ha a szavazás Német­ország javára dől el, Lengyelország Gdynia kikötőjébe való szabad és korlátlan forgalma érdekében éppolyan területen kívüli utakra, illetőleg vasúti összeköttetésre kap jogot, mint aminek­ Németországot megilletnék. 9. Ha a folyosó visszakerül a német birodalomhoz, a német biro­dalom késznek nyilatkozik lakosságcserét végrehajtani Lengyelországgal olyan mértékben, amennyire a folyosó e célra megfelel. 10. A Lengyelország által a danzigi kikötőben esetleg kívánt külön jogok tekintetében a viszonosság alapján járnának el, úgyhogy Német­országnak Gdynia kikötőben olyan jogai volnának, mint Lengyelország­nak Danzigban. 11. Avégből, hogy ezen a területen mindkét részről elhárítsák a fenyegetettség minden érzését, Danzig és Gdynia tisztára kereskedelmi város jellegét kapná, azaz katonai berendezések és katonai erődítmé­nyek nélkül. 12. A Hera-félszigetet, amely a szavazásnak megfelelően vagy Lengyelországnak, vagy Németországnak jutna, szintén minden körül­mények között mentesítenék a katonaságtól. A kisebbségek egyik oldalon se teljesítenének véderőszolgálatot 13. Minthogy a német kormány a legsúlyosabb panaszokat hozhatja fel a lengyel részről a kisebbséggel szemben tanúsított bánás­mód ellen, a lengyel kormány pedig a maga részéről úgy véli, hogy szintén panaszolnivalója van Németország ellen, mindkét fél beleegyezik abba, hogy ezek a panaszok nemzetközi összetételű vizsgálóbizottság elé kerüljenek, amelynek feladata, hogy megvizsgálja valamennyi panaszt, amelyek gazdasági és testi károkról, vagy egyéb terrorisztikus jellegű cselekményekről szólnak. Németország és Lengyelország kötelezik magukat, hogy mindazokat a károkat, amelyek 1918 óta a két kisebbség kárára gazdasági vagy egyéb tekintetben előállottak, jóváteszik, illetve minden kisajátítást megszüntetnek, vagy pedig ezekért és a gazdasági életben történt egyéb beavatkozásért az­ületőknek teljes kártalanítást adnak. 14. Annak elkerülésére, hogy a Lengyelországban maradó néme­tekre, illetve a Németországban maradó lengyelekre a nemzetközi jog­talanság érzése nehezedjék es avégből, hogy biztosak legyenek benne, hogy nem veszik őket igénybe olyan cselekedetekre és szolgálatokra, amelyek nemzeti érzésükkel nem egyeztethetők össze. — Németország és Lengyelország megállapodnak abban, hogy kölcsönösen a kisebbségek jogait átfogó és kötelező megállapodásokkal biztosítják avégből, hogy e kisebbségek megkapják a népiségük megtartására, szabad kifejlesz-­­ tésére és gyakorlására szükséges lehetőségeket, hogy joguk legyen e célból az a szervezkedés, amelyet szükségesnek tartanak. Mindkét fél kötelezi magát, hogy a kisebbséghez tartozókat nem veszi igénybe véderőszolgálatára. 15. Ha e javaslatok alapján megállapodás jön létre, Németország és Lengyelország hajlandónak nyilatkozik, hogy h­aderejük mozgósítását azonnal megszüntetik. 16. Az előbb felsorolt megállapodások meggyorsításához szükséges további intézkedéseket Németország és Lengyelország együttesen álla­­v­pítják meg. London folytatja a katonai intézkedéseket London, augusztus 31. Az angol fővárosban csütörtökön is egész nap tartottak a megbeszélések a miniszterek között V­. György király délelőtt a kenti her­ceg kíséretében meglátogatta a tenger­nagyi hivatalt. Az uralkodó egy óra hosz­­szat időzött az admiralitáson, megtekin­tette a különböző osztályokat, kérdezős­ködött egyes tervezett intézkedésekről és elbeszélgetett a tisztviselőkkel. A király azután visszatért a Buckingham-palotába. Halifax lord külügyminiszter, aki délelőtt Cadogan külügyminisztériumi vezértitkár­ral együtt megbeszélést folytatott Cham­berlain miniszterelnökkel, délután öt óra­kor kihallgatásra ment a királyhoz. Chamberlain délután Corbin francia nagy­követet fogadta, majd később Chatfield hadfelszerelési miniszter tartózkodott hosszabb ideig a miniszterelnökségen. Az angol hatóságok egész nap folytat­ták intézkedéseiket háború kitörése ese­tére. A miniszterelnökségen délben hiva­talos közlést adtak ki arról, h­ogy a kor­mány elhatározta a flotta mozgósításának kiegészítését, a rendes hadsereg még hátralevő tartalékosainak, valamint pót­tartalékosainak, végül a légi haderő ön­kéntes tartalékosai közül újabb csoportok­nak behívását. Az általános elővigyázatossági rendsza­bályok során pénteken hajnaltól kezdve végrehajtják azoknak a területeknek ki­ürítését, amelyeket elsősorban veszélyez­tetnének légi támadások. Londonból és néhány más különösen veszélyeztetett vá­rosból a most következő néhány nap alatt állítólag hárommilliónál több embert utaz­tatnak el, s ezt a népvándorlást elsősor­ban Walesbe és Midlandba irányítják. Hír szerint Londonból 1.300.000 em­bert szállítanak vidékre, akiknek fele iskolaköteles gyermek. Az elszállítás vas­úton, földalattin és az erre a célra igénybevett autóbuszokon történik. Pénte­ken zárva marad a tőzsde is, hír szerint a tőzsdét is vidékre helyezik. London utcáin egyre általánosabb a lég­védelmi figyelő őrségek szereplése és most már majdnem minden középület és sok magánház pincéjét és földszintjét homok­zsáktorlaszok védik. A homokzsákok meg-­­töltésén 120 egészen új rendszerű ásógép dolgozik éjjel-nappal. A teljes elsötétítés idejére 700 vak ember jelentkezett vezető­nek a különböző intézetekből. A vakok erősen kifejlett tájékozó képességük révén teljes biztonságggal tudnák ellátni ezt a szolgálatot. Megkezdték a fagyasztott vér gyűjtését is és sok önkéntes ajánlotta fel vérét fagyasztás céljaira. A londoni kikötő hatóságai a Themzén beszüntették az utasforgalmat. Utcai tüntetés is volt London főbb út­vonalain és a parlament előtt. Sir Oswald Mosley kékinges fasisztáinak mintegy két­­háromezer főnyi csoportja szerdán este tüntetést rendezett. A kékinges fasiszták táblákat vittek ilyen feliratokkal: — Harcoljatok Nagybritanniáért, de nem Varsóért! —­ Harcoljatok Nagybritanniáért, de nem a zsidókért! Rendzavarás nem történt, a Downing Streetre azonban nem engedték oda a rendőrök a tüntetőket, mert a miniszter­elnökségen tárgyalások folytak.

Next