Uj Magyarság, 1939. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)
1939-09-01 / 199. szám
2 <r~T[r—I—iiiMi-iMii—ii—wii "mackmoAg A német ajánlatra Marsé nem válaszolt Berlin, augusztus 31. A német távirati iroda jelenti: Az angol királyi kormány a német kormányhoz intézett 1939 augusztus 28-iki jegyzékében felajánlotta közvetítését Németország és Lengyelország között a vitás problémák rendezése céljából folytatandó közvetlen tárgyalásokhoz. Az angol kormány ugyanakkor nem hagyott kétséget efelől, hogy tudatában van az eljárás sürgősségének, tekintettel a folytonos incidensekre és az általános európai feszültségre. A német kormány 1939 augusztus 29-iki válaszjegyzékében — noha szkeptikusan ítélte meg a lengyel kormány akaratát, hogy egyáltalában megállapodásra akar jutni — a béke érdekében késznek nyilatkozott elfogadni az angol közvetítésre tett indítványt. A fennforgó körülmények figyelembevételével szükségesnek tartotta, hogy ebben a jegyzékben rámutasson arra, hogy gyorsan és haladéktalanul kell cselekedni, ha egyáltalán el akarják kerülni a katasztrófa veszélyét. Ebben az értelemben késznek nyilatkozott 1939 augusztus 30-án estig fogadni a lengyel kormány megbízottját azzal a feltétellel, hogy valóban felhatalmazása legyen nemcsak arra, hogy vitát folytasson, hanem tárgyalásokat is vezessen és befejezéshez juttathasson. A német kormány továbbá kilátásba helyezte, hogy úgy hiszi: ennek a lengyel tárgyalófélnek Berlinbe érkezéséig az angol kormányhoz is eljuttathatja a megegyezési ajánlat alapjait. A német kormány ahelyett, hogy meghatalmazott lengyel személyiség megérkezéséről kapott volna közlést, megértési készségére válaszul először a lengyel mozgósítás hírét kapta és csupán 1939 augusztus 30-án éjjel 12 óra után kapott angol részről általánosságban mozgó ígéretet arról, hogy Anglia kész a tárgyalások megkezdése érdekében közbenjárni. Noha a birodalmi kormány részéről várt lengyel tárgyalófél elmaradásával elesett annak előfeltétele, hogy a brit kormányt még értesítsük a birodalmi kormány felfogásáról tárgyalási alap lehetősége tekintetében — mert hiszen a brit kormány maga Németország és Lengyelország közvetlen tárgyalása mellett foglalt állást, Ribbentrop birodalmi külügyminiszter a brit nagykövetnek az utolsó angol jegyzék átadásakor mégis pontos tájékoztatást adott azoknak a német javaslatoknak szövegéről, amelyeket a lengyel tárgyaló megérkezése esetén tárgyalási javaslatként előterjesztett volna. A német kormány úgy véli, hogy ilyen körülmények között joga van ahhoz, hogy legalább utólag azonnal jelöljenek meg egy lengyel személyiséget, mert a birodalmi kormánytól nem lehet megkívánni, hogy a maga részéről állandóan ilyen tárgyalások megkezdésére irányuló készségét ne csupán hangsúlyozza, hanem ki legyen téve annak, hogy lengyel részről csupán üres kifogásokkal és semmitmondó kijelentésekkel áltassák. A lengyel nagykövet részéről időközben történt lépésből mégis az tűnik ki, hogy ő sincs felhatalmazva arra, hogy eszmecserébe bocsátkozzon, annál kevésbé, hogy tárgyalhasson. Ekként a Vezér és a német birodalmi kormány immár két napja hiába vár lengyel válasz érkezésére. Ilyen körülmények között a német birodalmi kormány ezúttal is javaslatait gyakorlatilag véve elutasítottnak tekinti, noha nézete szerint ezek abban a formában, amelyben az angol kormánynak is tudomására hozattak, messzemenően lojálisak, méltányosak és teljesíthetők lettek volna. A tárgyalási alap tizenhat német pontja A birodalmi kormány helyénvalónak tartja, hogy a nyilvánosságot se tájékoztassa ezekről a Ribljentrop birodalmi külügyminiszter részéről az angol nagykövettel közölt tárgyalási alapokról: 1. Danzig szabadváros tiszta német jellege, valamint lakosságának egybehangzó akarata alapján azonnal visszatér a német birodalomba. 2. Az úgynevezett folyosó területe, amely a Keleti-tengertől Marienburg—Graudenz-Cimlin—Bromberg vonalától (ezekkel a városokkal bezárólag) és azután körülbelül nyugati irányban Schwantelenreichig terjed, maga dönt arról, hogy Németországhoz vagy Lengyelországhoz tartozzék. 3. Ebből a célból ezen a területen szavazást tartanak. Szavazásra jogosultak mindazok a németek, akik 1918 január 1-én ezen a területen laktak, vagy e napig ott születtek, valamint a megjelölt napon e területen lakott, vagy e napig ott született lengyelek, kasubok (Kaschuben) stb. Az e területről elűzött németek szavazatuk leadása végett visszatérnek. A tárgyilagos szavazás biztosítása, valamint az ehhez szükséges széleskörű előmunkálatok szavatolása céljából az említett területet a Saarterülethez hasonló módon azonnal megalakítandó nemzetközi bizottság alá rendelik, amelyet négy nagyhatalom: Olaszország, a szovjetunió, Franciaország és Anglia alakít meg. Ez a bizottság gyakorolja ezen a területen az összes felségjogokat. Ebből a célból erről a területről megállapodás szerinti legrövidebb idő alatt kivonulnak a lengyel katonaság, a lengyel rendőrség és a lengyel hatóságok. 4. Nem tartozik e területhez Gdynia lengyel kikötő, amely lengyel felségjog alatt álló terület, amennyiben területileg a lengyel településre szorítkozik. Ennek a lengyel kikötővárosnak pontos határait Németország és Lengyelország jelölné ki és szükség esetén nemzetközi döntőbíróság állapítaná meg. 5. Avégből, hogy biztosítsák a szükséges időt az igazságos szavazás végrehajtásával kapcsolatos terjedelmes munkálatokra, a szavazást nem tartják meg tizenkét hónap letelte előtt. 6. Avégből, hogy ezidő alatt korlátlanul szavatolják Németországnak Keletporoszországgal és Lengyelországnak a tengerrel való összeköttetését, utakat és vasutakat jelölnek ki, amelyek lehetővé teszik a szabad átmenőforgalmat. Ezzel kapcsolatban csak azokat a kiadásokat szabad felszámítani, amelyek a közlekedési utak fenntartására, illetőleg a szállítások lebonyolítására szükségesek. 7. A terület hovatartozása felől a leadott szavazatok egyszerű többsége dönt. Lengyelország kijárata a tengerhez, Berlin összeköttetése Keletporoszországgal 8. Avégből, hogy a szavazás megtörténte után — függetlenül attól, hogy milyen eredménnyel jár — szavatolják Németország Danzig—Keletporoszország tartománnyal való szabad forgalmának és Lengyelországnak a tengerrel való összeköttetése biztonságát, ha Lengyelországnak jut az a terület, amelyről szavaztak, területen kívüli közlekedési övezetet adnak Németországnak, körülbelül Bütow és Danzig, illetve Dirschan irányában birodalmi gépkocsiút, illetőleg négyvágányú vasútvonal építésére. Az út és a vasút építését úgy hajtják végre, hogy a lengyel közlekedési utakat nem érintik, azaz felüljárók, vagy aluljárók PÉNTEK, 1839 SZEPTEMBER 1 lesznek. Ennek az övnek szélességét egy kilométerben állapítják meg és ez német fennhatóság alatt álló terület lesz. Ha a szavazás Németország javára dől el, Lengyelország Gdynia kikötőjébe való szabad és korlátlan forgalma érdekében éppolyan területen kívüli utakra, illetőleg vasúti összeköttetésre kap jogot, mint aminek Németországot megilletnék. 9. Ha a folyosó visszakerül a német birodalomhoz, a német birodalom késznek nyilatkozik lakosságcserét végrehajtani Lengyelországgal olyan mértékben, amennyire a folyosó e célra megfelel. 10. A Lengyelország által a danzigi kikötőben esetleg kívánt külön jogok tekintetében a viszonosság alapján járnának el, úgyhogy Németországnak Gdynia kikötőben olyan jogai volnának, mint Lengyelországnak Danzigban. 11. Avégből, hogy ezen a területen mindkét részről elhárítsák a fenyegetettség minden érzését, Danzig és Gdynia tisztára kereskedelmi város jellegét kapná, azaz katonai berendezések és katonai erődítmények nélkül. 12. A Hera-félszigetet, amely a szavazásnak megfelelően vagy Lengyelországnak, vagy Németországnak jutna, szintén minden körülmények között mentesítenék a katonaságtól. A kisebbségek egyik oldalon se teljesítenének véderőszolgálatot 13. Minthogy a német kormány a legsúlyosabb panaszokat hozhatja fel a lengyel részről a kisebbséggel szemben tanúsított bánásmód ellen, a lengyel kormány pedig a maga részéről úgy véli, hogy szintén panaszolnivalója van Németország ellen, mindkét fél beleegyezik abba, hogy ezek a panaszok nemzetközi összetételű vizsgálóbizottság elé kerüljenek, amelynek feladata, hogy megvizsgálja valamennyi panaszt, amelyek gazdasági és testi károkról, vagy egyéb terrorisztikus jellegű cselekményekről szólnak. Németország és Lengyelország kötelezik magukat, hogy mindazokat a károkat, amelyek 1918 óta a két kisebbség kárára gazdasági vagy egyéb tekintetben előállottak, jóváteszik, illetve minden kisajátítást megszüntetnek, vagy pedig ezekért és a gazdasági életben történt egyéb beavatkozásért azületőknek teljes kártalanítást adnak. 14. Annak elkerülésére, hogy a Lengyelországban maradó németekre, illetve a Németországban maradó lengyelekre a nemzetközi jogtalanság érzése nehezedjék es avégből, hogy biztosak legyenek benne, hogy nem veszik őket igénybe olyan cselekedetekre és szolgálatokra, amelyek nemzeti érzésükkel nem egyeztethetők össze. — Németország és Lengyelország megállapodnak abban, hogy kölcsönösen a kisebbségek jogait átfogó és kötelező megállapodásokkal biztosítják avégből, hogy e kisebbségek megkapják a népiségük megtartására, szabad kifejlesz- tésére és gyakorlására szükséges lehetőségeket, hogy joguk legyen e célból az a szervezkedés, amelyet szükségesnek tartanak. Mindkét fél kötelezi magát, hogy a kisebbséghez tartozókat nem veszi igénybe véderőszolgálatára. 15. Ha e javaslatok alapján megállapodás jön létre, Németország és Lengyelország hajlandónak nyilatkozik, hogy haderejük mozgósítását azonnal megszüntetik. 16. Az előbb felsorolt megállapodások meggyorsításához szükséges további intézkedéseket Németország és Lengyelország együttesen állavpítják meg. London folytatja a katonai intézkedéseket London, augusztus 31. Az angol fővárosban csütörtökön is egész nap tartottak a megbeszélések a miniszterek között V. György király délelőtt a kenti herceg kíséretében meglátogatta a tengernagyi hivatalt. Az uralkodó egy óra hoszszat időzött az admiralitáson, megtekintette a különböző osztályokat, kérdezősködött egyes tervezett intézkedésekről és elbeszélgetett a tisztviselőkkel. A király azután visszatért a Buckingham-palotába. Halifax lord külügyminiszter, aki délelőtt Cadogan külügyminisztériumi vezértitkárral együtt megbeszélést folytatott Chamberlain miniszterelnökkel, délután öt órakor kihallgatásra ment a királyhoz. Chamberlain délután Corbin francia nagykövetet fogadta, majd később Chatfield hadfelszerelési miniszter tartózkodott hosszabb ideig a miniszterelnökségen. Az angol hatóságok egész nap folytatták intézkedéseiket háború kitörése esetére. A miniszterelnökségen délben hivatalos közlést adtak ki arról, hogy a kormány elhatározta a flotta mozgósításának kiegészítését, a rendes hadsereg még hátralevő tartalékosainak, valamint póttartalékosainak, végül a légi haderő önkéntes tartalékosai közül újabb csoportoknak behívását. Az általános elővigyázatossági rendszabályok során pénteken hajnaltól kezdve végrehajtják azoknak a területeknek kiürítését, amelyeket elsősorban veszélyeztetnének légi támadások. Londonból és néhány más különösen veszélyeztetett városból a most következő néhány nap alatt állítólag hárommilliónál több embert utaztatnak el, s ezt a népvándorlást elsősorban Walesbe és Midlandba irányítják. Hír szerint Londonból 1.300.000 embert szállítanak vidékre, akiknek fele iskolaköteles gyermek. Az elszállítás vasúton, földalattin és az erre a célra igénybevett autóbuszokon történik. Pénteken zárva marad a tőzsde is, hír szerint a tőzsdét is vidékre helyezik. London utcáin egyre általánosabb a légvédelmi figyelő őrségek szereplése és most már majdnem minden középület és sok magánház pincéjét és földszintjét homokzsáktorlaszok védik. A homokzsákok meg-töltésén 120 egészen új rendszerű ásógép dolgozik éjjel-nappal. A teljes elsötétítés idejére 700 vak ember jelentkezett vezetőnek a különböző intézetekből. A vakok erősen kifejlett tájékozó képességük révén teljes biztonságggal tudnák ellátni ezt a szolgálatot. Megkezdték a fagyasztott vér gyűjtését is és sok önkéntes ajánlotta fel vérét fagyasztás céljaira. A londoni kikötő hatóságai a Themzén beszüntették az utasforgalmat. Utcai tüntetés is volt London főbb útvonalain és a parlament előtt. Sir Oswald Mosley kékinges fasisztáinak mintegy kétháromezer főnyi csoportja szerdán este tüntetést rendezett. A kékinges fasiszták táblákat vittek ilyen feliratokkal: — Harcoljatok Nagybritanniáért, de nem Varsóért! — Harcoljatok Nagybritanniáért, de nem a zsidókért! Rendzavarás nem történt, a Downing Streetre azonban nem engedték oda a rendőrök a tüntetőket, mert a miniszterelnökségen tárgyalások folytak.