Uj Magyarság, 1939. szeptember (6. évfolyam, 199-223. szám)

1939-09-02 / 200. szám

ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPBA 8 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉL­ÉVRE 18 PENGŐ. EGYES SZÁM ABA KÖZNAPON 10. VASÁRNAP 20 FÉLLEK Ám képesmesék­/ellefifofíí/ér w MAGYARSÁG 1939 szeptember 2 SZOMBAT VI. évfolyam 200. szám FELELŐS SZERKESZTŐ: MILOTAY ISTVÁN0 W i’f'J) \ ■ /, *.■ v SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, BUDAPEST, VIIL, JÓZSEF-KÖRÚT 8. TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 650* Teleki Pál gróf miniszterelnök felhívása Magyarország népéhez !~ A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Budapesti Közlöny szombati száma Teleki Pál gróf miniszter­­elnök következő felhívását közli: Magyarország népéhez! Az európai helyzet ma súlyosra fordult. Az államok egész sorozata, köztük több közismerten semleges állam, különleges intézkedéseket tett az ország rendjének, a termelés folytató­lagosságának és a lakosság mindennapi élete lehető zavartalanságának biztosítására. A vezetésem alatt álló kormány természetszerűleg hasonló elhatá­rozásra jutott és mindazokat az intézkedéseket megteszi, amelyek szük­ségesnek látszanak a közbéke és a gazdasági élet folytonosságának fenn­tartására. Hogy az a nyugalom és hidegvér, amelyet heteken át a fegyelme­zett magyar nemzeti közvélemény ország-világ előtt tanúsított, továbbra is megőriztessék, a kormány el van szánva megakadályozni mindent, ami az ország lelki és anyagi életét megzavarhatná és ezért kormányrende­letekben az alábbi rendelkezéseket lépteti életbe: A kivételes hatalom életbeléptetéséről; az egyesülési jog korlátozásáról; a gyülekezési jog korlátozásáról; a kitiltás, a rendőrhatósági felügyelet, vagy őrizet alá helyezésről (internálás); a sajtóellenőrzésről (belföldi cenzúra);­­ a külföldi sajtótermékek ellenőrzéséről; egyes anyagkészletek zár alá vételéről; az iparban (kereskedelemben), valamint a bányászatban és a kohászatban alkalmazottak munkaviszonyára vonatkozó egyes rendelkezé­sek hatályának ideiglenes felfüggesztéséről. (A munkaidő korlátozásának és a fizetéses szabadságnak felfüggesztéséről); az árak színvonalának rögzítéséről. Ezeket a rendeleteket a szükség szerint más kormányrendeletek is fogják követni. Elvárom Magyarország józan lakosságától, hogy általános köz­érdekből, valamint minden egyes polgár jól felfogott egyéni érdekéből teljes erővel arra fog törekedni, hogy a hatóságok hazafias munkáját megkönnyítse. Budapest, 1939. évi szeptember hó 1. napján. Teleki Pál gróf s. k. magyar királyi miniszterelnök Szétbombázták a német légierők a lengyel repülőtereket Berlini hivatalos jelentés szerint a német hadak valamennyi arc­vonalon már pénteken elérték a várt kezdeti sikereket . Varsói hivatalos jelentés a határövezetben még mindig tartó ütközetek­ről számol be: a leghevesebb harcok Sziléziában folynak Komoly és drámai órákban adjuk át olvasóinknak ezt az újságszámot. Ami­től hetek óta tartottunk kétség és re­mény között hánykolódva, végkifejlés­­hez közeledik: a német-lengyel határon megindultak a tankok, megszólalnak az ágyúk, hatalmas repülőflották emel­kednek felhők fölé. Már csak valami csodás fordulat, valami váratlan égi segítség változtathatja meg az esemé­nyek menetrendjét, hogy a két nép első egymásnak rohanása megálljon, és mindketten visszaforduljanak a háború szörnyűségeiből. Bár mi, magyarok, passzív szemlélői vagyunk a végtele­nül fájdalmas és komor összeütközés­nek, ezekben az órákban mi is azt érezzük, hogy mindnyájan Isten kezé­ben vagyunk. Ma sem adjuk fel a re­ményt, hogy a fegyveres német-lengyel konfliktus végül mégis kiutat talál valamerre és hogy fenyegetéseit, had­üzenetek, harci vagy semlegességi nyi­latkozatok most feltámadó szövevényén át mégis csak megszületik az egyete­mes megoldás, mégis visszatalálnak az európai népek a zöld asztalhoz, melyen a békeszerződésekkel támadt irdatlan­ helyzetet teljesen újjárendezik és a most felfordult látszat-béke után meg­hozzák az igazi békét. őszintén megvalljuk, ma sem tudjuk egészen megérteni, hogyan jutottunk el harminchat óra alatt az ilyen végzetes kirobbanáshoz. Az a tizenhatpontos ajánlat, amelyet három nappal ezelőtt tett meg Hitler Adolf és amelyet teg­nap hoztak nyilvánosságra, a szenve­délyek mai magasra lobogásánál, a feszültség és felkészültség mai túl­feszített állapotában is józan alap lett volna a tárgyalások megkezdésére. A tavaszi birodalmi gyűlésen elhang­zott Hitler-beszéd, amelyben Danzig feltétel nélküli visszacsatolását és egy átjáróutat követelt Hitler a korridoron, leszögezte, hogy ez utolsó ilyen aján­lata Lengyelországnak. Daladier fran­cia miniszterelnökhöz intézett levelében csakugyan az egész békeszerződések által leszakított területeket vissza­követelte már a német államfő. Mikor tehát Hitler újabb ajánlatában bizo­nyos részben majdnem kevesebbet kér, mint amennyit tavasszal kívánt, hiszen Danzignak szabadkereskedelmi jellegét biztosítja, az ott élő lengyel kisebbség­nek külön statútumot ajánl, messze­menő engedékenységről tesz tanú­bizonyságot. Nem értjük, őszintén nem értjük, milyen indokolással hagyta Lengyelország mindezt válasz nélkül, holott Hitler Adolf, egy nyolcvan­milliós birodalom feje, teljes negyven­­nyolc óráig várt. Bármaty végzetes színjáték nyitánya kezdődik meg tőlünk északra, a ma­gyarságnak ezen a kitett ponton is meg kell őriznie nyugodtságát és méltósá­gát. Tiszta szemmel, józanul, becsüle­tesen kell megítélnünk az­ eseményeket. Pillanatra sem szabad elveszteni belső nyugalmunkat. Aki Hitler kancellár mai beszédét meghallgatta rádión át, meg kell állapítani, alig volt államfő a történelemben, aki ennyire magára mert volna venni minden felelősséget. Igen, a német nép vezére egész szemé­lyiségét, életét, mindenét beledobta most a küzdelembe. Ezt az egész világ­nak, Angliának és Franciaországnak is éreznie kell. Tisztában kell lenni, hogy itt szörnyű nagy tétben megy a játék. Azoknak az államoknak is, amelyek csak szemlélői maradnak ennek a küz­delemnek, érezni kell, hogy itten csak a nagy tettek, csak egész­ megoldások segítenek. Csak a legnagyobb önfel­áldozás erőfeszítése mentheti meg a menthetőt. Az apró presztizsvitáknak legyen tehát vége, minden felelős ál­lamférfinek mély lelkiismeretvizsgála­­tot kell most tartania, hogy megálla­pítsák, meddig tör az igazságra, és hol rejtőzik eszméi, törekvései mögött ki­csinyes önzés, hiúság, hamisítás, csa­lás. Ezek a komoly pillanatok újra azt mutatják, az a rendezés, amelyet 1920 táján Európában és akörül végrehaj­tottak, fölborította még a megmaradt egyensúlyt is. Minden, ami ma katasz­trófával fenyegeti a világot, elsősorban onnan ered tehát. Onnan ered a német­lengyel viszály is. Erre mutatott rá a legutóbb is Mussolini, az olasz nép nagy vezére. A rohanó események ta­lán legérdekesebb mozzanata éppen az a távirat, melyben Hitler megköszöni Mussolininek a diplomáciai úton adott nagy támogatást, ugyanakkor azonban közli vele, hogy a lengyel ügyet német ügynek tekinti, s annak rendezéséhez nem kéri Olaszország segítségét. Olasz­ország magatartása egyáltalában sem kétséges. A német-lengyel viszály e pillanatában Németország az eddiginél többre nem is számított olasz részről. Olaszország pedig lábhoz tett fegyver­rel vár, az egész olasz nép a Duce mö­gött áll, s követni fogja őt. A belpolitika démonainak is el kell hallgatni most. Az egész magyarság­nak, falunak, városnak, kunyhónak, palotának, gazdagnak, szegénynek, pa­rasztnak, polgárnak, grófnak az össze­fogást kell keresni, hogy a nagy drá­mában erősebbek legyünk, mint minden európai válság idején. Hogy nyugal­munk és méltóságunk kifelé is hasson, hogy egyensúlyozó tényezők maradhas­sunk és megtarthassuk azt az erkölcsi tőkét, melyet 1920 óta oly hallatlan nehéz körülmények között Itt össze­­kuporgattunk.

Next