Uj Magyarság, 1939. november (6. évfolyam, 249-272. szám)

1939-11-26 / 269. szám

2 számára rendelkezésre állt az Alliance Francaise-nek már a békeidőben kiépí­tett hatalmas szervezete. Ennek az egyesületnek eredeti célja az volt, hogy francia kultúrpropagandát műveljen az egész világon, de a több mint ötven­ezer fiókjával és tizenegymillió tagjá­val mindjárt a háború kitörése után a németek elleni háborús propaganda szolgálatába állt. Az angol politikai titkos­szolgálat, a Secret Service szervezete, amelynek működéséről mostanában annyit beszél­nek, természetesen már a világháború előtt is ilyen bizalmas propaganda­célokat is szolgált. Az angol hadügy­minisztériumban aztán mindjárt a há­ború elején felállították a külön hábo­rús propagandahivatalt, amely különö­sen a németek belgiumi átvonulásáról és ottani „kegyetlenkedéseiről” terjeszt­­ett híreivel szolgálta az angol háborús célokat. Külön nagy szerepet játszott ennek a propagandának munkájában Northcliffe lord, az angol újságkirály, akit 1917-ben az Egyesült Államokba küldtek az amerikai közvélemény meg­dolgozására s aki lapjainak amerikai kiadásaival s az amerikai sajtó tájé­koztatásával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az Egyesült Államok végül is a háborúba való beavatkozásra szánták el magukat. Angliában külön propa­­gandahivatalt létesítettek a semleges államok közvéleményének irányítására is. Ennek a propagandának egyik ve­zető tényezője, G. H. Ponsonby, már ak­kor hirdette, hogy­ egy világhatalom­nak nemcsak hadseregekkel és flotta­bázisokkal kell rendelkeznie, hanem a hírszolgálat és hírterjesztés világköz­pontjait is kezében kell tartania, ha győzni akar. A háborút nem nyerheti meg egyedül a flotta vagy a hadsereg, az egész népnek részt kell vennie benne összes lelki és morális erőivel. A fő cél nem az ellenséges hadsereg megsemmi­sítése, hanem az ellenség erkölcsi ellent­­álló erejének megrendítése. Az ellensé­ges nép lelkéhez pedig két eszközzel le­het hozzáférkőzni. Az egyik a légitáma­dások megfélemlítő hatása, a másik a sajtóban és az e célra készített nyom­tatványokban űzött propaganda. A lelki terror­­—mondja Ponsonby — sokszor hatásosabb, mint a fegyveres, a fizikai terror. A néplélek háborús lelki fel­­készültsége épp olyan drillt igényel, mint a hadsereg katonai fegyelme s ugyanolyan fontossága is van, mint az utóbbinak... * Ezeket a célokat szolgálta az antant részéről az a röplap-propaganda, amely a múlt világháborúban az ellenséges hadseregek között, a lövészárkok ka­tonái között végezte a maga pusztító munkáját. 1918 nyarán, francia adatok szerint, naponta átlag százezer ilyen röplapot dobtak a német állásokba. Ezeken azt hirdették a katonáknak, hogy a front mögött, odahaza milyen visszaélések vannak, hogy a birodalom politikai és katonai vezetői önző impe­rialista célokból viszik vágóhídra őket. Ez a röplap-propaganda felhasználta természetesen a német polgári lakosság nélkülözéseit is az ezekről terjesztett rémhírekkel, a maga destruktív cél­jaira. A háború folyamán összesen 60—70 millió ilyen röplapot szórtak szét a német csapatok közt. Német részről viszont, mint Albrecht Blau megállapítja, alig történt ennek ellen­­súlyozására valami. A németek akkor még nem jöttek rá ennek a háborús szellemi propagandának pusztító dina­mikájára s eleinte szinte nem is törőd­tek vele. Ludendorff aztán háborús emlékirataiban ezt a vallomást teszi: Az ellenséges propaganda nap-nap után olyan méretekben zú­dult ránk, hogy végül már senki se tudta megkülönböz­tetni, mi az, amit ez a propaganda ter­jeszt és mi az, amit ő maga gondol vagy hisz a háború céljairól és lehető­ségeiről ... A németek sokat tanultak a világh­áború tapasztalataiból s azóta az oroszokkal és olaszokkal együtt a belső és külső háborús propaganda te­rén is félelmes ellenfelekké nőtték ki magukat. A most dúló vagy most in­duló világháború eseményeit és erőfe­szítéseit ez a mindkét részről teljes fegyverzettel küzdő háborús propa­ganda kíséri, a maga sokszor elfajuló túlzásaival. A golyók, szuronyok, ágyúk és bombavetők, a tengeri és légiflották mellett mind a két fél ólombetűkkel és rádióüzenetekkel is meg akarja nyerni a háborút. Millió és millió ember áll talpig fegyverben a nyugati frontokon egymással szemben, acél-, drót- és betonfedezékek iszonyú erődműveiben, négy hónap óta néznek farkasszemet egymással s a vasba öl­tözött, néma milliók mögött, körülöt­tük és fejük felett ennek a propaganda­háborúnak mérkőzése féljük ugyan­azokért a célokért „Karácsonyi ajándékok“ címen tart előadást Szili Leontin írónő novem­­ber 25-én délután 6 órakor a Gázművek VI.­ Vil­mos császár­ út 8. szám I. emeleti bemutató­­termében. A Népművelési Bizottság rendezése. Belépődíj 60­­fillér. Főzfűbe­mutató: karácsonyi apró sütemények (­habkarika, marcipán). wmmmursag VASÁRNAP, 1939 NOVEMBER 26 SiaaHtBBSroeSBaBB^B8*BroHH*H*i ■■ Az új román kormány bemutatkozott a parlamentben Bukarest, november 25. Tatarescu, az új román miniszterelnök, a kormány eskütétele alkalmával beszédet mondott. Hangsúlyozta, hogy kormánya a nemzeti újjászületés arcvonalára épül s a király legfőbb vezetése alatt minden téren az újjáépítés és a kiengesztelődés szolgá­latába áll. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy Románia semlegességét minden kö­rülmények között fenntartja. Károly király a beszédre röviden válaszolt és annak a reményének adott kifejezést, hogy az új kormány megoldja a vállalt feladatokat. Szombaton délután megnyílt a román képviselőház őszi ülésszaka. Vajda Sándor elnök meghatott szavakban emlékezett meg Galinescu Armandról, a gyilkos me­rénylet áldozatául esett miniszterelnökről, majd bemutatkozott az új kormány. Tata­­rescu kijelentette, hogy a kormány olyan cselekedeteket fog mutatni az országnak, amilyeneket az tőle vár. London, november 25. A román kormánylistát Londonban megalkuvásos megoldásnak találják. Kül­politikailag, írja a News Chronicle levele­zője, Gafencu külügyminisztersége azt je­lenti, hogy Románia, legalább egyelőre, barátságos hajlandóságot mutat a nyugati hatalmak iránt. A Daily Telegraph buka­resti levelezője szerint az új román kor­mány rokonérzésre számíthat Nyugat- Európában, amivel az előbbi román kor­mány nem dicsekedhetettt, de tartózkodni fog bármilyen lépéstől, amely Németország irányában barátságtalan volna. Tévednek azok, írja a lap, akik azt várják, hogy az új román kormány a nyugati szövetségesek oldalára áll. Paris, november 25. Több francia lap első helyen foglalko­zik a román kormányválsággal. A sajtó rokonszenvvel fogadja Tatarescu megbíza­tását, aki a legutóbbi időkig párisi nagy­követ volt. A lapok szerint a kormányvál­ság okát­­a német-román gazdasági tár­gyalások nehézségeiben kell keresni. A Petit Parisien sajnálattal állapítja meg, hogy a román nemzeti egység kormányá­nak megalakítása meghiúsult. A két óriás közé szorult Románia, írja a lap, súlyos napokat él át. Erről írnak A „Simon Bolivar” menekültjeinek el­beszélései érdekesen világítják meg a mo­dern tengeri hadviselés veszélyeit. A nagy holland óceánjáró fedélzetén tartózkodott a robbanás pillanatában négy apáca, s az egyik, Aletta nővér, így mondta el a sze­rencsétlenség és­ a menekülés történetét. — Éppen a fedélzeten sétáltam, amikor hatalmas lökést éreztem, a hajó megráz­kódott és a következő pillanatban már mindenki a mentőcsónakok felé rohant. A példát én is követtem, de elém rohant a hajó mélyéből egy szenesképű fűtő és csak az utolsó csónakban kaptam helyet. A matrózok nem tudták a csónakot lebo­­csátani, végül is kénytelenek voltak a kö­teleket elvágni. Mikor ezt láttam, ledob­tam nehéz köpenyemet és lehúztam a ci­pőmet, mert éreztem, hogy a csónaknak el kell merülnie a nagy eséstől. Izgalmam­ban a mentőövet nyakamban hordtam és nem gondoltam arra, hogy mellemre húz­zam. A csónak tényleg a víz alá merült és én vastag olajrétegben hánykolód­tam a tengeren. Sikerült megragadnom egy deszkát, de a hullámzás kétszer is alámerített. Ekkor mellémsodródott egy vasveretű erősebb deszka, lábammal ma­gamhoz húztam és ebben kapaszkodtam meg. Ebben a pillanatban nyakamat át­karolta egy hölgy, aki másik kezében gyermekét tartotta és azt sikoltozta, hogy amíg velem van, nem fog megfulladni. Bizonyára arra gondolt, hogy az apácá­kat jobban segíti az Isten kegyelme. Nem tudom, meddig hánykolódtunk az olajos tengeren, de végül is megjelent egy angol hajó. A megmentésünk nehezen ment, mert az olajtól síkos volt ruhánk, kezünk a hidegtől meg voltak dermedve. Végül mégis kihalásztak bennünket, ágyba fek­tettek, valami erős, forró szeszesitalt ad­tak és meleg ruhákat. A Daily Mail tudósítása szerint a Si­mon Bolivar menekültjei között volt egy férfi, aki magát Roschauw dr.-nak mondta és azt állította, hogy norvégül már nem tud, mert hazájából hosszú évekkel ezelőtt Chilébe vándorolt és ott ügyvéd. Az angol hatóságok ezt a bejelentést gyanúsnak találták. A kihallgatás során az illető megváltoztatta vallomását, azt állította, hogy lengyel menekült és Brunnernek hív­ják. A nyomozás során végre kiderült, hogy az igazi neve Auer Alfréd, ötvenéves, 1933-ban útlevélhamisításért ötven angol fontra megbüntették és azelőtt­­ magyar állampolgár volt.­­ Oslóban ezekben a napokban tartják az első platina-róka kiállítást. A platina-róka egy-két év óta a szőrmepiac legértékesebb újdonsága. Egy Evertson nevű norvég te­nyésztő 1933-ban nagy bosszúságára látta, hogy az egyik rókakölyök teljesen elüt ezüstróka szüleitől, bundájának színe szür­késen csillog, mint borus napokon a jég. A róka pofája, farokvége, lábai fehérek voltak és hasa alja is világosabb színű, mint a háta, a fehér csík fejéről a hátára is átnyúlott. A különös rókát, amelynek Mons nevet adott, gyorsan értékesítette, nehogy a fajtiszta állományt elrontsa. A vevő, egy Kjaer nevű híres tenyésztő hét­száz norvég koronát adott az állatért és nyomban felismerte, hogy az öröklődő tu­lajdonságok különös kombinációjával áll szemben, amelyet a tudósok „spontán va­riációnak“ neveznek. A róka tényleg be­igazolta ezt a feltevést, mert utódaira át­örökítette bundájának színét. Hamarosan híre ment az új változatnak, a platina­­rókaivadékokat tizenötezer norvég koro­náért vették meg darabonként. Mons pe­dig bejárta a leghíresebb norvég ezüst­róka tenyészeteket az állomány átalakítása érdekében,­­ mint fizetett vendég. A nor­vég prémtenyésztők felismerték­ az új szőrme óriási jelentőségét. A kanadai ver­seny az utóbbi években már erősen veszé­lyeztette az ezüstróka tenyészetek jövedel­mezőségét, a platina-róka prémének ritka­sága azonban egycsapásra előnyösebb helyzetbe hozta a norvégeket. Újabban vörösrókát is kereszteznek Mons-szal és állítólag az eredmény meglepő. Sikerült így előállítani gyöngyösrókát, aranyrókát, sőt zebrarókát is. Hamarosan nagy forra­dalom várható a prémdivat berkeiben . . . (STANDARD SZABADALOM) CSAK AZ AUTOMATA SUPER DOLGOZIK Radio A 25 éve fennálló Bénáti cég az ál­­típusokat díjtalanul bemutatja, összes *nÁrjegyzék Ingyen. Részlet. Csere.. v., Vilmos császár­ út 60. Telefon: 118-497, 123-088. Készséggel bemutatja VI., Podmaniczky­ utca 39. VII., Rákóczi-út 30. se. Készpénz! Részlet* Csere! Képes árjegyzék díjtalan! ALKALMI VÉTELEK, csere (részletre is) IV. , FERENCIEK­ TERE 2. ,,R 15" árjegyzék ingyen Hangszereit és rádióit legelőzékenyebben bemutatja lifter« Mogyoróssy Rákóczi-út 7k­„1,®"*2.1’ Hangszergyár Árjegyzők ingyen Szakszerűen bemutatja Hoffmann rádió V. , Szent István-körút 19. — Telefonszám: 120—531. BEMUTATJA: KERESZTÉNY SZARSZEET HÜRNITZ JÓZSEF-KÖRÚT 87 TELEFON: 13-40-2* A JUBILEUMI SOROZAT ÚJDONSÁGAI: \| kiszélesített rövidhullámsávokkal A holland újságok felhívják a közönsé­get, hogy a katonák részére vánkosokat adományozzanak. A felhívásban az áll, hogy a katonák kényelméről a nagysza­bású behívások miatt a hadvezetőség gon­doskodni nem tud, a társadalom segítsé­gére van tehát szükség és mindazok, akik nélkülözhető vánkosokkal és vánkoshuza­tokkal rendelkeznek, küldjék be az amszterdami lovassági kaszárnyába. A Pelsőci gyógyintézet (alapítva írosi epilepszia, gyengeelméjűség, s fejlődésbeli visszamaradottság osztályaiba magánbetegek felvétetnek. Igazgatóság: Budapest, VII., Károly király­ úti, I II. eva. 6. — Telefon: 135—433. Intézet: Pelsó­c, Gömör-Kishont vm. T.: Pelsöc 7. E

Next