Uj Magyarság, 1939. december (6. évfolyam, 273-296. szám)
1939-12-01 / 273. szám
Ámromiéi ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA FELELŐS SZERKESZTŐI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 3 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉL- BUDAPEST, VIII., JÓZSEF-KÖRÚT 5. ÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA MILOTAY ISTVÁN . TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS KÖZNAPON 10, VASÁRNAP 20 FILLÉR Hflfcv ■ ft ■ iw ■ W 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 1939 december PÉNTEK VI. évfolyam 273. szám A SZOVJET CSAPATOK HÁROM OLDALRÓL BENYOMULTAK FINNORSZÁGBA Heves harcok után azt jelenti Helsinki, hogy csütörtökön estére a finnek minden vonalon visszaszorították az oroszokat Moszkva elutasította a felajánlott amerikai közvetítést Minden nemzet magával hordozza történelmi végzetét, azt pedig nemzeti egyénisége és földrajzi helyzete határozza meg. A finnek végzete két hosszú és küzdelmes évszázad óta Oroszország. Száz éven át tusakodtak a svéd királyok s a moszkovita cárok Finnország birtokáért, míg végül a svédek elvéreztek, helyükbe pedig az északi vizeken új nagyhatalom lépett: Oroszország. A küzdelem célja nem a finn föld gazdagsága volt, hanem azok a hatalmi állások, melyeket e föld birtoka jelent, éppen úgy, mint most. A finnek mind a svéd uralom alatt, majd a cárok idejében sohasem adták fel nemzeti önállóságuk akaratát. A különböző korokban különböző formák alatt, de mindig meg tudtak tartani annyit, ami enyhébb időkben alapot adott, hogy azon elveszett szabadságukat újra felépítsék. Ez a finn nemzeti sajátosság, a szabadságvágynak ez a belső parancsa dönti el most is a finnek magatartását azokkal az orosz követelésekkel szemben, amelyeket ismét földrajzi helyzetük hív ki ellenük. Hiába kilátástalan ez a küzdelem, a finneknek fel kell venniök a reménytelen harcot, ha finnek akarnak maradni. Nem mondhatnak le önként semmiről, ha tudják is, hogy az orosz túlerő előbb vagy utóbb elveszi tőlük mindazt, amit akar. Akármennyit veszítenek is azonban területben és egyebekben, azt megnyerik azokban a titokzatos erkölcsi erőkben, amelyek a nemzetek magasabbrendű létezését adják. Amit viszont önkéntes lemondással, vagy behódolással anyagi javakban még talán megmenthetnének, az mint végzetes, talán pótolhatatlan veszteség jelentkezik a másik oldalon. Ha a terület és a lehetőség megcsorbulnak, de a nemzeti lélek ép és tiszta marad, nincsen elveszve semmi. A kis nemzetek életének és megmaradásának ezt az örök törvényét senki sem értheti meg jobban, mint éppen a magyar. * Csütörtökön reggel óta a finn-orosz vitában a fegyverek vették át a szót. Az esti órákban Moszkva is elismerte az ellenségeskedés megkezdését, miután a nap folyamán több izben is olyan közleményeket hozott nyilvánosságra, amelyek nem akartak tudni a háború kitöréséről. Az utolsó huszonnégy órában rohamléptekkel haladtak az események a végső kifejlődés felé. Potemkin, a külügyi népbiztos helyettese szerdán este közölte a moszkvai finn követtel az orosz-finn diplomáciai kapcsolatok megszakítását, még mielőtt a követ a magával vitt helsinkii jegyzéket átnyújthatta volna. A jegyzékben a finnek azzal érveltek, hogy a megnemtámadási szerződés felmondásának nincsenek meg az előfeltételei s azt javasolták, hogy a vitás ügyet közös megegyezéssel terjesszék békéltető tanács elé. Ebben az utolsó jegyzékben a finn kormány igen nagy engedményt tett: hajlandónak mutatkozott arra, hogy a karéliai földszorosban a finn csapatokat a határőrök és vámőrök kivételével visszavonja és ezzel az eddigi egyik lényeges orosz követelést teljesíti. Ez az engedmény azonban, úgy látszik, elkésett. A szovjet összes területi és hatalmi igényeinek teljesítéséhez ragaszkodik s miután ezeket a balti államok mintájára Finnországtól békés után nem kapta meg, a fegyverekhez nyúlt. Az új helyzetben elvesztik jelentőségüket azok a megállapítások, melyeket a sorozatos határincidensekkel kapcsolatosan a finnek tesznek: új háború tört ki Európában s ezzel olyan események indultak el útjukon, amelyekről ma senki sem tudja megmondani, hogy hová vezetnek. * Az északamerikai Egyesült Államok a finn-orosz vita megindulása óta tüntető érdeklődést tanúsítanak Finnország sorsa iránt. A felelős amerikai államférfiak ezt az érdeklődést azzal a nagy rokonszenvvel magyarázzák, amelynek a finnek Amerikában örvendenek. Az utolsó huszonnégy órában, amikor a válság elérte csúcspontját, Washington érdeklődése konkrét formában jelentkezett. Hull külügyi államtitkár hivatalos formában felajánlotta közvetítő jószolgálatait a vitában álló feleknek. A távirati jelentések részletesen foglalkoznak e közbelépés megszületésének külsőségével , Roosevelt és Hull telefonbeszélgetésével, az amerikai vezető államférfiak nyilatkozataival, amelyek szerint a közbelépés célja az volt, hogy a világközvéleményt felriasszák és megakadályozzák a háború kitörését. Azóta azonban már maga az új európai háború riasztja a közvéleményt: az amerikai békeközvetítésnek éppen olyan kevés szerencséje volt, mint az előbbieknek. A jövendő mutatja majd meg, hogy az a biztatás, amelyet az amerikai rokonszenvnek hangoztatása, más hasonló bátorítások, közvetítő közbelépések s egyebek a finn ellenállás megerősödésében és hajthatatlanságában kétségtelenül jelentettek, arányban áll-e azzal a segítséggel, amelyre a finn népnek e nehéz órákban nagyobb szüksége van, mint békés időkben, amikor külföldi adósságait pontosan fizette és a legjobb távfutókat adta a világnak. Repülőgépek bombázzák Helsinkit Az orosz-finn fegyveres összecsapás első hírét csütörtökön délben 12 óra 25 perckor a német fővárosból jelentette a Magyar Távirati Iroda a következőkben: Berlin, november 30. Berlini beavatott finn körökből kapott értesülés szerint a szovjetorosz csapatok csütörtökön reggel 7 órakor Suojärva közelében átlépték a finn határt. A finn csapatok azonnal ellenálltak a szovjetorosz támadásnak és különösen a finn erődítményvonal közelében erős harcok kezdődtek. Kivennapa mellett heves tüzérségi harcok folynak. A szovjetorosz csapatok ugyanekkor az Északi Jeges-tenger felől is támadtak és elfoglalták a Halász-félszigetet. Nem sokkal a szárazföldi támadás után megindult a légitevékenység is. Délelőtt 9 óra 20 perckor Helsinkiben légiriadót rendeltek el és a finn főváros felett megjelentek a szovjet bombázó repülőgépei. A repülőgépek elsősorban a repülőteret és a pályaudvart bombázták. A szovjet repülők előzőleg gyújtóbombákat dobtak le Viipuri felett. A bombák sok házat felgyújtottak. A város egyes negyedei lángokban állanak. A szovjet repülőbombák felgyújtottak Emsoban egy kórházat is. A finn megerősített erődvonal közelében a harcok teljes hevességgel folynak. Helsinki első jelentései a támadásról Csütörtökön délután 2 óra 20 perckor aztán megkapta a Magyar Távirati Iroda a finn fővárosból az első hivatalos közlést, amely így hangzott: Helsinki, november 30. Csütörtökön délelőtt 9 óra 20 perckor öt szovjet repülőgép bombázta a Helsinki melletti légi támpontokat anélkül, hogy nagyobb pusztítást okozott volna. A repülőgépek gyújtóbombákat dobtak a határmenti Kotka és Viipuri városokra. A tűz nem okozott nagyobb károkat. Az Enso ipari központot és Ino környékét szintén bombázták. Az ensoi kórház lángokban áll. Egy szovjet gépet lelőttek. Reggel óta Karéliában tüzérségi harc folyik. Kisebb járőrök átkeltek a határon, azonban nagyobb támadások nem történtek. A Ladoga-tó északi