Uj Magyarság, 1939. december (6. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-24 / 292. szám

QideflUv­­PM de. kml a m$$ae Gazda­eupes tefkmidmessM fo&esateMkfuU Alig hat hónapja történt meg a magyar labdarúgás legfelsőbb vezetőségében az őr­ségváltás, mikoris a régi liberális-zsidó ve­zetőség helyére Gidófalvy Pál dr. szemé­lyében miniszteri biztos került a labdarúgó szövetség élére. Gidófalvy dr.-t rátermett­ségén kívül az az eredményes munka aján­lotta erre a fontos tisztségre, amelyet a déli alszövetség keretében több mint másfél évtizeden át folytatott a nemzeti és keresz­tény szellemű sportelvek diadalra juttatá­sáért. Gidófalvy dr. a legfelsőbb fórumok teljes bizalmának birtokában látott hozzá nem lekicsinylendő nagyságú és nehézségű feladatának ellátásához, a magyar futball teljes szellemi és szervezeti újjáépítéséhez. Határozott és gyors tettek, tekintélyre és külön érdekeltségekre való tek­éntet nélküli bátorság jellemezte tevékenységét és talán éppen emiatt támadtak ellenségei, akik még a régi éra bürokráciájának emlőin nevel­kedtek s az új mentalitás szokatlan volt számukra. Gidófalvy dr. tűrte, hogy a po­litizálás vádjával illessék, kemény és kö­vetkezetes maradt, mert maga mögött érez­hette a magyar labdarúgás táborának túl­nyomó többségét. Most hat hónap után elégtétellel tekinthet vissza erre az időre a miniszteri biztos, mert ez alatt az aránylag egészen rövid idő alatt az új alaplerakás munkáján túl­ egy csomó kész megvalósítást is prezentált a labdarúgó társadalomnak. Nem lesz érdektelen meghallgatni beszámo­lóját erről a küzdelmes hat hónapról. Első kérdésünk arra vonatkozott, hogy miként történt a szövetség átvétele és mik voltak az új éra első teendői. 1Af^s^^ Az Ifi USz és a 17' szeQelui átformálása teltes méetéU&ei* siUcc&U — Roppant nehéz, súlyos és felelősségtel­jes feladat volt az MLSz és­ a játékvezetők testületének átvétele, — kezdi Gidófalvy dr. — kívülállók aligha tudhatják, hogy a két legnagyobb sportszövetség átállítása milyen mérvű munkakomplexumot zúdított a nya­­­­kunkba. Éjt nappallá téve kellett dolgoz­nunk, mivel sajnos, nem állottak rendelke­zésünkre elegendő számban alkalmas veze­tők, szövetségi emberek. Csak az tette né­mileg elviselhetővé a helyzetünket, hogy a szövetség átvétele a nyári szünetben tör­tént. A játékvezetők testületében a tagok­nak hetvenöt százalékát állítottuk le és ki­cseréltük a teljes vezetőséget, amely itt teljesen szociáldemokrata és zsidójellegű volt. Ugyanekkor új játékvezetőkről kellett gondoskodnunk és megindítani az egész or­szág területén az új bírák kiképzésének munkáját. Munkánk természetesen nem le­hetett zavartalan, mert az első pillanattól kezdve szívós harcot kellett folytatnunk, aminthogy még ma is folytatunk, egy akkor még erős ellenpropagandával és a sajtónak egy bizonyos rétegével. Ez az ellenzéki pro­paganda Fodor dr., Molnár Ottó és társai­nak félreállításában politikai cselekedetet látott, aminthogy annak minősítette Gálffy András beállítását a JT-ből eltávolított szo­ciáldemokrata Riesz dr. és vezérkSTáHSk He­lyébe. Bennünket ezek a vádak nem feszé­lyeztek, munkánkat zavartalan belső har­móniában folytattuk. Keményen és könyör­telenül kellett belenyúlnunk a dolgokba, hogy a szellemében és vezetésében majdnem teljesen elzsidósodott magyar futballt át­formálhassuk. A vezetés átvétele után alig egy hónap­pal­­ kezdődött a bajnokság. Nyakunkon volt az új bajnoki beosztás megalkotásának fel­adata, a felvidéki és kárpátaljai egyletek bekpcsolása. Mindent egyszerre, napok, órák alatt kellett elvégezni. Közben szaka­datlanul folyt a­ belső tisztogató munka. Teljes személyi és szellemi váltást követel­tünk. Az üzlet és a dribli, a lelki és a testi durvaság közt hánykolódó magyar labda­rúgást kellett kiemelni a tiszta sportszerű­ség szintjére. Az MLSz és a JT hatalmas gépezetének új emberekkel való megindí­tása, az ellenakciók, a nyílt és alattomos propaganda, a bojkott ezer tűszúrásával kel­lett megküzdjön. Most visszatekintve ezekre a kezdeti időkre, elégtétellel állapíthatom meg, hogy az első ránkrótt feladatot elvé­geztük: az egyetemes nem­zeti élet mai pa­rancsai szerint megkövetelt szellem uralma a labdarúgó Szövetségben a mi munkánk befejezése után, az autonómia visszaadása után is biztosítva lesz. Ehhez azonban az is szükséges, hogy szakadatlan nevelőmunká­­val fokozatosan sikerüljön­­biztosítanunk a keresmény éveset®­­gartra, új­­érme sorom­póba állítását, az olyan vezetőkét, akik ab­szolút korrektek, tárgyilagosak, fügetlenek és megközelíthetetlenek. A miniszteri friztes javasolja az HMSz automómiájának visszaadását . A labdarúgásnak és a játékvezetésnek nemzeti és keresztény szellemben való át­szervezése volt az első feladatunk s ha csak ennyit is tettünk volna, a ránk bízottakat máris elvégzettnek tekintettük volna. Az új szövetségi mentalitás alkalmazása hozta m­agával a sportszerűség, a tiszta játék, a lovagias magatartás még fokozottabb mér­tékben való követelését, a mérkőzések rend­jének, komolyságának teljes helyreállítását, a bajnokságba vetett hit visszaadását. Meg­érttettük a játékosokkal, hogy durvasággal, alattomos eszközökkel nem lehet érvénye­sülni. Félreérthetetlenül megmagyaráztuk az egyleti vezetőknek, hogy vége a drikli­­nek, az intézői fondorlatok uralmának, s egyáltalán mindannak, ami ellenkezik a tisztes sport és az etika törvényeivel. Ennek a belső tisztító munkának minden szakaszát és árnyalatát nem is tudnám érzékeltetni, egyebekben is nyitott könyv ez mindenki számára, s amit tettünk,­ azért vállaljuk és vállalom a felelősséget. — Hangsúlyozom, túl azon, hogy komoly W-SOMERSET MAUGHAM: Intel­l /cznczSer vice szolgálatában I. A TITOKZATOS JB“ Szeptember eleje volt már, amikor Ashenden, az író, akit a háború kitörése idegenben talált, vissza tudott térni Angliába. Rövidesen megérkezése után megjelent egy társaságban és ott bemutatták egy középkorú ezredesnek, akinek a nevét nem értette meg. Az ezredes beszélgetett vele. Már éppen távozni akart, amikor hozzá fordult és kérdezte: —­ Mondja, nem látogatna meg? Nagyon szeret­nék társalogni önnel. — Szívesen, — mondta Ashenden, —­ amikor akarja. — Mit szólna holnap tizenegy órához? — All right! — Még leírom a címemet. Van egy kártyája? Ashenden adott egyet és az ezredes ceruzával ráfirkantotta az utca nevét és a házszámot. Mikor Ashenden másnap oda sétált a megbékélés szerint, közönséges vörös téglaházak között találta magát. London olyan részében, amely valamikor divatos volt, de most becsületéből veszte­t a lakáskereső előtt, aki azt kivánja, hogy jól hangzó lakáscíme le­gyen. A házon, ahová Ashendent meghívták, tábla hirdette, hogy eladó. Az ablakok zárva voltak és semmi jelét sem látta, hogy valaki lakik benne. Csengetésére egy szolgálaton kívüli tiszt nyitott aj­tót, olyan hirtelenül, hogy szinte visszahökkent. Nem kérdezték, mi járatban van, hanem azonnal egy hosszú hátsó szobába vezették, amely valamikor nyilvánvalóan ebédlő volt. Virágos díszítése elhanya­goltnak látszott és éppen úgy a benne levő kevés, ócska irodai bútor is. Ashenden-nek olyan szoba be­nyomását keltette, amelyben betörők ütöttek tanyát Az ezredes, akit a Titkos Szolgálatban, mint később tapasztalta, „R” betűvel ismertek, felállt és kezet fogott vele. Közepesnél valamivel magasabb férfi volt, sovány, sárga, mély barázdás arccal, ke­vés szürke hajjal és fogkefe-bajusszal. Ami mindjárt feltűnt rajta, kék szemeinek egymáshoz közelsége volt. Éppen csak nem sandított. Kemény, kegyetlen szemek és nagyon ravaszak. Olyan férfi volt, akit az első látásra nem lehetett megszeretni, sem bízni benne. Modora kellemes és szívélyes volt. Jó néhány kérdést intézett Ashendenhez és aztán, minden további nélkül, azzal állt elő, hogy különleges képességei vannak a titkos­szolgálatra. Ashenden jártas volt néhány európai nyelvben és a hivatása kitűnően leplezt-e. Azzal az Ürüggyel, ho­gy könyvet ír, feltűnés nélkül meglátogtathatta bár­­me­y semleges országot. Mialatt erről beszélgettek R. így Frert: — Tudta„ szerezhet magának anyagot, amit jól felhaszthat, mint író. — Te nem bánnám, — mondta Ashenden. — Elbeszélek egy esetet, ami csak minap tör­tént és kezeskedhetem, hogy igaz. Már akkor is gon­­doltam, átkozottul jó recsánk­ lenne. Az enn­ir fran­cia miniszter leutazott Nizzába, hogy meghűléséből kilábaljon és néhány nagyon fontos okmányt visz magával té­kájában. Valóban nagyon fönm­­a­i vol­tak. Szóval, érkezése után egy-két nappal felszedett magának egy szőkehajú hölgyet az egyik étterem­ben, ahol táncoltak és nagyon összebarátkozott vele. Hogy rövidre fogjam a történetet, elvitte szállodá­jába, — természetesen nagyon ostoba dolog volt ez tőle, — és amikor reggel magához tért, a hölgy és az irattáska eltűnt. Néhány pohárral ittak szobájá­ban és feltevése az volt, hogy amikor hátat fordí­tott a nőnek, az valami szert csúsztatott poharába. R. befejezte és Ashendenre nézett, közel álló szemeiben különös fénnyel. — Drámai, ugy-e? — kérdezte. — Azt akarja mondani, hogy ez pár nappal ezelőtt történt? — Két hete. — Lehetetlen, — kiáltott Ashenden. -t- Hiszen ezt az esetet hatvan év óta hozzuk színpadra és ezer regényben megírtuk már! Azt akarja mondani, hogy az élet csak úgy tréfát űzött velünk? R. egy kissé kikelt magából. — Jó, ha szükséges, meg tudom adni önnek a neveket és az időpontot és higgye el nekem, hogy a szövetségesek végnélküli bonyodalmakba jutottak az okmányok elvesztése miatt, amelyek a táskában voltak. — Well, sir, ha nincs ennél jobb dolguk a tit­kos­szolgálatban — sóhajtott Ashenden —, attól félek, hogy ez, mint ötletforrás, a regényíró részére fabatkát sem ér. Mi egyszerűen nem írhatjuk meg ezt a történetet többször. Mégsem tartott sokáig, amíg megállapodtak és amikor Ashenden fölállt, hogy távozzon, utasításait már gondosan megjegyezte magának. Másnap indul­nia kellett Genfbe. Az utolsó szavak, amiket ... mon­dott neki — hanyagul és ez benyomást keltett —, ezek voltak: ... (Folytatjuk) és módszeres munkát indítottunk­ az eddig elhanyagolt utánpótlás kiművelésére és meg­indítottuk a magyar futball feltámasztását célzó rendszeres taktikai és felvilágosító munkát, még csak a kezdet stádiumában vagyunk, az alaplerakásnál. S a jövő majd cáfolhatatlan bizonyítékokat fog nyújtani arra, hogy a féléves tevékenységünk milyen értékű a magyar labdarúgás jövője szem­pontjából.. Legközelebbi elgondolásaimat így össze­gezhetem: elsőbben is befejezem az MLSz ügyében indított vizsgálatot, aztán megal­kotjuk az MLSz és a JT új alapszabályait s azokat jóváhagyatjuk. Ezek után haladék­talanul javaslom az OTT négyes bizottságá­nak az autonómia visszaadását, hogy a nem­zeti és keresztény alapon újjászervezendő MLSz és JT megkezdhesse munkáját, mely­nek úgy hiszem, csak fellendülés, hatalmas megerősödés lehet az eredménye. A labda­rúgás most már nem lesz mostoha gyer­meke a felső fórumoknak. Szelleme és sze­mélyi összetétele, tekintélye és ereje biztosí­ték lesz arra, hogy ez a testület megér­demli a kormányzat és a sport főhatóságok bizalmát és áldozatkészségét. Példa erre a kultuszminiszternek a Szent László-vándor­­díj kiírásával kiadott döntő jelentőségű ren­delete. Ezután arról beszélgettünk, hogyan kép­zeli el a miniszteri biztos az új alapokra he­lyezett magyar futbalélet anyagi és er­kölcsi megerősítését.­­• Ennek legkézenfekvőbb receptje,­­—, mondotta a miniszteri biztos, — az abszolút sportszerű, mind nagyobb és magasabb ní­vójú csapatteljesítményekkel, a bajnoki küz­delmek tisztaságának megőrzésével, a játé­kosok és vezetők lovagias felfogásával és ilyen szellemű munkájával érhető el. Ha jók a csapatok és jók a csapatteljesítmények, akkor van közönség. Az átalakulás utáni bojkott megbukott, mert éppen azokat a klubokat hozta nehéz helyzetbe, amelyek a bojkottálók lelkiségéhez közelállottak. Ez a szabotázs éreztette hatását a mérkőzések látogatottsága szempontjából is. Statisztika igazolja, hogy nem annyira a mérkőzések látogatottsága csökkent, mint inkább a kö­zönség erőviszonyai változtak meg jelentő­sen. Az átalakulással a tömegek is eltolód­tak s ma olyan csapatok rendelkeznek nagy közönséggel, amelyek eddig ilyen szempontból nem számítottak s ezt egészsé­ges jelenségnek tartom. A bajnoki tabella élénk bizonyítéka egyébként annak, hogy miért nem megy anyagilag egy-két nagy klubnak. Hamis hitet­­ terjeszt az, aki­­azt vallja, hogy túlzottan rosszabbul állnak az egyletek anyagilag a múlthoz viszonyítva. Van bizonyos fokú visszaesés, kétségtelen, ez azonban jórészt a rendkívüli körülmé­nyeknek, a rossz időjárásnak és végül a bojkottnak az eredménye. Nem kell félteni a magyar labdarúgást. Ha kimúlik egy-két végelgyengült, vagy rosszul vezetett, alap­­nélk­ül'egi/lét',' 'helyette' olyan utánpótlást kapunk az NB II.-ből, amelyek anyagilag megdönthetetlen pilléreken nyugodva kiváló sportteljesítményekre képesek. Most a professzionizmus helyzetéről és létjogosultságáról beszéltünk. A nagy érde­­kességű témához hasonlóan érdekes reflexió­kat fűzött a miniszteri biztos.­­ A magyar profifutbal, mint egyedül­álló momentó Középeurópában, még fenn­áll. A jövő kétségtelenül nem kedvező szá­mára. A nemzeti bajnokság utánpótlását hatalmas vállalati klubok teszik, amelyek a WMFC kivételével amatőregyletek. Nem lenne értelme tehát bármilyen komolyabb mesterséges beavatkozást alkalmazni a profifutballal szemben. Nem győzöm eléggé hangoztatni, hogy minden profi futbalista jól teszi, ha elhelyezkedik a polgári életben. Ez adja meg az erkölcsi alapot az élethez. A magyar futbal jövője szempontjából égetően fontos, az utánpótlás nevelése. Lás­suk, mit tesz ennek érdekében az új rezsim. — Kétségtelen, hogy a régi MLSz talán itt követte el a legnagyobb mulasztást. Nem törődött intézményesen az utánpótlás, az ifjúság ügyével. Pedig akkor még inkább megvoltak az ehhez szükséges anyagiak. A mostani MLSz a legnehezebb anyagi körül­mények között van és mégis igyekszik az ifjúsági csapatok kötelező foglalkoztatásán­­al, az I. és II. nagy ifjúsági országos tá­borok megtartásával s a megnyílt téli ifjú­sági tábor megszervezésével, a Pesten és vidéki városokban tartott szövetségi edzé­sekkel, előadásokkal tenni valamit a jövő érdekében. Igyekszünk nevelni és fegyel­mezni is a jövő generációt. Mert nekünk az az álláspontunk, hogy valaki ne csak fut­­balista, hanem fegyelmezett, öntudatos. Sportszerűen és nemesen gondolkodó magyar fiú legyen. Ez a nem lebecsülendő munkánk eltörpül azonban Hóman Bálint kultuszmi­niszter nemrégen foganatosított intézkedése mellett. A középiskolák számára kiírt Szent László-vándordíj küzdelmei, azonkívül a le­vente labdarúgó csapatok többezres lét­számban való megszervezése beláthatatlan, ma még fel sem mérhető lehetőségeket rejt magában. A sivár múlt és a szegényes jelen mellett az utánpótlás jövője kiaknázhatatlan fejlődést nyújthat a magyar futbalnak. A jövőt ez a két rendelkezés hordozza magában. T­iukfasnép kam tuiGSti­ti aa aUmfriásm M ftettdsaéétU Helsinki, december 23.­­ Kategorikusan megcáfolják azokat a híre­ket, mintha Finnország lemondana a jövő­esztendei olimpiász megszervezéséről. A cá­folatot finnországi diplomáciai körökben úgy magyarázzák, hogy Finnország szilárdan bízik a győzelmes ellenállás lehetőségében. Bécsi futtatislatc, olasz mittSkézék 02 ffcftiftert sfiatíttthatok A karácsonyi ünnepek sportműsorán két érdekes nemzetközi esemény szerepel. Vízi­­pólózóink karácsony első és másodnapján az idén félelmetesen nagyra nőtt olasz váloga­tottal mérik össze erejüket, Ghira és társai ellen­­ Vízváry Károly szövetségi kapitány kísérletképpen­­a fiatalok csapatait vonul­tatja fel.­ A szakértők szerint az utánpótlás klasszisa máris eléri legjobb szenior játéko­saink nívóját, legfeljebb a nemzetközi rustin hiányolható náluk. Ez a két mérkőzés e tekin­­tetben kitűnő próbaköve lesz a fiataloknak. Mindkét meccs, igen színvonalas úszó­mű­sorral kiegészítve, délután 6 órai kezdettel kerül megrendezésre a Nemzeti Sportuszo­dában. Karácsony másodnapján az NB őszi baj­noka, a Kispest az ostmarki ligában ha­sonlóképpen első helyen végzett Wiener Sport Club csapatát látja vendégül. A WSG ugyanolyan jellegű csapat, mint a Kispest, lelkes, feltörő, kiegyensúlyozott fiatal együt­tes, amely olyan csapatokat előzött meg az őszi hajrában, mint a Rapid, Austria és Vienna. Mindkét csapat legjobb összeállítá­sában veszi fel a küzdelmet s így magas­színvonalú, izgalmas küzdelemre van kilá­tás. A Kispestnek győznie kell, már csak presztizsokokból is. . 21

Next