Uj Magyarság, 1940. január (7. évfolyam, 1-24. szám)

1940-01-04 / 2. szám

CSÜTÖRTÖK, 1940 JANUÁR 4 WMAGK&RLAG Francia páncéltörő ágyúk lövik a német fedezékeket Az angol hajóveszteségek névszerinti lajstroma naponta új adatokkal bővül Berlin, január 3. A véderő főparancsnoksága szerdán délelőtt a következő hivatalos jelentést adta ki: A nyugati arcvonalon csekély tüzérségi és járőrtevékenység, valamint határőrző és felderítő repülés folyt. Ama kísérlet során, hogy a német öbölbe behatoljanak, a német Messerschmitt­­repülőgépek lelőttek három legújabb épí­tésű Vickers-Wellington angol bombázó­repülőgépet. Német részről nem volt vesz­teség. A német távirati iroda a hadijelentéshez ezt a kiegészítést fűzte: A Mosel és a pfalzi erdő között az el­lenség gyenge zavaró tüzet bocsátott a né­met állások előtti területre. A Rajna mel­lett az ellenség páncéltörő ágyúkkal és géppuskával lőtte az egyes német fedezé­keket. A németek azonnal viszonozták a tüzelést. Hét német és tizenkét ellenséges repülőgép között Merzig közelében rövid légiharc volt, de egy gépet sem lőttek le. A határ közelében egyes helyeken a lég­elhárító tüzérség és a német vadászrepü­lők tevékenységet folytattak és megaka­dályozták az ellenséges gépek behatolását a német területre. Több német felderítő repülőgép Franciaország felett ügyesen el­kerülte az ellenséges légelhárító ütegeket. Angol részről azt állítják, hogy a német Messerschmitt-vadászgépek által megtáma­dott és megsemmisített három angol bom­bázó­ repülőgép egyike egészen biztosan visszatért. Mivel a német vadászgépek há­rom Vickers-Wellington bombázó gépet kétségtelenül lelőttek, mégpedig anélkül, hogy német részről veszteség történt volna, az állítólagosan visszatért repülőgép min­denesetre egy negyedik gép lehetett, amely idejében elszakadt a többi angol géptől és egyáltalában nem került érintkezésbe a né­met vadászgépekkel. Német részről csak négy repülőgép vett részt a légi csatában és nem tizenkettő, amint azt angol részről állítják. A német részről néhány napja nyilvá­nosságra hozott angol hajóveszteségek név szerinti lajstroma naponta új adatok­kal bővül. Ezért Londonban megkísérelték a németek által közölt lajstrom adatai­nak megcáfolását. A német tengeralattjá­rók sikereit az angolok csak néha ismerik el a sorok között. Emellett a naponta el­­sülyesztett újabb hajók cáfolják, hogy a tengeralattjáró-veszélyt sikerült legyőzni, így például az angol partok mentén az egyik német tengeralattjáró elsü­lyesztette az angol Barbara Robertson nevű teher­­hajót. Ezenkívül az aknatalálat folytán újabban elsüllyedt angol hajók közül meg­említhető a 8000 tonnás San Delfino és az 5700 tonnás Boxhill. Német felderítő repülőgépek Paris vidéke felett Paris, január 3. A szerdán délelőtt közzétett francia hadi jelentés ebből az egy mondatból állott: Nincs semmi jelentenivaló. A Havas-iroda magyarázó közleménye már sokkal bővebb volt és ezeket mon­dotta : A járőrök és felderítő csapatok, bár az idő rossz, folytatják a megszokott élénk tevékenységet abban az elhagyott övezet­ben, amely a francia és német csapatok ál­lásait elválasztja. A francia előőrsök ked­den kora délután különösen a Vogézekben, ahol a terep igen egyenetlen, német fel­derítő csapatok közeledését jelezték. A francia osztag a hóval fedett erdőn át azonnal elindult, hogy szembeszáll­jon az ellenséges csapattal, de ez, miután élénk tűz alá vették, haladéktalanul visszavonult és hátrahagyta a vezető tiszt holttestét. A derült időben, bár nagy a hideg, a légitevékenység a lotharingiai arcvonal és az Északi-tenger fölött ismét feléledt. A francia és német repülőgépek két nap óta újra folytatják a fényképfelvételeket a vo­nalak és a közvetlenül mögöttük elterülő vidék felett. Ezeket a felderítő repülésekt két vadászgépek fedezik. Francia oldalon kedden 107 vadászgép felszállását figyel­ték meg. Ez az aktivitás összeütközésre vezetett egy francia vadászraj és Messer­­schmitt-gépek között. Az ütközet azonban rövid volt. A francia géppuskák lövéseire a német gépek megfordultak. Egyik részt sem érte veszteség. A német felderítő re­pülőgépek távolsági felderítést végeztek Keletfranciaország és Paris vidéke fölött. A német repülőgépek igen kis számban nagy magasságban repültek. Az Északi-tenger fölött tovább folyik a mindennapi harc német repülőrajok és an­gol védelmi egységek között, amelyek őrt állanak a német öböllel szemben fekvő légi támaszpontok közelében. Egy angol táma­dás alkalmával kifejlődött harcban egy né­met gépet kétséget kizáróan, két továbbit pedig valószínűleg lelőttek. Az angolok egy repülőgépet vesztettek. Egy másik még­­nem tért vissza kiinduló helyére. A szerdán este kiadott újabb francia hadijelentés így szólott: Az arcvonal különböző pontjain jár­őreink és felderítő csapataink sikeresen teljesítették megbízatásukat. A délelőtti Teleki Pál gróf újévi cikke és rádiószózata nagy érdeklődést keltett külföldön Róma, január 3. Valamennyi olasz lap közli Teleki Pál grófnak az amerikai magyarokhoz inté­zett újévi rádiószózatát s részletesen fog­lalkoznak a lapok a magyar miniszter­­elnök nagyszabású újévi cikkével is. Az Osservatore Romano többek között a következőket írja: Magyarország Isten segítségével megtartja helyzetét a hábo­rúban lévő Európában, Magyarország hű­séges nagy királyának, Szent Istvánnak utasításaihoz, amelyeket abban lehet ös­-­­szefoglalni, hogy a nemzet legyen egysé­­ ges és tartsa meg józan értelmét. Magyar-­­ország nyugodt, bár érzi a veszélyeket, amelyek körülveszik, de tudatában van erejének és hivatásának. Hága, január 3. A holland sajtó részletesen közli Teleki Pál gróf miniszterelnök újévi cikkét. A lapok kiemelik azokat a részeket, amelyek szerint a mai háború az 1919-es békeszer­ződések következménye, továbbá, hogy közös erővel meg kell vetni az új európai együttműködés alapját. A Rotterdamsche Courant címben idézi a miniszterelnök, szavait: „Európa sorsa mindnyájunk ke­zében“. Német lap Magyarország történelmi hivatásának betöltéséről és politikája következetességéről Berlin, január 3. A Hamburger Fremdenblatt budapesti levelezője az évforduló alkalmával hosz­­szabb cikkben foglalkozik Magyarország politik­ai helyzetével és többi között eze­ket írja: „ Az 1939. év a revíziós gondolat be­teljesülésének éve volt és Kárpátalja visszacsatolásával a trianoni Magyaror­szág a bécsi döntőbíróság ítéletén túl újabb jelentős területtel gyarapodott.­­ Kárpátok bércein ismét magyar zászló leng és a magyar katonák megint azt a történelmi határt védelmezik, amely min­den magyar hazafi szemében sokkal többet jelent egy tény puszta megállapításánál. * Háromszor is kopogtatott az öreg nénike, amíg meghallottuk a gyenge kaparászást az ajtón. Aztán úgy­­ál­lott meg a küszöbön, mint aki beljebb sem mer jönni. — Ez-e itt a múzeum, ahol régisége­ket vesznek? — Ez, éppen. Mit hozott eladni? — Egy régiségi pipát! Rögtön elő is veszi a szatyorból a holmit. Kicsiny a csomag, öreg újság­­papirosba csomagolva. Vén, szutykos csibuknak a feje, szára nélkül. Szívhat­ták harminc esztendeig is, egyfolytá­ban, keményen s csallóközi tüdővel. Ám se faragás, se díszítés nincsen a pipán, már messziről is látszik, nem múzeumi tárgy, nehezen tesszük ezt a komáromi emlékek szekrényébe. Ha­csak azzal a mesével nem hozzák, hogy Kossuth, vagy Klapka pipája volt va­lamikor s így tízszeres árat kérnek érte ... Óvatosan teszi le az asztalra a pipát a kendős nénike, látszik a fogásán is, hogy nemigen csiba­kozott ő ebben a földi életben. — Kié ez a pipa? — Az uramé, — vallja — de sze­gény uram már egy éve beteg, nem szít­hassa tovább. Kell a pénz orvosságra, hát, gondoltam, azért van múzeum, hogy megvegyék a régit. Ez régiségi pipa. — Jaj, nénike, nem ilyen régiség kell nekünk, kiszívott pipát , nem tehe­tünk szekrénybe, közgyönyörködésre, csak azért, mert régiségi pipa s meg­van már harmincesztendős. Ha leg­alább szép faragások volnának rajta, vagy nagy, híres ember pipája lenne... — Az én uram nagy, híres ember volt. Híres halászember a maga idejé­ben ... Nézzük, nézzük a pipát, a pipa szája is tátog, dohányillatú száj bizony s kissé hasadozott az ajka, öregnek öreg, de akad ilyen ezer is, méghozzá ingyen. Nem múzeumba való. — Az uram is úgy kapta, aszon­­gyák, még római pipa, a római ásatá­sok mellett találták. — Biztosan egy ásó munkás ejtette a gödörbe ... A rómaiaknak még nem volt pipájuk! — Nem? — tűnődik. — Akkor most mit csináljunk? Orvosságot szerettem volna venni az árán. — Hát itt egy kis pénz, neni, de a pipa nem kell. Nézzük azonban meg Sándor ügyvéd urat, ő gyűjt ilyesmi­ket. Elballagunk hát kettesben Sándor ügyvéd úrhoz, de mostanában igen ide­ges az ügyvéd úr és egy pengő árán gyorsan végzett velünk. Vigye a néni a pipát is s a pengőt is, nem szaporítja a gyűjteményt már az idei télen, kell a pénz kalapra az asszonynak. — Hát talán Csukási, az ékszerész, — találgatom, — annak a kirakatában mindig akad egy-egy dohányszelence, váza, üvegpohár. Csukási rövidlátó szemeihez viszi a pipát s úgy vizsgálgatja az ablaknál. Még meg is szagolja. — Büdösnek elég büdös — adja vissza a pipát —, de nem érték, öreganyám. Faragott borostyánt hozzon, szépen ki­­szívottat, szárral. — Hát honnan vette volna azt az én uram, — mérgelődik a néni, — halász­ember volt az, nem vadászó úriember. És így Csukási visszacsomagolja a pipát a multheti újságba s hogy a néni könnyes szemét látja, ő is elővesz egy félpengőst s a pipa mellé teszi, így szaporodik a pénz, de a pipa nem kell. Most már én sem hagyom s ballagok tovább a nénivel, de jön Csu­kási is, mert kíváncsi, kinek a horgá­ban akad fel végül a nevezetes csibuk. Kereszteshez szintén benyitunk, a gazdag s tréfás vaskereskedőhöz, most azonban éppen nem találjuk tréfás kedvében, füstöt vetett a kályhája, ina­sok, segédek mind a kormos kályha körül szorgoskodnak, a vevők meg az ajtóban tanakodnak, belépjenek-e ily veszedelmek, füstök s harsogások közé — S ilyen kályhát akarok én el­adni! — rontja önmaga üzletét nagy méltatlankodva Keresztes. — Hát maga meg mit akar, öreganyám ? "— Egy régiségi pipám volna, — ese­dezik a néni, egyre reménytelenebből. — Még ezzel is füstöt akarnak ere­getni? — dühöng Keresztes. — Nem kell pipa. Itt van egy kis pénz, költse el borra, ne dohányra. Még két úriembert keresünk fel, mindenütt Csukási viszi a szót. Ámde az utca közepén egyszercsak megáll a néni s számolni kezdi a pénzét. — Együtt van az orvosság ára, — mondja csodálkozva. Már fordul is be a patika ajtaján s hozza ki az orvosságot egy-kettőre. Mert már előre megrendelte az orvos­ságot, pénz nélkül s csak azután in­dult útnak a régiségi pipával, vaktá­ban. — Gondoltam, hogy megsegít az Is­ten s eladom a pipát, — mondta, — de így bizonnyal jobb. S még van egy útja: most már ví­gan s fürgén lép be a sarki kistrafil­ ajtaján, Fekete úrtól, a hadirokkant­tól kér finom pipadohányt, egy cso­maggal. Azzal búcsúzik, köszön, el­siet. Meg se vár. — Most már nézzük meg az öreg ha­lászt is, — indítványozza Csukási, mert úgy sincsen dolga. így megyünk, ballagunk az öreg ha­lász háza felé, ott van ez lenn, a Vág­ 3 órákban vadászrepülőink két ellenséges gépet lőttek le. Brüsszel, január 3. Egy angol vadászrepülőgép, miközben a német Messerschmitt-gépek elöl akart el­menekülni, szerdán délelőtt kilenc óra kö­rül Eupen mellett, miután egy magas­feszültségű drótnak ütődött, lángra lob­­banva földre zuhant. A legénység egy kapi­ SZERELEM, ROMANTIKA, KATONA-ÉLET I BERCSÉNYI HUSZÁROK I­I. BÉKEBELI ÉLET RAGYOGÓ MAGYAR FILMJE | CSORTOS, MAKAY, SZELECZKY, SZIL­ASSY, VASZARY, MIHÁLYFFY, HIDVÉGHI. fl Rendező : SZLATINAY SÁNDOR MIHS8j| PREMIER MAS flliliH j tányból, egy őrmesterből és egy közlegény­ből állt. A közlegény ejtőernyőt akart használni, ez azonban nem nyílott ki és a szerencsétlen ember szörnyethalt. A le­génység másik két tagját még idejében si­került megmenteni. A repülőgépen nem voltak bombák, csak a rajta lévő gráná­tok robbantak fel. A repülőgép roncsai széles körzetben szétszóródtak.

Next